HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  Catherine Benedict Today at 6:22 am
írta  Jackie Leigh Suresh Yesterday at 10:20 pm
írta  Catherine Benedict Yesterday at 2:19 pm
írta  Jackson Carter Vas. Dec. 04, 2016 7:32 pm
írta  Primrose Trevelyan Vas. Dec. 04, 2016 4:43 pm
írta  Duncan Corvin Vas. Dec. 04, 2016 2:18 pm
írta  Declan S. Callaghan Szomb. Dec. 03, 2016 11:03 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Dec. 03, 2016 9:43 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Dec. 03, 2016 9:43 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:37 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:03 pm
írta  Lester J. Edison Pént. Dec. 02, 2016 6:04 pm
írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Rebecca Morgan Csüt. Nov. 24, 2016 7:27 am
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
írta  Achilles Kilpatrick Csüt. Nov. 10, 2016 7:13 pm
írta  Andrzej Krakowski Kedd. Nov. 08, 2016 8:06 pm
Darren Northlake
 
Alignak
 
Amaryllis Margaret Lux
 
Yetta Northlake-Nacrosh
 
David A. Blandern
 
Celeste M. Hagen
 
Balthazar Bluefox
 
Primrose Trevelyan
 
Duncan Corvin
 
Catherine Benedict
 

Share | .

 

 Maya, Naomi és Jackson háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Maya, Naomi és Jackson háza // Vas. Nov. 01, 2015 12:32 am



A hozzászólást Alignak összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 25, 2016 8:33 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net



























SzerzőÜzenet
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. Márc. 25, 2016 9:59 pm

- Napi nyolcban, nem napi huszonnégyben, bár igazad van, mert délután beesek én is, úgy már egyszerűbb, de az biztos, hogy nem árt majd jó pár programötlet, főleg esős napokra, amikor nem lehet kimozdulni.
Ha ennyire magabiztos a dolgot illetően, nem féltem, megoldja majd, maximum majd sutyiban felhív néha a mellékhelyiségről, ha kifogyott az ötletekből, én meg majd jól kinevetem, persze csak diszkréten. Ne legyen igazam, tényleg ezt kívánom.
- Rendben, elintézem az ajándékot, úgyis augusztusban volt egy éves Nevaeh is, szóval mondhatni otthon vagyok a témában…
Kicsit azért összeszorul a szívem, mert bár nyíltan soha senkinek nem fogom elmondani, mert a világért sem akarom még csak ilyen szinten sem megbántani Mayát, de boldog lennék, ha lehetne egy második esélyem, még a kakis pelusokat is dalolva cserélném ki, csak tudjam milyen egy újszülöttel, egy évessel, lássam felcseperedni, halljam az első gügyögését, szavait… Undok dolog, hogy még a méhem nélkül sem vesztek ki belőlem ezek az érzések.
- Ez igazából gyerekfüggő. Nevaeh már áll, de még nem indult el, de apa azt mondta, hogy az egyik szomszédjuk egy évese már szinte szalad, én meg állítólag másfél éves koromig mászva közlekedtem… De már tutira nem csak esznek-alszanak-ordítanak.
A húgom most épp leszakadni sem óhajt apáról, aki érdekes módon tényleg otthon maradt vele, amiért nagyot nőtt a szememben, talán harmadszorra sikerül neki jól csinálni.
- Hát ebben van valami.
Azért Jackson sem mondhatja, hogy nem küzdött meg érte, bár akármennyire feldühített volna, valahogy minden szemét megjegyzésénél jobban fájt azt a kérdést olyan formán hallani, mindegy milyen nyelven. Mindenesetre nem is firtatom tovább, túl vagyunk rajta, ez a lényeg.
- Én értékeltem is, ezért mondtam neki, hogy felőlem találkozhat Mayával, nem fogom megtiltani, egyébként meg határozottan elleneztem volna, amin megint jól össze lehetett volna veszni, szóval legalább ez szerencsésen alakult.
Nem mintha eljött volna, de ezt sem fogom többet emlegetni, viszályszítás nem célom, elástuk a csatabárdot, majd jön, ha tud, és kész.
- Mandy a Mentorom volt, sokat tanultam tőle, és a barátnőm is, a bizalmasabb fajtából, szóval igen, sokat tud rólam, ezáltal rólad is hallott ezt-azt. Ahogy Panda is, de más a protektorátuson nem. Vagy tán van elég bőr az orcádon ahhoz, hogy azt mondd, Savannah példának okáért nem tudott rólam igencsak sok plusz információt általad?
Nyalatom meg vele a saját fagyiját, mert ne mondja nekem, hogy ő soha senkivel nem oszt meg részleteket a magánéletéről. Viszont részemről nincs is más, aki ennyire behatóan ismeri az életemet, illetőleg a múltamat, Irisnek még beszéltem Jacksonról, de a szüleiről már nem, a saját szüleim sarát viszont emlékeim szerint tudja, de azt meg szabad a vásár módjára hagy osszam már meg azzal, akivel akartam. Sokáig még csak azt sem árultam el senkinek, hogy ő a gyerekem apja, igazán nem mondhatja, hogy fűnek-fának elcsacsognék bármit is.
- Sörrel és pizzával? Utóbbinak biztos örülne a gyerek, ha meg nekem is szeretnél kedvezni egy kis sztracsatellás jégkrém is jöhet…
Szóval a pizzarendelésre igazából simán rábólintok, szeretem, nincs bajom vele, és tényleg nem rajongok a naponta főzés lehetőségéért, az egyetlen szerencsém, hogy Maya elég nagy már, és nem kell minden percben lekötni, meg néha segít is jó kiskuktához méltóan. Együtt főzni meg buli, még akkor is, ha minimum dupla annyi ideig tart. Néha még a Nagyit is áthívjuk, hogy segítsen ki minket, ő mégiscsak nagymester a témában.
- Jó, hát szerintem te sem lennél épp falfehér, ha három éve nem… Basszus.
Oké, inkább eszem a tojást meg a szalonnát, mert ezt az információt marhára nem akartam megosztani vele, és most hála a hülye fejemnek, megint rendesen elvörösödtem. Ó a francba is, nem vagyok normális.
- Szerintem olyasmit is csináltak már.
Motyogom az orrom alatt, és hacsak nem lovagolja meg az előző témát, vélhetőleg lenyugszom annyira, hogy ne akarjon felfőni a fejem.
- Mindig? Hát persze, én meg a sárkánytól kérek tüzet.
Öltenék nyelvet, ha nem feszengenék még mindig az elszólásom miatt, az tuti, hogy hónapokig hírét sem láttam annak, akit megismertem, nyilván nem csoda, meg is értettem valamilyen szinten, de attól még mocskosul rosszul esett.
- Az egyszer biztos, a kis kanál víz és a reggelit csinálsz nekem iszonyat messze van egymástól. És most ki ne rakj egy kiskanalat tele vízzel az asztalra, mert falnak megyek…
Kuncogok, mert tutira kinézem belőle, hogy csinálna ilyen birkaságot.
- Nem mintha mondjuk bánnám, hogy így alakult… remélem, te sem.
Harapom be az ajkaimat, és pillogok fel rá, mert ha már most így van esetleg, akkor inkább mondja, és rendezzük át a sorainkat, mert fölösleges erőltetni bármit, úgy nem megy. Félelmetes, mennyire bizonytalan vagyok vele kapcsolatban, ki tudja, ez valaha fog-e változni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 604
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. Márc. 25, 2016 10:01 pm

- Napi huszonnégyben? Mert? Aludni sose szokott a gyerek...? - kérdezek vissza - A végén még kiderül, hogy amikor este hazaesve benézek hozzá, csak tetteti, hogy alszik, aztán meg ki tudja merre, mit randalíroz az éjszakában. - komolytalankodom el a dolgot. Amúgy különösebben nem parázok így előre a nyári szünettől, mert minek? Aztán ha ott tartunk, lehet én is átértékelem magamban ezt az egészet, de azt meg majd meglátjuk...
- Szuper. - szerintem még mindig jobban jár a kis szülinapos, mint ha én intézném el annyival, hogy valami játékboltba betévedve az első, rózsaszín, lányos plüssfigurát lekapnám a polcról ami egyelőre sanszosan nagyobb, mint az ünnepelt, aztán részemről letudva a téma. Naomiba csak több kreativitás szorult ilyen téren.
- A-hha. - felelem nagy hozzá nem értéssel, és akármennyire is szeretnék nyilatkozni a témáról, hogy nálam mi volt a helyzet, be kell valljam, halvány segédfogalmam sincs... Anya biztos dátumra pontosan vágná a dolgot, de őt meg inkább nem hívom fel, ha eddig is megvoltam nélküle. Mondanám, hogy majd nagyi megmondja, de... mire legközelebb telefonálok vele, szerintem úgy hússzor elfelejtem ezt az egészet.
Naomi egyetértésére csak vállat vonok, mit szépítsük a dolgot, ez van, tisztában vagyok vele jómagam is.
- Mert olyannak ismerted meg, aki csak úgy beletörődött volna, ha ilyesmit megtiltasz? - kérdezek vissza, mert annyiból jogos, hogy mégiscsak Naomi az anyja, viszont van apja is, meg más rokona is, és valahol az is teljes mértékben érthető, hogy ők is kíváncsiak a lurkóra. Az ellen mondjuk semmi kifogásom, hogy Maya Erinnel találkozzon, de anyámékkal kapcsolatban egyelőre nem mondhatom el ugyanezt. Még jó, hogy az ország túlsó felében élnek.
- Azt nem modom, hogy nem tudott rólad semmit... - reagálok a kérdésére a kis kifejtése után - Viszont mivel nem voltál annyira nevesítve, hiába voltatok egy protektorátuson, halvány sejtelme sem volt róla, hogy rólad volt szó. Sőt, amikor közöltem vele, hogy itt vagy, még akkor sem volt biztos benne, hogy pontosan ki is az a bizonyos „Mimi”. – világítottam rá eme apróságra. Igaz, azóta tisztában van vele, de éljenek az egyedi becenevek! Azt meg inkább nem kötöm az orrára, hogy az öreglány mennyit nyúzott miután erre az egészre fény derült, hogy viselkedjek már rendesen... Mint valami békenagykövet. Azt meg mondanom sem kell, egyből meg is csappant kissé a látogatásaim száma, hála a kis „árulásának”.
- Akár. - vigyorodok el a kis kombó hallatán - És igen, igen, tudom... jégkrém, meg csoki, meg eper kilószámra... - soroltam a többi boldogságfaktor-növelő tényezőt amit hűtőben meg konyhában tart az ember. Szerintem a legmélyebb álmomból felkeltve is kisujjból menne a lista...
Már épp folytatnám a reggelimet nagy nyugodtan, amikor meghallom Naomi elszólását, és ahogy a szavak eljutnak a tudatomig, úgy áll meg a villám a levegőben, én meg olyan tekintettel nézek rá, mint ha minimum a Marsról jött volna.
- Három éve... ez most komoly? - kérdezek vissza hitetlenkedve némi hatásszünet után - Ez nem basszus, sokkal inkább jesszus... - jelentettem ki, majd landolt is a villám a tányéromon, ilyen témák mellett úgy sem lehet enni. Vagy ha Naominak megy, megpróbálhatja, én csak az ujjaimat összefűzve figyeltem, hogyan menti a menthetőt, no meg bőszen vigyorogtam. Sajnálom, de ilyen magas labdát vétek lenne kihagyni...
- Mesélj, van valami különösebb oka is? Tudomisén, úgy döntöttél, Istennek ajánlod életed, vagy valami hasonló blabla... aztán kiderül, hogy reggelente valójában szentmisére jársz, a futás meg csak fedősztori? - cukkoltam tovább, mert én meg a vallásosság... az nagyjából három külön világ. Nem mint ha annyira zavarna, ha őt jobban foglalkoztatja a téma, egészen addig, amíg nem próbálja meg rám is rám tukmálni, bár őszintén, meglepne, ha ekkorát fordult volna vele a világ.
- Hú, vagy valami új challenge? Esetleg korábbi rekordot próbálsz megdönteni? Egyébként sok hiányzik ahhoz, hogy meglegyen a 4 év? - jöttek az újabbnál újabb csodás kérdéseim, hacsak idő közben nem vágott hozzám valamit, vagy süllyedt az asztal alá kínjában.
- Sárkány? Eggyel több vagy kevesebb háziállat úgy sem oszt vagy szoroz. Kölcsönadhatnád nekem is, Maya megint eldugta az öngyújtómat. - tettem hozzá némileg letörten, pedig most cigim sincs, csak unalmamban szoktam kattogni meg fel-fellobbantani a kis lángocskát a ketyerén. Ennyi öröme sem lehet az embernek?
- Áh... a kiskanalat nehéz kitámasztani úgy, hogy az a kevéske víz benne maradjon. - legyintettem lemondóan, ha már megelőzött a gondolattal - Meg amúgy is, nem rongáljuk a falat. A végén még kárt teszel benne aztán megrogynak. - tettem hozzá komolyalanul, mint ha egymaga képes lenne kárt tenni a falakban... szerintem ha lenne valami kalapácsa hozzá, még úgy se nagyon menne, előbb tenne kárt magában őt ismerve.
A bizonytalanságára egyelőre nem felelek semmit, inkább a keze után nyúlok, ujjaimat az övéi közé fonva, bátorítóan megszorítva, mintegy válaszként – hacsak nem ellenkezik, vagy pattant fel az asztaltól már korábban.
- Ne aggódj, ha így lenne, azt már biztos észrevetted volna... - jegyzem meg csendesen, annyira már ő is ismer, hogy nem vagyok az a fajta ember, aki hosszú távon képes jó pofát vágni ahhoz, amit a háta közepére sem kíván... Nos, ilyen téren a legkevésbé sem változtam az elmúlt évek során sem.
- De... - folytatom néhány pillanattal később - Ha még évekig folytatni tervezed ezt a cölibátus életmódot, akkor inkább most szólj, aztán lehet átgondolom még egyszer ezt az egészet... - cukkoltam tovább komolytalanul, mert... nem én lettem volna, ha nem. Bár szerintem sejtheti, hogy egy darabig még úgy is szívni fogom a vérét vele.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. Márc. 25, 2016 10:01 pm

- De, de mondjuk ha beteg, akkor nem mondhatni, hogy az ágyához lenne kötve. Amúgy meg, kitudja, lehet, hogy éjszakánként dorbézol, simán kinézem belőle, bár akkor reggelente nyúzottabbnak kellene lennie.
Nem is fűzök hozzá egyebet, majd megoldják, nem féltem őket, jobban ismerik egymást, mint velem, biztos több közös dolguk van, lévén egy ideje már egymás életének részei voltak valamilyen módon, szóval nem is értem, miért aggódom.
A babás téma is hamar elsikkad, olyan lelkes ezzel kapcsolatosan, de hát tudom, mennyire nem gyerekpárti, szóval nem is erőltetem. Igazából, ez még kapóra is jön, ha esetleg sikerrel zárul ez a második esély projekt az esetünkben, mert ha eleve nem akar gyereket, az sem lesz gond, hogy én meg nem tudok többet szülni.
- Nyilván nem, ezért mondtam, hogy lett volna jó pár egymásnak menésünk miatta.
Ám ez a veszély jelenleg már nem fenyeget. Tisztában voltam akkor is azzal, hogy nem tilthatnám meg, mivel Maya nem csak az én lányom, és nem is vagyok olyan személy, aki megtette volna, de Maya attól még látta volna rajtam, hogy ki nem állhatom Erint, és ez befolyásolta volna akkor is, ha senkinek sem egyértelmű. Ám ezen túlléptünk nagyjából, szóval ettől már nem tartok. Nem szerettem meg, arról szó sincs, de meglengettük a fehér zászlót.
- Teljesen mindegy, mert már tudja. Mandy viszont bőven azután tudott meg bármit is, hogy már Maya is itt volt, akkor meg már értelme nem lett volna vetíteni, hogy ki az apja.
Panda az más, ő jószerivel azzal is tisztában van, melyik nap milyen színű bugyi van rajtam, de mindenki életébe kell egy olyan barátnő, akivel olyanok, mint a borsó meg a héja. Csak azt tudnám valahogy megoldani, hogy ne utálják egymást ennyire… Ez azonban legyen egy más nap problémája.
- Iiiiiigen…
Nyalom meg álmodozva ajkaim szegletét, és egy ideig el is vagyok ezzel a képpel, amíg a helyébe nem tolja a saját meztelenségének lehetőségét, ami persze csak kamu volt, de attól én még emlékszem, milyen volt régen, túl sokat nem változott, csak férfiasabb lett, amivel aztán rohadtul nem vagyok kisegítve. Istenesen el is szólom magam.
- Hát sajnos vicces semmi sincs benne.
Motyogom rá, komoly, mint egy szívroham, szenvedek is tőle, mint egy kutya. Tudja, milyen voltam egykor, na az rohadtul nem változott, csak éppen így alakult… Mikor idejöttem, rájöttem, hogy az nem gyógyítja meg a lelkem sebeit, ha ágyba bújuk valakivel, aki nem jelent semmit. Aztán Connor is képbe került, akivel meg nem lehetett, szóval… szépem megduzzadt az évek száma ilyen téren.
Úgy tűnik, nem úszom meg egykönnyen a témát, legalábbis ezt sugallja a villa tányéron landolása, és ennek azért nem örülök túlzottan. Jesszus, mit szabadítottam a fejemre…
- Nem, és az ufók sem vittek el. Mióta eljöttem otthonról, ez van, így alakult.
Rántok vállat, és szerintem mindkettőnk érdeke, hogy ezt ne firtassam tovább, mert bármennyire is hagytam el Connort, szerettem. Szerelmes voltam belé. Nem úgy és nem annyira, mint Jacksonba a fénykorunkban, akiről mindig is tudtam, hogy számomra ő a nagybetűs Ő, de szerettem, és fájt, hogy másodszor is el kellett árulnom. Még mindig fáj, és nem segít, ha ilyen-olyan témáról eszembe jut.
- Egyébként, ha tudni akarod, valamikor akkor jöttem rá arra, hogy nem segít azon, hogy elfelejtselek, ha ilyesmivel szórakoztatom magam. Szóval igen, nevezhetjük challengenek, amolyan addig nem fekszem le senkivel dolognak, amíg nem felejtelek el. Nos, tiszta sor, mennyire jól sikerült.
Húzom el a számat, bár azt nem állítom, hogy Connornak idővel ne sikerült volna begyógyítani rajtam ezt a sebet, de ez már sosem fog kiderülni.
- Amúgy most volt három. 2013 nyarán költöztem ide…
Szóval igen, sok hiányzik a négy évhez. Hirtelen elvigyorodtam, és ha emlékszik a régi időkre, márpedig tudom, hogy igen, akkor nem fogja meglepni a most következő, viszonzott kis gyomros.
- …és rohadtul remélem, hogy nem lesz meg a négy év.
Sőt, még a nyelvem is kiszökik a helyéről, de hamar visszamenekítem, noha most igencsak messze van ahhoz, hogy el tudja kapni.
- Oké, vidd, amikor akarod. Vagy vegyél új öngyújtót.
Nyilván az első felében nincs semmi komoly, de elég mókás elképzelés, hogy valóban egy sárkány adjon valakinek tüzet.
- Hízelgő, hogy a falat jobban félted, mint engem.
Ezen a ponton azért már majdnem röhögök, de végül belém fojtja a késztetést az, hogy megfogja a kezem, és csak egy mosoly szökken szárba helyette, végre egy fizikai kontaktus, amit nem én kezdeményezek, és nem, nem ér az álomban hozzám bújás. Jól is esik, és igen, valahol a lelkem mélyén tudom, hogy semmit nem lenne képes végigcsinálni, ami ellen zsigerileg tiltakozik, szóval annyira aggódnom sem kellene, de mindig tartok attól, hogy túlságosan vékony jégen táncolunk, és tulajdonképpen bármikor beszakadhat alattunk.
- Igen, igazad van.
Elvégre, még mindig jobban ismerem, mint talán bárki a városban, mert én azt is tudom, mi az, ami minden alatt ott van, csak nem mutatja meg mindenkinek.
- Ne húzgáld a macska bajszát, Carter, mert a végén kénytelen leszek megmutatni, mennyire nem tervezek cölibátusi életmódot.
Igaz, hogy a vörös szín azért ott virít az arcomon, de abban határozottan biztos vagyok, hogy nem, eszemben sincs évekig művelni ezt, most sem szánt szándékkal teszem. Azért egy aprót nyelek, mert ilyen pikáns téma közelében sem voltunk még, mióta eldöntöttük, hogy megpróbáljuk, még csak egy tisztességes csók sem csattant el, de tagadhatatlanul kíváncsi vagyok a reakciójára… Mert mondjuk ő meg férfiből van, és ők alapból nehezebben bírják a megvonást ilyen téren, szóval, mivel komolyan gondolja ezt az egészet, azért mögötte is van már pár hónap.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 604
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. Márc. 25, 2016 10:03 pm

Jó, hát azt hiszem jobb, ha ezen sem állunk le vitázni, úgy is csak arra voltam kíváncsi, hogy ki az, aki behatóbban ismeri a múltunkat. Nem mint ha az említettek bármelyikével is olyan hú-de-sokat összejárnék. Nem is akadékoskodok rajta tovább, pláne, mert közben jön Naomi aranyköpésnek is beillő elszólása, én pedig inkább csapok le erre a magas labdára.
- Egyetértek. Tényleg nincs. - felelem halál komolyan, de azért nem kis erőfeszítésembe kerül, hogy ne röhögjem el mégis a végét. Nem is sikerül túl sokáig megőriznem a komolyságomat, legalábbis addig, amíg meg nem kapom megint a magamét.
- Köszi, most aztán sokkalta nyugodtabban fogok este aludni. Nem tudom, hogy inkább bóknak vegyem, milyen jó vagyok, vagy inkább lelkiismeret-furdalást akartál ébreszteni bennem. - csóválom a fejem, de aztán végül úgy döntök, hogy bő három óra alvás után nem fogok ilyeneken filozofálni, azt meg már inkább nem is kezdem fejtegetni, hogy elég sanyarú a helyzet, ha ennek az egésznek csak a felejtéshez van köze. Nem mint ha az elején nem hasonló okból ment volna nálam is, de hát na... azért elég hamar túllendültem rajta, és közel sem fajult ilyen mélységig.
A következő kis visszavágásán azonban jót nevetek, cseles, cseles! Ha nem ilyen kétélű dologról lenne szó, én is visszavágnék valami hasonlóval, de jelen esetben nem tudom, akad-e jó válasz, amivel nem magam alatt vágnám a fát. Bár ha válasz nincs is jó, kérdés még lehet.
- Erre inkább nem mondok semmit, mert a végén még megint a fejemhez vágod, hogy milyen egy disznó vagyok, pedig a main már túl vagyunk. Reméled, hogy nem lesz meg. És, mit remélsz, mennyi lesz helyette? 9 hónap, fél év, pár hónap, pár hét...?- hogy látja, mit tippel, mikor jutunk el idáig? Lehetne még folytatni a nap, óra, perc, másodperc kombóval is, csak hogy teljes legyen a felsorolás, de azok úgy is több sebből véreznek, szóval mindegy is... Amúgy meg nem mint ha annyira egy emberes téma lenne, vagy túl sok mindent befolyásolna, pusztán kíváncsiságból. Nem elég vörös még az arca.
- Az nem ugyanolyan. Ennek eszmei értéke volt. Ajándékba kaptam. - kötöm az ebet a karóhoz az öngyújtó kapcsán, meg amúgy is, szokjon már le a gyerek ennyi idősen arról, hogy a cuccaimat piszkálja, még akkor is, ha nem díjazza a dolgot, hogy néha rágyújtok. Én sem vágtam ki az összes ollót a házból, miután nekiesett a hajának – igaz, egy pillanatra azért megfordult a fejemben.
A falat, a falat... lehetne ragozni ezt is az örökkévalóságig, de nagyjából ez is csak annyira volt komoly téma, mint az előbbi sárkányos, így hagyom is elsikkadni, inkább a keze után nyúlok helyette válasz gyanánt a korábbi kimondatlan kérdésére.
- Na ugye. Mint mindig. - azért nem bírom megállni, hogy ne mosolyodjak el a végére, amikor pedig megkapom az újabb kis visszavágását, nem is hagyom annyiban a dolgot.
- Hmm... eddig fel sem tűnt, hogy bajusza is van. Hadd nézzem csak... - hunyorgok egy sort felé néhány pillanat erejéig, mielőtt álmosan megdörgölném a szemeimet. Következő körben nyúlok is a bögrém után, de miután realizálom, hogy sajna már üres, csalódottan rakom vissza az asztalra.
- Egy órán belül már kétszer is Carternek hívtál. Ezt nevezem nagy előrelépésnek a kapcsolatunkban, Sharp! - bólintok elismerően, mielőtt biccentenék felé egyet.
- Na mennyire? Mondani könnyű. - hergelem tovább - De ha most bevágod azt, hogy ennyi... - tárom szét a karjaimat, egy félkört leírva velük a levegőben - Akkor eldobom a maradék agyamat is. - már ami még maradt ilyen kevéske alvás után, aztán megnézheti magát, ahogy tovább boldogítom a mindenféle hülyeségeimmel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. Márc. 25, 2016 10:04 pm

- Szándékosan nem volt célom lelkiismeret-furdalást ébreszteni benned, ha mégis sikerült, akkor bocsi.
Magam sem tudom igazából, hogy minek szántam a dolgot, csak úgy kijött, sokszor később gondolkodom, mint beszélnék, ami több ízben is szerencsétlenül jött ki, példának okáért most. Igaz, oly vészesen nem siklottak félre a dolgok, de annyira éppenséggel igen, hogy azóta is a vérem szívja vele, ami nem lep meg, de lehet megkíméltem volna ettől magam, ha előbb végiggondolom, mit is akarok mondani.
- Szerinted jós vagyok, vagy mi? Honnan tudnám?
Pislogok zavartan, bár nem kínomban, hanem hogy… miért kérdez ilyesmit? Nem csak rajtam múlik egyébként sem.
- Amikor úgy alakul, de el kell keserítselek, pontos időpontot nem tudok mondani.
Ezen a ponton azért elgondolkodom azon, hogy vajon mit látnék, ha megérintenék, és nem akarnék gátat szabni az adottságaimnak, de nem teszem meg, mert nem akarom látni, mi jöhet, mert az esetünkben mindig ott van annak a lehetősége is, hogy valamit nagyon súlyosan elszúrunk.
- Ki nyilván nem dobta, kérd vissza, előbb-utóbb megtanulja majd, hogy más használati tárgyai nem képezik vita tárgyát.
Nem mintha én dohányoznék, vagy díjaznám, hogy Jackson teszi néha, de Mayának attól még nem tisztje eldönteni, hogy Jackson mit tehet, és mit nem. Megkérheti, hogy ne dohányozzon, ha zavarja, aztán majd ő eldönti, hogy hallgat-e rá vagy sem. Talán idővel megválik tőle, de ha nem, akkor sem fog összedőlni a világ, mindenkinek vannak olyan szokásai, amiket nem szívlelünk.
- Van még…
Biccentek a kávégép felé, a tartójában lötyög még egy kevés, megihatja nyugodtan, ha már ennyire csalódott. Őszintén szólva, imádom azt a tényt, hogy megint iszik kávét, mert valahogy rettentően rosszul hangzott, hogy miattam nem csinálja, mármint, szerintem nem lehet kávé nélkül élni, nagyon gyűlölhetett. Most is összeszorul a gyomrom, amikor erre gondolok, olyan szinten, hogy a vér is kifut az arcomból, és falfehér leszek. Csak tudnám, miért vagyok ilyen elcseszett, hogy pillanatok alatt szárnyalnak az érzéseim pozitívból negatívba, majd ismét vissza. Néha már nagyon elegem van magamból.
- Mit, hogy tudom a vezetéknevedet?
Egy halovány mosoly azért az ajkaimra kúszik. Nem mintha egyébként bármi negatív lenne jelen pillanatban a vezetékneve emlegetésének, mert ez inkább olyan évődős vonulat. A hálómban kicsit dühös is voltam, és majd felgyulladtam a gondolattól, hogy… nos, ne feszegessük.
- Ne dobd, és nem most fogom megmutatni. Miért tenném akkor, amikor számítasz rá? Annak nincs hatása.
Csóválom meg a fejem, egyébként meg most nem is érek rá, de elfelejti, hogy igencsak jól tudom, mit szeret egy nőn, illetőleg mi az, ami felkelti a figyelmét, és alá tudok fűteni rendesen, ha akarok. Igencsak sok praktika bújik meg egy nő eszköztárában, alapból is eléggé nő vagyok, úgy érzem, de Jackson előtt igencsak visszafogtam magam, hogy ne legyen belőle baj, viszont… Ha sokáig szívja a vérem, isten bizony, meg fogom tenni, tök mindegy, hol is állunk a kapcsolatunk építgetését illetően, aztán vagy meglengeti a fehér zászlót, csak hagyjam abba, vagy… nos, az már nagyon nem a ma reggel lapjára tartozik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 604
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. Márc. 25, 2016 10:06 pm

- Mindegy is, nem lényeges. - legyintek a szabadkozására, nem mint ha ezentúl álmatlanul forgolódnék miatta éjszakánként, ha meg mégis, jó eséllyel az sem emiatt lesz. Egyébként meg úgy is annyi mindent írhatunk egymás számáljára, eggyel több vagy kevesebb... számít egyáltalán azok után, ami mögöttünk van?
- Nem is tudom kinek van kettőnk közül az a jövőbe látós, intuíciós képessége, amit sosem használ... - jegyzem meg töprengve, bár amennyit kíváncsiskodtam felőle korábban, amikor szánkózni mentünk, lehet, annyira még se díjaznám, ha most akarná bevetni... Ha már eddig nem... akkor már inkább várjon még vele.
- Persze, mert nála ilyen egyszerűen megy a dolog. - csóválom a fejem Maya kapcsán, lehet, hogy náluk ilyen szempontból egyszerűbb a helyzet, hisz már az elejétől kezdve anya-lánya kapcsolatban voltak, de nálunk? Valahogy döcögősebben megy ez a szülő-gyerek téma... talán mert eredetileg tanár-diákként ismertük meg egymást, vagy mert utána összebarátkoztunk... vagy mert egyikünk sem egyszerű eset, aztán ezt is feleslegesen túlbonyolítjuk magunknak. Lényegtelen, a Primtől karácsonyra kapott öngyújtómat akkor is visszaszerzem tőle, ha nem is gyújtok rá soha többet!
- Biztos, hogy nem kéred? - lesek én is a kávéfőző felé, bár tény, hogy jóval nagyobb adaggal indította a napot, mint én, de akkor élek a lehetőséggel, aztán eltüntetem a maradékot, ne vesszen kárba. Így végiggondolva, átbeszélve úgy is egész besűrűsödött a napirendem, hogy egyre esélytelenebbnek látom ezt az alvás témát. Fel is kelek, hogy kitöltsem, aztán vissza is ülök a helyemre, befejezni a reggelit, mielőtt még teljesen kihűlne... nem mint ha úgy nem megenném, de a rántotta mégiscsak melegen az igazi.
- Hú, de vicces kedvében van valaki. - grimaszolok egyet a kérdésére, és már épp készülnék, hogy ha megint nyelvet öltene, akkor ezúttal rákészülve csípjem el, úgy is annyit nyújogatta itt nekem ébredés óta, hogy már egy ideje nem is számolom, de... úgy tűnik, hiába. Most elmarad.
- Igaz is. Akkor marad ahol van, anélkül hogy faragnék neked virágot tízóraira? - mosolyodok el, annyiban hagyva a témát, s csak akkor szólalok meg ismét, amikor már mintketten végeztünk a reggelivel. A tányérokat azért összeszedem, és bepakolom a mosogatóba, de... a mosogatás az ráér, úgy döntöttem.
- Na spuri meditálni, mert William kettécsap, ha megtudja, hogy én hátráltatlak benne. - arról nem is beszélve, hogy amilyen szerencsénk van, tuti ma adódna valami olyan helyzet, ahol szüksége lenne a mágiájára, úgyhogy jobb a biztonság.
- Addig én pakolok nektek valami harapni valót... és jut eszembe, Mayát felkelted, vagy keltsem én? - kérdeztem azért vissza, mert attól, hogy többnyire ő szokta, most azért nem kicsit borítottuk meg a napirendjét. Ha viszont egyedül maradok a konyhában, egyből túrom is elő a telefonomat, hogy némi csalás végett informálódjak, mégis hogy a csudába érdemes nekikezdeni ezeknek a zöldségből faragott virágoknak? Meg ha már témánál vagyunk, az emlegetett paradicsomrózsára is rákeresek a kíváncsiság végett, mert még mindig nem fér az eszembe, hogy lehet azt kivitelezni, de ahogy feldobja a Youtube az első találatot, én magam lepődök meg rajta, hogy milyen egyszerűen nagyszerű elkészíteni. Úgyhogy időhiány végett a tervezett szendvicsek helyett végül csak néhány szelet sajt, felvágott meg kétszersült került az elemózsiás dobozba, a csokorra való mennyiségű zöldségből faragott virág mellé... hiába, ami alkalmas alapanyagot találtam a hűtőben, mindent felhasználtam, sikerült is úgy belemerülnöm, hogy ha Naomi nem szólt volna, hogy lassan indulnunk kéne, szerintem még mindig a konyhaasztalnál ülve farigcsálnék.


// Egy élmény volt, mint mindig, imádtam Aztán majd húsvétkor folyt. köv.  //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. Márc. 25, 2016 10:08 pm

- Na, hát erre nem is akarom használni.
Csóválom meg a fejemet, mert egyrészt túlzottan is félek attól, hogy esetleg megváltoztatná az a lehetőségeinket, amit láthatok, másrészt, ha esetleg kisiklanánk, arra nem akarnék jóval előtte tudni, és állandóan azon görcsölni, hogy akadályozhatom meg. Valószínűleg azzal is temethetném az egészet.
- Nem mondtam, hogy egyszerű lenne, de előbb-utóbb úgyis meg kell értenie. Egyébként is sok minden van megengedve neki a helyzete okán.
Legalábbis szerintem én biztosan elnézőbb vagyok, mint akkor lennék, ha kiegyensúlyozott családban nőhetett volna fel, most viszont több minden is van, ami miatt úgy érzem, nem húzhatom túl szorosra a gyeplőt. Példának okáért a normális család képét sem biztos, hogy valaha meg tudjuk adni neki, mert vannak dolgok, amiket bármennyire szeretnénk, nem működnek. Igaz, jelenleg inkább úgy látom, hogy igenis van esélyünk rá, csak meg kell küzdenünk érte, addig mindenképpen, amíg elhalványodnak valamelyest a sérelmek.
- Nem, nekem ennyi a reggeli adagom, idd csak meg.
Mosolyogtam rá, tényleg odavagyok attól, hogy kávézik, na. Eszegetem közben lassan a tojást is, néha beleharapva a beaconbe, de két vörösödés közepette azért relatíve nehéz enni, legalábbis nekem extrém lassan megy.
- Ohh, ha azt akarod, hogy sírjak, szólj.
Szerintem ez a sokkal kellemesebb verzió, és őszintén örülök neki, hogy képes vagyok már viccelődni is a társaságában, és nem gátol meg az, hogy milyen undok módon reagolhat rá. A pofavágás persze nem tartozik erre a lapra, olyat mindenki szokott csinálni.
- Így van, mindent a tízórai virágomért.
Bólogatok nagyon is egyetértően, és nem firtatom, úgy tűnik, ez a nyúl még a bokorban marad, ki tudja meddig, szerintem a hajam is ki fog hullani lassan. Vannak napok, amikor nagyon rosszul viselem az ilyen téren vett éhínségnek, máskor meg eszembe sem jut. Azt hiszem, ma kellőképpen megalapoztuk, hogy az előbbi álljon fenn.
- Milyen igaz, biztos ilyenkor ütne be valami.
Azzal ott is hagytam a reggeli csatateret, bár annyira nagy rumlit nem csináltunk, de ilyenkor én nem mosogatok. Szerintem senki, hülyeség, reggel ezer sürgetőbb dolga van az embernek, minthogy ilyesmivel foglalkozzon.
- Keltsd már fel légyszi, szerintem örülni fog neki.
Mert hogy általában én ébresztem, de még addig is van egy kis idő, általában csak háromnegyed hétkor keltem, és simán beérünk a suliba tömegközlekedéssel, bár már elkezdtem vezetésórákat venni, de ki tudja mikor lesz abból jogsi. Szóval most aludhat tovább, lévén autóval megyünk.
Azt már csak a munkahelyemen néztem meg, mit is csomagolt nekem, és totálisan más látványra vagyok felkészülve, mint ami fogad. Nem gondoltam volna, hogy tényleg megcsinálja, sőt, hogy ennyit csinál. Éreztem, hogy az a tipikus bamba, elkalandozó, ámde boldog mosoly csücsül az arcomra, mint ami régen is ott volt, ha rá gondoltam. Istenem… bár összejönne. Mindenesetre egész nap úgy éreztem magam, mint aki felhőkön lépked, szerintem rég volt ennyire jó kedvem.

//Köszönöm szépen, szokás szerint imádtam! *.* //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 604
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Hétf. Márc. 28, 2016 9:05 am



A húsvéti készülődés eleinte csupán annyiból állt részemről, hogy már vagy egy héttel az említett ünnep előtt elkezdtem Naomi fülét rágni, hogy süsse meg nekem az oroszok híres húsvéti túrós kalácsát, ami igaz, elég pepecselős meg macerás, de hát még úgy is van időnk kikísérletezni-tapasztalni, hogy a hétvégére sikerüljön rendesen elkészíteni. Mert anélkül nem húsvét a húsvét! A többit meg volt időm kitalálni, és nem... most még csak Maya noszogatása sem kellett hozzá, egész kedvet kaptam hozzá, hogy megint feldobjuk kicsit az ünnepet.
A Valentin-napos „kincskeresős” játék sikerén felbuzdulva most is készültem, igaz, ezúttal a kisasszonyt sem hagyva ki a buliból, és ha már adja magát a téma húsvét kapcsán, maradtam a tojáskeresős témánál. Vagyis én csak beszereztem meg elrejtettem őket még szombat este, miután mindenki elvonult aludni, csak ezért ne kelljen vasárnap hajnalban kelnem.  Igaz, mire Naomi visszaért a reggeli futásból, már én is a konyhában voltam, hogy reggelit készítsek.
Mivel nekem különösebben nem hiányzott még egy nyuszi is a miniállatkertünkből, így jobb híján csak a kutyák kaptak nyuszifület az összhatás kedvéért, a ezzel részemről a húsvéti dekoráció le is van tudva. Vagyis nem egészen, ugyanis az az asztalon helyet kapott még két kis fonott kosárka, amihez a „használati utasítást” majd reggeli közben kapják a lányok.
- Tudom, hogy kint lenne az igazi a tojáskeresős játék, de... gondolom egyikőtök sem akarja áttúrni a havat az udvaron, úgyhogy marad ez is házon belül. 10-10 csokitojást rejtettem el mindkettőtöknek, de mivel különösebben nincsenek nevesítve, így aki gyorsabb és szemfülesebb, az jár jobban. Amit meg ebédidőig nem találok meg, azt majd én megeszem. - ajánlottam fel nagylelkűen, ám ellentétben a Valentin-napos keresgéléssel, itt semmi egyéb segítséggel vagy támponttal nem szolgáltam. Talán annyi, hogy egész hamar feltűnhet nekik, hogy mindegyik csokitojás más-más méretű és kinézetű, nem kevés időm ment el rá, mire összevadásztam őket a különféle üzletekben, no meg aztán elrejtegettem itthon őket... Lehetőleg úgy, hogy ha el is felejtődne, a nap végére jó eséllyel rábukkanjon valaki. Van ami a hűtőben pihen a többi tojás között, van, ami a gyümölcsöskosárban lapul... Naomi kabátzsebében, Maya íróasztalán az írószerek között, a kanapé alatt, az egyik cserepes virág levelei közt, a fürdőszobapolcon, és még sorolhatnám őket!


Míg többnyire kell egy-két óra meg jóóó sok kávé, hogy túljussak a reggeli zombi üzemmódomon, és elkezdjek egy élő emberre hasonlítani, addig hétfő reggel már egészen korán úgy pörögtem, hogy még én is meglepődtem rajta. Komolyan! Pedig még nem is kávéztam, akkor mi lesz...
Mielőtt Naomi ébresztője megcsörrenhetett volna, én már ott strázsáltam az ajtaja előtt, hogy alig néhány pillanattal később, mint ahogy kinyomja a telefont, már be is kopoghassak hozzá.
- Jó reggelt. Készítettem nektek reggelire forró csokit. Ugye tudod, hogy milyen nap van ma? - köszöntöttem indításként arcomon széles mosollyal, ha benyithattam – ellenkező esetben vártam meg tovább kopogtam, mint valami fakopáncs. Amúgy meg hogyne tudta volna? Amennyit pörögtem a süti miatt a héten neki...
- Belegondoltál már, hogy ez az első húsvét amit együtt töltünk? - szemben a karácsonnyal. Nem mint ha annak idején nem így terveztük volna, csak hát a kedves szüleim közbeszóltak, és úgy döntöttek, hogy az ünnep alkalmából meglátogatjuk a nagyiékat. Hiába tiltakoztam, túl sok beleszólásom nem volt annak ellenére, mint ha nem kibírták volna az öregek, ha egyszer nélkülem megy a család... Mindegy is, rég volt, inkább koncentrálok a jelenre helyette.
- Nem tudom, terveztél-e valamit mára... ha nem muszáj, én részemről a húsvéti misét kihagynám, koncert meg gondolom nem sűrűn van a városban ilyenkor itt, Fairbanksben. Mondjuk nem mint ha ne lenne orosz zene a telefonomon, de gondolom az Alekszandrov-kórusról neked se a nyúl meg a festett tojások jutnak eszedbe... - mondtam lelkesen, mint ha nem lenne egyikünknek sem jobb dolga így hajnalok hajnalán, ha meg nem vágta, hogy zeneileg kikre is gondoltam, hát sebaj, elfütyültem röviden a híres Kalinka című szám refrénjét... Azt mindenki ismeri, ha címről nem is, hát dallamról mindenképp. Tuti ő is, mert ha nem, akkor... teszek róla, hogy megismerje.
- Szóval most már sejted, miért akartam inkább New Yorkban maradni annak idején is... a többi ünnephez képest ez egész unalmas a nagyiéknál. Viszont... képzeld, még az egyetem alatt volt a koliban pár srác, valamelyik kelet-európai országból jöttek, már nem emlékszem, pontosan honnan, Lengyelország, Csehország, Magyarország, vagy valami hasonló... de ők mesélték, hogy náluk hogy telik a húsvét. A koncepciója egész tetszik, tiszta jópofa, és bár vannak furcsaságok is benne, de... áh, mindegy is. Várj egy pillanatot, inkább mutatom a lényeget, ígérem, emlékezetesebb lesz mint ha mondanám... - vigyorodtam el, azzal hátrafordulva a fal takarásából elővettem azt a jó vödörnyi csaphideg vizet, amit már idekészítettem magamnak. Tettem felé pár lépést, azzal mielőtt bármi reagálhatott volna, már lendítettem is a vödörnyi vizet, nehogy itt menekülőre fogja nekem - ha meg azt hiszi, hogy az, hogy az ágyában maradt, visszatart a locsolkodásban... nos, ismerhet már annyira, hogy nem. Mondjuk annyira előrelátó azért voltam, hogy a saját szobám ajtaját kulcsra zártam, mielőtt még viszonozná a kedvességet, hogy ha az ő, meg Maya ágya is vizes lenne és nem száradna meg estig, legalább egy száraz ágy legyen a lakásban. Legrosszabb esetben ők majd alszanak a helyemen, én meg a kanapén jobb híján...
- Igaz, manapság, inkább kölnivel szokás, de tekintve, hogy több mint 10 évnyi bepótolni valónk van... Ó, a francba! A verset elfelejtettem... Meg hogy szabad-e locsolni, de az nem mérvadó, állítólag a vizes témánál mindig nemet mondanak, és  most már úgy is mindegy. - remélhetően ha nem is az összes víz, a nagyja azért rajta landolt, ha meg túltette magát a kezdeti sokkon és ellentámadás céljából felém indulna... nos, akkor azt hiszem, indulhat a fogócska végig az egész házon, de ha nem muszáj, inkább nem várom meg, hogy így a nyakamba vesse magát és én is csurom víz legyek!


Természetesen, ha Naomi lehiggadt a kedves reggeli ébresztőm után, akkor a következő utam valamivel később Mayához is elvezet, ha eddig nem kelt volna fel a hangra. Igaz, ő nem kapott egy teli vödör vizet, no de kisebb is volt, fiatalabb is... azért egy kancsónyival őt is megkínáltam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Csüt. Ápr. 07, 2016 12:07 am

Az azért remek volt, hogy a szabadidőnk nagy részét egész héten a Nagyinál töltöttük Mayával, hogy megtanuljuk, jobban mondva inkább én elkészíteni azt a húsvéti túrós kalácsot. Hát én azt hittem, elszáll minden egyes szál hajam, mire csak úgy nagyjából rájöttem, hogy mikor mit kell csinálni, de a Nagyi nagyon türelmes volt, és szerencsére a premier példányt már sikerült egyedül összehoznom Húsvétra, de az is biztos, hogy ezt még be fogom hajtani Jacksonon.
Vasárnap reggel nevetve néztem a kutyákat a nyuszifülekkel, és mielőtt elszaladtam volna zuhanyoni, Jackson még kapott egy kissé izzadt puszit is, mert egyébként a múltkori reggeli zöldséges virágoskert után már valahogy állandósult, hogy így köszöntöm, igaz, az viszont valahogy elmaradt, hogy mennyire de nagyon nem szeretném már ezt az önmegtartóztatós témát.
A zuhany után már ott volt Maya is, mire visszaszáguldottam, így jöhetett a tojáskeresős téma, mire vigyorogva dobtam nemes egyszerűséggel Jackson felé a fürdőszobapolcon talált tojást.
- 1-0 Maya, szerintem húzz bele.
Kacsintottam rá nevetve, de én eztán nem törtem magam, csak hallgattam, hogyan kiabálja állandóan a ház különböző pontjairól az aktuális állást. Annyira azért nem voltam csokifüggő, hogy a keresés örömét elvegyem a gyerektől, úgyhogy csak véletlenül akadtam rá a hűtőben fellelhető darabra is. Azzal azért úgy voltam, hogy ha már beleintegetett az arcomba, akkor magamévá tettem némi sonka és tojás után, ami a reggelit tette ki.
Kiengedtem a kutyákat is a kertbe kicsit viháncolni, a macsek is kiszaladt, de úgyis mindjárt visszasomfordál, mert még nem volt épp napsugaras, száraz idő. Mindenesetre most már sokadszorra éreztem úgy, hogy ez az egész működik, és talán… Maya megkaphatja azt, amit szeretne, bár még nem lehetett ránk mondani, hogy klasszikus értelemben vett pár lennénk, de talán csak mindketten féltünk még mindig az egésztől, én legalábbis igen.

- Tudom, milyen nap van, de beteg vagy? Hogyhogy ébren?
Nem tudtam kihagyni. Tény és való, hogy azért az esetek nagy részében nem alussza át a napot, sőt, akkor sem, amikor tehetné, de ilyen korán sem szokott kelni. Azért a forró csoki jól hangzott.
- Húha, mi az oka ennek a sugárzó jó kedvnek?
Azért nagyon is jól esett így látni, mennyivel másabb volt így, mint majd egy éve, mikor megérkezett. Jesszus, nem is akarok visszagondolni rá.
- Sőt, hárman…
Motyogom halkan, kissé elgondolkodva, mert tulajdonképpen ebbe nem igazán gondoltam még bele, de nagyon is igaz. S ki tudja, talán ettől még egyedibb, és izgalmasabb lesz, bár nekem ilyen téren már a kalács is bőven elegendő volt.
- Igazából semmi különöset, valahogy jól hangzik az is, hogy csak itthon vagyunk hárman, de ha akartok mászkálni valamerre, akkor felőlem az is szóba jöhet, de a miséhez én sem ragaszkodom.
Mászom ki az ágyból kissé kócosan, könnyű, fehér, ujjatlan hálóingben, ami azért formásabb darab jóval, mint amilyenben eddig láthatott, mondjuk már a múltkori fekete is hasonló kategória volt, a cukikat száműztem, maximum akkor vettem fel egyet-egyet, mikor olyan messze játszottak meccset, hogy ott kellett aludniuk.
- Akarom én ezt egyáltalán tudni?
Erre már választ ugyan nem kaptam, azazhogy mégis, csak épp egészen váratlan formában, és ahogy ott álltam a szobám közepén, csurom vizesen, a sokktól, és az arcomba jutott víztől hápogva, nem tudtam, hogy a dühtől vörös a fejem, vagy ama ténytől, hogy a fehér víz hatására hajlamos egész másként viselkedni. Az tuti, hogy én ilyen állapotban nem kergetem sehová, mert didergek a hidegtől, és jobb szeretnék inkább felöltözni, mint szaladgálni. Viszont megindultam felé, és ha esetleg elnyargalt, akkor bevágtam az ajtómat mögötte, és leoperáltam magamról a hálóingemet, hogy alig fél perc múlva kidugjam az ajtó résén, és meglengessem előtte. Nem, köze nem volt a fehér zászlónak, sokkal inkább volt igenis olyan célzata, hogy tessék, meztelen vagyok, és te nem látod. Még maga elé is képzelhette, ahogy kinyújtom a nyelvemet.
Utána nemes egyszerűséggel leejtettem, úgysem árt majd ezután némi mosás-száradás neki, és ismét betoltam az ajtómat, hogy keressek némi ruházatot magamnak, illetőleg próbáljak kitalálni valamilyen kellemes bosszút Jackson számára, de annál jobb egyelőre nem jutott eszembe, hogy a hajára kenjem a túrós kalácsát. Azzal viszont annyit fáradoztam, hogy nem volt szívem tönkretenni.

[XDDD <3]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Szomb. Ápr. 09, 2016 4:36 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 604
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Szer. Ápr. 27, 2016 10:20 am


Mimi & Jackson
feat. Aida



Így szezon után amennyivel kevesebb volt a civil munka, annál több az, amit őrzőként illett elvégezni, így azután, hogy ma is letudtam a magamnak kötelezően beiktatott pár órányi pakolást Savannah házában, az egyetem felé vettem az irányt, felzárkózni az infókkal. Mert ha még csak az egy hét kóma alatti dolgokat kéne bepótolni... de ott volt előtte még egy fél április is! Csak akkor realizáltam, hogy elszaladt az idő, amikor Keldron battyogott végig a polcok közt a maga komótos módján, amikor pedig eltűnt a sor végén, pattantam is fel a helyemről, hogy elcsípjem Abigailt a szokásos gyógykencékért...
Igen ám, csak azzal nem számoltam, hogy a két tégely mellé még egy majd’ négy hónapos lurkót is kapok átmeneti megőrzésre, és hiába próbáltam meggyőzni a gyógyítót arról, hogy ez nem épp a legjobb ötlet, válaszként többet között csak annyit kaptam, hogy úgy is van egy lányom, ez is hasonló, csak kisebb, és ritka jó alvókával áldották meg az égiek. Hát, remélem is...
Persze megtanulhattam volna már, hogy én meg a remények valahogy mindig nagy ívben elkerüljük egymást, így épp, hogy hazaértünk, nagyjából öt perc se kellett a kisasszonynak, hogy felébredjen, majd az ismeretlen környezettől... vagy tőlem, vagy az anyja hiányától, vagy tudja a búbánat, mitől megriadt és  szirénázó üzemmódba kapcsolt. Én meg csak kétségbeesetten kapkodtam a fejem, hogy mégis, most mihez kezdjek? Mert baromira nem erről volt szó....
Mint a fuldokló a mentőöv után, úgy indulok meg a bejárat felé, amikor meghallom, hogy Naomi hazaért, és mielőtt még esélye lenne kérdezni, hogy mégis, mi ez az egész, már mondom is a magamét.
- Vedd el! Vagy némítsd el, vagy csinálj vele valamit, könyörgöm! Abigail megkért, hogy vigyázzak rá egy pár órát, mert valami halaszthatatlan dolga akadt és a bébiszitter nem ért rá, és én voltam az első balek, akit sikerült elcsípnie, és én hiába próbáltam ellenkezni... Ja, meg majd hazafelé beugrik érte, és hálája örökké üldözni fog minket. - hát, a végeredmény magáért beszél.
Azt mondta, hogy evett, tisztába is van rakva, úgy is csak aludni fog, erre? Felvenni is csak azért mertem, mert miután már tíz perce üvöltött torkaszakadtából, Maya kijött és lecseszett, hogy ne szerencsétlenkedjek már, nem bomba... Ja, meg közölte, hogy ilyen zajban nem tud tanulni, és bezárkózott a szobájába. - tipikus, ahelyett, hogy inkább segítene.
Abigail szerinted agyoncsap, ha valami baja esik...? Vagy inkább hálás lesz ha holnapra elmegy a lánya hangja? Jesszus, azt se tudom, jól fogom-e egyáltalán! Lehet, hogy azért bőg... és egyébként is, honnan jön egy ilyen kis élőlényből ekkora hang? - hadartam el egy szuszra az egész helyzetjelentést, amíg Naomi kibújik a cipőből, kabátból és a megmentésemre siet, de ha végzett, csak segítségkérő tekintettel szuggerálom, hogy hallgattassa el valahogy, mert én már az isten se tudja, mióta rovom a köröket a földszinten vele, hiába.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. Ápr. 29, 2016 9:26 am

Nem voltam fényes jó kedvemben mostanában, a gyógyszertárban is csak akkor erőltettem a mosolygást, mikor épp betévedt egy vásárló, de alig vártam a munkaidőm végét, hogy otthon eldőlhessen a kanapén, és semmivel sem törődve bámuljam a tévét. A magam hasznossá tevése jelenleg nem ment, és nem is szerettem volna belegondolni, hogy visszatérjek a normális hétköznapokba.
A kulcsom halkan csörgött a zárban, nem tudom miért, mindig igyekeztem nem felverni az egész házat, bár nem tudom, honnan jött eme szokásom, hisz senkit sem zavartam vele sosem, főleg ebben a hodályban. Mindenesetre, ha csörögtem is volna, az sem osztana vagy szorozna, lévén a gyereksírás viszont elér idáig, s mire benyitok, már valósággal képen töröl. Húha, itt aztán kétségkívül jó a buli. Időm sincs megkérdezni, mit keres itt Aida, mert már darálja is a magáét, és nem tehetek róla, de kénytelen vagyok elmosolyodni, annyira mókás – már számomra – ilyen helyzetben látni.
- Ahogy látom, a kisasszony kiütéssel győzött.
Kuncogva bújok ki a cipőimből, és a kabátomból, a táskámat ott hagyom a cipős szekrény tetején az előszobában, aztán közelebb is lépek, hogy megnézzem a kisasszonyt.
- Mikor is jöttél el vele? Nem kakilt be véletlenül? Bár, azt szerintem éreznéd, a babakaki nagyon büdös, Nevaeh is nagyokat tudott alkotni kisebb korában, most már annyira nem.
Meg is szaglászom a popóját, de nincsen kaki, szóval megcsóválom a fejem, nem ez a gond. Vicces, mert alapvetően én sem értek a gyerekekhez, és nem volt módom a sajátomat felnevelni, így fogalmam sincs, mennyire szunnyadnak bennem mélyen az anyai ösztönök.
- Én agyoncsapnálak a helyében,
Nyugtatom meg, aztán egyszerűen csak annyit teszek, hogy a kezeit elrendezem, hogy kellőképpen megtámassza Aidát, ezzel biztonságérzetet csempészve a kis pocok lelkébe, és egy kicsit irányítom a kezét, hogy felvegye a ringatás ritmusát. Szeretik, ha rázzák a popsijukat, az biztos. Ezzel nyilván arra is válaszoltam, hogy nem, nem fogja jól, de ezen lehet segíteni. Megsimogatom kicsit a pocakját is, majd mosolyogva gügyögök kicsit hozzá.
- Na mi újság, pici lány? Fáj valami? Vagy csak megijedtél, hogy nincs itt anya? Ígérem, nemsokára jön, de egy picit még velünk kell lenned.
Mikor az arcát simogatom, csont nélkül rácuppan az egyik ujjamra, amire nem vagyok rest felnevetni, csak a lélektükreim mélyén villan meg valami nagyon-nagyon szomorú, amit igyekszem elnyomni magamban, mert nem szeretnék most kiakadni olyanon, amin már tíz éve halálosan fölösleges.
- Ha jól sejtem, valahol elkallódott a cumid, igaz?
Nyomok egy puszit a homlokára, hogy megmenekítve az ujjamat a hordozóhoz siessek, meg a motyóhoz, amit Abi adott Jacksonnak, hogy kihalásszam belőle a cumit, és alig fél perc múlva már nyomjam is a törpe szájába.
- Tádááám.
Vigyorodom el elégedetten, mert a nyöszörgés abbamarad, bár már a megfelelő fogás, és némi ringatás után is lényegesen jobb volt a helyzet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 604
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. Ápr. 29, 2016 10:56 am

Naomi szavaira csak megfeszülök, és már épp visszavágnék, hogy meg a nagy francokat győzött... De azt hiszem, a látvány magáért beszél – sajnos, nem is értem, eddig hogy bírtam ki idegekkel. Vagy hogy bírtam megállni, hogy kocsiba pattanjak, és gyerekestől segítségért siessek. Talán, mert amikor ilyen mértékben siklott valami félre, mindig Savannah volt az első, akit megtaláltam a hülyeségeimmel, hogy segítsen menteni a menthetőt, akárcska most is, azonban csak akkor kapcsoltam, hogy most már hiába, amikor félig megírtam a lurkóval való „birkózás” közben a segítségkérő sms-t... Ő már sosem fog válaszolni...
- Lehet. - adtam meg magam végül szűkszavúan - De nem ér! Mert ez közel sem volt fair play! - vágok vissza, hogy mentsek valamit a becsületemen.
- Mittudomén... Egy órája? Talán... Nekem egy örökkévalóságnak tűnt. És jesszus, csak azt ne... ennyire nem utálhat... - sápadok le egészen, mert nem, nincs az a pénz a világon, hogy nekiálljak pelenkázni. Én! Sajnálom kisasszony, de akkor úgy mész vissza a feladóhoz...
- Csapj! - csapok le a kínálkozó lehetőségre, még ha képzelem is, mennyire gondolta komolyan - Csapj, és aludhatsz megint egyedül, nem kell küzdened a takaróért... Meg nem lesz aki meghiúsítsa a szokásos reggeli futásodat, meg tízórait készítsen, meg elhozza a gyereket a suliból, meg... - folytatom a komolytalan felsorolást még egy darabig, miközben nézem, Naomi hogy igazgatja a kezeimet a kis tökmagon, és ahogy csitul a kiscsaj, úgy halnak el az én szavaim meglepettségemben.
-...de legalább csend lenne. Basszus, van valami kikapcs gomb rajta ami elkerülte a figyelmemet, vagy...?
Kíváncsian figyelem, mit gügyögnek itt egymásnak, én persze ígérhettem fűt-fát-tücsköt-bogarat Aidának, rá se bagózott arra amit mondtam. Most meg? Amikor pedig lecsap Naomi ujjára, csak meglepetten pislogok döbbenetemben, már megint, azon filózva, vajon mekkorát tud harapni így fogatlanul, bár ha annyira fájna, gondolom Naomi sem nevetne rajta... Mindenesetre így, hogy most már rendeződni látszik a helyzet, az eddigi gondterhelt arckifejezésem helyett kezd valami mosoly-féleség  rendeződni az arcomon.
- Hagyd csak, már próbáltam. - szólok utána, amikor a babás táskában kezd keresgélni - Láttad volna, milyen messzire köpte! Meg hányszor... Szerintem direkt szívat. - közöltem nemes egyszerűséggel, de azért hagytam, hadd csinálja – mást nem majd kárörvendően nevetek egy jót rajta, hogy na ugye? Én megmondtam! Azonban ahelyett, hogy megint repülne az a fránya cumi, ki tudja milyen messzire, úgy tűnik, ezúttal marad a helyén, miközben a kis töpszli a fejét forgatva Naomi felé pislog nagyokat. Én meg csak rázom ringatom monoton ugyanúgy, ahogy alig pár perce mutatták, miközben még mindig nem akarom elhinni, hogy... ennyi? Úgy tűnik, tényleg egészen megnyugodott. De hát én is ugyanezeket csináltam, akkor miért nem?
Mindegy is, a lényeg, hogy végre elhallgatott, én pedig, kihasználva az alkalmat, közelebb is lépek Naomihoz, hogy egy csókkal köszöntsem, ha már eddig nem volt rá lehetőségem. Mielőtt azonban még rákérdezhetnék, hogy telt a napja, már hallom is, ahogy a cumi ismét koppan a földön. A kisasszonyra lenézve úgy nagyjából két másodpercig nézhetünk farkasszemet egymással megszeppenve, hogy most mi van? Mielőtt ismért elkezdene torka szakadtából ordítani...
- Kész, én feladom. Nem csípi a képem. Vagy a hangom. Vagy energiám. Vagy nem tudom, semmit se...- próbálom tovább ringatni, gyorsabban, vagy más irányba, vagy... reménytelenül próbálkozva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Szomb. Ápr. 30, 2016 1:25 am

- Nem azért kakilnak, mert utálnak, de nyugi, akkor tisztába rakom én.
Abszolút nem tartok attól, hogy esetlegesen odataccsolnék, mert a húgomon is gyakoroltam, nem is olyan rég, hiszen voltunk otthon pár napot, mielőtt kifeküdtünk volna, mint a gyalogbékák.
- Tisztára úgy beszélsz, mintha te nem örülnél, hogy nem kell egyedül aludnod… és a többi.
Még mutatom is a blablát az ujjaimmal, bájos pasihiszti, komolyan, sokat nem tudok tenni ellene, mert én nyilván nem gondoltam komolyan, ő meg csak… nos, önmaga, mondhatni.
- Nem tudom, alapvetően minden gyerek más, Nevaeh például azt szereti, ha a fülét morzsolgatom, miközben ringatom. Nagy luxus, ha engem kérdezel, bár cserébe két perc alatt elalszik, ami meg tök jó.
Egészen bírom a kiscsajt, de nagyon fura, hogy a húgom ennyivel fiatalabb nálam, simán inkább lehetnék neki az anyja, mint Mayának, de nem szólok inkább rá, apa úgyis remek egyészségnek örvend, és valósággal megfiatalodott a hugim mellett, jót tett neki a dolog.
- Ja… na nem baj, lehet más, ha én adom, sosem lehet náluk tudni.
Egy ideig csönd van a cumis művelet után, aminek igazán szívből örülök, mert nem szerettem volna, hogyha csúf vereséget szenvedek a témában, még akkor sem, ha nem vagyok éppen mintaanya, jobban mondva, pont ezeket az éveket hagytam ki sajnos az életemből.
A csók után kissé elvarázsolt tekintettel harapom be az ajkaimat, és vigyorgok, mint a tejbetök. Nem tehetek róla, na. Egyébként, határozottan nem bántam meg, hogy a temetés előtt megtettem, lévén nem küldött el a fenébe, és ráadásul azóta együtt is alszunk. Tudom, elég nagy szerepe van a dologban Savannah halálának is, mert valahogy egyedül nehezére esik megbirkózni vele, és egyébként sem küldtem volna el semmi pénzért, de mivel nekem is fáj, nagyon is sejtem, neki mennyire rossz lehet, szívtelen meg sosem voltam.
- Na jó, akkor… nem tudom, mi van? Azt mondtad, evett is. A pelus nincs átázva, nem is kakis, a cumi nem kell, az ujjam kellett… ööö…
Közelebb lépek, és egy keveset produkálom magam Aida előtt, mindenféle dinka hangokat adva ki, meg pofákat vágva, és akkor kezdem kapizsgálni, hogy hol lehet ez a kutya elásva, mikor ismét megnyugszik, és rám figyel. Csóri Jackson, ha igazam van, akár a feje tetején is állhatna, akkor sem hagyná abba a sírást.
- Megpróbálom én, jó? Van egy teóriám, de nem biztos, hogy igazam van, csak elég valószínű.
Nyúlok oda, hogy átvegyem tőle a kiscsajt, és már ringok is, mintha kötelező lenne. Ez valahogy minden nőbe bele van kódolva szerintem. Mondjuk, akkor nem kicsit sajdul össze a szívem, amikor fordulna be, hogy cicizzen. Fel is sóhajtok egy nagyot, és jobb híján csak a cumijával tudok szolgálni, de mivel nem éhes, csak nyugtatná magát, így azon is elnyammog.
- Szóval, ha nyugton marad nálam, akkor valószínűleg az a helyzet, hogy mivel szinte csak az anyukájával van, és nincs férfiakhoz szokva, nyugodtabb a nőknél.
Meglehet, nagyon mellélőttem, de nem tartom magam éppenséggel gyereksuttogónak, hogy tudjam, mikor mi bajuk van, és egy csapásra megoldjak minden gondot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 604
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Vas. Máj. 01, 2016 3:45 pm

Persze, nyilván nem, én is tudom, de elég hatásos módja lenne a másik tudtára adásának is, hogy mennyire „örül” neki.
- Nem mondtam, hogy nem örülök. - meg egyébként is, ha nem örülnék, már rég visszacuccoltam volna a saját szobámba. Míg eleinte úgy voltam vele, hogy még mindig sokkal megnyugtatóbb egy élő, alvó mellett átvirrasztani az éjszakát, mint ha egyedül marad az ember a gondolataival a nagy hulla csendben... Őszintén? Szerintem én lepődtem meg legjobban rajta, hogy az elmúlt pár éjszakát úgy átaludtam, mint ha fejbevertek volna. Vagy a stressz meg a gyász csinált ki ennyire, vagy a kómához van köze, vagy... nem tudom. Naomi titkos képessége még mindig működik rajtam, hogy mellette sokkal nyugodtabb alvó vagyok.
Amúgy hogy is szoktad csinálni? Így...? - öltök nyelvet a blabla mutogatására, ahogy ő is szokta mindig hasonlóan komolytalanul kedveskedős helyzetekben.
- Nem csodálom, hogy szereti. Van olyan, aki nem? - kérdezek vissza a fülmorzsolgatásra, én is el bírom viselni, igaz, a két percen belül bealvás az felejtős... Az inkább fejsimogatással esélyes, még ha nem is szoktam különösebben reklámozni. Bár az is csak az esti sztorizgatással az igazi...
- Ha én tudnám... - sóhajtok fáradtan, ahogy újra kezdődik a hiszti Aida előadásában... bár ha úgy nézzük, hogy legalább egy fél percig, percig csendben volt, már ez is haladás, nem?
- Már itt rázom a fenekét vagy egy órája, beszéltem hozzá, a játéka sem érdekelte, fütyültem is, kutyát is néztünk, a cumisüveg láttán is csak sztrájkolva fordítgatta a fejét... - sorolok mindent, ami eszembe jut, és amivel egymást boldogítottuk mióta hazaértünk, úgyhogy már igencsak kezdek kifogyni az ötletekből, feladva a maradék reményt, hogy egyszer elhallgasson a kicsi.
- Csak nyugodtan. Rosszabb már úgy se lehet a helyzet, nem? - lépek közelebb, hogy elvegye tőlem a kis bőgőmasinát, aki úgy tűnik, Naominak hála ismét lentebb vette kicsit a hangerőt. Szerinem három utcával arrébb is hallották, mekkora kő esett le a szívemről.
Gyorsan el is hátrálok tőlük, sőt, szívem szerint mennék, aztán kidőlnék én is egy kicsit, vagy eltenném magam holnapra, de lévén Abigail az én gondjaimra bízta a lányát, nincs képem itthagyni Naomit, most, hogy megmentette a haza becsületét helyettem.
- Hát ez nagyszerű... Akkor nem csodálom, hogy anyira nem örült nekem. - húztam el a szám, ahogy jobb híján csak a kanapéra ejtettem le magam, pihenni. És még attól félt Naomi, hogy Mayával hogy fogom bírni? Hát ezek után röhögve... Bár annak azért örülök, hogy nincs ikertestvére. Sem neki, sem Aidának.
- De így elnézve, lehet, hogy mégis igazad van. Most, hogy átvetted tőlem, meg nem lát engem, egészen megnyugodott. Eldobom az agyam, ha neked meg 5 perc alatt elalszik... - figyeltem őket, ahogy a pici egészen bevackolja magát Naomi karjaiba, békésen szuszogva.
- Nem hittem volna, hogy az elmúlt óra után még valaha még mondok ilyet, de... egész aranyos. Így. Csendesen. - gondolkoztam hangosan, kényelmesen hátradőlve, miután arrébb toltam a babás motyókat, és csak szótlanul követtem a tekintetemmel a kis párost, egészen elmerülve a gondolataimban.
Vajon milyen lett volna, ha a akkor ősszel nem válnak el az útjaink? Ha akkor olyan fiatalon szakad a nyakunkba ez az egész szülő-gyerek fordulat? Naominak akkor is ilyen jól állt volna az anyaság? Én mennyivel lettem volna másabb apa?
- Maya is ilyen lehetett kicsiként? Vagy...- bukik ki belőlem az utolsó kérdés, és így elsőre még csak az sem tűnik fel, hogy nem csak a gondolataimban fogalmazódik meg...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. Máj. 06, 2016 11:09 pm

- Pont úgy.
Nem veszem zokon, miért is tenném, épp eleget látja tőlem, hogy néha egyszerűen visszakapjam a dolgot. Nem mintha most épp nem én lettem volna megint a szemtelen, de hát ez már csak olyan, amit nem hiszem, hogy egyhamar le fogok vetkőzni. leginkább soha.
- Szerintem vannak páran, akik nem bírják, ha buzerálják őket.
Az, hogy mi történetesen nem tartozunk közéjük, egy dolog, de mondjuk megnézném, hogy egy Kate, vagy egy Gina mit szól a hasonló kísérletekhez, kötve hiszem, hogy nagyon értékelnék a dolgot. Ami engem illett, bármikor, bármilyen simi jöhet, és Jacksont is elég jól ismerem ilyen téren, kivéve persze, ha valamit beújított azóta ilyen téren.
- Az is lehet, hogy csak az anyukája hiányzik neki, akkor viszont tényleg fejre is állhatunk akár, semmi esélyünk nem lesz.
Annyira azért nem stresszeltem ezen, mert minek. Nagyobb gondunk is van, mint egy bőgő baba, a sírásba belehalni úgysem fog, maximum elfárad, mi meg mosakodhatunk Abi előtt, hogy hát, esélyünk sem volt Aida ellen.
- Ilyet még véletlenül se mondj, tuti lehet.
Teszem azt az is nagyon betenne nekünk, ha bekakilna, mármint, nekem annyira nem, cseréltem már kakis pelust, de Jackson részéről szerintem ez nem igazán mondható el. Szerencsére azért az ölemben abbahagyja a ramazúrit a kiscsaj, amiért felettébb hálás vagyok, mert eléggé befürödhettem volna, ha nincs igazam, de szerencsére erről nem volt szó, közel sem.
- Valóban nem csoda, már ha igazam van.
Nem biztos, de erős a gyanúm, elvégre, ott nincs férfi a háznál, és abszolút nem hinném, hogy hozzá van szokva, bár, ha olykor meg fog fordulni az egyetemen, akkor esélyesen majd ez változni fog, de egyelőre még egyébként is túlságosan pici. Valahogy az ő helyzetük is egészen szívszorító, elvégre, ott voltam az esküvőjükön, Killian mégis ki tudja, merre jár, pedig egy csodálatos nő, és egy tündéri baba várja haza. Fura az élet.
- Áhh, csak bekábítja a gyógyszertárszag.
Somolygok az orrom alatt, mintegy megnyugtatásul szánva Jacksonnak, mert nem szeretném tényleg, hogy rosszul érezze magát azért, mert egy ilyen dolog egy nőnek hamarabb sikerül, mint egy pasinak. Ujjam hegyével közben cirógatom a kislány arcát, és nem tudok szabadulni attól a kellemetlen szorítástól a szívemben, hogy ezt nekem, sőt, nekünk, át kellett volna élnünk Mayával. Az viszont csak hab a tortán, hogy én már soha az életben nem tehetem ezt meg a saját gyerekemmel.
- Szerintem fáradt is volt… ilyenkor még nagyon sokat szunyálnak. Egyébként tényleg cuki.
Nézem a kis arcocskáját, miközben igyekszem nem túl nagyokat nyelni, de bevallom, egyre fájdalmasabban élem meg, hogy lassan elszenderedik a kezemben. Főleg az teszi be végképp a kaput, amikor Jackson olyat kérdez, amit talán nem kéne.
- Ühüm. Csak vörösebb.
Fordulok el közben ringó mozdulatokkal, mert nem szeretném, hogy lássa a fátyolos tekintetemet. Most valahogy abszolút nem hiányzik neki, hogy még az én érzékenységem miatt is rosszul érezze magát. Elég hamar sikerül elérni, hogy bedobja a szunyát a kisasszony, és reményeim szerint addigra már nem látszanak a könnyek, bár azzal nem igazán számolok jelenleg, hogy nekem minden érzésem hajlamos visszaköszönni az arcomról/szemeimből.
Aidát azonban bele is pakolom a hordozóba, babakocsiba, amivel hozták, és betakargatom, hagy aludjon nyugton egy kicsit.
- Te ettél már egyáltalán, mióta hazajöttél? Kérsz valamit?
Terelek, nyilván így az egyszerűbb…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 604
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Szomb. Máj. 07, 2016 6:26 pm

- Mondjuk igaz... - így újragondolva a témát kicsit nagyobb ismerősi körben, már nekem is eszembe jut olyan, aki esélyesen előbb tépné le a kezed és állítaná a hátadba, ha ilyesmivel próbálkoznál - Meg az se mindegy, ki csinálja. - tettem még hozzá a nagy agymenéshez, azt hiszem, nem is kell túlmagyarázni a dolgot.
Csak egy fáradtan húzom el a szám az újabb ötletre? Tényleg ez lesz a baj? Ennyit a csendes esti pihenőről, esélye sincs az embernek, hogy megpróbáljon leereszteni egy ilyen kis bőgőmasina mellett.
- Jó, nyilván lehet... de csak nem. Amennyi rossz történt mostanában, lassan javulhatna a tendencia, aztán jöhetnének már a jók is. - felelem csendesen, mielőtt átpasszolnám a kicsit, én meg végre lerogynék a kanapéra pihenni kicsit. Igaz, kérdéses, mennyire pihentető bármi is, ha egy gyerek bömböl ugyanabban a helységben.
- A gyógyszertárszag, mi? Látszik, hogy egy orvos lánya, a gyógyszerész egyből haver. - mosolyodtam el, mert nem tudom... engem a kórházi fertőtlenítőszag meg a gyógyszerek illata már csak tudat alatt is feszélyez. Nem mint ha félnék tőle, csak valahogy mindig a balesetem utáni időket juttatja eszembe, azokra az időkre meg ki akar emlékezni, amikor még az ágyból sem volt szabad felkelnem? Mondjuk nem is tudtam volna.
- Nincs valami beépített biológiai órájuk, hogy este 7-kor szunya bekapcs, aztán reggel 7-ig nyugi van? Vagy csak a mesékben? Valójában meg három óránként felébrednek aztán kezdődik újra a műsor... - találgatok hangosan, és hirtelen roppant mód tudom értékelni, hogy csak egy pár órára avanzsáltunk át bébiszitterekké, és nem mondjuk egész estére.  Na az lenne még a szép.
A hümmögésre tőlem is csak egy hümmentés érkezik reakcióként, mielőtt lustán Maya szobájának irányába fordítanám a fejemet. Nem tudom, hogy miért jut eszembe pont most a pár hónappal ezelőtti beszélgetésünk, hisz merőben mások voltak a körülmények, és még csak nem is itt a nappaliban voltunk, hanem a konyhában főzőcskéztünk épp... De talán akkor láttam utoljára hasonló szomorúságot, mint amit most sikerül elcsípnem Naomi tekintetében. Még sem szólok egy szót sem, mint ha észre sem vettem volna, csendesen strázsálva továbbra is a helyemen, és csak akkor mozdulok, hogy segítsek a hordozóba pakolni a csöppséget, amikor az már biztosra vehetően elaludt.
- Még nem. Meg akartalak várni vele. Mert... - egyrészt nem szeretek egyedül enni, bár ez nem újdonság. Másrészt mielőtt folytattam volna, csak kinyújtottam a kezem felé, hadd öleljem már meg végre rendesen is, így hogy nem egy keservesen síró pár hónapos foglal le. Ha pedig nem utasítja el, akkor biztos, hogy jó pár percig biztosan nem szabadul a karjaim közül, addig biztosan, miközben csendesen tovább mesélek neki - Az jutott eszembe, hogy akár el is mehetnénk valahová vacsorázni így hármasban. De nem számoltam azzal, hogy társaságunk lesz - böktem a fejemmel Aida felé - Meg amikor hazaértünk és kérdezem, Maya sem volt éhes, szóval sanszosan majd máskor... - vontam újra vállat, ha már a mai este fényében eleve több sebből vérzett ez az itthonról kimozdulós ötlet.
- Nem tudom, te mennyire vagy éhes. Rendeljünk valamit, vagy nézzük meg, mi van a hűtőben? - adtam meg magam a tématerelésnek, egyelőre... - Aztán ha a kisasszony még mindig nem éhes, mást nem bevackoljuk magunkat a kanapéra vagy az ágyba, aztán nézünk valami filmet közben? - hoztam fel ötletnek, mert azt hiszem, némi kikapcsolódás nem árt egyikünknek sem az elmúlt napok lehangoltsága után. Igaz, tennivaló akadna még itthon, de most valahogy ezerszer inkább van kedvem itt lenni Naomi közelében – még ha végül mást se csinálunk, csak ücsörgünk szótlanul egymást mellett – mint a gyógytornász által előírt feladatokkal szenvedni, vagy bármi egyéb, hasznosság.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Kedd. Máj. 17, 2016 11:38 pm

- Na ez tény és való.
Én azért elég jámbor lélek vagyok, de még én sem engedném mindenkinek, sőt, talán fel is nháborodnék, ha valaki olyan bűvészkedne ilyesmibvel, akit alig ismerek. Van benne azért valami intim. Szerintem legalábbis.
- Ezzel is egyet kell értenem, valóban jöhetne már valami jó is.
S itt nem arról van szó, hogy ne vettem volna észre azt, hogy némileg közelebb kerültünk egymáshoz, mert annak nagyoin is körülök, csupán a körülmények nem megfelelőek. Kezdem azt hinni, hogy velünk kapcsolatban ilyen nem is lesz soha, mert nemes egyszerűséggel valami mindig történik. Kész csoda volt a Vörös Hold előtti nyugis két-három hónap. Mindenesetre ezen sem agyalok túl sokat, az sosem használ esetemben.
- Ez nem is lehet kérdés kérem.
Alapesetben nem szokásom bűzölögni, mert lezuhanyzom, mire ő hazaesik, de mostanában elég sokat van itthon, és nincs erre módom. Ám azt hiszem, ez még mindig inkább viselhető kategória, mint a kórházszag, na attól én is rosszul vagyok, lévén kórházfóbiám van elég erősen
- Álmodj királyfi. Szép is lenne, ha ilyen egyszerű lenne velük. Nevaeh például csak azért aludta át viszonylag korán az éjszakát, mert tápszeres volt az elejétől fogva, és azért biztos lusta volt felkelni.
Szerintem minden anyuka örvendene, ha akadna bármi, amitől ennyit alszik a gyereke, de sokan már az egyben végig aludt hat óráért is áldanák az eget. Ami engem illet, nyilván fogalmam sincs róla saját tapasztalat alapján, lévén nem volt lehetőségem felnevelni a saját lányomat.
Könnyű belemenekülni most az altatásba, nem szeretnék arra gondolni, mennyire vágytam volna felnevelni a saját gyermekem, bármennyire is voltam még fiatal. Megtettem volna, bármi áron, s talán Jacksonnal együtt, hisz ha nem féltem volna ennyire, biztosan elmondom neki. Sajnos másként alakult, és sosem tudom meg, mi lett volna velünk, ha nem szakítanak szét a szüleink.
Végül a leányzó a hordozóban landol, szerencsére sikerült elaltatni, de gondolom a hosszas sírdogálás ki is merítette rendesen. Egészen sajnálom a dolgot. Az ölelése kicsit meglep, bár talán már nem kellene, hogy így legyen, de nem gondoltam volna, hogy észrevette a kínlódásomat, ezek szerint viszont már sokkal inkább nem van hangolódva, mint én éreztem. Könnyedén, jólesően simulok a karjai közé, és ölelem át én magam is, s csak remélni tudom, hogy legalább sírni nem fogok. Elég már a könnyekből, de tényleg.
- Én… nem baj… nekem így is jó. Mondjuk egész este.
Mosolyodtam a mellkasába, mert még mindig nem távolodtam el. Mélyet szívva az illatából máris jobb hely volt a világ, talán még mindig gőze sem volt arról, mennyire nagyon fontos ő nekem, és hogy amilyen könnyedén lök a pokol mocsaras bugyraiba, épp annyira könnyen emel is fel.
- Nem tudom, mi maradt a tegnapiból, de szerintem rendeljünk inkább, azért biztos nem kell keresztbe szalmát sem tenni.
Már a telefon felemelésén kívül, most valahogy nem éreztem alkalmasnak rá magam úgy igazán, hogy bármi komolyabbat készítsek, esélyesen magamnak is csak valami pirítósszerűt csináltam volna, azt is csupán azért, hogy valami legyen a hasamban.
- A film ötletét is megvettem, aztán valamelyik este elugorhatunk vacsizni, mondjuk pénteken, amikor senkinek sem kell azért aggódnia, hogy másnap fel kell kelnie.
Csak nekem futni, bár valahogy mostanában egyre gyakrabban hiúsul meg a dolog, mert valaki nem ereszt. Az meg még most se nagyon megy, hogy nemet mondjak neki, legyen szó gyakorlatilag bármikor. Sőt, igazság szerint időnként, sőt, egyre gyakrabban vannak olyan gondolataim és vágyaim, amiket fogalmam sincs, meddig tudok még visszanyelni, de egyelőre tényleg Savannah halála az, ami uralja a mindennapokat, az én elfojtott dolgaim ahhoz képest lényegtelen apróságok.
- Mikorra is jön Abi a gyerkőcért?
Hisz ha nem a közeljövőben, akkor figyelni kell majd a futárt, hogy nehogy csengessen, mert biztosan felkeltené vele Aidát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 604
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Szer. Máj. 18, 2016 6:04 pm

- Más választási lehetőség úgy se nagyon marad, nem igaz? - jegyzem meg, a húga példáját hallgatva meg csak elmosolyodok.
- Mondjuk azt maximálisan megértem, az ilyen pancsolt vackokért én se mozdítanám a kisujjam se. - nem  a babáknak valóra értve, hanem inkább úgy általánosságban. Voltam kórházban elég ideig fekvőbetegként ahhoz, hogy rám is hasonló löttyöket próbáljanak tuknálni a balesetem után, rendes főtt kaja helyett. Köszi, többet se, inkább megtanulok fotoszintetizálni.
Nem is tudom, mikor örültem utoljára ennyire a csendnek, pláne az elmúlt bő egy órás magánkoncert után volt kész felüdülés. Már csak ezért magában kijárna egy ölelés.
- Egész este? Mondanám, hogy ezen ne múljon, majd hordozlak magammal, mint valami kis koalamackót, de szerintem egy idő után csöppet fárasztó lenne. Vagy csak a kanapéig jussunk el, aztán maradhatsz reggelig.- mást nem nem majd Mayát uszítjuk rá az ételfutárra. Mire nem jók a gyerekek?
- Jó kérdés, nem hiszem, hogy túl sok minden... - pillantottam el a konyha irányába, mint ha innen belátnék a hűtőbe. Most így hirtelen kapásból az se rémlik, hogy egyáltalán mit csináltunk tegnap vacsira, nem hogy mennyi maradt belőle?
- Megbeszéltük. - mosolyodtam el, majd kitaláljuk még addig, hogy pontosan hová menjünk, meg lesz idő asztalfoglalást is intézni, biztos ami biztos.
- Nekem azt mondta, hogy két-három óra, maximum... Abból már... legalább egy eltelt, szóval nem hiszem, hogy túl soká tartana neki amit intéz. - lestem Naomi válla fölött a karórámra, hogy valami pontosabbat tudjak mondani. Igaz, attól még közbejöhet neki bármi, de csak nem fog.
- Kipróbáljunk valami újat, vagy maradjunk a jól bevált pizzánál? Úgy rémlik, múltkor valami japán meg görög kajáldás szórólapot is dobtak a postaládánkba. - legalábbis úgy rémlik, ha meg tévednék, és pont valamelyik ilyen lenne a népszerű, majd vadászunk neten valami elérhetőséget hozzá.
- Hozol pár párnát meg takarót? Addig én intézem a többit. - simítok végig az arcán, mielőtt még óvatosan kibújnék az ölelésből, hogy elinduljak megkeresni a telefonom. Ha megvan, meg kitalálta, hogy mit szeretne enni, még Mayához is bekukkantok, a nagy tanulását megzavarva ennyivel, mielőtt megejteném azt a telefonhívást... Aztán olyan óvatossággal, mint ha valami több száz éves kínai porcelánvázát vinnék, viszem át Adiát hordozóstól-mindenestől az étkezőbe, mielőtt pont a TV fényeire, vagy zajaira kelne fel, mert sose lehet tudni, inkább nem kockáztatok.
Végül egy tábla csoki – aminek úgy tűnik, sikeres rejtekhelyet találtam, tekintve, hogy a lányok eddig nem bukkantak rá – egy üveg bor, meg két pohár kíséretében masírozok vissza a nappaliba, lehuppanva a kanapéra, miután lepakoltam a muníciót, meg bevackoltam magam kényelmesen.
- Nem tudom, van-e bármi konkrét elképzelésed, mit nézzünk, nekem különösebben nincs, szóval... improvizáljunk. Gőzöm sincs, hány csatorna van összesen, úgyhogy gondolj egy számra tíz és... hmm, mondjuk száz között. Odakapcsolok és azt nézzük. Nos? - dobom be az ötletet, mert magamat ismerve, ha 15-ször végiglapoznám az összeset, akkor se biztos, hogy találnék olyan műsort, ami tetszene. Egytől tízig meg azért nem ér, mert az összes csatorna, amit viszonylag gyakran nézünk, oda van behangolva, sok izgalom nem lenne abból választani.


// Hajrá életem, dobj valami "jót" csatornára... Rolling Eyes Szurkolok! Hacsak nincs valami jobb ötlet... Very Happy//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Csüt. Máj. 19, 2016 10:05 pm

- Gyúrnod kéne akkor…
Kuncogom ki az ölelésben, mert hát na, nem vagyok egy nehéz eset fizikailag, ugyanakkor tudom jól, hogy például órákig tartani Aidát sem lenne egyszerű, szóval csak egy kis szurka piszka ez a részemről, nincs benne semmi meglepő.
- Jól van, nos, addig szerintem biztosan nem fog aludni, de reméljük a legjobbakat, kipihenten és kaja után azért nyugisabbak a babák.
Noha gondolom Aida még inkább anyatejen él, szóval Abinak vissza kellene érni a következő szoptatásra, igaz, ha lefejt tej van a cumisüvegben, akkor mindegy. Elméletileg ugyan jobb a babáknak, hogyha cicizhetnek, az nyugtatja meg őket a leginkább, de talán nem lesz ezzel gond, hogyha kellőképpen éhes, jó lehet bármiből.
- Hú, valami jó kis görög saláta, meg gyros is beférne most. Ha megtalálod a szórólapot…
Ha nem, akkor szeretlek google, szóval annyira emiatt sem aggódom. A pizzát imádom, de általában az a legkézenfekvőbb megoldás ilyen helyzetekben, és most valahogy nem kívánom.
- Aham.
Már vonulok is be a hálómba, újabban úgyis ott vannak a párna és takaróhegyek, lévén a temetés óta együtt alszunk, és valahogy állandósulni látszik a dolog, ami bevallom, cseppet sem zavar, sőt, igazából sokkal nyugodtabbnak érzem magam azóta, legalábbis én arra fogom. Jackson idegei is kisimultabbnak tűnnek, mint szoktak lenni, bár azt már nehezen hiszem, hogy emiatt lenne, aztán ki tudja. Mindenesetre kihalászok pár nem alvásra használt párnát, illetve takarót is az ágyneműtartómból, amiben éjszaka alszunk, az ilyen szempontból mindig tabu a számomra. Amint ezzel megvagyok, megyek is vissza a kanapéra tábort verni.
A borra elmosolyodom, a csokira pedig még a szemeim is megcsillannak, bár talán nem kellene vacsi előtt, de hát… csoki, na, az a gyengém. Más egyéb mellett, de mivel más egyéb az nincs, csoki meg van, hát marad ez a megoldás. Vagyok olyan pofátlan is, hogy félig fekvő testhelyzetbe foglalom el a kanapé egy részét, és a lábaim valamiféle rejtélyes módon – hát hogyne – az ölében kötnek ki, de ha rám néz, csak vigyorgok. No nem azért csináltam, mert lábmasszázsra vágynék, egyszerűen csak jól esik. Nem is tudom… normális, hétköznapi pár látszatát kelteni, vagy valami ilyesmi.
- Okés. Legyen 44… és remélem, nem valami tizennyolcaskarikás nyalánkság, mert az életben nem mosom le magamról, hogy direkt volt.
Igazából totál mindegy, mert azt tuti nem néznénk, már csak Maya miatt sem. Sőt, még csak a „fenyegetőzésemet” sem váltottam be, hogy megtudja, mennyire de nagyon nem az önmegtartóztatás jegyében óhajtok élni, egyszerűen csak valahogy sosem alakul úgy, hogy… nos, ilyen téren is önmagam legyek.
Nem kell azonban ronggyá égnem magam, de a piros karika azért stimmel, mert bizony egy horrorfilmbe sikerült beletrafálnom. Jellemző…
- Hát csodás…
Már egyből nem ülök olyan nyugodtan, és elég csak az első véres jeleneten túlesnünk, máris úgy fordulok, hogy hol félig, hol teljesen Jackson vállába fúrva arcomat „nézzem” a filmet. Ami engem illet, évek óta ilyesmibe sem lestem bele, mert egyedül túlságosan para, moziban nem nézek horrort, megköveznének, ha egyszer-kétszer felsikítok, és valahogy sosem jött szóba az ilyesmi baráti összejövetelen sem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 604
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Szomb. Máj. 21, 2016 1:11 pm

- Ugyan már... - csóválom a fejem a csipkelődő szavakra, hisz a nem-harcos őrzők közt szerintem még mindig messze én töltök a legtöbb időt edzéssel – még ha munkából kifolyólag is - Majd csalok. - hisz nincs is annál mulatságosabb, mint amikor az ember a hétköznapok monotonitását dobja fel egy kis mágiával, nem igaz? Minden vadak lelke, brummm.
- Hogy miii?! - bukik ki belőlem a riad kérdés, mert nyugtasson meg, hogy csak szivat... mert nehogy már 2 órát ne legyen képes végigaludni egy ilyen kis ördögfióka, amikor elméletben úgy is csak esznek meg alszanak... Biztos csak túlzás, mert ezt képtelenség lenne hosszútávon elviselni, és tekintve, hogy milyen túlnépesedés van a bolygónkon... annyira csak nem lehet vészes a helyzet.
Szóval görög, eldöntetett a kérdés, már megyek is, hogy előtúrjam az újságok közül a szórólapot, meg nézzek magamnak is valami harapnivalót, ami nem saláta, mert nincs bajom azzal se, köretnek egynek elmegy, de na... valamivel azért jól is kell lakni. Pláne ha már az előbb kaptam meg, hogy gyúrnom kéne, ahhoz meg elkél az energia.
Mire mindent elintézek, úgy tűnik, Naomi is visszaér a párnákkal-takarókkal, nincs más hátra, míg keríteni valami filmet, amíg megérkezik a vacsi, amikor azonban épp, hogy csak leülök, és már landolnak is a lábai az ölemben, meglepetten fordulok felé, hogy ezt meg mire véljem? Én akartam valami hasonló kényelembe vágni magam, kár, hogy valaki megelőzött. De ha már így alakult, hadd maradjon, lábmasszázstól meg végképp nem kell tartania – emlékszem, milyen csikis, ilyen helyzetben pedig inkább nem kockáztatnék...
- Hm. Tuti, hogy nem, hallgathatnád jó darabig... bár lehet, hogy ennek fényében egész hamar módosulna az esti filmnézős program... - jegyzem meg szórakozottan, mert ki akar ilyesmit nézni, amikor... Mindegy, nem is agyalok rajta inkább, mert ennyi idő után nem kicsit kezd kínzásra hajazni az, hogy csak az alvás végett bújunk össze esténként. De ha egyszer hol a helyzet, hol az időzítés, vagy a külső körülmények zavarnak be, ahhoz pedig még mindig elég vékony jégen táncolunk, hogy mindketten kellően tartsunk attól, mi van, ha valami megint nagyon elrontunk? Kicsit komolyabb következménnyel jár az egész, tekintve, hogy esetünkben az sem játszik, mint az egy éjszakás tévedéseknél, hogy reggel búcsút mondunk egymásnak, és többet sem látjuk egymást, éljük tovább világunkat, mint ha mi sem történt volna...
- Hmm... Ezt a filmet is de rég láttam. - kell is pár perc, mire leessen, hogy honnan ismerős annyira, akkor azonban elégedett vigyorral dőlök hátra a kanapén – meg fordulok Naomi felé, amolyan „ugye emlékszik még, milyen élmény horrorfilmet nézni velem, amikor pontosan tudom, mikor jönnek az ijesztő részek?” módon.
- Nézd a jó oldalát, még mindig jobb mint valami politikai vitaműsor. Vagy kínai szappanopera. Bár veled horrorfilmet nézni alapjáraton sokkal viccesebb, mint a legtöbb mai vígjáték. - lépegetek végig két ujjammal a lábán, ha még mindig rajtam pihenteti, hogy a végén bátorítóan megpaskoljam a combját, csak hogy tudja, mire készüljön lelkiekben a film alatt.
És bár egy pillanatra felébred bennem a kisördög, hogy mondjuk a Szellemkéz varázslattal hozzam rá a frászt a következő parább jelenet előtt, végül csak leteszek róla – a végén még olyat sikít, hogy felébred a pici, Maya megijed, vagy ő kap szívrohamot, így a mágikus szellemkéz helyett végül két, halványan derengő hiúzfül jelenik meg a fejem felett. Maradok inkább egy olyannál, amit amúgy sem árt gyakorolnom a közelgő vizsgámra, no meg időben meghallok minden fontosat a közelben.
Engem egyébként különösebben nem zavar a temérdek vér látványa a képernyőn, úgy is olyan abszurd és túlzó szinte minden hasonló darabolós horror, hogy az már sokszor röhejes – no meg még mindig ezerszer inkább ez, mint valami két órás nyáladzós romantikus vígjáték, aminek még csak  nem is happy end a vége. Mert mondjuk valaki meghal benne... más se kéne most csodás lelkivilágunknak.
- Nézzenek oda, milyen bújós lett valaki... csokit? - nyújtok hátra a vállam fölött egy kockával belőle, ha épp oda mer nézni a képernyőre, és nem mögém próbál elbújni - Vagy inkább némi bátorságot? - intek az üveg bor felé. Igaz, valami töményebbtől biztos több bátorságot tudna meríteni, de én fel nem kelek innen, amíg nem muszáj, az is biztos. És még csak nem is ijesztgettem eddig... még.


// 30 pont – 15 pont (Minden vadak lelke – hiúz) = 15 pont //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Vas. Máj. 22, 2016 3:32 pm

- Nappal van, ilyenkor, amíg még kicsik, és azonkívül naponta három órát is alszanak, rövidebbek az alvásaik. Nevaeh most már csak kettőt alszik naponta, nagyon maximum másfél órát.
Nem mintha neki pesztrálnia kellene még valaha kisbabát, mármint sajátot, legalábbis, hogyha felmerül benne valaha a gondolat, és együtt maradunk, én nem leszek képes megadni neki. Épp ezért, talán nem is volt túlságosan korrekt tőlem, hogy belementem a második esély dolgába, de akkor eszembe sem jutott, azóta meg már nem igazán lenne értelme felhánytorgatni. Valahogy majdcsak lesz. Mindenesetre, most sem olyannak tűnik, aki epedve vágyna egy saját gyermekre.
- Nos, akkor nem mondhatom azt, hogy annyira bánnám, ha…
Azért végigmondani már nem megy, és éppen forró kása kerülgetős típus sem vagyok, de a húrt nem feszítem, egyrészt, lassan járj, tovább érsz műfajban tengődünk egy ideje, másrészt itt van Aida, és Maya még közel sincs alvás közelben. Kár ilyesmivel túráztatni magunkat. Az egy dolog, hogy magamat már jó ideje sokkolom a sóvárgás tényével, viszont Jackson talán közel sincs annyira hozzászokva, mint én. Nekem sem könnyű, nem is akarom elképzelni, neki milyen lehet. Azt sem tudom, hogy jelen helyzetben van-e biztos… az az egyértelműen tökéletes pillanat, amikor egyszerűen minden klappol, és nem szabad hagyni elúszni. Vagy ilyenre már hiába várok? Nem gyertyafényes vacsorára, vagy bármi ilyen maszlagra gondolok, egyszerűen arra, hogy egymásra nézve mindketten tudjuk szavak nélkül is, hogy eddig hajlandóak voltunk okosan és higgadtan hozzáállni a második esélyünkhöz, de most már talán ideje lesz nem az eszünkre hallgatni.
- Ne izélj már, épp elég sokkoló ez nélküled is.
Kiváltképp azért, mert az esszenciaszerzésem szeptemberben igencsak eldurvult, és vérben ázva vittek haza, nem is emlékszem nagyon semmire, szerintem sokkos állapotba kerültem azon nyomban, hogy a kislány megmenekült. Azóta már abszolút nem sürgős a tanulás, mert hogy egyhamar nem veszem rá magam megint esszenciaszerzésre, az teljesen biztos. Egyébként is még csak két éve vagyok őrző.
- Szerintem egyáltalán nem vicces.
Csípek az oldalába bosszúból, jó előre minden ellenem elkövetett galádságért, amire filmnézést közben vetemedni fog, mert holt biztos, hogy most sem úszom meg a dolgot. Mindennek ellenére hihetetlenül kellemes úgy egymás mellett ülni, hogy hülyülünk, hogy nem az jut eszembe, mennyire fájdalmas, ha véletlenül hozzámért, hanem hogy mennyire örömteli, ahogy magától teszi, és nem az áll a tettei mögött, hogy mindinkább kínozzon a történtek okán.
- Csini.
Pislogok a füleire, ez még nekem messze van, de mindig is érdekesnek találtam a minden vadak lelkét, idővel majd én is megtanulom, és egész biztató a gondolat, hogy majd vele is gyakorolhatok, mert legalább előtte nem kell titkolóznom.
- Mindkettőt, telhetetlen vagyok. Mohó legalább kockázat nélkül lehetek.
Buja nem, de ezt sem teszem hozzá, mert… nos, nem is tudom, most már nem kockáztatnék, a csók egy dolog, de sem túl korán nem akarok túl merészet lépni, sem pedig cafkának nem óhajtanék tűnni a szemében azzal, hogy közönségessé válok. Talán pont akkor fogok túllépni a lényegtelen dolgokon, amikor nem agyalok majd ezen állandóan.
- Légyszi, ne ijessz meg, mert eskü, visszakapod, nem tudom még, hogyan, de tutira bosszút állok…
Elővigyázatosságból azért alapból a szám előtt van a kezem, mert nem akarok felsikítani, és felébreszteni Aidát, szóval remélem, így legalább a hangokat mellőzöm, mert azt egészen biztosra veszem, hogy nem fog megkönyörülni rajtam. Egy idő után már inkább hozzá dőlve nézem a véres „műremeket”, a lábaim már nem az ölében pihennek, a kettő együtt túlságosan kényelmetlen volna. Csak akkor fordítom el a fejem, mikor valami parás részt érzékelek, ami valljuk be, nem túl meglepő módon egész sokszor előfordul, noha egy kicsit talán jobban bírom, mint kamaszként, de azért még mindig nem az igazi a dolog.
Olykor a borért nyúlva kortyolok bele, és egy ízben épp akkor hajolok előre, hogy visszategyem az asztalra, amikor hossza nyugi és csend után hirtelen a képernyőre kerül maszkos gyilkosunk is, én meg olyan szinten megijedek, hogy lezúgok a kanapéról, és finoman szólva is felnyalom a szőnyeget.
- Direkt volt…
Próbálkozom, mert komolyan nincs, hogy valaki olyan halál béna legyen, mint én…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 604
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Hétf. Máj. 23, 2016 11:28 pm

Csak némileg megszeppenve hallgatom Naomi tájékoztatóját, ahogy a szemem sarkából a kis tökmagra lesek, és nem tudok másra gondolni, mintsem jesszus, Abigail, mit szabadítottál ránk? Lehet, legközelebb inkább Naomit kérem meg, ugorjon be hozzá, ha az egyetem környékén jár... Vagy még jobb, kutyulja ki ő unalmas perceiben a mindenféle sport- meg gyógykrémeimet.
- ...ha nem lenne annyi „ha”, mi? - húzom el a szám, ha nem lenne épp két kiskorú is jelen, ha nem csak épp, hogy túl lennénk a Vörös Hold utáni dolgokon, ha nem lennénk mindketten túlzottan óvatosak meg türelmesek, ha nem keresnénk folyton kifogásokat...
„Legrosszabb” esetben megmarad reggeli futás bojkottáló kísérletnek, lassan úgy is kezdek kifogyni az ötletekből, ha úgy nézzük, hogy minden reggel mással próbálom meggyőzni Naomit, hogy maradjon. Inkább lustálkodjon, ráfér a pihenés, majd bepótolja máskor, meg inkább bújjon ide, meg milyen rossz az idő, ilyenkor csak nem megy már... meg csinálok kávét, reggelit, ágyba is hozom, ha marad, vagy csak szimplán átölelem mint ha kispárna lenne, és úgy teszek, mint aki épp mélyen alszik, egy szavát se hallva, és társai.
- Ugyan már... fogd fel úgy, hogy úgy sem valós. Nem vér, amit látsz, hanem mondjuk... ketchup. - vonok vállat - És már hogy ne lenne vicces? Látnád magadat, milyeneket tudsz ugrani félelmedben... - vigyorgok szemtelenül, nagyjából addig, amíg oldalba nem csíp, mert akkor csak egy „hééé” kíséretében mozdulok arrébb, elhessegetve a kezét. Lehet, hogy ezzel régen is egész jól vissza tudott vágni a csikizésekért, de sajnos azóta sem sikerült jobban megszeretnem, mint ahogy az oldalba bökdöséseket se...
- A szarvas szerintem látványosabb, de azért ez se rossz. Köszi. - jegyzem meg, hisz mondjuk a hód elég béna a maga kis lapátfogaival, meg akad még pár hasonló, de hát nem a látvány a lényeg, ugyebár. Így legalább időben hallom, ha Maya közelítene, át tudjunk váltani más csatornára, ha épp menne a hentes munka, vagy ha a futár közeledne... Aida nyekeregne...
- Mohó? Ugyan már... és az elhízás? Meg a vércukor? Meg a koleszterin szint? Meg az alkohol káros hatásai? - komolytalankodok, mert jah, pont olyan alkat meg típus, akiket annyira veszélyeztetnének az ilyesmik. Inkább nyújtok neki még egy kocka csokit, annyira felelőtlen azért én sem vagyok, hogy az egész táblát a közelébe engedjem, az első húsz percet se néznénk meg a filmből, már nyoma sem lenne az egésznek. Majd szépen apránként kap egy-egy kockát. Mondjuk engesztelés képp, miután megijesztettem, vagy oldalba böktem egy-egy parásabb rész közben.
- Hú de félek! Sőőőt.... rettegek! - vágok vissza jócskán rátúlozva a dologra, mielőtt hátradőlnék a kanapén, kényelembe helyezve magam - Állok elébe, kíváncsi vagyok, mivel rukkolsz elő. - adok végül zöld utat neki, úgy is biztos aranyos lesz nézni, ahogy próbálkozik. Mert képzelem... Állj a sarokba? Nem kapsz vacsorát? Sipirc a szobádba aludni...? Mindegy, azért provokálom még egy kicsit pár ijesztgetéssel, nehogy már a végén még megfutamodjon itt nekem.
Mondjuk amikor se szó se beszéd lezúg a kanapéről, azzal meg ő hozza a frászt rám, kapnék én utána reflexből, csak hiába, nem vagyok vérfarkas, így csak a levegőt sikerül markolnom utána. Még szerencse, hogy túl nagyot nem tud esni.
- Persze, természetesen. Mint az amikor a forró kávét borítottad rám, meg amikor hasra vágódtál előttem az egyetemi könyvtárban... Meg ez. - pislantok a nadrágom felé, amin a pohár bor nagyja kötött ki az esés közben. Oké, tudom, kell nekem a dohányzóasztal szélén támasztani a lábam, de azért na...
- De azért jó tudni, hogy van ami sosem változik. Te azért egyben vagy? Vagy hozzam az elsősegély dobozt? - kérdezek azért rá, biztos ami biztos, mert igaz, hogy az esetlenkedésben nem nagyon akad párja, ha olyanja van, de hála az égnek a zöld-kék foltoknál komolyabb baj azért nem szokott olyan sokszor történni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Szer. Máj. 25, 2016 3:40 pm

- Nos… igen, határozottan nem bánnám, ha egyetlen Ha sem lenne.
S lám, ebben is volt rögtön kettő. Ami azt illeti, épp eléggé elzüllöttem, miután ott maradtam a gimiben, közszájon forogva, és a világon semmi sem érdekelt, csak hogy felejtsek. Amint a mellékelt ábra is mutatja, egyáltalán nem jött össze, szóval, minden egyéb helyett egyszerűen csak az ujjai közé fonom sajátjaimat, mert ebből még nem lehet semmi visszafordíthatatlan. Anya vagyok, gyógyszerész és közel sem utolsó sorban őrző. Nem engedhetem meg magamnak, hogy a vágyaimat előtérbe helyezve romboljak le önmagamat azzal, hogy megint elszúrom, pedig az égiek a tanúim rá, hányszor gondolkodtam már rajta, hogy egyszerűen csak törülközőben sétálok ki a fürdőből a szobámban „felejtett” hálóruhámért, amolyan lássuk, mi lesz módon. Nem tettem meg, bár lassan már ott tartok, hogy egyszerűen egyetlen értelmes kifogást sem találok arra, miért ne lehetnénk egészséges felnőtt emberek, nem pedig önsanyargató, mindent jól csinálni akaró koravén hülyék…
- Aha, ketchup. A képzettársításom sajna nem úgy működik.
Sajnos, nem sajnos, már most láttam durva dolgokat, szanaszét törték az ujjaimat, úgy összevertek, hogy alig bírtam mozogni, és majdnem megfulladtam, csoda, hogy nem félek a víztől. Ami meg a vért illeti… napokig kapartam ki a körmeim alól annak a szemét vérfarkasnak a vérét, aki meg akarta enni ebédre azt a kislányt. Ha Nicholas nincs ott akkor, most halott lennék. A vér nem ketchup.
- Hát jó.
Dacoskodva fonom össze a mellkasom előtt karjaimat, ahogy arrébb somfordál, és csak azért sem kúszok utána, mint valami pitiző kiskutya. Sosem bírtam, ha valakinek mindent szabad, nekem meg semmit.
- Miért, akkor agancsaid lesznek? Vagy amúgy a szarvastól mit kölcsönzöl?
Ebbe még nem mélyedtem el, de előre dolgozni azért szerintem sosem árt. Mindenesetre vannak, amik rettentő módon bénák lehetnek, de a hasznosságukat sosem kérdőjelezném meg. Nyilván jól jönnek adott helyzetekben, máskülönben nem szenvedett volna vele senki annyit, hogy kidolgozza őket.
- Nyugi, nem festetem megint szőkére a hajam. Egyébként meg, itt-ott elférne még rajtam pár kiló úgyis. Mondjuk, ha a tömérdek csokitól eddig nem jött rám vissza minden, azt hiszem, ezt már buktam.
Veszem el az újabb kockát, és elvigyorodom a kecskére nem bízzuk a káposztát szitun, ne higgye azt, hogy nem tűnt fel.
- Elsőként eszembe jutott, hogy veszek egy tűzhangya farmot, és valahogy majd betalálnak a gatyáid közé… Az ágy azért nem jó, mert együtt alszunk, én is megszívnám. Viszont nem tudom, vannak-e erre tűzhangyák. Szerinted?
Lököm el két halkabb sikkantás között, csak hogy lássa, azért a kreativitást igazán nem mellőzöm, csak meg kell találni a megfelelő alapanyagot a „véres” bosszúhoz. Hümm… oké, hát erről támadt is egy igazán remek ötletem, bár szerintem azért rohadtul tudna utálni, de talán egy életre letenne arról, hogy a horrorfilmek keretei közt ijesztget. S ha már áll elébe… akkor nevezhetném zöld lámpának is, nemde? Egészen kíváncsi lennék, milyen reakciókat váltanék ki belőle.
Azt hiszem, az elgondolkodás is kellőképpen rátesz egy lapáttal a helyzetre, és elősegíti a földön landolásomat, mindenesetre ott kötök ki, és még azt sem sikerül eszközölnöm, hogy a borospoharat megmentsem, ellenben Jacksonon landol.
- Nem ez… az esés. A kávét sem direkt borítottam rád, akkor az arcodra céloztam volna, és amúgy ne dramatizáld túl, nem is volt olyan forró. Nézd a jó oldalát, legalább nem csípő tájékon kötött ki, az lett volna csak az igazán kínos…
Nem mintha nem látnák rációt arra, hogy nadrágtalanítsam, de azt azért nem ilyen kellemetlen keretek között művelném.  
- Jól vagyok, csalánba nem üt a ménkű… Hozzak neked másik nadrágot?
Ha már miattam lett boros… azért remélem a szőnyegre nem ment, mert ha igen, akkor lehet a kiborulás szélére kerülök. A nadrághozatalra meg azért hajlok ennyire könnyedén, mert legalább addig sem kell a horrort lesnem, amiben már megint kinyírnak valakit, de háttal a képernyőnek annyira nem gázos a dolog. Közben fel is állok, minek keretei közt a lehető legnagyobb természetességgel vételezek el egyből két kocka csokit, és nem vagyok rest utána pofátlanul nyelvet is ölteni rá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jackson Carter
Informátor

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 604
◯ IC REAG : 481
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Pént. Máj. 27, 2016 12:58 pm

Inkább nem adok újabb ötleteket, ha már ez se működött, csak csendes beletörődéssel veszem a dolgot. Mást nem, ha nagyon tragédiába torkollana a választott film, majd keresünk valami mást, bár egy próbát azért csak adjunk az egésznek, ha már ebbe sikerült beletrafálni.
- Pontosan! - bólintok vigyorogva  a kérdésére - Gyorsaság és ügyesség. Freestyle jégkorcsolyával kombinálva valami kegyetlenül látványos. Na, majd ha te is megtanulod a varázslatot, hátha jobban megy a korizás is. - gondolkozok hangosan, mert valljuk be, nyugodt szívvel még csak a közelébe sem engedném felügyelet nélkül, nem hogy rá.
- Hát, ha szőke szeretnél lenni, szíved joga... - tártam szét a kezeimet, ha ő attól érzi jól magát... Azt meg úgy is tudja, egyébként hogy vélekedek a témáról.
- Csodálkozol? Amilyen össze-vissza tudsz enni. - ha nem is feltétlenül mostanában, de elég talán néhány hónap távlatára visszatekinteni. Még jó, hogy van egy pletykás lányunk, aki olyankor is beszámol mindenről, amikor az ember épp távol van otthonról, azt meg inkább nem akarom tudni, rólam miket árulkodik a hátam mögött.
- Szerintem... legalább olyan gyakoriak errefelé mint a sivatagi rókák. - csak az egyik a száraz meleget csípi, a másik meg a párás meleget, ha jól rémlik, annyira nem is lényeges . És de izé vagy... látom, azért te is tudsz dög lenni, ha akarsz. - felelem elismerősen, már ami a másik szivatását illeti. Bár ilyet azért csak nem játszana be, ha meg mégis... hát, vagy egyből költözök vissza az egyetemre, vagy kezdődjék a háború... - Amúgy meg nem abban maradtunk, hogy nincs több állat a lakásban? A hangya is az, szóval bukta. - teszek pontot az ügy végére, azt meg honnan is tudhatnám, hogy pár nap múlva ennek ellenére pont én leszek az, aki két elárvult macskával állít haza...?
- Nem dramatizálom túl, csak a kedvenc pulcsim volt. - szögezem le, azt meg csak gondolatban teszem hozzá, hogy jah, képzelem... az egy dolog, hogy az arcomra célzott volna, az, hogy eltalált volna vagy sem, megint teljesen más téma őt ismerve.
- Nem is tudom kinek lett volna kínosabb. - jegyzem meg, igaz, ha forró kávéval játssza be ugyanazt, akkor azt hiszem, egyértelmű. Így viszont csak felkelek a kanapéról, a fejemet rázva.
- Maradj csak, én már úgy is láttam a filmet, és most tök jó rész jön benne. Kár lenne kihagynod. Meg egy ilyen, jóindulattal három pontosra értékelt esés után.- naná, hogy újabb látványos hentes-jelenet jön, nagy sok fantázia nem kell ahhoz, hogy rájöjjön az ember.
A csokilopást persze észreveszem így is, kap is egy barackot a fejére, mielőtt visszaindulnék a ruhásszekrény felé, csak a folyosó elején torpanok meg pár pillanatra, ahogy a halványan derengő hiúzfüleim megrezzennek.
- Úgy tűnik, jött valaki. Azt nem tudom, hogy Abie, vagy a futár, esetleg mindkettő, de megnézed? Ha az utóbbi, a kabátzsebemben ott a tárcám, nyugodtan fizess vele. - intek a bejárati ajtó felé, úgy tűnik, mégiscsak megússza azt a jó kis jelenetet, amíg másik nadrágot vadászok magamnak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Maya, Naomi és Jackson háza // Today at 1:08 pm

Vissza az elejére Go down
 

Maya, Naomi és Jackson háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 5 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

 Similar topics

-
» Maya, Naomi és Jackson háza
» Mágiával átitatva (tetoválások, fegyverek, főzetek)
» Jackson Calhoun
» Naomi - Dear Diary

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Házak, lakások :: Házak-