HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
AKTÍV KARAKTEREK
67 TAG 30 FÉRFI 37 NŐ
FAIRBANKSI FALKA
21 TAG 8 FÉRFI 13 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
14 TAG 6 FÉRFI 8 NŐ
ŐRZŐK
18 TAG 10 FÉRFI 8 NŐ
EMBEREK
5 TAG 2 FÉRFI 3 NŐ
VÉRVONALFŐK
9 TAG 4 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legszomorúbb:

...A Legjobb Bónusz:



írta  Rebecca Morgan Today at 6:01 am
írta  Alignak Today at 1:09 am
írta  Alignak Today at 12:46 am
írta  Alignak Yesterday at 11:33 pm
írta  Rocky Yesterday at 7:58 pm
írta  Alignak Kedd Dec. 12, 2017 11:37 am
írta  Celaena McDonald Kedd Dec. 12, 2017 11:22 am
írta  Darren Northlake Vas. Dec. 10, 2017 11:30 pm
írta  Vendég Vas. Dec. 10, 2017 11:00 pm
írta  Primrose Trevelyan Vas. Dec. 10, 2017 8:25 pm
írta  Rocky Vas. Dec. 10, 2017 4:46 pm
írta  Catherine Benedict Vas. Dec. 10, 2017 6:47 am
írta  Alignak Vas. Dec. 10, 2017 12:58 am
írta  Celaena McDonald Szomb. Dec. 09, 2017 10:00 pm
írta  Hans Elfman Szomb. Dec. 09, 2017 5:31 pm
írta  Achilles Kilpatrick Szomb. Dec. 09, 2017 4:39 pm
írta  Celeste M. Hagen Pént. Dec. 08, 2017 8:01 pm
írta  Rebecca Morgan Pént. Dec. 08, 2017 7:53 pm
írta  Achilles Kilpatrick Pént. Dec. 08, 2017 6:54 pm
írta  Vendég Pént. Dec. 08, 2017 6:01 pm
írta  Hans Elfman Pént. Dec. 08, 2017 6:00 pm
írta  Mark Reed Goodwin S. Csüt. Dec. 07, 2017 8:06 pm
írta  Alignak Csüt. Dec. 07, 2017 8:03 pm
írta  Alignak Csüt. Dec. 07, 2017 8:01 pm
írta  Alignak Csüt. Dec. 07, 2017 8:00 pm
írta  Alignak Csüt. Dec. 07, 2017 7:58 pm
írta  Amanda Bishop Csüt. Dec. 07, 2017 1:29 pm
írta  Celaena McDonald Szer. Dec. 06, 2017 9:42 pm
Alignak
 
Michael Cooper
 
Celaena McDonald
 
Darren Northlake
 
Rocky
 
Achilles Kilpatrick
 
Rebecca Morgan
 
Catherine Benedict
 
N. L. Jagger
 
Mark Reed Goodwin S.
 

Share | .

 

 Sziklás plató

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6742
◯ IC REAG : 8530
Sziklás plató // Kedd Jan. 31, 2012 3:29 pm

First topic message reminder :

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net



























SzerzőÜzenet
Chulyin
Szellem
avatar

◯ Kor : 839
◯ HSZ : 140
◯ IC REAG : 107
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : átható tekintet, mint ha nem lenne titkod

Re: Sziklás plató // Vas. Márc. 22, 2015 11:12 pm

Inuit 13 férfi kara


Hogy én ne hallottam volna erről az egészről? Nagyjából annyi esélye lett volna, mint hogy Magyarország valaha kijut a foci VB-re manapság. Elég rossz testvér is lennék, ha nem figyelnék oda a többiek dolgaira. Mondjuk nem mint ha én lennék a társasági élet központja, sőőőőőt. Meg merem kockáztatni lesznek itt jópáran, akik egyáltalán most fognak engem először látni ebben a valómban. Szemtől szembe legalább is biztos, én már tudtam, melyik külső kit takar... de szerintem ez most nem az az alkalom, ahol villognom kellene a saját különlegességeimmel, elvégre nem én voltam itt a főszereplő. Messze nem, mint mindig, én csupán a háttérben szereplő support vagyok. Egy szó mint száz, őszintén örültem annak, amikor meghallottam a jóhírt a házassággal kapcsolatban. Sokunk élete nem volt pont makulátlan, nehéz döntéseket kellett hoznunk, melyek sokak szemében nem pont a legideálisabbak voltak... legalább is azoknál akik hisznek a jó-rossz kettősben. Mindenesetre én vallottam, hogy még mi is megérdemlünk olykor a sorstól "ajándékokat". Nem önként lettünk azok, amik voltunk, gyakorlatilag minden jutalom nélkül. Szerintem ennyi a legkevesebb, ha engedélyeznek némi boldogságot hosszú életünk során. Mondjuk pont az évszázadok óta megrögzött agglegény beszél, de nem is rólam van szó. Na viszont amikor volt egy röpke telefonbeszélgetésem Tipviguttal, nem voltam rest rábólintani a megjelenésre. Az életem egy munka volt lassan, de azért még nekem se árthat meg, ha kicsit társaságba megyek és kikapcsolódok. Mondjuk azért kifejezetten hálás voltam, amiért nem előző nap este hívott fel, hanem volt pár napom kigondolni, mivel is ajándékozzam meg azt a jómadarat. Módfelett cinkes lett volna kevesebb idővel dolgozni, főleg, amikor kitaláltam végül, mi is jöjjön tőlem. Pár napig nem is mozdultam ki ezt követően, de ez se újdonság. A jeles napon pedig bent üldögéltem az autóban, lehunyt szemmel, nem messze a "tetthelytől". Vártam, mikor érkezik meg Tipvigut a mit sem sejtő Álmodóval, miközben egyszer kétszer a gondolataim el is kalandoztak. Vajon milyen lesz megint együtt tölteni az időt a többiekkel? Láttam, milyen életet élnek, d a külső szemlélés nem feltétlenül fedi fel a dolgok gyakorlati oldalát. Mindenképpen újdonságként fog hatni, azt már láttam előre, ehhez nem kellett kristálygömb... te jó ég, hogy képesek egyesek hinni ebben? Na, aztán az érzékeim jelezni kezdtek. Két testvérem lépett be a célterületre, majd állapodtak meg a találkozási ponton... jesszusom Chulyin, lazíts már, úgy beszélsz, mint ha valami akciót vezényelnél le a központból. Be is indítottam inkább az autómat és megindultam a találkára. Pár perc se telt el Tipviguték érkezését követően, amikor feltűntem én is a látóterükben és leparkoltam a közelükben az autót.
- Üdvözletem testvérek - szálltam ki az autóból.
Első dolgom volt odamenni és mindkettőjüket köszönteni, a magam módján kézfogással és egy-egy szolid, nem túl érzelgős öleléssel. Ám aztán visszamentem a kocsimhoz és kiemeltem egy csomagot az anyósülésről. Visszatérve én is átnyújtottam a saját ajándékomat Kilaunnak.
- Sok boldogságot kívánok előre is nektek.

Csomag:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Anguta
Szellem
avatar

◯ Kor : 819
◯ HSZ : 430
◯ IC REAG : 417

Re: Sziklás plató // Hétf. Márc. 23, 2015 1:52 pm

A hír igen váratlanul érte, és nem kis fejtörést okozott neki ilyen rövid idő alatt megfelelő göncöket szereznie pénz nélkül, valamint az ajándékkérdésen is rengeteget töprengett, míg végül megtalálta, mit is adhatna. Először is szerzett egy noteszt, amibe elkezdte felírni honnan, mit lopott eddig, mert a végén még nem fogja tudni pontosan visszafizetni az adósságait, ha belekavarodik. Ettől persze nem igazán tartott, de jobb, ha fel van szépen sorban írva minden. A legelső tétel természetesen a nagyjából tíz centis fekete kis notesz volt, valamint a grafit ceruza, amit az egyik papírboltból csent el. Utána következtek, amit a városba érkezése napjától, egészen idáig „kölcsönvett”. Nem is volt túl nagy összeg, még. A következő tétel, amit el akart lopni azonban már kicsit valószínűleg drágább lesz, és nem is tudta, hogy mennyibe kerülhet, de nem aggódott túlságosan emiatt, majd kideríti. Ezért a tétel mellé, egy kérdőjelet firkált, miközben besétált egy ruházati boltba. Göncei elég lehasznált állapotban voltak, így pedig nem akart a jeles eseményre elmenni, szóval lopott magának egy fekete farmert, egy pólót és egy kapucnis-cipzáras szürke, vastag pulcsit. Nagojut valószínűleg adott volna kölcsön neki pénzt, de épp elég volt, hogy nála lakhat, nem akarta még ezen felül is megterhelni. Na meg, elég ciki is lett volna, hogy nem tud rendesen gondoskodni magáról. Kiérve a boltból felírta az üzlet nevét, valamint az összeget, amivel megkárosította a helyet, és útját a kérdőjeles tétel felé vette, azonban kell valami, amivel szállítani is tud. Elég feltűnően nézne ki egy söröshordót cipelve. Sajnos az autólopást nem kockáztathatta meg fényes nappal, mivel akkor megint a rács mögött találhatná magát, így inkább megvárta az éjszakát. Úgyis kellett találnia egy megfelelő járművet, a legénybúcsú pedig két nap múlva lesz, így volt bőven ideje, bár jobb szerette volna ezt az időt az ajándékra fordítani. Sebaj, nem hitte, hogy emiatt kicsúszik majd az időből. Sétálgatás közben látta meg a piros, nyitott platós furgont, ami egyből meg is tetszett neki. A nap még fenn járt, de nem sokáig már. Ütött-kopott tragacs volt, de a célnak éppen megfelelt. Miután leszállt az éj, és a környéken semmi mozgást nem észlelt, nekiállt ellopni a járgányt. Nem volt túl nehéz dolga az ajtóval, mivel nyitva találta, ráadásul még csak szét sem kellett szednie az önindító melletti burkolatot, hogy a vezetékekhez hozzáférjen, mivel a kesztyűtartóban talált egy pótkulcsot is. Na, igen, senki nem gondolná, hogy valakinek pont erre a csotrogányra fájna a foga. Az indítás, azonban nem ment túl egyszerűen, valamiért nem akart a motor beindulni, és Anguta már lassan úgy volt vele, hogy keres egy másikat, amikor a motor csörögve, csattogva életre kelt.
- Remek, imádlak – mondta a piros csodának, majd sebességbe kapcsolt, és lassan elhajtott a helyszínről, de nem a város felé, hanem ki onnét, majd egy félreeső helyen megállt, és leszedte a rendszámokat. Nem kívánt senkit bajba keverni. Miután végzett az O’Connorshoz hajtott, és megállt a hátsó bejárattól tizenöt méterre. A McCarty nevezetű morf itt gyűjtötte be, az emlékre halványan elmosolyodott. Felvehette volna a rendőr alakját is, hogy valamilyen mondva csinált indokkal megnézhesse a raktárt, de inkább egy egyszerű ember képét öltötte magára. Kiszállt és a hátsó bejárathoz somfordált, majd megpróbálta kinyitni az ajtót, de zárva találta, aminek még örült is, mert így volt esélye zárat piszkálgatni. Fél perc sem kellett hozzá, hogy az ajtó feltáruljon előtte. Remélte nincs beriasztva a hátsó rész, persze nem volt nagyon valószínű, hiszen néha csak fel kell tölteni a készleteket, és akkor nem vacakolhatnak a riasztóval. Kiömlött pia, és izzadtságszaggal egybeforrt füstszag csapta meg orrát. Nyilván teltház van, ezért nem is akart sokat időzni itt. Sok fogyasztásnál sokszor kell készletet frissíteni, ami lebukást eredményezhet. Nem mozgott olyan gyorsan, mint amennyire képes lett volna, de így is elég fürgén trappolt az egyik söröshordóhoz. Sajnos csak alumíniumhordót talált, pedig leginkább fából lévőt szeretett volna szerezni, de nem fog emiatt máshová menni. Legalább a márkája jó volt, Midnight Sun Berserker. Elvigyorodott, majd felkapta az ötven liter körüli hordót a fogójánál, és komótosan kiballagott az épületből. Nem tudta testvérei mennyire sörivósak, de biztosan nem fogják Alaszka legjobb sörfőzdéjének a termékét kóstolás nélkül hagyni. Attól persze nem félt, hogy nem fogyna el, hiszen, ha kell, majd megissza ő. Feltette a platóra a hordót, lerögzítette, majd elautózott a Sziklás Plató közelébe. Félig elásta a földbe, majd ágakkal és némi megmaradt hóval elrejtette. Ezután visszaszerelte a rendszámokat, és hazavitte a kocsit. Ha szerencséje van észre sem vette a tulajdonos, hogy eltűnt a járgánya. A noteszba felírta találomra az elfogyott benzin árát, majd elsétált az erdő felé. Maradt másfél napja még, az bőven elég lesz az ajándék elkészítésére.
Sokáig barangolt a sötétben mire talált egy kidőlt fát, ami faragáshoz megfelelő alapanyagul tudott szolgálni. Nem kívánt egyetlen erdőlakót sem kidönteni, de persze megtette volna, ha nem marad más lehetősége, de a szellemek nyilván megérezték, és jó ösvényre terelték, amin megpillanthatta a reszkető nyárfát. Bár sok néven fut, Anguta ezt találta az összes közül a legjobbnak. Nem rég dőlhetett ki, talán előző nap, lehet pontosan akkor, amikor eldöntötte faragni fogja ajándékát Kilaunnak. Megköszönte a szellemeknek az áldozatot, mert nyilván ők játszottak közre, persze az is előfordulhat, hogy pusztán a véletlen műve volt. Akárhogy is Anguta átváltoztatta kezeit, megemelte a kidőlt fát, és a térdén derékba törte. A reccsenés visszhangot vert az erdőben, de nem zavartatta magát miatta. A harminc centis törzset nem volt nehéz eltörni, viszont nadrágja kiszakadt, amit némi bosszúsággal vett tudomásul. Szerencsére nem az újonnan lopott göncökben volt, így legalább nem kellett ismét a városba utaznia beszerzőkörútra. Az elkövetkező éjszakát és a másnap egy részét is az erdőben kívánta tölteni. Rég lehullott, szárazabb gallyakból tüzet rakott, miután megtisztított egy kedvező területet, majd neki állt a munkának. Először faragott villámgyorsan néhány elnagyolt edényt, amibe a festékanyagokat fogja majd elkészíteni, valamint csinált egy morzsolót is. Pontosan úgy akart csinálni mindent, mint annakidején. Kivéve, hogy faragó kése igazán profi volt, talán az volt tízedik tétel a noteszben. Nem hozott baltát, de a nagyobb darabokat karmos mancsával hasította ki, így az eszköz hiánya nem okozott gondot neki, valamint a kérget is saját kezével hántolta le, játszi könnyedséggel. Néhány órába beletelt, mire minden alapanyagot összeszedett a díszítéshez, utána nekiállt kifaragni az ajándékot is. Képzeletében már rég megvolt mit is szeretett volna, így több évszázados tapasztalatának segítségével hamar megformálta a kupát, amin Kilaun életének különböző eseményei domborodtak ki. Nagyjából két-három literesre sikeredhetett, és méretéből adódóan az ábrázolásokat szépen ki tudta dolgozni.
Igaz nem volt jelen, amikor Tupilek beharapta Kilaunt, de hallotta a történetét, és meg is jegyezte, mint, ahogy mindenki másét is, aki elmesélte, ahogyan Anguta is elmesélte a sajátját. Akkoriban megpróbálta szavakba önteni érzéseit, de nem sikerülhetett túlságosan fennköltre, viszont Kilaun története magával ragadta, mint apró bogarat egy hatalmas folyó árja. Ezt próbálta visszaadni a faragásával, és csak remélhette, hogy sikerrel jár. Tupilek fehér farkas alakja tornyosult a fiatal – talán húszas évei közepén járó – Kilaun előtt, majd a következő részleten már törtfehér és krémszín farkas alakjában vonyít a teliholdra. A harmadik és egyben utolsó képen egy fiúcska üldögél, egy hatalmas fenyő árnyékában. Vonásai nem látszódnak, mivel a Bölcs Hallgató jótékonyan eltakarja előle a lemenő nap vörös izzását, árnyékba borítva a látszólag szomorú, lehajtott fejű gyermeket. Talán Eeyeekalduk mesélt Angutának a fenyőről, amikor még kisgyerek volt. Már nem emlékezett pontosan miért mutatta be neki, de beszélt Kilaun és a fa kapcsolatáról, hogy sokszor órákat volt képes eltölteni a társaságában. Remélte ezzel nem fog kellemetlen emlékeket előidézni benne, de úgy érezte a fának a kupán van a helye. Elégedetten nézett végig művén, aminek az alja egy farkast ábrázolt, ahogy körbeöleli a fakupa alját, lehunyt szemekkel. Aprólékos munkával festette meg az ajándékot, nem akart semmit elsietni, így már a hajnal is beköszöntött, mire úgy érezte az ajándék készen áll. A tűz mellé, biztonságos távolságra helyezte, hogy a festék minél előbb megszáradhasson, majd nyújtózott egyet. Mivel bőven volt ideje, ezért úgy döntött készít néhány fakorsót a többieknek is, hogy legyen miből a sört iszogatniuk, bár ezeket már nem festette ki, valamint egyszerű ivókupák voltak csupán. Igaz szakasztott másai egymásnak. Dél lett mire elhagyta táborhelyét, és várakozással teli izgalommal indult útnak Nagojut háza felé. Mindegyik kupának volt fogantyúja, ezért nem volt gond a szállítással. Kerített egy erősebb ágat, és arra húzta fel őket, egyedül Kilaun korsóját tartotta külön, mivel nem szerette volna, ha megsérülne útközben.

Végre elérkezett a legénybúcsú napja, és kölcsönkérve egy táskát belehelyezte a kupákat, valamint becsomagolta az ajándékot is, és útra kelt – nem az elnyűtt gönceiben, hanem a majdnem frissen lopott ruháiban – a találkahely felé. Útközben felszedte a söröshordót, és jókedvűen sétált a Sziklás plató felé. Nem elsőnek érkezett és ez jó volt, először Chulyint vette észre, amint éppen kivesz valamit egy jármű anyósüléséről, majd átadja azt Kilaunnak. Mosolyra húzódott a szája testvére látványától. Igaz közel sem úgy néz ki, mint ahogy legutoljára látta, de persze egymást ilyen „trükkökkel” nem tudták megtéveszteni. Jégvihar is ott feszített mellettük, valamint egy sátor, ami a régi időket juttatta eszébe. Szaporábbra fogta lépteit, izgatottsággal vegyes kíváncsiság járta át testét, és ezt még csak titkolni sem óhajtotta. A többiek jelenléte után kutatott, de nyilván még csak négyen voltak itt.
- A felkelő hold süssön le rátok, testvéreim – köszöntötte őket fennhangon a régi nyelven, amikor már úgy húszméternyire volt tőlük. Bal kezében hordott söröshordóról megfeledkezve emelte integetésre karját, és csak örülhetett, hogy a mozdulattól nem tört el a fogantyú. – Jó titeket újra látni – vigyorodott el, miközben közelebb sietett, letette a hordót, valamint a táskát, amiben a kupák és az ajándék hevert, és kéznyújtásos ölelést ejtett meg Kilaun és Tipvigut számára, valamint Chulyinnal egy sima kézfogást váltott, hiszen az ölelkezős részt ők már korábban letudták. – Gratulálok – fogott ismét kezet az Álmodóval, majd előhalászta a becsomagolt ajándékot és átnyújtotta neki.
Hoztam sört, ha valaki esetleg igényelné – mutatott a hordóra, majd grimaszba fordult szájjal még hozzá tette. – Csapoló nincsen hozzá, szóval majd úgy kell kiöntenünk óvatosan, ja, igen és hoztam poharakat is, hogy ne a hordóból kelljen innunk. – Persze Tipvigut nyilván gondoskodott ilyen kellékekről, de inkább legyen több mint egy sem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sangilak
Szellem
avatar

◯ Kor : 832
◯ HSZ : 228
◯ IC REAG : 215
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : egyszerű farkas alakban is medve nagyságú

Re: Sziklás plató // Hétf. Márc. 30, 2015 5:23 pm


Well if you think that I'm wrong, this never meant nothing to you



Megkaptam a meghívót fivéremtől Kilaun legénybúcsújára. Elolvasás után kevésen múlt, hogy az üzenet nem végezte a kandalló narancsos lángjai között, hogy az elmenetel futó gondolatával együtt váljon hamuvá semmi perc alatt. Hanyagul dobtam a sárga csekkek halmára, ezzel mintegy egyenértékűvé téve velük. Azokkal sem törődtem, ezzel sem szándékoztam, és nem csupán magam miatt.
Megküzdött a fiáért, elbukott. Köztünk sosem lesz béke... Minimális tisztelet ugyan, de még lakozott bennem irányába, ami azt mondatta velem, hogy hiba volna megjelennem. Odamennem, feldúlni egy kellemesnek ígérkező összejövetelt, amiben talán újrakovácsolódhat egy kevés abból az egységből, ami hajdan létezett. Csírájában rombolnám le a puszta jelenlétemmel.
Ez volt az, amit semmilyen körülmények között nem engedhettem meg magamnak - Apám apró diadala lenne, amit nem szándékoztam megadni neki.
Mégsem volt olyan könnyű ehhez tartanom magam, mint azt első felindulásból gondoltam. A meghívó átkerült a konyhába a fém kakaósdoboz mellé, onnan egy bosszúsabb pillanatomban a szemetesbe került, majd szentimentális felindulásomban kivettem és a nappaliba hajítottam ingerülten, amiért képtelen voltam megszabadulni tőle. Végső helyét a dohányzóasztalon nyerte el, erősen viharvert állapotban, taposás és gyűrésnyomokkal tarkítottan.
A kiírt nap előtt éjszaka mogorván strázsáltam mellette fotelomba süppedve. Jobb kezemben azt a papírvágót pörgettem szórakozott figyelmetlenséggel, amelyikkel az ominózus levelet felbontottam. Úgy méregettem Tipvigut írását, mintha válaszokat várnék, ami valahol így is volt, csupán nem ettől a papírdarabtól, hanem a Szellemektől. Mit várnak tőlem? Mi volna helyes, mi a kötelessége a Legerősebbnek ebben a helyzetben?
- Megfizettem süketségem árát, nincs bennem neheztelés felétek, és talán nevetséges mostani toporgásom, ám ha nem feleltek, valósággá teszem az Apám és köztem lévő hasonlóságot.
Gyerekesnek tűnhetett a Szellemeket fenyegetni, csakhogy valóban szükségem volt némi útmutatásra, egy apró jelre. Nem kéne ezúttal kényszer, unszolás, zokszó nélkül tennék eleget követelésüknek, csak szóljanak hozzám!
Konok hallgatásuk lett a jussom.
Markolatig beledöftem a kést a levélbe, hozzászegezve ezzel az alacsony asztalhoz.

Szúrós haraggal örvénylett körülöttem energiám, miközben az erdő fái közt trappoltam dacosan, zsebre vágott kézzel. A legkisebb útmutatást sem kaptam, hát főjenek majd a saját levükben, ha döntésem balul ütne ki. Szinte előre belelovaltam magam abba a dühbe, ami majd elönt, ha rosszul tettem és ezért bosszújuk megtalál idővel.
Nagojut egyetlen farkasa sem kísért ezúttal, elmartam a vállalkozó kedvűeket és meghagytam az apró nősténynek, hogy ha jót akar nekik, nem engedni egyiket sem. Később valószínűleg megbántam volna, ha ártok bármelyiknek is, jelenleg viszont semmi sem tartott volna tőle.
Éreztem a jelenlétüket. Még messze voltak, ezért csak enyhén borzolták érzékeimet, mégis egy pillanatnyi megállásra sarkalltak. Ha az lennék, aki, engedik is a megtorpanás kísértésének, így azonban rendületlenül haladtam tovább kitűzött célom felé. Nem hozzájuk igyekeztem, legalábbis nem közvetlenül. Kerestem egy megfelelő helyet, ahol a ruháimat hagyhattam, körbekémleltem kíváncsiskodók után kutatva, majd miután egyet se leltem, alakot váltottam.
Medveméretű farkas képében loholtam tovább, Testvéreim energiái egyre erőteljesebben értek, némi idő elteltével viszont abbamaradt a fokozódás - tartottam tőlük egy ponton túl a távolságot. Nyíltan jeleztem, hogy nem állt szándékomban ennél közelebb menni hozzájuk, kivenni a részem a közös vadászatokból, az ünneplésből, az osztozkodásból, az ajándékozásból. Nem tárgyiasult formában.
A Szellemek némasága fölött érzett bosszúságom elcsitult, a belőlem áradó erő sűrű lett és nehéz, de nem fojtó vagy fenyegető, csak masszív, szilárd, megingathatatlan. Megálltam, abba az irányba tekintettem, ahonnan éreztem őket, a fivéreimet, az ünnepeltet. Hátraszegtem fejem, karmazsinvörös szemem a tiszta eget fürkészte, mialatt szótlanul kértem a Szellemek áldását, majd hosszan elnyújtottan vonyítottam. Érte, értük.
Ez az én ajándékom, Testvér. Ez a távolság, amivel megtisztelem az örömöd, ez a vonyítás, amivel üdvözöllek, amivel áldást kérek rád és a párodra, ez a kívánság, amivel remélem, hogy a fivéreinkkel töltött órák új hitet és reményt adnak neked. Hogy megtalálod a biztos kapaszkodókat - és hogy végre megszabadulsz önnön őrületedtől, ami miatt lassan méltatlannak érezlek arra, hogy Testvéremnek nevezzelek. Légy erős, hogy én se tudjalak megtörni.
Vonyításom lassan halt el, kitartottam, amíg csak tudtam, büszkén és elégedetten, telve olyan reményekkel, amik a kisebb testvér sajátjai szoktak lenni. Halk volt a figyelmeztetés, megbújt mindebben a csendes fenyegetés: zúzódás és sebek garmadája jut osztályrészül számára, ha össze mer omlani. Talán nem feledte még ütéseim emlékét.

Nem maradtam tovább. Energiáim még egyszer fellobbantak, elérték Kilaunt, hogy a magam nyers modorában kapjak övéibe ártó szándék nélkül, majd sarkon fordultam és visszaballagtam ruháimhoz. Itt vagyok, itt leszek, mindazzal a fenyegetéssel és támasszal, amit nyújtani tudok, igyekezve megtartani az egyensúlyt ebben a furcsa kettősségben.
Nyugalom ülte meg a lelkemet. Légy boldog, Testvérem...

//Én csak ennyi voltam, de <3333333333333//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bastian B. Baiyard
Vérvonal Alapító
avatar

◯ Kor : 830
◯ HSZ : 180
◯ IC REAG : 152
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Sziklás plató // Szomb. Ápr. 11, 2015 4:42 pm

Megtudva a legénybúcsút, sok minden felbukkant az emlékeimben. A változást már korábban is érzékeltem és az esküvői meghívóra vártam. Meglepett a legénybúcsú ötlete és egyben nagy figyelmességnek is tartottam.
A rá következő napon a természetet róttam. Begyűjtve mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy elkészítsem Kilaun ajándékát. A múltból tanulva úgy éreztem, hogy még nincs itt az ideje annak, hogy … mellékes. Jobb ha nem vagyok ott. A szeretetemmel és jókívánságommal ott lehetek.
Hét napba telt elkészíteni, minden egyes nap egy-egy részét készítettem el, szellemek áldását kérve.
Mivel meglepetésnek tűnt, ezért az ajándék csakis akkor landol Kilaun házánál, hogy a búcsú után kapja meg.
A csomag mellé egy levél is érkezik.

„Történetek és képzelet, fantázia. Szeretet. Ezt rejtettem el ebbe az ajándékba. Az esküvő hajnalán kérlek, akaszt a bejáratod fölé, hogy a szél minél messzebb vihesse, s adhasson neked minden jót, s szépet.

B. „

// szívecskék //


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6742
◯ IC REAG : 8530
Re: Sziklás plató // Szomb. Jún. 27, 2015 10:14 am

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Dante LaRusso
Vezető Testőr
avatar

◯ Kor : 324
◯ HSZ : 314
◯ IC REAG : 331
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Sziklás plató // Pént. Aug. 07, 2015 2:35 pm

Sangilak



Ma nem vagyok szolgálatban, szabadnapom van, a fejemet indultam kiszellőztetni egy kiadós sétával. Végigjártam ismét azt a területet, ahol harcoltam, ahol végül is úgy csaptak le, mint a legyet, érdekes módon, színdarabot adva elő az utolsó pillanatig.
A föld magába szívja a vért, és lehet, elmossa eső a felszínt, a lényeg ott marad, mert nem tűnik el, sosem tűnik el. Ahogy az érzések is megmaradnak, amiket minden egyes rezdüléshez kötöttem, vagy a szavakhoz, amit Castor mondott, és nem maradhatott meg.
Raktároztam, hogy tudjak majd haladni, hiszen jó néhány dolog nem lett eltüntetve. Köztük a csipogóm bejelzése, a harc, és sok olyan apró momentum, ami segítheti a munkámat.
Akárhányszor bratyeszre néztem, mindig elszorult a torkom, mindig belém nyílalt a fájdalom, és a kétségbeesés, amiből sikerült következtetnem, Castor segítséget kért tőlem, mert titkolnia kell valamit. Direkt olyan impulzusokat társítottam, amikre felfigyelek a későbbiekben, amiket be tudok majd azonosítani, mert ezeket nem tudták elvenni tőlem, megmaradtak, és használom is.
Tudom, hogy sokan gyanakodtak, és nem igazán hittek a hivatalos verziónak, miszerint kipróbáltunk valamit bratyesszel, gyakoroltunk, és ezt így kellett tesztelnünk. Rory nem kérdezett, de láttam rajta, hogy egy szót sem hisz el az egészből.
Vártam, hogy megteszi, bár a válaszom adott lett volna. Meg akartam nézni, milyen esélyekkel indulok Castor ellen, ha az állapotát úgy ítéljük meg, nem megfelelő Alfa már... azaz egy kihívás előtti előjátékot zavartam le vele. Igen, ezt fogom felelni minden gyanakvónak, ha nagyon muszáj, bár senki nem merészkedett odáig, hogy egyáltalán foglalkozzon a kérdéssel.
Szépen lassan összeraktam a kirakós darabjait, az aktát ott hagytam Castornak, és lehet, néhány részlet még hibádzik, azaz homályos, de a teória az nem. A zsigereimben érzem, hogy igazam van, és amire jutottam, az már nem döbbent meg. Egyszerűen nincs miért, a Holdak is választ adtak sok dologra, ahogy mindegyiken végigmentem.
A hátamat megtámasztom, most ez a kényelmes, és a távolba meredek, de mellőzöm a cigit, nem akarok társaságot, így is ha erre keveredik valaki, jó eséllyel fut belém, viszont plusz kapaszkodót nem adnék senkinek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sangilak
Szellem
avatar

◯ Kor : 832
◯ HSZ : 228
◯ IC REAG : 215
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : egyszerű farkas alakban is medve nagyságú

Re: Sziklás plató // Hétf. Aug. 10, 2015 9:19 pm


Dante & Declan


Kellett pár nap, mire ténylegesen lehiggadtam. Továbbra sem voltam hajlandó érdemben foglalkozni a történtekkel, mert ha így lenne... Nem terveztem titoktartást, valójában igen kevés dolgot tartottam immár tervezésre érdemesnek, így nem meglepő módon ezalól az erdőben tett sétám útvonalát is a pillanat szülte. Egyetlen dolog volt szándékos: Atyám szikláját elkerültem. Minden alkalommal, amikor ott összegyűltünk, a romlás várt ránk, legutóbb pedig megkaptuk a kegyelemdöfést.
Hagyjanak békén. A Testvéreim, a Szellemek, mindenki. Utódaimmal sem szívesen találkoztam volna, mivel tudtam, hogy akarva-akaratlan másképp tekintenék rájuk. Lehetőség volna mind, egy-egy farkas, akikben a helyettest keresném, mert le akarom tagadni a nyilvánvalót jó előre. Kit áltatok?
Daccal indulok meg, nyújtom lépteimet, amikor megérzem az ismerős enregiákat. Pajzsom a megszokott kétszáz körüli kort mutatja, ingerültségemet elásom a mélybe. Ő azon szerencsések egyike, akinek ebbe nem kell belefolynia. Hogy is mondták a régi bölcsek? Mindneki akkor jár a legjobban, ha a hatalom számára közömbös. Mert ugyanúgy szenved az, akit a hatalom szeret, mint akit gyűlöl, ugyanaz a sorsa mindkettőnek. Napokkal ezelőtt értettem meg igazán, hogy ez mennyire igaz.
- Remélem, magányra vágysz és megzavartalak - léptem ki a fák közül, hanyag vigyorral képemen, némi suhancos pofátlansággal. A legutóbbi és egyben első találkozásunk igencsak viharosnak volt mondható, ám mindenképp konstruktívnak tekintettem. Érdekelt, hogy ez az alkalom miképp végződik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dante LaRusso
Vezető Testőr
avatar

◯ Kor : 324
◯ HSZ : 314
◯ IC REAG : 331
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Sziklás plató // Kedd Aug. 18, 2015 3:17 pm

Néha eszembe jut, mi van akkor, ha Nashville-ben maradok... nyugalom lenne, innentől kezdve pedig nem minden érthető. Ahová megyek, minden van, csak az áhított, unalmas nyugalom, az nincs. Itt sincs, amikor jöttem, már akkor ment a haddelhadd, aztán az éjszakák, és még most is történik valami, nehogy véletlenül esélyem legyen megélni a nyugdíjas kort.
Nyugdíj... maximum a holttestemen át, bele is halnék. Mindig rá kell jönnöm, hogy kurva nagy mázlista vagyok, nem kell azon aggódnom, hogy semmittevéssel múlatom az időt.  Az nem nekem való, sajnálom.
Ismerős energiákra leszek figyelmes, így nincs tovább, rágyújtok, hiszen az illető egyenesen felém tart. Csodás, társaságom lesz, mégpedig nem is akárki. Emlékszem... az érzéseim sem csalnak, volt szerencsém az erejét is felmérnem, nem lehet elmenni mellette szó nélkül, mégis úgy ülök tovább immáron cigarettafüstöt eregetve, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
Akkor pillantok rá, mikor kilép a fák közül, és már meg sem döbbennek, ugyanúgy megpróbál hülyének nézni, mint akkor tette.  Csakhogy, azóta sok dolog megváltozott részemről, többet tudok, mint akkor.
-Igen, de ha itt vagy, segíthetnél karikákat eregetni, párosban még sosem próbáltam. Nincs kedved hozzá? Ha már ahhoz van, hogy továbbra is előadd, 200 körül mozogsz... tudod, a kérdés az, hogy hányszor kétszáz az a kétszáz?
Elgondolkodva figyelem az imént kifújt karikát, mint aki tényleg azon elmélkedik, hogyan oldható meg kettő egymásba fűzése. Nem remek szórakozás? Hatalmas koncentrációt kíván, és nem kevés ügyességet.
Sok dolog elmondható rólam, de az nem, hogy hülye lennék, a legapróbb részletekre is figyelek, és lehet, bizonyos részek nem maradhattak meg, olyanok viszont mégis, amikből könnyedén elindulhattam. Imádlak tesó, tényleg. Felsorolásba kezdek, magamban, egymás után többször, hogy nehogy rossz nyomra ugorjak, közben a monstrumra pillantok. Mindig egynél érzem azt, ami a bólintáshoz szükséges.
Emlékeket elvehettek őrzők, érzéseket viszont nem, ha azokat társítják. Bocs, Protektor. Harcos énem sem hazudtol meg, szóval az, aki elhiszi a mutatott kort, az meg is érdemli.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sangilak
Szellem
avatar

◯ Kor : 832
◯ HSZ : 228
◯ IC REAG : 215
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : egyszerű farkas alakban is medve nagyságú

Re: Sziklás plató // Kedd Aug. 18, 2015 4:33 pm

Úgy érzem magam, mint Sikuaq, amikor Akiakkal összeverekedtek és ennek eredményeként idősebb fiam megkaparintotta a hőn áhított játékot. Én akkor büszke voltam, a vérem erővel szerezte meg, amire vágyott. Sikuaq viszont nem bömbölt, csak egy pillanatig értetlenül nézte a bátyját, majd tökéletesen elvesztette érdeklődését a játék iránt és inkább újabb után nézett.
Csalódott vagyok. Szétrúgták a homokváramat, amibe igaz, nem sok munkát fektettem, ám az enyém volt és senki fia-borjának nem engedtem meg, hogy csak úgy szétdúlja. Olyan arcot vágtam, mint aki citromba harapott, holott barackra számított. A vén farkasnak már ennyi szórakozása sem lehet, remek. Bár ez valójában nem is az én stílusom, mégis jó volt kicsit kipróbálni, a végét viszont én akartam megszabni, de nem lehet. Akkor jöhetnek ennek következményei, én attól is jól tudom érezni magam.
Fáradt sóhajjal tettem le magam egy tekintélyes méretű sziklára, jobb bokámat bal térdemre tettem és a felpolcolt lában térdére könyököltem. Államat tenyeremmel támasztottam alá, úgy méregetve a Bétát, azon morfondírozva, hogy hogyan is szerezhetném vissza tőle legalább egy töredékét annak, amit tisztességtelenül elcsaklizott.
Megvakartam az állam, míg ő a füstöt eregette. Pár percig így voltunk édes kettecskén, ha ő nem szólt többet, mert várt, úgy némaságba burkolóztunk, mert így már momentán semmi mondani valóm nem akadt.
Nem épp kedves mosolyra húztam a szám, mert még mindig a szavai után elsőként felötlő gondolat tetszett a leginkább. Hányszor kétszáz az a kétszáz? Kérlek, csak kérdezned kell.
Minden finomkodás, felvezetés vagy bejelentés nélkül dobtam le a pajzsom, hogy energiáim szívdobbanásnyi idő alatt ugorjanak meg a - számára - kényelmes kétszázról egyből nyolcszáz fölé. Nem finomkodtam, perzselő energiáim játszi könnyedséggel tarolták le az övéit, ilyen hirtelen "támadás" pedig aligha hagyta hidegen a farkasát. Karmazsinvörös szempár nézett immár rá a feketeség helyett, benne nyolc évszázad nyomával. Szinte hallottam, ahogy energiáim zúgva hömpölyögtek körülöttem.
- Ki beszélt és te kinek beszéltél? - kérdeztem választ követelő hanglejtéssel, stílusom nyomokban sem emlékeztetett már arra a kétszázas suhancra, akinek eladtam magam az elején. A Legerősebb szólt hozzá, mély, öblös, morgós hangon. Arcomról eltűnt minden ál-naivitás, csak a felbosszantott Alapító maradt.
Legfeljebb annyi könnyebbséget engedtem neki évszázadaim mázsás súlya alól, hogy beszélni tudjon, legalább gondolati síkon. Társai közt tekintélyesnek számító energiái semmi perc alatt váltak apró kaviccsá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dante LaRusso
Vezető Testőr
avatar

◯ Kor : 324
◯ HSZ : 314
◯ IC REAG : 331
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Sziklás plató // Csüt. Aug. 20, 2015 2:56 pm

Nyugodtan ülök tovább, sziklának vetett háttal, nem mozdulok. Illetve csak a karommal jelzem, ha szeretne, ne fogja vissza magát, üljön le nyugodtan, úgy kényelmesebb beszélgetni, mint így.
A karikákkal vagyok elfoglalva, de fél szememet rajta tartom, úgy nézem végig, ahogy leül, és gondterhelten támasztja meg az állát.
Beletenyereltem, tudom, tisztán látszik rajta, de vajon folytatja a játékot, vagy más lépéseket eszközöl? Elgondolkodva figyelem a reakcióit, miért is reagál így a kérdésemre? Semmi konkrétum nem volt benne, csak az, ami eleve nyilvánvaló... a számomra.
Újabb slukk, újabb karika, végül elnyomom a csikket, és rápillantok. Költői kérdést tettem fel, nem várok rá választ, és nem kérdezem újra. Az, hogy mit miért teszek, annak oka van, és ha eljutunk odáig, akkor ki is fejtem. Márpedig tudom, hogy érdekli, mi forog a fejemben, látom rajta, nem rejti előlem. Ezt nem.
Lefuttatom a lehetséges opciókat... a) verzió: ez vagy a vihar előtti csend, és pillanatok alatt robban, amiből én igen szarul jövök ki, de akkor nagyon finoman fogalmaztam, hiszen ahogy elintézett a múltkor, úgy tép darabokra, ahogy akar; b) verzió: simán megbeszéljük az egészet; c)verzió: szórakozik tovább minden tekintetben; d)verzió: az a és a c keveréke. Tulajdonképpen az utolsót szavaznám meg, ha kérdezne, hiszen elég az arcára pillantanom, hogy tudja, dühös.
Pedig barátom, nem tudok konkrétumokat, teóriám van, amit alá tudok támasztani a bizonyítékaimmal, de senki nem akadt, aki rábólintott volna, de mégis olyan biztos vagyok az igazamban, hogy öröm nézni. Nézzük, amit nem tudok, hogy ő kicsoda, csak az érzéseim súgnak, és nem tudom a valós korát, ott is csak az érzéseim súgnak, a többi már rajta áll, elárulja és bemutatkozik végre, vagy sem.
Percek telnek el, de az idő most olyan mindegy, és bekövetkezik az, amire vártam. Robban, olyan szinten, ahogyan még sosem tapasztaltam, olyan erővel csapnak le rám az energiái, aminek akkor sem tudnék ellenállni, ha akarnék. Utoljára kölyökként éltem át, hogy egy pillanat alatt átalakuljak, és bénítson meg teljesen az az erő, ami egyszerűen fogva tart. Mintha ezernyi béklyót tekernének körém, és esélyem sincs arra, hogy védekezzek. Igazság szerint nem is akarok. Érzem a hirtelen rám szakadó 8 évszázadának teljes súlyát, elemi erővel taglóz le, ahogyan a dühe is, a lehulló pajzs mögött, annyi teret adva, hogy felelhessek.
~Nem kellett beszélni ahhoz, hogy összerakjam a darabokat. Egész életemben harcoltam, vérfürdőben éltem, akad némi rutinom. Ahhoz, hogy ilyen szinten darabokra törjenek, egyetlen ütéssel kellett, hogy lecsapjanak, tehát elemi erővel. A fejemen lévő seb pedig erre utalt, ez történt, és egy volt, nem több. Soha, senki nem tudta ezt megtenni velem, maximum kölyökkoromban.
A dühe mindent elsöpör, választ akar, és én megadom neki. Senki nem beszélt róla, Castor is titkolta, magamnak kellett boldogulnom. Mivel már minden mindegy, így felfedem előtte, miből is jöttem rá arra, mi a fene folyik itt.
~Ami további gyanúra adott okot, hogy törölték az emlékeimet, kivéve a harcot, ami azt mutatta, beletenyereltem valamibe, amibe nem lehetett volna, de az érzéseket nem lehet kitépni, és én társítottam mindent, amit csak lehet. A harcon is gondolkodtam. Olyan képességeket villantottál meg, amit 200 éves farkas nem tud, még nem, ha viszont idősebb... nem pazarolják feleslegesen az energiáikat az ugrálásra, hacsak... nem biztosak a dolgukban. Még nem láttam olyan 500-600-as farkast, aki így viselkedett volna, pedig elhiheted, minden korosztállyal küzdöttem. Az, hogy villám vérvonalat mutattál, majd... ugye lecsaptál, olyan volt, mintha kettő lenne a birtokodban, ami lehetetlen. Az ütésed ereje viszont arra engedett következtetni, hogy az lesz a valódi. Egy villám akármit tesz, nem tud ekkorát csapni, pláne nem egy harcedzett, tapasztalt, rutinos farkassal szemben, és félreértés ne essék, nem nagyképűségből mondom.
Felröhögnék, ha tudnék, amolyan kínosan, ám arra nincs erőm, örülök, ha értelmesen felelek arra az egy árva kérdésre, amire sajnálatos módon nem tudok tőmondatot kreálni. Muszáj értenie, hogy nem volt segítségem, muszáj elmagyaráznom, mik vezettek nyomra.
~A titkod titok maradt, egyetlen egy farkas tud arról, amit összeszedtem, mégpedig az, akit a testvéremnek tekintek, a bátyámnak. Ugye nem kell kimondanom a nevét? Hiszen ő tud rólatok, és látod, még velem sem osztotta meg, mert nem tehette, de éreztem, hogy segítséget kér, szinte ordított róla, és én megfogadtam, hogy nem hagyom magára. Nyomozni kezdtem, hogy kirakjam a puzzle-t, és magyarázatot kapjak az egészre, arra, hogy miért kell alibi mesével traktálni a falkát, ami már önmagában is nevetségesen hangzik. Kipróbáltunk valamit, és hagytam magamat. Ez a hivatalos verzió. Soha nem mennék neki a saját bátyámnak, semmilyen szín alatt, még így sem.
Sok-sok olyan apró tényező volt, amik segítették a munkámat. A csipogóm jelzése elárulta azt is, hogy nem éppen kis sérülést szedtem össze, bár utólag végignézve egyedül a fejemre mért csapás bizonyult súlyosnak, a többi nem, bár roppant bosszantó volt.
~Továbbá... tudod az idegeneket nem tűrtük meg a területen, ellenetek mégsem indult semmiféle roham, zavartalanul éltek itt. Nem furcsa? Egy falka-jelleget mutató csoportot sem láttam, amelyik így reagált volna idegenek érkezésére, pláne ha ezt csoportosan teszik. A bátyám mégsem adott parancsot, de láttam a frusztráltságát, az összeomlását. Nem kis melóba került az, hogy ezt folyamatosan leplezzük a falkatagok előtt, de szerencsére senki nem kérdőjelezett meg semmit. Igaz, ha megtörtént volna, magam vállalom a felelősséget.
Ami nem fért a fejembe, az az, hogy miért hagyott életben? Megölhetett volna, de nem tette. Helyette csak amolyan figyelmeztető jellegű sérüléseket hagyott, vagyis nem állt szándékában a gyilkolás, ahogyan nekem sem, mikor abban a pillanatban simán megtehettem volna. Én miért nem tettem? Mert éreztem, hogy valami nem stimmel, valamit titkol, és már nem pazarlom az energiáimat értelmetlen gyilkolásra.
~Amit viszont nem tudtam biztosan, az a kiléted, vagyis a neved, hiszen tippelhettem csupán, megerősítést nem kaptam. A gyanúm volt az egyetlen, amibe kapaszkodhattam, hiszen közvetlen leszármazottakkal is edzettem, így tudtam, hogy csavar lesz a dologban. A koroddal kapcsolatban ugyancsak így voltam, a kérdésem amolyan... egyszer élünk jellegű volt, és te választ adtál rá. Már tudom, hogy Sangilak vagy, ki nekem dédapám.
Tisztelettel "mondom" ki a nevét, ha valamit sosem hittem volna, az az, hogy láthatom őt teljes valójában. Elképzelésem volt-e róla? Talán még kölyökként, amikor mesének tűnt volna az egész, az, ami most valósággá vált. Lehet, ezek életem utolsó percei, de tudom, hogy bátyám mellett olyan kölyköt hagyok, aki méltó arra, hogy tovább vigye, amire tanítottam.
~Ölj meg, ha úgy véled, érdemtelen vagyok arra, tudjak rólad, bár megtiszteltetésnek veszem, hogy egyáltalán harcba bonyolódhattam veled akkor is ha magad provokáltad. Mégis hányan mondhatják el, hogy a saját vérvonal alapítójuk csapta le, mint a legyet? Tégy, amit jónak látsz.
Végezhet velem, ha úgy gondolja, és ha nem szakított félbe, akkor befejeztem a gondolatmenetet, meg sem kísérelve, hogy ellenálljak az irtózatos erőnek, ami még mindig bénultan szegez a földhöz. Nem vagyok hülye, sem naiv, sajnálom. Ha neki olyan utódokra van szüksége, akkor küldjön az örök vadászmezőkre, meghazudtolni magam nem fogom, és Castort sem hagyom magára.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6742
◯ IC REAG : 8530
Re: Sziklás plató // Szomb. Jan. 02, 2016 2:03 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
avatar

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 77
◯ IC REAG : 73
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Sziklás plató // Csüt. Május 26, 2016 6:30 pm

 Symara  & Kristin


 
Két hete beszéltük meg Symarával az edzést(azóta már volt tali ), ami csak futásból állt volna, de elég hosszúra nyúlna ha rám hagyná. Szóval amolyan anya-lánya kirándulás lépett a helyére. Jobb mint egy mozi délután. Messzire menni se kell nagyon, hiszen van minden mi földi jó! Felkaptam egy melegítő nacit és póló pulóver kombót. Edzőcipő és jól is nézek ki. Levezetésképp azt a negyed órát a találka helyszínéig lekocogtam. Mert kell őrzői mivoltom végett is… beállt derékkal nem sok kedvem lett volna hegyet mászni, ez meg jól jött ki. 
Nem mondhatnám, hogy repestem a gondolattól, hogy az ismeretlenbe gyalogoljak, sőt. Minden idegszálam megfeszülve tiltakozott ellene, ezért döntöttem, vagyis választottunk egy olyan helyet, amit már feltérképeztünk egyszer.
Sok mindent el lehet mondani a bundásokról, de hogy nyugodtak lennének? Ugyan! Heves, temperamentumos mindegyik… óvatos vagyok a szüleim közelében, főleg mióta a hírek is megerősítettek pár dologban mindenkit. Szóval ha nyugi van, nincs robbanás… Féltettem mindkettejüket. Kicsit furák lettek. Nem csak ők. 
Mindenki. 
Én önmagam vagyok. Tanakodások mentek, hogy mi okozhatta a jelenlegi tényállást. De valószínűleg azok kik álmodtak valamit az oltárnál, annak van köze ehhez az egészhez. A jellemükhöz. Nem félek, csupán aggódom, s ez mind egészséges. Talán túlzottan is. A város ma nyugodt. Talán túlságosan is, de ennyi belefér.
Még mindig nem beszéltem Ax-al…illő lenne elmondani neki… de nincs hozzá merszem. Nem akarok a lelkébe gyalogolni… 
Gerardot meg hívtam párszor. Muszáj lesz lemondanom róla, de nem megy, egyszerűen nem megy... Sidney a középpont, oda rögzítem a lelkembe ágyazott láthatatlan pórázt, mi nem engedi, hogy túlzottan eltávolodjak a várostól. Gerard-től. Még adok neki 3 hetet…ha nem jelentkezik, magam keresem fel. Bárhol. Akárhol.
Nem most fogok filozófiai eszmefuttatásokba fogni, s jelenleg nem is érdekel különösebben a dolognak ez a része. 
A fő az, ami itt megtörtént, az élmény és ami még történni fog. 
- Szia. - érkezem be Sym mellé az útra, szeretek futni, ez most laza volt meg imádtam is. Jó igazából nem a várostól rohantam el idáig, hanem kértem egy fuvart... csak ledobtak nem messze innen, és onnan kocogtam le idáig. Nem nagy ügy. 
- Menjünk! - kacsintottam a nőstényre, majd ellépdeltem mellette. - Felkészültél egy egész napra egyébként? Locsi fecsi egész nap? - pillantottam vissza rá és mosolyra húzódott az ajkam.
Az erdőnyugalma mindent elzár, békésebb lesz mindenki lelke tőle. Legalábbis remélem.
- Mi a helyzet? Nicho és te megvagytok? - érdeklődöm, miközben a kitaposott ösvényen haladok végig, hol kopog a cipőm a sziklától, hol a hótól ropog….hol meg csak a fű meredezik felfelé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 383
◯ HSZ : 296
◯ IC REAG : 253
◯ Lakhely : Fairbanks >> Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Törékeny és pici alkata, fekete bundása

Re: Sziklás plató // Csüt. Május 26, 2016 10:15 pm

Örültem annak, hogy nem erőltette velem az edzést. Szívesen megtettem volna, hiszen biztosan kihívás lett volna számára egy ennyire idős farkas, főleg úgy, hogy egész jó harcos voltam egykoron, de nem lehetett és ő ezt szerencsére elfogadta. Magam sem tudom, hogy mit tennék akkor, ha esetleg Kristinnek esnék és bántanám, mert a farkasom vadabb lett az álomnak köszönhetően. Azóta már azért kiderült a dolog, hogy eléggé sokaknál megjelent egy választásnak köszönhetően. A múltamat sose tudtam teljesen felejteni, hiszen miként is tehetném, amikor a bestiám az, aki egykoron volt, legfeljebb kicsit sikerült jobban formálnom őt a mesteremtől való szabadulás után. Nem volt egyszerű, de most mégis olyan, mintha hirtelen minden szertefoszlott volna, amiért küzdöttem.
Természetesen az már nem volt ellenemre, hogy egy kis időt vele töltsek, ha nem harcról van szó. Egy kis túra jót fog tenni mind a kettőnknek. A természetben lehetünk, de igyekszem nem túl távolra menni vele, ha baj történne, akkor időben el tudjon menekülni és biztonságos helyre menni, hiszen egy farkas számára az erdő eléggé hazai terep és könnyedén fognék szagot is. Nem is akarok erre gondolni, mert kiráz a hideg és sose bocsájtanám meg magamnak azt, ha miattam esne baja ilyen téren. S bízok benne annyira, hogy tudjam nem fog megpróbálni ingerelni, vagyis inkább a farkasomat. Ezért pedig hálás leszek neki, hiszen sose lehet tudni, hogy mi ingerli fel őt jobban. Elég csak az Erices találkozómra gondolni. Kész szerencse, hogy ott vissza tudtam tartani, de mondjuk a régi ismerős is időben kapcsolt és békésebb vizekre eveztünk. Ha már nekem elment az „eszem”, akkor legalább nekik nem. Ennek pedig tényleg örülök.
Másrészt meg nem akarom teljesen azt, hogy a múltam túl nagy hatást gyakoroljon a jelenemre. Rég volt már és néha a több éve történteket nem kell felhozni senki szemében se. Vagy legalábbis én mindig így gondoltam, hogy ha akkor nem mondtunk el valamit, akkor talán a jelenben se kellene, hiszen nem kell háborgatni senki életét se egy múltbéli árnnyal, amit akkor talán meg lehetett volna oldani, de a jelenben már nem számít, vagy éppen boldog az illető. Emiatt  is próbáltam még inkább harcolni, hogy a számomra fontos emberek biztonságban legyenek mellettem is. Farkasként tettem meg idáig az utat, a ruhát pedig magammal hoztam. Sietve bújtam bele, majd pedig a megbeszélt helyen vártam Kristin-re, miközben a szellő szórakozott a kósza tincseimmel, ahogyan korábban a bundásom szőrével tette.
- Szia! – köszöntem vissza mosolyogva, s ha engedte, akkor meg is öleltem őt kicsit. Majd pedig újra visszafordultam a táj felé.
- Még szép, hiszen mi másért lennék itt? – kacsintottam rá játékosan és egy kisebb nevetés közben. Tudtam jól, hogy ez amolyan csajos nap lesz, csak pláza helyett mi inkább az erdőt vesszük a nyakunkba és azt fedezzük fel.
- Bonyolult, talán túlzottan is. – pillantottam rá komolyan, hiszen tényleg így volt. A tőr nem sokat segít a dologban. Főleg, hogy nem vagyok roppant mód már kezes bárány, vagy éppen barátságos, még ha emberként az is lennék. S vélhetően amikor rámorogtam, akkor őt is bántottam, ahogyan saját magamat is. – De majd idővel vélhetően jobb lesz, ahogyan ez az egész tébolyda. – jegyeztem meg egy apró sóhaj keretében, majd lassan elindultam. Ne ácsorogjunk egyhelyben egész nap.
- S veled mi a helyzet? – kérdeztem meg tőle kíváncsi tekintettel, majd a hajamat a fülem mögé tűrtem. Bár tudtam jól, hogy nem fog ottmaradni sokáig, mert a szellő örömmel fogja kiszedni onnan…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 77
◯ IC REAG : 73
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Sziklás plató // Hétf. Május 30, 2016 10:48 am

Érdekes módon sokan rám is azt hiszik, hogy gyerekként el voltam kényeztetve. Azonban ez nem igaz - nekem mindenért meg kellett dolgoznom! Lehetőségeket adtak ugyan, de az eredményt már nem tolták a fenekem alá. De ezt nem bánom. Túl éltem a gyermek éveimet. Túléltem az őrzővé válásom és túléltem, azt is, hogy elköltöztem.
Symara aggódik. Meg is értem. Nem mindennap morog rá a választottjára, vagy épp a társaira. Nem is arról híres. De már tudjuk mi okozza és remélhetőleg hamar tenni tudunk majd ellene. Vagy csak rosszabb lesz, mert ez is benne van a pakliban. Ha senki sem tud segíteni? Megtörik és darabjaira hullik… Ekkor valami bennem is csakugyan széthasad majd. 
A lényem egy darabkája? Próbálok úgy tenni, mintha nem éreznék a szívemen tonnányi súlyt. Annyira félek attól, hogy talán most van itt a vége. Hogy a vadat nem lehet lecsitítani benne. Bennük. 
Végtelen rajongással és a világ minden odaadásával szeretem, mert… mert ha nem vagyok vele, akkor olyan mintha csak félember lennék.
- Velem? Semmi. Neki álltam egy új projektnek… - vontam vállat, bár igazából még nagyon az elején tart a dolog. Az orvoslást kicsit -nagyon- odébb toltam magamtól. 
Bár vettem pár könyvet hozzá, nem hiszem hogy sokkra megyek majd velük. 
De lassan és biztosan megyünk tovább előre.
Eleget szomorkodtam már így is, immár eljött az ideje a lazításnak; felszabadító érzés végre nem arra gondolni, hogy Gerard lelépett, és hogy tulajdonképpen az én bűnöm, arról nem is beszélve, hogy sosem szoktam hibázni, ám ezúttal úgy tűnik, hogy mégis! Az eddigi nézeteimmel azonban ez aligha fér össze - a mentalitásommal, a profizmusommal, a nevelésemmel. A szüleim sikeres embernek neveltek, viszont ami az elmúlt hónapokban történt a legkevésbé sem könyvelhető el sikernek. 
Sokkal inkább az ellenkezőjének: csúfos kudarc! De az, hogy hiányoztam szüleimnek, mindenért kárpótol!
- Meg felakarok keresni egy bizonyos férfit…csak épp eltűnt a radaromról. - szerencsére már mr Keldron az ügyön van. Mert tőle kértem segítséget és a maga módján felajánlotta a segítségét. 
De hagyjuk is a kellemetlen perceket. 
Hátra fordulok és úgy megyek előre, közben Symet nézem vigyorogva. Töretlen lelkesedéssel és gyermekien csillogó szemekkel pillogok az erdő fáinak, bokrainak pontjaira. 
- Amúgy kérdezhetek valamit? – érdeklődöm. 
- Felkerested már a lányod? - mert érdekel, hogyan áll ezzel a kérdéssel. 
Hogy hogyan akar neki állni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 383
◯ HSZ : 296
◯ IC REAG : 253
◯ Lakhely : Fairbanks >> Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Törékeny és pici alkata, fekete bundása

Re: Sziklás plató // Kedd Május 31, 2016 1:57 pm

Nem tudtam, hogy mi lesz most, vagy miként fog változni ez a dolog. Hülyeség lenne tagadni, hogy nem élt bennem a remény, hogy van valami, ami csitíthatja kicsit a bennünk lakozó vadat, de hiúábrándba se ringattam magamat. Maximum újra tanuljuk azt, hogy miként uraljuk őket ennyire fékezetlenül.  Abba meg bele se akarok gondolni, ha idén ezt az ajándékot hagyta maga után Alignak, akkor jövőre mit fog kitalálni, vagy esetleg már a poén kedvéért évközben is meglátogat minket, mert nem bír várni egy évet? Nem, erre nem is lenne szabad gondolni, de eme történések után talán nem csoda, hogy néha a legrosszabb dolog is megfordul a fejemben.
Kíváncsian pillantok rá, amikor felőle érdeklődök, hiszen nem sok mindent tudok mesélni. Próbáltam minél inkább kivonni magam a forgalomból, ami eddig egész jól ment, de örökké nem tarthat. Ezzel is tisztában vagyok. Itt az ideje összeszednem magam.
- Milyen projektnek? Vagy esetleg titok lenne? – kérdeztem meg tőle kíváncsian, majd még játékosan hozzátettem. – Tudom, aki kíváncsi hamar megöregszik, de ha ennyi évtized nem ártott meg, akkor talán a kíváncsiságom se fog. – kacsintottam rá amolyan cinkososan. Édesanyjaként tekintett rám, vagy valami olyasmi. Ugyanakkor talán bizalmasként, barátként is, vagyis remélem. Fontos volt számomra, nagyon is, és ahogyan más szeretteimért is talán képes lettem volna szembe fordulni a falkával, hogy megvédjem őket, úgy érte is. Ezt a dolgot nem lehetett kiölni belőlem, inkább csak elnyomtam és úgy gondoltam, hogy így biztonságosabb számukra is. Meg igazából szerettem a régi falkát, az újat meg még én is szoktam, de különösebb bajom nem volt a betolakodókkal se.
- Kiről lenne szó? Esetleg tudnék benne segíteni. Régóta élek már és lehet be tudok vetni egy-két régi kapcsolatot. Nem mindig voltam ennyire békés és barátságos teremtés. – s eme gondolatra egy apró sóhaj hagyta el az ajkaimat, hiszen most már megint nem vagyok az. Vagyis igyekszem, de legalább más nem szólhat bele abba, hogy mit tegyek. Vagy legalábbis nem olyan mértékben, mint a Teremtőm tette.
Kérdésére csak bólintottam, majd a tájról felé pillantottam újra, majd folytattam tovább az utat, egészen addig, amíg meg nem hallottam az újabb kérdést. Egy pillanatra megálltam és hagytam, hogy a szellő körbeöleljen, de végül megráztam a fejemet.
- Nem, s szeretném, ha senki se tudna arról, hogy van itt egy lányom. – pillantottam Kristinre kérlelően, majd félig-meddig magamhoz öleltem és úgy indultam tovább. – Tudod, ez nem olyan egyszerű. Nem önszántamból mondtam le róla, hanem azért, mert nem volt más választásom. Másrészt meg néha nem kell bolygatni a múltat, el kell engedni és hagyni, hogy a jelen maga alakítsa a dolgokat, az eseményeket. – fejtettem ki a dolgot. Talán kicsit féltem is elmondani Victorianak az igazat, ahogyan az apjának is, de mind a ketten boldogok voltak, én pedig nem akartam ebbe a boldogságba belegázolni. Talán csak egy jelre várok, egy alkalmas pillanatra, nem tudom. Az is lehet, hogy a sírba fogom vinni eme titkot örökre. – Amúgy meg a másik lányom most is itt van, így okom nem lehet panaszra. – mosolyodtam el, majd nyomtam egy puszit a fejére. - Valaha szerettél volna testvért? - pillantok rá érdeklődve és kíváncsian, hiszen eléggé ártatlan kérdés, de annál több lappang mögötte.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 77
◯ IC REAG : 73
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Sziklás plató // Pént. Jún. 03, 2016 10:54 am

- Óh, még maradjon egyelőre titok, oké? - az egész városnak meglepetés lenne a dolog, főleg ha én tervezem meg a „rituálét”, akkor meg főleg. Feltéve ha összejön, de bízom magamban. Csúnya lenne, ha nem. - Még tudsz várni pár hetet, ugye? - kacsintottam rá megint. - A lényeg az, hogy kurva nagy meglepetés lesz! - vigyorodtam el, miközben egyre jobban kezdtem izgulni, hogy mi történik, ha végre készen lesz.            
- Hát… Sidneyben volt a mentorom és a tanárom is egyben, grafikusművész tanár volt… Gerard Cage Charney, 57 éves, illetve most már 58, Őrző… - torokköszörülés és csak ezután folytatom. - Szóval októberben lelépett és azóta nem jelentkezett. Aggódom érte … - na igen, arról már tud, hogy lefeküdtem valakivel, na most már a nevét is tudja, ha nagyon figyel és összerakja a kirakóst.
Kérlelő pillantása a lányával kapcsolatban egy bólintásra futja. - Lakat a számon. - ezt veheti ígéretnek. Választásunk meg mindig van, csak tudnunk kell élni vele.  - Nekem se szeretnéd elárulni, mit is tudsz róla? - érdeklődöm, mert a kíváncsiságom folyamatosan erősödik és letagadni se tudnám mindezt. Egy puszi kerül a fejemre, ráadásul a szavai is kellemesen hatnak rám. 
Olyan…szívet melengető. - Hogy testvért? Ugyan. Anno a tanárnőnk is kérdezte ugyanezt. A válaszom az volt: nem, mert állandóan veszekednénk. Nem jönnénk ki és én nem osztozkodom vele semmin. Mert az kellene neki, ami épp nekem, vagy épp ami az enyém! – nevettem ki saját magam. 
- De most mit gondolok erről? Nem változott semmi. - legalábbis azt hiszem. 
- De miért kérdezed? - pillantok rá felvont szemöldökkel, miközben átlépek egy állat ürüléket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 383
◯ HSZ : 296
◯ IC REAG : 253
◯ Lakhely : Fairbanks >> Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Törékeny és pici alkata, fekete bundása

Re: Sziklás plató // Vas. Jún. 05, 2016 9:49 pm

- Rendben van, ahogyan szeretnéd. – mosolyodtam el, hiszen nem fogom őt nyaggatni, ha nem szeretné még elmondani. Lehet meglepetés is, néha arra is szükség van. Már csak abban reménykedek, hogy jól fog elsülni a dolog, amit kitalált. – Persze, legfeljebb addig szerzek egy-két ősz tincset. – szólaltam meg mosolyogva és jókedvűen, mondhatni egy apró kuncogás közepette, hiszen lassan a 400 évbe fogok belépni, de még mindig nincs ősz tincsem és kötve hiszem, hogy pont miatta szereznék. Szavaira elkerekednek a szavaim, de végül csak mosolyogva bólintok. – Akkor hamarosan megtudjuk. – hagytam ennyiben a dolgot, mert ismertem annyira, ha valamit nem szeretne elmondani, akkor nem is fog.
Kíváncsian hallgatom azt, amit mond, majd egy aprót bólintok. – S itt se tudnak neked segíteni arról, hogy merre lehet? – legalábbis tudomásom szerint az őrzőknek szokott feljegyzésük lenni, de hogy merre vagy milyen fajta. Na, azt nem tudom, hiszen sose akartam meglesni azokat. – S nem is tudod, hogy merre mehetett? Fontos számodra, igaz? – kérdeztem meg tőle kíváncsian, hiszen biztos vagyok abban, hogy nem csak úgy keresi és nem csak azért, mert a mentora volt. Úgy érzem, hogy itt többről lehet szó. – Köszönöm! – örülök annak, hogy nem kell félnem attól, hogy valakinek beszél róla. – Mi érdekelne téged? Meglátom, hogy tudok-e rá válaszolni. – mosolyodtam el, hiszen lehet, hogy vannak konkrétkérdései, legfeljebb vagy nem tudok, vagy nem szeretnék rá felelni, hiszen jó pár dolgot tudok, mivel még Európában találkoztam vele.
- Tényleg nem változott semmi se? Felnőtt nő vagy, s vélhetően jobban kijönnétek, mint a gyerekként kijöhettek volna. Másrészt meg szerintem minden gyerek ezt gondolja, aztán amikor kap egy testvért, akkor rádöbben arra, hogy mennyire is rosszul gondolta. Legalábbis a tapasztalatok ezt mutatják, de ez csak saját vélemény. – nem fogok semmit se erőltetni, a kérdésére pedig megrántom a vállaimat.
- Nem tudom, csak kíváncsi voltam, hiszen te is a lányom vagy, ahogyan ő is. Talán egyszer kiderül az igazság és egyikőtöknek se szeretnék hátat fordítani. – jegyzem meg a dolgot, ami persze csak részben igazság, inkább csak az érdekel, hogy miként gondolkodik erről.
- Mostanában beszéltél apával? – kíváncsiskodom tovább, miközben a lábunk egyre inkább visz minket előrébb. Fogalmam sincs, hogy Ryder mennyi ideig akarja ezt titkolni, illetve neki még lehet gyereke jelenleg is, meg jövőben is... Ők ilyen téren szerencsésebbek, vagy inkább pont nem, azt hiszem ez nézőpont kérdése...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 77
◯ IC REAG : 73
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Sziklás plató // Csüt. Jún. 09, 2016 8:02 pm

Meglepetésekben jó vagyok, csak épp azt nem komálom, ha engem akarnak meglepni. Mindkettejüket meg akarom lepni. Sőt meg is fogom tenni! Idő kérdése csupán. 
- Már voltam bent Mr Keldronnál és segítséget is nyújtott ez irányban. - a karom libabőrös lett az egésztől, mert nem szeretném, ha holtan találnának rá… - Most valljam be... – vigyorodok el, egy kis pír kúszik az arcomra. - Többet jelent nekem, mint mentor, vagy tanár, vagy egy edző…lehet hogy húztuk egymást és …lefeküdtünk, de sokat jelent…
Nem akar mesélni a lányáról sokat, de ha kérdezek,talán elárul valamit róla. Mert érdekel… mert róla van szó és ha róluk van szó, hát akkor szeretnék segíteni.
- Milyen nevet kapott Tőled? Most hány éves? - teszek fel egyelőre ennyi kérdést, hiszen nem akarom az egész hordónyit rázúdítani. Pedig tényleg rengeteg kérdésem van… gondoltad volna? A testvér témát megnyitjuk, nem akartam sosem. 
- Hát ha most lenne egy tizenéves öcsém, vagy húgom…a falnak mennék. - mondom kicsit komoran, de őszintén, majd elmosolyodom. 
- Egy egy évvel fiatalabbra mindig is vágytam, de hogy vágtam volna apuhoz akkoriban, hogy csináljon nekem testvért, most azonnal? - fintorodtam el egy vállvonás közepette. 
- Mondjuk már nem is érdekel. De…tényleg! Neked van testvéred? - érdeklődöm felvont szemöldökkel, kíváncsi hangon csendül kettőnk között. 
Nem akar hátat fordítani nekünk, ha őt választaná, ha vele maradna kis időre, hogy megbeszéljék közös múltjukat. - Tudom. - suttogom alig hallhatóan, majd kiszalad előttem egy nyúl és tovább szalad be a bozótosba. - Hát ez gyors volt. - jelentem ki megilletődve, nem nagyon számitottam rá jelenleg…valami nagyobbra annál inkább.
- Beszéltem persze… miért? - érdeklődöm vissza. 
- Nem üzent semmit, ha erre voltál kíváncsi. - döntöm oldalra a fejem, majd folytatom. 
- Csak beszéltük, hogy merre akarok továbbhaladni az őrzői útvesztőben, meg hogy rendben van e minden. Tényleg…el kellene neki is mondanom a dolgot, igaz? - ha már Symara tud a vetélésemről, úgy lenne fair, hogy apa is megtudja. 
Lehet csak egy vállvonás lenne részéről, de nem tudni...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 383
◯ HSZ : 296
◯ IC REAG : 253
◯ Lakhely : Fairbanks >> Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Törékeny és pici alkata, fekete bundása

Re: Sziklás plató // Csüt. Jún. 09, 2016 10:42 pm

Kíváncsi voltam, hogy mit fundálhatott ki, hiszen sose bántam a meglepetéseket. Inkább csak talán tartottam attól, hogy ennyire mozgolódó, zaklatott farkassal mennyire célszerű meglepetésben részt venni, de nem lesz baj. Fő a pozitív látásmód.
Elmosolyodom, amikor meglátom a pírt az arcán, majd illedelmesen a távolba meredek, hiszen nem fogom szóvá tenni, mivel már annak is örülhetek, hogy beavat a dolgaiba. Örülök annak, hogy nem zár ki továbbra is. – Ha ennyire fontos számodra, akkor reménykedek abban, hogy megtalálod őt és sikerüljön beszélned vele. Bármi is lesz, tudod hol találsz meg, mindig szívesen meghallgatlak és segítek, amiben tudok. – ölelem magam kissé féloldalasan, ahogyan egymás mellett haladunk, majd újra a tincseimet a fülem mögé tűröm.
- Nem volt esélyem nevet adni neki, mert túl hamar veszítettem el, de ha lehetőségem lett volna, akkor az Aethelflaed nevet kapta volna édesanyám után. – mosolyodtam el, hiszen sose feledtem azt a szeretet, amit tőle kaptam, a mosolyát, hangjának a dallamát. Ahogyan azt se, hogy miként nézett rám a saját családom a baleset után. – Ő is már 300 év alatt van, hiszen farkasként nem lehet gyermekünk és én eléggé korán azzá váltam, illetve korán édesanyává is. – meséltem el neki valamennyire a dolgokat, miközben leültem egy nagyobb kőre, vagy szikladarabra.
- Szerintem ettől nem kell tartanod, hogy előbukkanna egy olyan picike testvér, vagy úgy gondolod, hogy van miért aggódnod? – kérdeztem tőle mosolyogva és játékosan. Én se ismertem Ryder minden lépését, de nem hiszem, hogy még egy gyermeket szeretne jelenleg. Szerintem már az is sokkolta őt, hogy előbukkant egy másik lánya, aki csöppet se könnyű eset.
- S mi lenne akkor, ha esetleg nagyobb testvért kapnál? – kérdezem meg értelemszerűen, pedig nem is a lányomra gondolok, hanem Mae-re, aki tényleg a féltestvére. Legalább szólhatok Rydernek is, hogy mire számítson.
- Van, vagyis volt. Kicsiként nagyon jóban voltunk, aztán történt egy baleset és onnantól kezdve elsodrottunk egymástól. Majd pedig… – végül inkább elharapom a mondandómat, mert nem hiszem, hogy arról a szomorú dologról kellene beszélnem, ami történt a lányom születése után. Jobb talán a múltat nem bolygatni ilyen téren.
- Akkor jó. – s ha közelemben volt, akkor egy puszit is nyomtam a fejére. Hamarosan pedig egy nyúl szalad keresztül, mire a farkasom megmozdul, hiszen vadászna. Egy kis nyuszi is igazán finom falat tud számára lenni. – Igen, az volt. – „szerencsére” teszem hozzá, majd elfordítom sietve a fejemet.
- Nem azért, csak kíváncsiskodtam, tudod, amolyan rossz anyai szokás. – mosolyodom el és legyintek. Szóval még nem mondta el neki. Remek lesz.
- Szeretnéd, ha tudná? Vagy inkább úgy érzed, hogy ezt jobb lenne bent tartani? – fordítom vissza a kérdését és kíváncsian figyelem őt, miközben a válaszára várok.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 77
◯ IC REAG : 73
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Sziklás plató // Vas. Jún. 19, 2016 9:08 am

Gerard eltűnése átszakított bennem falakat, olyanokat amiket nem is hittem, hogy létezhet. DE ott voltak mind.
- Aethelflaed. Mit jelent? - mert minden névnek van valami jelentése… mondjuk az enyém Követőt jelent…fogalmam nincs honnan szedték össze ezt a nevet… talán anyám aggatta rám és apa már így szólított. 
Vagy neve sincs kisasszony voltam és apa adta valamilyen oknál fogva? Passzolom. 
300 év…Symara túl van már a 380-on is, ezt jól tudom…bár azt is, hogy nála még vannak bőséggel idősebbek. De emiatt nem aggódom. 
Nem az a lényeg ki mennyi idős, hanem ki mi miatt lett az ami… én is választhattam volna a dolgok más felé alakulásában, de nem akartam terhet a nyakukra… Testvér…kis húg, vagy öcsike? Nem köszönöm nem kérek belőlük… - Nem hiszem. – húzódik fel a szemöldököm Symre pillantva, majd szusszanok én is, ahogy ő is azt teszi. Újabb kérdés, ami már felkapcsol bennem egy lámpát. - Tudsz valamit, amit én nem, ugye?! – ez egy kicsit mérgesebben jött ki, de ez van. 
Nem szeretem az ilyen dolgokat. - Áruld el ha tudsz valamit Symara! Pont ti beszéltetek arról állandóan, hogy a mi családunkban nincsenek titkok! – húzom el a szám, hiszen erre tessék, van valami amit nem tudhatok…azt meg ne mesélje be nekem senki, hogy pont most akarna ilyeneket feszegetni. Miért most? Miért ő és nem apa? Hiszen az ő „kölyke” vagyok (én is), erre meg csak felbukkanna egy nagyobb testvér az életemben? Hagyjuk már! Csak úgy nem bukkannak elő (még a földből sem) nagy testvérek…
Neki is van, vagy volt(?) testvére…azok akik a kezdetektől együtt voltak, nagyon nehéz ehet az elválás. Főleg tesóknál… a szülői kapcsolatra meg bele se merek gondolni, az fájdalmasabb… elveszíteni valakit, az mindig kemény. Főleg ha közel állt hozzád.
- Nem fair dolog ha csak te tudsz róla… - pillantok szomorkásan a tekintetébe, hiszen előttük sose volt titkom, mindent megbeszéltem velük. Most miért ne vallanám be pont ezt apa előtt? Ha Sym tudja, apának is kutya kötelessége tudnia. Talán neki több joga van tudnia róla.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 383
◯ HSZ : 296
◯ IC REAG : 253
◯ Lakhely : Fairbanks >> Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Törékeny és pici alkata, fekete bundása

Re: Sziklás plató // Vas. Jún. 19, 2016 10:19 am

- Régebben azt mondták erre a névre, hogy Edward király testvére. – pillantottam rá egy szelíd mosoly keretében, hiszen sok fura magyarázat volt abban a korban a nevekre, pedig édesanyám nem volt Edward király testvére, meg persze biztosan jelentett mást is azóta, de már mindegy volt, hiszen nem a nevünk határoz meg minket, hanem a tetteink határozzák meg azt, hogy kik is vagyunk valójában.
A beszélgetés pedig teljesen más irányba sodródik, mint kellene. Én nem akartam ezt, de valahogyan mégis meg lett a „baj” belőle. Lassan haladtunk, még néha egy pillanatra meg is álltunk, de amikor meghallom a hangnevét, akkor a szemöldököm azért kicsit feljebb szalad, de ami még ennél is rosszabb, hogy a farkasom könnyedén kapja fel a fejét. Nem tetszik az a hangnem neki, hogy miként is beszél vele egy fiatalabb személy. Figyelem őt és Kristin vélhetően levághatja, hogy roppand mód nem jó az, hogy így beszél. Figyelem őt, majd inkább tovább indulok, mintha csak távolságot akarnék tartani, mielőtt olyat tenném a farkasom felindulásából, amit sose akarnék. – Sok mindent tudok. Több, mint 380 éve élek Kristin, sokkal több mindent láttam vagy éltem meg. Így olyat is tudok, amit talán sose kellene. – a hangom komolyan csendül. Ha utolért, akkor is tökéletesen hallhatja, de akkor is, ha kicsit lemaradt volna még mindig. Nem sietek annyira, de muszáj volt onnan elráncigálnom magamat, hiszen mélyen legbelül a farkasom csöppet se volt nyugodt. – Minden családban vannak titkok akár akarjuk akár nem. – pillantottam rá egy sokat mondó nézéssel, hiszen neki is volt Ryder előtt titka és vélhetően még előttem. Nem tudtam volna megmondani, hogy miért gondolom ezt, de ismertem már annyira az embereket, hogy tudjam mindent senki se képes elmondani a másiknak. – Másrészt meg mit kellene tudnom? Van egy lányom, aki a nővéred, még ha nem is vér szerint, de magam sem tudom, hogy mit tegyek vele. Mármint, hogy eláruljam a titkot, vagy ne. – tettem még hozzá, majd kicsit megráztam a fejemet. – Ha pedig más titkokat szeretnél megtudni, akkor vélhetően nem engem kellene kérdezned, hanem édesapádat, mivel nekem már régóta nem lehet gyerekem, csak neki lehetne, így más testvérrel se ajándékozhatlak meg, mint a vérfarkas lányommal... – tettem még hozzá kissé szomorúan, hiszen Kristin is pontosan tudja, hogy a nőstények már képtelenek a gyermekáldásra, de a férfiak nem, csak egy nem farkassal kell összeismerkedniük. Nem örültem annak, hogy így ki kellett kerülnöm a dolgokat, de érezhette, hogy igazat mondok és nem hazudok. Viszont még mindig nem éreztem úgy, hogy nekem kellene elárulnom azt, hogy Maeve a féltestvére…


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 77
◯ IC REAG : 73
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Sziklás plató // Vas. Júl. 03, 2016 10:54 am

A nevek érdekes csengései, fura jelentéseket adnak egy egy személynek, de sose volt lényeges. Hanem az, hogy ki mennyire élteti bizonyos tett, cselekedet. Vannak furcsaságok mifelénk is, de senki sem él békében. Ez is csak egy felindulás remélhetőleg. Főleg, ha titkokról van szó, illene tudnom erről. Mert rám is tartozik. 
Symara tudja, tudnia kell. Ő bezzeg tudhatja. 
Ryder meg a saját vér szerinti lányával nem hajlandó megosztani semmit se? Csak egy „kívülállóval”? (Bocsi Symara, imádlak nagyon!!) A nőstény nem kívülálló, hiszen sokáig élt velünk, de még sem a vér szerintiim, még ha annak is tekintem őt. És mégis tudja… mintha apa nem bízna meg bennem…
Igazságtalanság. 
Odébb sétál, kissé mérgesen figyelem, de nem rá haragszom, csak arra, hogy titkolóznak…ami sose volt jellemző ránk. Jelenleg nem a lányáról akarok melódiákat hallgatni, tudom jól, hogy nehéz lehet neki most és megértem. Van egy lánya, aki azt hiszi róla, hogy csak egy barátnő…szar érzés lehet, ha csak az egyik fél tudhat valamit. Na de ennyire?
- Te…tudod? Mit mondott neked!? Áruld el Symara! Apa úgy is kikerülné és még jó darabig kerülgetné az egész szituációt! - lehet egy…de akkor apa miért nem árulta el, ha már Symara tud róla? Miért nem én vagyok neki az első? 
A szeme fénye? Nem tudom el hinni, komolyan. - Igaz ez? - sejtheti, hogy mire is utal a kérdésem. Egy féltestvér. Apa már találkozhatott vele, elárulta Symnek és mindenki titokban tartja előttem. Miért van erre szükségük? De legalább lettem volna én az első, aki megtudja mindezt…akkor talán örültem is volna neki. De így? Csak a keserűség marja lelkem falát. 
Legszívesebben csak bőgnék, hogy így el lettem téve egy polcra apa szemében…bassza meg.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 383
◯ HSZ : 296
◯ IC REAG : 253
◯ Lakhely : Fairbanks >> Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Törékeny és pici alkata, fekete bundása

Re: Sziklás plató // Vas. Júl. 03, 2016 3:18 pm

Egyre inkább nem tetszik az, amilyen irányt vesz ez a beszélgetés. A lányomról beszéltünk, majd hirtelen Kristin elkezdte tovább gondolni és mondhatni már a szavakkal nekem támad. Tudja jól, hogy mennyire vékony élen táncolok mostanában a farkasommal, de mintha hirtelen ez nem érdekelné őt. Pontosan tudja, hogy mennyire nem viselem jól, ha valaki inkább hisztizek, ahelyett, hogy a kezébe venné az életét. Főleg úgy, hogy nem is az én titkomról van szó, arról meg nem tehetek, hogy ő neki ezt tovább kellett képzelnie, mint amire úgy céloztam.
- Ezt most fejezd be Kristin! – szólaltam meg erőteljesen, mint még soha és mellé egy morgás is társult, pedig nem akartam. De a farkasom nem olyan egyed volt, aki fülét-farkát behúzná. Ő domináns volt, aki most, az álomnak köszönhetően még inkább nem viselte el azt, hogy akárhogyan beszéljenek vele. Ha mondani akart volna valamit sietve emeltem fel a mutatóujjamat.
- Ne folytasd! Elmondtam, hogy a lányomról van szó, ha te ezt nem hiszed el, akkor megkérdezheted apádat, hogy ő titkol-e előtted valamit. Az ő titkai már nem az én felelősségem, de ezt most fejezd be kérlek, mielőtt baj lesz... – pillantottam rá komolyan, hiszen szerettem Kristint úgy, ahogyan a lányomat, de ő pontosan tudta azt, hogy mennyire kockázatos mostanában felhergelni, hiszen emiatt halasztottuk el az edzést is. Most pedig egyre inkább úgy nézett ki, hogy sodródunk rossz irányba, s ha bántanám őt, akkor azt sose bocsájtanám meg magamnak.
- Nem tudhatom. – feleltem higgadtan, hiszen nem vagyok köteles arról tudni, hogy ki a féltestvére és ki nem, kivételesen most tudom, de ennél jobban nem akarom beleásni magam, éreztem, hogy a kezem meg remeg, mire sietve kaptam el a másikkal. Végül minden szó nélkül indultam el tovább, az erdő felé, miközben azon voltam, hogy lehiggadjak és a farkasom ne jöjjön elő, mert ha megtörténik, akkor az ősök legyenek velünk, hogy ne történjen semmi komolyabb baj. Nem akartam így beszélni vele, de féltettem és félig a farkasom dühe átítatott és megjelent a hangsúlyomban, akár akartam, akár nem...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 77
◯ IC REAG : 73
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Sziklás plató // Vas. Júl. 10, 2016 2:31 pm

Felemelte a hangját, kissé felhúzódott a szemöldököm. Meglepett és megfagyasztott ez a stílus. De nem szóltam vissza. Csak a szemeibe meredtem, majd lesütöttem a tekintetem és másfelé pillantottam el. Nem rá kellene hogy mérges legyek és igaza van… de attól hogy csak a nevelt lánya vagyok és van egy vérszerinti lánya, aki azt se tudja, hogy él-e vagy hal e az anyja…azt nem nevezhetem testvéremnek…ő se tudna testvérként tekintetni rám…pláne akkor ha 300 felett jár már bőven. Hogy testvéremként tudnám e szeretni a nőstényt? Sym vér szerinti lányát? Megkedvelhetem, de testvéremként nem tudnék rá gondolni… De apa most roppant mód felbosszantott… lassan felpillantottam anyura, mikor már kissé lenyugodtam, de most meg távozóra fogja. Keserűen pillantottam utána, majd kezeim is ökölbe szorultak, majd sietős léptekkel indultam utána, de ahelyett, hogy mellette megállnék, hátulról nagy lendülettel megölelem, szeretetteljesen. Pár másodpercig csak némaságba burkolózva figyelem a fákat, figyelem a lélegzetvételét Symarának, majd halkan megszólalok. - Sajnálom. Nagyon szeretlek…nem akartam bunkó lenni. - nem apa vétkeit kellett volna a fejéhez vágnom, sőt ami azt illeti semmit sem. Igaza van…neki semmi köze apa dolgaihoz…szóval nem tőle kell hallanom, hanem személyesen Rydertől… Hallani akarom tőle!
- Folytathatjuk az utat…vagy egyedül maradnál? - kérdeztem tőle, miközben lassan eleresztettem és arcára kezdtem fókuszálni. Lassan lépdelve mellé, semmitől sem tartva mosolyodtam el kedvesen és biztatón.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 383
◯ HSZ : 296
◯ IC REAG : 253
◯ Lakhely : Fairbanks >> Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Törékeny és pici alkata, fekete bundása

Re: Sziklás plató // Vas. Júl. 10, 2016 2:51 pm

Legszívesebben bemostam volna magamnak, amiért így beszéltem vele. Szerintem sose emeltem még így fel a hangomat irányába és emiatt még inkább szarul éreztem magam. Kristin nagyon is fontos volt számomra, s ez sose fog változni. Láttam azt, ahogyan lesütötte a szemét és emiatt még inkább összeszorult a szívem, hogy miattam érzi ő is ezt. Nem, nem voltam boldog azokban a pillanatokban, s lehet, hogy a farkasomra és az álomra tudnám fogni, de nem akartam. Sose voltam olyan, aki a farkasára fogná a dolgokat, még akkor se, ha miatta volt az egész. Így mielőtt esetleg nagyobb baj lehetett volna inkább elindultam. Nem gyorsan, hiszen nem szívesen hagytam volna magára. Amikor pedig meghallottam a közeledő lépteket, akkor azért kicsit megnyugodtam, hogy nem ment el a másik irányba, de mielőtt megfordulhattam volna a karjait fonta körém. Óvatosan fordultam meg, majd én is átöltem őt és egy apró puszit nyomtam a fejére. Szeretem őt, ő az én lányom is, s ezt sose senki se fogja tőlem tudni elvenni.
- Semmi baj, angyalom. Én se akartam úgy rád förmedni. Nagyon sajnálom, remélem meg tudsz bocsájtani. – pillantottam rá kérlelően, majd még szorosabban magamhoz öleltem őt. – Én is nagyon szeretlek Kristin, s mindig itt leszek, még akkor is, ha most olyan vagyok, mint egy tinédzser vagy talán még rosszabb is. – próbáltam kicsit poénosra fogni a dolgot, hiszen mindig a tinikre mondják azt, hogy mennyire sietve tud változni a hangulatuk. Hát az enyém is mostanában elég hamar tud változni.
- Folytathatjuk, örülnék, ha maradnál és velem tartanál. – pillantottam rá szeretetteljesen, mintha a korábbi haragnak már sikerült volna elillanna, amit a farkasom érzett, de ettől még talpon volt, viszont nem éreztem újabb vihart ilyen téren. – Merre lenne kedved menni? – pillantottam rá kíváncsian, s ha engedte, akkor kicsit magamhoz ölelve indultam tovább.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Sziklás plató //

Vissza az elejére Go down
 

Sziklás plató

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

 Similar topics

-
» Sziklák, emelkedők

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Városhatárokon kívül :: Erdős terület-