HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
AKTÍV KARAKTEREK
68 TAG 31 FÉRFI 37 NŐ
FAIRBANKSI FALKA
19 TAG 8 FÉRFI 11 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
17 TAG 7 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
18 TAG 10 FÉRFI 8 NŐ
EMBEREK
5 TAG 2 FÉRFI 3 NŐ
VÉRVONALFŐK
9 TAG 4 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legszomorúbb:

...A Legjobb Bónusz:



írta  Daisy Corina Lacroix Yesterday at 7:52 pm
írta  Primrose Trevelyan Szomb. Nov. 18, 2017 11:58 pm
írta  Alignak Szomb. Nov. 18, 2017 11:36 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Nov. 18, 2017 11:21 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Nov. 18, 2017 2:34 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Nov. 18, 2017 2:18 pm
írta  Wyatt L. Quinn Szomb. Nov. 18, 2017 11:06 am
írta  Darren Northlake Szomb. Nov. 18, 2017 10:21 am
írta  Celaena McDonald Szomb. Nov. 18, 2017 10:20 am
írta  Jackson Carter Pént. Nov. 17, 2017 10:42 pm
írta  Rocky Pént. Nov. 17, 2017 7:19 pm
írta  Zachariah O. Danvers Csüt. Nov. 16, 2017 9:15 pm
írta  Kyle Prescott Csüt. Nov. 16, 2017 8:43 pm
írta  Alignak Csüt. Nov. 16, 2017 8:06 pm
írta  Daisy Corina Lacroix Csüt. Nov. 16, 2017 11:33 am
írta  Daphné Seward Hétf. Nov. 13, 2017 9:12 pm
írta  Darren Northlake Hétf. Nov. 13, 2017 8:47 pm
írta  Darren Northlake Hétf. Nov. 13, 2017 8:45 pm
írta  Hannah B. Wilson Hétf. Nov. 13, 2017 8:34 pm
írta  Daisy Corina Lacroix Hétf. Nov. 13, 2017 7:57 pm
írta  Daisy Corina Lacroix Hétf. Nov. 13, 2017 7:19 pm
írta  Alignak Vas. Nov. 12, 2017 4:43 pm
írta  Destiny Maeve Bluefox Vas. Nov. 12, 2017 3:10 pm
írta  Corinne June Mouser Vas. Nov. 12, 2017 3:08 pm
írta  Catherine Benedict Vas. Nov. 12, 2017 9:35 am
írta  Hans Elfman Pént. Nov. 10, 2017 1:42 pm
írta  Rebecca Morgan Kedd Nov. 07, 2017 7:13 am
Darren Northlake
 
Jackson Carter
 
Primrose Trevelyan
 
Alignak
 
Daisy Corina Lacroix
 
Hans Elfman
 
Michael Cooper
 
Celaena McDonald
 
Rebecca Morgan
 
Rocky
 

Share | .

 

 Gloucestershire (Anglia)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6688
◯ IC REAG : 8489
Gloucestershire (Anglia) // Szer. Nov. 18, 2015 10:16 am

First topic message reminder :

Megye Anglia északnyugati részén. Legfőbb városa Gloucester, további jelentősebb városok: Cheltenham, Cirencester, Stroud, és Tewkesbury.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net



























SzerzőÜzenet
Rebecca Morgan
II. Tanonc
avatar

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 789
◯ IC REAG : 725
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Gloucestershire (Anglia) // Kedd Dec. 22, 2015 10:32 am

Egon & Becca



*Már sikerült félretennem azt a lélekben és szívben turkáló, alattomos tudást miszerint nem vár ránk boldog és végtelen öröklét együtt. Egon talán több száz évig is eléldegél ha képes visszafogni magát és nem kihúzni a gyufát nála erősebb és magasabb rangú farkasok előtt, megérheti az ezredik évét is akár, én viszont még őrzőként sem fogom, bár jelentősen megnövekedtek az esélyeink. A ragaszkodásom és a hűségem épp ezért erős, szeretnék minden percet kihasználni ami nekünk megadatott, bármennyire is csöpög a romantikától ez a gondolat, ergo egyáltalán nem vettem tervbe, hogy elveszek. Imádtam Egont úgy ahogy volt, amilyennek megismertem, próbáltam más szemmel nézni de egyszerűen nem ment, számomra ő volt a tökéletes férfi aki kiegészíti minden hibámat, aki a rosszat jobbá teszi bennem, a jót pedig megsokszorozza. Nem hízelgésből mondtam amit mondtam és nem azért, hogy kijavítsam magam, nem volt mit kijavítani, megmagyarázni sem, legfeljebb átírni a gondolataimat Egon szótárára. *
-Te vagy a világ legjobb partija. *Szélesen mosolyogtam rá és picit ingattam a fejem annak okán, hogy láthatóan ő nem így gondolja. Biztosan vannak olyan dolgok melyekben maximálisan magabiztos, ez nem az volt, de nem is bántam. Egyelőre nem gondolkodtam el a jövőnkről, az eddig eltöltött idő sem volt elég hozzá, másrészt a köztünk lévő különbözőségek miatt mindezt félre is tettem. Nem akartam, hogy a kétségek beárnyékolják a kapcsolatunkat, csak a mának éltem mert az biztos volt. Hogy mi lesz velünk egy év múlva vagy két év múlva nem érdekelt, ahogy az sem, lesz-e belőlünk rendes, klasszikus család vagy áldozatot hozunk létünk oltárán és minden másról lemondunk. Még a magam képességeivel sem voltam tisztában, az őrzőség fogalmával igen de azzal mivel is jár mindez hosszú évek alatt, azt még a nagyim jegyzeteiből sem lehetett kiszemezgetni. *
-És mi a helyzet az emberekkel?*Kíváncsi voltam ebből hogyan vágja ki magát. Macskákról volt szó, köztük Gyagyásról aki nem véletlenül kapta ezt a nevet, s bár nem értettem egyet Egonnal abban, hogy minden macska hülye, érdekelt volna, hogy vajon hogyan vélekedik azokról az emberekről akik Gyagyáshoz hasonlóan kedvelik őt. Mert biztos voltam benne, hogy van ilyen rajtam kívül, akinek tetszik a humora, az idétlenkedése, aki osztja a nézeteit vagy sok közös pont van az érdeklődési körükben. Valamelyik vagy mindegyik. beharaptam az alsó ajkam, hogy ne nevessem el magam és úgy figyeltem őt, minden rezdülését ami megelőzi a válaszát. Úgy gondoltam már csak a szórakozás kedvéért is, bármit mond könnyedén kiforgatható és akkor zavarba hozom, hadd izzadjon egy kicsit. Ő is szokott ilyet csinálni velem, bedob valamilyen témát ami érzékenyen érint és úgy tesz mintha komolyan igaz lenne, s mikor kellőképpen kiaggódtam magam majd` kipukkan a nevetéstől. Természetesen a szex témában egyből támadtak ötletei amivel kiküszöbölhető az edzés lepedőakrobatikába való hajlása, így erre könnyedén rá is bólinthattam, de előtte még kiélveztem az Oscar díjas előadását az akut szívproblémával küzdő tanácstalan nagybácsi szerepének megformálásában. *
-Rendben Emil Jannings, akkor edzés előtt lesz egy biztonsági mentés.
*Örültem annak, hogy így alakult és az volt a legjobb az egészben, hogy nem nekem kellett kikönyörögnöm hanem Egon ajánlotta fel. nem szívesen kértem volna meg olyasmire amiben még ha halványan is de benne volt a lehetősége a vérfarkasok képességeinek kikémlelésére. Egyáltalán nem ez volt a célom, épp ezért magamtól szóba sem hoztam volna. *
-Igen, gondoltam, hogy az államokon kívül is emberek élnek. *A válaszomban már-már benne volt egy újabb nyelvöltés gondolata. Egészen másra voltam kíváncsi. Sosem jártam New York közvetlen vonzáskörzetén kívül, nekem az Alaszkába való utazás is felért egy világkörüli úttal, ez a mostani pedig maga volt az álom és minden percét ki akartam élvezni. Ezért ragaszkodtam a vonathoz is, és ha nem érdekelt volna az idő rövidsége még a repülőútról is lemondtam volna, bár a tengeren nincs sok látnivaló, legfeljebb izgalmas az időnkénti viharok és a festői szépségű hullámok, a városi fények hiányában milliószor fényesebben ragyogó csillagok miatt. Mindez kicsomagolta belőlem az érzékeny, romantikus oldalamat de persze Egon ezt is átgyömöszölte egy „poén” feliratú ládába. Először csak a szemeimet meresztgettem mint aki nem hisz a fülének és így is volt. Aztán összeszorítottam az ajkaimat és éreztem ahogy a szemeim összeszűkülnek és apró ráncok rendeződnek pókhálóba körülöttük. Az arcomra a „na persze te megint hülye vagy” kifejezés ült aztán nagyot sóhajtva elhúztam a kezem az övéről.*
-Neked aztán romantikázhat az ember lánya. A Boeingre mi? Az ágyra nem amibe meztelenül belefekszem? A takaróra sem, ami rásimul a hosszú combjaimra, a derekam köré tekeredik, tenyérként formálódik a melleimre? A mosdószivacsra amivel az egész testemet többször is végigsimogatom, ahogy a tusfürdő habjától sikamlósan csúszkál…..*Érzékletes leírásomat félbeszakítva nyaltam meg az ajkamat, majd egy váratlan kérdéssel téptem ketté a képet amit lefestettem. *-Mehetünk? Én már nem tudok többet enni.*Szinte éreztem ahogy a hallgatóságunk férfitagjaiban emelkedik az adrenalin szint, a figyelem, meg más is, aztán hirtelen kihűlt minden mint amikor egy vödör jeges vízzel nyakon öntenek. Az ajkaim szeglete megrándult a visszatartott nevetéstől.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 199
◯ HSZ : 649
◯ IC REAG : 618

Re: Gloucestershire (Anglia) // Kedd Dec. 22, 2015 4:28 pm

- Kétlem – vigyorgott szélesen, de azért beadta a derekát és jóváhagyta a címet. – Egye fene, ha te így vélekedsz, akkor legyen. Csak ne kürtöld szét, mert akkor jönnek hetedhét országból a kérők – a konkurenciát meg nyilván Rebecca sem csípné, ahogy Egon sem csípte Lester jelenéltét. Igaz nem kimondottan féltékeny volt – ááááh neeem – hanem zavarta, hogy egy kóbor legyeskedik Rebecca körül. A lány pedig olyan törékeny, ha vérfarkasok fizikai erejéhez van mérve.
- Úh… - szűkítette össze a szemeit, és szúrós pillantásokat vetett a lányra. – Gonosz csapdát állítottál – közölte morfondírozva. – De, az emberek természetesen mások. Némelyik… nem mindegyik – tartotta fel mutatóujját leszögezve a tényt, hogy azért vannak kivételek – esetleg kedvelhetnek úgy, hogy nem teljesen hülyék – na ez még mindig rossz válasz, ezért időt sem hagyva a reagálásra újra megszólalt. – Sőt, van, aki úgy kedvel, hogy abszolút nem hülye, hanem teljesen okos, kreatív meg minden – morfondírozó tekintet nullára állítva, és jöhet a széles vigyor. Úgy érezte átbukdácsolt a teszten, hovatovább, igazából magasugrással lendült át a becsapós kérdésen.
- Öh…ühm… mi? – zavartan húzta fel szemöldökét a megnevezés kapcsán. Állítólag Charles volt, vagy mi a bánat nem Emil. De úgy tűnt, ez valami híres személy kellene, hogy legyen, és csak ugratja, de fogalma sem volt, hogy ki lehet az ürge. Remélte Rebecca nyújt némi felhomályosítást az üggyel kapcsolatban. – A biztonsági mentést azt vágom – közölte még gyorsan – csak a nevet nem. Ki az? – kérdezte kíváncsian.
- Aha, hát akkor nem tudom minek kérdezted, hogy miként élnek – Egon valamiért most kötözködő kedvébe esett, fogalma sem volt, hogy miért, talán az előbbi kis játékok utóhatása, de mindenesetre élvezte, ahogy félreértheti a lány szavait. És ez a tendencia folytatódott is. A romantika valóban nem volt az erőssége, ellenben a meghitt helyzetek légkalapáccsal való szétzúzásában már profin viselkedett. Annyira büszke volt ilyenkor magára.
Egon vigyora, úgy kopott le, ahogy a lány folyamatosan sorolta, hogy mikre lehetne még féltékeny. A végére arcán bosszús düh látszódott, ajkai remegtek, szemei ide-oda pásztáztak, és mély levegővételek közepette duzzogott. – Uhh… mindet felgyújtom… - de többet nem tudott mondani, és a megjátszott érzelmeinek is egy csapásra véget vetett, amint Rebecca feltette a kérdését. Érzékelte a terem atmoszféráját, és látta Rebecca mit tett. Igazán büszke volt rá.
- Persze, csak előbb belapátolom a maradékod – mondta vigyorogva, és már el is vette a tányérját, aztán gyorsan eltüntette a maradék kecskesültet. – Oké, most már mehetünk.
Köszönve a büfésnek kicammogtak a kajáldából, és a taxik kedvenc tartózkodási helye felé meneteltek.
- Egész jó show-t nyomtunk itt le a többieknek. Talán pályát tévesztettünk, lehet stand up comedyznünk kellene. Bizonyára nagy sikerünk lenne – vagy nem. Közönség előtt úgyis lámpalázas lenne nyilván. Eddig sem voltak nehezek a csomagok, de teli bendővel még könnyebben tudta vinni őket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc
avatar

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 789
◯ IC REAG : 725
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Gloucestershire (Anglia) // Csüt. Dec. 24, 2015 8:10 am

Egon & Becca



*Látványosan behúztam a láthatatlan cipzárt a számon, tőlem aztán nem tudja meg senki, hogy milyen jó pasi. Aki veszi a fáradtságot, hogy megismerje és ezáltal megtudja, az meg is érdemli. Az már más kérdés, hogy az ennél is behatóbb ismeretséget hagyom-e. Nem voltam féltékeny, még nem volt okom rá, így ez az érzés elkerült engem, azt nem tudom hogyan fogok vélekedni és viselkedni ha mégis erre kerülne a sor, nem voltam hisztis típus sem tányérdobálós, s mivel a birtoklási vágyat sem jegyeztem a tulajdonságaim között, valószínűleg hagynám Egont elmenni ha úgy szeretné, ha mással boldogabb lenne mint velem. Biztosan egy kicsit minden nap belehalnék, de az volt a fontos számomra, hogy ő boldog legyen. Mindketten imádtuk a másikat húzni, és olyannyira ráhangolódtunk a másikra ezen a téren, hogy egymás kezébe adtuk a kilincset. Már vártam a zavarát amit a kérdésem okoz és nem is csalódtam, amikor a csapdát emlegette megengedtem magamnak egy halvány ám annál ravaszabb mosolyt, ami minden egyes próbálkozásával csak szélesedett s a szemöldököm is lépésenként mászott feljebb. Amikor felemelte a mutatóujját én is azt tettem már csak azért is, hogy még tovább húzzam az agyát, a végére már a kuncogás csiklandozta a torkomat és nem tudtam tovább ellenállni, kitört belőlem a nevetés.*
-Nagyon jól kivágtad magad, bár belekerült némi időbe.
*Láttam rajta, hogy az újabb név is zavart okoz nála, pedig nem véletlenül említettem. Persze akkoriban minden bizonnyal nagyon messze járt az államoktól, és feltételeztem, hogy nem is nagyon foglalkozott ilyen témával. Ez a gondolat felvetett bennem néhány kérdést amit a válaszommal együtt tártam elé.*
-Emil Jannings volt az első aki megkapta az Oscar díjat az alakításáért, bár akkoriban még nem volt elnevezve a szobrocska, azt csak később 1931-ben nevezték el Oscarnak, állítólag az Akadémia első könyvtárosának bácsikájáról. Szóval Oscar díjas alakítás volt az iménti hörgő jelenet. Egyébként erről jut eszembe, hol jártál te *közelebb húzódtam hozzá és úgy súgtam csak a kérdést, hogy más ne hallja. Elég hülyén jött volna ki a jelenlegi fiatalos külsejét megmagyarázni több mint nyolcvan-kilencven évesen.* -1929-ben?
*Kötekedett velem, nagyon reméltem, hogy jó kedvében ért félre. Nem álltam le magyarázni, hogy az evésen és iváson túl mire vagyok még kíváncsi, hogy milyen különbségek lehetnek az amerikaiak és az angolok között, hogy milyen itt egy kisváros vagy falu. Csak elhúztam a számat, nem akartam még egy széles hátú lovat adni alá.-
-Nem kérdeztem, csak azt mondtam kíváncsi vagyok rá.
*Érett egy újabb nyelvöltés de mára lemondtam a többiről, éppen eléggé kielégítő volt az ahogyan a vigyort minden egyes szavam mind jobban törölte le az arcáról. Elégedett voltam és büszke magamra. Azt hiszem nekem is kijár az a szobrocska, Egon társaságában igazán elememben éreztem magam, az ő humora az enyémet is kihozta belőlem, egy mást generálták és meglepve tapasztaltam milyen könnyedén megy a színészkedés. Persze abban biztos voltam, hogy éles helyzetben, őrzőként ez egyáltalán nem így lenne, talán jobb leszek mint az első alkalommal az ügyvéd irodájában, de kiváló sosem. *
-Oké, lapátolj. *Míg Egon megette a maradékomat én megittam az innivalómat, mondjuk egyik sem tartott sokáig. Láttam már Egont enni, de azért kíváncsi voltam arra, hogy mi az a maximális mennyiség amit képes magába tömni. Nem sokkal később újra felpakolva már odakint beszélgettünk a taxik felé sétálva. Bár legszívesebben rohantam volna, hogy minél előbb odaérjünk, úgy éreztem, ha a ráérős, csigalassú sétánál picit is gyorsabban megyek a kecske visszamekeg. Tele voltam, ez még a jóleső jóllakottság volt. *
-Kizárt. Lámpalázas vagyok. Ez itt……ez egészen más volt. Spontán jött és nem a nagyközönség előtt. Egyébként a staqnd up-osok is megírják a szövegük nagy részét előre.
*Szerencsére találtunk taxit és Egon boldog lehetett amiért nem kell buszra szállnia, nekem mondjuk nem volt semmi bajom a busszal, de már így is épp eleget kicsikartam belőle. menet közben felváltva hajtottam a fejem a vállára s néztem a mellettünk elsuhanó tájat, vagyis a tájat ami mellett mi suhantunk el, így pontosabb. Egy igazi kis angliai kisváros tárult a szemünk elé mikor megérkeztünk, annyira más volt mint az államokban bárhol és más volt mint otthon Fairbanks-ben. Egyszerűen mesés volt az egész, a motel pedig….egy álom.*




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 199
◯ HSZ : 649
◯ IC REAG : 618

Re: Gloucestershire (Anglia) // Vas. Dec. 27, 2015 8:02 pm

Vigyorogva figyelte, ahogy a lány bemutatta mennyire nem fogja világgá kürtölni szerencsés fogását. Mennyire önző már, hogy képtelen másokkal osztozni Egonon. Persze ezt a vérfarkas sem gondolta komolyan, de talán megemlíthetné viccből, ugyanakkor… inkább nem. Még a végén komolyan gondolná, és akkor bottal üthetnék a jó hangulatuk poros nyomait, miközben duzzognak egymás társaságában. Igaz ez sem volt túlságosan valószínű eshetőség, mindenestre Egon inkább nem tette szóvá, és csak vigyorogva figyelte Rebecca mozdulatsorozatának a végét. A zipzár teljesen zár. Helyes.
- Hát tudod, jó munkához idő kell – vonta meg a vállait, miközben szélesen mosolygott büszkeségében. Tényleg remekül kivágta magát, szó se róla, persze ha az élete múlt volna rajta nyilván gyorsabban megoldotta volna a helyzetet, de így ez a tempó is elegendő volt.
Felvilágosult bólintással jelezte, hogy most már érti mi az összefüggés közte és Emil között, bár nem szólt közbe, hiszen Rebecca még beszélt. Mondandójának a végén a kérdés kicsit meglepte, de szerencsére a lány lehalkította annyira a hangját, hogy a közelben tartózkodók ne hallhassák meg. Milyen szép is lenne, ha Egon meg fennhangon visszakérdezné a dátumot. Biztos lenne a lány részéről vörös haragba, vagy éppen piruló zavartságba átcsapó tekintet. De nem, a maskarádé fontosabb, mint, hogy egymás agyát húzzák. Pedig igen jó párost alkottak e téren. Mindegy, majd talán legközelebb.
- Kelet-Európában. Ha jól emlékszem, talán Lengyelországban, de lehet, hogy a Szovjetunió volt az már. Jobbára az erdőket jártam, kevés hangulatom volt az emberekhez akkoriban – nem véletlen, hogy miután az Amerikai kontinensre tévedt, ott is inkább az Amazonas vidéket részesítette előnyben, a civilizáció ellenében. Könnyebb volt vadászni, ráadásul Európa puskaporos hordó volt annakidején. A fenének nem hiányzott, hogy egy újabb háborúba belerángassák. Nem mondott semmi olyat, amit gondolatban kellett volna csak közölni, talán a Szovjetunió említése kicsit zavaró lehet, de ha kinézik belőle a 35-40-et, akkor még időben sincs nagy gubanc. Ha Amerikában lettek volna ezen sem kellett volna morfondíroznia, mert az átlag amcsik sík hülyék, ami az európai és ázsiai földrajzot illeti, valamint a történelemmel is hadilábon állnak, így nem akadt volna fenn senki a Szovjetunió említésén, hiszen nyilvánvalóan még létező államszervezetnek tekintették volna. Igaz, hogy a hidegháború pont ellenük zajlott, de azóta már huszonöt év eltelt, ugyan melyik amerikai észlény emlékezne még olyan régre? Azonban az angolok jobban képben vannak az ilyesmikkel, így itt nem lehet annyira szabadon szájalni szerteszét.
- Nekem pedig kutyakötelességem felvilágosítani, ami miatt a kijelentésed számomra kérdéssé avanzsálódott – valóban nem kérdés volt, de a hangsúlyhordozás választ ingerelt ki Egonból.
Nyilvánvaló, hogy az ágy követi el a legdurvább sértés Egon ellen, amikor Rebeccával alszik együtt. Valahogy ezt majd még meg kell oldani, és az első, ami eszébe jutott, hogy felgyújtja az összes olyan dolgot, ami meztelenül látja Rebeccát talán nem a legbölcsebb meglátás volt részéről, de mindenesetre mást nem tudott volna tenni. Fura, hogy a hülyeség néha milyen erővel ragadja el. Még a végén a fenevad is elmászik, hogy elégtételt vegyen az ágyon. Na az lenne még szép jelenet, ahogy otthon teljes vérfarkas képében Rebecca szeme láttára elkezdi kivégezni az ágyat. A gondolat amilyen mókás volt, annyira jól eső érzéssel is töltötte el, elvégre csak egy konkurenstől szabadulna meg így. Aztán persze kapna a fejére Rebeccától… Ezt át kell még jobban gondolnia.
Bólogatott, és lapátolt is, majd nem sokára újra a szabadban voltak, találtak egy kedvesen undok taxist, aki elvitte őket a szállásukra, a Beaufort Arms-ba. Legalább három csillagos szálloda, ha jól emlékezett, de lehet, hogy több is, mivel elég pazar kép tárult eléjük, hogy beléptek. Vagy Egonnak voltak kicsik az igényei, mindenestre sehol semmi sem volt poros, és minden rendezetten a helyén állt. Nem volt odáig persze az ilyen helyekért, de mivel csak szálloda, és nem kell folyamat benne lakni, így úgy érezte ki fogja bírni. Meg egyébként is, a szobájukat majd lelakják olyan állapotra, hogy Egon se irtózzon tőle nagyon. Majd valamilyen indokkal nem engedik be a szobalányt. Persze lehet, hogy Rebecca szeretne minden este friss takarót, meg lepedőt… ezt majd még valahogy lemeccselik, egyelőre pakoljanak ki előbb. Csodák csodájára senki sem foglalta el a szállásukat, így könnyedén megtörténhetett a szobafoglalás, miután Egon kifizette a szállás díját.
- Hangulatosak a szobák – jegyezte meg, amikor már fent voltak, és a bőröndök tartalmát kipakolták a szekrényekbe.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc
avatar

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 789
◯ IC REAG : 725
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Gloucestershire (Anglia) // Kedd Dec. 29, 2015 5:39 pm

Egon & Becca



*Fintorogva felciccentem Egon „jó munkájára” majd elmosolyodtam. Láthatóan büszke volt magára és nem véletlenül, nem gondoltam, hogy aljas kérdés volt, elvégre ő kezdte még ha nem is akarattal fogalmazott úgy ahogy. Ebből a szempontból rendesen egymásra hangolódtunk, hiszen mindketten ki voltunk hegyezve a másik kijelentéseire és máris kész volt rá a frappáns válasz. Az utóbbi időben igyekeztem kerülni a farkasos és őrzős témákat, jobb szerettem volna megtartani magunknak a saját kis magánéletünket amennyire csak lehet és a szerencse is mellénk szegődött, nem történt különösebb dolog ami elszakított volna minket egymástól, vagy bármelyikünket – Egonban is biztos voltam – hazugságra kényszerített volna. Azért persze időnként csak előkerült valamilyen formában még ha árnyalt jelleggel is, ahogy most az eltelt idő miatt. Felbukkant bennem a könyvtáros, a történelemre éhes érdeklődő és kaptam az alkalmon, hogy nem a jelenről van szó. felcsillantak a szemeim amikor Európáról beszélt, de rögtön le is lombozódtam amikor kiderült, hogy szinte semennyi időt sem töltött emberek és a zajló történelem közelében. Pedig kíváncsi lettem volna, így azért mégis más volt mint a könyvekből, első kézből, személyes tapasztalatokból megszerezve a tudást; kevesen mondhatják el magukról, hogy egy két lábon járó töri könyvük van. Jó hát Egon nem volt olyan idős, hogy mindent megtudjak tőle, de azért ez is valami. *
-Kár. Szívesen megtudtam volna valamit ami nincs benne a könyvekben.
*Nem az európai erdőségek farkas és más vadállományának fejlődésére gondoltam természetesen, de jelenleg úgy nézett ki a helyzet, hogy annál többet nem tudok meg. Amit nem kérdeztem meg arra kaptam választ, így szokott ez lenni, tudom, hogy csak húzni akart vele, de sosem szerettem senkinek sem tartozni ezért röviden és velősen visszaadtam. Nem gondoltam, hogy Egon ennyire komolyan veszi, vagy megint éppen átver, de úgy vettem észre nagyon haragszik valamelyik tárgyra amit emlegettem. a haragjában volt valami mókás, úgy éreztem belül mosolyog de biztos nem voltam benne csak egy halvány érzés bujkált bennem ahogy ránéztem. Mindezt otthagytuk a büfében némi pénzzel együtt, mi pedig teli pocakkal folytattuk utunkat a remélhetőleg farkas és őrzőmentes karácsonyozásunk felé.
Eddig is oda voltam Angliáért, hangulatos országnak tartottam, más volt mint az államok de ez természetes. Nagyon öreg házakat láttam, más kultúrából, más építészeti stílussal és az emberek is egészen mások voltak. Nyugodtak. Még Faribankshez képest is nyugodtabbak voltak. Ráérősek, igen egy kicsit karótnyeltek de itt olyan volt mintha minden magától működne és az emberek csak szórakoznának. Már amennyire telt tőlük, mert egy angolra azt mondani, hogy vigyorgós, képtelenség. Amikor minden szó nélkül megkaptuk a szobakulcsunkat, csak egy pillanatra, tényleg csak egyetlen pillanat volt amíg az arcomra kiült az „én megmondtam” kifejezés. A szobában először ledobtam a táskáimat és körülnéztem, ki az ablakon le az utcára, végigsimítottam az ágytakarón, a függönyön és a bútorokon. Csak percekkel később kezdtem kipakolni és közben áradoztam, hogy milyen szép és hangulatos és csodás….*
-Egyszerűen mesés! Elkaptam Egon nyakát és belecsimpaszkodtam, úgy éreztem magam mint egy kamaszlány, nem fértem a bőrömbe. *-Körülnézünk a városban, megnézzük hova érdemes elmenni de szerintem mindenhova, de a recepción biztosan van program füzet és kérünk egy helyi térképet, megnézzük merre van az erdő és most már bérelhetsz kocsit.*Az arcára cuppantottam egy puszit majd az ablakhoz álltam és néztem a kisváros életét. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 199
◯ HSZ : 649
◯ IC REAG : 618

Re: Gloucestershire (Anglia) // Csüt. Dec. 31, 2015 11:34 am

- Óh, hát sok mindent tudnék mondani, ami nincs benne a könyvekben, mert azok jobbára csak a fontosabb dolgokkal foglalkoznak. Mellesleg értem mire gondolsz, vagyis azt hiszem, hogy értem, de nem tűnik abszurdnak a gondolat, hogy csupán mert valaki hosszú ideje él a földön benne lett volna a történelem fogatagában? Főleg úgy, hogy igyekezett a nyilvánosságot elkerülni? – mivel telepatikusan beszélt nem nagyon fűzött hozzá mimikát, néha egy-egy gyenge kis grimaszt elejtett, de azt sem vitte túlzásba. – Ha belegondolsz most sem tudunk mindenről, régen meg még inkább így volt. A sajtó jelenleg elénk tár dolgokat, de nyilván nem mindent, és amikor még a rádió is csak elterjedőben volt, tévé pedig abszolút nem, a hírek nehezen érkeztek egyik helyről a másikra. De, nem tudom, hogy azt említettem-e már, viszont megmentettem Hitler életét még az első világháború alatt – ez biztos nincs benne a könyvekben, és ha már egyszer akart valami ilyesmit, hát megkapta. Kérdés, vajon örül-e az információnak vagy sem.

A szállás Rebecca szavaival élve „mesés”, ráadásként még „egyszerűen” is. Mi tagadás, remek hely, csak ne lenne ez az átkozott tisztaság. A fenébe, még a fertőtlenítő szaga is a levegőben van, igaz halványan, de Egont az orvosi rendelők és kórházak felől áradó szagra emlékeztette. Na, nem mintha olyan sűrűn menne mostanság ilyen létesítmények közelébe, de régen, amikor még az Egyensúly megtartásán fáradozott, sokszor belopódzott, hogy átvegyen halandók számára végzetes sérüléseket, és az ottani steril szag elviselhetetlennek hatott. A szobájuk azért jóval kellemesebben volt. Egyébként is, néhány óra ittlét, és hamarosan már csak saját maguk szagával lesz telítődve a szoba. A sajátja nem dobta volna fel nagyon, de így, hogy Rebecca is árasztja magából az illatokat, úgy érezte kellemes lesz a szoba légköre hamarosan.
A lány a nyakába csimpaszkodott, miközben áradozott Angiláról, vagy csupán a szobáról? Ezt Egon nem tudta, de véleménye szerint egyszerre mindkettőt leírta azzal a két szóval, és mi tagadás? Anglia valóban csodálatos hely. Az emberek barátságosak, főleg a kisebb városokban, és a rendőrök is ritkábban lőnek le bárkit, mint az államokban. Egon viszonozta az ölelést, bár nem kapta fel, pedig megtehette volna, de szinte megbabonázta a lány lelkesedése, és csillogó tekintete. – Aha, aha – vigyorgott vidáman. A kocsi bérlés elkerülhetetlen, ha nem akarnak nagyon a helyi falka szeme elé kerülni. Már persze, ha van helyi falka. Eddig még nem sodort a szellő Egon felé vérfarkas szagot, de persze ez nem jelenti azt, hogy nem is élnek errefelé. Mindenesetre Anglia nem túl jó hely egy fajtabeli számára. A farkasokat már évszázadokkal korábban kiirtották, így egy közönséges farkas jelenléte is kuriózumnak számít. Nyilván hívják is a helyiek rögtön a sintéreket, hogy befogják, vagy a vadászokat, hogy kilőjék őket. Bár lehet, mindkét feladatot a vadászokra bízzák.
- Jaja, sétáljunk el valamerre. Nekem is újdonság itt minden. Majdnem száz éve erre sem szagoltam, és bár néhány ódon épület még biztos áll, tuti van sok új is. Ami a lovaglást illeti… – húzta fel kérdőn a szemöldökét, miközben sejtelmes mosolygás ült ki arcára. – Mit szólnál, ha akkor ejtenénk meg, amikor meglátogatjuk a régi házam? Vagy akkor is - vonta meg a vállát vigyorogva. Ha élvezni fogja, akkor akár többször is játszhatnak farkastaxit, csak meg ne lássák őket. Persze még mindig jobb, ha itt látja meg őket valaki, mintha Fairbanksban buknának le halandók előtt.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc
avatar

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 789
◯ IC REAG : 725
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Gloucestershire (Anglia) // Szomb. Jan. 02, 2016 6:46 am

Egon & Becca



*Nehéz úgy válaszolni valamire ha el sem hangzik igazán, csak a fejemben és mások is látnak, hallanak. Ezen a fejbe beszélésen a nyilvánosság előtt még dolgoznunk kell, valami megoldást kell találnunk arra hogyan válaszoljak. *
-Nem hiszem….hogy nagyot kívánnék ezzel.
*Szerintem igenis volt ennek jelentősége, akár lehetett volna ott egy fontos helyszínen és láthatott olyasmit amit más nem, főleg abból az időből fontos amikor a média még nem fejlődött olyan szintre, hogy mindenről be tudjon számolni, a rádió és a televízió elterjedésével nagyobb lehetőség kínálkozott, a korábbi írott történelem egy része elveszett, volt olyan is ami elveszni sem tudott hiszen még le sem írták. Én ezekre gondoltam, az olyan történésekre melyeknek nem volt írott nyoma sem. Egon pont ezt vetette fel akadályként és tudtam, hogy ezen még vitázni fogunk de csak olyan helyen ahol biztosan kettesben vagyunk. az utolsó mondatán azonban nem tudtam faarccal továbbmenni. Egonra néztem döbbenten, az arcáról ugyan nem tudtam semmit leolvasni a tekintetéből igen. Nem tudtam örüljek-e az információnak vagy sem. Az tény és való, Hitler sok borzalomnak volt a kitalálója, de sosem tudjuk meg, hogy az ideológiája mennyit segített a későbbiekben. Mi lett volna ha fiatalon meghal és nem jut el a fhürerségig, nem lett volna II. világháború? De lett volna csak más időben és helyszínen játszódott volna. Most is a küszöbén állunk egynek, bár az államoktól messze van, de biztosan lesz hatása. Egon tette annyira hihetetlen volt és távoli, hogy egyelőre nem tudtam mit kezdeni vele.
Én oda voltam a szállásért, a kisvárosért, az egész országért, tetszett ez a lassú, karótnyelt kultúra, itt az emberek nemesek voltak és nem sznobok, joggal voltak büszkék a történelmükre, mert volt nekik. Minden olyan….réginek tűnt pedig vadiúj volt, az ágynemű is friss és ropogós. Az egész szoba számomra egy külön kis világ volt. Egon csak vigyorgott és alig szólt, nem láttam rajta különösebben nagy lelkesedést, de hát végül is ő otthon volt éne nem. Ő már látta Angliát én nem. Fel kell fedeznünk a várost, a hely nevezetességeket, szokásokat, hagyományokat, mindent. *
-Száz éve?! Te jó ég, még midig nem szoktam meg, hogy te mekkora távlatokban beszélsz. *Pedig még nem is volt olyan öreg, az aktákból tudom, hogy van nála sokkal öregebb is. Így is elég nehéz, én nem tudom milyen érzés lehet amikor a szeretteid mind kihalnak mellőled, amikor titokban kell tartanod a kilétedet de mégis látod ahogy az unokád megöregszik és meghal. Vagy a dédunokád, akihez már végképp semmi közöd, mert már régen nem vagy a család tagja. Először nem értettem miről beszél hiszen én pont nem említettem, persze az erdőről beszéltem, ám terveztünk sima kirándulást is, amolyan gyaloglót, normális ember módjára. Ám a lehetősége annak, hogy Egon hátára vagy a farkasának a hátára ülhetek, olyan volt mintha azt mondták volna, hogy holnap megnyerem a lottó főnyereményt. Bár a valóságban nem tudtam volna mit kezdeni vele, eljátszani a gondolattal azért tudtam volna.*
-Tényleg? Szuper lenne, nem látszik rajtam de nem győzöm kivárni.
*De látszott rajtam, főleg most, hogy a szobánkban voltunk kettesben. Izgatott voltam és nem csak ezért. Karácsony volt, ajándékozás és mi még nem estünk át ezen viszont szerettem volna megadni a módját csak épp nem tudtam hogyan szervezzem meg, még karácsonyfánk sem volt a szobában, lent a recepció előtt még sem adhatom oda. E kellett mennünk sétálni, hogy beszerezzek valami karácsonyfának tűnő tárgyat estére, aztán jöhet a romantikus vacsora gyertyafénnyel. Reméltem, hogy szereztek kacsát. *
-Akkor menjünk, nézzünk körül mit tartogat nekünk ez a városka.
*Megfogtam a kezét és húztam kifelé a szobából, annyi mindent szerettem volna csinálni, nem tudtam hol kezdjem.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 199
◯ HSZ : 649
◯ IC REAG : 618

Re: Gloucestershire (Anglia) // Vas. Jan. 03, 2016 12:30 am

Egon igazán boldog volt, hogy Rebecca boldog, és a szoba sterilsége csak azért sem fogja elvenni a kedvét a nyaralás, vagyis inkább telelés első napjától.
- Pedig jobb, ha hozzászoksz. És én még csak nem is a legrosszabb vagyok ilyen téren. Képzeld, van a falkában olyan, aki már ötszázötven éves. Gondold el ő milyen távlatokban beszélhet – nevetett fel könnyedén. Persze Egonnak még nem volt az amarok tagokhoz szerencséje, de ők a falka legidősebb tagjai, tehát a legtapasztaltabbak is. Nyilván, ha Eeyeekalduk nem jött volna Fairbanksbe, akkor ők lennének a legidősebb vérfarkasok a területen, de így ezt a címet az ősöreg nőstény elorozta előlük. Mondjuk az is lehet, hogy nem is tudnak róla.
- Na, hát akkor úgy lesz… amúgy látszik rajtad – közölte elégedett vigyorral. Még csak farkas érzékek sem kellett hozzá, hogy lássa, mennyire odáig van érte. – De figyelmeztetlek, rakoncátlan hátas tudok ám lenni – persze nem fogja túlzásba vinni. Nem szeretné, ha Rebecca kitörné a nyakát, egy bukfenccel egybekötött esés után.
- Okés – hagyta, hogy a lány magával húzza, és csak akkor torpant meg kicsit, amikor bezárta maguk mögött az ajtót.
A város csodálatos volt. Hangulatos karácsonyi fényárban úszott minden, és a szagok felemelőek voltak. Nem mellesleg egyetlen vérfarkas lenyomatot sem érzett még mindig, ami tovább fokozta a kellemes érzést. Valamiféle vásárt is tartottak, és mivel az est leszállt, dalolászó kóristák kóricáltak mindenfelé, és jókedvet csepegtettek a városka életébe. Fairbankshez képest állati meleg volt, ezért Egon még sapkát sem húzott. Nem tudta pontosan, de legalább hat-hét fok volt, ami a fagyos északhoz képest üdítő változatosság. Már csak ezért is érdemes volt eljönni.
- Nem gondoltam volna, amúgy májusban, hogy itt fogunk kikötni… egy kicsit zaklatott volt ott minden – tényleg nem gondolta, hogy valaha is rendbe fog jönni kettejük között, az, amit elrontottak, de úgy tűnt megint sínen vannak.


//Emm.... ugorjunk, vagy legyen egy otthoni kacsás ajándékátadós rész? //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc
avatar

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 789
◯ IC REAG : 725
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Gloucestershire (Anglia) // Kedd Jan. 05, 2016 6:47 am

Egon & Becca



*Hozzá fogok szokni, idővel. Még igazán nem gondoltam bele ennek az egésznek a mélységébe, azért nem sikerült teljes egészében felfognom, csak az érzelmi oldalát súroltam a gondolataimban de azzal sem mentem sokra. *
-Hééé, azt nem mondtam, hogy ez rossz, csak még fura.
*Néhány idősebb farkasról én is tudok, de csupán a száraz tényekkel kerültem szembe, annak a jelentőségével, hogy ez mit jelent a valóságban nem igazán. Több száz év leírt történelme is épp elég sok volt, hát még mindaz amit a farkas közben tapasztal, a saját emlékei, még akkor is van belőlük bőven ha a lehetőségük szerint elbújnak a nyilvánosság elől ahogy Egon is tette. Ha szándékosan kerülik a nagyobb történelmi eseményeket, teljes remeteségbe nm tudnak vonulni. Sok mindent szerettem volna megtudni a farkaslétről, de nem azért mert „szakmailag” érdekelt, hanem emberileg. Ezt persze majd később, lassan és morzsánként adagolva a kérdéseimet próbálom majd Egonból kihúzni, biztos vagyok abban, hogy lesz olyan amire nem szívesen ad választ azon egyszerű oknál fogva, hogy kellemetlen beszélni róla. Majd inkább otthon, a karácsonyi telelést nem akarom ezzel elrontani.*
-Tényleg? Nem baj. *Vontam meg a vállam egy szende mosollyal kísérve. Ha látszik rajtam mennyire oda vagyok ezért a kalandért, csak még nagyobb boldogság Egonnak, gondolom ő is úgy van ezzel mint én, sokkal nagyobb örömöt okoz nekem az, ha én adhatok neki valamit aminek örül.* -Majd megszelídítlek. *Nos, azt hiszem ez már legalább részben megtörtént, hiszen nem harapta le a fejem. Amikor a ragtapasz lehúzásos módszert követve közöltem vele, hogy őrző lettem és ő átváltozott, láthattam azt a haragot és vadságot amit addig nem, amire soha nem számítottam volna, amivel nem voltam tisztában, ami addig az én gondolataimban nem volt Egonra jellemző. Hazudnék ha azt mondanám nem volt egyetlen pillanat sem amikor azt hittem itt a vég. De volt, egy pillanat volt ami gyorsan tova is tűnt amikor nagy merészen a farkas szemébe néztem. Nem tudom mivel érdemeltem ezt ki de hihetetlenül nagy megtiszteltetésnek éreztem.
A város aranyos volt, New Yorkhoz képest roppant kicsi, Fairbankshez mérten is de nem annyira persze. Az egész város simán bejárható volt két óra alatt, az összes programfüzetet begyűjtöttem, vettem képeslapokat amiket majd elküldök a barátnőmnek és a keresztlányaimnak, Naominak és Graham nagyinak és nagypapinak. Az egész nagyon hangulatos volt és az idő kellemes, de még így is kipirult az arcom, főleg amikor a kötelező forró puncsot megkóstoltam. Kocsit is béreltünk, így már minden akadály elhárult a másnapi kirándulás elől.*
-Azt, hogy itt kötünk ki én sem, de bíztam abban, hogy egy jó helyen mégis sikerül.

Kirándulás, farkaslovaglás és miegymás

*Nehezen aludtam el előző este, teljesen fel voltam pörögve a délutáni séta miatt, aztán jött a kacsavacsora és újabb forró puncs ami csak tovább lobbantotta az amúgy is jó kedvemet. Természetesen hajnalban aludtam csak el, addig az ágyból néztem ki a városra, sokat ugyan nem láttam, a szemközti ház tetejét és a csillagokat. El voltam telve boldogsággal és nem akartam álomba fojtani ezt az érzést. Másnap korán szeretem volna indulni, hogy mindenre jusson időnk, persze akkor aludtam a legmélyebben, és mikor Egon keltegetett a fejemre húztam a párnát és onnan morogtam ki fojtott hangon, hogy hagyjon még egy kicsit békén.*
-Csak öt perc anyuci!
*Máskor könnyedén kelek fel, Egon a megmondhatója hiszen én készítem a reggelit ha nálam alszik, friss vagyok és üde. Ám a tegnapi puncs itatta magát, azt nem mondom, hogy berúgtam, de egy elegáns szalonspicc értékelhető volt, ez nem olyan mint a whisky amit Egon ivott, amit két korty után félre tudok tolni mert érzem, hogy erős. A puncs finom, itatja magát, alattomos. Szemétláda. Ezt morogtam a párna alól még, nem Egonra értettem hanem a puncsra. *
-Megeresztenéd nekem a vizet a tusolóban? Kérlek!*Ennyire telt tőlem, csak öt perc és összeszedem magam. Szerencse, hogy nem fájt a fejem, nem voltam másnapos, csak túlságosan fel voltam dobva előző este és most hihetetlenül álmos voltam és idő kellett ahhoz, hogy felébredjek. *

//Egon ajándéka: Sajnos képet nem találtam róla. Egy tenyérnyi, fából faragott kis szobor ami körben mintáz egy medvét egy farkast és egy gyíkot. Valamint egy kinyomtatott kártya, ami feljogosítja Egont egy kacsavacsorára. Bármikor felmutatható, korlátlanul felhasználható „étkezési jegy”. A harmadik ajándékhoz van képem. Ez egy álomfogó melynek a kicsinyített mása vékony bőrszalagra van erősítve és nyakban is hordható, mindkettő Becca saját kezű készítése. //

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 199
◯ HSZ : 649
◯ IC REAG : 618

Re: Gloucestershire (Anglia) // Kedd Jan. 05, 2016 9:10 pm

- Aha… hát úgy hangzott, mintha nem tetszene – szándékosan elnyújtotta a mondata végét, közben olyan arcot vágott, mint aki éppen nagyon elcsodálkozik valamin. – Mellesleg nem látom a furcsaságot benne. Igaz, hogy neked a hetvenes évek egy évszázaddal később volt, de szerintem könnyedén hozzá lehet szokni, és egyáltalán nem zavaró, ha elbeszélünk így egymás mellett… nemde? – vigyora fülig ért, és láthatóan kezdett jól szórakozni azon, hogy mennyivel idősebb nála. Persze a korkülönbség semmit sem számít, hiszen már mindketten felnőttek, igaz Egon egy kicsit idősebb, de lelkületben talán fiatalabb, mint Rebecca. Hát, ez nem azt jelenti, hogy Rebecca koravén lenne, csak éppen kettejük közül nyilvánvaló, hogy a lány a felelősségteljesebb, és sokszor a meggondoltabb is. Valószínűleg nem állt volna le mondjuk Amandával vérre menő csatára, hogy melyiküknek szebb a kertje. Egon meg minden gond nélkül letépette a kezét egy macskáért.
- Betörsz drágám? Na, azt még megnézem – halkan vihogott, elméjében pedig már meg is jelent a kép, amint Rebecca egy texasi rodeóst megszégyenítve, kimerülésig fárasztotta Egont, aki teljes vérfarkas alakban szökdécselt, meg iramodott össze-vissza, hogy aztán lógó nyelvvel összeroskadva elismerje Rebecca lovagló tehetségét. Hm… mondjuk azt már másik vonatkozásban nyilván elismerte, de ez más természetesen, még ha mindkét eset kifulladással is jár.
A kocsi bérlés gyorsan ment, és Egon haza is vitte, mármint a hotel parkolójához, de csak azért, hogy ihasson Rebeccával együtt forró puncs… na persze, még mit nem. Angliában, ilyen közel Skóciához, sértés lenne, ha nem whiskyt inna. Bezony. Ünnepi hangulat ide, vagy oda, a whisky azért csak jobb ott, ahol gyártják, még ha eszmei mértékben is mérhető csupán a javulás.
- Akkor te jóval derűlátóbb, vagy mint én – mosolyodott kedvesen a lányra. – Mindenestre tényleg jó, hogy sikerült rendeznünk a problémánkat – őrző ide, vagy oda. Ha nem bukik le előttük, és a fenevadja megmarad a nyugis emberevés kényszernélküli állapotában, akkor Egon is ki fogja bírni, hogy nem kóstol meg senkit. Remélhetőleg. Mondjuk, amíg van sült kacsa elengedő mennyiségben, addig ez nem is probléma, és mivel Rebecca nem átall sűrűn kacsát felszolgálni a kényszert könnyedén háttérben tudja tartani.

Nem csípett be, de Rebecca igen. Aranyos ebben az állapotban, de hogy mennyire nem lehet kikelteni egy ilyen este után az ágyból, azt most Egon is megtapasztalhatta. A kacsa remekre sikeredett, és a lány még ezután is emelte a csípettségi szintjét, de a vérfarkas ezt egyáltalán nem bánta.
- Rendben öt perc… van időnk – közben az órára pillantott. Negyed tizenegy múlt. Nem bánta, ha lustálkodnak, de biztosra vette, hogy Rebecca egész nap azon fog pörögni, hogy lemaradtak egy csomó mindenről. Na azt már nem! Egy ideig még hallgatta, ahogy a párnába motyogva szemétládának titulál valamit, de nem hitte, hogy rá értette volna, hiszen most még semmi olyat nem tett, amivel kiérdemelné ezt a jelzőt. Még…
- Hát persze drágám – gyanúsan behízelgő hangot hallatott, de ha szerencséje van, Rebeccának nem fog feltűnni. Egont akár le is lőhetnék, lehet arra sem reagálna, csak szólna, hogy halkabban, mert még aludni szeretne.
Sunyi léptekkel… halkan, hogy nehogy barátnője éberebb állapotba kerüljön, eloldalgott a fürdőbe, majd megnyitott a csapot, és belőtte a tusolót kellemes hőfokra. Bokszer alsóban volt, így nem kellett a vetkőzéssel bajlódnia. Visszatért a lányhoz, majd, ha visszaaludt, ha nem óvatosan alányúlt, és a karjaiba kapta. Attól függően, hogy milyen reakciót váltott ki a mozdulat Rebeccából lassan, vagy épp rohamléptekkel ügetett a tusoló felé, és szó nélkül beállt kettejükkel a langyosan csobogó víz alá. Szerencsére Rebeccának nem volt hosszú haja, így könnyedén meg fog tudni száradni.
- Ébresztő királylány – vihogott szemétláda módon, és ha Rebecca újra kiejti a szót, amit a paplan alatt tett, Egon teljes mértékben egyet fog vele érteni. Tényleg egy szemétláda volt. Nincs is jobb ébresztés egy reggeli tusnál, bár mi tagadás, jobb lett volna, ha hideg víz alá mártja, de annyira azért nem akart szemét lenni.

//Rebecca ajándéka, egy kedves kis doboz, lakattal lezárva. Nagyjából harminc centiméter hosszú, és húsz centi széles. Mintázata természetesen vérfarkasokat ábrázol. Hát, nem Egon készítette, de volt köze hozzá, de nem tudta volna ilyen szépre megcsinálni, így kollegája segítségét kérte a műhelyben. Azért segédkezett ő is benne sokat. A dobozban pedig egy acél tőr található, aminek a pengéje, és a markolata is ezüsttel volt bevonva. Igazán hatásos vérfarkasok ellen.//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc
avatar

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 789
◯ IC REAG : 725
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Gloucestershire (Anglia) // Csüt. Jan. 07, 2016 7:49 am

Egon & Becca



*Bármit is mondott, nekem akkor is furcsa és szoknom kell még a gondolatot, hogy vannak százötven évesnél is idősebbek a világon. Azt nem mondom, hogy emberek, mert nem azok igazán, valamiért akkor is odasorolom őket, mert jelenleg nem tudom máshova, az istenvert racionalitásomon nehéz felülkerekedni még akkor is ha már beszélgettem álmomban a halott nagyimmal, akit soha nem láttam azelőtt. Egy kicsit nagyképűnek hangzott amikor a hetvenes éveket emlegette, ezért nem is válaszoltam a költői kérdésére, de végül is valahol igaza volt. tudtam, hogy hamarabb megszokom mintsem gondolnám, minden nap részem lesz benne, foglalkozom vele, újabbnál újabb és furcsább ismeretekre teszek szert és Adam is gondoskodni fog arról, hogy a lehető legmélyebben süllyedjek el a világ különlegességeiben. A megszelídítéssel kapcsolatban nekem egészen más kép jutott eszembe, az én gondolataim jobban hajaztak de Saint-Exupéry kis hercegére, de a végeredmény nálam is hasonló volt…természetesen. Nem emiatt öntött el később az az eufórikus hangulat aminek a hatására sutba dobtam az alkohol ivásom mértéktartásának egy részét. Persze így is tudtam hol a határ, hogy még megmaradjak az aranyos és bájos spiccesség szintjén, hogy nőiességem megmaradjon a maga valójában, de a hangulatom érezhetően az egekig csapott a puncstól, Egon persze megmakacsolta magát. *
-Olyan nincs, hogy ne legyen valahogy.*Mosolyogtam az arcába a népi bölcsességet s utána már csak a mának éltem.*

*Másnap reggel a másnap élt értem, bár szívesen lemondtam volna róla, de makacsul ragaszkodott az idejéhez. Szerencsére a fejem nem fájt de rohadtul álmos voltam, úgy éreztem mintha a szemhéjaimat leragasztották volna, hiába próbáltam kinyitni a szemeimet, nem nagyon ment, a puncs ragasztója visszahúzta. Még vagy háromszor leszemétládáztam az elfogyasztott italt, aztán végképp bealudtam. Rémlik valami, hogy Egon válaszolt a tusolási kérelmemre de az is olyan hagymázas, hogy tőlem akár álom is lehetett az egész. S persze ennek megfelelően azt álmodtam, hogy egy sziget mesés lagúnájának langymeleg vizében ringatózom, csábos boxeralsót viselő, pálmalevél legyezőt tartó férfiak lesik minden kívánságom. Amikor Egon felkapott a karjaiba alig ébredtem fel, az álom és a valóság vékony mezsgyéjén ejtőztem, az egyik oldalon rohamosan közeledtem a tusolóhoz, a másikon pedig a víz ringatott tovább.*
-Egy puncskoktélt kérek….narancslevet……*Leadtam a rendelést az álombéli pasiknak akik aztán szó nélkül rohangálni kezdtek, hogy teljesítsék a kívánságaimat, olyannyira igyekeztek, hogy eltűntek, csak a fák lombkoronája felett borult be az ég és azonnal rám zúdult a trópusi monszun. *-A francba! *A hangom még mindig álmos volt, a szitok kiejtésekor még álmomban keseregtem azon, hogy el lett rontva a csodás pihenésem, nem is dühös volt a hangom hanem elkeseredett, és lassú. Aztán hirtelen felébredtem, a monszunból prózai zuhanyzó lett, a ringató vízből pedig kézzelfogható Egon. Először fel sem fogtam mi történik, fél percnyi időnek el kellett telnie mire eljutott az ébredező agyamig, hogy már csurom víz vagyok, a tus alatt állunk Egonnal és ő vadul vigyorog rám, pont azért mert…és itt bezárult a kör. *
-Egoooooon! Marha vagy! Aúúúúú, ez most fájt, nagyonnagyonfájt.
*Beletemettem a fejem a mellkasába és lehunytam a szemeimet. A hirtelen ébredés után visszazuhantam a fáradtság fázisába, hogy onnan kezdjem újra szép lassan az ébredést, úgy ahogy kell, ahogy normális. Közben hozzásimultam Egon finom forró testéhez, mert igen csak fáztam, a neki kellemes hőmérsékletű víz nekem langyos volt.*
-Tekerd melegebbre, fázom. *Még mindig csukott szemmel puszilgatni kezdtem de már ráálltam arra a gondolatra ami a mai napunkat tervezgette.* -Mennyi az idő?

//Aaaawwww! Csúcsszuper ajándék, Becca oda meg vissza volt tőle Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 199
◯ HSZ : 649
◯ IC REAG : 618

Re: Gloucestershire (Anglia) // Csüt. Jan. 07, 2016 9:51 am

- Hát, hogyne… narancslevet – nevetgélt halkan, miközben a kiszemelt áldozatot cipelte könnyed léptekkel a vesztőhelyre. Nem akarta tudatára ébreszteni mielőtt a móka elkezdődne, de olyan aranyos, amikor álmatagon motyog, hogy meg lehet veszni tőle. Jó, hát nem szó szerint, de vérfarkas legyen a talpán, aki nem reagálna valamit arra a fátyolos hangra, ami majdnem úgy hangzik, mintha egy nagymacska kölyke épp dúdolna valami kellemes melódiát. Rebecca épp csak nem morgott, de Egon talán még azt is kellemesnek találta volna. Elvégre a morgás a vérfarkasoknál egy olyan dolog, amivel sok mindent ki lehet fejezni. Többnyire persze agressziót, de nem csak azt. Összetartozást, szeretetet… igen kifacsart formában persze, de akkor is szeretet, amikor egy teremtő rámorog a kölykére. Nyilvánvalóan a saját érdekében teszi.
Mélyen aludhatott, mert nem akart egyből felkelni. Sőt, úgy tűnt még jól is esik neki a kellemesen langyos zuhany. Aha… hát ne akarjon Egon elmenni jósnak, főleg ne olyannak, ami a nőket jósolja meg, mert hamar munkanélküli lenne botcsinálta tehetsége miatt. Egyszerűen Rebecca csak túlságosan benne volt még puncsolási másnaposságban, ami miatt a zuhanyt csak késve érzékelte. Sebaj, Egon így is marha jól szórakozott, persze leginkább akkor, amikor végre valahára elérkezett a várva várt reakció Rebecca részéről.
- Fájt? Úgy érted, hogy a vízcseppen fájtak? – nyilván nem, de a kaján vigyor a képén és vidámságtól csillogó tekintet valószínűleg elárulta, hogy tudja, nem az fájt neki. Már persze, ha Rebecca méltóztatik rá nézni, ahelyett, hogy le-leragadó szemhéjaival gigaászi küzdelmet folytat a sötétség ellen. Rebecca Morgan a fény harcosa, akit a sötét oldal megkísértett, és most csak egy hajszál választja el, hogy ne váljon belőle Darth Becca, mindenidők legsötétebb – természetesen nem intelligenciában legsötétebb –sith lovagja. Vajon az őrzőknél van sötét és világos oldal? Nem hallott róla, hogy lett volna, de ki tudja milyen titkokat őriznek a protektorátus eldugott szegleteiben. Biztos volt már olyan őrző, aki uralomra, netán világuralomra tört, csak hát erről ugyebár nem olvasni egyik könyvben sem.
Érezte, hogy a lány kissé remeg, de ezt a hirtelen felkelésnek tudta be. Olyankor mindenki fázik. Előfordul, hogy még Egon is, de az elég ritka. Nem volt egy fázós típus, ahogy a Jégvarázsban Eliza sem. Soha nem vallaná be, hogy megnézte azt a mesét, igaz véletlen volt, mert amikor Berlinben seggrészegen kifeküdt a kanapén, félig lelógva róla, valamiért a kábeltévét bekapcsolva hagyta és az AMC-n vagy valamelyik másik adón, a fene tudja már melyiken, beadták a Jégvarázst. Kellemes csengésű gyerekdalok, egy jégboszorkány, néhány idegesítő karakter, na meg egy retardált hóember. Hát kell ennél több, hogy enyhén szétcsapott aggyal, tótágast állt fejjel rötyögjön egy debil történeten, aminek se füle se farka? Pont elég volt, hogy lekösse, és csak utána aludjon be, miután lepörgött a stáblista. Na, de hát Rebecca nem csak remegett, de még hozzá is simult, ami furcsa mód nem öntötte el jelenleg szexuális vággyal, inkább csak szeretettel, vagy valami ehhez hasonló nyálas dologgal, amiben a vérfarkasok többsége nyilván nem hisz. Ragaszkodás, birtoklás, vágy… de szeretet? Ugyan kérem, olyan nincs ösztönlényeknél… nyilván a kutya is csak ösztönből ugrik neki a gazdájának, ha a kölykeit fenyegetve érzi. Aha, bizonyára…
- Értettem hölgyem – és szalutálni is akart, de nem tudott, mert két kézzel tartotta Rebeccát. Így kicsit nehézkes is volt feljebb tekerni a fogantyút, de egy kis manőverezés árán, sikerült az egyik kezét úgy szabaddá tennie, hogy elérje a csapot. És tessék, a víz máris melegebb lett. – Hamarosan féltizenegy lesz – közölte ártatlan hangsúllyal, pedig tudta, hogy talán hatásosabb ébresztő ez, mint az arcba csapódó langyos - Rebeccának hideg – víz. – Ráérünk, még előttünk áll az egész nap – leszámítva tíz és fél órát.

//Ja, hogy jaaa.. már megkaptuk egymás ajándékát Very Happy Egön is örvedezett az ajándékoknak, de amúgy van is a tőrről kép, csak a játékban akartam linkelni Very Happy De sebaj itt van Very Happy Ezüst Tőr Ja, meg majd adj neki nevet, mint a legendás fegyvereknek Very Happy Már persze, ha el akarod nevezni Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc
avatar

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 789
◯ IC REAG : 725
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Gloucestershire (Anglia) // Szomb. Jan. 09, 2016 6:27 am

Egon & Becca



-Nem! Úgy értem, hogy az ébredés fájt.
*Még sosem lettem ennyire erőszakosan felébresztve, de ahogy Egonnal úgy ezzel is ellentmondásba ütköztem, mert erőszakossága ellenére mégis finom volt. Kaphattam volna mondjuk az arcomba is egy nagy pohár hideg vizet, vagy a tus alatt is fagyhattam volna kockára ha nem a meleg vizet nyitja meg, számtalan borzalmas és kegyetlen ébresztővel lehetnék most gazdagabb, de persze finomabbal is. Utóbbi az ágyban párnák közti verzió leglassabb fajtája, de ne akarjon sokat a szarka. A narancslé elmaradt és a Chippendale felszolgálás is, helyette viszont megkaptam az édes valóságot és ki is használtam az alkalmat, hogy a karjai közt lehetek. Nem tudom rajta mi volt, ebben a fázisban nem akartam az agyam olyasmivel gyötörni mint visszaemlékezés az elalvás előtti pillanatra, különben meg azóta felvehetett bármit, hogy engem megtévesszen, az biztos, hogy a felső teste pucér volt. Rajtam egy pici bugyi ami néhány centi zsinórból és egy odagondolt háromszögből állt, funkcióját tekintve olyan mint a látványkonyha, két pillanatig látod és élvezed aztán már el is tűnt. Csak azért vettem vissza mert képtelen vagyok bugyi nélkül aludni, legalább az érzet megvolt ha a tényleges funkció nem is. Fehérneműk tekintetében napszakokra és tevékenységi körökre osztottam a kínálatot, természetesen Egonra gondoltam mikor a nagyobb csomagot bepakoltam, de már az első éjszaka meggyőződhettem arról, hogy teljesen felesleges volt hiszen tényleg csak két másodpercig teljesítette be a feladatát. A lényeg, hogy a kellemesen forró és melengető pucér bőréhez simulhattam ezért nem volt olyan kellemetlen a számomra langymeleg hőmérsékletű víz, Fairbanksben télen olyan hideg van, hogy szinte állandóan fáztam, még nem szoktam hozzá és nem növesztettem külön alaszkai zsírréteget a bőröm alá, ezért rászoktam arra, hogy forróbb vízzel tusolok mint addig bármikor, így legalább egy kicsit átmelegedett a testem míg bevackoltam magam a dunyha alá. Egon meleg vizes csapeltekeréses igyekezetét a bőrére hintett csókokkal szorgalmaztam, az egész bele is fulladhatott volna egy kora reggeli szexuális játékba s bár jelentősen mocorgott bennem a vágy iránta, amit a lelkem mélyén éreztem egészen más volt. Az első igazi együttlétünk kettesben, távol az őrzőktől és farkasoktól, némi illúzió a normális életről, szerelem, romantika…..szerettem és szeretve éreztem magam. Rájöttem, hogy nem is olyan kellemetlen ez az ébredés, inkább vicces, amolyan törődős, és bár minden reggelem ilyen lenne. A víz is melegebb lett, valójában nem is fázt6am de a meleg takaró alól és Egon imádott forró teste mellől kiragadva a hőérzetem azonnal alaszkaira kapcsolt és didergésre bírta a testem. Már-már újra elringatóztam volna ebben az idilli hangulatban, mikor Egon igyekvése, hogy kielégítse a kívánságomat kirángatott az ejtőzésből. Ez olyan mint amikor reggel visszaalszol és azt álmodod, hogy letusoltál, fogat mostál, felöltöztél és elindultál dolgozni, sőt már ott is vagy, mosolyogva üdvözlöd a kollégáidat, s aztán újra szól a hatlövetű ébresztőóra és rájössz, hogy negyedszerre nyomtad be a szundit és már bent kellene lenned, de te még csak most ébredsz. Akut szívrohammal párosuló kapkodási láz. *
-Féltizenegy???!!! te jóóóééég! Egon már ott kellene lennünk. Tegyélletegyélle!
*Na igen, én és a terveim, most dőltek dugába. Korán szeretem volna elindulni, hogy mindenre legyen időnk, most semmire sem lesz, mert ahogy ismerem magam, az egész programot puszta jóakaratból igyekszem majd belesűríteni a fennmaradó rövid időbe és csak rohanás lesz az egész. *-A fél nap Egon, csak fél nap áll előttünk, tekintve, hogy éjszaka semmi nincs nyitva ráadásul korán is sötétedik ami az én látásomat meglehetősen gátolja, az időnk máris leszűkült negyed napra. *Már a tusfürdő habzott rajtam mikor befejeztem a mondatot, feltéve, hogy Egon lerakott a karjaiból, és ha már együtt álltunk a zuhany alatt hát őt is beszappanoztam, mint az anyacica a kölykét mosdattam őt is míg át nem vette a teste tisztítása felett az irányítást. Ha viszont meg sem mozdult, akkor bizony mindenét megmosom, még a fülét is.*
-Miért nem keltettél korábban? *Gatya is van rajta, azt is lehúzom kizárólag és szigorúan csak tisztogatási célzattal.*

//Jáááj, én félreértettelek akkor. Azt hittem a vacsit nem játsszuk kis, és belevettem az ajándékozási ceremóniát mert az nálam egynek számít. Bocsáááánat! Nem akartam elrontani :naaa: :hiszti: :ideg:
A tőr viszont nagyon szép, csodás, lélegzetelállító! //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 199
◯ HSZ : 649
◯ IC REAG : 618

Re: Gloucestershire (Anglia) // Hétf. Jan. 11, 2016 5:34 am

- Ja, hát nem kellett volna olyan mélyen aludnod - vigyorgott rá, miközben igyekezett úgy tartani, hogy minden bizonnyal az arcát érje a legtöbb felülről aláhulló nedvesség. - Amúgy esélyes, hogy a puncs tehet róla. Gondoltam, hogy ártalmas jószág, inkább ittál volna whiskyt, látod én fitt vagyok és üde - meg hát nem ivott olyan sokat, mivel tudta, hogy vezetni fog másnap és  persze ez önmagában nem lenne vészes, de a helyi yard nyilván nem díjazná a részegen vezető turistát, ha véletlen igazoltatnák.
- Nana - intette meg Rebeccát szórakozottan. - Ne falj fel kérlek, még szükségem van a testemre… meg neked is - igaz csak csókolgatta, de le kellett lomboznia valamivel a lányt, nehogy az esti párnacsatát délelőttre is kiterjesszék, mert akkor Angliából lehet nem látnak semmit, csak a szobájuk négy falát. Mondjuk, ha Rebecca is a falak között van, akkor Egonnak úgy is megfelelt volna. Elvégre otthonabban volt a szigeten, mint barátnője, de ha már átrepülték a negyed világot, talán nem kellene alhatatlanná varázsolniuk az ágyat intenzív és tartós légyottjaik hatására. Na meg, lehet ki is fizettetnék a kárt, ha rájönnének, ami nyilván egy vagyon lenne.
- Jójójójó… leteszlek - vihorászott kedélyesen, és közben teljesítette is a felszólítást. Lám, talán a tusolóig cipelés helyett csak az időt kellett volna a fülébe súgni, hogy a lány nindzsaharcos mozdulatok közepette félig kábult állapotban kivágódva az ágyból az öltözködés mezejére lépjen. Így viszont, most mosakodnia is kell, és ráadásul még Egonnak is. Legközelebb kétszer meggondolja, hogy erre az ébresztésfajtára vetemedjen-e.
- Egy kicsit túlreagálod, nem gondolod? Negyed nap az csak hat óra, de hidd el, még kilenckor is vígan fogunk valahol csatangolni - remélhetőleg nem amiatt, mert eltévedtek, mert akkor Rebecca szanaszét lesz akadva… ami mondjuk azért biztos vicces állapot lenne, főleg, ha Egon csak szívatásból játszaná az eltévedt vérfarkast. A sietségét látva elkezdett saját maga is tisztálkodni, de mondjuk nem sok értemét látta, hiszen múlthéten is fürdött, de ha a lány ennyire ragaszkodik hozzá - mindig -, hogy tiszta legyen, hát nem fog csalódást okozni. Legalább kicsit tompul a farkas szag, ami lehet még hasznukra is válik. Hát, mondjuk maximum egy retardált kölyökfarkast képes a Head and Shoulders megtéveszteni, de hát mindegy. Az emberek és az őrzők is elvárják a higiéniát.
- Most minek azt is levenni? - kérdezte vigyorogva, miközben a bokszer lekerült róla. Vannak dolgok, amik nem maradnak nyugton, ha birizgálják őket, de mivel idő szűkében voltak, elterelte a gondolatait, ami ugyan nem használt, de nem is ártott. - Há’ nem tudtam, hogy ilyen korán akarsz kelni - rázta a fejét ártatlan képpel, holott mindketten tisztában voltak vele, hogy Rebecca korán akart kelni. Hát relatíve korán, nem hajnal hatkor, de mondjuk nyolc-kilenc környékén. - Amúgy meg láttad már magad, amikor alszol? Olyan édes vagy, hogy nem volt szívem felkelteni - legalább fél órán át, csak nézte, ahogy szunyókál - amíg ki nem élveztem a látványt - úgy vélte a kifogás, ami egyébként színtiszta igazság volt jelenleg, baromi jóra sikeredett, és hatására talán nem fog egész nap neheztelni rá Rebecca.
A mosakodás Egon részéről gyorsan letudódott, amikor már úgy érezte, hogy „patyolat tiszta” fogta a szállodai törölközőt, és kilépve a tusolóból elkezdte magát dörzsölgetni. Csak egy fél pillanatra lépett vissza, hogy lábujjaival felkapja a bokszert, és kivigye a szennyeseik közé. - Készen vagy? - kérdezte fennhangon, miközben már a tiszta alsót húzta magára. Néhány másodpercen belül a nadrág is rajta volt, és a póló… Rebecca pedig? Hát, érthető miért mondta, hogy már csak negyed napjuk van. A nők legendásan lassan öltöznek, és a tusoló hangjából ítélve még mindig mosakszik, hacsak úgy nem felejtette a csapot.

//Nem rontoddad el nyugi Very Happy A lényeg, hogy klassz ajándékokat kaptunk Very Happy Egyébként is ilyen tempóban talán májusra végzünk Angliával XDDDDDD //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc
avatar

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 789
◯ IC REAG : 725
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Gloucestershire (Anglia) // Szer. Jan. 13, 2016 6:48 pm

Egon & Becca



~Most komolyan azt veti a szememre, hogy mélyen aludtam?~*Hitetlenkedve nézek rá, a vigyorból tudom, hogy csak szórakozik velem, mondjuk az esetek 99.99%-ben ezt csinálja.* -Nem rúgtam be, csak elálmosodtam. Amúgy finom volt, jobb mint a whisky. *Nyelvet öltök, talán tényleg nem kellett volna annyit innom a puncsból, de olyan finom volt és édes és forró. Nem is éreztem a benne lévő alkohol mennyiségét, a hatását sem ha úgy vesszük, kint a hidegben jólesett és felmelegített de ennyi. Ezért nem volt kontroll, aztán amikor beléptem a meleg szobába, kész voltam. Melegem lett, szédültem és elálmosodtam. Úgy aludtam mint akit fejbe vágtak, persze, hogy nem ébredtem fel amikor szerettem volna, pedig olyan mintha lenne egy belső órám. Na, abban lemerült az elem. Ellenben a kellemessé vált víztől már kellemesebben ébredeztem, amit Egonnak is meg akartam mutatni és finoman csócsálni kezdtem mint kölyök farkas az anyja fülét, de hamarosan megtudtam mennyi az idő és ez jobb volt mint a hideg zuhany. Természetesen egyből elfelejtettem mibe kezdtem bele nem rég, pedig amikor terveztem egy kis ágycsata is rajt volt a listán és ha időben felébredek még bőven lett is volna rá időnk. Most azonban már elkészülni se nagyon van. Rám tör a hisztérikus kapkodás ami egy évben csak egyszer szokott, ám amióta Fairbanksben lakom annyiszor sem, kellett nekem kitenni onnan a lábam, máris rohanás van. A hirtelen ébredés és a terveim megdőlése kissé elködösítette az elmémet, még bennem volt a sietség és a „muszáj gyorsan elindulni, odaérni” érzése, pedig nem csak az a negyed nap maradt, hanem még néhány egész is. Azonban nem volt mit tenni, sietni kellett…..*
-Szerinted túlreagálom? *Egy nagyon rövid pillanat erejéig megtorpantam és Egonra néztem a mosdatás közben, de mivel költői kérdés volt és ő sem mutatott túlzott hajlandóságot arra, hogy letusoljon – csak ímmel-ámmal tette – ezért tovább folytattam önmagam és az ő testének tisztogatását, így jutottam el az alsónadrágjáig, amit szégyenlős kérdéssel próbált magán hagyatni.* -Csak. Ott is meg kell mosni. *Komolyan, mint a gyerekek, de olyan édes amikor így vigyorog, hogy meg kell zabálni. Ó, láttam én, hogy a matatásnak hála mozgolódás támad odalent, de ignoráltam a gyors elindulás kedvéért.*
-De tudtad, mondtam.*Dacos, sértődött gyerekként válaszoltam vissza de azonnal megenyhültem mert azt mondta, hogy édes vagyok amikor alszom. De most tényleg, levett a lábamról, pedig megint hülyeséget beszélt.* -Egon. Nem láttam magam, amikor alszom természetszerűleg csukva vannak a szemeim, belül pedig hiába is lenne tükör…..és mond mennyi ideig élvezted a látványt?
*Ha most kiderül, hogy órákkal korábban fent volt már, és komolyan mondom összekócolom. Egyébként meg levett a lábamról, még hogy ő nem romantikus alkat, cöhh, ki mondta? Én sem totojáztam sokáig, nem az vagyok aki órákat tölt a fürdőben a tükör előtt. Elzártam a vizet de kinyitottam a mosdókagylónál, majd megtörölköztem és nekiálltam fogat mosni, persze menet közben mert kimentem és fél kézzel cincáltam magamra egy bugyit, és addig játszottam a kézcserés fogmosást amíg magamra nem ügyeskedtem egy pólót, amint mindkét kezem szabad volt, már gyorsabban ment az öltözködés. A kérdésre csak hümmögve és némi fogkrémhab bugyborékolás közepette válaszoltam, de szerintem a részeredmény ön magáért beszélt. Nadrág, pulcsi, gyapjúzokni, most nem randira készültem hanem nagy sétára és erdőbe, ahol talán sokat kell gyalogolnom a hóban. Ha van. Ki tudja. Így is Egon győzött, persze mert őt is én fürdettem, de jó időt futottam. Már csak a kedvenc piros sapkámat kellett felvennem és a kabátot….*
-Mehetünk is. *Megfogtam a kezét és szabályosan kicincáltam a folyosóra, aztán le a kocsihoz amit előző nap béreltünk, én persze nem akarok vezetni ismeretlen helyen, pláne nem bal oldalon, abból csak baleset lenne. *

//Phfúúú, akkor jó Smile örülök, hogy tetszett. :cheers: Most akkor ugorjunk is rögtön oda ahol lenni szeretnénk, mondjuk a megérkezésre? Question Akkor talán április 30.-ra végzünk. drunken //

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 199
◯ HSZ : 649
◯ IC REAG : 618

Re: Gloucestershire (Anglia) // Csüt. Jan. 14, 2016 12:35 pm

- Ahaaa… - nyújtotta el a hangját, miközben grimaszolva bólintott, és közben igyekezett megállni a kísértést, hogy el ne kapja szájjal a lány nyelvét. – Igeeen… bizonyára sokkal jobb volt - arca tömény hitetlenségben virított. Még, hogy valami jobb lehet a whiskynél? Nem, ez csak valami félreértés kell, hogy legyen. Olyan ital nincs, és nyilván nem is lesz, ami kellemesebb, mint a whisky… hát esetleg a rum még vetekedhet vele, de igazából nem kérdéses, hogy hosszútávon a whisky nyerne.
- Igen, túlreagálod – erősítette meg ismét, elvégre nyaralnak, vagy telelnek, de a lényeg, hogy jól kellene érezni magukat nem pedig olyan apróságokon pörögni, hogy mindjárt dél, és nem fognak semmit a mai nap látni Angliából. Egyébként ez sem így lesz, hiszen ami szép nappal, az még szebb este, így akár hajnalig élvezhetik a vidék szépségét. A mosdatást Egon tűrte, és néhol be is segített, mert látta, hogy Rebecca milyen elszántan igyekszik bepótolni a kiesett időt. – – vonta meg a vállát széles vigyorgás közepette. A nők már csak tudják, hogy mit hol és minek kell megmosni, elvégre évezredek óta ilyesmiben élik ki mindennapjaikat… aha, persze, nyilván egész álló nap mást sem csináltak, csak takarítottak ezt-azt, erre-arra, ja meg persze főztek a ház urának. Szó sem volt arról, hogy a városi piacokon pletykaáradatot terjesztettek, meg becsületsértésért feljelentették egymást. Áh, régi szép idők, de valahogy mostanában a nők azt hiszik, hogy a szabadságukat a huszadik század hozta el. Bizonyos mértékben az egyenlőséget igen, a szavazás meg miegymás terén, de előtte sem kellett félteni azért őket.
- Jó, hát lehet, hogy említetted… párszor – köhintett egyet, majd grimaszolva a tusoló sarka felé bámult, csak, hogy ne kelljen barátnőjére néznie, közben persze a vigyor megint ott játszott a száján, hogy aztán visszafordulva a lány felé mosolyogva bókoljon neki. Hiába is akarta átverni, nem volt képes leplezni, hogy jól esett neki, amit mondott, de azért próbálta enyhén szarkasztikus megjegyzéssel elütni, és fenntartani az Egonra való látszat haragudást. – Úgy… negyed… óráig – vakargatta meg az állát elgondolkodva, pedig jól tudta, hogy minimum fél órán át csak őt leste, ahogy szunyókál. – Egyébként meg tessék, megszokhatnád már, hogy vérfarkasok körében nincs lehetetlen – az emlék talán csak tíz másodpercig tartott, de kitűnően illusztrálta, mennyire édes Rebecca amikor szunyókál. Hát, voltak rosszabb, meg jobb pillanatok is abban a félórában, de Egon a legjobbat választotta ki, amúgy is erre az állapőotára gondolt elsősorban, amikor előállt Rebeccának a kifogásával.
Az öltözködés gyorsan ment, és mivel előző este mosott fogat, így már reggel ezt nem kell megtenni, hiszen még semmit sem evett. Kár lenne koptatni feleslegesen a fogkefét. Rebecca is hamar elkészült, már kapta is magára, a kabátot és sapkát, aztán Egont húzta kifelé. Szerencsére már ő is menetkészen volt, és nem kellett bokszerben útnak indulnia. – Remek.

Az úton nem sok izgalmas dolog történt… se egy kipukkadt kerék, sem egy elütött jószág, igazán kellemesen indult a délelőtt így. A Nailsworth-i birtok talán tíz mérföldre lehetett dél-nyugatra, amikor Egon lehúzódott az egyik útszéli parkolóba. – Ideadnád a térképet? – kérte, majd mikor ez megtörtént egy darabig szótlanul bámulta, aztán hümmögött párat és végül elvigyorodva megszólalt. – Szóval? Gyalogtúra? Farkastúra? Vagy esetleg kövessük az utat és húsz percen belül már ott is vagyunk? - A lovaglás innen kedvező lenne, végig dombos erdőség húzódik, egészen a birtok határáig, ahol rendezett füves terület van, elszórtan néhány magányos fával. Ott már érdemes lesz emberként mennie. Persze ez Rebeccán múlik elsősorban, ha éjszaka biztonságosabbnak érzi, Egonnak úgy is jó, de talán elég sűrű az erdő, és majd figyel, hogy ne egy turistacsoport kellős közepén száguldjanak át.

//Ja, talán addigra Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc
avatar

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 789
◯ IC REAG : 725
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Gloucestershire (Anglia) // Szomb. Jan. 16, 2016 7:46 am

Egon & Becca



*Az az „ahaaa” eléggé hitetlenkedve hangzott, mintha kétségbe vonná a szavaimat és úgy éreztem nem a puncs javára szóló megjegyzésemről vélekedik így hanem a józanságomat tekintve. Na jó, lehet, hogy egy kicsit becsíptem, nem nagyon tényleg, csak jó kedvem volt és kevés gátlásom, de azért voltam annyira képben, hogy nem indultam volna farkas vadászatra a hátán és minden egyes szavamra ügyeltem amikor nem voltunk egyedül. A puncs pedig nekem sokkal jobb volt, de annyira nem vagyok oda az alkoholért, szóval valószínűleg jövőre fogok újra belenyalni amennyiben Egon megint elhoz ide. Túlreagáltam az egész kapkodást, tudom de végül is ez az első nap az egész üdülésünkből és máris megdőlt minden tervezés, persze, hogy kissé felhúztam magam. Le fogok nyugodni, Egon lazasága átragad majd rám is csak legyünk úton. Azt is megfogadtam magamban, hogy ezt a fürdetést majd megismételjük este, csak lassabban és érzékletesebben mert tetszett, és volt néhány olyan pillanat amikor szívesen hagytam volna a kezeimet eltévedni, de mint tudjuk túlreagáltam a dolgokat és a következő pillanatban lebeszéltem magam mindennemű letérésről.
A szemöldököm a homlokomra ugrott, érzékletese közvetítette a gondolatban való visszakérdezésemet. „Párszor????” ezerszer mondtam, hogy korán szeretnék felkelni, még az útitervet is részleteztem, utánanéztem milyen messze van és mennyi idő kell oda és vissza. Hagyjuk a fenébe. Ennyi idő után igazán rájöhettem volna, hogy Egonnal tervezni teljesen felesleges, úgy is a saját feje után megy és engem is magával ránt. Ám most voltam először az otthonom határain kívül, ráadásul a tengeren túl, Európa, a történelem egyik nagy királysága, ráadásul Egon születési helye és otthona. Szerettem volna ha minden tökéletes és a lehető legtöbb helyre jusson idő. Az állvakargatását megállítottam a kezemmel és már épp visszatértem volna a romantikus álmodozásomból a jól megérdemelt haragomig amikor a fejembe vetítette azt amiről az imént beszélt. Persze elképedtem és arra a pár másodpercre ki is zártam a külvilágot, csak néztem ki a fejemből de közben magamat láttam ahogy alszom. Mintha még egy halovány mosoly is ott játszadozott volna az ajkaim szegletében. Tutira Egonnal álmodtam és ott is hülyeségeket beszélt. Ettől aztán megenyhültem, levett a lábamról megint, elengedtem az állvakarós kezét és megsimogattam az arcát. Bár az első fejembe vetített emlék megrázó volt, ezt a képes dolgot jobban szerettem mint amikor beszélt. *
–Ez édes tőled…..de nem ment meg a sietségtől.
*Ja, csak negyed óráig nézett és én vagyok a római pápa. Nem szedtem le a fejét, túl sok időbe telt volna inkább nekiálltam felöltözni és fogat mosni, majdnem ment egyszerre is a kettő. A tervezett indulás után majd` három órával később sikerült elkészülnünk, de lent a kocsiban már nem idegeskedtem emiatt, volt más. Mondjuk nem tudtam milyenek az utak arrafelé, bár tájékozódtam az időjárási viszonyokról, az még sem ugyanaz és mindig Fairbanks elzárt útjai jutottak eszembe. Még jó, hogy nem odamentünk üdülni Angliából, akkor biztosan ott ragadnánk még plusz egy hétre.
Az aggodalmam feleslegesnek bizonyult és talán a szerencse is mellénk szegődött, mert az egész út eseménytelenül zajlott, és persze sokkal rövidebb ideig mint gondoltam. A tájat néztem ami mellett elhaladtunk, hihetetlenül szerencsésnek éreztem magam amiért Egonnal lehetek és itt és amiért. Mindez az érzés megnyugtatott és levedlettem magamról a kezdeti túlreagálást, ez némi eufórikus hangulatot eredményezett. Ahogy már otthon is a hétköznapokon, most sem tűnt fel, hogy nem reggeliztünk, viszont mikor megálltunk már éreztem némi elégedetlenséget a gyomromban, a kesztyűtartóban matattam a térképért amit Egon kért, majd miután megtaláltam és átnyújtottam neki, a kabátom zsebébe nyúltam amiben ott volt a büfében vett müzliszelet.*
-Eltévedtünk? *A hümmögésből azt feltételeztem, hogy rossz irányba jöttünk, de ellentétben a reggeli őrületemmel, ez most nem izgatott. Kibontottam a müzlit és beleharaptam, Egon mondjuk utálja de azért odakínáltam neki is, elvégre ő sem reggelizett…..vagy legalábbis nem tudok róla. Persze lehet, hogy amíg engem lesett álmomban egy egész tál sonkát és tojást bevágott, nem éreztem ugyan az illatát mikor felébredtem, de ki tudja milyen cselekre képes egy vérfarkas-gyík-medve. Jóízűen falatozva csillapítottam az éhségemet és azon merengtem hogyan tovább.*
-Gondolod, hogy fényes nappal nem szúrunk szemet valakinek? *Nem ellenkeztem, de szerettem volna minél biztonságosabban letudni ezt a kalandot. A szemeim csillo9gásán azonban láthatta mennyire oda vagyok az ötletért, valójában azóta erre a lehetőségre várok mióta felajánlotta. Én nem mertem volna rákérdezni, mert nem tudtam ez bántás lenne-e a részemről vagy sem és inkább nem kockáztattam. *-Tudod, hogy mennyire vágyom rá, de nem szeretném ha bajunk lenne belőle. Rád bízom mikor és hol. Most te vagy a főnök.
*Ó, azt hiszem ettől leesik majd az álla. Széles mosollyal az arcomon néztem rá és vártam hogyan dönt. Ha már nem sietünk – és már én sem siettem – akkor legyen minden úgy ahogy ő szeretné vagy ahogy sikerül.* -Nekem mindkettő jó, a harmadikat elvetném, ha nincs olyan messze akkor szívesen gyaloglom is.*Innen már nem kell az autó, akár itt is hagyhatjuk felőlem. Még egy falat müzli, délutánig elég i lesz, de aztán majd keríteni kell valamilyen büfét és talán lehet szó még egy előadásról.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 199
◯ HSZ : 649
◯ IC REAG : 618

Re: Gloucestershire (Anglia) // Szomb. Jan. 16, 2016 10:42 am

Egon összepréselt ajkakkal kissé megvonta a vállát, mialatt Rebecca megemelte a szemöldökét. Előfordulhat, hogy nem csak párszor említette, hogy korán akar kelni, de hát annyi minden más forog egy férfiember fejében, hogy nem lehet mindig arra koncentrálni, amit a párjuk mond nekik.
Az állvakargatást kissé szüneteltetni kellett, mert a lány megragadta a kezét, de épp jókor jött az emlékátadás, mert Rebecca megenyhült tőle. Vajon azt is átküldje neki, ahogy akkor nézett, amikor elmerült Egon emlékeiben? Áh, talán azt azért mégsem kellene. Végül felocsúdva kézragadás helyett arcsimítást kapott. Remek, úgy tűnik ismét megenyhült, és kicsit lazábban kezeli a dolgot, vagy legalábbis nem Egonra haragszik a dolgok alakulása miatt. Elvégre tényleg nem is ő tehet róla, hogy kicsit később keltek. A puncs az oka mindennek…
- Nem is a sietség miatt kellett – vigyorodott el, miközben elkezdett mosakodni. Hát tényleg nem amiatt, hanem, hogy enyhüljön valamelyest a kapkodós, meg enyhén mérges hangulat. Ami egyébként be is jött.
Szerencsére sem a portán, sem az utcán nem történt semmi hátráltató tényező, így bár kicsit később indultak útnak, még mindig bőven volt idejük, hogy Gouchestershire szépségeiben gyönyörködhessenek. Úgy tűnt már barátnője sem aggódik felesleges dolgok – mint például az idő – miatt, hanem képes volt élvezni a kocsikázást. Mi tagadás, most történt először, hogy saját maga vezetett géphajtású járművet otthona felé, és valamiért ez marha jó érzés volt. Kicsit olyan, mintha nyaralásból térne haza, és alig várná már, hogy „otthon” kipakolhassa a cuccokat, majd kellemes emlékekkel megrakodva a fotelba süppedve kipihenje az utazás fáradalmait. Hát, Egon esetében ez egy nyolcvan évig tartó kirándulás volt. Akkoriban egy család élt a kúriában… vagyis lehet több család is, de inkább gyanította, hogy egy család több generációja fészkelte oda magát. A szagok különbözőek voltak, de az érhető, főleg, ha mindkét ág nagyszülei odakényszerültek. Elvégre a gazdasági világválság nem csak az Egyesült Államokat érintette sanyargatóan, hanem a világ többi részét is. Mindazonáltal van jobb módja is a hazatérésnek… gyalog, ahogy elhagyta nyolcvan éve, vagy rohanva, ahogy azt 1835-ben tette, miután akaratlanul kivégezte a családját. A rohanás… a rohanás farkas alakban, megmutatva az ódon háznak, hogy már nem az a fékezhetetlen kölyök, aki nem ura a cselekedeteinek, hanem felelősségteljes… na jó… az azért nem, de legalább képes uralni a bestiáját.
- Nem, nem, dehogyis – rázta a fejét komótosan, igazából elég automatikus reakció volt tőle, mert elmerült a térképolvasásban, így a felajánlott müzliszeletre sem reagált Turista útvonalakat nézett, de úgy tűnt nem keresztezték a pályájukat. Remek. Egy gonddal kevesebb, persze ez nem azt jelenti, hogy nem is botolhatnak senkibe bele, de Egon nyitva fogja tartani a füleit és az érzékeit, hogy még azelőtt kikerülje őket, hogy azok meglátnák őt. Legalábbis ez a terv, aztán majd meglátják, hogy mi lesz belőle.
- Nem hiszem… az erdő sűrű, és erre nincsenek turista útvonalak. Látod? – fordította a lány felé a térképet, ujjával mutogatva a területre, majd kicsit arrébb ahol vörös jelzésű turista vonal vékony sávja jelezte a gyalogos haladási irányt az erdőn át. – Nyilván ez a rész – bökött vissza a jelzés nélküli részre - nehezebben járható, ez persze nekünk nem lesz gond – vigyorodott el büszkén. Igazság szerint már ő is nagyon várta, hogy teljes vérfarkas alakjában csatangoljon az otthoni tájakon, hátán Rebeccával. – Micsoda? – nézett a lányra vigyorogva, félretéve egy pillanatra a térképet. – Ilyet sem hallottam még tőled, de… elfogadom – bólogatott elégedetten. – De amúgy nyugi, nem lesz bajunk. Tél van, ilyenkor amúgy sem szoktak az emberek annyira túrázni. Meg hát karácsony… ki az az elvetemült állat, aki ilyenkor az erdő járja? - Hát biztos akad pár, de nyilván nem túl gyakori. Mondjuk az időjárás kellemesnek mondható, és még csak hó sincsen, csak sár meg latyak.
- Nagyjából nyolc mérföld légvonalban – válaszolt az igazán fel sem tett kérdésre, de mivel úgyis ő fogja vinni, ez Rebeccát nem igazán fogja érinteni. Maximum, ha elüli a hátsóját. – Szerintem vállaljuk be – nézett a lányra, majd összehajtogatva visszaadta a térképet, aztán kiszállt a kocsiból, a csomagtartóhoz sétált, kivette a tegnap este bepakolt hátizsákot, ami jelenleg még üres volt, a hátára kapta, aztán ha Rebecca is kiszállt, akkor egy gombnyomással bezárta a kocsit, majd beriasztotta. Talán senki sem akarja ellopni, de ha igen, van rá biztosítás, szóval majd a kölcsönző elintézi.
- Amíg láthatóak vagyunk az útról, addig gyalogolunk jó? – kérdezte, miközben a kezét nyújtotta a lány felé, arcán kedves mosoly húzódott, és ha Rebecca megragadta a kezét, akkor elindultak a köd lepte erdő mélye felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc
avatar

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 789
◯ IC REAG : 725
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Gloucestershire (Anglia) // Szomb. Jan. 16, 2016 5:24 pm

Egon & Becca



*Már a kocsiban ülve jöttem rá, hogy Egon miért mutatta meg azt az emlékképet rólam miközben aludtam. Egyébként már az is jobb kedvre derített amit mondott, de látni azt amit ő a legszebbnek tart azért mégis más volt. Addig sem rá haragudtam a késői kelés miatt hanem a helyzetre, mégis ráborítottam minden sietségemet és ingerültségemet, és nagyon nem érdemelte meg. Akkor csak megsimogattam az arcát és tovább pörögtem. A tájat nézve volt időm egy kicsit gondolkodni is. Egonról megint megtudtam valamit, egy kis rejtett és előnyös, imádnivaló tulajdonságot amit még nem tudott nagyon kamatoztatni, mert hiába voltam nem rég olyan morcos, azért nem ez jellemző rám. Ő viszont csípőből tudta hogyan enyhítsen meg, nem lázadozott és nem lett ideges, nem haragudott rám és nem rohant el ahogy a férfiak általában tennék. Észre sem vettem mikor ismert ki ennyire, de ettől a felismeréstől egy kicsit megint szerelmes lettem belé.
Nem is figyeltem merre megyünk és mennyi utat tettünk már meg, mire megérkeztünk…valahova….már nem érdekelt, hogy mikor, meddig és az sem amit terveztem. Az volt a fontos, hogy együtt vagyunk, azt nézünk meg és addig amíg akarjuk. Először azt hittem eltévedtünk, én akkor szoktam térképet nézegetni és hümmögni közben, azt nem gyanítottam, hogy Egon egészen mást néz rajta, nem az autóutat. Csendesen eszegettem a müzlimet, eltekintettem attól a ténytől, hogy Egon még csak rá sem pillantott arra mit kínáltam neki, pedig szívesen vigyorogtam volna az arcába azt, hogy „Én megmondtam!” mert annyira nem értette miért kell még nekem ezt is venni a büfében. Milyen jól jött most. Szívesen „utaztam” volna a hátán, elvégre majdhogynem erre készülök hetek óta, de ebben a tekintetben félre tettem a türelmetlenségemet és inkább a biztonságra hajtottam. A kérdésem és a fenntartásaim miatt megtudhattam mit nézett Egon annyira a térképen, én még azt sem tudtam, hogy ezen a térképen a turista útvonalakat is feltüntetik, de már láttam mennyire részletes a térkép. *
-Látom, nagyszerű. Ahol nehezebben járható ott mi van? Sziklás rész vagy valamilyen más akadály? *Ami persze neki nem gond és láthatóan roppant büszke is magára. egyetértettem vele, joggal lehet az, sosem felejtem el azt a napot amikor megláttam átváltozva. Annyira gyönyörűséges volt, ha rágondolok most is az ujjaim között érzem a finom, selymes, vastag bundát. Az ő érzékeire leszek hagyatva, az ő tapasztalatára és helyismeretére, evidens, hogy főnöknek nevezem ki.*
-Tudod most szívesen a fejedbe irányítanám az arckifejezésed emlékét ha tudnám.*Tényleg megérte volna. Nevetve ingattam a fejem önkéntelen reakcióként, annyira mókás volt és kedves. Nem tudtam mit jelent neki mindez, egyrészt, hogy hazatér, másrészt, hogy mindezt farkas alakban teszi, ami végtelen szabadságot nyújt a léleknek. Ennyit azért már tudtam, de az érzés még nem járt át engem és gyanítom nem is fog, épp ezért nehéz vagy teljességgel lehetetlen volt, hogy megértsem. *-Akkor élvezd ki a pillanatot!.....Megbízom benned, tudod.
*Így is volt, ha ő mondja, hogy nem lesz bajunk és rejtve maradhatunk és minden simán megy akkor….muszáj volt nevetnem a kérdésére, de előbb azért még megemeltem a szemöldököm kérdőn, mint a tanár a diákja felé, egy olyan kérdésre várva választ ami tök egyértelmű. A visszapillantó tükröt felé fordítottam, persze nem volt biztos, hogy látja is magát benne de eléggé jelzésértékű lesz.*
-Momentán két elvetemült állat készül arra, hogy karácsonykor az erdőt járja, de ne is törődj velük.
*Ideje volt próbára tenni Egon farkasát, én nem tudtam mire képes, ezt csak ő tudhatta, ezért hárítottam át rá minden döntést és felelősséget. Az út nem tűnt soknak, le is gyalogolnám nem lenne probléma, azonban egészen más lehet neki is négy lábon futva és nekem is az ő hátán ülve. Nos, lóháton már ültem, szerencse, hogy csak fél órát, különben meghaltam volna. Minden tiszteletem az indiánoké és az összes lovas népé, hogy nem nőtt tyúkszem a fenekükre. Rábólintottam Egon kijelentésére, a térképet azonban nem tettem vissza a helyére, úgy terveztem, hogy magammal viszem, majd én is kiszálltam a kocsiból és hátramentem a csomagtartóhoz. Tudtam mire kell az üres hátizsák, de azért fura volt nézni ahogy a hátára vette. Üresen. Megfogtam a felém nyújtott kezét, vettem egy nagy levegőt mint az aki épp a mélyvízbe akar ugrani.*
-Oké, bevállaljuk, gyalogolunk. Én már most izgulok. Tudod ez olyan mintha belülről csiklandoznának.
*Elindultunk hát, Egon kedves mosolyára válaszolva az enyém kissé gyerekes és békaszájúan széles lett. Szorítottam a kezét és séta közben többször egymás után lejátszottam magamban azt amire készültünk. Vajon milyen érzés lesz? Amikor először és azóta utoljára találkoztam Egon farkasával épp haragudott rám, mégsem bántott. Most egészen más helyzet állt fent és olyasmire készültük amit más ember nem igazán élhet át. Különlegesnek éreztem magam, kivételezettnek. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 199
◯ HSZ : 649
◯ IC REAG : 618

Re: Gloucestershire (Anglia) // Vas. Jan. 17, 2016 12:00 pm

- Nem vagyok benne biztos - húzta el a száját kelletlenül. - Talán annakidején jártam erre, még amíg nem voltam vérfarkas - vonta meg kissé a vállát. - Meg, hát azóta változhatott is, de ha jól rémlik, néhány kisebb patak, némi emelkedő, vagy lejtő, hát attól függ, hogy melyik irányból közelítjük meg… esetleg egy nagyobb föld ksizögelés is mintha lenne arra. De hát, majd meglátjuk nem igaz? Nem vagyok egy pókember farkasalakban, de ha nem lesz függőleges akadály, akkor elboldogulunk - bátorító mosollyal nézett a lányra, közben felhúzott szemöldökkel konstatálta, hogy Rebecca mivel mérgezi magát.
Egon a lány megjegyzésére elkuncogta magát. - Talán jobb, hogy nem vagy rá képes - vigyorodott el szélesen. Ellentétben a nőktől, a férfiak nem igazán szeretik magukat nézegetni, vagy lehet, hogy csak Egon volt így vele, de sohasem kedvelte a fizimiskáját.
- Naná, hogy kiélvezem - nevetett könnyedén, arcáról pedig a büszkeség szobrát is ki lehetett volna faragni. Bizony, végre egyszer ő lesz a főnök… Hmm… vajon mikor vált papuccsá? Mindegy is, a papucs amúgy is remek lábbeli. Nem izzad bele az ember, és bármikor levetheti egyetlen lábmozdulattal, ha úgy adódik. Valahogy a párkapcsolatban is így van. A papucs szerep csak addig az, amíg Egon úgy akarja, mellesleg Rebecca még csak nem is igazán erőlteti rá a dolgot. Ez inkább önkéntes vállalás Egon részéről, és nem is igazán a vészes kategória.
Rebecca nevetésére és felhúzott szemöldökére Egon is elvigyorodott. Tisztában volt vele, hogy mire gondol, ráadásul még a visszapillantót is maguk felé fordította a legjobb hatás érdekében. - Jól van, akkor nem törődök velük - vonta meg a vállát széles vigyorral a képén. - De amúgy engesztelésként közölném, hogy a jelenlévők minden szitoknak vélt szavam alól kivételt képeznek. Vagyis te biztosan, én meg valóban egy elvetemült állat vagyok - hát tényleg az volt, de az utóbbi időben kicsit visszafogódott az emberevési mániája. Fura mód a fenevad sem követelte annyira a húst és ráadásul a kacsa sültek rendszeressége elég jól kompenzálta a hiányt. Egonnál biztosan, a fenevad meg beletörődött, vagy rájött, hogy Rebeccából nem vacsora soha a büdös életbe. Legalábbis nem Egoné.
- Az jó ötlet - bökött fejével a térkép felé, amit Rebecca a kocsiból való kiszálláskor magával hozott. Sohasem lehet tudni, hogy mikor lesz rá szükség, mert oké, hogy valamennyire ismerős a táj, de simán eltévedhetnek. Jó, hát túlságosan nem, de ha van valami támpont, azért könnyebben megtalálja a visszavezető utat. A kúriát nem valószínű, hogy eltévesztené és valószínűleg az emlékei is felfrissülnek mihelyst mélyebben az erdőben lesznek, ahol a civilizáció nem változtatta annyira meg a tájat.
Kéz a kézben indultak a parkolóból neki az erdőnek. - Ajjajj… Rebecca - kuncogott elfojtottan. - Nem valószínű, hogy szeretnéd azt, ha belülről csiklandoznának - nem lehet túl jó érzés, bár még Egonnak nem volt része benne, de ismert olyanokat, akik túlélték egy falkatársuk belső szerves beavatkozását. - De, amúgy értem mire gondolsz - szorított egyet a lány meleg kezén.
Látszik, hogy nem turista ösvényen jártak, mert egyrészt tiszta volt, másrészt, ahogy beljebb értek az erdőben, az aljnövényzet egyre sűrűbbé vált, de az út még nem tűnt el a szemük elől, így Rebecca is kénytelen lesz átverekedni rajta. A hím nagyot szippantott a friss levegőből. Emlékek sora rohanta meg, és mintha egy-egy ódon fa ismerősnek tűnt volna számára.
- Még úgy ötven yard és szerintem biztonságban változhatok - már alig várta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc
avatar

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 789
◯ IC REAG : 725
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Gloucestershire (Anglia) // Kedd Jan. 19, 2016 8:04 am

Egon & Becca



*Nem azért kérdeztem mi van ott ahol elvileg járhatatlan, mert félnék a kihívásoktól, egy térkép jeleiből sok mindent ki lehet olvasni, de a természet gyorsabban változik mint hogy az emberek feltérképezik a terepet és kiadják az összehajtogatható vagy épp lapozható példányokat. Csupán arra voltam kíváncsi mire számíthatok, hogy felkészüljek rá, persze tudom, hogy mindenre nem lehet de mégse úgy induljak neki a világnak, hogy ahogy esik úgy puffan mert a végén én puffanok. *
-Szóval akkor nem vészes, csak nincs arra ösvény. *Ez volt a lényeg, remélem jól sakkoztam ki. Ezért is bíztam az egészet Egonra, mert ahol nincs ösvény arra turista útvonal sincs – természetesen nekünk arra kell mennünk, hogy ne találkozzunk senkivel – és ahol turista útvonal nincs ott nincs jelzés sem, ergo én simán eltévednék és azon még a testemet egészséggel mérgező müzli szelet sem segít. Kérdőn hajtottam oldalra a fejem Egon nevetésére, jópofa dolgot mondtam de azért annyira nem volt vicces, ezek szerint neki igen. Igyekeztem erről lebeszélni és telepumpálni romantikával.* -Miért? Tetszett volna amit láttam, nekem is nagyon tetszett. Mókás volt de….kedves is.
*Egon mindig meg tud lepni valamivel, pedig már azt hittem mindent tudok róla…na jó, vannak dolgok amiket nem de az farkas ügy és nem számít, emberként azonban úgy hittem megismertem őt és így is volt, de ő mindig előhúzott egy ászt a személyiségének kabátujjából. Igazi hamiskártyás volt a szó legjobb értelmében. A háromszáz százalékos öniróniáját már ismertem, és már előre készültem a nevetéssel, tudtam vagy nagyvonalakban sejtettem mit fog válaszolni az elvetemült állatokat bemutató szavaimra. Igen, valami ilyesmire gondoltam. Egy nagyon édes elvetemült állat, de nem mertem kimondani mert úgy gondoltam férfi lélekkel ennyi cukiságot már nehéz elviselni, be kell osztanom az ilyen bókokat. Vártam már ezt a kirándulást, ez olyan normális dolog és bár éppen arra készültünk, hogy Egon farkashátán lovagoljam be az erdőt, azért mégis más volt ez mint…mint aminek kinéz. Kezdtük kialakítani a mi kis világunkat amibe belefért egy ilyen átváltozós kaland, de kívül rekedt az összes többi vérfarkas és őrző és mindkét tábor, a szabályok és törvények. Ez a mi életünk volt amit nem vehettünk elő minden nap Fairbanksben, amire az évnek csak egy rövid szakaszában volt lehetőségünk és amire mindkettőnknek szüksége volt. Izgatott voltam, ki ne lett volna az, olyasmire készültem amit talán nem sok vagy egyetlen ember sem csinált még, legalábbis őrző nem, de ki tudja. A nagyi jegyzeteiben nem volt ilyen de a jelentéseiből azért valamennyire megismertem és hát a nagyi, hogy is mondjam, eléggé kalandor természetű volt, hacsak a felét örököltem tőle, felkészülhetek egy igen mozgalmas életre. Belőle kinéztem volna ugyanazt amire én készültem és amitől tényleg olyan volt mintha belülről csiklandoztak volna, másképp nem tu7dtam körülírni az érzést, Egon pedig vagy véletlenül értette félre vagy szándékosa. A nevetéséből ítélve…..sem tudtam eldönteni.*
*-Igen, ez olyasmi lehet mint az Alien-ben mielőtt megszülöd a picurt. Nos, annyira azért nem izgulok. *Azért örültem, hogy érti, én viszont szerencsére nem tudtam ő mire gondolt közben. Jó volt kéz a kézben sétálni, megint csak a normális szó jutott eszembe, pedig aztán bennünk nem volt semmi sem normális ha a valóságot nézem, de nekünk sikerült elringatni magunkat egy saját magunk alkotta illúzió függőágyban. Élveztem a friss és csípősen hideg levegőt ami Faibankshez képest langymeleg volt. Sosem gondoltam volna korábban, hogy egyszer így vélekedem a télről, megszokás kérdése és már a második telemet fogyasztottam Alaszkában és az elsőt is túléltem nátha nélkül. *
-Csodás az erdő, szeretem az illatát. *Önkéntelenül is elmosolyodtam, az érzés váltotta ki belőlem. Nem különösebben érdekeltek az akadályok, amíg nem kell felmásznom egy hatalmas derékszögű sziklára vagy nem állja utamat egy szakadék addig menni fog. Élveztem a sétát, a lábaim maguktól vittel előre, nem került erőlködésbe átverekedni magam az aljnövényzeten. *
-Te tudod. Te vagy a főnök…..mire gondolsz most Egon? Vannak a helyről emlékeid? *Láttam rajta, az arcán és a távolba révedő tekintetén, hogy a lelke egy darabja egészen máshol jár. Ám azt is láttam rajta, hogy hozzám hasonlóan izgatott és örültem, hogy ezt az egész kirándulást így kitaláltuk.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 199
◯ HSZ : 649
◯ IC REAG : 618

Re: Gloucestershire (Anglia) // Kedd Jan. 19, 2016 10:28 pm

- Lényegében igen – közölte eltöprengve és bízott benne, hogy ez tényleg így van. Nem lenne jó belefutni egy erdei paintball meccs közepébe, mert az elég kellemetlen lenne mindenki számára, főleg Egonéknak, mert csupa festékek lennének, mire átverekedik magukat a pályán. Na meg rohadtul fáj is ám, ahogy egy olyan festéklövedék becsapódik. Vérfarkas alakban még csak hagyján, de Rebeccán csak hétköznapi ruha volt, ami vajmi keveset ér. Persze ez elég valószínűtlen, de más hirtelen nem jutott eszébe, ami komoly akadály lehetne számukra. Esetleg még egy erdőjáró vadászcsoport… de semmi gond, időben észre kell, hogy vegye őket és akkor kikerülik őket.
- Meglehet, én mégsem szeretem magamat látni – vonta meg a vállát még mindig mosolyogva. Egyébként is látta már más emlékeiben magát és annyira nem volt elragadtatva a látványtól. Még szerencse, hogy Rebeccának bejön a fizimiskája.
Várható volt, hogy Rebecca elneveti magát az elvetemült állat saját magára való kiterjesztése kapcsán, de mivel egyebet nem fűzött hozzá, Egon sem kommentálta, hogy miért vélekedik így magáról. Hát, amúgy sem tárta volna fel előtte emberevési mániáját, ami mostanában amúgy is eléggé gyér lángon égett. Szerencsére.
Egon egy pillanatara élesen a lányra nézett, egy kis ideig tátott szájjal bámult, majd hitetlenkedve megrázta a fejét. – Mi az, hogy annyira nem vagy izgatott? A minimum, hogy emiatt kis alienek bukkanjanak elő belőled… na szép. Hálátlan vagy mondhatom. Elhozlak az erdőbe, hogy mire végzünk, a latyak idő miatt taknyunk-nyálunk egybe folyjon és még csak alient sem vagy képes szülni nekem? – arcán megjátszott csalódottság látszott néhány másodpercig, aztán mint mindig, nem bírta ki egy enyhe vigyor és egy megjegyzés nélkül. – Mellesleg elfogadnék egy alient háziállatnak. Menő lenne pórázon sétáltatni – de még mennyire. Főleg, ha azt vérfarkas alakban tenné. Akkor aztán lenne youtube-ra videó felrakásos kalamajka. Az őrzők, így Rebecca is jó ideig nyelvlógatós kimerülésig dolgoznának, hogy elsimítsák az ügyet. Ha majd túl öreg lesz, vagy a halál torkában táncol, mert rossz fát tett esetleg a tűzre, nyilván átváltozik élő, egyenes adásban valamelyik csatorna kamerája előtt. Egy utolsó móka, mielőtt a világ megszűnik számára létezni.
- Bárcsak éreznéd, amit én – kedvesen mosolygott a lányra és igazán sajnálta, hogy nem a pszichók vérvonalának sorait gazdagítja, mert akkor illatemlékeket is át tudott volna sugározni neki. Kár, de legalább a mártírsággal meg tudja menteni az életét, ha esetleg levágódik a hátáról menet közben. Az is valami.
- Halványak csupán. Ködbe veszett régmúlt idők árnyai lebegnek elmémben, miközben az idő zord hullámai lyukat ütnek a valóság szövetén, hogy egy elveszett korba taszítsanak – némiképp elgondolkodva mondta, és közben agyában régi képek pörögtek. Ismerős tölgyek, illatok, amik megragadtak benne ennyi év után is, és a hangok. Az ismerős hangok. Ezt persze nyilván csak beképzeli magának. Sok erdőben járt, egyediek persze, de azért annyira nem. Varjú károgott valahol a távolban, valami jószág, talán vaddisznó épp a földet túrta, egy patás pedig köves talajon ügetett tova. Egon felsóhajtott, majd mélyet szippantott a friss levegőből. A hátizsákot lassú, álmatag mozdulattal nyújtotta Rebeccának, miközben könnyű széldzsekijét levette magáról, majd a többi ruha következett. Nem kapkodott, és közben mintha teljesen máshol lett volna. Amikor már meztelenül állt Rebecca mellett, a lányra nézett és kilépett oldalra. A változás fájdalommal járt, de nem azért üvöltötte el magát, miközben csupasz bőrén szőr serkent, nem a csontok roppanása és formálódása okozta kín miatt vált ordítása lassan vonyítássá. Nem. Nosztalgia talán? Talán. Nem tudta miért, de jól esett neki mind emberként, mind farkasként kiengedni a hangját. Alig tíz másodpercen belül teljes vérfarkas képében négykézláb hátrafeszített nyakkal vonyított az erdő szélén, alig hetven yardra az aszfaltozott úttól. Érdekelte, hogy ráláthatnak-e ebben a pillanatban? Nagyon nem. Sötétkék szemeit az égre vetette, miközben hatalmas tüdejéből egyre csak fogyott a levegő. Végül elhallgatott, és a már nem csak törékeny, de apró lányra nézett. A fenevad is ott lapult az íriszek mögött, de nem nála volt az irányítás. Egon tökéletesen uralta a helyzetet. Egyébként is Rebecca tabu, a bestia ezt, ha mást nem is, már megtanulhatta. Egon közelebb hajolt a lányhoz, majd medveméretű testével a földre kushadt. – A hintó előállt szép hölgy, ideje lesz indulni, mert a varázslat csak addig tart, amíg éjfélt nem üt az óra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc
avatar

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 789
◯ IC REAG : 725
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Gloucestershire (Anglia) // Csüt. Jan. 21, 2016 7:30 am

Egon & Becca



*Nem gondoltam át az akadályokat részletesen, csak annyira, hogy beleütközhetünk-e valamibe vagy sem. Hogy az milyen természetű már nem nagyon érdekelt, végül is mindegy mi lep meg minket ha hátráltat, a megoldáson akkor és ott kell gondolkodnunk. Ám a lelkesedésemet a romantikára Egon egyetlen mondattal kettévágta, nem tudom miért volt önmagával szemben annyira szerény, hogy még az arcát sem látta volna szívesen, de hiába mosolygott a válasz közben egy időre elment a kedvem az ilyen játéktól, lemondóan sóhajtottam. Ha nem, hát nem. Most sajnáltam csak igazán, hogy nem vagyok képes olyasmire amire ő, szívesen megmutattam volna mit láttam és mit éreztem közben, akkor tudná mire szerettem volna rámutatni, ahogyan ő tette az én alvós emlékemmel. Részleteiben és egészében ismertem az arcát, az összes mosolyát amivel volt már dolgom, bár gyanítottam, hogy van még ismeretlen is, tekintetének rebbenéseit, az apró nevetőráncokat, ismertem a vonásait és mindről tudtam mikor és miért tűnik fel az arcán, és mindehhez természetesen érzelmek is társultak, melyeket nem lehetett szavakkal kifejezni. Egyszer majd kitalálom hogyan adjam át neki, addig meg maradnak a szavak és az olyan „egyszerű” dolgok mint az érintés. Az érzelmek kifejezésére sok szó áll rendelkezésre mégis olykor elég nehéz kiválasztani a legjobbat, most nekem sem tökéletesen de ragyogó helyzetet teremtett. Nem gondoltam, hogy a kis Alien emlegetésével lavinát indítok el, Egon persze úgy ráharapott a témára mint a filmbéli űrszörny a szereplőkre. Először várakozón néztem rá mert kíváncsi voltam, hogy mit hoz ki a végére, de a mosolyom egyre szélesedett, úgy éreztem túlszalad a füleimen is, végül már a nevetés sem ment anélkül, hogy könnyek ne gyűltek volna a szemeimbe. *
-Aha, gondolom minden nap délidőben elvinnéd Fairbanks főterére sétálni. A kis alient szétszednék a város farkasai, és végre az emberek hősként ünnepelnék őket. Tényleg menő lenne. *Vállon bokszoltam, persze ez csak elmondva hangzik menőnek, egyébként inkább volt az simogatás mint ütés. Na igen, Egon volt az aki ha lehetséges lenne, meg is tenné. Érdekes napnak néztünk elébe, és végre mindezt szabadon tehetjük, úgy, hogy nem lát minket senki és amiatt sem kell aggódnom hogyan palástoljam az érzelmeimet egy-egy fejembe helyezett kijelentés miatt, erre pedig nagy volt az esély miután átváltozik. Az erdő belsejében már nem nevettem de a kedvemből semennyit sem vont le, hogy a könnyeimmel együtt a kacagást is eltöröltem, csak a hangulat változott, finomodott és olyan volt mintha egy felhő felkapott volna a hátára. *
-Bárcsak el tudnám mondani szavakkal, de leírhatatlan.*Sajnos sem én nem tudtam az érzelmeimet átadni neki elég érzékletesen sem ő nem tudta kibogarászni belőlem, de azt hiszem e nélkül is tudni fogjuk mit érez a másik. Egon mindig is bolondos volt, híján a csöpögős romantikának, de sok minden más tulajdonsága volt amivel ezt kompenzálta és nem éreztem hiányát. Jó kedvet hozott az életembe, kitöltött néhány óriási lyukat a lelkemben, ő volt a jangom, az életem napos oldala. Ő persze egészen másképp fogalmazott volna gondolom, ezért is lepett meg ahogyan a múltjából felmerülő emlékeiről beszélt. Soha nem hallottam még ilyen költőien fogalmazni, egyszerre döbbentem meg és érzékenyültem el. Elkerekedett szemekkel néztem rá és azt hiszem még a számat is eltátottam amivel esélyesen derékba törtem a szép pillanatot.*
-S mikor ott vagy, otthon érzed magad. Ez….ez annyira szép volt. Hihetetlen, hogy mindig meg tudsz lepni valamivel. *Újra és újra mélyet szippantottam a levegőből amihez semmi más sem volt fogható. Nekem viszonylag csend volt az erdőben, csak a varjú károgás jutott el hozzám az is nagyon halkan, nagyon távolról, egyébként csak a fák megmaradt leveleinek zörgését hallottam, a lépteink zizzenéseit ahogy a tavalyi avart kavarják fel, néha ráléptem egy száraz faágra. Elejtőztem volna még ebben a harmóniában de Egon megállt és tudtam, hogy most jött el a megfelelő idő és azon a helyen vagyunk ahol minden egy másik világba fog vinni. Nem szóltam és az erdő is elcsendesült, mintha várná azt amit én is. Nem akartam megtörni a varázst, szó nélkül vettem el a hátizsákot és sorban a ruháit, hogy összehajtogatva elrakjam azokat, de képtelen voltam megállni, hogy ne vessek pillantást minden egyes, ruha alól felszabadult porcikájára és ne nyilvánítsam ki tetszésemet egy szemöldökrándítással, egy széles mosollyal, egy felcsillanó szempárral. Azt hiszem még fel is sóhajtottam, a látványa csodálatos éjszakákat juttatott eszembe, de mindezt azonnal el is felejtettem mikor elkezdett átváltozni. A látvány fájdalmas volt, az ordítása úgyszintén, de nem akartam lemaradni róla, tócsányira kerekedett szemekkel néztem, mert úgy éreztem ha elfordulok őt bántom meg. Mindez a része volt, ugyanúgy az enyém is. Csak szorosan átöleltem a hátizsákot és körmeimet belevájtam az anyagba, szinte a saját porcikáimban éreztem azt amiről úgy hittem érezhetem. Még körbe nézni sem mertem, pedig talán kellett volna attól félve, hogy valaki erre jár, a hangját messzire vitte a szél és valahol meg kellett hallaniuk, de őt úgy tűnt mindez nem zavarja. Amikor először láttam átváltozni elmaradt az áhítat, akkor megijedtem hiszen hirtelen történt és nem számítottam rá, akkor minden ruha leszakadt róla és haragjában tette, most minderről nem volt szó. Lenyűgöző volt és csodaszép. A szemei pedig, mikor rám nézett, olyan akár két ékkő. Két zafír. Hosszú pillanatokig nem voltam képes magamhoz térni az ámulatból, a felém tett mozdulata és szavai a fejemben rángattak ki ebből az állapotból. Egon bolondozása átsütött a farkas alakon és önkéntelenül elmosolyodtam, a hangomból azonban részvét csendült ki.*
-Nagyon fájt? *Nem akartam, hogy fájdalmat érezzen, persze ez hülye ötlet volt hiszen nem tehetek ellene semmit. A hátamra vettem a hátizsákot és mellé léptem, kezemet végigfuttattam a fényes bundán.*
-Azt hiszem mindjárt szülök neked egy kis alient. *Kuncogva utaltam a korábbi beszélgetésünkre ezzel is jelezve, hogy amit korábban éreztem és nem tudtam rendesen megfogalmazni, annak most eljött az ideje, igenis izgatottabb voltam mint valaha bármikor. Olyan óvatosan ültem a hátára mintha egy törékeny üvegszoborra próbálnék ülni, közben az ujjaimat számtalanszor fúrtam a bundájába élvezve az érintését, kapkodtam a levegőt és a hideg szél a torkomba mart, de észre sem vettem mert csodálatos érzés kerített hatalmába. A combommal még a nadrágon keresztül is éreztem a teste melegét, az élet lüktetését, bőrének rezdüléseit ahogyan a soha nem érzett terhem ránehezedett. *
-Sokkal csodálatosabb vagy mint egy tökből varázsolt hintó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 199
◯ HSZ : 649
◯ IC REAG : 618

Re: Gloucestershire (Anglia) // Pént. Jan. 22, 2016 10:18 pm

- Há… ne… neeem – nézett döbbent sértődéssel a lányra, egyrészt mert a válla kapott egy ütést, amit majdnem meg is érzett, másrészt Rebecca felvetése érzékenyen érintette. – Miért akarod, hogy a házi kedvencemet bántsák? Szerény és aranyos jószág lesz, senkinek se fog ártani, meg amúgy is pórázon lesz tartva… lécccciiii, vegyünk egy alient – a végére már könyörgő szemekkel nézett a lányra, mintha tényleg be tudnák szerezni az idegen világ savvérű szülöttjét. A játék persze csak szórakoztatásnak kell és amúgy sem volt megsértődve a lányra. Elvégre hősnek lenni sem utolsó, persze az emberek úgyis levadásznák végül a vérfarkasokat, amikor a pórázon tartott idegen veszélye feledésbe merül. Egy-két hónapot adott volna nekik, mire úgy határoznak, hogy mégsem helyes a vérfarkasok létezése. „Isten ellen való”, mondanák, „természetellenes” és amúgy is nyilván mindegyik csecsemőket és gyerekeket reggelizik. Ráadásul terjesztik a bolhákat, amik aztán egy új pestis járvány kialakulásához vezetnének. Igen, az senkit nem zavarna, hogy évszázadok óta élnek köztük, és nem ők tehettek a pestisjárványokról sem. Az emberi korlátoltságról amúgy is legendákat lehetne írni, és abban a vérfarkasok, mint kihalt faj szerepelnének. – Azt hiszem talán nem lenne túl jó ötlet felfedniük magukat – summázta gondolatmenetének a végkövetkeztetését, persze jól tudta, hogy ezt Rebecca is tudja, és amúgy sem kérdezte, hogy mit gondol erről viszont belülről fakadó elemi kényszert érzett, hogy megossza barátnőjével ezt a roppant bölcs megállapítást.
- Vannak ilyen dolgok – mosolyodott a lányra, közben megvonta a vállát. Van, hogy az ember nem tudja az érzéseit kifejezni másoknak, mert túlságosan összetett, és a szavak csak a felszínét kapargatnák annak, amit a másik érez.
- Igen… valahogy úgy – még mindig álmatagon válaszolt, és nem is igazán volt kedve a meglepős részt valami hülyeséggel elcsapni, így csak a lány mondandójának első felére válaszolt. De talán Rebecca nem is bánja, ha kivételesen most nem barmolja szét semmivel a hangulatot.
Egon elvarázsolt feje a vetkőzés és a változás alatt is ködös volt, így a lány reakciói, ha el is jutottak hozzá, csak halványan fogta fel őket, mindenesetre nem reagált semmit rájuk. Nyilván minimum elvigyorodott volna a sóhajra, mert azért nem volt egy görög istenhez hasonlatos teste, de kétségkívül jólesett volna neki, ha képes most ilyen dolgokkal törődni. A vonyításba torzult üvöltés végigvisszhangzott a tájon. Vadak álltak meg rutintevékenységük kellős közepében, ijedten keresték a hang forrását, némelyek összekuporodtak a vackukban, és félve tekintgettek a lakhelyükön kívülre, jobbnak látták, ha egy ideig nem mennek gyűjtögető útra, nem tanítgatják a kicsinyeket fára mászós trükkökre, és inkább élvezik az együttlét örömét, mert kitudja mit hoz a holnap számukra. Madárraj rebbent fel a távolban Egon vonyítására. Ők sem igazán akartak az erdő ezen a részén maradni, pedig nekik könnyebb a ragadozók elől elmenekülni. A változás és végül a vonyítás is abba maradt, és Egon farkasának roppant teste magasodott a lány fölé.
- Dehogyis… örömömben vonyítottam, vagy inkább ilyen nosztalgia miatt. Nem igazán tudnám megmondani miért – a lány kezének selymes tapintását alig érezte a vastag bőr és bunda miatt, de a melegét felfogta. – Valóban? – hangja vidáman csengett Rebecca elméjében. Érezte, hogyne érezte volna a lány energiáinak a megváltozását. Csak egy retardált vérfarkas, vagy akinek épp zárva a pajzsa az nem fogta volna fel, hogy a lány mennyire oda meg vissza van a farkaslovaglás lehetősége miatt. Egon bízott benne, hogy nem fogják nyakukat szegni. Talán az elején, csak baktatnak, aztán később kicsit belehúzhatnak. Amúgy is hosszú az út.
Rebecca szerencsére nem sokat teketóriázott, és máris a hátára evickélt. A vérfarkas igyekezett minél inkább lekushadni, hogy könnyű legyen a nyeregbe pattanás. Hát sajnálatos módon nyereg az nincsen, de majdcsak boldogulnak nélküle valahogy.
- Nahát, ez milyen kedves tőled – vidám volt és ez a telepatikus szavain is érződött. – Na, viszont most, tessék kapaszkodni, mert megindulunk – és meg is tette az első lépést. Óvatosan ment előrébb, és közben figyelte a lány súlypontváltozásait, de úgy tűnt nem ingott meg. – Ha kell, kapaszkodja a szőrömbe, vagy ragadd meg a grabancom. Nem fog fájni nyugi – és az óvatos léptekből egyre inkább gyorsabb járás lett. Nem rohant még, csak ballagott. Az erdő ezen része könnyen járható volt, sima, és minden egyes megtett yarddal Egon egy kicsit gyorsított. – Ha nem bírod a tempót, akkor majd szólj oké? – kérte kissé aggódva, és közben a gyaloglás, ügetéssé majd szaladássá változott. A fák egyre gyorsabban suhantak el mellettük, miközben Egon vette a bátorságot és egy kidőlt fán átvetette magát, persze vigyázva, hogy törékeny utasa ne essen le a hátáról.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc
avatar

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 789
◯ IC REAG : 725
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Gloucestershire (Anglia) // Vas. Jan. 24, 2016 1:15 pm

Egon & Becca



*Dehogy akarom én, hogy az ő házi kedvencének baja essen, egyszer már Gyagyást is majdnem megsirattam mikor azt hittem elpusztult, de azért ha jobban belegondolunk ha egy alien futkosna Fairbanks főterén, még ha pórázon is – ezt azért külön elképzelni is elég meredek – akkor tuti biztos, hogy az összes farkas feladná az álcáját és neki esne. A szerény és aranyos, pláne a jószág kifejezésre meglepetten felvontam a szemöldököm, ha nem letten volna biztos abban, hogy csak viccel, én nevettem volna ki ezért, őrülten vihogva. Hihetetlen hogyan tud minden egyes vétlen megjegyzésemre csípőből úgy tüzelni, hogy a bolhányi történetből elefánt nagyságú marhaságot kerekít és mindehhez fapofát vág. *
-Szerintem sem, a végén még kiderülne, hogy az egész város lakosságának a fele farkas, a másik fele meg őrző. Patthelyzet. *ezt még magam sem hittem el, annak ellenére, hogy most már tudom, akkor sem éreznék mindenki mellett csokoládé ízt a számban, hiszen az a pajzsos dolog megakadályozná. A nagyi feljegyzéseiből nem bukkantam rá nála az enyémhez hasonló képességre és azóta máshol sem, szóval nem tudtam, hogy honnan jött és miért engem tüntetett ki ezzel a sors. Biztosan hasznát veszem egyszer, de nem igazán vágytam arra, hogy olyan helyzetbe kerüljek ami ezt feltétlenül szükségessé tenné. Egon közelében már egészen megszoktam, bár ő általában védekezett de egy halvány érzés mindig tudata velem mikor engedte le és húzta fel, de velem szemben nem volt szükség efféle játszadozásra. Úgy gondoltam ez olyan mint amikor valamit már rutinból csinál az ember, oda sem figyel és megy magától, nem tudatosul a cselekvés minden mozzanata. azon is gondolkodtam már, hogy talán én nem tudok m ég különbséget tenni a sok farkas között de mindegyikőjüknek eltér a kisugárzása és Egonéra már ösztönből ráismerek, mert érzelmileg is rá vagyok hangolódva. Jó értelemben egy kicsit irigyeltem a képességét amivel a fejemben is tudott beszélni, néha nekem is jól jött volna, mint például most amikor bajban voltam az érzéseim megfogalmazásával. Teljesen elteltem a csodával amit az erdő nekem ajándékozott, Egon költőisége csak hab volt a tortán. Ebben a hangulatban sétáltunk tovább míg el nem értünk arra a helyre ahol már biztonságban alakot válthatott. Újabb csodával lettem gazdagabb bár nekem egy kicsit azért fájt a látvány és az üvöltés is. Nem tudtam miért teszi és persze magamból kiindulva fájdalomnak tudtam be ahogy minden porcikája mintha kifordult volna önmagából. Mindez azonban elmúlt mikor teljes valójában előttem állt. A humora megmaradt, érdekes volt ahogyan a hangjában ami a fejemben szólalt meg, szintén benne volt minden érzelem, legalábbis ami a jó kedvet illeti, előttem volt Egon emberi arca azzal a csibészes mosollyal együtt amit egy ilyen párbeszédnél megejtett volna. A farkaspofán nem látszott semmi ebből, ám annál többet fedeztem fel valami másból. Előkelő volt, nemesi és harcias, az erdő vadja. Még a légvételeimmel is csínján bántam az izgatottságtól de a szívem hevesen dobogott, azt nem tudtam lecsillapítani. Élveztem ahogy az ujjaim a vastag bundába markolnak, a szőrszálak végei hidegek voltak de közvetlenül a bőre közelében már meleg volt a tapintása, a bőre pedig forró.  Kissé előrehajoltam, így félig ráfeküdtem a hátára, biztosabban ültem de így is bennem volt a félsz, hogy leesek, ő pedig nem tud fogni és tartani, minden rám volt bízva. Egon azonban óvatos volt és figyelt rám, az első lépéseknél kész döbbenet volt az amit éreztem, ahogy elmozdult alattam a teste. felkacagtam de a hangomból kihallatszott a félelem, ami természetes volt ebben a helyzetben és nem a bizalmatlanságomat volt hivatott mutatni. *
-Megragadom ne izgulj, ki sem tudod majd fejteni az ujjaim közül. *Kénytelen voltam elhinni, hogy nem fáj neki mert muszáj voltam erősen kapaszkodni, furcsa volt de különleges és észvesztő élmény. Mikor gyorsabb tempóra váltott a combommal is megszorítottam, és egyre erősebben kellett így kapaszkodnom, egészen rágyógyultam Egon hátára, közben kapkodtam a levegőt és a szívem dobogását a torkomban éreztem, de semmi pénzért nem mondtam volna le minderről és nem is szálltam volna le a hátáról. Egyre gyorsabban szaladt és nekem oda kellett figyelnem minden mozdulatára, csak arra koncentráltam, hogy rajta maradjak, hogy átvegyem a teste ritmusát és a sajátomat ahhoz mérten igazítsam. Nem is néztem az erdőt, a frászt fogom én az arcomat a menetszélbe tartani, hülyeség az ami a filmekben van, amikor az ember fenekébe egy zabszem sem férne el…és határozottan úgy éreztem magam annak ellenére, hogy megbíztam az én farkasomban. Már az arcomat is a bundájához szorítottam és veszettül kapaszkodtam mikor éreztem, talán egy tized másodperccel azelőtt, hogy ugrott volna, megváltozott a ritmus, a – nagyképűen – megszokott mozdulatok, és tudtam, hogy most valami más fog következni. Arra viszont nem számítottam, hogy a levegőbe repülünk, én annak éreztem, úsztunk a kidőlt fa törzse felett. Tudatosult bennem egy pillanatra, hogy mi történt, lelassítva láttam a fa törzsét ahogy alattunk keresztben fekszik, és már el is tűnt. Valaki sikoltott, de némi fáziskéséssel jöttem rá, hogy én voltam. *
Ezt…ezt nnne csináld, Egon kérlekeeeztneeee! *Nem estem le de baromira megijedtem amikor egy lélegzetvételnyi időre elszakadt a combom Egon farkas testétől aztán visszazöttyentem rá. Ahogy én megéltem neki biztosan fájhatott és erősen belemarkoltam a bundájába, azt hiszem az ujjaim be is görcsöltek, vagy legalábbis képtelen voltam szétnyitni és kinyújtani, de nem is nagyon próbálkoztam. *-Most szólok, most szólok.*csak egy kicsit lassabban, csak egy kicsit és ne ugráljunk.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Gloucestershire (Anglia) //

Vissza az elejére Go down
 

Gloucestershire (Anglia)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

 Similar topics

-
» Part 14 / 4
» Tintagil kastély, Anglia (500 körül)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Városhatárokon kívül :: Túl a határokon :: Európa-