HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  Alignak Today at 2:37 pm
írta  Alignak Today at 2:19 pm
írta  Alignak Today at 2:03 pm
írta  Achilles Kilpatrick Yesterday at 8:09 pm
írta  Celeste M. Hagen Csüt. Dec. 01, 2016 3:50 pm
írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Emily Hart Kedd. Nov. 29, 2016 9:17 pm
írta  Primrose Trevelyan Hétf. Nov. 28, 2016 1:52 pm
írta  Rebecca Morgan Csüt. Nov. 24, 2016 7:27 am
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  J. Isaac Sladen Hétf. Nov. 21, 2016 9:34 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Catherine Benedict Szomb. Nov. 12, 2016 6:47 am
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
írta  Achilles Kilpatrick Csüt. Nov. 10, 2016 7:13 pm
írta  Andrzej Krakowski Kedd. Nov. 08, 2016 8:06 pm
írta  Roxan A. Cruz Kedd. Nov. 08, 2016 6:31 pm
írta  Tawny Vaidya Hétf. Nov. 07, 2016 11:02 pm
írta  Skyler R. Hamilton Hétf. Nov. 07, 2016 10:03 pm
írta  Balthazar Bluefox Hétf. Nov. 07, 2016 9:55 pm
Balthazar Bluefox
 
Alignak
 
David A. Blandern
 
Lester J. Edison
 
Celeste M. Hagen
 
Achilles Kilpatrick
 

Share | .


























 

 Maya, Naomi és Jackson háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6143
◯ IC REAG : 8029
Maya, Naomi és Jackson háza // Vas. Nov. 01, 2015 12:32 am



A hozzászólást Alignak összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 25, 2016 8:33 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net Online
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 603
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Szer. Nov. 04, 2015 8:50 pm

Elérkezett hát a nagy nap! Előtte már egész sokat agyaltam rajta, hogy mit kéne kezdeni Naomi születésnapjával, mert nyilván nem vagyunk már olyan viszonyban, hogy olyan hú-de-nagy ajándékozást csapjak a tiszteletére, én sem várnék el semmi hasonlót fordított esetben, gondolom, ő se sokat remél ilyen téren. De tekintve, hogy egy fedél alatt élünk, meg régebben mi volt köztünk, valahol mégis bunkóságnak érezném egy egyszerű "Boldog születésnapot!" köszöntéssel letudni a dolgot, így jött hát az ominózus ötletem, készítsünk tortát! Igaz, hogy korábban csak egyszer volt rá példa, hogy ilyesmit alkottam volna a konyhában, de akkor egész elfogadhatóra sikerült, gondolom, csak nem lesz nehéz megint megütni azt a színvonalat, tekintve, hogy most már segítőm is akad mellé Maya személyében! Legalább a díszítést is rábízhatom, remélve, hogy a szépérzékét meg a kézügyességét az anyjától örökölte ilyen téren.
Kora reggel felkeltem, hogy még azelőtt tiszteletemet tegyem a konyhában, mielőtt még Naomi, vagy akár Maya felébredhetne. Öröm az ürömben, hogy épp front volt, szóval úgy fájt a lábam, hogy képtelen lettem voltam rendesen aludni, másfelől mivel már közeledtek a vizsgálataim időpontjai, a doki a fájdalomcsillapítóról is leállított... meg a dohányzásról, meg az alkoholról, meg mellé még diétázhatok is, szóval... próbálok nem túl látványosan szenvedni, ha már ma van Mimi születésnapja.
Vizet forralok, közben cukrot keresek, pakolok, kávéfőzőt izzítok, és nem sokkal később már a szobájába osonok be lábujjhegyen, nehogy zajt csapjak - időben nem sokkal azelőtt, hogy megszólalna az ébresztője. Tekintve, hogy már egy ideje együtt lakunk, volt időm kitapasztalni, hány órakkor is szokott reggelente, így ma, amikor felkel, már ott várja a szobájában egy kis tálcára odakészítve egy bögre kávé és egy csésze tea, ahogy régebben is itta. Először az éjjeliszekrényen akartam hagyni, de kinézem belőle, hogy leverné, így inkább átraktam a ruhásszekrénye mellett lévő komód tetejére, hogy biztosan észrevegye. Mellette pedig azért ott a cetli, "Boldog születésnapot! J."
Mire felébred, én már rég elhúzok otthonról az egyetemre, legalább kicsit előre tudok dolgozni, legközelebb pedig csak akkor járok itthon, miután Mayát felvettem a suliból. Még igazolást is írtam neki, hogy ellóghassa az utolsó óráját - ami mellesleg pont testnevelés - így ennyivel is több időnk akad a tortasütésre. Meglesz az pikk-pakk, pláne, hogy már előre bevásároltam hozzá, csak megsütni kell. Hittem én...
Bár csodálatosan szép szakácskönyvet sikerült beszerezni, hogy az alapján készítsünk csokitortát, közös megegyezéssel, az első piskóta összeesett, a második kiszáradt, a harmadikat meg sikeresen benn felejtettem a sütőben, így csöppet megégett.
- Bármi ötlet, hogy mit ronthattunk el, Maya? - néztem kétségbeesetten a kis kuktámra, ahogy ez az utolsó, elszenesedett próbálkozást is a kukában kötött ki. Na jó, a többi nem, mert ízre jó volt, csak épp tortának nem elég szép.
- Fussunk neki még egyszer, vagy... egyszerűen hozzunk egyet a cukrászdából? Vagy hívjak segítséget? Az egyik barátom isteni sütiket tud készíteni, gondolom, a tortákkal is boldogul. És nem sokkal előtted költözött ő is ide Fairbanksbe. - soroltam a lehetőségeinket a konyhapultnak dőlve, a kisasszonytól várva valami megoldást, szerinte hogyan tovább? Mert ha sokáig bénázunk, akkor kifutunk az időből, még úgy is, hogy a Carlsonban minden kollégámmal és diákommal, játékosommal megbeszéltem előre, aki bármi gyógyszert akar kiváltani mostanában, az MA intézze, és abban a patikában, ahol Naomi is dolgozik. Esélye se legyen elszabadulni zárás előtt.
- Lehet, hogy át is tud ugrani, de ha nem, akkor majd skype-on nyomunk egy konferenciatortasütést. - feleltem végül, majd Maya válaszától függően már mentem is vagy a telefonért, vagy a laptopért...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 10
◯ HSZ : 99
◯ IC REAG : 70


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Szer. Nov. 04, 2015 8:54 pm


To Apubácsi & Savanéni



Zabszem volt a fenekemben napok óta, nem bírtam rendesen aludni, folyamatos vendége voltam éjszaka apu szobájának - remélhetőleg sose hozott haza olyan valakimit, amitől megálltam volna a fejlődésben - és inszomniától szenvedve a receptet memorizáltattam vele teljes suttogásban. Mert mindennek nagyon jól kellett elsülnie, nagyon izgultam, ez volt az első olyan szülinapi meglepim, amit vér szerinti anyukámnak készítettem. Az meg csak hab volt az egész eseménysoron, hogy benne van a remény, hogyha ez jól sikerül, akkor talán rendes családom lehet. Olyan igazi, házaspárszülős, egymást szeretős, mint ahogy Honeycuttéknál. Épp csak a vér is összeköthet minket.
A tesiórát nem sirattam el, még csak semmire rá se kellett játszanom, csak elpöttyintettem az osztályban, hogy a szuper, edző apukám visz el és tart nekem személyes edzős-tesit, máris én lettem a nap hőse, s nem a nap nyámnyilája. Mondjuk sikerélményem ennyiben kimerült, meg abban, hogy nem borogattam ki a tejet, ami kellett a psikótába. Most viszont apa kérdésére csak tanácstalanul vonogatom a vállamat.
- Hát..
Kezdem, majd eszembe jut, hogy Danapu mindig azt mondta, hogy ne álljak háttal a mondatnak, éppen ezért moderáltam magam, s újra nekifogtam a magyarázkodásnak.
- Nem tudom. De a bolti az olyan béna.
Kámpicsorodtam el a széntablettának is beillő lapocska romjai fölött, s arcom csak akkor derült fel, amikor apu valami barátját emlegette.
- Hívd fel most, légyszi, légyszi, légyszi!
Kezdek lelkes szökdécselésbe, aminek hatására leverem a tojástartót a pultról. Kissé bűntudatosan sikkanok fel és löködöm meg lábaimmal a nyálkás, szétkent tojásokat tartóstul a padlózaton.
- Szerintem inkább jöjjön át. És.. hozzon tojást.
Állok elő az angyalarcú javaslattal. Most mit tehetek róla? Anyám lánya - is - vagyok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 603
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Szer. Nov. 04, 2015 8:56 pm

- Jah, az eléggé. Kész, sütünk mi, egy torta nem fog ki rajtunk, nem igaz, Méhecske? - kérdeztem elszántan, eldöntve a torta kérdéskörét, majd miután azt az elszenesedett vackot belevágtam a kukába, az összeesettből törtem egy darabot, s azt majszolva masíroztam el a telefonomért. Vagyis masíroztam volna, ha Maya nem veri le sikeresen a tojástartót is közben.
- Nos, kislányom... Ez tíz pontos alakítás volt. A lisztnek inkább ne menj a közelébe, oké? Mindjárt jövök, aztán feltakarítjuk... - szóltam rá, remélve, nem ront a helyzeten, mire visszaérek.
- Szia Beth, itt Jax, mondd csak, ráérsz egy kicsit? Lenne egy életmentő harci feladatom a számodra... - kezdtem bele, azzal gyorsan fel vázoltam előtte a tervünket, meg a helyzet jelenlegi, elég siralmas állását...
- Ja, és ha nem gond, tudnál hozni tojást? Maya most vert le egy egész tartónyit, azt csak nem kéne újrahasznosítani a piskótához... Akkor várunk, imádlak és jövök neked eggyel! - búcsúztam még komolytalanul, mielőtt letettem volna a telót az étkezőasztalra, és csak töprengve álltam meg én is a gyászos véget ért tojások mellett, hogy ezt a nyálkás szutykot mégis hogy lehetne leghatásosabban feltakarítani. Nesze neked Maya, kellett neked undiskodást említeni a múltkor, mi ez, ha nem az?
Amikor meghallottam a csengőt, már nyoma sem volt az összetört tojásoknak, egy gyors ölelés után már terelgettem is be a szőkeséget a konyhába, hogy bemutassam Mayának, mint másik legjobb barátomat, azzal már nyomtam is a szakácskönyvet a kezébe, a kiszemelt csokitortánál kinyitva.
- Őt szeretnénk elkészíteni, csak egész az elején sikerült elakadnunk... - vázoltam a dolgok állását, azzal átruházva rá a "konyhafőnök" címet, beállva Maya mellé a kukták sorába, vártam az utasításokat.


A hozzászólást Jackson Carter összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Nov. 04, 2015 9:46 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 10
◯ HSZ : 99
◯ IC REAG : 70


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Szer. Nov. 04, 2015 8:59 pm

- Nem hát! Annyira nem lehet nehéz, amúgy..
Nem, mintha tudnám, hogy mennyire nehéz, atomkatasztrófa voltam mindig a konyhában és Sandranyu sose engedett be, csak ha semmi fontosat nem kellett csinálni, aminek ártani tudtam volna.
Egy hosszú íííí szalad ki a számon, ahogy a tojások a földre toccsannak, majd fintorba rendeződnek vonásaim. Szerintem igen gusztustalan ez így, de ne én legyek az, aki még tetézi is a bajt azzal, hogy erre felhívja apa figyelmét. Viszont mivel én vertem le, ezért lelkesen ajánlkozom feltörölni, nyargalok is, hogy aztán úgy szánkázzak a tojástrutyin elcsúszva apubácsi felé, mint valami díjnyertes műkorcsolyázó partra vetett hal.
- Vigyááázz!
Hallhatja még ez a felhívott mentőangyal a telefonban a kiabálásomat, aztán apa vagy elkap, vagy nem. Mindenesetre én igyekszem nem nagyobb kárt okozni, megfogadtam a tanácsot. A lisztnek a közelébe sem mentem, becsszó!
- Hű, de vagány a néni!
Kerekednek el a szemeim, amikor így vagy úgy - nyakig tojástrutyisság utáni átöltöztemben, vagy anélkül, esetleg azt megúszva - megpillantottam Apubácsi barátnőjét. És főleg a haját.
- Szia!
Köszöntem neki, s egyelőre nem szaladt össze a szemöldököm a kedveskedős üdvözlés láttán, hisz Jacksonbácsi azt mondta, hogy nincs barátnője, szóval mit izgassam magam?
- Anyunak szülinapja lesz!
Toldom még hozzá ezt magyarázatképp, mert valahogy nagyon furának és sutának tűnik számomra az, hogy bármilyen más okból kifolyólag tortasütésre vetemedjünk, ha már ily' bizonyítottan tehetségtelenek vagyunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 83
◯ HSZ : 242
◯ IC REAG : 213
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Szer. Nov. 04, 2015 9:58 pm

A meditálás végénél jártam, amikor megcsörrent a telefonom. Igazság szerint, amikor megláttam Jax nevét a kijelzőn, egy pillanat alatt futott át gondolataim között mindenféle apokaliptikus forgatókönyv - tőle egyiket se tartanám lehetetlennek. Ehhez képest kész felüdülés, hogy csak a konyhában szerencsétlenkedik egy tortával, pontosabban annak még csak a piskótájával.
- Megyek, te cukrászok gyöngye - nevettem a telefonba, majd ahogy letettem, magamra kaptam csizmát-kabátot és már mentem is kocsival.

Megérkezve kopogtattam, belépve köszöntem, orromat pedig egyből megcsapta az utolsó áldozat égett szaga. Hát ezt mindenképp el kell majd tüntetni. Mielőtt viszont a kabát és lábbeli levetésén túl bármeddig is jobban eljutottam volna, Maya szavai megakasztottak. Elnevettem magam, annyira őszinte és gyermeki volt a reakciója.
- Apád érdeme. Savannah vagyok, de hívj nyugodtan Savának - hajoltam le a maszatos kislányhoz és adtam egy puszit az arcára, Jaxet pedig megöleltem. - Akkor tényleg jó lesz összedobni egy tortát - simogattam meg a vörös kis fejét, majd Jacksonra pillantottam. - Na, hadd lássam, miből élünk és mit akartok...
Csokitorta. Nyilvánvaló okokból kifolyólag nem akartam én megcsinálni - főleg nem az egészet, szerintem nem is engedték volna -, de végignéztem az elhullott piskótákon.
- Itt a tojást rontottad el, a fehérjét nem keverted elég tömörre, ettől esett össze, ezzel nem tudom, mit műveltél... ezért pedig kár, mert csak figyelmetlenség - néztem a széntömbre. Kis túlzással, de az volt. - Kezdjétek előröl, szólok, ha valami nem okés, mert az alap megvan, igazából csak kis dolgokon csúsztatok el - mosolyogtam rájuk, s ahogy ők újra nekikezdtek, úgy belepillantottam a receptbe, ami alapján dolgoztak, meg átfuttattam, mivel lehetne még kicsit feldobni, persze attól függően, hogy Naomi mit szeret.
- Ha gondoljátok és anyukád szereti - pillantottam Mayára -, tehetünk bele étcsoki darabokat is.

Amíg a piskóta sült, nekiláthattunk a csokikrémnek, ugyanúgy távirányítással, mint a piskótának. Csak akkor nyúltam bele ténylegesen, ha Jax valamit nagyon nem értett - Mayában bíztam -, de akkor is legfeljebb pár mozdulattal, közben nem feledkezve meg a sülő alapról.
- Akartok rá majd díszítést? Ha igen, akkor nagyobb adag kell, ha pedig fehér krémmel, akkor még a kakaóporozás előtt félre kell tennünk belőle - mondtam, innentől pedig ők döntöttek, miképp akarják, illetve hogy Jax szerzett-e eszközt vagy tortadíszt.
Ők kevertek-kavartak, én mosogattam és némi rendet tettem utánuk, mert ha mindezt egyszerre kell felnyalni, valaki biztosan sírva fakad, de nem én. Az égett szagot is kifújtam a házból, illúzióromboló lenne, ha bent maradna. Ha Maya tudta, mi fán terem a mágia, akkor nem óvatoskodtam azzal, hogy meg ne lássa a mutatványt, ha a szülei viszont jobbnak látták hallgatni, akkor úgy intéztem, hogy egy gyors, de alapos szellőztetésnek tűnjön az egész. Mindezek után a jól sikerült piskótát kivettem a sütőből, meg a tortaformából, hogy már csak hűlnie kelljen és ha nem akartam mást a krémen és a díszítésen túl, akkor csak az összeállítás legyen vissza.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 603
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Szer. Nov. 04, 2015 10:00 pm

Csúszás közben még épp, hogy sikerül elkapnom Mayát, nehogy már most törje össze magát, mert ha most kórházba kell szaladnom vele, hogy gipszet kapjon, mikor sütünk tortát? Meg hogyan, ha nincs segítségem?! El se engedem, amíg Savannah-val le nem egyeztetem a dolgokat, legalább addig sincs esélye még nagyobb kárt csinálni.
Miután megérkezik az erősítés, már szaladok is ajtót nyitni, amikor pedig meghallom Maya dicséretét, csak büszkén kihúzom magam.
- Mondanám, hogy csinálhatunk neked is ilyet, kislányom, de szerintem anyád ott menten szívrohamot kapna, ha meglátna... - kócolom össze kissé a haját. Talán majd máskor, ne a szülinapján...
Irány hát a konyha, hogy miután gyorsan vázoltuk a helyzetet a konyhafőnökasszonynak, negyedszer is nekifussunk annak az istenverte szülinapi tortának, bár a tojásos alakítás után kétszer is meggondoltam, hogy mi az, amiben Maya segítségét kérem. Legyen akármilyen katasztrófa is a konyhában, csak azért is bevontam a munkába, mert ha mindig csak kimarad mindenből, hogyan is tanulná meg? Mást nem megint újból kezdjük.
- Nos, Maya, mit gondolsz? - vártam a kisasszony döntését Sava javaslatát követően, aztán ahogy a piskóta sütőbe került, neki is láttunk a krémnek, gyakran meg-megkóstolva, hogy jó lesz-e - meg mert kóstolgatás nélkül nem poén a főzés-sütés.
- Még szép, hogy akarunk. - bólintottam a díszek kapcsán, miközben a csokit olvasztottam a krémhez - Hogy pontosan milyen legyen, azt nem tudom, de van csokireszelék, cukorgyöngyök, marcipánorchidea, meg mindenféle csokidíszek... Ja meg persze gyertyák. Számos is, meg rendes is, ha annyit akarunk rápakolni, ahány éves... - soroltam a lehetőségeket. Konkrét ötletem nem volt a díszítés kapcsán, szóval összevásároltam mindent ami megtetszett, ennyivel már csak bírunk kezdeni valamit, nem igaz? Pláne, hogy egy művész is van a köreinkben.
- Azt hiszem, kész is van... - jelentettem ki büszkén, miután egész pofás kis tortát sikerült összehoznunk így hárman, még úgy is, hogy Savannah csak szóbeli segítséget nyújtott. Legalább volt, aki figyelmeztessen, mielőtt ismét bakizunk, már az is bőven nagy segítség!
- A díszítést viszont inkább rátok hagyom, a művésznőkre, úgy is tudod, hogy mennyire nem vagyok otthon művészkedős témában. - magyaráztam vigyorogva, ahogy a szőke mágusra sandítottam, legalább addig befejezem a takarítás és pakolás hátralevő részét, hogy mire Naomi hazaér, ne a mosatlan edények adják a hátteret a szülinapozásnál.
- Egyébként ha gondolod, nyugodtan maradj te is, a szülinaposunk úgy is perceken belül hazaér, ha minden igaz. - néztem az órára, hisz a gyógyszertár már bezárt, valószínűleg úton van. A busz meg csak nem fog pont ma lerohadni alattuk, ugye?
- Sőt... ha jól hallom, itt is van. Megyek, beengedem, Maya, ti addig készüljetek... és pszt!- néztem rájuk komolyan, azzal már siettem is ajtót nyitni, mert biztos ami biztos, aljas módon szándékosan a zárban hagytam a kulcsomat, így maximum úgy tud bejutni, ha beengedem. És engedem is, egy gyors "bocsi"-t elhadarva, ahogy arrébb lépek az ajtóból úgy, hogy egyelőre még takarjak a konyha irányába, de be tudjon jönni. A következő pillanatban pedig, ahogy mögé lépek, hogy bezárjam az ajtót, már intek is Mayának, hogy hajrá! Mehet az ének, vagy a köszöntés, amit szeretne...


// Ezt csak úgy, mert tök cuki szülinapi dalocska, ha Mayáék énekelnek, üsse kavics, én is előadom ezt neked... Very Happy  :3  Amúgy van benne angol felirat is... Boldog szülinapot még egyszer, ha ez lenne az utolsó reagom az alkalom kapcsán... Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 10
◯ HSZ : 99
◯ IC REAG : 70


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Szer. Nov. 04, 2015 11:16 pm

Elkerekednek szemeim arra, amit a néni mond.
- Apubácsi csinálta a frizurádat? Úúúú! Apaaaa! Én is akarok!
Kezdek el topogni a talajon, mintha toporzékolnék, de közben széles vigyor kúszik a képemre. Főleg azért, amit Jackson mond. eszerint nem olyan halott ötlet ez a félig-felnyírt valami, bár nekem jobban tetszene, ha nem lenne teljesen kopasz, de ha apu ilyet tud, biztos lehet vele alk vagyokudni, hogy miképpen állítsa be a hajnyíróját.
Megölelem a nénit, viszonzom a pusziját, s csak utána fordulok Jackson felé.
- Anyának is megcsinálod és akkor nem lehet egy szava se, biztos fog neki tetszeni.
Dobtam fel az ötletet, bár azért azt magamban hozzátettem, hogy az én anyukám számomra inkább a romantikus-loknis vonal lenne, de ettől még, ha azon múlik a hajam vagánysága, hogy az övé milyen, simán hajlandó vagyok engedni az elképzeléseimből.
Nagyon igyekszem figyelni arra, amit a néni mond, jól meg szeretném jegyezni a receptet meg a tortasütést, ugyanis feltett szándékom karácsonyra meglepiből egyedül sütni anyuéknak. Bár lehet, hogy előtte el kellene csennem majd apa telefonját - mert nekem nincs, 9 vagyok, minek az? - hogy fel tudjam hívni Savanénit, ha mégis balul sül el a dolog. Úgyis nagyon ért a sütéshez, ahogy hallom.
- Nagyon szereti a csokit, de nem tudom, hogy az étcsokit is szereti-e.
Segélykérőn nézek Jacksonbácsira, hátha ő tudja. Mégis az ő barátnője volt, mielőtt én születtem, s szereti is, tudnia kell. Nem igaz?
- Miért nem mindegy, hogy melyik irányba kavarjuk?
Kérdeztem, miközben belenyúltam a krémbe, hogy egy mutatóujjnyit kicsenjek belőle, szigorúan kóstolási szándékkal.
- Szerintem tegyünk rá orchideát, mert az nagyon szép és anya is nagyon szép, aztán meg legyen rajta számmal, hogy hány éves, meg írjuk ki cukordíszből, hogy "Szeretünk! Jackson és Maya". Ez milyen ötlet?
Dobom be a saját elképzeléseimet. Ha nem cukorból csináljuk a feliratot, hanem valami habból, nekem az is jó, addig nem tágítok, amíg valamilyen módon pontosan ez a felirat rá nem kerül. Mert szerelem nem, értem én, de apubácsi is azt mondta, hogy szereti anyát, szóval teljesen reálisnak hangzik az, amit felvázoltam.
Nem tudom mi fán terem a mágia, semmit nem tudok erről a világról, hála az emléktörlésnek, de érzékelem, hogy valami furcsa dolog történt. Érdeklődéssel nézek Savanénire, úgy vizslatva, mintha valami csodát követett volna el. Mágiaérzékeny vagyok, nem gyengén, de gyermek is, így a kérdésemről aligha dönthető el, hogy mire értettem.
- Tündérek voltak?
Szimatolok a levegőbe, mikor már sehol sincs az égett szag. Aztán el is engedem a témát, mert anya hazaér, én meg hirtelen rájövök, hogy még csak fel se vettem a szép ruhámat, amiben akartam feszíteni a szülinapján. Vagyis.. sajnos felvettem, most meg nyakig lisztes-csokis-tojásos az egész, ahogy én magam is. Mindegy, már így marad, ugyanis nincs rá idő, hogy öltözködjek, elbújok csak a konyhaajtó mögé és amint Anya belép én egy harsány "meglepetéééés!" kurjantással ugrok elé, remélve, hogy nem kap tényleg szívrohamot. Ha ettől nem, a leendő hajamtól se, nem igaz? A torta után pedig előkeverem az ajándékomat is, ami végül nem egy könyv lett, hanem egy nagyon szép, könyvnek kinéző füzet, hadd tudjon anya írni bele, amit csak akar. Az első oldalra én írtam neki: "Boldog szülinapot, Anyu! Puszi: Maya". Remélem, hogy tetszeni fog neki.

//Habby birthday, Mom! //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 83
◯ HSZ : 242
◯ IC REAG : 213
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. Nov. 06, 2015 1:01 pm

Elnevetem magam arra, hogy Maya is szeretne ilyen hajat és Naomi biztos nem akadna ki, ha ő is kapna. Biztos minden vágya szegénynek, hogy az én sorsomra jusson és alig vártam, hogy legalább egy kicsi visszanőjön.
A torta szépen készült, távvezérléssel minden remekül működött, a piskóta megmaradt, a krém úgyszintén, de csak mert egy idő után meguntam Jax nagy nyalakodását. Nem marad a tortára, ha mindet belapátolja, Maya elhanyagolható mennyiséget kóstolgatott hozzá képest, hiába, pasi és huszonplusszos. Azok mindig falánkak - az egyetemista szomszédságom után ezt szinte tudományos pontossággal jelenthetem ki.
A dekorálásba csak a szöveg miatt nyúlok bele és segítek Mayának, amíg Jax folytatja a rendrakást. A szövegezést követően pedig megint csak én jövök a szellőztetéssel, s ahogy meglátom a kislány reakcióit, már tudom, mibe nincs beavatva, ugyanakkor elég érzékenynek tűnt. Végül is... ha mindkét szülő Őrző lett hasonló okokból, nem meglepő, hogy a gyerekük is mágiaérzékeny. Irtó cuki lenne, ha az őzrőség családi vállalkozássá válna, s ahogy felé fordulok kérdésére, már mosoly is szaladt az arcomra a képzeletbeli jövő láttán.
Mutatóujjamat szám elé tettem, mintha titok lenne, valami, amit ha kimond, szertefoszlik.
- Csendesen, ha meghallják, hogy lebuktak, elszaladnak. Nagyon félősek - mondtam, majd Jaxre pillantottam, amikor mondja, hogy maradhatok, és tulajdonképp ha akarnék se tudnék már "menekülni".
Egy kicsit feszengek pár másodpercig, mert mégse voltam eredetileg belekalkulálva ebbe a kis családi ünnepségbe, miközben magamban örülök, hogy mégsem macinaciban ugrottam át. Bár Maya tortás ruhája mellett lehet nem számított volna annyira... Sebtében leporoltam róla némi lisztet, a tojás rész menthetetlen volt, s ha le lehetett volna takarítani se sikerül már, mert az ajtónyitással egyetemben elbújt hirtelen. Tünemény egy kislány.
Miután Naomi feltűnt Jax takarásából - érthető okból - én azért szolidabban "ugrottam" elé, mint Maya, és bár ajándékkal nem készültem, a köszöntés szívből jött, ahogy a hozzá társított ölelés is.

//Boldog születésnapot!!! Ö.Ö //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Kedd. Nov. 10, 2015 8:28 pm

Jacksonnak igen korán kell kelnie, mert a kávé előtt még szokásom megejteni a reggeli futást, és zuhany kombinációt, de bizonyára ennek már tudatában van, így az is bőven elég, hogyha a futásom végére időzíti a kávét, így mire visszaérek, már biztosan ott van, ha meg előtte hozta, akkor egy melegítést azért megejtek rajta, mert biztos kihűlt. Akárhogy is, erőteljesen vegyes érzéseket vált ki belőlem a gesztus és a kis cetli. Egyrészt nagyon kedves dolog tőle, és látom én, hogy mindent megpróbál, hogy ez az egész mindenkinek elviselhető legyen, másrészt belefacsarodik a szívem. Nem akarok ezen kattogni, egyáltalán nem kellene foglalkoznom vele, de fogalmam sincs, hogyan tudnék rá úgy nézni, mint egy egyszerű lakótársra, aki ugyan a gyermekem apja, de annál nem több. Idővel majd kitalálom, de most még minden egyes nap olyan számomra, mint egy hullámvasút. A cetlit mindenesetre besüllyesztem a naplómba, majd beleragasztom, a keserédes emlék is emlék. Mondhatjuk, hogy haladás, legalább nem egymást öljük minden áldozz nap. Nem mintha amúgy olyan sokat látnám…
A napom a szokásos volt, és az a helyzet, hogyha Jackson nem köszönt fel, nem tudtam volna, hogy szülinapom van, annyira nem számított. Persze később elkezdtek szálldogálni az sms-ek, meg facebook értesítések. Sóhajtottam egy, számomra ez a nap sosem volt szép, tíz éve ilyenkor maradt ki először, nem sokkal utána teszteltem, aztán elindult a lavina… Az alatt nyögök azóta is, így hát azt hiszem, nem olyan meglepő, ha nem szívesen gondolok rá. Pláne úgy, hogy anyámnak is csak teher volt a létem mindig.
Jó pofát azért tudtam vágni arra, mikor benn a lányok felköszöntöttek, vagy Panda megcibálta a fülemet ebédidőben, de leginkább csak arra tudtam gondolni, hogy legszívesebben elbújnék a világ elől. Így hát értelemszerűen azt vártam a legjobban, hogy hazaérjek, megöleljem Mayát, aztán elcsábítsam valami lélekápoló kis rajzfilm bámulásra. Ennyi, nem több. Jackson szerintem úgysem lesz otthon, biztos edzést tart, szóval teljesen megvalósítható ötletnek tűnt. Csak akkor kezdtem el szemöldök ráncolva agyalni, amikor a suliban azt mondták, hogy Maya ki lett kérve az utolsó óráról. Nem nagyon tudtam az okát, de végül is, nem tartozik nekem elszámolással, ha apa-lánya programot akar, akkor menjenek csak.
Kissé már frusztrált voltam, amikor a kulcsom sem akarta kinyitni a zárat, és annak ellenére, hogy tudtam, a saját kulcsom, azon stresszeltem, hogy elcseréltem valakivel. Hogy lehetek ennyire béna? Már épp ott tartok, hogy leesik, valaki benne felejthette a kulcsot, szóval le is hajolok, hogy bekukucskáljak, és persze, hogy abban a pillanatban nyílik ki az ajtó. Sebtében igyekszem felegyenesedni, és legyintek egyet a bocsira.
- Ugyan, előfordul.  
Velem is, elég sokszor, ami azt illeti, de nálam ez nem igazán meglepő, amilyen kis bénácska tudok lenni. Mindenesetre még hozzácsaptam egy „szia”-t, aztán elkezdtem kibújni a kiscsillió rétegből, meg a cipőmből. Ezen művelet közepette jutottam el oda, hogy meghallottam a meglepetés felkiáltást, meg éneklést, ha végül volt az is, majd a saját kezűleg készített tortánál érzékenyültem el úgy igazán, hát még mikor megláttam a feliratot. Igyekeztem inkább a tortát bámulni, és nem azon pörögni, hogy mennyire nem érzem igaznak az egyik fél részéről. Végül is, lehet, hogy ha nem volna az, nem tenne értem hasonló erőfeszítéseket Mayával karöltve sem, de ezen tényleg nem most fogok kattogni. A lényeg a gesztus, és a meglepetés. Igyekszem hamar elmaszatolni az elfelhősödött tekintetemből kibújó könnycseppeket.
- Nagyon édesek vagytok, köszönöm! Gyönyörű!  
Felőlem egy darab szén is lehetne, akkor is imádnám. Először persze a gyertya elfújása jön, de nyilván a kívánságomat megtartom magamnak, aztán sorban végig ölelgetek és puszilgatok mindenkit, már, ha hagyják. Mindenesetre a sorrend Maya-Jackson-Savannah, aki gondolom valamiben segédkezhetett, mert el tudom képzelni, hogy milyen katasztrófa sújtotta övezet lehetett a lakás.
Maya ajándéka igazán bájos volt, és jól is fog jönni, ha betelik majd a mostani naplóm, de ezt azért nem hirdettem, csak lelkesen megköszöntem, aztán összecsapva kezeimet tereltem mindenkit a konyhába, ideje tortakómába esni…

//Köszönöm Nektek! <3333333//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6143
◯ IC REAG : 8029
Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Szer. Nov. 11, 2015 12:03 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net Online
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Szomb. Nov. 21, 2015 12:25 pm


Jackson & Mimi


Maya és Cathy kikönyörögték, ha ma pizsi partyt tarthassanak, a sorshúzás meg Mandyt jelölte meg „szerencsés” nyertesnek házigazda címén. Imádom a lányomat, de kettő belőle azért már mégiscsak horror egy főre, szóval mi tagadás, örültem a rám szakadt nyugis estének. Még csak magányosnak sem éreztem magam, és a csend sem zavart kifejezetten, ami a házra telepedett, miután Mayát átvittem. Annyira azért nem nyugodtam meg ilyen téren, mert legközelebb én leszek a soros, lévén ha ez az első alkalom jól sikerül, biztos rákapnak a csajszik.
Nem nagyon jutott más eszembe, mint az, hogy tényleg lazítok egy kicsit, emlékszem, hogy mikor Fairbanksbe jöttem, nem volt szinte egy szabad szombat estém sem, mert mindet az Upperben töltöttem a pult mögött. Durva belegondolni, mennyit dolgoztam akkoriban, alig volt időm magamra, nem is csoda, hogy leszaladtak a kilók, bár kövér sosem voltam, de még most is nyögöm az akkori életvitelem, és az elhívás körüli borzalmak súlyát a vonalaimon. Negatívban.
Épp ezért minden szívfájdalom nélkül megengedhetek magamnak szombat este kilenc óra magasságában egy szép adag frissen sütött palacsintát némi forró csokoládéval. Nem mintha nem lenne elég fotel és kanapé a nappaliban, én mégis inkább az asztal elé tettem pár párnát, és két vastag takarót, és oda kuckóztam be magam, az közelebb van a kandallóhoz, és még a tv-t is látom. Csak valami talk showt bambulok, de az most épp elég is, semmi különlegesre nem vágyom, ez meg épp eléggé kikapcsol. A telefonom ugyan nem lőttem ki, mert bármi lehet Mayával, de kinn hagytam a konyhában, hogy csak akkor érzékeljem, ha esetleg hívnak, és amúgy ne lógjak rajta egész este, mert az minden, csak nem pihentető.
Felkuncogok valami tökéletesen agyament poénon, és igyekszem közben nem kiönteni a forró italt. Kár lenne a frissen befogott hálóingért. Abszolút nem várok senkit, szóval nem zavar, hogy abban vagyok, és hogy a takaró alól kikandikál számtalan mamuszaim egyike. Ez éppen nyuszis és fehér. Még mindig szőke tincseim félig feltűzve, félig lelógva leledzenek, csak tessék-lássék feltűztem, ahogy kijöttem a zuhany alól. Volt egy halvány elgondolásom, hogy a kontár dobozos festékes munkánkat Primmel semmissé teszem, és visszafestetem vörösre Irissel, de mikor odakerültem hozzá, inkább csak annyit kértem, hogy csinálja meg rendesen szőkére. Minden eszközt próbálom megragadni arra, hogy lélekben el tudjak szakadni a Jacksonnal közös múltamtól, és egyúttal tőle is. Szerintem mindenki sokkal jobban járna úgy, de én mindenképpen, hiszen más nem tudja, mi zajlik bennem ezzel kapcsolatosan. Az meg hidegen hagy, hogy sokak szerint az ilyen radikális változások mögött férfi van, most legalább mondhatom azt, hogy részegen rám ömlött a hajfesték, aztán akkor már inkább úgy maradt, pedig... nos, milyen igaz volna a feltételezés. Még szerencse, hogy egyébként a férfiak többségét az ilyesmi tökéletesen hidegen hagyja. Azért nem tettem zsebre amit akkor kaptam Iristől, és szerintem alig várja, hogy visszavörösödjek, bár ezzel határozottan nincs egyedül, nekem viszont most erre van szükségem. A vágás óta is csak azért lehetek még életben a részéről, mert gyorsan nő a hajam. Erre megint fel kell nevetnem, kész szerencse, hogy ennyi kattant barátnőm van, különben már kikészültem volna.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 603
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Szomb. Nov. 21, 2015 9:01 pm


Mimi & Jackson



Erre az évre Michigant is letudtuk... igaz, két különböző helyszínre még visszalátogatunk jövő év elején, mielőtt még véget érne a jégkorong szezon, de egyelőre így is elég volt belőle.  Mellesleg valahol furcsa belegondolni, hogy milyen közel van Chicago, és a most Fairbanksben élő vérfarkasok nagy része azelőtt ezen a terepen mozgott egész rendszeresen... Még jó, hogy manapság ilyen elérhetővé vált a repülőgéppel való közlekedés, így egy pár órás úttal letudtuk az egészet, igaz, átszállással, de még mindig nagyságrendekkel gyorsabb és kényelmesebb, mint autóval... azzal nagyjából 3 nap ment volna el csak az oda úttal, úgy, hogy szinte meg sem állunk, hanem valaki mindig vezet.
Szó mi szó, azért így is fárasztó volt, így miután megérkeztünk a repülőtérre, másra sem vágytam, csak hogy végre hazaérjek, úgyhogy miután kacsamama módjára ellenőriztem, hogy teljes-e a csapatlétszám, jó hétvégét kívántam a srácoknak, aztán útjukra is engedtem őket, majd én is leintettem egy taxit...
Bár arról azért szoktam szólni otthon a lányoknak, ha eltűnök néhány napra, vagy épp másik államba utazunk meccs miatt, a pontos érkezésekről már kevésbé, lévén, elég lutri, nem-e fogunk ki valami balesetet, vagy építkezést a pályán, esetleg nem-e csúsztatják el a járat indulását néhány órával, amíg csillapodik a vihar... Inkább ne várjanak rám feleslegesen, majd hazaesek, ha visszaérünk, ha időben, hát időben, ha az éjszaka közepén, vagy épp hajnalban, akkor meg akkor. Ma speciel egész korán sikerült megérkeznünk, esélyesen még Maya is ébren lesz - igen ám, csak arra nem számítok, hogy a kis barátnőjénél, vígan pizsipartizva.
- Maya, Mimi, hazaértem! -szólalok meg már megszokásból a házba lépve olyan hangerővel, hogy ha ébren hallják, azért még érzékelhető legyen az érkezésem, de amennyiben már visszavonulót fújtak, ne én legyek az, aki felriasztja őket... Persze, miután a lakás sem úszik fényárban, és Maya sem rohan hogy megöleljen vagy puszit adjon, végül csak bentebb megyek, a bőröndömet egyelőre csak a folyosón hagyva. Először a konyha felé, hogy igyak egy pohár vizet, majd a nappaliból kiszűrődő hangokat kezdem követni, és egy pillanatra csak értetlenül állok a helyzet előtt, hogy miért maradhatott bekapcsolva a tv, ha senki sem nézi... amikor végre észreveszem, hogy nézik azt, csak épp a földön ülve.
Amennyiben Naomi érzékeli, hogy én is itt vagyok, úgy csak köszönök neki, ellenben ha nem, akkor csak szép csendben közelebb somfordálok, lehuppanva mellé a földre. Nagy a kísértés, hogy inkább az egyik, mögötte lévő fotelre üljek le és szótlanul várjak, vajon mikor tűnik fel neki, hogy valaki figyeli, de inkább nem kockáztatok, mielőtt még szívrohamot kap miattam... Pláne, hogy már egész "régóta" húzzuk veszekedés nélkül. Mondjuk lehet, hogy így is sikerült ráijesztenem, tudja a franc...
- Csak így, egyedül? - fordulok felé, mielőtt a képernyőre sandítanék, hogy mi megy épp a tv-ben, de az ilyesfajta talk showk valahogy sosem kötöttek le különösebben, így inkább csak fogom a dobozt, ami eddig takarásban volt, a másik oldalamon, és Naomi felé nyújtottam.
- Ezt nektek hoztam. Azért majd hagyj Mayának is belőle. - feleltem derűsen, és bár a csomagolás nem volt túl árulkodó a tartalmat illetően, de ha kibontja, világossá válhat, hogy mire is értettem... hisz egy egész sornyi különféle trüffel sorakozott benne, több féle ízesítéssel.
- A helyiek nagyon dicsérték, állítólag mostanában kezdik felkapni a céget az egész országban, aki készíti... Michiganben már egész híresek, mint kiderült. Amúgy megkóstoltuk, tényleg finomak, úgyhogy úgy gondoltam, hozok nektek is belőle. - számolok be kicsit bővebben róla.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Szomb. Nov. 21, 2015 9:21 pm

Totálisan belefeledkezem a talk showba, vagy csak a gondolataimba, nem tudnám megmondani, mindenesetre fel sem tűnik, hogy nem vagyok egyedül a szobában. Épp végeztem egy újabb palacsintával, és még tele a szám, amikor érzékelem, hogy lehuppan mellém valaki, és be kell fogjam a szám, hogy ne köpjem a tartalmát szét magam elé. Gyönyörű lenne a krém színű, csillagokkal díszített takarón, az egyszer biztos. Beletelik még jó pár másodpercbe, míg sikerül tisztességesen lenyelnem, de addig azért nem bírom ki, hogy ne csapjam vállon vigyorogva, amiért a frászt hozza rám. Tudja, hogy milyen nyúlbéla vagyok.
- Aha, Maya Cathynél pizsipartyzik, elvileg ott van Mandy meg Kyle is, szóval nem lehet gebasz. Egy teljes órán át rágta a fülem, bár igazából simán elengedtem volna, de vicces volt. Még a két hónapig egyedül takarítja a szobáját kártyát is bedobta, képzelheted.  
Kuncogok fel, és fura mód kellemesen megnyugszom, bár inkább ez, minthogy idegbajt kapjak, amikor hazajön, és lerágjam mind a tíz körmöm, hogy csak hozzám ne szóljon.
- Nem tudom, mi van benne, de ha csoki, akkor veszélyes játékot űzöl. Mindenesetre van cserealapom is. Kérsz palacsintát? Vagy forró csokit? Ne is mondd, tudom, kicsit egysíkú vagyok. Néha elgondolkodom azon, hogyhogy nem vagyok még csokiból.
Elveszem a dobozt, és rögtön el is kezdem bontogatni, és persze, hogy szinte azonnal felcsillannak a szemeim, amit meglátom a trüffelt, rögvest ki is veszek egyet.
- Uhhhh. Szerintem ezt hamarosan ki kell majd tépned a kezemből.  
Egyébként csak viccelek, dehogy kell, sosem vagyok önző, ha Mayáról van szó, párat bekapok, a többiből majd választ ő, aztán amelyik nem szimpi, az marad nekem, ez már csak így megy.
- Teljesen jól gondoltad!  
A mostani nyugalmas légkör azért tényleg sokkal jobb, mint ami nyáron, meg még tavasszal is volt köztünk, bár az is tény, hogy másrészről kinyír a dolog, de ez olyasmi, amit el tudok temetni magamban, csak Panda nyakába öntöm rendszeresen, hogy mennyire nagy kibaszás ez az egész az élettől. Néha szívesen megkérdezném tőle, hogy neki egyáltalán nem fáj velem egy fedél alatt élni? Még akkor sem, ha szinte sosincs itthon, amikor szezon van? Végül sosem teszem, mert a nemleges válasz épp annyira fájna, mint az igenlő. Ilyen kérdéseket meg ostobaság feltenni.
- Milyen volt a meccs? Nyertetek? Nem sérült meg senki? Valamiért nem közvetítették, pedig Maya a fejemen ugrált egész délelőtt…  
Kapok be még egy darab trüffelt, majd visszadőlök az asztalnak, lévén mondhatni, minden rendben van. Jackson hazajött, bár az tény, hogy sosem voltunk még kettesben ebben a lakásban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 603
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Szomb. Nov. 21, 2015 10:27 pm

A vállra pacsira nem bírom megállni, hogy ne vigyorodjak el... jah, még rémlik, mennyire könnyű megijeszteni, ahhoz képest egész sikerélményem van, hogy sikerült csak ennyire, és nem jobban. Mindenesetre megvárom, had nyelje le amit épp eszik, más se hiányzik így hétvége estére, mint hogy pont nekem kelljen újraéleszteni, mert esetleg félrenyel és meg akar fulladni. Szerintem neki se.
- Ó, szóval bandázik a kiscsaj... - bólintok a program hallatán, bár kíváncsi vagyok, mit alkothat a két mazsola összezárva... az egyiktől még egy hangot se hallott senki a városban, a másiknak meg be nem áll a szája, néha még álmában is mondja.
- Ejha... ezt én is megnéztem volna. És jó súlyos lehet a helyzet, ha már ilyen húzásokhoz folyamodik... némi stratégia-tanulás még ráférne, ilyeneket még én sem ígértem ennyi idősen otthon. - max később, de azt is csak azért, hogy a kutya ne jöjjön be a szobámba, minden össze-vissza elpakolva, hogy utána meg kereshessem hiába a cuccaimat... Köszi, inkább jó a kupi. Akkor legalább tudom, mit hol találok.
A csokis visszakérdezésre csak nemes egyszerűséggel vállat vonok, mert hát mit mondhatnék rá? Ennyire én is ismerem őt, ő is engem... Meg ha kibontja, úgy is meglátja.
- Ha már így megkérdezted... Forró csokit inkább majd később. Most csak azért ne kelj fel. - legyintek, olyan jól bevackolta magát, hogy kár lenne csak ezért felkelnie. Ellenben, egy palacsintát azt veszek, még úgy se vacsiztam ma.
- Nos... ami azt illeti, van még egy ilyen dobozzal... - jegyzem meg ártatlan tekintettel, csak gondoltam, majd később megkapják a másikat, nehogy már egy ültő helyükben termeljék be az összest... Tudom, az se okozna akadályt egyiküknek sem.
- Örömmel hallom. - jegyzem meg, hisz ha már ilyen keveset vagyok itthon, legalább néha-néha valami aprósággal hadd kompenzáljam a dolgot, pláne, ha még örülnek is neki. Bár, ha nem lenne épp szezon és többet lennék itthon, valószínűleg akkor is hoznék valami apróságot, ha ilyen távoli utazások jönnének közbe.
- Ami azt illeti, lehetett volna jobb is, igaz, idegenben játszani mindig fárasztóbb, pláne. Az a több órás utazás, idegen pálya, meg minden. Pláne, ha már hónapok óta heti több olyan meccset játszol, aminek tétje van. - hát, ilyen az élet, meg ezt a szakmát választottuk, ezt kell szeretni, ugyebár - De majd decemberben úgy is lesz egy nagyobb pihenő, 11-12-én lesz még egy körünk Anchorage-ban, utána meg januárig szünet. - újságolom, igaz, egy párszor akkor is be kell majd mennem, de azt is csak pár órára. Boldogíthatom majd itthon őket addig is...
- Jut eszembe, karácsonyra van már valami terved? Hol, merre, kivel...? - kérdezek rá, hisz gondolom, Mayával a nagyszülei társaságában is szeretne eltölteni valamennyi időt, ha már egy városban vannak, meg ott van Connor, meg ki tudja, hogyan töltötte az elmúlt pár évben az ünnepeket. Mondjuk addig bőven van még idő, őszintén szólva, még én se tudok semmi biztosat.
- Finom lett. - veszek még egy palacsintát addig is, az előzőt már úgy is rég elnyammogtam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Vas. Nov. 22, 2015 12:09 am

- Az ég szerelmére, meg ne tanítsd. Így is örülök neki, hogy még nem jött rá, mennyire könnyen kenyérre tudna kenni.  
Sóhajtok fel kissé színpadiasan, bár attól még ez tény és való, nem vagyok a szigor mintaképe, és mivel az én anyám volt a világ legrosszabbja, én nagyon szeretném sokkal jobban csinálni nála. Tudom, igen mélyen kellene lennem, hogy rosszabb legyek nála, de még csak a közelébe sem akarok kerülni.
- Nem ügy, de akkor majd később.  
Mondjuk, tényleg nem villognék előtte hálóingben inkább, esélyesen ez olyan dolog, ami elég kényelmetlenül érintene mindkettőnket, úgyhogy addig jó, amíg takaró alatt vagyok.
- Áhh, elővigyázatos voltál. Akkor… a fair play értelmében az lesz a Maya doboza.  
Kuncogok, de egyébként most, főleg egy bögre forró csokin túl nem vagyok olyan állapotban, hogy egy egész doboz csokit felfaljak, bár nyugtával dicsérjem a napot, Jacksonnal és velem ezt sosem lehet tudni.
- Ez szerintem mindig igaz… úgy mindenre, de a lényeg úgyis az, hogyan álltok a tabellán. Egyébként, azt el tudom képzelni, hogy hosszú út után milyen lehet pályára lépni, akkor milyen mókás, ha mondjuk busszal mész. Brr, borzalmas lehet.  
December. Nem a kedvenc hónapom a keserű karácsonyával együtt, de ez is egy olyan dolog, amin igyekszem túltenni magam, tavaly azért már ünnepeltem, szóval szerintem idén sem lesz vele különösebb gondom. Maya miatt úgysem tehetem meg, hogy úgy csinálok, mintha nem is lenne.
- Anchorage legalább nincs olyan messze, de akkor legalább Maya kaphat eleget belőled az ünnepekkor.  
Mosolyodom el, mert elég sokat emlegeti, szóval nyilván hiányzik neki, és szeretne több időt vele tölteni, nekem meg ilyen téren hallgass a nevem. Azt még nem sikerült kitalálnom, mikor elviselhetőbb a helyzet, ha itt van, és esetleg hamarabb megszokom, vagy ha alig látom.
- Nekem nincs, Mayának van. Vagyis hát, ő kijelentette, hogy a Szentestét velünk kettőnkkel akarja tölteni, szóval jó volna, ha ezt megtennénk érte, aztán a többit nem tudom. A Nagyiékhoz is jó volna benézni, de más nem nagyon van.  
A karácsony Mayáé, Pandával majd találkozom előtte vagy utána, és Connorral is ez lesz, mert a lányomat nem passzolom le senki kedvéért az ünnepekre, ez teljesen biztos.
- Miért, neked van? Erint is át lehetne hívni valamelyik nap, biztos örülne neki, és úgyis szeretné megismerni Mayát.  
Persze addig megismerheti egyébként is, ha úgy alakul, de mivel Jackson ennyire elfoglalt, én meg azért annyira nem rajongok érte, meg ő sem értem, hogy levezényeljem a találkozást, még nem került rá sor. Mindenesetre, a Karácsony kiváló lenne erre is…
- Egészségedre, van még olyan is, amit nem kentem meg, ha esetleg más ízűre fájna a fogad.  
Még egy trüffel befigyel, még a szemeimet is lehunyom, ahogy kiélvezem az ízét, istenem, ölni tudnék a csokiért, de komolyan.
- Mhhmmmm… Mennyei.  
Még az ajkaimat is körbenyalom utána, eltartott egy ideig, míg megtanultam viszonylag fesztelenül viselkedni a közelében, de most már egész jól megy, így egyre inkább önmagam vagyok, ami határozottan nem árthat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 603
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Vas. Nov. 22, 2015 1:04 am

- Igaz... - nevetek fel jóízűen Naomi megjegyzésén, de aztán én is csatlakozok ahhoz a sóhajhoz - Itt se jobb a helyzet. De az is tuti, hogy többet nem hagyom magam rábeszélni, hogy együtt menjünk ruhát venni. Ahányat felpróbált, te jó ég... a végén már annyira untam magam, hogy inkább közöltem, megkapja amelyiket csak szeretné, csak menjünk már... - sztorizgattam bőszen, nem tudom, Maya mennyit mesélt neki a közös váráslásunkról... De hát na, egy sima nadrágvásárlással, azért nem szokásom ilyen lelki életet élni, hogy minimum egy fél napom rámenjen.
- Javíthatatlan vagy, ugye tudod? - csóválom a fejem, mert bár a csokit én is szeretem, de ilyen ipari mennyiségeket azért nem szoktam betermelni belőle.
- Uhh, ne is mondd... akkor még oda se értünk volna, az útvonaltervező szerint autóval olyan 65 óra körüli idő lett volna az út... És ez csak Michigan! Hát ha még Alabamába mennénk így... - ha háromszor ennyi ideig tartana a hokiszezon, félő, hogy attól függetlenül még annyit se látnának, mert olyan sok időt venne el az utazás. Még így is fárasztó tud lenni, repülőgéppel...
- Nem, az tényleg egész kellemes távolság... ezekhez képest. Mondanám, hogy akár eljöhet ő is velünk, de az még pont suliidőbe esik emlékeim szerint, emiatt meg hadd ne lógjon már. - elvégre tudom, milyen szigorúan veszik az elmulasztott órákat, aztán abból kiindulva, egy évben átlag hányszor szokta összetörni magát, inkább spóroljunk az igazolásokkal, mielőtt még évismétlés lenne belőle.
- Na? - kérdezek vissza, mielőtt még meghallgatnám, ő hogy tervez a karácsonnyal, vagy épp Maya, ha már így szóba került, de úgy tűnik, sokkal konkrétabb elképzelések még ott sincsenek.
- Részemről nincs akadálya. Igaz, előtte szerintem egy hétvégére elugrok New Yorkba, még van egy-két halaszthatatlan elintéznivalóm így az ünnepek előtt, de utána elvileg már nincs semmi. Bőven lesz időnk még fát nézni, vagy díszeket venni, meg ilyenek... - nem tudom, például karácsonyfadíszekkel hogy állunk, én speciel nem hoztam semmi ilyesmit magammal... Szóval hacsak Naomi nem akarja a sajátjait is bedobni a közösbe, azt is válogathatunk együtt. Még mindig jobb fényévekkel jobb, mint a ruhavásárlás.
- Sokkal konkrétabb nekem sincs. A Szentestét én is hasonlóan képzeltem, meg egyik nap átugornék Erinhez... Vagy akkor át is hívhatjuk, majd még megkérdezem, lenne-e kedve... most, hogy összejött azzal a francia pasassal, ki tudja, ő mit hogy tervez. - jegyzem meg, és azt hiszem, az arckifejezésem meg a hanglejtésem kellően árulkodó azzal kapcsolatban, hogy mennyire nem vagyok elragadtatva a "sógorjelöltemtől".
- Egyébként már említette nekem is, hogy szeretne találkozni vele, csak ahh... mostanában nem volt túl sok szabadidőm. - túrtam a hajamba. Persze azt eddig is tudtam, hogy a szezon ilyen nyüzsi, de én naiv, azt hittem, hogy edzőként valamivel lazább, mint játékosként végiggürizni az egészet. Nos, tévedtem... lehet, hogy nem épp fizikai értelemben, de sokkal fárasztóbb tud lenni az a sok készülés meg szervezés.
- Ó, tökéletes ez is... amúgy milyen, kakaós? - kérdeztem vissza, bár igazából csak arról volt szó, hogy lusta voltam felkelni és kenni pár mogyoróvajasat, Naomit meg mégsem ugráltathatom ilyesmiért... Szóval jó az is ami van.
- Örülök, hogy ízlik. Biztos jó sok a kalória benne, szóval nem mondhatod, hogy nincs erőd... - sandítottam rá, mielőtt még betömtem volna egy újabb palacsintát a számba, hogy aztán legyen mire fogni az időhúzást... Utána azonban nem voltam rest bedobni a díjnyertes ötletemet.
- Menjünk, mozduljunk ki valahová! - vettem egy kilencven fokos fordulatot, felé nézve - Ilyenkor már úgy sincs semmi értelmes a tv-ben... Meg egyébként sem volt semmi közös programunk a költözés óta. Múltkor is szóvá tette Maya, hogy miért nem jöttél velünk szánkózni... - feleltem rosszallva, és most már az sem lehet kifogás, hogy nincs szánkónk, mert ahogy leesett az első hó, pár napon belül be is szereztem egyet.
- Fogadok, hogy mióta itt élsz, még nem is szánkóztál... - találgatok hangosan, mielőtt még egész fellelkesülve folytatnám a győzködést - Pedig az egyik legjobb téli szórakozás, és ahogy elnézlek, rád is rád fér némi kikapcsolódás... vagy tévednék? Ettől biztos hatásosabb lenne. - pillantok a tv képernyője felé, ez majd ráér akkor, ha nyugdíjasok leszünk és fel se bírunk kelni a fotelből, de addig is - Menjünk szánkózni! - ha már a hócsatázás úgy is élből el lenne kaszálva nála - Lécci... - vetek be most én valami ahhoz hasonló kérlelő tekintetet, mint amivel ő örvendeztetett meg nemrégiben a műjégpályánál. Olyan ellenállhatatlan úgy se lesz, de hát na...
- Húzom én a szánkót. - ajánlom fel még lovagiasan, ha csak ez tartaná vissza, legalább ennyivel kevesebb kifogás játsszon...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Kedd. Nov. 24, 2015 11:49 pm

- Nálam nem azzal van a gond, hogy unom magam, imádok vásárolni, de Maya ízlése valami rettenetesen giccses. Remélem, kinövi, és majd 16 éves korában együtt röhöghetünk a mostani összeállításain.  
Mert én teljesen bizonyosan nem fogom elmondani neki, hogy ez gáz, nem akarok beletaposni a lelki világába, próbálom finoman terelgetni, ezért lett a rózsaszín bálnás mikulás sapkás rettenet egy másik ocsmányság helyett, azon emlékeim szerint valami szivárványos póni téma volt, és hát, inkább akkor ez… Két rossz közül a kevésbé szörnyű, egyértelmű. Szerencsére meggyőztem, hogy ilyen tutira senkinek nincs, míg a póni téma már nagyon is elcsépelt.
- Persze.  
Mi sem egyértelműbb, csoki téren sosem változom, igaz, más téren se nagyon, már ha eltekintünk a mostani haj fiaskóimtól, de valahogy meg kell élnem a lelki válságomat, és inkább ez, minthogy törjek-zúzzak.
- És a busz még az autónál is lassabb. Brr… Szerencse, hogy vannak repülők.  
És hogy megengedheti magának a csapat, de amit Castor de Luca szponzorál… nos, nyilván nem utazhatnak busszal, kellemetlen fényt vetne az Alfára.
- Nem is támogatnám az ötletet, örülök, hogy beilleszkedett, nem venné jól ki magát, hogyha apa meccse miatt lóghatna. A gyerekek gonoszak.  
Náluk csak a kamaszok még inkább, főleg a szőkébbik Carter félék, de remélem, Mayának sokkal szebb emlékei lesznek a suliról, mint nekem. A gimi első évétől eltekintve rettenet volt az egész. Na jó, az egyetemet már élveztem.
- Oké, Maya biztos odáig lenne érte, szóval megvehetnétek ketten, más a fát, ha kellek, megyek én is, de meglehetősen sülthal vagyok a fenyőfákhoz, azt sem tudom, milyen fajták vannak. Igencsak gáz így Fairbanksben élve, de oda se neki.  
Vigyorogtam, mert határozottan hidegen hagyott eme hiányosságom, ennél sokkal nagyobb problémákkal kellett együtt élnem, szóval nem oszt, nem szoroz.
- Díszek sem ártanak, az tuti, nekem egy sincs, nem nagyon ünnepeltem a karácsonyt egy ideje. Kinti dekorációm van egy pár, de kicsi volt a lakásom, itt fel se tűnnének.  
A külvilágnak nem voltam rest az ablakomat beöltöztetni, de fát magamnak nem állítottam, átmentem a Nagyiékhoz, és nekem az bőven elég is volt. Valahogy ez az ünnep már nem az igazi nekem, és a mostanitól is tartok, mert… az esetünkben a tökéletes családi idill nem igazán megvalósítható, hisz abban a képletben az apuka és az anyuka odáig vannak egymásért.
- Rendben.  
Nem tudom, milyen francia pasas, de Erin magánélete az utolsó dolog, ami érdekel a világon. Sosem leszünk puszipajtások, és a magánügyeitől jobbnak látom elhatárolódni.
- Igen, de ezt biztosan megérti. Meg remélem azt is, hogy én nem invitálom hármas randira egy tálca sütivel.  
Szerintem Jacksonnak sem kell túlságosan megindokolnom a miértjét, tudja jól, hogy a húga utál. El fogjuk viselni egymást, ha kell, de ahhoz határozottan nem árt, ha ő is jelen van.
- Az a fele igen, ez meg mogyoróvajas.  
Fordítottam meg a tányért, hátha azt szeretne inkább, tudom, hogy inkább úgy eszi, és talán tudat alatt készítettem abból is, noha nem is sejthettem, hogy hazaesik. Mindenesetre, van még bőven, utólag is lehet kenni, ha nem lenne elég.
- Erőm? Mégis mihez? Teljesen jól elvagyok én itt bekuckózva a takaródzsungelbe.  
Pislogtam rá, ismertem, tuti tervezett valamit, és amikor előjött a mozduljunk ki szöveggel, már sóhajtottam is egyet. Ó te jó ég. Most ez komoly? Hát nem látja, hogy bentre vagyok berendezkedve öltözködés terén is?
- Meeeeert. Hideg.  
Válaszolom gondolkodás nélkül, nem, még véletlenül sem azért, hogy ne lássam, hogyan viselkedik Mayával, és mennyire istenesen elcsesztem mindent tíz éve.
- Fogadóirodát kellene nyitnod. Tényleg nem.  
Elég extrém volt nekem, mikor majdnem belefojtottak a jeges Chenába, annyi elég is volt az alaszkai hidegből egy életre, ami azt illeti.
- A csokievésnél nincs hatásosabb.  
Abban legalább boldogsághormon is van, de ezt inkább nem firtatom hangosan, mert felettébb képmutatónak tűnnék, hisz látszólag megvan mindenem, az meg, hogy valójában miként érzek, jobb is, ha csak az én dolgom marad.
- Hú… szabadalmaztatnom kellett volna a cukin nézést. Most fizethetnél. Jó… elmegyek veled szánkózni, de meg kell várnod, hogy felöltözzek, és remélem, nem kell nagyon hangsúlyoznom, hogy az SOKÁIG fog tartani.  
Vigyorogva másztam ki a takarórengetegből, és per pillanat mellékes volt, hogy hálóing van rajtam, úgysem egy férfiagyolvasztó darab volt, bár azt is kétlem, hogy Jackson valaha piszkálgatni vágyna akár bottal is.
- Na, a szánkót tuti te húzod.  
Öltöttem nyelvet, majd eltűntem a szobámban, hogy röpke húsz perc múltán táncoljak ki, természetesen beöltözve rendesen, a Michelin babák megirigyelhetnének, még a csizma, kabát, és persze a sapka, sál, kesztyű maradt ki, de meggyulladni azért nem akarok.
- Mehetünk!  
Nem is tudom, miért nem mondtam nemet, bár őszintén kétlem, hogy képes lennék erre az esetében, de addig jó, amíg erre nem jön rá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 603
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Szer. Nov. 25, 2015 1:27 pm

- Az. - bólintok határozottan, ezzel vitába sem lehet szállni - Én viszont annyira nem ugrálok a vásárlásért, szóval ezentúl max. kaját venni viszem magammal a heti nagybevásárláshoz. - vagy mondanám még, hogy esetleg ha valami műszaki cikket kell venni, de tekintve, milyen arany kezei vannak, kinézem belőle, hogy pusztán véletlen balesetből 5 perc alatt röhögve leamortizál egy fél sornyi tv-t...
- Úgy legyen. - igaz, még nem tudom, mi minden fog változni, mire Maya betölti a 16-ot, kitart-e addig ez az egész együttlakósdi, vagy változik-e egyáltalán a gyerek ízlése addig. Bár ha az előbbi igen, az utóbbi nem, sírni még mindig tudunk majd együtt. - Hát nézd, mást nem, legalább megvan, ezt az ízlésnek nem nevezhető rettenetet kitől örökölte... Igaz, tudtommal egyik nagyanyjával se sűrűn találkozott, de annyira csak nem esett messze az alma a fájától. - igaz, mióta abbahagyta a műkorcsolyát, anyám egész normálisan öltözködik, de aki látta a régebbi versenyvideóit... hát, maradjunk annyiban, a műkorcsolyázók is tudnak rém giccses kinézettel a pályára lépni, a csupa flitter ruháikkal meg a fél vödörnyi vakolat sminkkel... Kaptunk is anno Erinnel, amikor cikizni mertük egy-egy videó megnézése után!
- És akkor az időzónákról még nem is beszéltünk... - teszek rá még egy lapáttal, mert lehet, hogy már több éve vagyok benne ebben a mókuskerékben, de a mai napig nem bírtam még rendesen hozzászokni az időeltolódások okozta kavarhoz.
- A gyerekek nem gonoszak, csak őszinték... Ha úgy viselkednek, azt azért, mert azt látják a felnőttektől. - toldom meg a saját véleményemmel, azt meg, hogy a felnőttek mennyire tudnak gonoszak lenni, azt hiszem, nem kell példával statuálni, akad kellően szemléletes mindkettőnk családjában.
- Különösebben én se vagyok szakértő benne, de akkor majd utána olvasok addigra. - már hogy ne peregjen le két nap alatt az összes fenyőtű róla, meg hasonló apróságok. Eddig mindig vagy anyuéknál, vagy a nagyiéknál karácsonyoztunk, hiába laktam külön, magamnak valahogy eszembe sem jutott saját fenyőt állítani...
- Akkor majd beújítunk azokat is. De annál te is jössz, mert látod, mi lett a vége annak, amikor Mayával ketten mentünk vásárolni olyan helyre, ahová szépérzék is kell... - feleltem vigyorogva, elég csak arra a csudi nadrágra gondolni amibe úgy beleszeretett a kiscsaj, azt hiszem, Naominak is van kellő fantáziája ahhoz, hogy elképzelje, mit művelnénk a karácsonyfadíszekkel ketten. Szerintem a világ minden színében pompázna minimum, és az csak a kisebb gond lenne az esztétika terén...
- Persze. Nem is vártam el ilyesmit. - felelem sietve, mert... imádom a húgomat, de ismerem is eléggé ahhoz, hogy el bírjam képzelni, mit lenne képes művelni, ha nem vagyok ott. Lehet, hogy még úgy is, csak akkor legalább van aki jelezze felé, hogy "elég volt", vagy kicsit vissza kéne venni.
- Mogyoróvajas... hát miért nem ezzel kezdted? - kérdezem tettetett komolysággal, majd már nyúlok is, hogy abból is kóstoljak egyet-kettőt, bár ahhoz képest, hogy csak egyet akartam enni, inkább utána se számolok, hányadiknál tartok... Bár ilyen téren nem kell neki bemutatni, ha úgy gondolja, elég volt, majd arrébb tolja a tálat, hogy ne érjem el.
- Na neeeee. Tééényleg? - kérdezek vissza, mint ha olyan fene nagy újdonságot mondott volna - Amúgy elárulok egy titkot, lesz ez még hidegebb is... - bólogattam együtt érzően, hisz még csak épp, hogy elkezdődött a tél, mi lesz majd akkor, ha a kemény mínuszok repkednek odakint?
- Majd még meggondolom. Ha nem jön be az edzősködés, majd váltok arra. - vontam vállat a fogadóirodás témára, kár, hogy mással kapcsolatban nem feltétlenül voltam ilyen jó a tippelgetéssel.
- Dehogy nincs jobb! Az adrenalin. - vágtam vissza, bár tény, a csoki evés sem utolsó.
- Háh! Győzelem! - vigyorodtam el, amikor végre megadta magát, azt hittem, hogy majd tovább kell győzködnöm érte, hogy ilyen késő este ilyen idióta ötlettel állok elő, de úgy tűnik, csak megúsztam az "és mondd csak, mikor voltál utoljára hóban megfürdetve?" kérdés bevetése nélkül is a dolgot.
- Így jártál. Amúgy meg, mint ha elfogadnád... képzelem, inkább hordhatnám neked a csokit kilószámra. - jegyeztem meg, mert bár nem tett említést róla, azért Erinnek hála csak eljutott ez a csekkes lefizetős sztori is hozzám. Majd valamikor rá akarok kérdezni arra is, csak nem most, mielőtt még meggondolná magát. - Csak nyugodtan. És tudom, tudom, azt a 164 réteg ruhát nem két perc magadra kapni... Azért ha fél óra múlva még nem vagy kint, utánad megyek. - jegyeztem meg, majd ahogy Naomi felkelt, le is csaptam a palacsintás tányérra, eredetileg azzal a céllal, hogy visszavigyem a konyhába... bár a biztonság kedvéért azért még vagy kettőt megkóstoltam róla, ha már úgy is én húzom a szánkót kell az energia nekem is.
- Szép is lenne fordítva. - sandítottam azért Naomi felé mielőtt eltűnt volna, még ha amúgy igyekeztem is nem túl feltűnően bámulni utána, ahogy végiglejtett a nappalin. És még azt is megálltam, hogy ne tegyek megjegyzést az öltözékére, ha már múltkor panaszkodott érte...
Azért a tányérral tettem egy kitérőt a konyhába, aztán a bőröndömmel a szobámba, meg én is átvedlettem valami kényelmesebb viseletbe, hogy aztán egy fél órával később már a szánkóval az oldalamon strázsáljak a ház előtt.
- Épp időben, már küldeni akartam a mentőosztagot utánad. - jegyeztem meg, majd ha bezártuk a házat, felőlem indulhattunk is. Vagy húztam Naomit szánkóstól, ha épp lusta volt sétálni, vagy ennyire szavamon akart fogni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Vas. Nov. 29, 2015 11:40 pm

- Az biztos, hogy úgy jobban jársz.  Nőből vagyok, szeretek vásárolni, csak éppen az ízléstelen dolgoktól szaladok a falnak, Maya pedig még bőven keresi a stílusát, szóval fogalmam sincsen, hogy mikor fog leszokni ezekről a borzalmakról.
- Ne is mond. Neki is említettem már, hogy az ő nagyanyja sem volt semmi cifraság terén.
Jackson mamáját sosem illettem volna ilyen szavakkal, vagyis, most már akár meg is tehetném, már közel sem nézek fel rá annyira, mint régen, és azt sem mondhatnám, hogy kedvelem. Sajnos túl nagyot fordult ilyen téren is a világom.
- Na el tudom képzelni, milyen rettenet lehet az is.  
Szerencsére nekem nem kell időzónák között ugrálnom, nem feltétlenül bírnám jól, kivagyok a szimpla hidegtől is. Tutira nem a gyors és könnyű akklimatizálódásra terveztek.
- Igaz, de az őszinteség sokszor szörnyen fájó tud lenni.  
Ezt talán nem szükséges részleteznem, nem is tenném meg, ami azt illeti, eleget rágtuk már magunkat ezen a témán. A rossz példa meg mindig is ragadós lesz, ez ellen nincs mit tenni, de szeretem hinni, hogy az emberek nem rossz szándékból olyanok, amilyenek. Engem például sosem az vezérelt, bárki bármit gondoljon.
- Az tuti, hogy igazi fenyő kell. A mű tuti nem pereg le, de az szerintem meg csalás.
Ezzel szerintem szinte mindenki egyet tudna érteni, tud szél lenni, nem tagadom, de összességében hamis szájízt kelt és kész.
- Persze, megoldom a díszeket. Akatunk valami egységes színvilágot, vagy inkább vegyes legyen?
Erről azért mégiscsak illik megkérdeznem, de Maya véleményére is kíváncsi leszek, bár az eddigi tapasztalatok alapján ilyen kérdésekben nem szabad rá hagyatkozni. Még a végén smileykkal lenne teleaggatva... Brrr, elképzelni sem szeretném.
Annak szívből örülök, hogy nem várja el Erin pesztrálását a részemről, ha valakivel sosem leszek jóban, az ő. Már a történtek előtt is inkább csak elviselt, én meg nem szeretem ilyen emberekkel körülvenni magam. Őszintén, még Maya közelébe sem szívesen engedem, de azt nyilván nem tehetem meg, hogy eltiltom Jackson húgát tőle. Remélem, Noe is eljön valamikor, hogy nekem is jusson némi testvéri bajtársiasság.
- Bocsi, csak most szúrtam ki, melyiket eszed.
Van jó pár emlékem vele kapcsolatban, de a legtöbb már nem szokása, bizonyára miattam. Üdítő, hogy a palacsintát legalább még ugyanúgy szereti. Van, ami sosem változik.
- Hú, az évszázad titka kérem szépen...
Azt hiszem, nem túlságosan meglepő reakció a részemről a nyelvnyújtás, de ilyenkor muszáj vagyok. Emlékeim szerint ilyet csak ittasan műveltem a társaságában mióta újra találkoztunk.
- Mindig jó, ha vannak az embernek alternatívái.
Kuncogtam, bár aligha hinném, hogy valaha így alakulhatna, neki a hoki az élete, és jól is áll neki, kár volna mással foglalkoznia, de szerintem ezzel ő is tisztában van.
- Kinek mi... Nekem nem az adrenalin jutna eszembe először, ha már nem csoki.
Ezt halál biztos, hogy nem kellett volna hangosan kimondanom, de ha van egy kis szerencsém, nem arra fog asszociálni, amire én.
- Nyugtával dicsérd a napot, vagy inkább keltével, mert már rettenet rég lement.
Én meg a szánkózás... Csoda, ha egyben maradok, vagy ha én igen, a szánkó halál biztos nem fogja megúszni.
- A csokit tutira elfogadnám.
A bújtatott célzást szerencsére nem fogom, csak azt tudom, hogy van elég pénzem, és nem szorulok másokra ilyen téren.
- Ahh, annyi majd csak a tél közepén lesg, most még csak 127...
Nem vettem fel, miért is tenném, tény és való, hogy elég sok réteget vagyok képes magamra aggatni. Még jó, hogy nem illeti semmivel az öltözékemet, egyszerű pamuthálóing, szemet gyönyörködtetőbb darabokat nem hordok, mert egész egyszerűen fölösleges. Csak a szívem fájdítaná, hogy nem mutogathatom magam bennük senkinek. Mindegy, ebbe már azt hiszem, sikerült valamelyest belenyugodnom. Igyekeztem azért felöltözni, magamhoz képest elég gyors voltam szerintem, és hamarjában mehettünk is arra a szánkó túrára. Istenem, fogalmam sincs, mire vállalkoztam... szánkózni az éjszaka közepén. Bolondság.
- Haha. Nagyon megy ez ma neked. Nőből vagyok, rám nem elég egy kabát és egy sál, jó? Ha felfázom, tán főzöl majd nekem levest, hogy kikúrálj? Hmm?  
Bököm vállon, mert ezt aztán kötve hinném, és ha már ilyen pofátlan volt, hát igenis ráülök arra a szánkóra, húzzon csak, megérdemli.
- Amúgy honnan van szánkónk?
Csak úgy mellékesen, mert erről aztán halvány lila gőzöm sincs. Igaz, Jackson a téli sportok szerelmese, annyira azért nem meglepő.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 603
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Hétf. Nov. 30, 2015 8:08 pm

Tény, hogy az őszinteség fájó tud lenni, nem is akarok vitába szállni vele, de ha fájó is, szerintem még mindig jobb, mintsem kegyes hazugságokkal hitegetni bárkit, hogy aztán annál nagyobb csalódás meg pofára esés legyen belőle később... De azt hiszem, jobb, ha inkább el sem kezdünk ilyeneken filozofálni, azt hiszem, úgy sem vergődnénk egyhamar zöld ágra vele.
- Mayát ismerve én nem venném ezt se biztosra... Meglátná szerencsétlen műfenyő, hogy milyen díszeket aggatna rá a kisasszony, lehet még az is ledobná az összes tűlevelét. - tettem hozzá komolytalanul, de egyébként meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg műanyagot vegyünk... A karácsonyfa legyen csak rendes, igazi, élő fenyő. Mást nem még abban benne lennék, hogy valami cserepeset szerzünk, karácsony elmúltával meg kiültetjük az udvarra... Bár abból meg nem hiszem, hogy túl nagy méretekben árulnának, szóval majd elválik, Maya melyikbe szeret bele, ha megyünk fát nézni. Gyerek fejjel visszaemlékezve, gondolom a létező legnagyobba, ami még befér a nappaliba...
- Hm... én inkább valami egységes mellett voksolok, de ha nektek a vegyes jobban bejön, akkor csak nyugodtan. - ezen aztán nem fogunk összeveszni, azt hiszem. Naomi ízlésében azért bízok annyira, hogy ne aggódjak amiatt, hogy milyen színben-színekben fog pompázni majd a feldíszített fa.
- Bocsi, ha majdnem mind megeszem... - vágtam vissza egy vállvonással, ha nem tetszik neki, akkor meg rejtse el - vegye el.
- Egyszer úgy is elkapom. - sandítottam rá a nyelvnyújtást követően, tudom, tudom... ezt hajtogatom, mióta először nyelvet öltött rám, de akkor is! Ha már most úgy is reménytelen vállalkozás lett volna, vigaszdíjként csak játékosan megpöccintettem az orrát. Ha már neki is szabad kötekedni...
- Na jah. A tiéd mi? - kérdeztem vissza komolytalanul, mert képzelem, mikor fogok én fogadóirodát nyitni, nagyjából sohanapján kiskedden. Amíg élek és képes vagyok jégre lépni, szerintem ha akarnának sem tudnának eltávolítani a pálya közeléből.
- Óóó... Ott a pont, te nyertél. Bár ha emlékem nem csal, ott is közrejátszik az adrenalin... - legalábbis úgy rémlik, bár nem vagyok orvos, esélyesen Naomi jobban képben van a biosszal ilyen szinten.
- Ugyan már, mégis mi történhetne? Nem síelni hívtalak, hogy mire leérsz a pálya végére, legalább 3 csontod eltöröd... Ha Maya boldogult vele, neked is menni fog. - csóváltam a fejem, ciki is lenne, ha nem menne.
Hát persze, a csokit... csodálkoztam is volna, ha arra bármikor is nemet mondana. Mondjuk ha valami chilis csokit belecsempésznék a többi közé, gondolom, azzal megingatnám a későbbiekben tőlem kapott csokikba vetett hitét, de nem terveztem semmi hasonlót - jó a békesség.
- Én kérek elnézést. akkor 127 réteg, úgy tűnik, tényleg nincs még olyan hideg. - sóhajtottam hitetlenkedve, lehet, nem is az időjárás jelentést meg a hőmérőt kellene nézni reggelenként , hanem meglesni, hány réteg ruha van a kedves lakótárson, pontosabb képet nyújtana az aktuális időjárásról.
Amíg ő öltözködik, én is elkészülök, meg a szánkót is előkerítem a garázsból, hogy mire Naomi megjelenik, már indulhassunk is. Még direkt poén is, hogy így, este megyünk - még jó, hogy inkább a város szélén lakunk, mintsem a belvárosban, egy bő 10 perces sétányira múltkor felfedeztünk Mayával egy egész kellemes kis szánkózásra alkalmas domboldalt, ami úgy tűnik, elég népszerű a környéken lakók körében. De tekintve, hogy már este 10 is elmúlt, gondolom, nem kell olyan nagy teltházra számítani, elvégre a kicsiknek már rég takarodó van ilyenkor, a nagyoknak meg sanszosan akad jobb elfoglaltsága, nem sok elborult alak lesz a mi korosztályunkból, akinek épp szánkózni támad kedve ilyenkor.
- Hé-hé-hé, rajtam is van kesztyű, látod? - emelem fel a kezem tiltakozóan, hogy bizonyítsam is neki, igaz, azt már nem teszem hozzá, hogy inkább azért, mert így kényelmesebb a szánkót húzni, meg ha esetleg hóembert építeni vagy hócsatázni támadna kedvünk, így legalább nem fagy le a kezem. Utána pedig, ahogy Naomi lecsüccsen a szánkóra, mondania sem kell, veszem ám a lapot, indulunk is, magam mögött húzva szánkóstól...
- Amúgy meg meglepődnél, ha tudnád, milyen jó leveseket tudok főzni. - sandítottam hátra rá a vállam felett - Naná, hogy főznék! Egyébként nem kell felfáznod csak ezért, elég, ha egyszerűen szólsz... de most, hogy szóba jött, lehet, tényleg csinálok valamilyet holnap... - gondolkoztam hangosan, mert elég szegényes a forró italok kínálata, ha az ember se teát se kávét nem iszik, és igaz, a forralt bor meg a vodka is jól át tudja melegíteni az embert, de hosszú távon mégsem egészséges napi szinten iszogatni... Szóval az utóbbi pár évben egész rákaptam a téli, hideg időben a levesekre.
- Csórtam a szomszéd kölyköktől. - közlöm szemrebbenés nélkül, hogy honnan lenne a szánkó... de aztán némi hatásszünet után gondolok egyet, és teszek egy 180 fokos fordulatot, hogy háttal haladjak tovább, előre - így legalább beszélgetni is kényelmesebb, és Naomi sem a hátamnak magyaráz.
- Egyébként nem, az túl kicsi, és fából van, az meg nem annyira strapabíró, mint egy ilyen fémvázas szánkó. Igaz, az ötlet tényleg a szomszéd kölyköktől jött - amikor az első nagyobb hó leesett, épp akkor indultak szánkózni amikor a havat takarítottam a járdáról, szóval... másnap el is mentem, beszerezni egy sajátot magunknak. - büszkélkedtem, azt meg, hogy milyen jó, nagy, strapabíró és gyors darabot is sikerült szereznem, úgy is hamarosan megtudja, felesleges előre ódákat zengeni róla.
- Egyébként szánkóztál már valaha? Vagy ez lesz az első? - faggatóztam tovább, mert ha igen... akkor csak elvigyorodtam, és inkább nem mondtam semmit, újabb 180 fokos fordulat után ismét előre haladva folytattam az utat, ellenben ha már szánkózott korábban, csak legyintettem egyet, hogy menni fog!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Kedd. Dec. 01, 2015 7:51 pm

- Most, hogy mondod, ez egészen valószínű.  
Ezen azért nevetnem kell, rajzfilmbe illő jelenet lenne, annyi szent. Mindenesetre, ki tudja, talán meglep minket a kishölgy, és legalább ilyen téren kellemes ízléssel rendelkezik. Na jó, ebben azért nem reménykedek túlságosan komolyan.
- Nekem is az egységes tetszik inkább, de majd meglátjuk, mit szól a kisasszony, elvégre, az ő öröme a legfontosabb.  
Ez tiszta sor, miatta lakunk egyáltalán együtt, ami valljuk be, még mindig bizarr egy kicsit, korábban sokat álmodoztam arról, hogy milyen lesz, ha együtt élünk majd, de egyik verzióban sem szerepelt a nem leszünk egy pár dolog. Mindenesetre mostanra legalább egész békés a helyzet, és nem is bőgök annyit, mint eleinte. Nem mondom, hogy valaha meg fogom szokni tökéletesen, vagy belenyugodni a megváltoztathatatlanba, de legalább nem tépjük egymást, az is valami.
- Csak nyugodtan, én úgysem bírok megenni ennyit, csak olyan jól mutatott, hogy ilyen sok.  
Igaz, úgy terveztem, hogy holnapra is marad belőle, bár tudom, hogy frissen az igazi, de én elnyammogom simán úgy is. Maya elé már nem raknám, de ki tudja, mikor keveredik elő holnap.
- A remény hal meg utoljára.
Nem tehetek róla, megint fel kell nevetnem, mert szerintem arra egyszerűen sosem fog sor kerülni, egyszerűen nem olyan gyors, bár inkább nem veszem biztosra, mert ha megint annyira ismerni fog, mint régen, hogy ki tudja számítani a reakcióimat, akkor talán… de nem igazán tudom, hogy valaha kialakulhat-e még köztünk bizalmi kötelék. Vagy, hogy egyáltalán akar-e igazán ismerni, de mindegy is, nem szeretném tudni, több könny nem hiányzik, szívtuk már egymás vérét így is eleget. Az orrpöccintés egész aranyos, kicsit felhúzom tőle, fintorgok, de csöppet sem kelletlenül.
- Nem hiszem, hogy hirtelen alkalmatlanná válnék a gyógyszerész szakmára, de mondjuk csokiboltot szívesen nyitnék, a régi úgyis bezárt, pedig olyan jó volt. Mondjuk, nem lenne túl kifizetődő, ha felzabálnám a készletet.  
Valljuk be, ez egész valószínű, ha rólam beszélünk, de ki tudja, talán nekem is lehet csoki túltengésem. Bár, ha jobban belegondolok, nagyon durván sokat ettem meg akkor, mikor Pandával újra találkoztunk, és épp erőteljesen depisnek éreztem magam. Akkor sem sikerült túlcsordulnom vele.
- Valamelyest biztosan, de határozottan nem olyan formában, mint halálfélelem esetén…  
Legalábbis nekem tutira az lenne mondjuk bungee-jumping közben, a szánkózás azért nem ennyire veszélyes, de mondjuk a hegytetőről még azzal sem csúszkálnék.
- Öhm, fogadásokat inkább ne kössünk rá…
Azért tényleg bízom benne, hogy nem töröm magam szanaszét a szánkóval, mert kissé kínos lenne, hogy még arra is képtelen vagyok. Ha más nem, majd ráfogom mindenféle kiálló gallyakra, izékre meg bigyókra, és kész.
- Neeeem, lesz még hidegebb, hát te mondtad az előbb. Nem mintha amúgy ne tudtam volna, két telet már túléltem itt. Kész szerencse, hogy Maya nem olyan fázós, a múltkor majd lefagytam helyette a nemzeti parkba, olyan kevés ruhát vett fel, úgy kellett az alá a borzalom alá harisnyát könyörögnöm.      
A leggings egészen addig teljesen jó, amíg valami alá vesszük, önmagában nem hordható, mert nem nadrág, és hülyét kapok azoktól, akik úgy hordják. Maya még gyerek, sok mindent elnéznek neki, és szerencsére a kabátja egyébként is hosszabb volt kicsit. Ehhez hasonló retteneteken elmélkedek, míg öltözöm, és nem átallok sokadjára is elszidni a leggings kitalálóját mindennek. Tudom, fölösleges dolgokon kattogok, de hát na, valamin kell, addig sem agyalok máson.
- Kesztyű… igen. Látom. Megfagyok helyetted is.
Brrr. Rossz nézni, persze tudom jól, hogy ő közel sem ennyire fázós, de az ég szerelmére, én meg igen, és kivagyok tőle. Mindenesetre, tényleg nem az én problémám, ha esetleg kockásra fagy, majd otthon leteszem a kandalló elé, és kiolvad szépen magának csendben.
- Tényleg? Na, ez egy jó ötlet, biztos Mayának is jólesne, ha hazakeveredik. Vannak még ilyen rejtett képességeid?
Kérdem mosolyogva, mondjuk az tudvalevő, hogy én erőteljesen gyakorló háziasszony vagyok, de legalább van egy egész korrekt alapom hála a Nagyinak, bár nekem kétszer annyi időbe telik minden, de legalább nem ehetetlen, az is valami, és lesz majd sokkal jobb is. Egész jól elvagyok egyébként a kotyvasztással, pláne úgy, hogy van kikre, már amikor Jackson is otthon van, mert magamra lusta voltam főzőcskézni.
- Mi?  
Fixírozom vadul a hátát, nagyon remélem, hogy viccel, mert az nagyon kínos lenne, ha tényleg meglovasította volna, és mondjuk valami baja esik. Oké, hogy bármikor vehetünk másikat, de vannak olyanok, akiknek az esetében a tárgyaknak egyszerűen eszmei értéke van, és nem ugyanaz, ha kap egy tök ugyanolyat… Mikor megfordul, még mindig kérdő tekintettel meredek rá, mellette pedig remélem, nem fog elbucskázni, bár ő közel sem olyan béna, mint én.
- Ohh, értem. Hát ez nekem nem tűnt fel, de talán mert a téli sportok meg én nem vagyunk puszipajtások.
Anno is csak Jackson kedvéért voltam hajlandó korcsolyázni, és lám, most meg szánkózni fogunk az éjszaka közepén. Teljesen meg vagyok hibbanva. Mennyivel melegebb lenne bekuckózva a kandalló előtt, de már igyekszem azon lenni, hogy Jackson jól érezze magát, elég sokkal tartozom neki, ami azt illeti.
- Maya biztos nagyon élvezte.  
Kicsiként még bennem sem volt félelemérzet, mindegy, hogy amúgy mennyire voltam ügyetlen. Mostanra már azért parásabb vagyok sajnos.
- Azért nem a sivatagban nőttem fel, persze, hogy szánkóztam, úúúúgy, tizenöt éve.  
Vakarom meg a tarkóm, nos, igen, némileg rég volt, de azért ez közel sem olyan bonyolult dolog.
- Vigyázz, bucka, neked balra fordulj.  
Szóltam közbe, és pont fordult is, szóval vélhetőleg épp időben korrigálja a mozdulatait, meg a szánkó haladási irányát. Ha már valahol borulunk, az legalább dombról lefele legyen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 603
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Csüt. Dec. 03, 2015 7:44 pm

- Amúgy meg milyen szülők vagyunk már, csóri gyereket hogy kibeszéljük a háta mögött... - vigyorodok el, mert képzelem, ha Maya itt lenne, már milyet kaptunk volna a fejünkre, ha előtte folyok ez a társalgás - Hogy valami jót is szóljuk nemlétező szépérzékéről, a tortának még egész vállalható kinézetet rittyentett. - igaz, jó alapanyaggal már nem lehetett nagyon elrontani, csak hogy valami érdemem nekem is legyen benne... ha az összes díszt rápakolta volna, amit megvettem, szerintem akkor se lett volna olyan fertelmesen giccses a végeredmény.
- Cöhh... akkor készülj, hogy feltúrjátok a várost sivatagi rókás karácsonyfadísz után. - jegyzem meg szórakozottan, ha már Maya, karácsony, meg... az a sivatagi turbóhomokcirkáló.
-Ó, akkor megnyugodtam. - pusztítom tovább a palacsintákat nyugodt szívvel, pláne most, hogy megtudtam, mogyoróvajas is van... Ha meg tudnám, hogy milyen gondolatok járnak a fejében, felajánlanám nagylelkően, hogy emiatt ne aggódjon, elpusztítom én az összest holnapra, csak érjünk vissza a szánkózásból... Mayának meg nyugodtan süthet frisset holnap. Vagy nem, amiről nem tud, az nem fáj... bár kíváncsi vagyok, mit szólna ahhoz, ha megtudná, hogy nélküle mentünk szánkózni. Képzelem, egyrészt tuti bevágná a durcit, amiért nélküle mentünk, másrészt meg madarat lehetne fogadni vele örömében, hogy a minimális kommunikáción túl bármi egyebet tettünk közösen Naomival...
- Mondanám, hogy ott az örökzöld Bénítás varázslat... de úgy nem sok kihívás benne. - húzom el a szám, kihívás nélkül meg már nem buli a játék, szóval... majd. Egyszer. Mást nem ezentúl akárhányszor alkoholt fogyasztunk, ő fog minden üveget bontani, olyankor a koncentrálással úgy is szinte együtt jár vele a nyelvkidugás is...
- Csokibolt... az se rossz. Amúgy ez most komoly? Csokibolt bezárt olyan városban ahol te élsz? - nézek rá roppant komolyan, és már épp tenném is hozzá, hogy csak nem rászabadult a készletekre? De akkor valószínűleg inkább virítana az üzlet, legalábbis ha a pénztáron keresztül jutott a csokikhoz...
- Jó, hát a halálfélelem megint a másik véglet... - csóválom meg a fejem, és így belegondolva nem is rémlik, hogy volt-e már valaha olyanom... így hirtelen nem ugrik be semmi hasonló.
- Ó, kérsz valami jó kis motivációs biztatást? - kapok lelkesen a lehetőségen, majd némileg komolyítva a vonásaimon, folytatom - Hogy akarod te letenni a jogsit, ha még egy szánkóval sem boldogulsz...? - húzom az agyát, mert egy szánkó irányítása azért még mindig nem ér a nyomába se egy autónak, vagy épp motornak.
- Ez komoly? De megnéztem volna... Nem panaszkodott utána, hogy melege van? - kérdezek vissza komolytalanul, bár azt ha akarnám, se tudnám tagadni, hogy csöpp lelkem mélyén milyen büszkeséggel tölt el, hogy legalább ebben rám hasonlít - Ó, majd ha ő is kabát meg pulcsi nélkül, pólóban meg papucsban szalad ki a reggeli postáért... - mint én, akkor képzelem, milyen rosszul lesz drága édesanyja.
- Ha megfagysz, szánkózás után beállítalak a hátsó kertbe, estére úgy is havazást mondtak, reggelre pöpec hóember lesz belőled. - lesen hátra a vállam felett, amilyen kis puffancs a télikabátjában, pláne.
- Ühüm. - bólintok a kérdésére, ezzel túl is tárgyaltuk a dolgot, amikor meg rákérdez arra, hogy van-e még hasonló, elgondolkozok rajta... hogy mi az, ami előtte rejtett lehet, mert nekem teljesen átlagos.
- Hát, lássuk... valamennyire értek a barkácsoláshoz is... - legalábbis drága jó nagyapám addig nem nyugodott, amíg elfogadható szintre nem hozott belőle, mert milyen gáz már a szemében, ha az egy szem fiúunokája még egy csöpögő csappal se boldogul - ...meg előre megérzem, ha meleg front jön. - hála a térdsérülésemnek - Rekordidő alatt le tudok zavarni egy szülői értekezletet - pláne, ha valami más programom lenne, és inkább oda sietek - - Meg elbírok egy csapat kisiskolással... igaz, ovisokból a fele is sok! Múltkor én ugrottam be helyettesíteni az egyik kolléganőm helyett, hát atyaég... - kemény volt, az biztos, pláne, hogy ők még csak most tanultak korizni... De sebaj, egyszer túléltem.
- Na és nekem? Valami olyan, amire az elmúlt 10 évben tettél szert? - kérdezek vissza, mert ha már én vallok, ő se maradjon ki a jóból, ki tudja, nála mivel bővült a repertoár... Bár azt, hogy Chenát lehetne rekeszteni a könnyeivel, annyit tud sírni, már tudom...
- Hát jah... azon mondjuk nem újdonság. - reagálok a téli sportos megjegyzésére, bár nem értem, miért, szerintem messze a legjobbak. És még csak az sem kifogás, hogy fázik közben az ember, mert egész jó felszerelések vannak már hozzá, meg másrészt igencsak ki lehet melegedni mozgás közben.
- Van olyan gyerek aki nem élvezi? - passzolom vissza a költői kérdést. Oké, nyilván van olyan is, mást nem olyan, aki még nem próbálta, de Mayának nem volt gondja vele.
- Óóó... ha leszel a szemem, akkor jövök így. - szólaltam meg, miután elkerültük a buckát, és újra hátramenethez fordultam, legalább van szemkontaktus is beszéd közben.
- Amúúúgy... arra gondoltam, hogy a két ünnep közt elmehetnénk valahová hármasban is, ha van kedved hozzá. - neki, mert Mayánál fogadni merek rá, hogy van, pláne ha megtudja, hogy nem csak két fős program lenne - Csak gondoltam, először inkább téged kérdezlek meg, mielőtt a kisasszonynak tálalnánk a javaslatot. Ne az legyen, mint a költözésnél, hogy csak azért bólintasz rá, hogy ne rontsd el a kedvét vele. Vagy tévednék? - kérdeztem vissza, mert lerítt az arcáról, amikor először felmerült, hogy mennyire nem tetszik neki az ötlet.
Amúgy húztam a szánkót, igaz, így némileg lassabban meneteltem hátrafelé lépdelve, de hacsak Naomi elnavigált, akkor nem lesz gond így se. Ha meg úgy találja, hogy vicces lenne szándékosan úgy irányítania, hogy zakózás legyen belőle, majd meghálálom én is viszont, csak érjünk el a szánkópályáig. Már úgy sincs messze.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Hétf. Dec. 07, 2015 8:33 pm

- Nem sok tapasztalatom van ilyen téren, de szerintem más is szokott beszélni a gyerekéről a háta mögött.  
Azért tényleg mókás elgondolás, de szerintem ez inkább természetes. Azt meg inkább hagyjuk is, hogy Maya mennyit csacsog előttem Jacksontól, gondolom, ez igaz fordítva is, szóval, ha azzal nincs baj, aligha lehet ezzel. Erre viszont nem térnék ki, mert inkább nem akarok értekezni a kivel miről beszél a gyerek témakörben.
- Igen, tényleg szép torta volt.  
Bólintok rá rögtön, hiszen ez így igaz, az, hogy én mit éreztem legbelül akkor és ott, meg utána éjszaka, de alapvetően nagyon kedves gesztus volt, és ezzel együtt nem értem, hogy Jackson hogy képes minderre. Én nem biztos, hogy megtenném ezt a helyében, vagyis, ez talán nem is igaz, mert megbocsájtóbb jellemnek vallom magam, szóval valószínűleg feleennyi vita sem lett volna köztünk fordított esetben, de sajnos ebben a képletben én voltam a bűnös, meg áldozat is egyszerre, de azt hiszem, ez nem fog sosem felmentésként szolgálni.
- Szerintem egyszerűbb lesz csinálni, őszintén, nem gondolnám, hogy bárkinek eszébe jutott sivatagi rókás karácsonyfadíszt gyártani, vagy Alaszkába hozatni.  
Tényleg lehetetlennek tartom, viszont a díszgyártás, meg festegetés egész jó közös program lenne. Szerintem a decemberem nagy részét nagy felháborodások közepette ki fogom írni szabira, elvégre, most már nem kell az ünnepeket is benn töltenem ügyeletben, hátha valakinek sürgős gyógyszervásárlási láza támad. Az utóbbi két évben végig benn voltam.
- Határozottan csalás szagú lenne, és aztán leshetnél, ha random időpontokban nem mozogna kezed-lábad. Lassan vizsgázom.  
Öltöttem nyelvet, igen, megint, hagy érezze, hogy ezt a finomságot hamarosan könnyűszerrel visszakapná tőlem, és valószínűleg meg is tenném, ha képes lenne rajtam mágiát használni.
- Hát most mondd meg, engem is sokkolt a dolog. Fogalmam sincs, mi történhetett vele, pedig imádnám, igencsak testhezálló lenne.  
Sajnálom a csokiboltot, én imádtam, és gyakori vendége lennék, hogyha még nyitva lenne, de hát ez van, ezt kell szeretni. Máshol szerzem be a napi betevőt csoki fronton.
- A kettőnek tutira semmi köze egymáshoz. A szánkó csúszik, nincs rajta kormány, nem gázzal megy, a lábad a fék, és megfagysz rajta. Egyéb kérdés?  
Vontam fel a szemöldököm kihívóan, mert szerintem a kettőt tényleg nem igazán lehet összehasonlítani, persze gondolom talál majd valamit, amivel kapcsolatban mégis párhuzamot vonhat. Mondjuk a nagymértékű havazásre akár mondhatná is, hogy olyan, mintha autóval szánkóznánk, vagy tudom is én.
- Jóóóó, a postáért én is kiszaladok úgy, ha nagyon kell, bár tény, hogy inkább szaladjon más, és nem panaszkodott, de miért is panaszkodott volna, istenverte hideg volt és órákig kinn voltunk…  
Méltatlankodok, és az is biztos, hogy eztán csak nyáron viszem nemzeti parkba Mayát, vagy úgy bármiféle szabadtéri izére, ami több órát vesz igénybe, mert alig vártam, hogy végre felolvadjak, és megigyak valamiféle forró italt.
- Remek, répa orr, gombszem, kis kavicsok szájnak, és a vödröt el ne felejtsd a fejemre. Biztos csudiszép lenne. Bár, ha kérhetem, ha megfagyok, inkább dobj le a kandalló elé, hogy kiolvadjak.  
Nyilván nem hagyna megfagyni, noha nála igazság szerint nem lehet tudni, de azért maradjunk annál, hogy nem tenné. Remélem. Mindenesetre nagyon humoránál van ma éjszaka, bízom benne, hogy így is marad.
- Nem tudlak elképzelni szülői értekezletet tartani. A barkácsolás jó dolog, szerintem halál ciki, ha a ház ura képtelen minimális szinten helyrepofozni a dolgokat. Az ovisok meg tényleg fárasztóak, túl sok a fölös energiájuk.  
A kérdésére elgondolkodom némileg, mert őszintén szólva biztos sok dolog van, csak nekem a nagyrészük már magától értetődik, neki viszont sok minden új lehet.
- Nos… van egy tetoválásom, nem mágikus eredetű, elég régi. Naplót vezetek. Vannak látomásaim, és igen erős intuíciós képességem mágia használata nélkül is. Profi süti kóstoló lettem a Nagyi mellett. És ezt már tudod, de megtanultam oroszul… A diploma azt hiszem adja magát. Néha eszkábálok jelmezeket, tavaly megnyertem az Alyeska jelmezversenyét, illetve elég sokat fejlődtem kreativitás terén. Nagy vonalakban.  
Az olyan finomságokat, minthogy közszeméremsértésért egy éjszakát hűsöltem a sitten, inkább elhallgatom, úgysem mondhatni, hogy szerzemény lenne bármilyen értelemben. Szerintem azt a levelet Maya sem fogja megkapni soha. Vagy majd mondjuk úgy 20 év múlva, amikor már kevésbé érzem vércikinek, bár jobban belegondolva ilyen szerintem sosem lesz.
- Tuti, hogy van olyan gyerek, ha van olyan, aki nem szereti a csokit, én aztán már mindent el tudok képzelni.  
Ez ugyan teljes mértékben érthetetlen a számomra, no de sebaj, amíg az én portámon nem söpröget senki a mit nem szeretek kérdéskör tekintetében, engem sem fog érdekelni, hogy kinek mivel van problémája.
- Felőlem rendben. Amíg nem nekem kell buckákat kerülgetni, addig jók vagyunk.  
Szánkóról leesni tán nem fogok, kivéve, ha szándékosan le akarna lökni, de annak talán még nincs itt az ideje, és valószínűleg csúszás közben is tök simán el lehet vele borulni.
- Rendben, szívesen, gondoltál valami konkrétra is? Mármint, ilyen pár órás program, vagy több napos, vagy milyen egyáltalán?  
Azért teszem azt bárhová mennénk, ahol éjszakázunk, elég furán néznének ránk, hogy nekünk bizony két szoba kell… Bár, a szállodákban sokszor összetolatósak az ágyak, úgy lesz belőlük franciaágy, szóval egy szobába azért tán meg tudnánk ilyen módon maradni, de ennyire nem tudom, minek rohanok előre, fogalmam sincs, gondolt-e valamire.
- Ez elég aljas kérdés. Egyébként meg, nem, nem tévedsz, valószínűleg első felindultságomban megvétóztam volna, ha nincs ott Maya. Hogy őszinte legyek, azóta sem értem, hogy jutott eszedbe pont neked ez az ötlet, holott akkor még egy levegőt se nagyon bírtál szívni velem. Szóval, vagy egyszerre vagy szadista és mazochista, vagy mindenekfölött a gyerek…  
Mondjuk, mindkettő is lehet éppen, mert elég nehéz elképzelnem, hogy ő annyira élvezné ezt az egészet. Néha vannak nyugis pillanatok, főleg mostanában nem érzem, hogy bármikor tombolhatna vihar, de azért nekem még mindig vannak éjszakáim, amikor álomba sírom magam. Túl sokat vesz ki belőlem lelkileg ez a helyzet, és nem tudom, ő hogy bírja. Mindenesetre, egyszer inkább arra a következtetésre jutok, hogy csak két válasz van erre. Az első az, hogy tökéletesen közömbös vagyok a számára, és mindegy, hogy ott vagyok-e valahol, vagy sem, a másik pedig, hogy annyira gyűlöl, hogy bármit megtenne a kínzásom érdekében… Nem akarok ilyen ronda dolgot feltételezni róla, de nagyon mocskosan játszott eleinte, és még a békepiálásunk alkalmával is volt egy roppant gerinctelen húzása, szóval fogalmam sincs.
Nem irányítom szándékosan úgy, hogy elessen, nem célom kihúzni a gyufát, igazság szerint már-már kényesen ügyelek rá, hogy ne tegyem.
- Szerintem megjöttünk, mintha ott lenne valami domboldalféle…  
Mutatok mögé, és talán épp idejében, mert nem biztos, hogy el akarok nyargalni a könnyed társalgásról a komolyabb témák felé, mert abból még sosem jöttünk ki éppenséggel jól. Ha végül megállt, akkor felpattantam a szánkóról, és odalépdeltem a domboldal széléhez, hogy felmérjem a terepet.
- Hú, akarom én ezt? És… együtt csúszunk, vagy hogy gondoltad? Fentről röhögsz, amíg sikítok?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 603
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Kedd. Dec. 08, 2015 1:10 am

- Mint ha nekem olyan sok lenne... végül is, amíg csak beszélnek a háta mögött... - az a jobbik eset, mint ha durván bele is avatkoznának. Igaz, Maya korában még nyilván nem kívánságműsor, de mindenesetre nekem eszem ágában sincs bármi hasonlót bejátszani, mint az én szüleim... Még csak azt kéne!
A tortára már nem reagálok semmit, elég, ha megmarad annyinak, mint a bizonyíték rá, hogy némi szépérzék csak szorult csöpp szemünk fényébe, még ha akkor fogtam is a fejem kissé amiatt, hogy amíg én romeltakarítottam, miket irkáltak itt a tortára Savannah-val... Szerencséjük, hogy a sok elrontott tortalap miatt már igencsak szorított az idő, mert biztos tettem volna némi kísérletet rá, hogy valahogy átjavítsuk azt a feliratot. Mondjuk"Boldog szülinapot!"-ra, vagy valami hasonló, kellemesen sablonosan semlegesre...
- Meglepődnél, milyen elborultak tudnak lenni az emberek néha. - jegyzem meg a fenyődíszek kapcsán, mert lehet, hogy pont sivatagi rókás nem kapható ebben az államban, de fogadni mernék, hogy tucatnyi ronda, giccses, egyéb borzadály igen... amit épeszű ember ugyanúgy nem aggatna a fájára, mint mondjuk törpe sivatagi homokcirkálósat.
- Nem, nem, köszönöm, már próbáltam, nem tetszett, a későbbiekben kihagynám. - emeltem fel a kezeim védekezően, mert a nem-mozog-a-lábam témában elég volt, amikor a sérülésem után kórházban dekkoltam, a kezeim kapcsán meg amikor múltkor Savannah-val tanultuk azokat a varázslatokat. Különösebben egyik sem jött be, szóval inkább hanyagolnám őket - Sok sikert majd hozzá! Lassan én is, de az tényleg lassan, előbb még esszenciát kéne seftelni hozzá valahonnan. - jegyeztem meg, félelmetes, hogy Naomi milyen gyorsan halad ahhoz képest, hogy mikor hívták el. Ehhez képest én? Lusta disznó vagyok, akár a tanonc éveket nézve, akár az azóta eltelt időt, de hát na... A legtöbb varázslathoz úgy is elkél jó pár évtizednyi tapasztalat, mert mit érek vele, ha ismerem, tudom használni, de a harmatos tavaszi szellőnek is nagyobb ereje van?
A csokibolthoz nagyon nem tudok mit hozzászólni úgy, hogy én eleve nem is ismertem, szerintem jó eséllyel még azelőtt zárt be, hogy a városba jöttem volna... vagy legalábbis egy fedél alá költöztünk volna, mert gondolom, egy idő után csak feltűnt volna, hogy 90%-ban csak a csokiboltból származó nejlonszatyrok lapulnak a konyhafiókban, vagy valami hasonló jel...
- Nem-e? Mindkettőt lábbal irányítod, meg ha elég hó esik, vagy lejárják, vagy lefagy, ugyanúgy csak csúszkálsz autóval is... Vagy ha épp bedöglik a fűtés. Amúgy meg a szánkón sem nagyon szoktak fázni, legalábbis ha használják, és nem csak ülnek rajta egy helyben. - replikáztam, mert igenis volt köze egyiknek a másikhoz, amikor pedig bedobta az egyéb kérdés lehetőségét, csak látványosan elgondolkoztam. Magas labda, magas labda... - Hmm... Mit tartasz az eddigi legfontosabb eseménynek az életedben? Vagy legnagyobb eredményednek? - toldottam meg egy-két kérdéssel a csokrot, ha már olyan lelkesen felajánlotta, hülye lennék nem kihagyni a lehetőséget.
- Mindjárt megsajnállak... Ha ennyire hideg volt, miért mostanra szerveztétek? Tudtommal van múzeum is a városban, ha már fejtágítás. - jegyzem meg, amikor pedig a hóember-kiegészítőkeg kezdi sorolni, csak nagyokat bólintok rá... ne aggódjon, nem felejtem, pláne, ha már külön kérte - Megjegyeztem, ne aggódj. Fracebook-profilkép gyanús kép lenne, az tuti. - cukkoltam még egy kicsit, mert ha fel nem is törném a fiókját, fényképen tuti megörökíteném az utókornak, had nevessenek mások is egy jót rajta.
- Persze... aztán majd eláztatod a hólével a nappali szőnyeget, mi? - csóválom a fejem tettetett aggodalmaskodással - Esélyesen előbb kötnél ki a fürdőben. - úgy is fürdőzésmániás, meg sanszosan egy kád forró víz előbb átmelegítené, mint a kandalló előtt ücsörgés. Az utóbbinál ráadásul még néha forgatni is kéne, ne csak egy oldalról olvadjon...
- Nincs elég fantáziád. Mondanám, hogy visszamegyek tanítani, de... annyira nem hiányzik. - tény, hogy élmény volt, de annyi elég is volt belőle. Meg egyébként is, milyen ciki már, amikor a saját szülőd a tanárod is? Van bennem annyi jó érzés, hogy nem játszom el Mayával... mellesleg ha ide fog járni egyetemre, meg én is itt leszek még akkor, úgy is van esélye rá, hogy ismét a diákom legyen, igaz, túl sok esélyt nem látok rá, hogy addigra a jégkorongozás lenne a kedvence. De nem is agyalok tovább rajta, még úgy is a jövő zenéje, addig sok minden történhet még, inkább Naomit hallgatom, ő miket tud felmutatni az elmúlt 10 évből.
- Azt hiszem, abból már láttam valamennyit. - jegyzem meg a tetoválás kapcsán, elvégre még nyár elején megejtettük azokat a szintfelmérőket... és nem nyakig kezeslábasban csinálta végig őket, ahogy az uszodában sem abban csobbant a vízbe - Te profi sütikóstoló, én sütipusztító... lehet, hogy Savannah-t meglepem karácsonyra egy zsák liszttel... meg cukorral. - mert ha már Naominak a nagyija, nekem Sava a kedvenc sütigyárosom - ...és látomások? Ezeket tudod is irányítani, vagy csak spontán dolgokról, spontán időnként történnek? - csapok le a témára, az oroszra meg a diplomára meg csak bólintok, az elsőt már volt "szerencsém" tapasztalni, még ha nem is hallottam tőle konkrétan egy szót sem, a másodikat meg... ha már patikát vezet, gondoltam, hogy van papír is arról, hogy ért hozzá. Ellenben ez a látomásos dolog egész felkelti az érdeklődésem - És, rólam volt már valami látomásod? - kíváncsiskodok tovább, akár annak kapcsán, hogy sikerül-e valaha visszatérnem az élsporthoz, vagy tudomisén, mikor, vagy hol, hogy fogok meghalni... legalább lenne esélyem készülni rá, vagy megpróbálni kijátszani.
- Nem, múltkor egész sima volt a terep, nem hiszem, hogy a szél annyira átrendezte volna azóta... - feleltem kurtán a buckákra, majd amikor átnyergelünk a közös program témára, csak vállat vonok - Igazából több naposra gondoltam, mert bár annyit utazok mostanában mint a nyű, az mind a munka miatt, nyaralni egész rég voltam már... - persze, ha nincs kedvük, nem erőszak, de úgy is ezzel indítottam, nem fogom minden két mondatunk után ismételgetni. Ha nem akarja, úgy is megmondja, remélem - Hát, gondolom nálad az ilyen síelős-snowboardozós témák felejtősek, a kulturális programok meg elég unalmasak tudnak lenni egy idő után, ha csak az van, szóval... akár valami wellness hétvége, vagy hasonló? Fürdés, masszázs, sok pihi... Igaz, arra itt Fairbanksben is van lehetőség, de nem tudom, mennyire akarunk vagy tudnánk a hotelben egy rakás vérfarkas között pihenni, úgy, hogy egész sokat ismerünk is közülük. - gondolkoztam hangosan, mert ilyen szempontból nekem szimpatikusabb volt az elutazós téma, hogy még csak véletlenül se találkozzunk ismerőssel közben. Azt meg nem hiszem, hogy bárhol is problémáznának azon, hogy esetleg hány szobát veszünk ki, úgy is elkérik az árát, meg a vendégért mindent, szóval...
Arra, hogy aljas a kérdés, csak szélesen elvigyorodok, tisztában vagyok én vele. Mondjuk nekem úgy rémlik, hogy ott New Yorkban is szóba került a miért, vagy ők kérdezték, vagy csak nekem volt épp beszélhetnékem, már nem rémlik... Amúgy kicsit mindkettő igaz kissé, meg voltak... vannak még egyéb okok is,  viszont mivel nem kérdezett vissza rá konkrétan, csak hangosan gondolkozik itt nekem, nem is fárasztom a miértekkel, döntse el ő, hogy melyik könnyebb csöpp lelkének. Mondjuk az tény, hogy az első pár hétben nem egyszer haraptam inkább a nyelvemre, mint hogy megint valami olyat szóljak vissza, amitől sírva rohan vissza a szobájába, mint ahogy az is, hogy mostanában elég keveset vagyok otthon... kíváncsi vagyok, hogy alakul majd a helyzet a decemberi szünetben, vagy éppenséggel, ha véget ér a szezon.
- Ühüm, ez lenne az. - állok meg, ahogy lenézek a domb alja felé, ám ahogy meghallom Naomi problémázását, első körben csak egy szemforgatással reagálok.
- Istenem, mint ha egy szakadék szélén állnánk és most készülnélek lelökni...- felelem némi cinizmussal, mert nehogy már ennyire rettegjen tőle, viszont mielőtt még megsértődhetne, vissza is váltok a könnyedebb, komolytalanabb hangnemre - Nos, ha sikítani fogsz, akkor lehet inkább maradok és röhögök, félő, hogy még leesnék közben a szánkóról. Egyébként amelyiket akarod, de most szólok, nem fogok csak azért lesétálni utánad, hogy aztán visszahozzam a szánkót, szóval... - vagy húzhatja vissza egyedül, vagy ketten csúszunk - Azért azzal kalkulálj, hogy a te súlyoddal elég nyugdíjas tempóban gyorsulna csóri szánkó. - a fizika meg a törvényei, ugyebár, nagyobb súllyal a gyorsulás is jobb, aztán ha sikerül döntenie, egyedül szeretne inkább csúszni, vagy kettesben, akkor a kezébe nyomom a madzagot, majd mögé sétálok, megragadva a szánkó hátulját.
- Felkészültél? - kérdezem, és hacsak nem rukkol elő valami nagyon nyomós okkal, hogy miért ne, akkor már el is rugaszkodok, hogy megtoljam a szánkót némi plusz lendületért - ha pedig ketten csúszunk, akkor néhány lépés után én is felpattanok mögé, mielőtt még lehagyna a szánkó a domboldalon...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Today at 2:39 pm

Vissza az elejére Go down
 

Maya, Naomi és Jackson háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 5 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5  Next

 Similar topics

-
» Maya, Naomi és Jackson háza
» Mágiával átitatva (tetoválások, fegyverek, főzetek)
» Jackson Calhoun
» Naomi - Dear Diary

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Házak, lakások :: Házak-