HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  J. Isaac Sladen Today at 11:14 am
írta  Rebecca Morgan Today at 8:59 am
írta  Jackson Carter Yesterday at 3:06 pm
írta  Catherine Benedict Yesterday at 6:22 am
írta  Jackie Leigh Suresh Hétf. Dec. 05, 2016 10:20 pm
írta  Celeste M. Hagen Hétf. Dec. 05, 2016 9:19 pm
írta  Catherine Benedict Hétf. Dec. 05, 2016 2:19 pm
írta  Jackson Carter Vas. Dec. 04, 2016 7:32 pm
írta  Primrose Trevelyan Vas. Dec. 04, 2016 4:43 pm
írta  Duncan Corvin Vas. Dec. 04, 2016 2:18 pm
írta  Declan S. Callaghan Szomb. Dec. 03, 2016 11:03 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Dec. 03, 2016 9:43 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:37 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:03 pm
írta  Lester J. Edison Pént. Dec. 02, 2016 6:04 pm
írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Rebecca Morgan Csüt. Nov. 24, 2016 7:27 am
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
Darren Northlake
 
Alignak
 
Amaryllis Margaret Lux
 
Yetta Northlake-Nacrosh
 
David A. Blandern
 
Celeste M. Hagen
 
Catherine Benedict
 
Balthazar Bluefox
 
Rocky
 
Primrose Trevelyan
 

Share | .

 

 Maya, Naomi és Jackson háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Maya, Naomi és Jackson háza // Vas. Nov. 01, 2015 12:32 am



A hozzászólást Alignak összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 25, 2016 8:33 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net






















SzerzőÜzenet
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. Máj. 27, 2016 3:32 pm

- Kac-kac kukac. Ügyesebben esnék hasra szerintem…
Csóválom meg a fejem, ha nem megy, nem megy. Nyilván régen sem azért szeretett, mert páratlan tehetségem lenne a jégen. Maximum a felnyalásában, na de abban tényleg. Azt hiszem, a Vadak lelke sem lesz elég hozzá, hogy menjen.
- Viszont téged azért megnéznélek közben.
Ejtem el, mert bár én magam nem vagyok ilyen téren bajnok, de azt mindig nagyon szerettem nézni, ha ő korizott. S most már az sem baj, ha kimegyünk a meccsekre, mert nem olyan bizarr, hogy anélkül élünk együtt, hogy egyébként együtt lennénk.
- Nem szeretnék, az nem én vagyok, és egyébként is a vöröset szereted.
Vonok vállat, nem nehéz azért összességében kikombinálni, hogy miatta lett rövid a hajam, tudat alatt miatta festettem szőkévé, amolyan csakazértis módon, és mivel azon nyomban vörös lettem újra, hogy megegyeztünk, megpróbáljuk, szerintem nincs az a férfi, akinek nem esett volna le. Három alkalom már nem véletlen. Egyébként sem hiszek bennük.
- Nem ér kémet bevetni ellenem. Eszem én, de mit tehetek én róla, ha le is pereg.
Tekintettel arra, hogy meglehetősen pörgős, aktív életet élek, nem nehéz tartani a súlyomat, ami mondjuk esetemben annyira nem nyerő, mert én is szívesen híznék, de azért szerencsére már nem is szakadok át. Olyan pont jó alatt vagyok kicsivel súly tekintetében.
- Ennyi erővel a hiúzfüleid is azok…
Jegyzek meg csupán ennyit, s igen, tudok dög lenni, ha akarok, bár többnyire nem akarok, ellenben ha nagyon nem bír magával a film végéig, már van egy formálódó tervem, amit bevethetnék ellene. Meglehet, nagyon utálna utána egy darabig, de na… kockázat nélkül nincs győzelem.
- Azért remélem tudod, hogy a kávéfolt kijön.
Mondjuk, tekintettel az akkori viszonyunkra, nem csodálkoznék rajta, hogy szimplán attól, hogy a kávé, ami a számhoz érhetett, kikötött a pulcsiján, elég volt ahhoz, hogy a ruhadarab végül a kukában landoljon.
- Igazából a kínosság pálmáját mindig én viszem, szóval szerintem borítékolható.
Közben azért elhúzok papírtörlőért, hogy legalább az asztalról felitassam, ami azon kötött ki, fülem botját sem mozdítom a tök jó részre, ami szabadfordításban annyit takar, hogy rohadtul meg fogok ijedni. A barackra kiszalad a számon egy méltatlan héééé, és fogalmam sincs milyen indíttatásból, de mintegy köszönetképp rácsapok a hátsójára, aztán fene mód vigyorogva suhanok az ajtó felé, ha már hallja, hogy jön valaki. Én ugyan nem, de jobban járunk, hogyha nem csönget, mert az felverné Aidát. Széles mosollyal nyitom ki az ajtót, de arra, aki előtte áll, szerintem soha az életben nem számítottunk volna.
- Ó te jó ég!
Pillanatok alatt fut ki az arcomból minden vér, és válok mozdulatlanná, ahogy meglátom az ajtó előtt állót, fel sem fogom, nemes egyszerűséggel nem tudok mit kezdeni a jelenlétével, zavartan pislogok rá, és nagyjából fél perc néma csönd után, ami alatt persze ő köszönt, és udvariasan megkérdezte, hogy itthon van-e a fia, illetőleg, ha jól láttam, tett egy gyengécske kísérletet arra, hogy közelebb lépjen, és üdvözöljön a „szervusz Naomi”-n túl is, de ösztönösen léptem hátrébb. Fogalma sincs róla, hogy mennyire fájt, amikor ott állt előttem a férjével azt a csekket szorongatva, a saját anyámban sem csalódtam akkorát. Imádtam Mrs. Cartert.
- Jackson… gyere, kérlek.
Ismer, talán túl jól is, és a tökéletes pánik jelei bizony kiütköznek a hangomban, majdhogynem vizet facsarok az ajtóból, nem tudva eldönteni, hogy legyek tuskó, és küldjem el az anyját, vagy pedig Jackson akarata ellen menve uralkodjon el rajtam a jó érzés, és engedjem be, mégiscsak egy éve nagyjából szóba sem állt vele, ez pokol lehet egy anya számára.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 605
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. Máj. 27, 2016 10:31 pm

- Akkor erről ennyit. - egy próbát azért megért, bár ha már eleve így áll hozzá, gondolom nagy csodát én se várjak egy varázslattól.
- Okés. Legalább ha megint összetöröm magam, lesz aki dokit hív, amíg én leszenvedem magam a jégről. - mert hiába a sok év korizás, aztán szoktam néha én is nyagyokat nyekkenni a jégen, pláne amikor a mindenféle ugrásokat próbálgatom, bár különösebben nem dicsekedtem vele, de igazából a tavaly őszi váll-kiugrás is ennek számlájára volt írható.
A kis okfejtésére csak elmosolyodok, volt egy erős gyanúm eddig is, hogy mi állt a drasztikus frizuraváltásai hátterében, nagy logika nem kellett hozzá az időzítések után, amikor azonban a kémkedéssel jön elő, csak védekezően kapom fel a kezeimet.
- Hé, nem én fogtam be kémkedni! Egyébként meg ne csodálkozz, egy informátorral laksz együtt, majdnem az összes varázslatunk ilyen „kémkedős”, én meg épp vizsgára készülök. - mentem a menthetőt, és már épp ajánlanám, hogy annyi baj legyen, majd összedobok neki valami hízókúrás étrendet, de az igazat megvallva, jó ő így is, ahogy van.
- Jól van mókuskám, ha már így játszunk... - csak hogy maradjunk az állatos vonalnál, a kávéfoltra meg csak legyintek.
- Tudom. De a vörösbor is, nem? Legalábbis a mosópor reklámokban egy lapon emlegetik azt is a rúzsfolttal? Meg a pörköltszafttal, zsírkrétával, meg többi mindennel amit a kiskölykök kennek oly lelkesen a hófehér abroszba anyuka nagy örömére... Vagy kamu az is? - kérdezek vissza, mert New Yorkban éltem, nemes egyszerűséggel beadtam mosodába a cuccaimat, mióta meg itt lakunk, az említett foltok valahogy kimaradtak az életemből. Szóval ha így van, annyira nem para a kiömlött vörösbor, ha meg kitaláció... hát egy világ omlik bennem össze. (Nem.)
- Én is így gondoltam. Na mindjárt jövök, nem befalni az összes csokit mire visszaérek. - vettem röpke búcsút tőle, amikor meg már megint a hátsómra csap le, épp visszavágnék neki, hogy csak várjon, majd visszakapja este duplán, csak érjünk a film végére...
Épp a nadrágomat vágom a szennyesbe visszafelé jövet, amikor meghallom Naomi hangját, és el nem bírom képzelni, mire fel ez a pánik... Csak nem Abigailnek jött közbe valami, és éjszakára is megnyertük a lányát? Mert attól csak nem rémülne így meg, hogy nem tud visszaadni az ételfutár... Így hát indulok is vissza, hogy megnézzem, mi történt, közben a hiúzfüleim is semmivé foszlanak, amikor pedig kilépek az ajtó takarásából, egy szempillantás alatt fagyok le – finoman szólva...
- Anya...? - bukik ki belőlem a döbbent költői kérdés, miközben azt sem tudom, hogy mit mondjak, vagy csináljak, vagy... te jó ég. Szívem szerint szó nélkül rávágnám az ajtót, nehogy már azt higgye, hogy ennyivel kicselezhet és sarokba szoríthat azzal, hogy végre szóba álljak vele, de... még sem vagyok rá képes.
- Szia... - bököm ki némi fáziskéséssel, továbbra is az ajtóban ácsorogva, mert eszem ágában sincs beinvitálni, még mit nem! Hogy utána anyám képe kísértsen, akárhányszor átsétálok a nappalin vagy az étkezőn? Köszönöm, kihagynám.
- Nem tudok róla, hogy bármilyen műkorcsolya-verseny lenne Alaszkában, úgyhogy ki vele, mit akarsz? Van még valami fontos az elmúlt tíz évből, amit nem ártana tudnom, de elhallgattatok előlem, vagy megint megpróbálsz szétválasztani minket? - kérdezem ridegen, miután sikerül rátalálnom a hangomra, mert valahogy tipikus, hogy pont ilyenkor kerül megint képbe. A háttérből pedig mintegy végszóra, Aida is elkezdi a hangját hallatni, egyelőre némi nyűgös nyöszörgés formájában.
- Vagy csak szimplán eszedbe jutott, hogy még nem is láttad az unokádat... - teszem hozzá végül, gőzöm sincs, mennyire tartották a kapcsolatot Naomi szüleivel, vagy mennyire van tudomásuk a dolgokról, de ha nem igazán, annál jobb. Lelkiismeret-furdalásból sosem elég, én meg minden szívbaj nélkül csinálok neki a történtek után.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Szer. Jún. 01, 2016 7:09 pm

- Azért, ha egy mód van rá, ne törd össze magad még jobban, a végén még teljesen leamortizálod magad. – Óvó féltés csendül a hangomban, semmi egyéb, aggódom érte, akár kimondom hangosan, akár nem. Sőt, akármilyen viszony legyen közöttünk. Mikor a sérüléséről hallottam, abba is belefeszült a gyomrom. Annál erősebben sosem éreztem, hogy nem kellett volna lemondanom Mayáról, mint akkor. Azonban ez már ilyen téren veszett fejsze nyele, de összességében egyre inkább úgy tűnik számomra, hogy menni fog ez nekünk, idővel majd úgyis levetkőzzük a bizalmatlanságot egymás felé, inkább ő, mint én, nekem csak a szépen bevitt találataimon kellett túltennem magam, de alapjában véve egyébként sem ülök soha a sértettségemen, hamar felejtek.
- Tényleg, mikor vizsgázol? Majd szurkolok, bár biztos sikerülni fog, nem is tudom, hogy el lehet-e annyira szúrni, hogy ne vizsgázzon le valaki. – Nekem nem sikerült eddig, pedig elég rohamtempóban haladok. Legutóbb mondjuk hála a mellettem ülőnek és a drága Roxannak, tudatában sem voltam, hogy vizsgázom, én totál komolyan vettem az egészet. Amúgy egy pillanatig sem haragudtam senkire, nem éreztem, hogy okom lenne rá, én tök jól szórakoztam, akármennyire is gondoltam éles bevetésnek. S egyben az élmény mellett a vizsgám is meglett, tiszta haszon.
A mókuskázásra azért elvigyorodok, de nem említem, hogy amúgy egész cuki ilyesmit hallani a szájából.
- Azért könnyebb kiszedni egy pólóból a vörösbort, mint egy szőnyegből. – Sikálja a fene. A háziasszonyok gyöngye azért még nem lettem, csak próbálkozom, de azt nagyon is erőteljesen. Nem akarok felsülni, bár még így olyan kis szerencsétlen tudok lenni, hogy kár is róla beszélni.
- Nem ígérhetek semmit. Ha lassú vagy, nem marad csoki. – Ez igazság szerint nem csupán fenyegetőzés, képes vagyok rá. Azért közben lekapom magamról a blézeremet, kezd melegem lenni, a fehér blúzom sem a legkényelmesebb nappali viselet, de onnantól kezdve, hogy nem magas sarkakon egyensúlyozom, már jól vagyok, köszönöm szépen. A művelet közepette szól Jackson, hogy mennem kéne ajtót nyitni, és az érkező bőven túltesz a nem várt vendég fogalmán. Mikor Jackson előbukkan mellettem, valahogy ösztönösen nyúlok a keze után, mert úgy sejtem, ez neki sokkal nehezebb, mint nekem. Egyáltalán nem arról van szó, hogy az anyja alá akarom dörgölni azt, hogy nem sikerült a galád szövetségük anyámmal, az nem az én stílusom, és még egyébként sem tudom, hogyan alakulnak köztünk a dolgok, lévén szinte mindig tojáshéjon táncolunk, legalábbis nekem olyan érzés… Ugyanakkor nem sürgetek semmit, a bizalom törékeny dolog, és fogalmam sincs, visszanyerhetem-e valaha az övét. Mint ahogy arról sem, hogy az anyja kap-e egyáltalán majd rá esélyt.
Mrs. Carter arca láthatóan felderül Jackson láttán, annak ellenére is, hogy látszik rajta, mennyire megviseli a helyzet. Én úgy hiszem, Jacksont is, mégiscsak imádta a szüleit, de ilyesmit megtudni ennyi év távlatából abszolút nem lehet egyszerű.
- Szia! – Szólal meg kissé erőtlen, bizonytalan hangon, totálisan megértem a dolgot, Jacksonnak van egy nagyon zord és undok oldala, kaptam belőle éppen eleget tavaly, a valódi érzéseit könnyebb e mögé dugni, mint beszélni róla. Mi is együtt éltünk már három hónapja nagyjából, mire bármiféle haladást sikerült elérnünk. – Én… csak látni akartalak. Titeket. – Nyilván az unokáját is ideérti, de őszintén, addig álljak fél lábon… Szó nem lehet róla, hogy a történtek után a közelébe engedjem a lányomat, nem pár kedves szó után. – Itt szálltam meg a Hotelben, pár napig maradok, szeretném, ha tudnánk beszélgetni. – Az egészen pozitív, hogy a beinvitálást nem forszírozza. – Nem akarlak szétválasztani titeket. Nem is… tudtam. – Még szép, miért is mondta volna el bárki, tudomásom szerint Jackson húga sem lelkesedik újabban kifejezetten a hallottak okán a szüleiért.
- Megyek, felveszem. – Engedem el Jackson kezét, és egy pillanatig sem foglalkoztat, hogy Mrs. Cartert majd megeszi a kíváncsiság, hogy milyen baba sír odabenn. Egyébként kétlem, hogy ne tudná, mi esett meg velem a szülésem után, anyámmal nagyon is jóban voltak. Az is megfordult már a fejemben, hogy anyám fizette le az orvost, hogy szúrjon el valamit. Mindenesetre, egy életre tönkretett ilyen téren, mert ha valaki, hát én biztosan nagycsaládról álmodtam, és sokkal jobban szerettem volna csinálni, mint a szüleim. Most már a jelek szerint éhes volt, mert amikor a cumit megkapja, el is hallgat, és derűsen cuppog, csak a hatalmas könnycseppek ültek meg a szempilláin. Épp megcsörren Jackson telefonja, és mikor ránézek, látom, hogy Abi az, szóval fel is veszem gyorsan, igazából nem is fogom fel, hogy talán meg kéne kérdeznem róla a tulajdonosát.
- Szia! Nonó vagyok, mi a helyzet? – Nagyjából három perc múlva itt van, őt ismerve másodpercre pontosan így lesz, szóval legalább van némi mentségem addig összepakolni a lurkó holmijait, bár oly nagyon nem is lettek szétszórva. Betakargatom a kicsilányt végül, és el is indulok vele kifelé. - Jól van, Aida, itt van máris anya, nála biztos jobb lesz. – Ki is megyek elé, inkább kerülje el a tűzkeresztséget, mást eszemben sincs kellemetlen helyzetbe hozni. A két kutya rögtön rohan is ki utánam, és tuti, hogy kergethetem majd őket, mire sikerül visszaterelni őket a lakásba. Igaz, most már akár kinn is maradhatnának, nincs olyan hideg. A gyerkőcöt végül odaadom Abinak két puszi kíséretében, aztán útjára is engedem őket, már csak azért is, mert némi bűntudat kerülget, hogy nem vagyok ott Jackson mellett. A fonalat elvesztettem természetesen, így kell néhány pillanat, míg rájövök, hol is tartanak, mikor visszaállok a korábbi helyemre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 605
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Vas. Jún. 05, 2016 3:48 pm

- Mint ha szándékosan csinálnám... - sóhajtok, mondhatni, munkahelyi baleset, hogy néha-néha rosszul ér véget egy koccanás vagy földet érés, mint ha náluk a patikában valaki leüt egy tégely krémet, vagy hasonló.
- De nyugi, igyekszem nem összetörni magam. Annyira nem rajongok a betegszabadságokért. - hát még amikor az ágyból sem kelhetek ki, vagy épp valami gipszet vágnak valamelyik végtagomra, öröm a köbön. Már régen is imádtam, de most ősszel is kaphattak belőle ízelítőt a lányok, milyen verhetetlen vagyok ilyenkor a látványos szenvedésből.
- Mágiahasználatból remélhetően most nyáron valamikor, még esszenciát kell seftelnem hozzá, ami a harcképzettséget illeti, azzal meg az azt követő vizsgaturnusra tervezek majd benevezni. - egyrészt, mert nem sok reményt látok rá, hogy annyi esszenciát tudjak szerezni ilyen rövid idő alatt, másrészt annyira nem sietek, hogy egyből két vizsgának is nekiugorjak.
- Hát remélem, sikerülni fog. Ha utána mégsem jöttem haza, akkor megbuktam és szégyenemben világgá mentem. Vagy kórházban vagyok nyolc napon túl gyógyuló sérülésekkel, mert Keldron bedobott a mélyvízbe a cápák közé. Nála sose lehet tudni, mire számítson az ember. - jegyzem meg óvatosan, és még finoman fogalmaztam, annak függvényében, hogy éppenséggel pont olyan varázslatot tervezek mesterszónak választani, ami egészen könnyen végződhet halállal.
- Mondjuk azon jót derülnék, ha kiderülne, hogy az én vizsgámhoz meg téged kérnek fel beugrósnak... - nem mint ha olyan sok esélyt látnék rá, de sosem lehet tudni.
- Akkor majd átrendezzük a nappalit. Vagy arrébb toljuk a kanapét annyival, hogy ne látszódjon a folt. - vonok vállat nemes egyszerűséggel, nagy tragédia nem lesz abból a foltból se, ha kiömlött a bor. Kiömlött egyáltalán? Mondjuk valamennyi biztos landolt a nadrágom mellett azon is...
A csokis megjegyzésre csak a fejemet csóválom, inkább indulok az emelet felé, hogy kerítsek valami száraz nadrágot magamnak, csak a lépcsőről szólok még vissza Naominak, hogy valaki érkezik idő közben, s már itt sem vagyok. Csak néhány perccel később térek vissza, amikor meghallom a kétségbeesett hangját, és elég felzárkóznom mellé a bejárati ajtó elé, hogy én is kezdjem átérezni a pánikot. Hát, ha valakire, anyámra aztán végképp nem számítottam, nem csoda, hogy kissé le is fagyok, amikor rám köszön.
Ahogy megérzem Naomi ujjait a kezemben, gondolkozás nélkül szorítom meg némi lelkierőt merítve belőle, lehet, hogy talán csöppet erősebben is, mint ami még kényelmes lenne neki, ami pedig a más orra alá dörgölés illeti, hajjaj! Lehet, hogy neki nem stílusa, nekem annál inkább, szinte már-már reflexből jön a „védelmi” mechanizmus, hogy úgy szúrjak oda a másiknak, hogy a legjobban fájjon – még ha most nem is ez a szándék vezérelt első sorban.
- Minket... Mármint engem és...? - Erint? Mayát? Naomit? Igaz, ahogy folytatja drága édesanyám, egész őszintének tűnik a meglepettsége annak kapcsán, hogy Naomit is itt találja, úgyhogy sejtem, inkább a húgom a másik, akit tervezett megörvendeztetni a váratlan látogatásával... Mert ha Naomin így meglepődött, akkor gondolom, azt még kevésbé nézné ki belőlem, hogy Mayával éldegélek kettecskén.
Csak szótlanul bólintok Naomi szavaira, meg engedem el a kezét, mielőtt még elfajulna odabent a koncert, én meg próbálom kitalálni, hogy mégis mivel kezdjek ezzel az egész helyzettel, ha már legszívesebben a hátam közepére sem kívánom az egészet. Legszívesebben a szemére vetném, hogy akár írhatott volna, hogy jönni szándékozik, legalább szóltam volna, hogy ne tegye, de tekintve, hogy én vagyok az, aki hónapok óta nem hajlandó válaszolni semmilyen telefonos üzenetére... Inkább meg sem szólalok.
- Nézd, anya... ami azt illeti, az időzítés nem épp a legszerencsésebb. - utalok egyrészt arra, hogy nem vagyunk egyedül, másrészt a napokban temettük el az egyik legjobb barátomat, amiről nyilván neki nem kell tudnia, csak na... ne lepődjön meg, ha hangulatilag nem vagyok épp a toppon.
- Majd még meglátom. Konkrétabban hány nap az a pár nap? - kérdezek vissza azért némi fáziskésés után, miközben fél füllel hallom, ahogy Naomi intézi a telefont – kár, legalább azzal kimenthettem volna magam, de már úgy is mindegy – vagy ahogy a kicsit felkapva valamivel később Abigail elé indul. Ahogy valamivel később az utca felől a szőke gyógyítónk hálálkodását is, no meg az elmaradhatatlan aggodalmas kérdést, hogy minden rendben van-e? Úgy tűnik, valami csak felkeltette a figyelmét, talán, hogy a küszöbig se kellett eljönnie, már sietett is Naomi elébe a picivel.
Sok mindenről nem maradt le, hogy őszinte legyek. Én csak az elzárkózás meg a nem-érdekel-hagyjál-békén nemzetközi jeleként, a mellkasom előtt összefűzött karokkal támasztom az ajtófélfát, miközben szűkszavúan válaszolgattam anyám szavaira. Végül semmi biztosat nem mondva neki azzal kapcsolatban, fogom-e keresni egyáltalán, vagy sem itt tartózkodása alatt, s lévén elég hamar elhalt egyoldalú kis beszélgetésünk, nem sokkal azután, hogy Naomi visszaért, anya úgy tűnik, belátja, hogy jobb, ha most távozik. Ismer már annyira, hogy tudja, attól, hogy erőltetni próbálja, még nem leszek beszédesebb, sőt... egyre makacsabban ragaszkodok a hallgatáshoz.
Meg sem várom, hogy elhajtson a taxi, már csukom is be az ajtót, és még csak az sem érdekel, hogy a két kutya kinn rekedt – az én nézőpontom szerint amúgy is kinti állatok, szóval így jártak, mást nem majd tanulnak az esetből, hogy ne szökjenek ki amikor nem kell. Amúgy meg lassan úgy is itt az ételfutár is, van esélyük visszaszökni.
- Ez most úgy hiányzott, mint kutyának a kamion. - morgom az orrom alatt, miközben visszabattyogok a kanapéig de csak azért, hogy kitöltsem magamnak a maradék bort, hogy aztán egy szuszra tüntessem el a poharamból az egészet. Legalább mehetnek vissza a konyhába.
- Ha megérkezne a kaja, az enyémet bepakolod a hűtőbe? Elment a maradék étvágyam. Meg életkedvem. Megyek, tusolok egyet, aztán ledőlök aludni. Vagy megyek, kiszellőztetem a fejem. - vagy nem tudom, szívem szerint rágyújtanék, meg legalább egy fél dobozra valót elszívnék, hogy helyrebillenjen a lelki békém, de lévén, nincs egy szál se itthon, az öngyújtó kattogtatása meg nem az igazi... Majd elválik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Kedd. Jún. 07, 2016 9:22 pm

- Ugyan, amennyit gyakoroltál, meglepődnék, ha nem sikerülne. – Nyilván mindig megvan az esélye, hogy valami nem épp úgy sül el, ahogy akarjuk, de nem hiszem, hogy jelenleg tényleg valós esélye lenne. Én persze pozitív életszemlélettel felszerelkezve aligha készülök fel a legrosszabbra, elég bánkódni, ha már megtörtént, addig csak fölösleges önsanyargatás.
- Nem lenne túl kreatív megoldás szerintem, úgyhogy, kötve hiszem. – Én nem lőném el, vagy legalábbis nem most, inkább a későbbiekben, mindenesetre, nem is az én dolgom, lévén nem vizsgáztattam eddig sem, és most sem fogok. Még jó sokáig nem, de ha majd kellő időt eltöltöttem majd mágusként, én is részt szeretnék venni a jövő generációjának fejlesztésében. Ez azonban még nagyon messze van.
- Jaj de tipikus férfi megoldás. Attól még nem tűnik el az a folt, hogy eltakarod. – Én tudnám, hogy ott van, és zavarna, de ha le is esett, egyelőre nem sokkolom magam vele, nem akarom látni… Inkább a csoki. Nem sok élethelyzet van, amit én nem vagyok képes átvészelni a csokival. Mondjuk… egy óriás mézeskalácsháznyi sem lenne elég arra, hogy Mrs. Carter jelenlétén túltegyem magam. Vajon mikor nem fog sokkolni bármelyikük is? Anyám figyeltetett mióta csak Fairbanksbe jöttem, magánnyomozó volt a sarkamban, és folyamatosan kapta rólam a képeket… Tudom, hogy valahol nagyon mélyen bánta, amit tett, de ez sem volt elég ahhoz, hogy valaha jó anyám legyen.
Jackson szorítása arról árulkodik, hogy talán jobban megviseli ez a helyzet, mint amire számítottam volna egyébként, és ha onnan nézzük, hogy miattam haragszik ennyire a szüleire, akkor nagyon szégyellem magam, még akkor is, ha pusztán az igazságba avattam be.
- Én… elsősorban téged, Erin még szóba áll velem, még ha nem is szívesen, és persze, Naomit is, most hogy látom, hogy együtt éltek. – Én korábban azt hittem, kedvel, de talán ő is mindig úgy gondolta, mint Erin, hogy nem illek Jacksonhoz. Sokszor én is, elvégre, elég volt csak ránk nézni a gimiben, őt mindenki imádta, engem senki sem ismert… Maya nevét szerencsére nem meri a szájára venni, aminek őszintén örülök, mert nem biztos, hogy akkor ne akadnék ki úgy igazán.
Én besietek Aidáért, de nem szándékom sokáig magára hagyni Jacksont, egyszerűen csak arról van szó, hogy van, amit kettesben kellene elintézniük, de nem vagyok benne biztos, hogy erre hajlandó lesz ő is. Talán még túl korai volt az anyukájának idejönnie.
- Én… megértem. – Hajtja le kissé a fejét, látom, miközben pakolok, egészen megsajnáltam, bár annyira közel sem, hogy megbocsássak neki. – Egy hétig maradok. Akkor… értesíts, ha beszélhetünk. – Kéri szelíden, persze, hogy most bármit megtenne, csak nyisson felé legalább egy picit Jackson, holott szerintem már azzal megtette, hogy nem csapta az arcába az ajtót. Hiába jövök már vissza mellé támasznak, Mrs. Carter mára bedobja a törülközőt, és inkább elmegy. Mély sóhajjal köszönök el, inkább csak kötelességből, mint valódi tiszteletből kifolyólag irányába.
- Sajnálom, el kellett volna küldenem. – Nem esett volna jól a lelkemnek, de talán Jacksonnak nem kenődött volna el ennyire a kedve, a sajátom pedig értelemszerűen nem érdekel ilyen szempontból. Azt hiszem, a ma esti kellemes hangulatnak mindenképpen oda, és lázasan töröm a fejem, de nem jut eszembe semmi, amivel feldobhatnám valamelyest a kedvét, talán most nem is lehetne.
- Nem is tudom, a zuhany ötlete egész kecsegtetőnek hangzik. – Eluralkodik rajtam a kisördög, talán túl sok volt ma a csöppet sem rejtett utalás, fogalmam sincs, de elmegyek mellette, miközben elkezdem kigombolni a blúzomat, aztán hátrafordulok, hogy úgy haladjak tovább, minden egyes kis műanyagdarabot kibújtatva a lyukakból. - Mondjuk… együtt. – Fogalmam sincs, mennyire lesz vevő rá, mindenesetre mire az ajtóhoz érek, a hasfalam már látszik, és a melltartóm anyaga is kacéran villan ki. Régen egyértelmű sikerem volt minden hasonló helyzetben, most… nos, nem tudom, majd meglátjuk, akár igen, akár nem, én belépek a fürdőbe, célzatosan nem zárva be az ajtót, csak résnyire hagyva nyitva. Ha nem tetszik neki a páros zuhany, amiből még bármi egyéb is lehet, természetesen át fogom adni neki a fürdőt, nem kínozni akarom, hanem némi gyógyírt hinteni a sebeire…  Hisz van bármi, ami ennél könnyebben taszítaná a mélybe anyuci látogatásának emlékét is? Nem vagyok benne biztos.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 605
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. Jún. 10, 2016 12:20 pm

- Én is, de... tudod, hogy van ez, mint az egyetemen, tök mindegy mennyit tanulsz egy vizsgára, úgy sem érzed soha úgy, hogy ne készülhettél volna jobban, vagy többet. - arról nem is beszélve, hogy volt már szerencsém elegendő nagy pofára esésre az életben ahhoz, hogy inkább semmit ne vegyek készpénznek, még azt sem, ami annak tűnik, mert ki számított mondjuk arra, hogy mi tíz évvel ezelőtt szétmegyünk? Vagy hogy Maya megszületik...? Mégis így alakult, úgyhogy optimizmus helyett inkább maradok a realitás talaján, aztán majd dícsérem a napot nyugtával.
- Túl valószínűnek én sem tartom. Azt inkább, hogy valami kóbor farkas után szimatoljak. - vagy ha nem lenne épp összefogás a falkával, akár utánuk is, de nem hiszem, hogy kémkedéssel veszélyezetnék a mostani békét, csak az én vizsgám kedvéért. Aztán majd meglátjuk, a nagyok és okosok mit találnak ki nekem.
- Jaj de tipikus női hozzáállás, ilyen értelmetlen hülyeségek miatt stresszelni. - kontrázok rá, nagyobb gondja ne legyen sose. Mondjuk azt el bírom képzelni, mondjuk egy éve mennyire érdekelte volna az, hogy kiömlik a vörösbor a szőnyegre, szerintem a legkisebb baja is nagyobb volt ennél, miután összefutottunk az egyetem folyosóján.
Részemről szívesen folytatnám a kis csipkelődő „civakodásunkat”, már régen is szerettem, hogy nem mindenről ugyanúgy vélekedünk, no meg neki is megvan a maga véleménye a dolgokról, nem csak ész nélkül bólogat mindenre amit mondok, de sajnos úgy tűnik, egyelőre ennyi volt, anyám betoppanása ugyanis finoman szólva is jeges zuhanyként ér mindkettőnket.
- Csodálom, hogy a lakcímemet ki tudtad deríteni, de azt, hogy ő is itt él, így meglepett. - jegyzem meg hűvösen, miközben inkább azon tornáztatom az agyam, mégis honnan a manóból szerezhette meg? Erint direkt megkértem, hogy hallgasson róla, amikor pedig ide költöztem a városba, napokig az egyetemen éltem, ahol meg jogszabály tiltja, hogy kiadják az alkalmazottaik nevét... Persze, pénzzel mit nem lehet manapság elintézni? Vagy valami nyomozót is bérelhetett, szeretném hinni, hogy idáig úgy sem süllyedne, de azok után, amik kiderültek itt a múltból, őszintén szólva nem tudom, meddig lennének képesek elmenni a szüleim. Legalább az némi pozitívumra ad okot, hogy legalább anya mutat némi bűnbánatot, miközben Naomi itt a pöttömmel tüsténkedik, jön-megy.
- Majd... - kezdenék bele ismét, de nem akarom magamat ismételgetni, úgyhogy végül csak egy apró „ha” szócskával toldom meg nagy szóáradatomat, mielőtt itt még készpénznek venné, hogy mindenképp felkeresem.
- Hagyd csak... akkor meg a munkahelyemen csípett volna el, az se jobb, sőt... - csak rosszabb, nagyságrendekkel, mert ha az én idejövetelem kapcsán olyan nagy felhajtást csaptak egy éve, hogy még az újságok is írtak róla, akkor képzelem, anyám látogatása után milyen pletykaáradat indult volna, lévén, szakmai körökben még mindig ismertebb személy, mint mondjuk én, vagy Erin.
- Ugye? Csupa jó ötleteim va... - mondanám a magamét szórakozottan, csak amikor odanézek, és döbbenek rá, hogy Naomi épp az említett helység felé tart, legalább is a ráutaló magatartása alapján egyértelműen.
- Te nyertél. - akár ami a felvetett ötletet illeti, akár azt, hogy még mindig emlékszik a gyenge pontjaimra - Mi történt azzal a múltkori fene nagy szégyenlősségeddel, amikor a szemedet se merted kinyitni? - indulok utána, ám a fürdőig sem sikerül eljutnom, amikor meghallom, hogy ismét fékez egy autó a házunk előtt, és bár nagy a kísértés, hogy hagyjam a fenébe az egészet, ha hozzánk jött, akkor úgy se szabadulok, lévén, Maya csak ne nyisson ajtót idegeneknek. Ha megint anya lenne az, ezúttal legalább teljes odaadással csaphatnám rá az ajtót, de lévén, csak a futár az, szerintem rekordidő alatt intézem el, meg vágom le a kaját a konyhapultra, hogy annál hamarabb indulhassak újra a fürdő felé, és nyissak be. Hacsak nem lettem kizárva azóta, mert kifutottam az időből.
- Nem úgy volt, hogy jobb szeretsz kádban fürödni, mintsem zuhanyozni? - zárom be az ajtót magam mögött, miközben gyorsan felmérem a helyzetet, elég gyors voltam ahhoz, hogy még besegítsek lehámozni róla az utolsó ruhadarabokat, vagy már csak a zuhany alatt kell csatlakoznom a társaságához?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. Jún. 10, 2016 1:00 pm

- Tudom, persze, meg nekem mindig van vizsgaparám is, szóval totálisan megértem, a mostani mágiaszintemnél csak jót tett, hogy nem tudta, vizsgázom tulajdonképpen. – Utána sem voltam, és azóta sem vagyok kiakadva a kis átejtés miatt, értem én, hogy nem lehet mindig steril környezetben művelni az ilyesmit, meg egyébként is, elég hiszékeny vagyok, velem könnyű az ilyesmit megjátszani, haragudni meg sokáig úgy sem tudok.
- Kóbor farkasból úgyis Chenát lehet már rekeszteni… – Én nem tudom, honnan jönnek, de annyi van belőlük, mint a nyavalya, félelmetes, komolyan. Mindenesetre, remélem sokkal erősebb ellen nem küldik, mert tuti, hogy így is félteni fogom.
- Bocs, hogy tipikus nő vagyok. – Öltök rá nyelvet vigyorogva, engem aztán nem zavar, pláne azért nem, mert mindennek ellenére mégiscsak pont én kellek neki, ha nem így lenne, nem élnénk együtt lassan fél éve, nem aludna az ágyamban, és nem magyarázna arról, milyen kínszenvedés csak aludni. Hát még három év szexmentes lét után. Képzelheti…
Mrs. Carter megjelenése olyasmi, ami helyett határozottan inkább sikongatnék a tévé előtt, mert túlságosan is felkavaró, és mivel az én kapcsolatom az anyámmal sosem volt mesekönyvekbe illő, pontosan tudom, mit érezhet Jackson. Megkönnyebbülés, mikor végre elmegy, és bezárulhat az ajtó mögötte.
- Az igaz… – Kevésbé lenne nyerő, ha ott kellene a feszültséggel telve tovább dolgozni, itt legalább nyugisan kiadhatja magából a dolgot, elrendezheti olyan körülmények közt, ahogy akarja, nem csak forr benne órákig.
Elégedett, pajkos vigyor kúszik az arcomra, mikor megakad a mondandójában, hatást mindenképpen sikerült kiváltanom, és hamarosan az is kiderül, hogy mifélét. Úgy tűnik, pozitív irányba dől a mérleg, igaz, meglehet visszaélek azzal, ami a gyengéi között szerepel, de akármennyire is fura ez egy nőtől, ez nálam is pontosan ugyanígy van, és… nem akarok tovább várni, célozgatni, forró kását kerülgetni, és ki tudja, talán még azt is milyen jólesően tudnám az édesanyja arcába tolni, hogy köszönjük a múltkori látogatását, annak hála csak még közelebb kerültünk egymáshoz… Félreértés ne essék, tudom jól, hogy nem csak ezen múlik egy kapcsolat, de meglehetősen szép részét kiteszi, és ha ott nincs összhang, akkor sehol se lesz hosszútávon, márpedig nálunk ilyen téren soha semmiféle probléma nem ütötte fel a fejét.
- Az akkor volt, és véletlenül feküdtél be mellém, nem direkt. És azóta tudom, hogy milyen nagy kínszenvedés neked csak aludni… Ami azt illeti, ezzel egyáltalán nem vagy egyedül. – Már a fürdőben vagyok, mikor elindul a másik irányba, de addig még azért eljutok, hogy az ajtóhoz megy. Valószínűleg a kaja, így csak az ajtót hajtom be, abszolút nem feltételezném, hogy a felvezetés után más programot választ, ha mégis, az meglehetősen csúfos pofára esés lenne. Szerencsére azonban visszajön.
- Hajlandó vagyok meghozni ezt az áldozatot. Kölcsönösségi alapon mondjuk legközelebb te fürdesz velem? Úgyis kell valaki, aki megmossa a hátam közepét. – Szemtelenkedek vigyorogva, azt hiszem, ahogy felbátorodom kettőnket illetően, úgy leszek egyszer inkább az a szemtelen kis fruska megnyilvánulásokban, aki egykor, legnagyobb ragyogásom közepette voltam. Nyilván már érettebb csomagolásban, megannyi lelki fiaskó után, de egyre kevésbé érzem, hogy el kell nyomnom magamban azt, ahogyan szívem szerint reagálnék, hogy nehogy aknára lépjek. Talán éppen itt van az ideje kockáztatni.
Fehérnemű még van rajtam, bár bevallom, az is csak kíváncsiságból, nem a szemérem szülte a dolgot, ám amikor gondolkodás nélkül segít megszabadulni tőlük, akkor az az aprócska, kételyeket harsogó feszültséggombóc is elpárolog belőlem, és a pólójához nyúlok, hogy a mellkasán felfelé végigsimítva megszabadítsam tőle.
- Még mindig nem fair, hogy így nézel ki. – Álló nap bírnám bámulni, az egyszer biztos, és bár halovány bír önti el az arcomat, de közel sem lángolok zavaromban, ami azt illeti, csak azóta lettem ilyen téren könnyen zavarba ejthető, hogy ideköltöztem, és megvontam magamtól a dolgot, igazából nem tudatos volt, így alakult. Pipiskedve hajolok közelebb, hogy megcsókoljam, érezhetően hevesebben, mint arra eddig sor került, és ha már itt tartunk, megindítom a nadráglevételi hadműveletet azzal, hogy kioldom, és oldalt, a csípőjére simítva tenyereimet furakszom be alá, és az alsó alá, menjen csak isten hírével. S ha már minden lekerült róla is, nincs más dolgunk, mint beirányozni magunkat és egymást a zuhany alá…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 605
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Vas. Jún. 12, 2016 3:23 pm

- Képzelem, olyankor többnyire mindenki kevésbé parázik rá, mint amikor a képébe tolják, hogy holnap 2-kor vizsga, úgy készülj. - nem mondom, hogy nem díjaznám én is, ha úgy vizsgázok le, hogy nem is tudok róla, de túl valószínűnek éppenséggel ezt sem tartom. Kár is feleslegesen pörögni rajta, majd elmúlik.
- Mondanám, hogy New Yorkban még több is volt, de... ha ahhoz viszonyítjuk, hogy az mekkora város, meg ez, úgy itt tényleg aránytalanul sok van. - adok neki igazat, mert a lakosszámhoz viszonyítva tényleg kegyetlen sok kóbor grasszál erre felé.
- Egye fene, lásd, kivel van dolgod, megbocsájtok. - vágok vissza komolyan, én meg az a nagy vajszívem... Mindenesetre a szokás nagy úr, még teszek egy hamvában holt kísérletet arra, hogy elkapjam a nyelvét, ha már olyan lelkesen öltögeti, mielőtt eltűnnék nadrágot váltani... De minek! Ha tudnám előre, hogy ez is hamar a földön köt ki.
Miután végre búcsút vehettünk anyámtól, csak csendben morgolódok azon, hogy pont neki kellett beállítania. Nem mondom, hogy meg vagyok lepődve rajta, sőt, mondhatni tipikus, pláne, hogy köztudottan inkább anyai ágról örököltem a jellemem, nem a Carterektől... Valahol várható is volt, hogy ha már beszélni nem vagyok hajlandó vele, majd áthidalja ezt az akadályt azzal, hogy személyesen megkeres, csak na... a bús halál gondolta volna, hogy pont most jut eszébe ilyesmi? Még csak egy évet sem bírt ki.
Csak a fejemet csóválom Naomi reakciója láttán, ahogy én is elmosolyodok, mert hiába... mégis ő az, aki talán a legjobban ismert ilyen téren, és úgy tűnik, nem is nagyon felejtette el annak ellenére, hogy milyen rossz szájízzel váltunk el annak idején, meg utána hány évig még csak nem is találkoztunk.
- Ne is mondd, a mai napig nem tudom, az hogy sikerült. Pedig még csak nem is ittam! - mert akkor még azt mondom, oké, hogy 2016 helyett azt hiszem, hogy 2006-ban vagyunk, de nesze neked a bizonyíték arra, hogy nem kell innom ahhoz, hogy hülyeséget csináljak.
- Tudom, tudom... meg se szólaljak a te három évedhez képest, mi? - szólok még vissza neki, mielőtt ő a fürdőben tűnne el, én meg a bejárati ajtót támadnám be, mielőtt a futárnak egyáltalán esélye lenne csengetni, de miután a kaja a konyhapulton landol, már indulok is vissza eredeti úticélom felé. Egy pillanatra sem fordul meg a fejemben, hogy ne menjek, mert a fenébe is, így is elég tragédia történt velünk, mind mostanság, mind évekre visszamenőleg, miért nehezítsük még mi magunk is a saját életünket azzal, hogy akadályokat görgetünk magunk elé? Pláne, ha láthatóan mindketten ugyanazt szeretnénk...?
- Hogy mi?! Te nem szoktad megmosni a hátad közepét? Ó, ha én ezt előbb tudom... - hitetlenkedek komolytalanul, miközben a melltartó kapcsával bíbelődök, ha már Naomi volt oly kedves, és megvárt vele - ... akkor mondjuk kaptál volna egy olyan hátmosó kefét szülinapodra. - toldom hozzá a mondandómhoz vigyorogva, pláne, ha azt nézzük, akkoriban még úgy is milyen háborús állapotok uralkodtak itthon.
- Ne is mondd, mióta nem játszok, csak edzősködök, már legalább két kilót híztam. Vagy lehet van az három is. - adom elő legalább olyan átéléssel, mint ha valami roppant nagy világtragédiaként élném meg a dolgot, pedig annyira messze nem érdekel.  Miután közös erővel megszabadultunk a pólómtól, hasonló hevességgel viszonzom a csókot, hogy amint az utolsó ruhadarab is a földön landolt, már öleltem is magamhoz, jó szorosan... kissé megemelve, hogy így vigyem el aztán a zuhanyig, és vissza se engedjem a földre addig, amíg fél kézzel tapogatózva meg nem találom a vízcsapot. Igaz, akkor is csak azért, mert elsőre próbálkozásra így vakon sikerült valamivel hidegebbre állítani, mint azt terveztem.
- Hopsz. - felelem bocsánatkérő tekintettel, igaz, a nagyját én kaptam, de biztos jutott Naominak is belőle. Mindenesetre ahogy valami kellemesebb hőfokot sikerül eltalálni, már fordulok is vissza felé, alaposabban megnézve magamnak, közben felfedező útra indulva oldalán a kezemmel, ha már úgy is réges rég nem volt rá lehetőségem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Hétf. Jún. 13, 2016 9:36 pm

- New Yorkban mindenből több van, nem sok értelme van hozzámérni. – A többi részére bólogatok, mert az viszont határozottan igaz, hogy a lakosság számát nézve még túl sok is. - Olyan fura belegondolni, hogy három év után már elképzelni sem tudnám az életemet New Yorkban, pedig nagyon imádtam a várost. – Most már… így, hogy mondhatni lecsendesedtem, és őrző lettem, közel sem biztos, hogy kibírnám már azt a helyet, talán túl sok lenne, de ezt nem fogom megtudni, mert nem áll szándékomban visszaköltözni. Maya miatt megtettem volna, de szerencsére nem kérte.
A nyelvemet nem adom, legalábbis nem most, és nem az ujjainak elkapásra, ahh, az a fránya mocskos fantázia, kár, hogy ott még nem tartunk. Ki gondolta volna, hogy csupán egy anyai látogatás szükségeltetik, hogy hamarosan igenis ott tartsunk… Furcsa fintora ez a sorsnak, kétségtelen.
- Nos, a tudatalattid jobban tudta, mit szeretnél, mint te. – Éééés már megint az a fránya nyelvem, nem akarom én túlzásba vinni, de őszintén, ha nem akarna semmit kezdeni velem, mint nővel, akkor nem keveredtünk volna már abba a helyzetbe sem, és most sem tartanánk ott, hogy én a felsőmet gombolom, és a fürdő felé tartok, félreérthetetlen, több dolog fényében is, ami azt illeti. Szóval most ott tartok, hogy feltettem minden félelmemet és vágyamat egy lapra, meglátjuk, melyik kap majd teret a jövőben, nincs értelme várni, önsanyargatni, maximum kiderül, hogy már közel sem lángolunk úgy… de ha mégis… nos, erre a gondolatra csak mosolyogni tudok.
- Szerintem azt pont szólhatod, hogy teszel ellene. – Kiabálok még ki nevetős hangon, aztán a fehérneműm kivételével ledobom magamról a ruhákat. Ebben a pillanatban tudatosul bennem, hogy még nem is igazán látott így, egyszer fürdőruhában, de akkor még nem volt meg sem az öregedéslassítóm, sem pedig a bokámtól induló cseresznyefám… Ahhoz képest, amilyen voltam tíz éve, most tele vagyok tetoválva, és sokszor megfordul a fejemben, hogy ahhoz a leányzóhoz mindez abszolút nem illett volna, de most már ez vagyok én, a törött szárnyaimmal, és minden mágiámmal. Nem érzem magam kevesebbnek egyáltalán, maximum nőiesedtem, bár sokkal több mellem valljuk be, nem lett azóta sem, de nekem a kicsi és formás is tökéletes. S persze azóta sokkal többet foglalkozom a testemmel, nem csak a hamburger és a sültkrumpli van, meg is látszik, vannak izmaim, ki hitte volna akkoriban…
- Ahh, ez fájt. Akkor… kénytelen leszek a jövőben a hátmosó kefével intim viszonyba kerülni. – Kuncogok, de azt hiszem, megvannak az eszközeim arra, hogy néha a kádba is becsaljam, de mivel most nem rólam van szó, hanem az ő zaklatott érzelmi világát kell feledtetni, marad a zuhany… A francba, hogy már a gondolattól is összeugrik a gyomrom, és szabályosan szűzlánynak érzem magam, pedig aligha vagyok az.
- Akkor méltassa az izmaidat, az, aki akarja. – Csóválom meg a fejem, van, ami sosem változni, az sem, hogy bármibe képes belekötni, de ez sosem zavart, most sem, de inkább hallgasson, szóval be is tapasztom a száját, és szinte felolvadom az ölelésében, mikor végre olyan félelmetesen hosszú idő után a bőrét érezhetem a bőrömön. A szívem szinte kiugrik a helyéről, szórakozottan, boldogságtól majd kicsattanva túrok a hajába, kell, hogy minél többet érezzek belőle, azt hinné az ember, hogy van, amit el lehet felejteni, de szívbemarkolóan ismerős minden, mintha épp annyira lenne neki egy kis rész a tudatalatti emlékeimben elraktározva, mint amennyire a szívemben volt mindig is. Csak akkor sikkantok egy aprót, amikor a hideg víz ér, de hamar nevetésbe vált, csak a libabőr kúszik végig a tagjaimon. Amikor végigsimít az oldalamon, nyelek egy aprót, nem azért, mert bármi kifogásom lenne ellene, sokkal inkább azért, mert olyan rég éreztem, és annyira vágytam már rá, hogy azt szavakba sem tudnám önteni. Alig tudom elhinni, holott itt van közvetlenül velem szembe, végigsimíthatok a bőrén, megcsókolhatom, amikor akarom… Őrület, nem hittem volna, hogy ennyi idő után pont ő lesz az, aki enyhít ilyen téren a kínjaimon, de senki másnak nem örülnék ennyire.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 605
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Kedd. Jún. 14, 2016 8:01 pm

Nos, ebben vitába szállni nemigen lehet, csak azért meg, hogy enyém legyen az utolsó szó, nem érzek rá késztetést, így csak hallgatok – akkor meg pláne, talán feltűnően nagyon, amikor a New yorki élet kerül szóba. Igaz, én még csak harmadannyi ideje élek távol a szülővárosomtól, mint ő, így kevésbé fakultak meg az ottani élet iránti érzéseim, annak ellenére, hogy most már ezzel a csendes kisvárossal sem volt különösebb bajom. Megvolt mindkettőnek a maga előnye, szépsége, ahogy annak is örültem, hogy Mayával együtt ilyen jól elvannak itt, de azzal is tisztában vagyok, hogy ha egyszer visszatérek a játékhoz, akkor lesz még emiatt bonyodalom meg nehézség, nem is kevés. Épp ezért is örülök annak, hogy mostanság én érek előbb haza, és szedem ki a leveleket a postaládából elsőként, a munkával kapcsolatos borítékokkal együtt az ország minden tájáról.
- Látod, milyen jó, hogy van? Mi lenne velem nélküle? Vagy veled. Vagy velünk. - igaz, akkor határozottan kínos volt első körben, de így visszanézve már inkább tűnik mulatságosnak, pláne, hogy még csak különösebb tragédia vagy sértődés sem lett belőle, még úgy se, hogy akkoriban még nyoma sem volt a most mindkettőnkre oly jellemző birkatürelemnek.
- Jól van, jól van, értettem! - kiáltok vissza a fejemet csóválva. Na jó, lehet annyira még sincs egy birkanyájnyi türelem, sem ott, sem nálam, ahogy lelkes sietséggel vetem be magam a fürdőbe kedves lakótársam iránt, még épp időben – hogy trófeaként megszerezzem a fenérneműjét, mint a régi szép időkben. Khm. Igaz, sokáig nem őrizgetem, mert úgy is csak eddig érdekes, egész hamar landol a többi ruha mellett.
Igaz, az ominózus szertáras-sportfelmérős esténken, meg azt azt követő úszáson volt szerencsém futó pillantást vetni tetoválásai egy kisebb részletére, de most, teljes egészében megcsodálni őket mégiscsak egészen másszerű élmény, pláne annak fényében, hogy az emlékeimben még a sápadt, a nyári napfénytől itt-ott szeplővel pettyezett bőrével élt. Ahogy a feliratra téved a tekintetem, hasonló érzések suhanhatnak át az arcomon, mint az övén, amikor ő tudta, mikor is hívtak el őrzőnek. Valahogy egészen dejà vu érzésem támadt tőle, mint amikor a találkozásunkat követően levágatta a haját... Futólag futtatom végig az ujjaimat a szavakon és igyekszem ezzel együtt el is hessegetni minden további kellemetlen emléket, mert nem ez a megfelelő idő ezen rágódni, és amúgy is bőven elég volt belőlük mostanság...
- Jaj, ugyan már... költözzek inkább vissza a szobámba, mert aludni is azzal akarsz? - mondjuk több helye lenne az ágyon, az tény, de na... mint ha olyan nehéz dolga lenne, ha ilyesmivel akar meggyőzni. Tény, hogy a zuhanyt jobban csípem, de főképp azért, mert egyedül halálosan unalmas a kádban ázni órákig.
Már épp visszaszólnék neki, de úgy tűnik, gondoskodik róla, hogy övé maradjon az utolsó szó, nekem pedig semmi kedvem ellenkezni ellene, sőt... ahogy megérzem a tincseimbe szántó ujjait, kellemesen felhevült bőrét a sajátomon, majd már a víz alatt ácsorogva a nevetését hallgatom, egészen kellemesen nosztalgikus érzés lesz úrrá rajtam – és az elmúlt tíz év alatt gondosan felépített, masszív falak utolsó kis maradványai is semmivé válnak, ami mögött eddig olyan kitartóan rejtettem az érzéseimet. Vele együtt nevetek én is, boldogan, felszabadultan, ahogy viszonttalálkozásunk óta még egyszer sem, mint ha csak a sikerünkön felbuzdulva örülnénk, no lám! Hányan akarták, hogy elváljanak újtaink, és mindezek ellenére végül csak visszataláltunk egymáshoz!
Újabb, boldogságtól megrészegült csókkal ünneplem a győzelmünket, amit már követ is a már jól ismert, cinkos mosoly, az oldalán végigsikló, majd derekára finoman rámarkoló kezem, ahogy az ajkaitól elszakadva, apró csókokkal indulok felfedezőútra a nyakán lefelé. Apró, egykoron oly jól ismert sóhajok, érintések, ölelések, mozdulatok, mintha csak tegnap éreztük volna őket utoljára, holott hány év telt el azóta! És van, ami ezalatt is megmaradt a régi, holott biztosra veszem, hogy mindemellett számos újdonságot is tartogatunk még egymás számára – mellé pedig miénk a világ összes ideje, hogy felfedezzük őket!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Kedd. Jún. 21, 2016 4:49 pm

Mi lenne… nem tudhatom, sőt, nem is akarom tudni, nagyon is jó nekem így, borsódzik a hátam az izgatottságtól, és szinte szomjazom a pillanatot, hogy meglássam abban az ajtóban, egyszerűen nem megy tovább, nem tudok úgy csinálni, mintha nem bizsergetné a lelkemmel együtt a testemet is a közelsége. Sosem voltam fából, határozottan nem, és már nem akarok tovább várni. Mire? Csodára? Tökéletes pillanatra? Előbbi nem létezik, utóbbi mostanság aligha költözhetne az életünkbe, így marad a depresszív hangulatból kirángatásra, mint szerintem rendkívül hathatós módszer.
Még látnom sem kell ahhoz az arcát, hogy tudjam, nagyon is jól sejti, minek következtében került a hátamra az a tetoválás. Nem rögtön, de három évvel Maya születése után már ott volt, kerestem a tökéleteset, az az elveszett lány ott van benne, aki akkor voltam, de akármennyire is megszenvedtem, tudtam, hogy fel kell állnom, és bármennyire is nem akartam ilyen áron erősebb lenni, megtörtént. Nyelek egy aprót, de hagyom, hogy az emlékeimet elmossa a látványa. Ujjaimat végigfuttatom a vállain, a karján, és szerencsére már a zuhany alatt állunk, nem kell, hogy feltűnjön neki a kósza könnycsepp. Egy éve, mikor megláttam azon a folyosón, majd belepusztultam, hogy annyira gyűlöl… és most… nem is értem, hogy jutottunk el ide, de itt vagyunk, és csak ez számít, túl fogunk lépni rajta, együtt… Tudom.
- Ohh, nem, határozottan nem akarok azzal aludni. Meg mást csinálni sem. – Vigyorodom el szemtelenül, de aztán önkényesen úgy döntök, hogy a szánk járt már eleget, ideje más nyelvet beszélni, azt a nyelvet, amin régen rettentő jól megértettük egymást. Vajon olyan még? Ha más, miben? Nem számít, a hideg víz, a nevetés, a pillanatok magukkal sodornak, és nem gondolkodom többet, csak az számít, hogy itt vagyunk, hogy talán most először látom olyannak, amilyennek megismertem, boldognak. Elvettem tőle, de úgy tűnik, képes vagyok visszaadni is, és ettől a gondolattól megreszket a belsőm, mert sosem hittem benne, hogy valaha sikerülhetne visszaszereznem, hogy valaha mondhatom azt majd a gyomromba repkedő pillangókkal, hogy létezik a MI.
Olyan, istenem, pont olyan fantasztikus minden egyes pillanat, mint amire emlékeztem, talán az elmúlt hónapok nélkülözése is szerepet játszik a könnyedén hevessé váló, szenvedélyes mozdulatokba, bár ha jól emlékszem, egyébként is hajlamosak voltunk mondjuk úgy gyakorlatilag bárhol és bármikor egymásnak esni… Annyi szenvedés után, úgy hiszem, igazán ránk fér végre, hogy mindent sutba dobva hallgassunk arra, amire túl rég nem mertünk.

~*~

[május 5.]

Izgatottan keltem fel egy órája, míg Jackson aludt, de ezúttal nem futni mentem, csak előkészíteni a terepet a konyhában, és kiverni a kisasszonyt az ágyból. Egyrészt iskolába kell ma mennie, de eszembe sincs megvárni a délutánt a felköszöntésével, és így Maya is vihet némi sütit a suliba, amilyen kis torkos tud lenni, szerintem nem fogja bánni a fincsi tízórait.
Amint mindennel megvoltam, már be is libbentem a szobába, bebújva mellé, vállgödrébe fúrva az arcomat, doromboló macskaként törleszkedve hozzá. Végigcsókoltam a vállától a füle tövéig, halkan kuncogva haraptam a fülébe, miközben a mellkasát cirógattam. Néha még mindig nem hittem el, hogy itt tartunk, de valóság volt, és úgy döntöttem, kiélvezem, amíg lehet, másként nem is lenne értelme az életnek.
- Ébresztő, szülinapos! – Csókoltam meg végül, hátha azzal ébrenlétre csalogathatom, és csak azért nem kerekedtem felül, mert határozottan nem lett volna ildomos ébren lévő Mayával hathatósabb ébresztőt megejteni.
- Tudom, hogy annyira nem a szíved csücske a nyár, meg úgy egyáltalán a meleg, úgyhogy… arra gondoltam, hogy ha Mayának befejeződött erre az évre a suli, és levizsgáztál… akkor elugorhatnánk valami kellemesebb helyre. – Villantottam meg három repülőjegyet a családja azon részének tagjaihoz, akiket ugyan csak egyszer láttam pár napra, de akkor nem tűnt úgy, hogy bajuk lenne velem. Egy szónak is száz a vége, egyszerűen csak szeretném, ha legalább a nagyszüleit láthatná, épp elég a zűr a szüleivel, legyen valami jó is. Nemde? Bízom benne, hogy nincs semmi olyasmi, amiről nem tudok, és nem lövök mellé a meglepetéssel. Mayának is jó lenne szerintem, ha világot látna, áprilisban megvolt a tengerpart, most jöjjön olyan, amit nem én szeretek.
- Ohh, és van még valami, de az kint vár a konyhában Mayástul… – A repülőjegyekről még nem tud a leányzó, lévén ha Jackson nem vevő rá, akkor fölösleges is lett volna lázba hozni vele. Azonban, ha kijön velem, akkor nemsokára meg is láthatja az általunk, - tetemes nagyanyai segítséggel – eszkábált tortát, gyertyástul, terítékestül, éljen a kalóriaszegény reggeli... Én azért összességében büszke vagyok rá, de jövőre majd jobbak leszünk, elvégre, gyakorlással mindenben lehet fejlődni, az utóbbi időben már a konyhában is igen sokat fejlődtem. Meglepő, hogy mennyi mindenre sarkallja az embert egy kis vörös boszorkány otthon. Meg a Férfi, akit boldoggá szeretne tenni.
Nem mellesleg, időközben azt sem voltam rest a fülébe susogni, hogy szabadnapot vettem ki, szóval ha Maya elment suliba, azt csinálunk, amit csak szeretne, mondhatni, az övé vagyok, bár azt hiszem, sosem volt ez igazán másként.

[Köszönöm szépen a játékot, imádtam, mint mindig. <3333 Utólag is Boldog Szülinapot! *.*]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 605
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Vas. Jún. 26, 2016 8:04 pm

Miután anya váratlanul felbukkant, igyekeztem úgy tenni, mint ha meg sem történt volna. Hacsak ők nem említették, én nem említettem egy szóval sem, sem Naomi, sem Maya előtt, ahogy azt sem, hogy mi a véleményem róla, vagy szándékozom-e egyáltalán felkeresni amíg a városban tartózkodik. Egyszerű az oka, magam sem voltam biztos benne, hogy mit akarok ennek az egésznek kapcsán, hisz míg egyfelől bosszantott, hogy miatta bukott a nem-beszélünk-tíz-évig fogadalmam, amiért szó nélkül beállított, a másik oldalról rossz volt az, hogy míg korábban ha napi szinten nem is, de hetente azért beszéltünk, vagy találkoztunk, most hónapok óta semmi.
Tegnap reggel egyik pillanatról a másikra jött az elhatározás, amíg Naomi futott – mire visszaért, csak egy cetli várta az étkezőasztalon a reggeli kávé mellett, „Később találkozunk! J.”.
Igaz, még a születésnapom estjén indult csak vissza anya gépe, de azt a napot nem akartam olyasmivel elrontani, mint egy esetlegesen félresiklott beszélgetés, meg egyébként is aznapra tűztem ki célul, hogy Savannah házában befejezem a pakolászást, így végül előtte való nap kerestem fel. Igaz, különösebben nem említettem Naominak, szerintem nem kellett sokat töprengenie rajta, hogy rájöjjön, hová tűntem.
Mivel előző nap olyan korán leléptem otthonról, épp ezért, legalább a szülinapomon úgy terveztem, hogy bepótolom a reggeli lustálkodást. Ahhoz képest, estére hogy fel tudok pörögni, félelmetes, hogy reggelente milyen nehezen indul a nap, még kávéval is. Látszik, öregszem. Amint Naomi kikelt az ágyból, hogy futni induljon, én már helyezkedtem is, kiterülve, keresztbe fekve vackolva magam vissza a takaró és párnák közé, mint valami téli álmot alvó mormota.
Azonban úgy tűnik, hiába minden terv, a sokáig alvás most sem fog összejönni. Hiába sikerült néhány percig minden színészi tehetségemet bevetve egész élethűen alakítani, hogy nagyban alszok, amint Naomi elért a fülemig csak lelepleződtem azzal, hogy képtelen voltam visszatartani a mosolygást.
- Nem aludhatna a szülinapos kivételesen délig? Ha már este úgy sem hagyták...? - sandítottam rá fél szemmel, ha már úgy is lebuktam, viszonozva végül a „jó reggelt csókot”, amikor pedig hosszas magyarázásba kezd, csak álmosan dörgölöm meg a szemeimet, hátha az segít felébredni. Hát, nem igazán, ahogy a nyújtózkodás sem, így csak álmosan pislogok rá.
- Remélem tisztában vagy vele, hogy emellé még vízum is kell, meg útlevél, meg... - magyarázok még mindig félálomban, amikor végre leesik a tantusz, én meg nevetve ejtem vissza a fejem a párnára, ahogy közelebbről is megnézem a jegyeket.
- Ez vicces, pont a legutóbb mondtam az öregeknek, hogy valószínűleg idén sem fogok tudni kilátogatni hozzájuk. Hát, lesz meglepetés, azt hiszem. Köszönöm. - nyúltam Naomi felé, hogy nyomjak egy puszit a feje búbjára, majd újra vessek egy pillantást a jegyekre, mint ha nem akarnám elhinni, hogy tényleg igaziak. Pedig nagyon úgy tűnik.
- Tényleg? Ha az, amire gondolok... te jó ég, kecskére káposztát? - pattantam ki egyszeriben az ágyból, az öltözködéssel se húzva az időt, jó a pizsama is, ha már szabadnapos vagyok. Pláne miután hamar kiderül, hogy Naomi is hasonlóan tett, Maya már úgy is nagy lány, úgy sem árt némi önállóságot tanulnia, lassan-lassan, néhanapján egyedül is elmehet suliba.
A tortát látva csak elismerően füttyentek, mert olyan pöpecül kidekorálták, hogy igazából szívem sincs megvágni... sőt, a mi múltkori tortánt Mayával elbújhat mellette a kis minimáldíszítésével emögött! Mondanám, hogy majd legközelebb mi is valami látványosabbat ügyeskedünk össze, de én meg a nagy nemlétező cukrásztehetségem... A következő szülinapra a családban úgy sem kell túl sokat várni, majd alkothatunk akkor is közösen. De ahelyett, hogy most ezen dilemmáznék, inkább elfújom a gyertyákat, majd miután körbeöleltem a lányokat, megköszönve a meglepetésüket, nem marad más hátra, mint hogy kiderítsük, finomnak is olyan finom-e a torta, mint amilyen szép?


// Köszöntem, szintén imádtam, bár melyik játékunkat nem? Very Happy <333 Jöhet a chapter / season 2... vagy 3, ha a múltat is beleszámoljuk Razz //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Kedd. Jún. 28, 2016 3:10 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 605
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Kedd. Júl. 05, 2016 11:48 pm

:: a tanévzáró előtt, a Maya osztályfőnökével való beszélgetés délutánján ::


Mivel már javában tombolt a vizsgaidőszak, tesiből meg itt sem szokás osztályozni, csupán kredit nélküli kötelező tantárgy a fiatalság lustasága ellen egészségének megőrzése végett, így egészen hamar végeztem a munkával, és Mayát is én hoztam haza a suliból – bepótolva / előre ledolgozva a szezonbéli távolléteket. Jó szokásomhoz híven azonban út közben most sem adtam semmi jelét annak, hogy bármilyen gond lenne, vagy épp a tanárnőjével beszéltem volna, majd, otthon, ha hazaértünk, nyugodtan... Igaz, még akkor is dilemmáztam egy sort, hogy mégis hogyan kéne belevágni ebbe az egészbe, mert akaratlanul is a téli, hajvágás utáni beszélgetés jutott eszembe.
Nos, úgy tűnik valamit megint nagyon elcsesztünk, vagy nem vettünk észre a gyerekkel kapcsolatban, és naná, hogy megint úgy jött ki, hogy én vagyok a szerencsés nyertes, aki megnyerte a gyerek lelkét pátyolgatós lelkizős beszélgetést annak ellenére, hogy Naominak szerintem százszor jobban fekszik az ilyesmi, mint nekem. Nagy volt a kísértés, hogy inkább megvárjam vele,  lévén, most ő a soros, de végül csak nem tartott ki addig a türelmem – kíváncsiságom. Azt még nem tudom, melyikünket sajnáljam inkább, Mayát, vagy engem, de majd kiderül hamarosan.
- Kop-kop. Bejöhetek? - kocogtattam meg az ajtófélfát a gyerekszoba félig nyitott ajtajánál, mielőtt bementem volna, hogy utána aztán lehoppanjak valahova attól függően, Maya épp mivel foglalatoskodott. Ha az asztalnál ült, akkor csak az asztal szélére, ha épp a földön vagy az ágyon hasalt, akkor oda mellé, csak hogy kényelmesebb legyen a beszélgetés, és én se magasodjak olyan idegesítően fölé, hogy két perc alatt belegémberedjen a nyaka.
- Mondd csak, kislányom, nem szeretnél elmondani valamit? Hmm? - csaptam végül az egész közepébe, és ha a kérdés költőinek szánt mivolta a szavakkal nem ment volna át tökéletesen, a hangsúly meg a mellé járó tekintet alapján neki is egyértelmű lehetett – de, szeretne, különben addig tőlem sem szabadul. Ha meg esetleg nem igazán kapizsgálta volna, hogy mire is gondolok, nem voltam rest kicsit segíteni neki.
- Ma reggel felhívott az osztályfőnököd.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 10
◯ HSZ : 100
◯ IC REAG : 70


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Szer. Júl. 06, 2016 12:51 am

Teljesen jó nap volt ez, kérem, nem történt semmi említésre méltó. Ma nem akartam meglépni, nem is lett volna rá időm, hisz így az év vége közeledtével egyre többször van olyan, hogy ebédidő alatt hazaengednek minket, szóval előre tudtam, hogy apubácsi mikor jön értem, s nem értem volna vissza biosz után. Maradtam hát, elfogyasztottam az ebédemet és leküzdöttem a késztetést, hogy Mr. Sparksot meglátogassam valamilyen ürüggyel a tanáriban. Még a végén megtudja mennyire szerelmes vagyok belé. Jesszus, de ciki lenne! Eszemben sincs lebuktatni magam.
Hiányzik Savanéni. Persze nyilván apának és anyának is, de ők az utóbbi időben olyan nagyon egymásba feledkeztek, hogy nem akartam őket zavarni a butaságaimmal. Hisz azt mondanák, nem is ismertem, miért hiányzik? Nos, volna ebben valami igazság, de nem akarom hallani. Annak meg örülök, hogy úgy vagyunk, mint egy rendes család, nem akarok rosszat a szüleimnek. Megérdemlik, hogy boldogok legyenek.
Ráérősen heverek az ágyamon, amikor nyílik az ajtó, akkor hason fekvésből ülésbe tornászom magam, kíváncsian nézek fel Apubácsira. Nem zavar, hogy leül mellém, de a kérdésének van egy kevés - nem is kevés - baljós színezete. A takaróm anyagát kezdem babrálni zavaromban. Még torkot is köszörülök.
- Nem én voltam, hanem Maggie! Ő kezdte el a verekedést.
Vallom be bűneimet ezt a hetet illetőn. Szokásom, hogy verekedésbe keveredek, de erről tudnak. Anya legalábbis mindig tud, szerintem. Bár az üzenőmet nem gyakran látja, az is igaz.
- Öm.. de miért? Maggie anyukája panaszkodott?
Igyekszem bevetni a legártatlanabb mosolyomat.
- Nem húztam meg annyira a haját, hogy abból komoly baja legyen. Becsszó!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 605
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Szer. Júl. 06, 2016 8:59 am

- Maya... - vakargatom a tarkómat, amikor nem épp olyan választ kapok, amire számítottam, nem hogy redukálnánk itt a problémák számán, de még tovább is nő? Nagyszerű...
- Nem, tudtommal nem panaszkodott az anyukája. - nekem biztosan, bár a tanára sem említette, igaz, az is lehet, hogy csak nekem felejtette el elújságolni a nap hírei mellett - Amikor annyi idős voltam, mint te, akkor még inkább a fiúk húzgálták a lányok haját... Ami meg a verekedést illeti, úgy kezdődött, hogy ő visszaütött, mi? - minden verekedés így kezdődik, ennyi idősen meg pláne, szóval el tudom képzelni.
- Na mindegy, úgy sem ez a lényeg, hanem hogy miért kell verekedni? Bántott, vagy csak ennyi feles energiád van, amivel nem tudsz mit kezdeni? - mert előző esetében nem Maggie anyukája, hanem én megyek majd panaszkodni, úgy sem imád még eléggé a tanári kar, utóbbi esetében meg akár keríthetünk is valami sulin kívüli szakkört, hogy jobban lefáradjon a kisasszony a nap végére. Ha már annyira verekedhetéke van, akár valami olyasmit, ha szereti, legalább csinálja akkor rendesen.
- Egyébként nem erről akartam beszélni, de ha már így témánál vagyunk, közben megkaphatnám az ellenőrződet? - többnyire Naomi szokta aláírogatni, amit kell, úgyhogy túl gyakran nincs szerencsém hozzá, de ha már Miss Kelly akárkicsoda is ezzel takarózott, akkor egy pillantást azért vetnék rá, legalább updatelem magam, mi a helyzet Maya jegyeivel meg egyéb beírásaival.
- Egyszerűen nem bírok rájönni, hogy sikerült kiszöknöd úgy a suliból, hogy az senkinek sem tűnt fel. - vezetem fel a másik témát, remélve, megosztja velem, de aztán némileg komolyabban folytatom is - Maya, miért lógsz az óráidról? Ugye azzal tisztában vagy, hogy ha túl sok igazolatlan órád gyűlik össze, akkor osztályt kell ismételned? - gondolom, azt ő sem szeretné, mert egyrészt rohadt ciki, másrészt dög unalom mindent újra végighallgatni, végigcsinálni, és mindennek tetejében totál új osztálya is lett. Képzelem, másra se vágyik azok után, hogy végre megszokta a mostanit, és akkor a gyermekjólétiseket még nem is említettem.
- A tanárnőd azt mondta, hogy a temetőbe szoktál kiszökni. Igaz ez?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 10
◯ HSZ : 100
◯ IC REAG : 70


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Hétf. Aug. 01, 2016 2:33 pm

Nos, ez cinkes. Ha tudnám, hogy miért kérdezte, akkor biztos nem jöttem volna elő azzal a hajhúzással. De egyébként teljesen jogos volt, ha már itt tartunk. Azt mondta, hogy gyogyós vagyok, ami meg nem szép dolog, szóval az volt a minimum, hogy megtoroltam rajta. Bár sejtem, hogy ezt Apubácsi nem éppen így fogja gondolni.
- Nem.
Rázom meg határozottan a fejemet.
- Az úgy volt, hogy azt mondta, hogy kettyós vagyok. És elkezdte híresztelni a suliban, hogy azt hiszem, hogy szellemeket látok. - tartok némi hatásszünetet. Erről nem igazán beszéltem még itthon, de ha már így esett, talán itt lenne az ideje. - Pedig nem csak hiszem.
Ennyivel le is zárom - most épp - a témát a magam részéről. Igazság szerint Savanénit tényleg látom, de nem tudnám megfogalmazni, hogy a szellemét-e vagy csak emlékszem rá. Olyan furi az egész. Egyszerűen szeretek a sírjánál lenni, s ettől nem hiszem, hogy bolond leszek.
- De mégis miért húzogattad te a lányok haját? - akadok fenn ezen is, s ha már itt tartunk, szeretném hallani a választ. Talán sikerül kizökkentenem a baljós hangulatú beszélgetést szép álom ezzel.
- Persze. Nincs benne semmi olyan, amit ne mondtam volna el. - vonogatom a vállamat, miközben nekilátok az asztalra felcsapott táskámból előkaparni a tájékoztatómat. A jegyeim nem rosszak, nincsenek beírásaim (vagy ami van, arról általában tudnak), szóval semmi okom rejtegetni a holmit. Odanyújtom Apubácsinak.
Behúzom a vállaim közé nyakamat, amikor kibújik a szög a zsákból. Arcszínem a hajaméval válik egy árnyalatúvá.
- Nem olyan nehéz. Lyukas a kerítés egy ponton és az udvarnak az a része elég eldugott. De te honnan tudod? - hökkenek meg ezen. Hiszen, ha senki nem látta..
Bólogatok, mintha tényleg tudnám, hogy osztályt kell(ene) ismételjek. Amúgy dunsztom nem volt róla, de nem merek megszólalni, nehogy megint többet mondjak a kelleténél.
Megforgatom a szemeimet, amikor a tanáromat emlegeti. Az előző osztályfőnökömet sokkal jobban szerettem.
- Savanéni kérte! - hárítok azonnal, zsigerből, át sem gondolva mit sikerült ezzel bevallanom és elővezetnem. De az embert az apukája csak nem nézi bolondnak.. ugye?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 605
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Kedd. Aug. 16, 2016 9:21 pm

Már épp reagálnék a lányom szavaira, hogy nocsak, mennyit változtak a sulis pletykák mióta én voltam ennyi idős, ám amikor még fel is teszi az i-re a pontot azzal, hogy tényleg van alapja a dolognak, nos, azzal már engem is sikerül meglepnie. Nem is igazán tudom, mit felelhetnék rá azon kívül, hogy:
- Ez nagyszerű... - mint ha nem lenne elég gond enélkül is, most még ez is! Tekintve, hogy Naomival mindketten őrzők vagyunk, az talán nem újdonság, hogy jó eséllyel Maya is örökölt némi mágiaérzékenységet, de abban még magam sem vagyok egészen biztos, hogy ez a szellemlátós téma ehhez kapcsolódik, vagy valami egyéb pszichés problémára vezethető vissza.
- Egy szóval sem mondtam, hogy én is húzogattam. - pillantok a kis vörös boszorkára, miközben elveszem az idő közben előkerült ellenőrzőjét, és inkább sietve annak a tartalmára igyekszem koncentrálni ehelyett az egész szellemlátós téma helyett. Sokkal inkább kézzel fogható.
- Lehet, de attól még megnézhetem, nem igaz? Vagy csak anyának lehet? - igaz, hogy többnyire ő követte, meg írta alá benne, amit kellett, mert a tanév első felében nálam gőzerővel dübörög a szezon, de ha már akkor kimaradt, legalább így, a félév vége előtt zárkózzak fel belőle.
- Informátor Az apád vagyok, az a dolgom, hogy tudjak az ilyenekről. - nézek Mayára komolyan, amikor pedig meghallom, hol szökött ki... hát, ettől azért valami kreatívabbra számítottam, már-már mondhatni, némi  csalódottságot érzek amiatt, hogy csak ennyi, de aztán emlékeztetem magam a lógásairól meg a bájos tanárnőjéről, és azzal a lendülettel hessegetem el az érzéseket. Pláne amikor meghallom a Savanénis megjegyzését, ami finoman szólva is fájdalmasan üt...
- Őt ismerve nem hiszem, hogy azt kérte volna, hogy lógj a suliból... Vagy hogy a hátunk mögött akciózz azzal, hogy mindenki tudta nélkül elszöksz a városba. - pláne, mert Savanéni tudta, hogy milyen veszélyes hely ez a város valójában - Mi lett volna akkor, ha valami történik, akár veled, akár velünk, és senki sem tudja, hogy hol vagy? Maya, ez nem játék... Szerencse, hogy nem történt semmi komoly baj, de ha szerettél volna ellátogatni a sírjához, miért nem mondtad? - kérdezek vissza, mert úgy hiszem, mióta együtt lakunk, egész sok mindent megkapott, amit szeretett volna, elég volt csupán mondania. Na jó, az ésszerűség határán belül persze, ami nem sivatagi róka, esküvő, meg hasonló kaliberű kívánság, de azt hiszem, a temetőbe látogatásra egyikünk sem mondott volna nemet. Viszont... jó lenne, ha végre Naomi is hazaesne, mert ha viszont komoly ez a szellemeket-lát-a-gyerek téma... elkélne némi segítség, no!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 10
◯ HSZ : 100
◯ IC REAG : 70


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Vas. Okt. 23, 2016 10:59 am

Most modhatnám, hogy ekkora bajt okoz, ha nem avatják be a lányukat az őrzőlét rejtelmeibe, de hát ki vagyok én, hogy olyasmiről beszéljek, amiről nem is tudok semmit sem? Csak lesütöm a szemeimet hallva Apubácsi válaszát, mert azért valljuk be, hogy elég rosszul hangzott ez a megjegyzése. Vagyis inkább annak a hangsúlya. Tipikus felnőtt irónia, amiről azt hiszik, hogy a gyerekek nem értenek belőle semmit, holott azt, hogy valakit lesajnálnak a hülye is észreveszi, akár már a pólyában. Szerintem.
- Szeretem, ha megcsap az idegenség levegője, ha bepillanthatok az enyémtől oly távoli életekbe. - próbálom ekképpen magyarázni a bizonyítványomat, már ami arra vonatkozik, hogy miért is "keresem" a szellemek társaságát. Amik szerintem nem is szellemek, ez csak másnak a hülyesége, hogy a nyakamba aggatta. Elvégre szellemek nem is léteznek, nem igaz? Savanéni is csak valami fura izé, én találom ki, mert látni akarom. Tudom én. Számomra egyértelmű, de nem tudom, hogy más számára miért nem lehet az.
- Egyébként mit jelent az, hogy húzogatni? Olyan fura hangsúllyal szokták mondani az iskolában a többiek és nem tudom mi a túrót kell rajta nevetni. - veszek elő valamit, amit gyermeki képzettársításnak és átlagos témaváltásnak hívnak. Nem vág témába egyáltalán, legalábbis valószínűleg Jackson bácsi szerint nem fog, de én úgy gondolom, hogy tökéletesen idevaló volt a kérdésem, hát fel is tettem. És amíg összezavarom, addig talán kevésbé fog megszidni. Ebben is látok rációt, ezért folytatom hirtelenjében, hogy még csak levegőt venni se jusson ideje.
- És például azt sem tudom, hogy Vöcköndön beszédhibás vakondok laknak-e ? S egyáltalán hol az a Vöckönd. Legutóbb említette a tanító néni, hogy nagyon messze van Nyugat-Magyarországon, de nem tudtam megjegyezni mégis hol.
Mondjuk azért, mert nagyon nem is érdekelt, de ezt nem akarom így közölni itt és most. Van égetőbb problémám is, semmint az, hogy tudassam apubácsival mennyire hidegen hagynak bizonyos tanárok órái.
- Nem csak neki lehet. - engedem meg nagyvonalúan, hogy az uncsi tájékoztató füzetemet lapozgassa. Ha valamitől, hát a reakcióitól arra vonatkozólag nem tartok. Nem tanulok rosszul, egyáltalán.
- Miért, talán kértelek volna meg, hogy vigyél el? Hogyne! Tök jól meg tudtam volna fogalmazni. Legalább annyira láttad volna értelmesnek, mintha azt mondtam volna, hogy az ágynemű kizuhant az ablakon, nagy labdává gyűrve érkezett, a lepedők kis idővel a becsapódás előtt már kecsesen szétterültek. Ki akartam menni hozzá, egyedül. És de, arra kért. A maga módján.. khm.. - keresek erre valami felnőttes kifejezést, majd a Heuréka! vigyorával kivágom a rezet. - ..ráutaló magatartást tett a fejemben. És egyébként nem lett semmi bajom, szóval nem értem mi ezzel a probléma.
Tényleg nem értem. Egyedül akartam gyászolni és vizualizáltam az elhunytat, akinek a halálán nem is kéne ennyire szomorkodjam, hiszen nem is ismertem igazán. De ahogy mondtam, annyi értelme lenne annak, ha ezt kifejteném, amennyi a lepedős mondatnak. Amit egyébként A Tanárúrtól hallottam. Mindent megjegyzek amit azzal a nagyon szép szájával mond. Iskolai mintepéldány vagyok.

// zsebszöveg //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 605
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Szer. Okt. 26, 2016 8:17 pm

- Rád se ismerek, kislányom, milyen költői vagy ma. - vonom fel némileg a szemöldököm a rímes sorok hallatán, ettől függetlenül azonban nem feledkezem meg arról, miért is vagyunk itt valójában – a kisasszony titkos kis temetői látogatásai, és következményei miatt.
A tématerelő kérdést hallva csak előre dőlök kissé, hogy Maya egyik tincsét az ujjaim közé csippentve óvatosan meghúzzam, ezzel válaszolva meg a kérdését.
- Tessék, ezt jelenti. Bővebb információért pedig ajánlom az értelmező kéziszótárat a nappali könyvespolcán, szép vaskos darab, abból minden létező jelentéséről teljes körű tájékoztatást kapsz. - zárom le a témát, mert így hirtelen nekem sem esik le, mi lehet olyan vicces benne, de hát gyerekek... nem is kéne túl nagy, vagy komoly logikát keresni benne.
- Már akkor is sok hülyeséget tanítottak az iskolában, amikor még mi koptattuk a padot gyerekként, de ezeket ellhalgatva... lehet, nem ártana anyáddal elgondolkozni azon, hogy másik iskolát keressünk neked. Vagy hogy magántanuló legyél. - nem, valahogy sem Vöckönd, sem a vakond-logopédia nem tudja megdobogtatni a szívem, miközben Maya ellenőrzőjét lapozgatom, felzárkózva a tudnivalókkal. Mondjuk miután a jegyei egész jónak tűnnek, inkább nézem át a tanárok listáját, hátha megakad a tekintetem valami ismerős néven, legalább tudjam, kit hogy hívnak, ha legközelebb szülői értekezleten panaszra lenne ok.
- Korán kezdi a tinédzserkori lázadást, kiasszony. - állapítom meg a kis monológját hallva, részben furcsállom a hallottakat, részben pedig nem igazán értek egyet vele, de miután ezzel az iránnyal úgy tűnik, nem sok sikert értem el eddig, inkább más oldalról próbálom megközelíteni a problémát.
- Nem, valóban nem lett, szerencsére. - értek vele egyet, mielőtt visszakérdeznék - Mondd, Maya, szeretsz itt lakni? Vagy velünk lakni? - nyújtom vissza neki a tájékoztatót, miután a végére értem, türelmesen várva a válaszát, mielőtt tovább folytatnám.
- Nincs azzal semmi gond, hogy szerettél volna egyedül lenni, néha mindenkinél van ilyen. Még csak azon sem sértődök meg, hogy cikinek érezted, hogy szólj róla, vagy ne adj’ isten, megkéred valamelyikünket, hogy kísérjen el. Csupán egy aprócska probléma akad az egésszel... - tartok némi hatásszünetet, mielőtt folytatnám - Mégpedig az, hogy kiskorú vagy, és így, ha bármi bajod is esik, azért mi leszünk a felelősek. Az mindegy, hogy hol vagyunk, vagy tudunk-e arról, épp mit csinálsz... - mondjuk nem vagyok teljesen biztos benne, hogy jogi szempontból hogy is van ez az egész esetünkben, lévén, az örökbefogadást Naomi kezdeményezte, lévén én akkor még képben sem voltam... de nyilván, akármelyikünk is lenne érintett ilyen ügyben, már rég rossz - Vagy szeretnél ismét új családhoz, nevelőszülőkhöz kerülni? - zárom rövidre a témát, kíváncsi tekintettel fürkészve a kis vörös boszorka reackióit.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Today at 5:20 pm

Vissza az elejére Go down
 

Maya, Naomi és Jackson háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 5 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5

 Similar topics

-
» Maya, Naomi és Jackson háza
» Mágiával átitatva (tetoválások, fegyverek, főzetek)
» Jackson Calhoun
» Naomi - Dear Diary

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Házak, lakások :: Házak-