HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  Alignak Today at 14:37
írta  Alignak Today at 14:19
írta  Achilles Kilpatrick Yesterday at 20:09
írta  Celeste M. Hagen Csüt. 1 Dec. 2016 - 15:50
írta  Jamie Waldorf Szer. 30 Nov. 2016 - 15:53
írta  Sage Miller Szer. 30 Nov. 2016 - 15:50
írta  Emily Hart Kedd. 29 Nov. 2016 - 21:17
írta  Primrose Trevelyan Hétf. 28 Nov. 2016 - 13:52
írta  Rebecca Morgan Csüt. 24 Nov. 2016 - 7:27
írta  J. Isaac Sladen Hétf. 21 Nov. 2016 - 21:34
írta  Vendég Hétf. 21 Nov. 2016 - 12:46
írta  Nessa O'Brien Hétf. 21 Nov. 2016 - 10:19
írta  Maya Honeycutt Szomb. 19 Nov. 2016 - 19:20
írta  Alignak Pént. 18 Nov. 2016 - 23:01
írta  Alignak Pént. 18 Nov. 2016 - 23:00
írta  Alignak Pént. 18 Nov. 2016 - 22:58
írta  Jackson Carter Vas. 13 Nov. 2016 - 16:52
írta  Catherine Benedict Szomb. 12 Nov. 2016 - 6:47
írta  Roxan A. Cruz Csüt. 10 Nov. 2016 - 19:40
írta  Achilles Kilpatrick Csüt. 10 Nov. 2016 - 19:13
írta  Andrzej Krakowski Kedd. 8 Nov. 2016 - 20:06
írta  Roxan A. Cruz Kedd. 8 Nov. 2016 - 18:31
írta  Tawny Vaidya Hétf. 7 Nov. 2016 - 23:02
írta  Skyler R. Hamilton Hétf. 7 Nov. 2016 - 22:03
írta  Balthazar Bluefox Hétf. 7 Nov. 2016 - 21:55
Balthazar Bluefox
 
David A. Blandern
 
Lester J. Edison
 
Alignak
 
Celeste M. Hagen
 
Achilles Kilpatrick
 

Share | .

 

 Maya, Naomi és Jackson háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6143
◯ IC REAG : 8029
Maya, Naomi és Jackson háza // Vas. 1 Nov. 2015 - 0:32



A hozzászólást Alignak összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 25 Jan. 2016 - 20:33-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net Online



























SzerzőÜzenet
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Hétf. 15 Feb. 2016 - 11:43

Abszolút nem vagyok tudatában annak, milyen nap van, azt sem értettem, hogy Maya miért akart már tegnap délután átmenni a Nagyiékhoz, hadovált valamit az isteni sütikről, de valahogy azért nem esett jól, hogy elmegy hétvégére úgy, hogy együtt lehetnénk egész nap. Jó lett volna csajos napot tartani, Jackson háza táján még úgyis őrültek háza van, ki tudja, hol, mikor, meddig van. Halálos nyugalommal keltem fel vasárnap ellenére is futni, mert nekem enélkül még ilyenkor sem indulhatott el a nap, szerettem lustálkodni, de inkább fekszem ebéd után egy kicsit a tévé előtt a nappaliban, minthogy tízig aludjak, vagy valami hasonló rettenet. Az időpocsékolás, meg aztán, Maya sem hagyná, teljes joggal. Annyi engedményt azért teszek magamnak vasárnaponként, hogy hat helyett hétkor indulok, de nyolc órára már be is esek. A szobámba menet, muszáj ugyanis zuhanyoznom, átvágtatok a konyhán, hogy magamévá tegyem a mostanra bizonyára lefőtt feketémet, ami, mivel a gép nem kapcsolja ki magát, még biztosan meleg. Bevált szokás ez nálam, bár akkor megtorpanok, mikor meglátom Jacksont az étkezőasztalnál, kétség sem férhet hozzá, hogy döbbenten állok a jelenség előtt.
- Hát te? Kidobott az ágy, hogy itthon vagy, és ilyen korán ébren?
Nem tagadom, az azért jól esik a kis lelkemnek, hogy kávézik, mosolygok is, mintha kötelező lenne, és ha már itthon van, akkor oda is lépek, hogy egy puszit nyomjak az arcára. Kis lépések. Bevallom, pokoli nehéz, mert sokszor ötletem sincs, meddig mehetek el, és mi az, amitől gőzölni kezd a fülén át, hogy ne robbanjon fel a feje. A puszi eddig sem tűnt olyan dolognak, ami nagyon megviselné, az meg legyen az én gondom, hogy egyre gyakrabban járnak akörül a gondolataim, hogy vajon mennyit változott tíz év alatt a csókja… Az egy dolog, hogy megbeszéltünk ezt-azt, de attól még nem változik minden egy csapásra tökéletessé – tegyük félre, hogy olyan nincs is -, és tudom jól, hogy nem két perc lesz az sem, hogy ténylegesen képes legyen bennem megbízni.
- Kérsz valamit reggelire? Lezuhanyozok és megcsinálom.
Dobtam fel az ötletet, mert a kávé még az újságolvasás nyerő kombó, de nem árt mellé falatozni is valamit. Viszont már siettem is, mert alapjában nem voltam oda az izzadt létért, nem árt egy gyors hajmosást is eszközölnöm, ha már itthon van vasárnap, ne úgy nézzek ki, mint akit lenyalt egy boci.
A könyvet már csak akkor veszem észre, amikor kifelé jövök, és törülgetem a hajamat, azon gondolkodván, hová tettem a hajszárítót, de elég valószínű, hogy Maya lenyúlta, neki az életben nem száradna meg magától a haja, az enyém viszont egész könnyen, de most inkább megajándékoznám némi meleg levegővel.
- Hümm…
Pillogok kissé meglepetten, majd a kezembe veszem a könyvet, és meg is látom a képeslapot. Elidőzök pár pillanatot a meglehetősen optimista feliraton, de ha a legcsekélyebb mértékben is így gondolja, akkor azt hiszem, ez meglehetősen pozitív dolog. A szövegre már nem bírok nem vigyorogni, tisztára lázba jövök tőle, és szerencsére nem vagyok az a türelmetlen típus, hogy kiborulnék, ha esetleg nem találok meg valamit elég gyorsan, ez nem verseny. Ha meg megeszi a csokimat, majd… kérek valami mást helyette.
- Cseles. - Filmekben már láttam ezt a lapos megoldást. - Szerencséd, hogy nem a Háború és béke.
Kezdem el odatenni sorban a lapokra, célszerűbb így, ha csak random pakolgatom, sosem tudnám, mi maradt ki. Azért remélem, nem akkora dög, hogy direkt fordítva tette be a papírt, és nézhetem át kétszer. Azért, arra még veszem a fáradtságot, hogy a konyhába kössek ki újra, és kiöltsem rá a nyelvem. Kétszáz oldal átlapozása, és az illesztgetős móka egyébként pont elég arra, hogy közben megszárítsam a hajamat, szóval szerencsére legalább közben azt is letudhattam. Magamra is kaptam egy egyszerűbb ruhát, idebenn úgyis melegebb van, nem kell beöltöznöm bundabugyiba, és a számtalan mamuszom közül az egyikben koslattam keresztül-kasul a házon. A reggelijére így várhat. Ezen a ponton azért már túl voltam egy kiadós nevetésen a bögre láttán, ami nyilván az első szerzeményem volt, ha már az ágyam mellett csücsültem. Sőt, a fürdőben is megtaláltam a kulcstartót, aminek biztos van egy párja is nála, mert amúgy mi értelme lenne. Képzelem, mennyit rágta a fülét Maya, hogy akár keresztbe szalmát is tegyen. Nem irigylem, ami azt illeti, és bármennyire ne tartozzon kedvenceim közé ez a nap, azért azt kell mondjam, felettébb jól esik. Azt mondjuk nem tudom, hogy a koordináták merre szólnak, de arra rákeresni már igazán nem nagy kunszt, fejből én ilyeneket nem jegyzek meg.
Az Agymanók DVD-t is lekapom a polcról, mert bár tényleg egész jól eltűnik köztük, de mégiscsak én pakoltam fel rá amúgy mindent, szóval tudom mi hibádzik. Azt lengetve jövök végül vissza a konyhába.
- Állítólag jó. Kitalálom, kötelező program a gyerek rendelésére…
Mosolyogtam azért szélesen, a másik ujjamról a pultra csúsztatva a bögrét, és persze nem vagyok vak, a palacsinta hozzávalói azért szemet szúrnak.
- Azt hiszem, már tudom mi lesz a reggeli.
Nem fáradtság, egyébként is felajánlottam, de azért, hogyha megvillantja a saját bögréjét, azért megvárom azt a bizonyos varázsszót, és ma kivételesen a csodás frizurájával sem áll szándékomban ugratni, ha már én amúgy nem tulajdonítottam jelentőséget ennek a napnak. Nyilván jövőre majd az én fülemet is rágja érte a gyerek.
- Csak előtte megkeresem a csokimat.
Öltöm ki még egyszer rá a nyelvem, egész emelkedett hangulatba kerültem, de ha levadásztam a csokimat, már kezdődhet is a nagyüzemi palacsinta gyártás. Kivételesen nem aggódom amiatt, hogy Maya megorrolnia miatta, mert a Nagyinál tutira isteni dolga van édességek terén. Csak annyira tartok egy kis szünetet, hogy kissé komolyabban rápillantsak, és odasomfordálva veszem a bátorságot, hogy ezúttal ne az arcára, hanem az ajkaira nyomjak egy puszit. Vessen magára, meg az ajándékaira, és rájön, hogy magamhoz képest még roppant mód visszafogott vagyok a karácsonyi nyakba ugrás után…
- Köszönöm.
S mint azóta oly sokszor, most is csak abban reménykedem, hogy ez az egész működni fog, mert őrületesen szeretném, csak éppen tudom magamról, hogy valahogy ilyenkor mindig rettenetesen el tudom szúrni a dolgokat. Aztán már jöhet is az a palacsinta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6143
◯ IC REAG : 8029
Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Vas. 21 Feb. 2016 - 18:46

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net Online
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 603
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. 25 Márc. 2016 - 21:18


Mimi & Jackson



Úgy tűnik, engem nagyon utálhatnak odafent... Nem elég, hogy pár napon belül ismét meccsünk lesz, naná, hogy a pálya hűtőberendezésének is most kell megadni magát, és lévén, épp akkor bukott ki a dolog, amikor én tartottam edzést – történetesen a késő délutáni órákban – így én lehettem a szerencsés nyertes, aki megvárhatta a szerelőbrigádot, meg utána itt dekkolhatott velük a Carlsonban éjszakáig, amíg mindennel végeznek. Mondjuk nagy választék nem volt, mivel a játékosaimat úgy se foghatom be ilyesmire, a portásnak meg nincs hozzáférése a gépészeti terembe. Halleluja.
Ahogy kibukott a baj, már egész korán realizáltam, hogy ez nem egy rövid menet lesz, úgyhogy biztos ami biztos, azért küldtem egy sms-t Naominak, hogy ne várjanak rám, nyugodtan vacsizzanak meg menjenek aludni, mert az se kizárt, hogy csak reggel fogunk megint összefutni. Szerencsére azért addig nem tartott a dolog, de már így is bőven éjfél után járt az óramutató, mire végre hazafelé indultam, éhesen, fáradtan, nyűgösen, másra sem vágyva, csak hogy végre elnyúljak az ágyamon – pláne, hogy úgy tűnik, ismét front közeleg.
Hazaérve aztán egyből rástartoltam a hűtőre, nem mint ha nagy jelentőséget tulajdonítanék ennek az „este 6 után nem szabad enni” dolognak, de már amúgy is 6 előtt vagyunk... Aztán még gyorsan letusoltam, de mivel addigra már azt sem tudtam biztosan, hogy a fejem, vagy a műtött lábam sajog jobban a közelgő vihartól, ezért fogmosás után még gyorsan áttúrtam a gyógyszeres szekrényt is, hátha akad még valami kósza fájdalomcsillapító elfekvőben.  Szerencsére akadt, így azzal se foglalkoztam különösebben, hogy egyszerre mi az ajánlott mennyiség belőle, dupla adaggal indítottam, hátha kiüt annyira, hogy sikerül átaludni az éjszakát. Még jó, hogy hagytam egy üzenetet az irodistáinknál, hogy legyenek szívesek értesíteni az egyetemistákat, hogy műszaki okok miatt a holnap délelőtti órák elmaradnak, a szerelőknél ugyanis nem volt minden szükséges alkatrészből raktáron – ergo aludhatok egész délelőtt!
Már az órára se mertem nézni, amikor nem kicsit kómásan elindultam a szobám felé, zombi módjára csoszogva végig a folyosón, ám ahogy elterültem az ágyon, pár perccel később úgy tört rám a szomjúság, és mivel az ágyam mellé készített ásványvizes flakonban szinte már semmi sem volt – annyi biztosan nem, amennyit egy este alatt inni szoktam – így kénytelen-kelletlen feltápászkodtam, és visszacsoszogtam keríteni egy másikat. Csak azt nem realizáltam, hogy a konyhából kifelé menet történetesen rossz irányba indultam el, és olyan természetességgel battyogtam be Naomi hálójába, mint ha mindig is itt aludtam volna.
Még csak lámpát se kapcsoltam, mert minek azt? Ellenben első dolgom volt magam után kulcsra zárni az ajtót, engem aztán ne zargasson holnap délig se gyerek, se kutya, se macska, postás, vagy bárki más. Azt még realizáltam, hogy ez a hőmérséklet nekem túl meleg lesz az alváshoz, így következő dolgom volt visszavenni a fűtést takarékra, az ablakot pedig bukóra nyitni, hogy kicserélődjön a levegő. A fejfájásra úgy is jobb szeretem a hideget, egyébként meg csak egy pár percre terveztem az egészet, lévén, idő közben egészen feltámadt odakint a vihar. Azzal azonban én sem számoltam, hogy amikor a szellőztetésre várva lerogytam az ágy szélére a fáradtságtól, és a szemem is lehunytam mellé, szinte rekordidő alatt sikerült mélyálomba zuhanva eldőlnöm az ágyon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. 25 Márc. 2016 - 21:22


Jackson & Mimi


Mayát valamikor tízkor sikerült ágyba imádkoznom, de akkor már túl voltunk a fogalmam sincs hányadik Jégvarázson, és még az Agymanókra is rá akart venni, de mondtam, hogy arról már szó sem lehet, majd holnap. Azt sem tudom, hogy fogom kibírni, mert alig pár napja láttuk Jacksonnal, és hát tetszett, persze, de azért annyira nem, hogy napokon belül kétszer megnézzem. Bírom a rajzfilmeket, de a rajfilmeket érintő változatosságot főleg.
Egyébként vacsira egyszerű pörkölt volt tésztával, meg uborka salátával mellé, és mivel Jackson telefonált, hogy ki tudja, mikor jön, ezért egy adagot, - már annyit, amennyit ő megeszi, ezt már azért volt alkalmam kifigyelni, - összekészítettem egy tányérra, hogy csak melegíteni kelljen, és egy kis tálkába ubit is szedtem neki. Mennyire jó arc vagyok már, nem? Igaz, elképzelhető, hogy az éjszaka közepén nem fog már enni, vagy éppenséggel reggel nem pörköltre vágyik. Mindenesetre még rátettem egy papír cetlit is, és nem, ez még véletlenül sem arra volt célzás, hogy mosogasson el maga után, az bőven ráér holnap is… Mondjuk, ha mosott törülköző állapotban lesz, akkor úgyis rám marad.
Aztán jöhetett az esti program a csajszival, meg a leckeírás utolsó simításai, mert általában megnézem, kész van-e mindennel, elég sumák tud lenni a szentem. A vége az lett, hogy egy órát beszélgettünk mindenféléről, és hát mit tagadjam, kaptam valentin napot érintő fejmosást, és nem tudom, mi a kínja ezzel a csók dologgal, de nagyon forszírozza. Majd felgyulladtam. Azért elmagyaráztam neki, hogy ez nem igazán úgy működik, majd jön, ha jönnie kell, és kész. Azon meg szabályosan lehidaltam, hogy ő csókolózott. Szépen vagyunk. Aztán persze nagyjából három perc alatt sikerült elaludnia, ahogy hajlandó volt lecsukni a szemét. Simogattam még egy kicsit az arcát, aztán kijöttem, hogy elpakoljam a maradványokat, és elvonuljak én is aludni, egészen lezsibbasztott a mai nap.
Egész sokáig úgy aludtam, mint akit fejbe vertek, nem eszméltem az éjszakai látogatóra, sem arra, hogy rövidúton alvós mackóvá avanzsáltam, mi tagadás, egész kellemesen meleg volt, szóval tovább szunyáltam. Ahhoz, hogy végül felpattanjak a szemeim, több dolog együttes hatása kellett. Először is, lefagyott a lábam, másodszor nyitva volt az ablak, harmadszor akkorát mennydörgött, hogy tutira kiugrottam az ágyból, ha valaki nem csimpaszkodik rám kismajomként, és ez még nem is volt annyira nagyon fura, de kisebbfajta sokk ért, amikor megláttam a kezét az egyik mellemen. Mi… a túrósbukta történt? Hogy kerül ide? Az egy dolog, hogy újabban szabad bejárást adott magának a szobámba, de azért ez így egy kicsit váratlanul ért. Igyekeztem lassan felemelni a kezét, hogy kicsússzak alóla, és próbáltam nem túlzottan elmerülni abban a gondolatsorban, hogy úgy egyébként hányszor is aludtunk már hasonlóképp. Elidőztem vonásain a pillantásommal, istenem, már nagyon fáradt lehetett, sőt, érzésre még nem is fog felkelni egy darabig, én meg nem tudom, hogy így vissza tudok-e majd aludni. Egyelőre tutira nem, mert megfagyok. Az ablakot rögtön be is csukom, és feltúrom a szekrényem egy pizsialsó után, ami ugyan alapjában nem olyan csini, mint a hálóruci, ami rajtam van, de valamit valamiért. Igen, igen, egy ideje azért már igyekszem a figyelemfelkeltőbb darabokat hordani, holott igazából tök fölöslegesnek gondolom még, talán valami tudatalatti dolog. Meg nem akarom, hogy reggelente, ha épp összefutunk véletlenül, disney cuccokban lásson, vagy cuki állatkás izékben, mert az nem nevezhető vonzónak. A sötétben kicsit sokáig tartott, míg az egyetlen, nem plüss, rózsaszín, vagy épp bohókás pizsamámat megleljem, ami egy fekete szatén darab volt, hát, bakker, ebben is meg fogok fagyni. Nem baj, arra nem adok neki esélyt, hogy még valami göncömet cukinak titulálja… már ha felkel, mielőtt elmennénk suliba/munkába Mayával.
Végül visszakúsztam, és igyekeztem rabolni magamnak némi csücsköt a takarómból, mert az összes többi az ágyneműtartómban volt. Tipikus. Az ember azt hinné, hogy aki hajlamos megfagyni, az mindenhová takarókat rejt. Na eztán így lesz. Annál tovább viszont nem jutok, hogy feküdjek, és nézzem, ahogy alszik, arra gondolva, hogy most igazából pont ott vagyok, ahová tíz éve képzeltem magam. Más kérdés, hogy a körülmények azért egészen mások.
Viszont megfeledkezem a fél hatos ébresztőmről, és mekkora pech, hogy pont a mellette lévő éjjeliszekrényen kezd el csiripelni a madárka.
- Ó, a francos francba…  
Sziszegtem, és mivel a gyorsaságot most fontosabb tényezőnek gondoltam, hát felette áthajolva nyújtózkodtam a készülékért, hogy kinyomjam az ébresztőórát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 603
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. 25 Márc. 2016 - 21:23

Olyan mélységekbe zuhanva alszom épp az igazak álmát, hogy az sem tűnik fel, hogy nem egyedül osztozok az ágyon, csak amikor hirtelen sokkal többnek tűnik a takaró, csak fordulok egyet, hogy egy jól irányzott mozdulattal tekerjem majdnem az egészet magam köré. És minden szép és jó lenne ebben a kellemes, pihepuha melegségben, ha egy bántóan éles hang nem próbálna visszarángatni az álmok mezejéről. Ó, bassza meg, hogy pont az ébresztőt felejtettem el kikapcsolni...
Reflexből lendül a karom, hogy elhallgattassam, és még csak az sem tűnik fel, hogy egyébként nem is erre a hangra szoktam kelni. Pech, hogy ahelyett, hogy lenyomnám, olyan lendülettel sikerül levernem az éjjeliszekrényről, hogy így látatlanba, hallás alapján, most már kénytelen leszek kimászni az ágyból, hogy elérjem. És már ülök is fel az ágyban, morogva, álmosan dörgölve a szemeimet, ám ahogy végre sikerül kinyitnom őket, és Naomival találom szembe magam, azzal a lendülettel fagyok le a mozdulattal. Az ébresztő meg csak hagy csipogjon. Azért pislogok még párat, hogy tényleg, jól látok-e, sőt, finoman vállon is bököm, hogy nem-e csak álom, de nem, nagyon is valóságos.
- Ejha. Ezt nevezem ébresztőnek... Ezentúl mindig ez lesz, vagy ez csak valami egyszeri, különleges alkalom? - kérdezek vissza, miután a felismerés varázsa üdítőbben hatott a nagy álmosságomra, mint 3 bögre tömény fekete.
- Nem mint ha zavarnál, de... azért azt elárulhatnád, hogy mégis mire véljem ezt az egészet? Vagy egyáltalán hogy jutottál be? Úgy emlékszem, hogy bezártam az ajtót... - masszírozom kicsit a halántékomat, úgy tűnik, az előző napi fejfájásnak a lenyomata még mindig megmaradt emlékeztetőnek. Ami pedig az ajtót illeti... amennyire KO voltam, lehet, hogy tényleg csak úgy emlékszem, aztán mielőtt valóra válthattam volna, már el is felejtettem. Mondjuk ezek után már abban sem vagyok biztos, hogy a mosatlant nem-e a hűtőbe pakoltam vissza kaja után, nem lennék azon se meglepve.
- Amúgy hány óra van...? Igazán várhattál volna még egy kicsit... De ha már felkeltél, nem kapcsolnád ki azt a vackot?- dünnyögöm így mellékesen, mert szó mi szó, azért bírtam volna még aludni - Csodálom, hogy még nem fagytál meg ilyen göncben... Jó hideg van. - jegyzem meg a nyilvánvalót, teljességgel megfeledkezve arról, hogy történetesen pont én voltam, aki ablakott nyitott pár órával ezelőtt, és elfelejtette bezárni őket. Már nyúlok is a takaró után, hogy nyakig rántva visszavackoljam magam a helyemre, amikor Naomi mögött valami dudván akad meg a tekintetem, én meg csak értetlenül pislogva próbálok ráfókuszálni... még kissé oldalra is dőlök hozzá, és igen, határozottan valami orchidea féleség, ami emlékeim szerint tegnap még nem volt a szobámban, és amúgy sem élné túl 1-2 hétnél tovább... És akkor már hirtelen az is feltűnik, hogy a fal színe sem az, amit megszoktam a hálómban, és ahogy némi félsszel, a szemem sarkából körbepillantok, azzal a lendülettel temetem a tenyerembe az arcomat.
- Ó baszki... Mondd, hogy nem... - dünnyögöm, ahogy vissza is dőlök a párnára, és még az ujjaim között is kikukucskálok, de Naomi még mindig itt van, és inkább tűnik az ő szobájának, mint az enyémnek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. 25 Márc. 2016 - 21:24

- Óóó, ne már…  
Állapítom meg, amikor Jackson leveri a telefonomat, remélem, nem tört el, mert akkor megnyúzom, és ráadásul így a sípolás sem marad abba. És még én vagyok a szerencsétlen… Vajon még mindig vekkert használ, vagy mi volt ez a leverős mozdulat?
- Éppenséggel mondjuk akár lehetne is.  
Hadarom, hátha még kellőképpen félálomban van ahhoz, hogy ne értse, mit beszélek, és közben igyekszem lekászálódni róla, meg az ágyamról egyben, hogy kinyomhassam végre a telefonomat.
- Ha be is zártál ajtót, az nem a sajátod volt. Elhiszem, hogy valamilyen tudatalatti síkon még vonzódsz hozzám, de azért, na… hogy csak úgy befeküdj az ágyamba éjszaka, az azért új.  
Motyogom, miközben a telefonom épségét tesztelem, és mivel úgy fest, hogy semmi baja, szerencsére puha a padlószőnyeg a szobában, le is teszem gyorsan az éjjeliszekrényre, jó messze Jacksontól, nehogy megint el találja dobni. Tudom, véletlen volt, de azért na. A jelek szerint hiába magyarázok neki, mert csak a fejét dörzsöli, nyilván nem aludt sokat, vagy másnapos, simán lehet az is, mindenesetre nem pont ez az, ami a történtekből érdekel.
- Cseng a füled, vagy mi? Kikapcsoltam… És fél hat van. Ilyenkor kelek, hogy elmenjek futni.  
Csak rájön előbb-utóbb, hogy nem a saját szobájában van, nemde? Ha más nem, belespriccelem a képébe a parfümöm, vagy valami hasonló kedves nyalánkság, hogy érezze a törődést. Akkor már azért igencsak szakadás közelben van az a cérna, amikor közli, hogy csodálja, hogy nem fagytam meg. Egy…. ááááá, tutira ő nyitotta ki az ablakot, kettő… mi a francos francot kéne viselnem, hogy valami normális jelzővel illesse? Pasik. Kitépem a hajam.
- Na jól van, Jackson Carter, ha jót akarsz magadnak, visszahúzol a saját szobádba, különben rád szabadul a dühös harcihörcsög. Nem elég, hogy lekapcsolod a fűtést, és kinyitod az ablakot, aztán ölelős párnának használsz, és nem utolsó sorban a mellemet tapizod, a takaró lenyúlását ne is említsük, de még neked áll feljebb?  
Neki kell vágnom egy párnát, mert ezt tényleg nem bírom. Nem tartom magam éppenséggel egy hisztigyárosnak, bár neki erről nyilván más a véleménye az elmúlt időszakunkat tekintve, mármint, mielőtt úgy egyébként rendeződtek volna valamelyest a dolgaink, de ez most így reggel fél hatkor betette a kaput. Morcosan, duzzogva fonom össze a mellkasom előtt a karjaimat, és várom, hogy lekattanjon neki a dolog, mert előbb-utóbb csak megérti, hogy eltévedt. Némi elégedettség azért végigkúszik a tagjaimon, amikor a felismerést követően a kezeibe temeti az arcát
- Nem mondom, mert de.  
Vágom rá, még mindig kissé durcásan, bár azért hozzátenném, hogy az a kukucskálós produkció azért némi mosolyt már fakaszt, ha nem akadtam volna ki, valószínűleg nevetnék is rajta, de egyelőre ez elmarad.
- Eltévedtél vagy direkt jöttél?  
Sanszos az előbbi, de azért kénytelen vagyok feltenni a kérdést, mert az első az, hát, fura, a második meg vagy ezernyi kérdőjelt ültetne a kis buksimba, hogy akkor most tulajdonképpen mi is van. Mert az egy dolog, hogy én olykor adok egy-egy puszit, vagy épp valentin napkor kicsit tovább is lépek, de ő valahogy nem igazán tart még itt, szóval semmilyen szinten nem értem a dolgot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 603
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. 25 Márc. 2016 - 21:25

Korán van még nekem, pláne alig pár óra alvás után, úgyhogy egyik fülemen be, a másikon ki az, amit Naomi magyaráz, egyelőre még csak próbálok magamhoz térni egy kissé. Nem tagadom, azért nehezen megy, nem tegnap voltam egyetemista én sem, hogy 3-4 óra alvás után is csak úgy pörögjek.
- A te ágyadba...? - kérdezek vissza, és hátrafordulva meg is nyomkodom a párnát, igen, határozottan olyan memóriahabos, mint az enyém. Az ágynemű színét meg ki nézi? Azt se tudom, az enyém milyen mintás pontosan, az üzletben az első kezembe akadót lekaptam a polcról, ami nem rózsaszín, mesefigurás, vagy virágmintás volt, aztán érdeklődésem nagyjából itt ki is merült a téma iránt.
- A fülem nem, a fejem inkább... Nincs véletlenül elfekvőben valami fájdalomcsillapítód? Az enyém elfogyott. - jegyzem meg némileg letörve, patikába meg hadd ne csámborogjak már így hajnalok hajnalán, ha már történetesen pont együtt lakok eggyel. Amúgy is, azok is csak később nyitnak, azt meg tudja a bús halál, épp hol van ügyelet.
- Te ilyen cudar időben is szoktál futni? Gyere inkább, lustálkodj egy kicsit. - váltok hirtelen témát, kezemmel megpaskolva az ágyat magam mellett, a fejemmel pedig az ablak felé intve, amin túl még mindig tombol a hóvihar, hogy csak úgy dőlöngélnek a fák a nagy szélben, ami meg a havat illeti... hát, meg se merem nézni, hogy rendezte át a hóbuckákat a szél a hátsó udvaron.
- Harcihörcsög? Hú... Nagy a kísértés, hadd lássam, milyen is az! - jegyzem meg derüsen, mert mégis, ugyan mit csinálna azon kívül, hogy megpróbál lebirkózni? Azon meg legalább nevetnék egy jót. Mellesleg, ide illik Maya múltkori oltása, amit nekem címzett, arról a bizonyos ugatós kutyáról meg a harapásról.
- Hogy mi...? - kerekedik el a szemem szép lassan, miközben lassan el is vigyorodok a bűnlajtsomomat hallgatva, a párnát meg egész könnyen sikerül elkapnom, le is rakom magam mellé az ágyra, ahelyett, hogy visszaküldeném a feladónak.
- Hát nézd... tekintve, hogy nem tűnsz olyan fáradtnak, mint én, pedig valamennyit azért már én is aludtam, és se az orrom nem törted be, se nem pofonnal keltettél... - csekkolom le gyorsan az említett testrészeimet, de nem, határozottan nem sajog egyik se - ...ezek szerint akkor annyira mégsem akadtál ki rajta. Vagy nem volt ellenedre. Vagy mindkettő. - vigyorgok szemtelenül, mert bocsánatot kérni aztán nem fogok, lévén, teljesen paff voltam, meg bizonyítsa, ha akarja. Képzelem, hogy minden álma, hogy megint letapizzam csak azért, hogy a Visszajátszás varázslattal lecsekkoljam, tényleg igaz-e...
Aztán jön a nagy felismerés, én pedig szívem szerint csak jó mélyre süllyednék, hogy eltűnjek a szeme elől, de sajnos buka, túl kemény a matrac és annyi ágynemű sincs, hogy ne leljen a nyomomra közte, így amikor visszakérdez, kénytelen-kelletlen visszatornázom magam könyöklő helyzetbe. Most már úgy is mindegy, nem?
- Tippelj hármat. - ajánlom fel nagylelkűen, és ha a hangsúlyból nem lenne nyilvánvaló, hogy melyik volt érvényes esetemben, hát tovább folytattam, hogy eloszlassam a maradék kétségeit - Szerinted, ha direkt jöttem volna, nem próbálkoztam volna be mással is? - teszem szóvá álszent módon, de aztán csak jólesően nyújtózkodok egyet, utána még a nyakamat is megropogtatva kissé.
- Amúgy egész jót aludtam. Kár, hogy csörgött az ébresztőd. - jegyzem meg csak úgy mellékesen, mielőtt egy korábbi kérdésére is reagálnék.
- És szívesen visszahúználak a szobámig, ahogy kérted, de van egy kis bökkenő... - felelem angyali tekintettel - Lehet, hogy számodra nem lenne semmi újdonság, de a gyerek előtt azért mégse kéne egy szál semmiben mászkálnom, mi? - mert amilyen formánk van, tuti, Maya is pont akkor kerülne elő, mert miért ne... Arra meg talán még emlékszik, hogy alváshoz sosem volt szokásom túlbonyolítani a mit vegyek fel témakört, úgyhogy vagy mozgósítja magát, vagy lenyúlom kölcsönbe a takarójá, amíg visszacsoszogok a szobámba, vagy... maradok még egy darabig. Mindenesetre, egyelőre én jól elvagyot itt, ahol vagyok.


|| a 400. reagom, csak most, csak neked
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. 25 Márc. 2016 - 21:26

- Igen, hacsak időközben nem lettél a lila szerelmese, amit amúgy kétlek.  
Ciccenek fel meglehetősen cinikusan, és láthatólag még nem sikerült addig eljutnia agyban, hogy tényleg nem a saját szobájában van, mert naná, hogy nekem is memóriahabos párnám van már jó ideje. Úgyhogy csak sóhajtok egyet lemondásom jeleként.
- Van egy pár a gyógyszeres szekrényben. A konyhában.  
Nem csodálom, ha valakinek az effélék kimennek a fejéből hulla fáradtan, vagy épp még csipás szemmel, szóval nem problémázok a dolgon, gondolom, majd feltalálja magát, és megkeresi, most nem vagyok épp olyan hangulatban, hogy bejárónőt játsszak. Azt viszont nem tudom, mikor és mennyit vett be, meg miből, mert határozottan nem mindegy, de érzésre nincs olyan állapotban, hogy ezt a kérdésemet tisztességesen megválaszolja. Majd kicsit később visszatérek rá.
- Erőteljesen gondolkodom rajta, hogy most kihagyom…  
Nem tudom, mióta esik, és milyen nagy azóta a járdákon meg a bicikliúton a friss hótakaró, hótaposóban márpedig nem tolnám. A lustálkodás már egészen régóta nem műfajom egyébként, és kissé meg is lep, hogy odainvitál magam mellé, már majdnem el is indulok, amikor kihúzza a kézigránát pöckét, és robbanás közeli állapotba kerülök.
- Nem fogom még egyszer elmondani.  
A nyílt kihívásáról tudomást sem veszek, a végén tényleg neki fogok vetődni, aztán meg leshet, nem mintha nagy veszedelem lennék a magam ötven kilójával, de azért tudok olyan helyre nyúlni, hogy az kellemetlen legyen, és nem, nem a lányok által előnyben részesített támadási felületre gondolok, Ginával megtanultam a több hathatós területet is ilyen téren.
- Hogy te mennyire szemtelen egy… disznó vagy.  
Vörösödök bele a gondolatba, mert nem arról van szó, hogy olyan könnyen vettem volna, csak elég szemét dolog pofozgatni valakit, mikpr úgy alszik, mint egy kisbaba.
- Fél óra alatt lenyugodtam ezt illetően, és bocs, hogy nem pofoztak fel édesded álmodból, kár lett volna a cuki kis nyálcsíkért a szád sarkában…  
Ilyen nem volt, de ugyebár ezt nem tudhatja, szóval különösképpen nem zavartatom magam a mondandóm igazságtartalma okán.
- De ne aggódj, ha esetleg még valaha ilyesmi előfordulna, akkor az lesz az első, hogy felképellek.  
Öltök rá nyelvet, és nyilván inkább csak erre a konkrét helyzetre értem, mert azért van az a… khm… szóval nem feltétlenül képelném fel, ha hasonlót csinál. Már, ha direkt csinálja, nem cukkolásból…
- Honnan tudjam? Lehet, hogy időközben kedveszegett lettél kezdeményezés terén.  
Ha már ő így, hát én sem vagyok rest a magam módján megválaszolni a kérdést, és egy pillanatra galád vigyor is telepedik az ajkaimra. Remélem, nem kapok vissza valami olyasmit, hogy nagyon is tud kezdeményezni annál, akinél akar, mert akkor a vigyorból hamar valami homlokegyenest más kerekedik
- Örülök, hogy ilyen jól aludtál, és így jár az, aki rossz ágyba fekszik.  
Rántok vállat, ő baja, tényleg, az én ébresztőm mindennap ilyenkor csörög, a vasárnapot kivéve, akkor kicsit később futok azért. Utána beletelik pár másodpercbe, míg sikerül értelmeznem a szavai jelentését, mert ez bizony olyasmi, amiről totálisan megfeledkeztem, és eszembe sem jutott, hogy a takaró alatt meztelen.
- Basszus!  
Kapom a szám elé a kezem, és már fordulok is sarkon, még csak véletlenül se nézzek oda, de az holt biztos, hogy pillanatok alatt lett vörös az egész képem, még a füleim is. Jesszusom. Ez… ez most nekem sok. Szóval… órákig meztelenül feküdt mellettem az ágyban, és… úristen. Azt sem tudom, mióta nem láttam meztelen férfit, na jó, már talán három éve is megvan, arról nem beszélve, hogy meztelen Jacksont mióta nem láttam, és ez most nem olyan, amivel tudnék mit kezdeni. Vagyis. Jesszus, tudnék, csak túlságosan is váratlanul ért a tény, meg ott még azért bőven nem tartunk.
- Hogy a francba tudsz ilyen halálos nyugalommal ott feküdni, miközben nincs rajtad ruha???  
Teljesen leblokkoltam, tudom én, hogy ki kéne zavarnom takaróstul, vagy hozni neki ruhát, vagy tudom is én, bármit, de nem sikerül eddig eljutnom, konkrétan tényleg attól félek, hogy mindjárt felgyulladok zavaromban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 603
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. 25 Márc. 2016 - 21:27

Csak a fejemet rázom a ciccegésére, különösebben nem rajongok érte, amikor pedig kisegít, hogy merre keresgéljek fájdalomcsillapító után, csak csalódottan biggyed le a szám széle.
- Hát, ott már nincs... - vallok csendesen, mert ha már nem is falom marékszámra, azért néha-néha rájártam a készletre, és hát, nos... elfogyott. De ha nála sincs semmi dugitartalék azon kívül, akkor úgy tűnik, így jártam. Viszont azt hiszem, illene talán nekem újratölteni a készleteket ezek után
Hát, így legyen kedves az ember. Igaz, lehet, ha utána befogtam volna a számat, más eredménnyel zárult volna a dolog, így azonban ahogy meghallom az újabb szitkot amit a fejemhez vág, hát istenem... gondolatban felírom a többi mellé, bár szerintem ezt már korábban is megkaptam.
- Értékelem az erőfeszítesedet. Pláne, mert Sava kevesebbért is szó nélkül orrba könyökölt amikor legutóbb nála aludtam. - árulom el, gondolom, ő se sokat gondolkozott rajta, csak jött reflexből a mozdulat. Hála az égnek, hogy Naominál nem, bár amikor a nyálcsíkot említi, vetek egy pillantást a párnámra, igaz, miután látványos nyálfoltot azon se találok, nem is foglalkozok vele különösebben.
- Hoppá, majd igyekszem nem elfelejteni. - vigyorgok a nyelvnyújtogatására, ha nem több lépés távolságra lenne, biztonságban, biztos megint megpróbálnám elcsípni, de majd máskor. Egyszer... Majd!
A kezdeményezős csipkelődésére csak mosolyogva vállat vonok, majd lesz ez még így se, aztán meglátjuk, akkor mennyire lesz jó kedve hozzá.
Mindenesetre, ahogy megkapom, hogy mehetnék már vissza a saját helyemre, halálos nyugalommal hozom a szokásos formámat, egészen addig, amíg meg nem látom, hogy milyen rekordidő alatt vált át pipacsvörösbe. Meg fordul el. Nem mondom, nem kis erőfeszítésbe kerül, hogy ne nevessek fel hangosan is, de ha már úgy sem lát, a letörölhetetlen vigyor az ott virít a képemen.
- Mert, miért ne lennék nyugodt? Nem értem a kérdést... Ha pánikolnék, annak se lenne több értelme. - közlöm nemes egyszerűséggel, de aztán neki is állok, hogy feltápászkodjak az ágyból szép komótosan.
- Lásd, kivel van dolgod... Akkor felkelek én is. - közöltem is mellé, ha esetleg a hangokból nem találta volna ki, majd szép ráérősen elkezdtem felé battyogni, mögötte megállva.
Kíváncsi vagyok, veszi-e a bátorságot, hogy felém forduljon, várok is egy kicsit, de ha nem, akkor fogok feleslegesen várni, a karját mefogva szép lassan magam felé fordítom – vagy ha nagyon makacskodna, akkor nemes egyszerűséggel elé lépek, hogy így vagy úgy, de újra egymással szemben legyünk.
- Ez de aranyos... Nem hittem volna, hogy még mindig ilyen kis szégyenlős vagy. Amúgy... az előbb arra célozgattál, hogy nem vagyok elég kezdeményező?- kérdeztem vissza, azzal ha eddig nem próbált leskelődni, akkor most a keze után nyúlok, hogy a meztelen oldalamhoz érintsem azt, majd elkezdjem szép lassan lefelé irányítani, amíg el nem érjük a... pizsamaalsóm anyagát. Gondolom, ennyiből már ő is levágja, hogy milyen szépen bedőlt az előbbi kamuzásomnak, de az tagadhatatlan, tanulságos kis kísérlet volt. Amúgy mivel a szülinapja előtt Maya nem egyszer kitalálta, hogy nálam alszik, azóta mindig igyekszem valami ruhaneműt viselni az alváshoz, mert ki tudja, hogy mikor nyílik megint a hálószoba ajtaja, hogy a kisasszony nem szeretne a helyén, egyedül aludni...
Mielőtt még esélyt adnék Naominak, hogy oldalba boxoljon, vagy valami más finomsággal hálálja meg az előbbi kis átverésemet, még nyomok egy puszit a homlokára, mielőtt az ajtó felé venném az irányt, csak ott állok meg még pár pillanatra.
- Mondták már, hogy amúgy jól áll a vörös? - célzok itt a csodás arcszínére - Meg a fekete is. - vetek egy pillantást a hálóöltözékére is, ha esetleg nem venné a lapot.
-Reggelizzünk? Aztán, majd ha elmentetek, visszafekszek aludni, Maya úgy is olyan „csendesen” tud készülődni, mint ha valami vízilóbébi lenne a porcelánboltban. - kérdezek még rá, majd a válaszát megvárva vissza is megyek a szobámba, hogy valami pólót is kerítsek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. 25 Márc. 2016 - 21:30

- Hogy micsodaaaa? Elhasználtad az összeset? Jól vagy? Mid fáj ennyire, és ilyen sűrűn?
Ez azért elég nyugtalanító, mert bárhogyan is nézem, nem telt el túl sok idő, és viszonylag rövid idő alatt sikerült magáévá tennie a szereket. Azzal nem is próbálkozom, hogy elzavarjam orvoshoz, mert amilyen nyakas tud lenni, biztosan nem menne el. Azt azért megjegyzem, hogy nem árt hoznom majd rgy keveset, bár abban már nem vagyok biztos, hogy jót teszek vele, mert nem kellene ennyit beszednie semmiféle fàjdalomcsillapítóból, és most nagyon elgondolkodtatott, hogy nincs-e valami komolyabb a háttérben. Esetleg a lába ennyire gázos még mindig?
- Akkor tényleg elég finoman reagáltam, de felvésem, hogy az orrba könyöklés is játszik. Őt is letapiztad, vagy mi?
Ezek után simán kinézem belőle, bár ki tudja. Ha valaki régóta él egyedül, akkor biztos, hogy nagyon szokatlan számára, ha van valaki mellette éjszaka, és már csak félálomban, ijedtében is menne a dolog. Nekem szerintem simán, most nem is tudom, miért nem csapkodtam meg első riadalmamban. Azt hiszem, a hideg sokkal jobban zavart.
- Ahogy tetszik.
Vigyorogjon csak, legalább egyikünk remekül elvan a jelenlegi helyzetben, ami már fél siker, én nem szeretem, ha megcsillan önzőségem, szóval legyen ő jó kedélyű nem bánom.
- Ne!
Vágom rá riadtan, kicsit hangosabban a kelleténél, érezhető, hogy eléggé bepánikoltam a gondolattól, és igazából nem is az a bajom, hogy úgy lássam, mármint nyilvánvalóan zavarba hozna, inkább arról van szó, hogy tudom milyen, és mennyire megbolondított régen is.
Tutira nem fordulok meg magamtól, nem ettem én meszet, még csak a mellkasával sem találnám szívesen szembe magam.
- Ne már...
Nyafogom, mikor megfordít, és amolyan csak azért is módon összeszorítom a szemeimet makacskodva, amolyan nesze neked, szemben vagyok, de úgyse látok semmit módon.
- Hát... Mint látod, az vagyok. Ééés... Valami olyasmi. Azt hiszem... ne is törődj vele.
Legyintek, mert tényleg nem számít, az ilyesmi csak akkor jön, ha valakihez vonzódunk, és a franc tudja, lehet, hogy már túlságosan is megváltozott az ízlése, és a magas szőke macákra bukik. Nem fogom firtatni, nem hiányozna a csekélyke önbizalmamnak.
Összerezzenek, amikor a bőrét érintem, és muszáj nyelnem egyet, mert vannak dolgok, amik feltételezhetően vele ellentétben bennem nem koptak meg, és kikészít ez az érzés. Vagyis inkább az a tény, hogy ő csak szívja vele a vérem... Szerencsére ez elég hamarosan bebizonyosodik, amikor elér a kezem a pizsamaalsójáig. Na erre már kinyitom a szemem, és nem vagyok rest rögtön mellkason csapkodni, bát még ez is hibának bizonyul, mert még mindig letaglóz a látvány, és nem vagyok oda a gondolatért, hogy ezt látja rajtam.
- Dög vagy.
Hagyom ennyiben, mert minek is firtassam, csak én kerülök még nagyobb kínba miatta, mert őt aztán tutira nem foglalkoztatja a dolog.
A homlokpuszi azért valljuk be, cuki, és jól is esik, de attól még totál leforrázva érzem magam.
- Előfordult már.
Emlékeim szerint régen is roppant mód élvezte, amikor Piroskát játszom, azt meg egyéni sikerként könyvelem el, hogy nem valami egyéb, inkább negatívnak elkönyvelhető megjegyzést kap a hálóruhám.
- Oké, de te csinálod a reggelit.
Indulok el utána egy röpke nyelvnyújtást követően, és még mielőtt kinyitná az ajtót, lövésem sincs, milyen indíttatásból, mert bizonyosan totálisan idióta, önmegsemmisítő ötlet, de a pizsialsójához nyúlok, hogy némi bosszúságokozás céljából lejjebb rántsam, de annyira nem, hogy lefejelje az ajtót, mert elesik benne, csupán annyira, hogy érezze, én is tudok azért galád lenni, bár nyílván nem annyira kifinomult ötlet, mint az övé volt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 603
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. 25 Márc. 2016 - 21:31

- Most miért? Négy hónap alatt két dobozzal az nem olyan vészes. Szerintem. - felelem kissé megszeppenten az aggodalmaskodására - A lábam nem szereti a frontot, a doki szerint pedig ha már eddig nem múlt el, akkor jobb, ha hozzászokok, hogy így is marad. - vonok vállat, mert attól, hogy nem számoltam be minden lépésemről, mióta összeköltöztünk, azért a szokásos orvosi vizsgálatokat nem szoktam elsumákolni. Pláne, miután Erinnél is előjött ez a szívprobléma.
- Állíólag... Én aludtam, csak arra ébredtem, hogy... reccs. - grimaszoltam egyet, bár Savannah meg miért hazudna, szóval gondolom, tényleg olyan helyre vándorolt a kezem álmomban ahová nem kellett volna - Szóval ha esetleg horkolok éjszaka, akkor neki kell köszönetet mondani érte. - tekintve, hogy utána azz orromat is ő gyógyítgatta némi távsegítséggel. Mondjuk akkoriban még az alagsorban laktam, és egyszer se dörömbölt át senki, hogy halkabban, szóval ha van is ilyesmi, annyira csak nem vészes. Gina porszívójánál mindenesetre tuti csendesebb alvó vagyok.
Aztán már pattanok is ki az ágyból, mint aki legalább 13 órát aludt, nem hármat, de magára vessen kedves lakótársam, hogy ilyen hamar átestem a kezdeti fáradtságon a túlpontra. Igaz, majd meglesz a böjtje később, holnapra tuti olyan leszek mint valami zombi, de az a jövő problémája, majd foglalkozok vele akkor.
Naomi reakcióján talán mondani sem kell, milyen jót szórakozok, kár, hogy próbálja minden lehetséges módon elrontani a kísérleteimet.
- Hmm. Cseles. - ismerem el, amikor meglátom, hogy szorítja a szemeit, de annyi baj legyen, most úgy se látni kell, hanem tapintani. Mondjuk valahol azért vicces, hogy miután ki tudja, mennyit aludtunk az este összebújva, most hogy idegenkedik attól, hogy akár csak hozzám is érjen... legalábbis amíg rá nem jön, hogy csak kamuztam, mert amikor nekiáll megcsapkodni, sietve lépek hátrébb, kissé megdörgölve a kezei nem épp kedveskedő nyomát.
- Nálad meg ez a híres-neves harcihörcsög üzemmód...? - kérdezek vissza, arra meg, hogy dög vagyok, csak vállat vonok. Mit szépítsek? Tudom én azt jól.
- Ezen aztán ne múljon, csak találd ki, hogy mit szeretnél enni. - felelem már az ajtó előtt állva, ám arra a legkevésbé sem számítok, hogy van képe ilyen aljas mód hátbatámadni. Igaz, ha már szemből nincs mersze...
- Nocsak. - nézek hátra a vállam mögött, hogy lássam, mégis milyen képet vág a sikeréhez, vagy nagy szégyenlősségében már a takarók közé temetkezett-e, mindenesetre túlzottan nem akadok ki rajta.
- Mondanám, hogy akkor most jön a visszavágó, de... tudod mit? Ha ennyire tetszik, inkább itt hagyom, vigyázz rá, aztán majd este fürdés után beugrok érte. - kacsintok rá, ha figyel, ha meg nem, akkor nemes  hagyom lecsúszni a nadrágomat, és kilépve belőle egyszerűséggel lenyomom a kilincset... közben pedig megidézem magamban a Szellemkéz varázslatot, hogy mielőtt még bezáródna mögöttem az ajtó, én is viszonozzam ezt a nadráglerántós kedvességét, még ha némi csaláshoz folyamodva is. Mialatt pedig a szobámba battyogok vissza, eldöntöm magamban, hogy amint elindul Mayával itthonról, első dolgom lesz visszajönni a szobájába és az összes fellelhető pizsamáját és hálóingjét átköltöztetni a saját szekrényembe átmenetileg.


|| 30 pont – 10 pont (Szellemkéz) = 20 pont
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. 25 Márc. 2016 - 21:32

- Ühüm. Hatvan tablettáról beszélünk.
Nem értek vele egyet, de ezen nem fogunk összeveszni, ha ezzel akarja rombolni magát, lelke rajta. S ez csak az a hatvan, ami a szekrényben volt, ha neki elfogyott a dugi gyógyszere, ki tudja, az mennyi volt még pluszban.
- És tényleg ennyire elviselhetetlen?
Inkább aggódom, mint számon kérek, lévén utóbbira aligha lenne létjogosultságom, egyszerűen csak tényleg érdekel, hogy ennyire fáj-e neki, és basszus, annyira nem fair, hogy egyrészt szenved, másrészt még azt sem csinálhatja, amit szeret. Azért őt sem kíméli a sors, az egyszer biztos.
- Nem mondom, hogy nem röhögtem volna nagyon, ha látom. Majd rád véssük a vigyázz, álmában tapiz feliratot.
Esélyesen egyébként régen is csinálta, csak éppen akkoriban valahogy nem tűnt fel, mert abszolút nem volt nem odaillő. Most… nos most sem lenne vele semmi bajom, ha úgy amúgy nem lenne meg érzésre még mindig az a két lépés távolság köztünk, ami valahogy áthidalhatatlannak tűnik, csak csoszogunk a határon. Legalábbis én.
Halván lila fogalma sem lehet arról, mennyire is szeretnék hozzáérni, de eszemben sincs elcseszni ezt az egészet, csak mert olyan vagyok, amilyen, és mindig is fontosabb volt az életemben bizonyos dolog, mint talán a legtöbb nőnek. Úgyhogy igencsak vissza kell fognom magam, hogy ne bújjak hozzá, és futtassam ujjaim a hátára, vagy épp máshová… Inkább azért vagyok zavarban, mert semmilyen más tekintetben nem tudok mit kezdeni a helyzettel.
- Nem… ez nem az.
Jegyzem meg csendesen, mert bár nincs az arcomra írva, de eléggé magamba zuhantam ott legbelül, mert rettentően félek attól, hogy bármennyire is igyekszünk, ez nem fog működni. Nyavalyogni azonban nem fogok, majd elsírom Pandának, ő már majdnem volt férjnél, és idősebb is, talán azóta többre jutott a férfiak megismerésével kapcsolatban. Nem, nem hiszem, de azért próbálkozni szabad.
Megszáll a kisördög, vagy tudom is én, a lényeg az, hogy volt gatya nincs gatya, helyette van fenék, és azért annyit megengedek magamnak, hogy egy pillanatig elidőzzön rajta a tekintetem, de mikor már hátrafordul, csak a kissé vörös, de alapvetően elégedettnek tetsző arcszerkezetemet és beharapott ajkaimat láthatja.
- Csak ne egy szál törülközőben.
Még ennél is nagyobb hülyét csinálnék magamból, ha vérfarkas lenne, mert nyilvánvalóan érezné, hogy hazudok. Mégis ki a fene ne akadná így látni? Utálom, hogy a hasamba felkúszik valami totálisan rég nem érzett dolog, és azt még jobban, hogy megint csak magamat sikerült megszívatnom az egész akciómmal.
Én popsit viszont nem villantok, lévén a hálóingem is alatta van, szóval sem élesben, sem így nem üt annyira szíven a dolog, de megjegyzésem azért akad rá, miért is ne akadna, nem is én lennék.
- Legalább elvinnél randizni, mielőtt lerángatod rólam a nadrágot!
Kiabálok ki utána, és igazából meg sem gondolom, hogy állandóan csak célozgatok, és… nem is tudom, miért teszem, hagynom kéne, hogy a maga tempójában érlelődjenek benne a dolgok, bár az igazság az, hogy kicsit talán inkább aggódom, hogy semmikor sem fognak érlelődni, akkor meg aztán megette a fene ezt az egész próbálkozásosdit. Lehet, hogy már nem is vagyok vonzó… Ezen lamentálva ácsorgok legalább tíz percig a tükör előtt, mindenféle göncöt magam elé próbálva, megnézve az arcomat közelről, nem lettem-e ráncos, nőtt-e bibircsókom, vagy valami hasonló. Áhh… mindegy. Próbálkozik, különben a valentin-napi Maya terrornak sem engedett volna, csak… nem tudom. Inkább nem is agyalok ezen se, jobb az nekem. Végül az egyszerű alkatot követő farmer, és csinos felső mellett döntök, és ha már fekete, hát akkor mindkettő olyan is, maximum majd úton útfélen megkérdik, kim halt meg.
Végül nagy nehezen előbukkanok a konyhában, és akkor sem esek kétségbe, ha még el sem kezdte a reggelit, lévén nem mondtam rá semmit. Viszont ezt most sürgősen be is pótolom.
- Szalonnás tojás.
Jegyzem meg szűkszavúan, és elkezdem lefőzni a kávét, ebédet most nem pakolok magamnak, bár még van a pörköltből, de Pandával együtt ebédelünk ma, szóval fölösleges vinnem is valamit. Addig meg kibírom. Úgysem vagyok éppenséggel nagyétkű.
- Tekintettel arra, hogy milyen pocsék idő van, lehetne szó róla, hogy esetleg eldobj minket kocsival? Vagy legalább Mayát…
Utána még mindig aludhat, azt meg nem tudom, hogy a reggeli kis huzavonánk után engem mennyire szívesen vinne el bárhová is. Annyira fura, régen minden mozdulatából olvastam, szinte még a gondolataival is tisztában voltam, és most csupán egy merő bizonytalanság vagyok, ha róla van szó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 603
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. 25 Márc. 2016 - 21:33

- Hogy mennyi?! - kérdezek vissza némileg elhűlve a hallottaktól - Annyi biztos nem volt, az egyik már fel volt bontva, és... basszus. Így számszerűsítve azért mégsem hangzik olyan jól. - ismerem be végül.
- Nem mindig, csak... - marad annyiban a mondandóm, mert... elé hülye kifogásnak tűnik így kimondatlanul is, hogy inkább ez, mint hogy fél napokac bicegjek rosszabb esetekben - Egyszerűbb. - kezdem inkább a takaró mintáját fixírozni, mert az is egyszerűbb, mint most Naomi tekintetét állni, de aztán némi töprengés után csak felnézek ismét - Esetleg lehetne, hogy ezentúl inkább nálad legyen, ami van itthon? Ha mindig tőled kell kérni, talán kisebb a kísértés, hogy úgy rájárjak. - pillantok rá, egy próbát megér, ha nem, akkor meg... majd kitalálok valamit.
- Én se mondom, hogy utána szóba álltam volna veled úgy egy hónapig, ha kiröhögsz. - vágok vissza, még jó, hogy lemaradt róla, bár tény, ha ő is jelen lett volna, biztos nem vágtam volna le olyan látványos szenvedést, mint Savannah-nak, de hát na, mégiscsak más. Arra meg, hogy épp milyen feliratot akar rám vésni, csak egyszerűen vállat vonok.
- Még mindig az, mint hogy álmomban beszéljek. - az szerintem sokkal gázabb, hát még amikor álmában kifaggatnak valaki aztán gondolkozás nélkül mondja az igazat. Te jó ég...
- Jó. Majd veszek papucsot is mellé. - felelem minden szívbaj nélkül, mint ha az olyan sokat változtatna végeredményben. Mondjuk igazából azt se tudom, hogy hol a papucsom, valahol volt, de mivel szinte sosem használom és inkább mászkálok mezítláb a házban, tudja a fene, merre kallódik.
Szerencse, hogy a kiabálását már csak a folyosón csípem el, mert tutira nem loptam volna be magam azzal, ahogy tekintetemet a plafon felé emelve csak méltatlankodva sóhajtok egyet. Te jó ég, hogy nekem mennyire dejà vu érzésem van ettől az egésztől... csak míg korábban az összeköltözés kapcsán kaptam minden irányból a megjegyzéseket, most ez a randi téma. Amivel egyrészt nem is lenne semmi gond, mert már bennem is felmerült már a gondolat, hogy valami közös programot ki kéne találni, pláne, hogy a Valentin napon is egész kellemesen elütöttük az időt, csak kissé frusztráló ezt úgy, hogy mindenki csak utalgat rá, mert legyünk őszinték, azt azért mégiscsak könnyebb, mint bármit megszervezni vagy kitalálni ennek kapcsán. Arról nem is beszélve, hogy itt van Maya is, vele pedig egyből családi program lesz minden, ami két fővel simán jó lenne randinak, attól meg lassan már ég a pofám, hogy többet van a dédszüleinél, mint velünk... Erinnel meg inkább nem ereszteném össze, mert két ilyen pletykafészek egy helyen, te jó ég... szerintem ha Maya eldicsekedne vele, hogy azért lóg nála, mert mi épp randizunk, ott álna le szerencsétlen húgom ketyegője „örömében”.
Ahogy visszaérek a szobámba, egy melegítőt meg pólót azért magamra kapok, mielőtt a konyha felé vennem az irányt, ám mivel Naomi arról nem nyilatkozott, hogy mit enne, így amíg megálmodja, addig legalább megetetem a miniállatkertünk tagjainak tányérjait.
- Mármint omlettnek, vagy külön-külön sütve? Meg hányat kérsz? - kérdezek a tojásra, amikor előbukkan, aztán már neki is állok, hogy előkészítsem a hozzávalókat. Úgy döntök, hogy reggelizek én is azt, Maya meg majd kitalálja, mit enne, ha felébred.
- Persze. Bár ha már Mayát viszem, nem tart semmiből tenni egy kitérőt a gyógyszertár felé. - gyorsabb is, kényelmesebb neki is, meg milyen hülyén nézne már ki, hogy a gyereket elviszem suliba, őt meg kirakom a buszmegállóban, hogy hajrá... nem is lenne pofám hozzá.
- Menjek is majd értetek, ha végeztek? Egy órára szerintem beugrok azért a Carlsonba is, van-e valami fejlemény, de amúgy itthon leszek egész nap. - ha már a technika ördöge így hozta, akkor kihasználom a pihenőnapomat, ki tudja, mikor lesz megint ilyen. Műszaki meghibásodás remélem, jó sokáig nem, de a pihenőnap az azért jöhet.
- Egyébként, ha már így szóba hoztad, milyen randihoz lenne kedved? - dobom be az újabb témát, miközben nekiállok a sütöfetésnek, mert míg régebben valahogy minden programmal tök jól elvoltunk, most valahogy egyik ötlet sem tűnik olyan túl eredetinek, ami eddig eszembe jutott. Aztán ki tudja, lehet, ő meg pont másképp vélekedik róla.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. 25 Márc. 2016 - 21:38

- Én nem akarlak elkeseríteni, de én utoljára halloween után vettem be fájdalomcsillapítót, Maya meg nyilván nem szed olyat.
Felsóhajtok egy aprót, és pár pillanatig mérlegelem, hogy van-e értelme megszólalnom, vagy inkább a törődő és egyben fejet homokba dugó hallgatást válasszam, de azt hiszem, ez is a hazugság egy formája, szóval inkább nem teszem.
- Egyébként, csak akkor fáj, ha front van, vagy amúgy is? Azon még nem gondolkodtál, hogy esetleg a fájdalomcsillapítókkal elnyomod valami komolyabbnak a jelét?
Lehet, hogy túlaggódom a dolgot, mert ha ennyire gyakran fáj neki, akkor szerintem az orvosának is tudnia illene róla, és nem tudom… megint megnézni, vagy valami, ki tudja minden rendben van-e valóban odabenn. Nem szeretnék pesszimista lenni, csak egyszerűen túlságosan nehéz elfogadnom, hogy ez már minden így lesz. Egyetlen sérülés, és nem elég, hogy az álomkarrier oda, de még állandóan fájdalmak is gyötrik?
- Persze, nem gond, de nem ér csúnyán nézni, meg megsértődni, ha esetleg nem kapsz…
Mert mondjuk, arról ne is beszéljünk, hogy ez receptköteles volt. Amit nem ő hozott haza, hanem én, és megannyi szutykot lehet venni, ami nem vényköteles, de azok nem is olyan ütősek értelemszerűen. Az is lehet, hogy csak a placebo hatás kell neki, és attól is jobban érezné magát. Mindenesetre ez olyasmi, amit nem tudok észrevétlenül végrehajtani, szóval nem is fogom megkockáztatni.
- Azt hiszem, akkoriban rajongtam volna a gondolatért, hogy nem állsz szóba velem.
Nem vitaindítás a célom, de tény és való, hogy hónapokig csak arról szólt az életünk, ha összefutottunk, hogy martuk egymást. Az ugyan kinek jó? Én holt biztos, hogy nem élveztem a dolgot…
- Tutira nem, mert a horkolás nem vicces, de ha valaki álmában válaszol a kérdéseidre, az határozottan az.
Fejtegetem, volt régen egy ilyen barátnőm még általánosban, a pizsipartykon mindig jót vidultunk rajta. Igaz, sosem hitte el, mi meg meghagytuk ebben a hitében végül.
- Tangapapucsot, jó?
Csak nem bírom nem tovább ragozni, mindenesetre, még ha úgy is hiszem, hogy nem játssza be a dolgot, estére felkészítem magam lelkileg egy törülközős Jacksonra. Eme gondolatfoszlányok közepette aztán össze is rántom magam a mai napra, mert egyébként sem szokásom otthon mackóban szaladgálni, nőből vagyok, és szeretem, ha ez látszik, másrészt amúgy is dolgozni megyek. Eléggé ki kell lennem készülve ahhoz, hogy itthon is valami laza otthonkába mászkáljak, kényelmesebb nadrágjaim, meg könnyedebb ruháim vannak, de azok sem úgy állnak rajtam, mint tehénen a gatya.
- Sosem fogom megszokni ezt a farmot itthon. Valakitől kérhetnénk tyúkokat meg kakast is, azok legalább alkotnának tojást. Meg ha jobban belegondolok, hátul lenne hely egy tehénnek is… Hüüüm, fincsi, friss tehéntej.
Oké, ezt elröhögöm, egyszer ittam, körülbelül két perc kellett, hogy sírva könyörögjek egy mosdóért. Az én new yorki kis szervezetem nem volt hozzászokva.
- Külön, olyan szép kis szalonnacsíkos, rántottás csoda… Előbbiből kettőt, utóbbiból hármat.
Közben el is kezd lefőni a kávé, én meg úgy hajolok oda, mint valami drogos. Azokon a napokon, amikor kimarad a reggeli mozgás, mindig erőtlenebbnek érzem magam, szóval tutira ma is zombinyúl leszek, úgyhogy a kávé úgy kell, mint egy falat kenyér.
- Szuper, köszi!
Mosolygok rá, és előveszem a két új bögrénket, ami olyan zabálnivaló, hogy egyelőre nem tudok lekattanni róla, és egyáltalán nem olyan giccses, mint azok a szívecskés rémségek, amiket egymásba lehet csúsztatni.
- Ja… most jut eszembe, hogy te még vissza szeretnél aludni. Kérsz egyáltalán?
Esik le a tantusz, aztán ha nem, az övét el is teszem, ha meg igen, kap kávét ő is, tiszta sor.
- Az jó lenne, főleg, ha ilyen marad az idő… Tényleg, mi is történt pontosan tegnap? Nagy lehet a baj, ha ma nem mész be szokás szerint.
Most azért egy kicsit utálom, hogy nem hétvége van, mert buli lenne együtt lenni egész nap gyerekestül, mindenestül, de ez most így jött ki, lassan úgyis vége a szezonnak, és eleget lehet majd benne részünk.
- Hú, ezen gondolkodnom kell, három főre vagyok kalibrálva. Egyébként, nem tudom, hogy honnan ered az a magköpködős nyári őrület, de benne vagyok… meg kitaláltam még egy tök jót, legalábbis szerintem az. Építhetnénk a nappaliba erődöt párnákból és takarókból, és papírrepülőkkel harcolhatnánk. Meeeg… hú, régen láttam a Castle-be, sorozat, hogy lehet venni ilyen lézerszerelést, na az is menő lenne itthonra, Maya tutira bírná, ha kilőhetne minket.
Közben leesik, hogy nem kicsit elkalandoztam, és úgy egy perc néma csönddel adózom gondolataim szárnyalásának, mire végre sikerül megszólalnom.
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én már megnéznék valamit, ami nem rajzfilm… Vagy, hajlandó vagyok elmenni veled korizni, legalább lehet forrócsokit is inni, és röhöghetsz rajtam, hogy még mindig ugyanolyan béna vagyok. Esetleg csak úgy sétálhatnánk a városban egész éjjel, beszélgethetnénk, mint régen, reggel meg beülhetnénk valahová reggelizni. Tuti akadna olyan, aki bevállalná, hogy nálunk alszik éjszaka, míg Maya is durmol.
Van még egy ötletem, de az benti téma, és valószínűleg egyszer majd bejátszom, ha hasonlóan rettenetes idő lesz, úgyhogy azt nem lövöm el.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 603
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. 25 Márc. 2016 - 21:39

Értem én a célzást, de arról meg inkább mélyen hallgatok, hogy annyira sűrűn én sem szedem a bogyókat... csak vagy azok túl gyengék, vagy én szoktam túlzottan hozzájuk, hogy többnyire kettesével fogyasztom őket a jobb hatás kedvéért, de inkább nem sokkolnám még ezzel is pluszban Naomit.
- Többnyire csak akkor. - vagy ha rosszul mozdulok, de annak semmi köze a műtéthez, munkával jár - Nem hiszem. Ősszel, mielőtt megejtettünk egy nagy konrtollt a dokimmal, teljesen leálltam mindenféle gyógyszerrel, és úgy sem talált semmi egyebet. - felelem nemes egyszerűséggel, ha pedig az eredmények sem mutattak ki semmit, én miért stresszeljek, hogy valami nagyobb gond áll az egész hátterében?
- Inkább nem ígérek semmit, de... mást nem emlékeztess, hogy én kértem, aztán mást nem szidom magam, hogy miééért? - és visszavonulok a szobámba duzzogni, vagy maradok látványosan szenvedni, hátha azzal sikerül meghatnom.
Végül is, valahol megértem Naomi álláspontját is, de nem tudom, melyiknek örült volna kevésbé... annak, hogy folyton egymást martuk, vagy hogy nemes egyszerűséggel levegőnek néztem volna. Engem az utóbbi biztos sokkal jobban irritált volna fordított helyzetben, de hát na, remélem, nem fogunk ismét olyan mélyre jutni, hogy megtudjuk.
- Nézőpont kérdése. - mármint hogy aki épp alszik, vagy aki aludni próbálna az illeti mellett.
- Ha azt szeretnéd... - akkor se, mert nincs az a pénz... hogy én olyan borzadályt húzzak a lábamra, úgyhogy ha jövök, az már most biztos, hogy anélkül fogok.
- Hát figyelj... a következő Protektorátusváltást intézhetjük úgy, hogy valami faluszéli tanyára költözzünk, biztos csinos lennél tehenészlánynak is. Bár valahogy nem bírlak elképzelni, hogy a reggeli futás helyett tehenet fejsz meg tyúkokat etetsz... - fantáziálok hangosan, és egy pillanatra meg is fordul a fejemben, hogy húsvétra már csak poénból is kap valami kiscsibét, aztán meglesz a hőn áhított tyúkja is, de... igaza van, így is bőven nagyobb az állatkert, mint ami tervbe volt véve.
- Iiigenis!- felelem, és már dobom is a baconcsíkokat a forró serpenyőbe, amikor szóba kerül a kávé, én meg csak legyintek rá.
- Ha már elővetted az én bögrémet is, iszok egy kicsit, nem hiszem, hogy túl nagy hatással lenne az alvókámra jelen helyzetben. - meg amúgy is, amíg nem kávéztam, volt helyette energiaital, úgyhogy annyira a koffein se idegen a szervezetemnek, hogy olyan hú-de-extra hatása legyen. Inkább azt is csak az íze miatt ittam...
- Oké, akkor majd csörgess meg úgy... fél órával azelőtt, hogy végeznél, aztán megyek. Ami pedig a Carlsont illeti, nos, beszart a hűtőberendezés. Mondjuk annyira nem nagy a gáz, mint ha nyár lenne, de szerintem már így is bőven tócsákban áll a víz a pályán... - húzom el a számat, bár elvileg ma délelőttre ígérték, hogy megjavítják amit tegnap nem sikerült, de akkor is kell neki az idő, mire újra rendesen hűt, megfagy a jég, meg kijavítják a felületi hibákat a pályán. Szóval ma nem sűrűn fog ott senki sem korizni, és igaz, van nem kevés edzés is, kimondottan jég nélkül, de na... azért mégsem ugyanaz, és csak azokat csinálni kissé egyhangú lenne.
Csak hallgatom, ahogy mesél, és épp ez az, ami nekem is nagy dilemmám, nem rosszak ezek se, csak Mayával egyből minden családi programmá avanzsál.
- Egynek ezek se rosszak, de ennyi erővel akár az udvaron is lehet hócsatázni. Vagy ha már ez a lézeres izé, én személy szerint a paintballal szemezek jó ideje, csak az meg lehet, nem épp Mayának való lenne. - hiszem én, aztán lehet, hogy úgy lealázna minket a kiscsaj, hogy kettőt pislogni nem lenne időnk.
És úgy tűnik, kettőnk közül megint én vagyok az, aki megint mindent túlbonyolít, és túlságosan is nagyban gondolkozik, ugyanis a javaslatait hallgatva egyből nyilvánvalóvá válik, hogy egyáltalán nincs szükség sem túl pörgős, sem túl extra valamikre, az egyszerűbbek is épp annyira jók lehetnek. Pont, mint régen...
- A filmet már én is akartam javasolni, idejét sem tudom, mikor nézem utoljára olyat, ami nem Jégvarázs meg Agymanók. - na jó, nagyjából tegnap, de a híradó meg a sportközvetítések most nem játszanak.
- Ez az esti csavargós is jól hangzik, de nem fogsz megfagyni, így februárban? - kérdezek vissza, bár attól mást nem, még későbbi programnak simán jó lesz, ha kevésbé lesz hideg az idő. Mert megvan a maga romantikája a hidegben összebújásnak is, de más, amikor 1-2 óráról van szó, meg amikor egy konkrét éjszakáról... úgy, hogy nap közben se nagyon megy 0 fölé a hőmérő higanyszála.
- Ha pedig korcsolyázni szeretnél... hmm... mondjuk ahhoz mit szólnál, ha nem pályára mennénk, hanem élővízre? Annak is megvan a maga hangulata. - meg egész időhöz kötött, hisz tavasszal már annyira én sem szívesen rizikóznék ilyesmivel. Így meg némi túra is lenne mellé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. 25 Márc. 2016 - 21:40

- Értem.
Ezt valamiért a kellemetlenebbik hírnek gondolom, elvégre, hogyha nem így lenne, és valami nem lenne rendben még mindig, akkor lehetne esélye, hogy teljesen helyrejön a lába. Ezek szerint elenyésző az esély, ami engem egészen elkeserít.
- Jó, bár éppenséggel erre sincs semmi garancia, hogy eljut majd a tudatodig adott helyzetben. de azért próbálkozni fogok.
Legalábbis szerintem az elég jellemző, hogyha valamit nagyon akarunk, akkor nem szokásunk meghallani a környezetünk szavainak értelmét, de ne így legyen, mert ezen aztán nem szeretnék veszekedni vele. Semmin se igazság szerint, de egyelőre úgy tűnik, könnyebb robban köztünk bármi, szóval nem árt vigyázni az apróságokkal is.
- Minden vágyam…
Ki nem hagynám a megjegyzést, holott köszi, de nem, még magamon sem szeretem a tangapapucsot, szétszedi a lábujjaim közét, én nem is értem, egyesek miként képesek még hétköznapokon is olyan megoldású lábbelit hordani. Mármint nyáron persze, mert ilyen időben aligha lenne értelme.
- Nem, nem, csakis a reggeli futás és kávé után, szó nem lehet arról, hogy helyette.
Vicces amúgy, hogy Pandával is azt tervezgettük eddig, hogy majd megpróbáljuk elintézni, hogy egy Protektorátusra kerüljünk, ha eljön az ideje, holott ez elég elvetélt ötlet, hisz mindketten mágusok vagyunk (leszünk), nem lehet minket gazdaságos csomagnak nevezni. Jacksonnal viszont ami azt illeti, szerintem egész jól együtt tudunk működni, hogyha munkáról van szó.
- Képzelem, bárhol, bármikor, bármilyen helyzetben? Mondjuk, ez tuti, ha már az én ágyamba is sikerült bezakóznod.
Most már azért megmosolyogtat a dolog, bár mi tagadás, azért azt jobb szeretném, ha magától tenné meg valamikor, mert szép, hogy félkómásan arra vánszorog, még ha szerintem nem is lehet elkeveredni, lévén tök más irányban van, mint az övé, de azért mégsem az igazi. Mindenesetre ő is kap egy kis kávét akkor, én meg már magamhoz is húzom a kis bögrémet, mert koffein nélkül nem élet az élet, bár ha választanom kéne a kávé és a csoki között, habozás nélkül az utóbbi nyerne.
- Rendicsek.
Pillantok rá hálásan, mert bár már egészen hozzászoktam a tömegközlekedés, gyaloglás kombinációjához, azért néha jól esik egy fűtött járgányba beülni ahelyett, hogy a buszmegállóban ácsorgok, várva a buszt.
- Ez nem hangzik túl jól még így sem, pláne, ha tegnap nem is tudták megcsinálni rendesen. És mennyi idő, míg megint rendesen jeges lesz a pálya? Meg gondolom utána rendbe is kell hozni…
Nem láttam még jégpályát lehűlni, de azért elég erőteljes a sejtésem abban a tekintetben, hogy nem épp tükörsima olyankor.
- A paintball azért egy kicsit csíp, bár az is jó móka. Csak nem itthonra.
Ezt azért szögezzük le, persze, ott a paintball pálya, de míg én hagynám, hogy Maya esetlegesen itthon lövöldözzön rám, annak már nem örülnék, ha a pályán valaki őt lőné le. Nyilván, ha nagyobb lesz, és kis kék-zöld foltokat akar majd, lelke rajta.
- Szuper… nem is tudom, lehet, hogy néha az is jó lenne, ha csak összegyűlnénk a kanapén, és néznénk, ami épp megy, ha már alszik.
Mármint, ez nem kifejezetten randi, de legalább közös program, és nem mindenki elvonul a kis szentélyébe dolog, mert akkor legalább nem omlik ránk a tető. Igaz, ez úgyis csak onnantól kivitelezhető, hogyha vége lesz a szezonnak, mert addig hol van, hol nincs. Mint a mesében.
- Vannak dolgok, amiért hajlandó vagyok dacolni a hideggel.
Pirulok bele kissé, de attól még persze a lelkem mélyén nem bánnám, ha kicsit melegebb időben tennénk, igaz, mostanság vagyunk azon a ponton, hogy nem árt kicsit ismét elmélyedni egymás lelkének bugyraiban, aztán ki tudja, hol leszünk tavasszal, vagy épp nyáron, ha már az ideálisabb éjszakai hőmérsékletre várunk.
- Persze, többet sikoltoznék, de egyébként nekem jó, a pályát úgyis látod eleget.
Meg annyira nem is szívesen emlékszem vissza az ott történt ivászatra, ami szokás szerint sírásba torkollt, bár azóta azért már sokat szelídült a helyzet, egy ideje már nem bőgtem el magam semmiért… Remélem, nem vihar előtti csend.
- Na, hol a reggelim, Mr. Sármőr?
Kicsit későn ugrik be, hogy azért nem biztos, hogy illenék becézgetnem már most, de ez van, kicsúszott. Egyébként is, megköszönheti, hogy végre nem valami állatnak tituláltam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 603
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. 25 Márc. 2016 - 21:40

Csak egy vállvonással reagálom le a dolgot, majd meglátjuk, ha odáig jutunk, minden helyzetben tényleg nem akarok a küszöbén tanyát verni, amíg nem esik meg rajtam a szíve, akárhányszor fáj a lábam, de arra mindenképp jó lesz, hogy ha nem komoly, jó eséllyel nem is megyek... Vagy ha mégis, hát közli, hogy nem. Annyira meg csak nem szívtelen, hogy ha látja, hogy vészhelyzet van, szőrös szívvel akkor is közli, hogy felejtsem el.
- Képzelem. Ki ne „imádná”? - kérdezek vissza, mert nehogy már az övé legyen az utolsó szó, amúgy meg egyvalamire tényleg jó az a műanyag borzadály, olyan jó kis áramvonalasan formás, mint valami frizbi, egészen messzire el lehet hajítani, ha kellő vérnyomás van mellé. Tiszta jó kis feszültséglevezető, bár azért csak azért gondolom egyikünk se fog venni, hogy aztán a kertszomszédot boldogítsuk vele.
- Reggeli futás a tanyán, képzelem. Kiszöktek a csirkék, fogd meg őket! - komolytalankodok tovább, amikor pedig említést tesz róla, hogy az ő ágyában ébredtem, pár pillanatra a tenyerembe temetem az arcom.
- Ne is mondd... nem tudom, hogy hogy sikerült. - dünnyögöm a tenyerembe, mielőtt visszatérnék a reggelikészítéshez, mert szép lenne, ha most meg odaégetem az egészet. Nem mint ha az időbe nem férne bele előről kezdeni, de na, kajával nem pazarlunk.
- A helyedben nem lepődnék meg, ha bármit oda nem illő helyen találnál a házban... Mosatlan a hűtőben, ásványvíz az előszobában, törölköző a fogason... - dobok be néhányat az első ötletek közül ami eszembe jut, a teljesség teljes igénye nélkül.
A kávémba én is belekortyolok, de amilyen állapotban vagyok, szerintem egy fél kannával simán meginnék úgy, mint ha kakaó lenne, nulla koffeinnel. Sebaj, legalább közben megbeszéljük a furikázós dolgokat is.
- Valami alkatrész hiányzott hozzá, ma délelőttre ígérték. Ami meg a hűtést illeti, teljesítményfüggő, de... jópár óra, de inkább egy nap, az a tuti, szóval ma már nem sűrűn fog senki korizni rajta. Utána már nem vészes, valaki felpattan a kiskocsira, végigmegy a jégen, aztán tökéletesen tükörsima lesz. - magyarázok, hisz mondhatni, az szinte már részletkérdés - Egyébként a kori élével sokkal durvább kátyúkat tudnak vágni bele, mint ami ilyenkor keletkezik rajta, lévén, vízszintes a terep. - hát még a műkorcsolyázók hogy tönkre tudják vágni... Erin ódákat tudna zengeni, melyik ugrás meg pörgés hogy darálja a jeget. De gondolom, ennyire részletesen úgy sem érdekli különösebben a műjégpálya lélektana meg fenntartása, nem is fárasztom vele...
- A paintballt nem is a lakásban gondoltam... gondolj csak bele, milyen lenne takarítani utána! - és az még talán a kisebb gond, hopp egy ablak, mínusz egy csillár, meg mivel szedjük ki a kutya fehér bundájából a türkizkéket...?
- Az se rossz. Mondjuk azt se tudom nagyon igazából, milyen csatornáink vannak, vagy van-e egyáltalán olyan, amin normális filmeket adnak esténként, amiben nincs óránként fél óra reklám... de mást nem kiveszünk pár filmet aztán filmmaraton. - jut eszembe egy újabb ötlet, az övét alapul véve, és így legalább jó eséllyel olyan filmek lennének, amiket szeretünk. Vagy legalább egyikünk... meg akarja nézni.
A megjegyzésén azért elmosolyodok, igaz, csak némi fáziskéséssel felelek rá, miután kipecáztam a szalonnacsíkokat egy szalvétára, hogy a rántotta-alapanyag kapja meg a helyüket.
- Persze. Aztán majd jól átfagysz meg lebetegszel, én meg nem értem, hogy miért csuklok egész nap, mi? - sandítok fel rá, mielőtt a korizás kapcsán is bedobnék egy újabb variációt.
- Sikoltozni? Ugyan már, max. ha beszakad a jég. - vonok vállat, mint ha olyan jelentéktelen semmiség lenne, de tekintve, milyen idő van... kétlem, hogy ilyesmitől a legkevésbé is tartanunk kéne, persze, annyi rutinom már úgy is van, hogy lecsekkoljam a jeget, mielőtt rámegyek. Az oké, hogy egész jól bírom a hideget, de azért van egy határ, és a fagyos fürdőzés bűven túllő ezen.
- Türelem, türelem! A jó munkához idő kell. A rosszhoz meg még több...- nevetek a sürgetésére, de azért rápillantok a faliórára, mielőtt még tényleg nagyon elszaladna az idő. De milyen jó, hogy a korán kelés mellett ilyentől nem nagyon kell félni...
- Esetleg megterítesz addig? Úgy emlékszem, még van elég tányér. A mosogatás meg majd megvár alvás után... - legyintek, mert az tuti, hogy most nem fogok nekiállni. Annyira nem vagyok odáig érte, bögrefelirat meg vacsi mellett hagyott üzi ide vagy oda.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. 25 Márc. 2016 - 21:41

- Áhh, azzal tuti csak Mayát szívatnám. Egyébként nem is bírom őket. Városi lány vagyok, a csirke meg a tehén maradjon csak másra.
Nem, nem szégyellem bevallani, hogy életemben nem kopasztottam csirkét, vagy pucoltam halat. Mindkettőt láttam a nagyszülőim jóvoltából, de hogy én csináljam, arról szó sem lehetett. Vannak dolgok, amik egyszerűen taszítanak, persze, ha az életem múlna rajta, nyilván megtenném.
- Én sem, tök másfele van a szobám, tudod, a ház két vége…
Öltök nyelvet, mondjuk, azt inkább nem emlegetem most, hogy hamarosan ez lehetséges, hogy problémás lesz, mármint, ha jól alakulnak a dolgaink, bár, akkor badarság lenne külön hálót fenntartani, de ennyire nem lovallom bele magam, mert ki tudja, mikor siklik ki ez a vonat a lábunk alól…
- A mosatlan a hűtőben azért elég undinak hangzik.
Annyira, hogy gyorsan meg is nézem, mert a szennyesruha a kajákon nagyon is túlmutat a higiénián, de szerencsére ez a dolog nem valósult meg, és nem kell instant szívrohamot kapnom, mert mondjuk izzadságos lett a maradék pörkölt. Anyám, de szuperül hangzik.
- A többi nem gáz. Mindenesetre, jó tudni, mennyire nem vagy beszámítható félkómásan.
Azért meg kell kuncognom a dolgot, mert valljuk be, egészen hajmeresztő, hogy miket művel.
- Hú, alvajáró ugye nem vagy? Mert az még parásabb…
Nem mintha jött volna valaha szembe velem olyan, aki az említett módon közlekedett, de azért na, el tudom képzelni, milyen riasztó lehet, ha valakit nem tudunk felébreszteni, és csak megy töretlenül előre… Mint valami zombi.
- Értem, akkor legjobb esetben holnapra használható lesz. Egy nap kiesés még nem is akkora tragédia, kivéve persze, ha mondjuk valami extrán fontos meccs előtt vagytok. Tényleg, lesz most valami hétvégén?
Annyira azért nem követem a dolgokat, hogy tudjam, mikor merre mennek, többnyire csak az általa adott infókból gazdálkodom, bár mindig is jobban érdekelt, hogy merre jár, mint amennyire mutattam. Az meg világos, hogy mit okoz egy kori a pályán, az ilyen nagyobb versenyeken is akad szünet, amikor végiggyalulják, hogy ismét használható legyen, legalábbis láttam már tv-ben ilyesmit.
- Nyilván én sem a lakásban, bár biztos rendkívül színes egyéniségnek vallana minket mindenki, aki erre jár utána.
Még azt sem tudom, Maya szobája milyen lesz végül, mert a kisasszony nem döntötte el, és a sivatagi róka elmaradását még mindig sérelmezi, de a nem, akkor is nem, nekem mindegy, mennyit duzzog miatta.
- Az jobb is, mert akkor legalább nincs reklám.
Támogatom az ötletet, őszintén szólva, néha rendkívül jól esik egy kicsit csak tespedni a kanapén egy jó adag forró csokival, vagy bármivel, ami meleg, és bambulni ki a fejemből. Meglehetősen sűrűek a napjaim, főleg mióta Maya is itt van, és sokszor le kell csípnem a munkaidőmből, hogy az edzéseimre el tudjak járni. Nem egyszerű, az biztos, de egyelőre szerintem egész jól lavírozok.
- Nem te mondtad, hogy meglepődnék, milyen isteni vagy a levesekben? Annál jobb nem is kell egy kis megfázásra.
Ráadásul a Nagyi mindig hipp-hopp nálam terem, ha valami bajom van, szóval biztosan jönne ide is azonnal.
- Egyébként, nem csuklanál, mert nem szidnálak, az én ötletem volt. Maximum én csuklanék…
Magamat szidni úgyis remekül tudom, elvégre, az esetek többségében valóban én vagyok a hibás, amilyen kés béna tudok lenni, meg mondhatni a rossz döntéseknek is mestere vagyok.
A beszakadó jégről valahogy egész másfelé kezdenek terelődni a gondolataim, de elég csak jobban rámarkolnom a forró bögrére és beszippantani a szalonna, illetőleg sülő tojás illatát, hogy ne szakadjak ki a jelemből, visszamenve arra a napra, amikor egy paraszthajszálon függött csupán az életem.
- Akkor nem lenne túl sok időm sikoltozni, de ilyenekkel ne rémisztgess, mert akkor az életben nem megyek rá.
Öltök rá nyelvet, mert hát na, nem vicces szerintem a dolog, főleg, hogy ki tudja, mennyire sebes alatta a folyó, és ha valakit elkap az áramlat, az életben nem vergődik ki alóla.
- Éhes vagyok, és még a futásom is kimaradt, ráadásul valaki sokkolt reggel. Többször is, ami azt illeti. Fogytán az a türelem.
Persze, hogy csak ugratom, mármint a türelmetlenkedéssel, tudok én várni, a többi viszont igaz, de azért mosolygok mellé, mert visszatekintve, már nem olyan fura az egész. Egyébként is csak azért döbbentem meg annyira, mert azért ezen a ponton még nem állunk…
- Nos, szerintem is van elég tányér.
Kukkantok a mosogatóba vigyorogva, amiben maximum azok vannak, amiket ő tegnap este még összekoszolt, mert nekem nem szokásom benne hagyni másnapra a cuccot, utálom ugyanis, mikor ott áll halomban. A sokszor keveset elvet vallom ilyenkor, maximum akkor torlódik fel, ha esetleg mindhárman együtt ebédelünk, vacsorázunk itthon, és több fogás is van.
- Amúgy persze.
Rakosgatok is ki tányérokat, Mayának is, hogy legyen, aztán majd frissiben összedobjuk neki, amit épp kicsi szája megkíván, ha kitévedne, de még hagyhatom aludni bőven, lévén a reggeli futásom és meditációm kimaradt.
- Basszus, nem meditáltam.
Csapok a homlokomra, bár még arra is lenne időm igazság szerint, csak ez most egy kicsit mellbe talált, nem mintha nem tudtam volna eddig is, hogy Jackson mindig megborítja az agyam, tök mindegy, hogy milyen viszonyban vagyunk, egyszerűen túlságosan is nagy hatással van rám.
- Tisztára elveszed az eszem…
Azért ezt is mosolyogva mondom, mert most legalább nem azért, mert az egekig szaladt a vérnyomásom az épp aktuális vitánktól.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 603
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. 25 Márc. 2016 - 21:42

-  Hmm... aki megteheti. Mázlista. - irigykedek kicsit nem túl burkoltan, igaz, mondjuk nekem se volt még szerencsém életemben mondjuk csirkepucoláshoz... de drága nagyapám volt oly kedves nem egyszer, hogy miután közösen vadásztunk, befogott engem is az elejtett vad feldolgozásába, szóval... hurrá. Roppant gusztusos munka, nem csodálom, ha Naominak se szíve vágya ilyesmi.
Hát erre meg mit mondjak? Tudom magam is, de a garázsba már csak nem költözök ki aludni, meg egyébként is, ha nagyon KO vagyok, onnan is ugyanúgy elkóricálnék.
- Hmm... most, hogy mondod, azt hiszem, azt sikerült a mosogatóban hagynom. Azt a két tányért meg villát... - amivel vacsiztam, legalábbis azt, más meg úgy se nagyon van, ahogy látom.
- Nem tudom mit vagy meglepve rajta. - vonok vállat, mert elég régóta így van, bár... nem tudom, neki régebben volt-e szerencséje hasonló pillanatomhoz. Arra mindenesetre emlékezhet, milyen agyhalott tudok lenni, ha idő előtt próbálnak felkelteni, bár azt hiszem, most sem okoztam vele csalódást.
- Nem... tudok róla. - vonok vállat, mert mit tudom én? Az alvajárók tudják egyáltalán magukról, hogy ilyen bajuk van? Én eddig még senkitől se kaptam ilyesmi panaszt, szóval gondolom, csak nem.
- Én is remélem. - arra meg, hogy nem tragédia, csak a fejemet ingatom jobbra-balra szép lassan - Hát, ami azt illeti, pont most hétvégén lesz megint egy dupla meccsünk hazai pályán. Mondjuk még mindig jobb, mint ha aznap reggel hal meg a rendszer, igaz, annyira így se szerencsés az időzítés. - minden viszonyítás kérdése, szerettem volna edzést tartani még előtte, amennyire csak alkalom adódik, mert ráfér a csapatra, és most egy teljes nap kiesett. Remélem, legalább van annyi eszük a játékosaimnak, hogy kipihenjék magukat.
- Jut eszembe, Mayával nem jöttök el megnézni valamelyiket? - pláne ha már helyben játszunk, nem épp az államok valami másik zugában, az isten háta mögött kettővel. Élőben úgy is sokkal hangulatosabb, mint a tv képernyőjén keresztül, az alig ad belőle vissza valamit...
- Ó, szerintem így is simán azok vagyunk. Gondolj csak Maya cicanadrágjára. Vagy a kék-zöld foltjaira egy-egy nagyobb esése után. - csodálom, hogy még senki nem hitte azt, hogy verjük itthon szerencsétlen gyereket, pedig tényleg, nem, csak... ha egyszer ilyen kis esetlen a szentem.
Nem sűrűn szoktam filmeket nézni, inkább mozdulok ki a lakásból, mint hogy a TV előtt tespedjek, de néha tényleg jól tud esni kikapcsolódásképp, már ha akad valami normális, nézhető műsor. Majd kifaggatom Naomit, van-e olyan amit szeretne megnézni, vagy esetleg nagy kedvence lett az elmúlt években, aztán majd megnézzük őket együtt.
- Megfázásra mondjuk a vodka sem utolsó. - vonok vállat, igaz, a leves se rossz, arra meg, hogy nem én, hanem ő csuklana, csak megcsóválom a fejem.
- Jajj már... mert szerinted jégre engednélek, ha ilyentől kéne tartani? Sanszosan előbb esnék én áldozatul ilyennek. - már csak a súlykülönbségből adódóan is, ha meg engem elbír, őt pláne!
- Ó, szegénykém. Mindjárt megsajnállak. - paskolom meg játékosan a feje búbját, azt úgy is hallhatta már tőlem eleget cukkolásból, hogy milyen türelmetlen, legalább újítunk. Meg kap feladatot, addig se unatkozzon.
- Hát úúúúúristen! Csodálom, hogy még nem kezdett el visszafelé forogni a föld. Nem szégyelled magad? Ilyet elfelejteni... - nézek rá hitetlenkedő tekintettel, mielőtt legyintenék egyet, fakanállal a kezemben, hogy észre sem veszem, hogy egy darab rántotta róla épp mellettem plattyan a konyhapulton.
- Rá se ránts, én se. - mily meglepő, mi? - Nem dől össze a világ, ha egyszer kihagyod. - avanzsáltam át egyszeriben vállon ücsörgő kisördöggé, legalábbis képletesen. Ha még mindenáron ragaszkodik hozzá, hogy még most reggel meditáljon... hát, mivel visszaaludnom úgy se kéne addig, és jobb dolgom úgy sincs, majd megyek és nehezítem a dolgát.
- Huhú! - húzódott győzedelmes vigyorra a szám, majd neki is láttam, hogy a tűzhelytől a már kész reggelivel vonuljak át az asztalhoz, egyszerre egyensúlyozva az összes tányérral – azzal a kettővel...
- Kár. Pedig gondoltam rá, hogy valamelyik nap beugrok hozzád a gyógyszertárba, megnézni, milyen helyen is dolgozol, de ha így állunk... lehet, nem lenne nyerő, még a végén valami olyat kevernél csóri nyugdíjasok gyógyszerébe, amit nem kéne. - sandítottam fel rá, miközben lehuppantam a helyemre, aztán nyújtottam felé fakanalat, szedjen csak nyugodtan először, amennyi jól esik. A maradékot meg majd pusztítom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. 25 Márc. 2016 - 21:43

- Szörnyű, nem is értem, hogy tudtál így lefeküdni aludni.
Ironizálok természetesen, mert amúgy rettentően hidegen tud hagyni az ilyesmi, sosem voltam kifejezetten rendmániás, bár a tele mosogatótól falra mászom, de ott azért még bőven nem tartunk szerencsére.
- Nem azon vagyok meglepve, hogy ennyire kikészültél, hanem azon, hogy pont az én szobámba találtál be, előbb gondoltam volna Mayáét…
Vonok vállat most én, nem mintha nem érdekelne, de a férfiak valahogy sokkal egyszerűbben gondolkodnak az ilyesmiről. Tudom is én, elintézi egy csakkal, vagy puszta véletlennel, és túl is lépett rajta. Tudom én, hogy nekem is így kéne, de nem ilyen egyszerű azért.
Arra csak biccentek, hogy elméletileg nem alvajáró, mást nem, ha az, úgyis meg fogom tapasztalni, bár remélem, erről azért nincsen szó, mert tényleg ki tudnék ugrani tőle a bőrömből.
- Dupla? Te jó ég, nem túl megterhelő? Fair az ilyesmi? Vagy bevett szokás?
A jégkorongot elkerültem azóta, hogy szakítottunk, és bevallom, előtte meg csakis annyiról szólt egy meccs, hogy csillogó szemekkel lestem minden mozdulatát, és sóhajtoztam, mint egy eszelős. Elég hamar lekoptak mellőlem a barátnőim, de az öcsém bírta őket, szóval később ő jött, ő meg a játékkal foglalkozott, nem velem. Erről viszont eszembe is jut, hogy elmehetnénk Mayával legalább az egyikre, biztos tetszene neki, ha nézhetné az apját, ráadásul velem együtt. Amilyen lelkesen megpattan, ha ketten akarunk lenni… Illetve, eddig csak a Valentin-napon volt rá példa, de hallomásból igen gyorsan elhagyta a terepet.
- Pont erre gondoltam most én is. Szerintem elmegyünk, biztos örülne neki. Úgyis rég voltam jégkorong meccsen.
Nem forszírozom mennyire rég, szerintem elég egyértelmű, de ennél jobban nem akarok visszaemlékezni a tíz évvel ezelőtti dolgokra, kínoztuk már vele egymást éppen eleget.
- Jaj, azt a nadrágot ne emlegesd, a kék-zöld foltokra meg megmutogatnám a sajátjaimat, a végén még azt hinnék, állandóan eljár a kezed.
Igazából annyira abszurd volt, hogy csak vigyorogni tudtam rajta, mert azt sosem gondoltam volna, hogy valaha megütne nőt, már az Őrző hivatásán túl persze. Ott azért olykor eldurvulhatnak a dolgok.
- Jesszus, szeszről egy ideig hallani sem akarok.
Csóválom meg a fejem, Halloween óta nem ittam egy kortyot sem, és nem is szeretnék ezen változtatni, mert láthatólag, ha egyszer belevágok, akkor hajlamos elszaladni velem a paci, ezt meg manapság már egyáltalán nem engedhetem meg magamnak.
- Nyilván nem, de attól még kifejezhetem az aggodalmamat, attól meg egyáltalán nem érezném jobban magam, ha te járnál úgy, sőt…
Húzom el a számat, mert tényleg így van, de szerintem mindenkinél, hogy egyes személyek élete egyszerűen előrébb való, mint a sajátunk. Ezt azonban nem szükséges szerintem magyaráznom.
- Sajnálj is, éhezem. Miattad.
S ha már paskolás, hát nem vagyok rest a keze után kapni játékosan a fogaimmal, de elérni nem akarom, csak tudom is én, valahogy jól esik komolytalankodni.
- Na ne izélj, szerintem gáz. Mi van, ha pont ma történik valami, ami miatt kéne? Murphy engem különösen szeret megviccelni…
Csóválom meg a fejem, nem mintha amúgy időm lett volna azóta beiktatni, és még simán bele is férne, míg Maya felkel, szóval nem aggodalmaskodom annyira, legalábbis addig nem, míg rá nem jövök, hogy Jacksonnal a nyakamban nem menne a meditálás. Mandy is lazán megzavart vele, és félek, ez még most sem sokban változott.
- Kész?
Csillannak fel a szemeim, és le is csücsülök gyorsan a helyemre, mióta megterítettem, megint a pultot támasztottam, valahogy az olyan kellemes számomra a beszélgetéshez.
- Haha, rettentően vicces vagy. Nyilván semmit sem kevernék, amikor ott vagy, mert a gyógyszertárat mutatnám meg. Nem mintha bármi érdekes lenne benne, de ha éppenséggel szeretnéd megnézni, akkor illik rendesen körbevezetni.
Ecsetelem a dolgot, de inkább nem képzelem el, valószínűleg mennyire katasztrofális eredménye lenne annak, ha közben valóban ott sündörögne körülöttem. Közben szedek magamnak a rántottából, és csípek magamnak két bacon darabot is.
- Jó étvágyat!
Mosolyogva láttam neki, a kávém már elfogyott közben, szóval teát töltöttem utána magamnak, meg a kancsót is kitöltöttem, illetve volt még a tegnap este összedobott limonádéból, amit Maya kért, azt is kipakoltam.
- Hmm, fincsi.
Vagy csak nagyon éhes vagyok, túl sok volt ma reggel a stressz, azt meg kell hagyni, még akkor is, ha mondhatni a kellemesebb formájáról beszélhetünk inkább.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 603
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. 25 Márc. 2016 - 21:47

- A rutin meg az évek. - vigyorodok el, azzal meg inkább nem dicsekszem, hogy ha egyedül laknék, nem pedig hárman egy fedél alatt, nyugodt szívvel gyűjtögetném én egy hétig is a mosatlant, amíg akad tiszta tányér meg evőeszköz, és úgy sem lenne gond az alvókámmal – de azt hiszem, nem rajongana érte túlzottan, ha itt is hasonlóval próbálkoznék, meg van egy olyan érzésem, hogy nem is menne, vagy éppenséggel hagyná.
- Ha aludtál már Mayánál... - hagyom nyitva a mondat végét, azt hiszem, akkor nem kell különösebben magyaráznom, milyen „élmény” elfoglalni az alsó szintet, felér könnyebb egy akadálypályával is. Akkor sem a legegyszerűbb elnyúlni rajta, ha éppenséggel nem félhulla az ember.
- Szinte az egész szezont végig dupláztuk... - hívom fel a figyelmét, ha már szeptember óta nem vált volna nyilvánvalóvá számára - Az, egy kissé, de még mindig praktikusabb két meccset két egymást követő nap letudni, pláne, ha több száz kilométert utazik érte valamelyik csapat. - akár mi, akár hozzánk jönnek hazai pályára.
- El tudom képzelni. - pláne az előző megjegyzése után, de különösebben nem is agonizálok rajta tovább - Szuper! Majd találjátok ki, hogy melyik nap legyen, aztán intézek jegyeket akkorra. - még ha teltház is van, pár jegyet mindig megtartunk, akár saját célra, akár azért, mert ki tudja, mikor dönt úgy valamelyik támogatónk, hogy megnézné a mérkőzést, így néhány mindig akad raktáron. Én meg úgy sem sűrűn éltem az alkalommal, csupán egy-kétszer, amikor Erin úgy döntött, hogy jönni szeretne.
- Miért? Olyan szörnyű, hogy az már jó, lassacskán egész megszeretem. A foltjaiddal meg szépen vagyunk... - csóválom a fejem, szép kis híremet keltené itt. Jó, tudom, úgy se tenné...
- Kár. Akkor ezek szerint egyhamar forralt borozni sem fogunk? - kérdezem némileg letörve, mert Alaszkában még egy darabig eltart a tél attól függetlenül, hogy a naptár mit mutat, a tél pedig nem az igazi forralt borozás nélkül.
- Örömmel hallom, de... ne aggódj, nem fog semmi ilyesmi történni. - kár továbbra is aggodalmaskodni miatta, amikor így is van ezer meg egy másik dolog, ami miatt lehet, és aktuálisabb probléma.
- Éhezel. Miattam? - kérdezek vissza némi megrökönyödéssel, ahogy elkapom a kezem a „támadása” elől, de viszonzásul azért játékosan még megpöccintem az orra hegyét, mielőtt visszatérnék a sütigetéshez - Jól van, jól van, ezt megjegyeztem. - felelem roppant komolyan, ha már így állunk. Persze, képzelem, mennyire gondolta komolyan, de na, akkor is!
- Mert mégis mi történne a gyógyszertárban? - tekintve, hogy én viszem majd, meg megyek is érte, ha végez - Vagy ahogy eltűnök a színről, már kapod is magadra a Supergirl jelmezedet és mész megmenteni a világot? - komolytalankodok egy sort, mert ha az őrzői hivatását is tekintjük, tanoncokat nem nagyon szoktak terepre küldeni, pláne nem munkaidőben. Nálam már annál gyakoribb, hogy egy-egy lyukasórában másfelé is elcsászkálok...
- De ha szeretnél, hát rajtam ne múljon, meditálj. Majd nézlek közben, úgy is kíváncsi vagyok, hogy neked hogy megy. - jegyzem meg, sőt, még nehezítem is a dolgát, kérnie sem kell. A tanoncélet szépségei, próbálj meg úgy meditálni, hogy zavarnak közben, emlékszem ám én is rá, nem volt az olyan rég nekem sem.
- És igen, kész van. - bólintok, ahogy átpakolom a tálat, serpenyőt az asztalra, meg hozom a bögrémet is, ha már a kevéske kávémnak a feléig se jutottam a nagy cseverészésünk közepette.
- Neked biztos nem, tekintve, hogy évek óta napi szinten töltöd ott az óráidat. Aki még életében nem volt a pult mögött, annak biztos érdekes. Mondjuk nekem... lehet illene már élnem a körbevezetős ajánlatoddal, tekintve, hogy milyen gyakran járok gyógyszertárba. - az ilyen-olyan-amolyan krémek meg gyógyszerek miatt. Hát, ha ma nem is, majd ha nem lesz túl nagy a hajtás náluk, bekukkantok.
- Köszi, viszont! - felelem, ám az előzetes tervekkel szemben mégsem lapátoltam át az összes maradékot a tányéromra, hagytam még ott egy kis adagot.
- Örömmel hallom. - mosolyodtam el, mielőtt a villámmal a serpenyőben hagyott adag felé intettem volna - Mert még az is rád vár. Ha már miattam éhezel... Aztán még tízórait is csomagolok neked! De meg ne tudjam, hogy nem etted meg és csak próbálod elsumákolni, mint Maya. - felelem teljes komolysággal, ahogy belekortyolok a kávémba, és a reakcióját várva folytatom a reggelit.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. 25 Márc. 2016 - 21:55

Csak megforgatom a szemeimet, hát hogy a túróba ne aludtam volna Mayánál? Persze, hogy aludtam nála, és tudom, hogy nem kényelmes annyira, de egyrészt én felülre is beférek, másrészt vannak jó vastag paplanjaim, amit be tudok erőszakolni alulra, de az úgyis csak addig játszik, amíg el nem alszik, hogy ne keltsem fel, ha reggel megyek futni.
- Öhm, bocsi, kicsit szétszed hétvégente a gyerek, ez eddig nem esett le.
Nem mintha ne lenne egyértelmű számára, hogy elég szeles tudok lenni, főleg akkor, ha épp nagyon igyekszem nem tudomást venni valakiről, mert amúgy meglehetősen rosszul esik még csak gondolni is rá a köztünk lévő viszony miatt. Igaz, azóta már bőven bepótolhattam volna ezt a hiányosságomat, de kimaradt a dolog, szóval ez van sajnos, most már tudom. Ez valahogy régebben sem szúrt szemet, bár elég sok meccsen kinn voltam, de elsősorban nem azok érdekeltek, az kövezzen meg, aki szerelmesen ilyesmire figyel.
- Mayát ismerve szerintem rárabolna mindkét lehetőségre, és nincs is más program hétvégére, szóval ha van rá lehetőség, akkor mindkettőre, ha nincs, akkor arra, amelyik szerinted jobb meccs lesz.
Már, ha nem ugyanazzal a csapattal játszanak mindkét nap, bár az szerintem ökörség, de tökre nem értek a hokihoz, szóval maximum megint beégetem magam, jobban lassan már nem is lehetne.
- Pláne, ha napokig nem rohad le róla… még szerencse, hogy legalább iskolába nem veszi fel túl gyakran.
Bezzeg itthon, hát hagyjuk, a stílusérzékem sírógörcsöt kap tőle, szóval tényleg kár beszélni róla, remélem, ha felnő, azért jobb lesz a helyzet ilyen téren, bár a különcöknek is megvan a maga bája, azt meg kell hagyni.
- Na jó, forralt borozni lehet, attól nem iszom magam idiótára.
Nem mondanék le ezért egy kis közös programról, és a forralt bort amúgy is lehet úgy csinálni, hogy ne legyen benne olyan nagyon sok szesz. Amolyan Naominak való módra, szóval nem gond. Persze, ha kinn az utcán kaphatóra fizetünk be, az csak egyféle, de néha még úgy is belefér.
- Világos, vagy ha mégis, majd te megmented a napot.
Kacsintottam vidáman, mert azzal én is így vagyok, hogy minek aggódjak olyasmi miatt, aminek talán soha nem is jutunk a közelébe, mikor bőven van egyéb is, ami miatt lehet.
- Naná.
Úgyse harapnám meg, nem vagyok én zombi, vagy valami hasonló rémlény, esetleg egy egyszerű kutya, aki félreértelmez ez gesztust, csak mókázom.
- Máááá… Mit vétett szegény orrom?
Nem mintha olyan erős lett volna a pöccentés, ez is inkább csak egy eltúlzott reakció, amúgy is igazán tudhatja, hogyha valami valóban fáj, mindegy, milyen értelemben, akkor picsogó kislánnyá változom.
- Hát, amikor a húgod bejött, akkor azért hősiesen bevallom, megmoccant a gyomrom idegességemben. Nála sosem lehet tudni, mikor vágja pofán az ember rossz kedvében.
Kifejezetten már nem érdekel az eset, de azért valljuk be, igenis történhetnek a gyógyszertárban csúnya dolgok, sőt, még annál is csúnyábbak, lévén őrző vagyok, és nem tudom leplezni, szóval a vérfarkasok kiszúrhatnak, és jöhetnek kötözködni, bár azért remélem, ilyen sosem lesz.
- Úhh, nem, inkább akkor Fekete Özvegy, sokkal szexibb, és vörös.
Vigyorodom el, ha már szuperhősködnöm kell, akkor hagy válasszam én ki. Bár tény, hogy ő csak brutál jól bunyózik, nincs egyéb extrája, igaz, a kamuzási képességeit aligha tudnám magamévá tenni, amilyen béna vagyok benne.
- Isten ments, hogy előtted meditáljak, már a gondolattól is képtelen lennék megnyugodni, hogy figyelsz.
Nesze nekem, fogd meg jól, nyilvánvalóan esélytelen lenne a dolog, mert túlságosan összezavarja az agyam úgy 0-24-ben, de ha nincs jelen, akkor tudok koncentrálni, vele egy helyiségben viszont biztosan nem.
- Ha te mondod… mondjuk, régen engem is jobban foglalkoztatott, ez tény. Most meg már minden természetes.
Elvégre, bejutok a hátsó helyiségekbe, tudom hogyan készítik el frissiben a gyógyszertári szereket, és már nem vonz annyira, mint mikor még csak tervben volt, hogy gyógyszerész leszek.
- Ohh, hát jó. Akkor nem leszek toleráns, hogy meghagyom neked a nagy részét.
Rajtam aztán ne múljon, bírok enni, ha épp olyanom van, jó eséllyel egyébként sem fog eszembe jutni ma már, párdon… de, mert csomagol tízórait. Hát megzabálom, még akkor is, ha csak kamuzik, mert tényleg meglepődnék, ha csomagolna tízórait, mondjuk, ha Mayának csinál, akkor éppenséggel nem nagy ügy még egyet hozzácsapni.
- Ééééés kapok cuki tízórais dobozt is, mint Maya Jégvarázsosa? Smileyt a felvágottra? Paradicsomrózsát?
Pillogok rá nagy szemeket meresztve, még a szempilláimat is rebegtetem a móka kedvéért. Egyébként még azt is mondhatnám, hogy csak ne legyen vastag a felvágott benne, de mivel általában én veszem, és mindig meghagyom a hentes kisasszonynak – aki szerintem szeretne lenyelni keresztbe -, hogy a lehető legvékonyabb legyen minden.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 603
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. 25 Márc. 2016 - 21:56

A szemforgatásra inkább nem is reagálok, nem úgy, mint a következő megjegyzésére, amire most én sóhajtok fel.
- Te jó ég, mi vár rám, ha vége a szezonnak... - nem mint ha most annyira kímélne Maya, amikor épp itthon vagyok, vagy engem is úgy lefárasztana, mint – ezek szerint – Naomit... mondjuk igaz, régebb óta ismerem, volt időm hozzászokni a pörgéséhez, de azért valahol mégiscsak furcsa belegondolni, hogy fognak telni az előttünk álló hónapok. Hisz amikorra sikerült kiválasztani a házat, addigra már tartott a hokiszezon. És mondanám, hogy kettőnkre csak kevesebb energiája marad, de... ismerem, kár lenne lebecsülni a kiscsajt.
- Viccelsz? Én vagyok a csapat edzője. Még szép, hogy van rá lehetőség. - felelem büszkén, mást nem, ha nagyon unják magukat, megkapják kölcsönbe a kártyámat, aztán körbenézhetnek, Maya már úgy is egész jól tudja a járást az épületen belül.
- Napokig? Te jó ég, akkor inkább vegyünk még neki kettőt hármat, a végén még azt hiszik, szerencsétlennek nincs több ruhája. - dobom be az újabb díjnyertes ötletemet minden komolyság nélkül, bár amíg nem velem mutatkozik ilyenekben mások előtt, addig különösebben nem zavar, miben mászkál itthon a kisasszony. Ha így érzi jól magát...
- Na ugye. - hogy mégiscsak van kiskapu az alkoholizálás terén, bár gondolom, akad még pár hasonló, amitől nem ódzkodna, elvégre nem csak a üvegnyi vodka tartozik ebbe a kategóriába.
- Ma? Én? Ugyan nem... Ma alszok. - rázom a fejem, bár ha azt nézzük, mennyi mindent sikerült már beszervezni rekordidő alatt az oly bőszen tervezgetett egész napos henyélés és alvás helyett, nos... lassan lehet jobban járok, ha inkább az ágyam közelébe se megyek, aztán inkább este előbb takarodót fújok magamnak.
- Ő? Semmit, csak rosszkor volt rossz helyen.  Van ez így néha, nem igaz? - kérdezek vissza, mielőtt visszatérnék a rántottasütéshez. Csak akkor kapom fel a fejem, amikor a húgom kerül szóba, némi aggodalommal pillantva Naomi felé.
- De ahogy tudom, csak sikerült megállnotok, hogy egymásnak essetek... vagy tévedek? - legalábbis én nem tudok róla, hogy ezek ketten verekedtek is volna, Erin tuti nem bírta volna eltitkolni előlem. Mást nem elszólja magát valamikor nagy felspannolt hangulatában...
- Azt nem mondom, hogy nem tudom, miért utáljátok annyira egymást... Azt sem, hogy nem értem meg mindkettőtök helyzetét. De nem lehetne, hogy végre kibéküljetek? Vagy legalább elviseljétek egymást nélkülem is. Vagy... na jó, azt hiszem, ebben a képletben a húgom a problémásabb eset, majd beszélek a fejével, ha végre felszáll a rózsaszín köd az agyáról. - addig úgy is mondhatom neki a magamét, nem érdekli. Igaz, megvan az esélye, hogy utána sem fogja, ha már nem tombol náluk a szerelem, de... egy próbát azért megér.
- Hmm, Natalia Romanova? Hmm, ha balettozni is megtanultál az elmúlt években, nem bánom, lehetsz ő is. Bár a neve kevésbé bizalomgerjesztő... - jegyzem meg, gondoljunk akár a képregényfigurára, miért is pont ilyen nevet kapott, vagy az említett pókfajtára... Mindegy is, inkább reggelizzünk, mint ilyen értelmetlenségeken filózzunk.
- Mert? Nehogy már ennyitől is ennyire lámpalázas legyél... - oda a mulatság, így semmi poén az egészben... Azt persze nem mondom, hogy nekem olyan tuti bombabiztos technikám lenne a meditálásra, aminél lehetetlen kizökkenteni a koncentrációból, de ennyi kizárt, hogy gondot okozna.
- Na, majd teszünk ellene. - legyintek, ellenkezzen vagy sem, miután pedig szólok neki, hogy még repeta is vár rá a reggeliből, csak a vállam fölött hátramutatva válaszolok neki - Ugyan, nem kell. Amíg dolgozol, én még nyugodt szívvel rámolhatom ki a hűtőt, ha megéheznék. - emlékeztetem, amikor pedig lecsap a tízórais ajánlatomra, csak egyre nagyobb gyanakvással hallgatom, az evést is abbahagyva egy pillanatra, ahogy úgy belelendül.
- Ejha. És én még naiv azt hittem, hogy Mayának vannak nagy igényei a tízóraija kapcsán. Nos... mivel nincs egy rakás cuki mesefigurás dobozunk itthon, meccseld le a kedves lányoddal, hogy kölcsönadja-e az övét, ha meg nem, mást nem megkapod az enyémet. Paradicsomból meg nem lehet rózsát faragni. - jegyeztem meg diplomatikusan, amíg el nem kezd szempillákat rebegtetni nekem, mert akkor kész, feladtam, elvesztem.
- Na jó, meglátom, mit tehetek az ügy érdekében. - adtam be a derekam – Maximum nem paradicsom lesz hanem retek, meg ráfogjuk, hogy valami absztrakt rózsa. - tekintve, hogy soha nem csináltam még hasonlót, enni szoktam a kaját, nem játszani vele, de egy próbát teszek vele, ha már úgy is gyereknap van.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. 25 Márc. 2016 - 21:57

- Ohh, én sokkal jobban aggódnék azért, mi lesz a nyári szünetben.
Mert ugye, mivel neki akkor nincs szezon, én viszont akkor is dolgozom, elég sokat lesznek édes kettesben a mini tornádónkkal, és hát, valljuk be, nem egyszerű lefoglalni egy kilenc évest, Mayát meg még annyira sem. Mindenesetre, nagyon kíváncsi leszek, hogy fog kinézni a nap végére, szerintem hamarabb fog bealudni, mint Maya. Nem azért, mert puhány lenne, de mintha olvastam volna egy cikket arról, hogy hivatásos sportolóknak kellett azt csinálniuk egész nap, mint a bölcsiseknek vagy ovisoknak, és mit szépítsem, nem bírták…
- Akkor ezt megbeszéltük.
Mosolyodtam el, a hétvégi program meg is van, illetőleg még valamiről szót kellene ejtenünk, ami elég fontos, és szeretném, ha ő is, meg Maya is ott lennének.
- 10-én délután négykor Roxan lányának, Rheának lesz az első szülinapi bulija, és meghívott a „csatolmányaimmal” együtt, én pedig örülnék, ha te is ott lennél. Savánál lesz, szóval, ha túl rózsaszín lenne a buli, akkor maximum elrabolod a szőke barátosnédat.
Tudom én, hogy áll a gyerekekhez úgy összességében, de nézze a jó oldalát, legalább más gyerekének lesz szülinapi bulija.
- Hát, engem ez túlzottan nem érdekel, ha valaki ismeri a gyerekeket, tisztában lehet vele, mennyire makacsak tudnak lenni, és ragaszkodni a saját elképzelésüket, de mondom, jobbára csak az én retinámat sokkolja vele itthon…
Ami engem illet, inkább mászkálna benne mindenfelé, csak ne kelljen sokkolódnom miatta, de hát ez nem kívánságműsor, igyekszem inkább észre sem venni, lehet, hogy akkor leszokik róla, az nem lenne rossz…
- Sikerült, bár nagyon rázogatta részemről a pofonfát.
Na igen, eme cselekedet végül Jacksonnál érett be, és van abban valami ironikus, hogy úgy látszik, csak azokat képelem fel, akik fontosak nekem. Biztos mindketten rajonganának a gondolatért, mármint ő és Panda, hogy van bennük valami közös.
- Nyugi, már elviselős üzemmódban vagyunk, miután megtudta, hogy nem kamuzok, bocsánatot kért, amiért tahó volt, bár azt is jelezte, hogy barátok sosem leszünk.
Naná, mert én annyira szeretnék a barátja lenni annak, aki végig szekált a gimiben, köszi, de eszemben se lenne.
- Azt is mondtam neki, hogy jöhet Mayázni bármikor, de úgy tűnik, a szerelem most tényleg elvette az eszét, mert erre még nem került sor.
Csak azért nem mondom, hogy nem is akarja igazán megismerni az unokahúgát, mert tudom, hogy milyen se lát, se hall módon szerelembe zuhanni.
- Nem vagyok tőle lámpalázas, de ha nagyon tudni akarod, akkor elárulom, hogy amikor Mandyvel gyakoroltam, te és a szüleid voltak az aduászok a kizökkentésem sikerét illetően.
Vonok vállat, mintha nem lenne nagy ügy, pedig engem már akkor is nagyon bosszantott, még szerencse, hogy ez nem olyan fegyvertény ellenem, ami a homlokomra van írva, alapvetően elég kevesen ismerik ennyire mélyen a történetünket.
- És aztán nyugodt szívvel fel is töltheted.
Kuncogom el magam, mert azért az üres hűtő látványa egy kilenc évessel a családban elég problémás tud lenni, bár általában nem volt gond, sokszor ugrottam ki ebédidőben venni itthonra ezt-azt, ezért mondhatni mindig volt mit falatozni a hűtőből, mert hát megesett, hogy az aznapra kitalált vacsi nem lett a legtökéletesebb, és a kutyák előtt landolt.
- A tiédet? Mármint, a te cuki mesefigurás dobozodat?
Felröhögtem a gondolatra, noha tisztában voltam vele, hogy nem olyan van neki, egyébként egyszerű, felnőtt fajta nekem is volt, de nyilván csak a poén kedvéért lovagolunk még mindig ezen.
- Igazából lehet, a héjából, de tény és való, hogy a belseje nélkül nem az igazi a paradicsom.
Biggyesztem le az ajkaimat, majd látom, hogy ez a szempilla rebegtetős téma még mindig beválik, és amolyan mini győzelemként könyvelem el magamban. El is mosolyodom, amolyan széles, boldog mosoly félével, és még arra is ragadtatom magam, hogy kicsit megemelkedve a székemből odahajoljak, és nyomjak egy puszit az arcára.
- Imádnivaló vagy…
Most éppen, de örülünk, amíg tart, igaz? Bár, azt kell mondjam, hogy mióta megbeszéltük, hogy megpróbáljuk, nagyon odateszi magát, amiért igazán hálás vagyok. Remélem, sosem kell majd megbánnia, hogy felhozta ezt az ötletet, és nekem sem, hogy valaki más szívét összetörtem miatta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 603
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. 25 Márc. 2016 - 21:59

- Nyári szünet, ugyan már... Majd strandolunk, kirándulunk, állatkertbe megyünk, vagy tudomisén, de ha egy egész osztályra való gyerekkel elbírtam majd’ egy évig napi 8 órában, akkor ezzel az eggyel is csak boldogulok napi szinten. - meg mondanám, hogy majd beugrunk a dédszülőkhöz, boldogítani őket is, hadd örüljenek, de miután még mindig nem vagyok a szívük csücske – gondolom én, mert miért is lennék – max. majd Maya megörvendezteti őket. Mert attól, hogy óráim nem lesznek, legalábbis nem terveztem most nyárra egy nyári kurzust indítani sem, edzés még lesz heti pár alkalommal a csapatnak.
Csak bólintok a hétvégi programra, akkor ma a jegyeket is elintézem, ha már úgy is be akarok nézni a Carlsonba, jobb az ilyesmit előbb, mint a végére hagyni. Amikor aztán szóba kerül Roxan lányának a szülinapja, hát, nem mondom, hogy nem lepődtem meg elsőre rajta.
- Húha, babazsúr? Az időpont egyelőre jónak tűnik, pont másnap lesz meccsünk, úgyhogy részemről rendben van. Úgy sem voltam még soha ilyenen... viszont az ajándékvásárlást meghagyom neked. - szögeztem le már az elején, mást nem elkísérem nézelődni, ha akarja, de ötletelésben nem hiszem, hogy sokra menne velem - Csak mert azt se tudom, hogy az egy évesekkel mi a helyzet... kúsznak? Másznak? Beszélnek? Gügyögnek? Játszanak már egyáltalán, vagy még mindig csak az eszik-alszik-ordít szentháromságnak élnek? - vázolom tájékozottságomat a téma kapcsán. Ha mást nem, Naomi legalább a húga révén jobban képben lehet ezekkel.
- Most erre mit mondjak? Családi vonás... - jegyeztem meg szórakozottan, igaz, akkor valahogy kevésbé tűnt viccesnek, amikor nálunk pofon is lett belőle, de fogjuk inkább a vodkára.
- Hát... a semmitől ez is több. Ha meg azt nézed, hányszor hallani azt, hogy bocsánatot kér valakitől... - jah, újabb családi vonás, legalábbis amikor tényleg őszintén gondoljuk, nem csak olyan nesze neked módon odavágjuk a másikhoz, hadd örüljön.
- Az én fülemet is rágta karácsony előtt érte, ahhoz képest, most meg... - vontam vállat, bár ha egyszer tényleg eljön, majd szóvá teszem neki, hogy szépen vagyunk, ennyire nem érdekli a saját unokahúga...
- Hát, ezt jó tudni. - jegyzem meg óvatosan, mielőtt némi számonkéréssel a hangomban folytatnám - Meg azt is, hogy mások is tudnak még róla a Protektorátuson. Van még valaki, akiről tudnom kéne? Már persze a bűbájos barátnődön kívül... - kérdezek vissza, nem mint ha olyan nagy háborúban állnék bárkivel is a helyi őrzők közül, de azért nem árt tudni, ha valaki ilyen szinten ismeri a múltam egy-egy szeletét.
- Ó, feltöltöm én, ne aggódj. - az meg már más téma, hogy lehet, nem feltétlenül lesz elégedett a végeredménnyel, ha benéz a hűtőbe - Vagy rendelünk valamit. Úgy is rég pizzáztunk. - dobom be az újabb ötletet, úgy is fárasztó az, ha az embernek majdnem minden nap főznie kell, pláne, hogy előtte nem ehhez volt szokva. És gondolom így, hogy a nagyija is a városban él, Naomi sem épp hobbiszakácskodott szabadidejében.
- Jajj de nagyon vicces kedvében van valaki. Nem, nem a cuki mesefigurásat, de valahol van olyan szép pipacsvörös színű is, mint amilyen a te arcod volt úgy fél órája. - szúrok vissza neki, ha már így játszunk, mielőtt áttértünk volna erre az ételszobrászos témára, és... te jó ég.
- A paradicsom héjából. Ez most komoly? Fogvájóból esetleg Eiffel-torony makettet mellé, vagy más hasonlót? - kérdezek vissza hitetlenkedve, és ebből már veheti is a lapot, hogy nem, ilyesmi biztos nem lesz.
- Ó, én mindig. - mosolyodtam el szerényen szélesen a puszira - Arról meg nem én tehetek, ha mások ezt nem látják. - kivéve amikor igen, mint mondjuk esetünkben is, hónapokkal ezelőtt, amikor összefutottunk az egyetem folyosóján.
- Azért valahol hihetetlen, hogy május óta mennyit változtak a dolgok. Ha akkor valaki ezt a jövőképet vázolta volna fel nekem, mint ahol most tartunk, tuti kiröhögtem volna. - meg elküldöm melegebb éghajlatra, hogy mással szórakozzon. Ahhoz képest meg... Inkább nem is gondolok bele, hogy ki terelgette ilyen irányba a dolgokat, még ha nem is szánt szándékkal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Today at 14:37

Vissza az elejére Go down
 

Maya, Naomi és Jackson háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 5 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

 Similar topics

-
» Maya, Naomi és Jackson háza
» Mágiával átitatva (tetoválások, fegyverek, főzetek)
» Jackson Calhoun
» Naomi - Dear Diary

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Házak, lakások :: Házak-