HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
AKTÍV KARAKTEREK
67 TAG 30 FÉRFI 37 NŐ
FAIRBANKSI FALKA
21 TAG 8 FÉRFI 13 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
14 TAG 6 FÉRFI 8 NŐ
ŐRZŐK
18 TAG 10 FÉRFI 8 NŐ
EMBEREK
5 TAG 2 FÉRFI 3 NŐ
VÉRVONALFŐK
9 TAG 4 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legszomorúbb:

...A Legjobb Bónusz:



írta  Rebecca Morgan Today at 6:01 am
írta  Alignak Today at 1:09 am
írta  Alignak Today at 12:46 am
írta  Alignak Yesterday at 11:33 pm
írta  Rocky Yesterday at 7:58 pm
írta  Alignak Kedd Dec. 12, 2017 11:37 am
írta  Celaena McDonald Kedd Dec. 12, 2017 11:22 am
írta  Darren Northlake Vas. Dec. 10, 2017 11:30 pm
írta  Vendég Vas. Dec. 10, 2017 11:00 pm
írta  Primrose Trevelyan Vas. Dec. 10, 2017 8:25 pm
írta  Rocky Vas. Dec. 10, 2017 4:46 pm
írta  Catherine Benedict Vas. Dec. 10, 2017 6:47 am
írta  Alignak Vas. Dec. 10, 2017 12:58 am
írta  Celaena McDonald Szomb. Dec. 09, 2017 10:00 pm
írta  Hans Elfman Szomb. Dec. 09, 2017 5:31 pm
írta  Achilles Kilpatrick Szomb. Dec. 09, 2017 4:39 pm
írta  Celeste M. Hagen Pént. Dec. 08, 2017 8:01 pm
írta  Rebecca Morgan Pént. Dec. 08, 2017 7:53 pm
írta  Achilles Kilpatrick Pént. Dec. 08, 2017 6:54 pm
írta  Vendég Pént. Dec. 08, 2017 6:01 pm
írta  Hans Elfman Pént. Dec. 08, 2017 6:00 pm
írta  Mark Reed Goodwin S. Csüt. Dec. 07, 2017 8:06 pm
írta  Alignak Csüt. Dec. 07, 2017 8:03 pm
írta  Alignak Csüt. Dec. 07, 2017 8:01 pm
írta  Alignak Csüt. Dec. 07, 2017 8:00 pm
írta  Alignak Csüt. Dec. 07, 2017 7:58 pm
írta  Amanda Bishop Csüt. Dec. 07, 2017 1:29 pm
írta  Celaena McDonald Szer. Dec. 06, 2017 9:42 pm
Alignak
 
Michael Cooper
 
Celaena McDonald
 
Darren Northlake
 
Rocky
 
Achilles Kilpatrick
 
Rebecca Morgan
 
Catherine Benedict
 
N. L. Jagger
 
Mark Reed Goodwin S.
 

Share | .

 

 Sziklás plató

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6742
◯ IC REAG : 8530
Sziklás plató // Kedd Jan. 31, 2012 3:29 pm

First topic message reminder :

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net



























SzerzőÜzenet
Abigail Cecile Kenway
Vezető Gyógyító - Mentor
avatar

◯ Kor : 56
◯ HSZ : 849
◯ IC REAG : 903
◯ Lakhely : Fairbanks, kertváros





Re: Sziklás plató // Szomb. Jún. 22, 2013 6:09 pm

Munka után mindenképp be akartam ugrani az egyetemre néhány hozzávalóért a gyógyfőzetekhez, amit egyedül nem sikerült beszereznem, ám arra nem számítottam, hogy ilyen időigényes lesz ez a „beugrás”… Mondjuk nem értem, mit csodálkozok rajta, elvégre akárhányszor arra jártam, vagy befogtak ott is dolgozni, vagy leragadtam a könyvtár részlegnél. Ez utóbbi történt most is… Részben Alice-nek is próbáltam keríteni valamit, ami segítheti az otthoni tanulását, másrészt viszont már csak a régi gyógyfőzet-receptek miatt is érdekelt a dolog, mindig is szerettem újakat kipróbálni, elkészíteni.
Épp nagyban tanulmányoztam egy vastag, poros, megsárgult papírú ezeréves kötetet, amikor megcsörrent a telefonom. Alice? Ez különös… Az órára pillantottam, és bizony elég későre járt már – normális esetben nem igazán szokott ilyen időpontban keresni. Sőt… senki nem szokott ilyenkor keresni, hacsak nincs valami nagy gáz, így aztán egy kissé most is összeszorult a gyomrom, ahogy lélekben felkészülve a legrosszabbakra, felvettem a telefont.
-Szia, itt Abi, hallgatlak. –szóltam bele a készülékbe.
Ahogy a lány magyarázni kezdett, már pattantam is fel a helyemről. Még szerencse, hogy az orvosi gyakorlóban voltam, így nem tartott sokból keríteni egy orvosi táskát, és csak bepakolni pár plusz dolgot. Mire a végére ért, már indulásra készen is álltam.
-Szorítókötés! A lényeg, hogy minél kevesebb vért veszítsen, és próbáljátok magánál tartani, nehogy elájuljon. Sietek, ahogy tudok. –búcsúztam és már ki is nyomtam a telefont.
A portára lerobogva gyorsan kerítettem egy sofőrt magamnak, aki az erdő széléig elvitt – onnan már úgy is egyedül kell boldogulnom. Bár egy darabig vacilláltam, hogy a farkas vagy a szarvas lelkét idézzem meg segítségként, végül azonban az utóbbi mellett döntöttem. Alice elég részletesen elmagyarázta, hogy merre is vannak, így talán a gyorsaságra nagyobb szükségem van, mint a jó szaglásra. Ahogy magamban elmormoltam a varázslatot, a szarvasagancsok halvány, fehéres izzással jelentek meg a fejem felett. Előkaptam egy zseblámpát a táskából, felkapcsoltam, s azzal a lendülettel indultam meg, a fák között futva-szökkenve az éjszakában. Nem telt bele pár perc, s már a többiek is érzékelhetik a közeledtemet, Alice hívásától kezdve talán ha egy negyed óra az egész. Ahogy közelebb érek s ritkulni kezdenek a fák, már lassítani kezdek, mire pedig odaérek hozzájuk, az utolsó néhány lépést sétálva teszem meg, még ha kicsit sietve is.
-Üdvözletem. –köszönök a két farkasnak, majd egy pillanatra mosolyogva Alice felé fordulok- Szia, Alice.
Nem kell nagy tehetség hozzá, hogy felmérjem, kinek van szüksége orvosi segítségre, így aztán egyből a nőhöz lépek, ám mielőtt még nekilátnék a gyógyításnak, azért engedélyt kérek tőle és a férfitól. Oké, tudom, Alice hívott, és biztos nem ok nélkül, de hát na. Mégiscsak vérfarkasok voltak, ráadásul mindketten erősebbek mint én, így aztán jobb óvatosnak és udvariasnak lenni, mint utólag bánni a dolgot.
-Szabad? –azzal ha bármi jelét adják, hogy igen, akkor munkának is látok.
Óvatosan arrébb emelem a nőn lévő kabátot, bár csak annyira, hogy a sebhez kényelmesen hozzáférhessek. Engem nem zavar, ha ruha nélkül kell látnom valakit, az évek alatt már hozzászoktam, na meg hogy is tudnám rendesen végezni a munkám, ha ilyenek zavarba hoznának? viszont azzal is tisztában vagyok, hogy másoknak ez sokkal nehezebben megy, pláne idegenek előtt. Bár igaz, a farkasokat pont nem igazán szokta zavarni a dolog… Na de vissza a sebhez!
A fejem felett halványan kirajzolódó, halványan derengő szarvasagancsok lassan elhalványulnak, s teljesen eltűnnek, én pedig szemügyre veszem a sebet… hát, életveszélyesnek nem életveszélyes, viszont elég csúnya, mély vágás, és csúnyán vérzik is.  Leszedem róla a kötést, majd elmormolom magamban a gyógyítás varázslatát, és finoman a sebre illesztem a kezem. Néhány pillanat, és a lány is érezheti azt a jellegzetes, bizsergő érzést, ahogy a mágia lassan átjárja a seb környékét, a szöveteket, a sejteket.
-Ha „csak” ennyi a sérülés, akkor az egyáltalán nem vészes. Miután végzek, egy pár nap pihenés, és nyoma sem fog látszódni. Amennyiben még bármi más is lenne… de azt majd megnézem és meglátjuk, csak álljon el a vérzés. –szólaltam meg pár perccel később, csak hogy valami tájékozódást is kapjanak a dolgokról.
Munka közben mindig szeretem értesíteni a sérültet, hogy éppen mit csinálok, vagy milyen az állapota. Azt hiszem, ettől mindig megnyugszanak egy kicsit, de legalábbis biztosabbak lehetnek benne, hogy mi a helyzet, és nem a láthatatlan bizonytalanságban kell tapogatózniuk.
A szituáció már ismerős, mondhatni jól bejáratott… A célom az, hogy a vérzést elállítsam, az apró erek végeit lezárjam a mágia erejével. Mivel vérfarkas, így a seb nem tud elfertőződni, és sebmetszés sem kell – legalább annyival is gyorsabb a regeneráció. Talán egy 10 percig, ha térdepelhetek a lány mellett, amikor már majdnem végzek az első feladatommal.
-Alice, előkeresnéd nekem a csipeszt, ha megkérlek? –fordulok a lány felé, s mire megtalálja, addigra én is befejezem a procedúrát- Utána pedig tűre, cérnára is szükségem lesz, illetve arra a kis flakonra amiben a helyi érzéstelenítő van. Ó igen, és az a narancsságra címkés tégely....
néhány kis levéldarabkát meg földrögöt a sebben, így azokat eltávolítom. A fertőtlenítőt kihagyom, kár külön ezzel „kínozni” szegényt.
-Most bekenem egy krémmel, aztán utána össze fogom varrni a sebet.–nem, ez nem kérdés, kijelentés, csak hogy készüljön rá lelkileg- Igaz, elég mély, de így legalább nem megy bele semmi szennyeződés, és sokkal gyorsabban összeforrnak a sérült szövetek- Alice, addig befűznéd nekem a cérnát, amíg ezzel végzek?
A kezem nyújtom a lány felé, először krémért. Részben gyulladáscsökkentő, részben pedig a regenerációt segíti elő, a sebbe kenve, illetve mellékhatásként kellemes, hűvös érzést biztosít. A kupakot letekerve bele is mártom az ujjam, hogy a nyaktól mellkasig húzódó, vörös kis árkokba kenjem a krémet, szép vékonyan, mégis ügyelve arra. Aztán az érzéstelenítővel lefújom a karmolás okozta barázdákat. Bár tudom, egy ilyen marás után valószínűleg néhány apró tűszúrás a legkevesebb, de mégis… van egy jellegzetesen irritáló érzése annak, amikor egy tűvel lyuggatják az ember bőrét.
Várok egy kicsit, hogy hasson a szer, és neki is látok a varrásnak… Apró, gyors, finom, de határozott mozdulatokkal dolgozok, ahogy szépen centiről centire, egyre haladok, először az első, majd 2-3-4. karomnyomon. Miután végzek, elvágom a cérnát, majd ismét a mágiához fordulok segítségért. A kezemet óvatosan végigsimítom a lány testén – persze most is érezheti a mágia okozta kellemesen bizsergető érzését- , a mellkasán, oldalán, a fej, nyak környékén, a vállakon, a karokon, a lábakon… Semmi ártó szándék nincs e mögött, csupán arra vagyok kíváncsi, hogy van-e a némi zúzódáson kívül bármi más, komolyabb sérülése, ami miatt orvosi ellátásra szorul.
-Azt hiszem, meg is volnánk. –felelem, ahogy végül elengedem, majd nekilátok, hogy visszapakoljak a táskába, ha eddig Alice nem segített volna be ezzel.
Ha igen, akkor csak egyszerűen hátrébb csúszok, és várok. Várok, hogy mondjanak valamit, hogy szükségük van-e bármi további segítségre, hogy van-e hová menniük, vagy ilyesmik.



/ varázspontok: 40 - 7 (Minden vadak lelke - Szarvas, Mesterszó) - 1 (Gyógyítás, Mesterszó) = 32 /
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar

Re: Sziklás plató // Csüt. Jún. 27, 2013 5:38 pm

- Ne, Alice, nem kell! - nem akarom, hogy bárkit idehívjon, rendbe fogok jönni anélkül is, de úgy tűnik, olyan, mintha a falnak beszélnék.
- Ne hagyd, hogy idehívja, azt az Abit, vagy kit! - fordulok most már Jesse felé, és őt kérem, mert egyszerűen nem kell más segítsége, nem akarok senkinek sem tartozni. Azonban már késő, Alice telefonál, Jesse meg elmegy öltözködni. Remek, hogy figyelembe veszik mit szeretnék, amikor rólam van szó. Hagyom, hogy Alice elszorítsa a sebet, majd amikor Jesse visszaér, felé fordulok, de érezheti rajtam, hogy dühös vagyok. Nem kellett volna hagynia, hogy a lány bevonjon még valakit. Én nem ezt szerettem volna. Kibírtam volna a Hotelig. Oké, vannak hiányosságaim, de nem egy medve karmolástól fogok elpatkolni...
- Nem akartam, de pont belefutottunk. Egy medve gyorsabban mozog, mint egy ember, Alicet utolérte volna. - engem biztosan nem, nem csak pusztán azért, mert farkas vagyok, hanem a vérvonalam miatt is. Viszont akkor hátrahagytam volna Alicet, de ez a lehetőség meg sem fordult a fejemben. Csak halkan beszélek, hangosabban nem megy. Fáj a marás nyoma, és nem tudok most bővebb magyarázatot sem adni Jessenek.  
Hamarosan érezni lehet, hogy közeledik valaki, majd amikor a nő előbukkan érdekes agancs? derengés van a feje körül. Hosszú ideje élek már, de ilyet még nem láttam. Lenyűgöző. Ez azonban nem változtat a tényen, hogy továbbra is úgy vélem, nem kellett volna még valakit idehívni.
A marás helye nemcsak, hogy veszettül fáj, még mindig erősen vérzik is. Minden szívdobbanással megszabadulok némi véremtől, bár a szorítókötés, azért jócskán sokat segített eddig abban, hogy ne itt vérezzek el. Az energiáim zavarosak, haragszom és azt hiszem valahol félek is és mindezzel együtt eléggé gyengének is érzem magamat. Mikor az idegen megkérdezi, hogy szabad-e, kelletlenül, de bólintok, ha már iderángatta Alice, akkor már mindegy.
A ruhák nem azért voltak fontosak számomra, mert szégyellős lennék - ugyanis nem vagyok az -, hanem, mert bíztam abban, hogy Jesse hazavisz, és akárhogy is, egy pucér nő, azért nem megszokott látvány éjnek idején az utcán egy férfi karjában.
A kabátot arrébb emeli, majd a pólóból készült kötés is lekerül rólam. Halkan szisszenek fel, farkas regeneráció ide vagy oda, a fájdalmat attól még érzem, és nem kellemes, hogy épp azt bolygatja valaki. Kissé megremegek, mikor a kezét is a sebre teszi. Ez baromira fáj, még ha az érintése óvatos és finom is. Az ajkamba harapok, hogy hanggal ne jelezzem, mit is érzek, de közben a pajzsom leengedem annyira, hogy Jesse felé sugározzam a dolgot, na meg azt is, hogy dühös vagyok rá, csakúgy, ahogyan ő is én rám.
Azonban hamarosan a lüktető fájdalmon túl, az érintése nyomán kellemes bizsergést és kis melegséget kezdek el érezni. Ez tulajdonképpen nem olyan rossz. Közben Jesse kezébe kapaszkodom.
A gyógyító szavaira, ránézek és megint csak bólintok.
- Rendben. - szólalok meg rekedt hangon, és bár nem akartam, hogy jöjjön, most mégis örülök, hogy itt van. Nem kellemetlen, amit csinál - leszámítva azt, hogy a legfinomabb érintése is fájdalmat okoz, de ez minden körülmények között így lenne - és a hangja, ahogyan beszél, ami sugárzik valami olyasmi, amitől kezdek megnyugodni, vagy inkább belenyugodni a dolgok menetébe.
Hallgatom, amiről Aliceel beszélget és csendben hagyom, hogy a dolgok, csakúgy történjenek.
- Oké. - már nincs bennem félelem. A varrás pedig... a medve karmokhoz képest, az már semmi lesz, azt hiszem. Újra felszisszenek kicsit, amikor a sebeimbe ken valamit, ami kellemesen hűsít. Rászorítok a kedvesem kezére és kissé meg is feszülök, amíg a procedúra tart, de ennél több jelét nem adom annak, amit érzek. Aztán rám fúj valamit, amitől zsibbadni kezd a bőröm, és meglepődve tapasztalom, hogy a fájdalom csökken. A tűvel való böködést, már nem érzem, ezért elengedem magam és már nem szorítom annyira Jesse kezét.
A varrás után, számomra meglepő dolog történik, ahogyan végigsimít rajtam. Nem mondom, megint érzem a kellemes bizsergést, na, de hát na! a karmolásaim fent és elöl vannak rajtam... Aztán lassacskán, de leesik, hogy valószínű más sebesülések után kutathat, de máshol azt hiszem nem sérültem meg. Mikor végez a lány szemeibe nézek.
- Köszönöm. - mondom halkan a szavakat és ezzel együtt megpróbálok felülni, elvégre itt nem maradhatok, bármily szép csillagos is az ég.
- Hálás vagyok, hogy eljöttél. - oké, így azért mégiscsak jobb, de még mindig tartom magam ahhoz, hogy dühös vagyok, amiért nem vették figyelembe, hogy én nem ezt szerettem volna. Ennek azonban már mindegy, szóval akárhogy is, de tényleg hálás voltam az idegen gyógyítónak.    
- Rose vagyok. - mutatkoztam be végül neki, mert úgy éreztem, hogy kell.
- Tartozom neked. ..? - még nem tudtam a nevét, szóval a hanglejtésem elárulta, hogy örömmel venném, ha ő is elárulná az övét.
Vissza az elejére Go down
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
avatar

◯ Kor : 30
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)

Re: Sziklás plató // Szer. Júl. 03, 2013 12:23 pm

Nem hallgatok Rose szavaira. Ő lehet, hogy nem szeretne orvost, de nagyon is jól tudom, hogy kell neki és Abi biztosan fog tudni neki segíteni. A végén majd hálás lesz értünk, amiért nem hallgattunk rá, hiszen ki akarna szenvedni órákon keresztül, ha meggyorsítható a folyamat.
A kis vitájukra nem figyelek oda. Ezt nekik kell megbeszélniük. Én természetesen hálás vagyok Rosért, amiért segített rajtam és nem hagyott magamra, sőt Jessenek is köszönetet kell majd mondanom, de az is igaz, hogy nem szerettem volna, ha miattam sérül le.
-Max egy negyed óra, de lehet, hogy előbb is ideér nem tudom!-Válaszolom őszintén Jessenek. Abi sem tudta megmondani, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy ideérjen, de bízom abban, hogy nem kell rá sokat várni. A kötéseket rendesen megcsinálom, bár a kisebb csuklásom mellett nehéz. Talán az idegességtől jött rám megint? De máskor meg tök nyugodt vagyok...Én ezt komolyan nem értem már.
Abi megjelenése felettébb érdekes. Ilye még sosem láttam eddig. Mesélt nekem erről a vadak lelkéről, de nem hittem volna, hogy ez így néz ki. A látvány csodálatos volt és egy pillanatra meg is feledkeztem minden bajról.
-Szia! Köszi, hogy eljöttél!-A jelenléte engem nagyon is megnyugtat, mert tudok, hogy ezek után már nincs okunk aggódni. Abi segíteni fog Rosenak. A vérzést biztosan el fogja tudni állítani, ami most a legfontosabb dolog lenne. Kicsit messzebb helyezkedem el Rosetól, hogy Abi jobban odaférhessen hozzá, de azért a közelben maradok hátha szüksége lesz a segítségemre. Minden mozdulatát figyelem főleg, hogy a mágiát is segítségül hívja. Még nem láttam ilyet...Vagyis egyszer Will mutatott egy aprócska trükköt az elhívásomkor, de gyógyításnál még nem voltam jelen. Az egész számomra egy hihetetlenül nagy élmény volt főleg azzal a tudattal, hogy nemsokára én is képes leszek erre.
-Természetesen!-Ahogy kiadja a „parancspt” már teljesítem is azt. Először a csipeszt adom a kezébe, majd a kért krémet és az érzéstelenítőt. Ezek a mozdulatok számomra nem idegenek. Ilyeneket én is szoktam használni, így pontosan tudom, h mit is csinál Abi.
A cérnát egy gyors mozdulattal fűzőm be a tűbe. A sok műtétnek köszönhetően ez nekem nem okoz gondot. Nem szenvedek azzal, hogy betaláljak a kis lyukba és még a kezem sem remeg be és szerencsére a csuklásom is elmúlt. Ahogy a visszaadja nekem a flakonokat rögtön vissza is teszem a táskájába, így a későbbiekben ezzel nem is kell majd foglalkozni. A varrásnál hol a sebeket hol pedig Rose arcát fürkészem.
Sajnálom őt nagyon is. Nem ilyennek terveztük ezt az estét. Bevallom őszintén nem is hittem volna, hogy ilyenkor medvékkel futunk össze, de legalább mindannyian tanultunk az esetből és legközelebb óvatosabbak leszünk.
-Ügyes voltál Rose!-Szólalok meg végül miután Abi befejezte a varrást, majd végig is simítok a karján. Már kezdtem volna fellélegezni, mikor ismét rám tőr a csuklás.
-Ezt...nem...hiszem el!-Bosszankodok egy sort, majd felállok és arrébb sétálok, hogy a többieket ezzel se zavarjam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar

Re: Sziklás plató // Pént. Júl. 05, 2013 6:00 pm

- Ne vitatkozz, ezt össze kell varrni…- Nézek morogva Rose szemeibe. Elég baj az, hogy egy medve megmarta, de még az is, hogy nem akar segítséget?! Francokat, még ha velem esik meg ilyen seb ezt, akkor is össze kell varrni, különben gondot fog okozni, így meg nem tudom vinni sem, mert a seb nem tud lezáródni és felszakadna folyamatosan, ami miatt szép kis vércsíkot húznánk magunk utána a városban, pláne, hogy gyalog vagyunk. Nem pedig kocsival. Azzal pedig nem kívánt figyelmet vonnánk magunkra, és kinek van kedve magyarázkodni a rendőrségnek, hogy nem gáz a dolog, meg nincsen semmi baj sem. Csak egy kis medvetámadás, de mindjárt jobban lesz, mert vérfarkas a kicsike?!
- Akkor se támadd meg legközelebb, kicsi vagy egy medvéhez képest. – Nem örülök neki egy kicsit sem, hogy összebalhézott a medvével, pláne nem egy akkora pöttöm nőstény, mint ő? Az istenit, embernek is alacsony, de farkasnak is kicsi. Az a medve meg hozzá képest egy hegy volt. – Figyelmét kellett volna csak elvonnod… - Persze, hogy morgok vele, pasiból vagyok, én így adom ki az aggódásomat és nem sopánkodással. Eltelik néhány perc, de nem számolom, mennyi idő még ide érkezik Alice mentora, néha felé is vetek egy pillantást, de most nem különösebben foglalkozom vele. A másik nőn megakad a szemem, ilyen agancsokat még sosem láttam, így egy pillanatig csak figyelem a derengést a feje felett, aztán mikor megkérdezi szabad-e, akkor arrébb húzódok, fel Rose feje mellé, hogy oda férhessen a sebhez, addig is szemmel tartom a másik Őrzőt és megjegyzem magamnak a vonásait.
- Üdv. – Köszönök vissza neki, miközben helyet hagytam számára, hogy nyugodtan tudja tenni a dolgát és nem legyek útban. Tekintetem újra Alicere villan. Azt hiszem nem is rossz, hogy Rose összebarátkozott vele, egy Őrző segítsége sokszor jól jöhet.
A továbbiakban csendben vagyok, és igyekszem nem útban lenni, illetve figyelemmel kísérem, amit Alice mentora csinál éppen. Azt magam is tudom, hogy egy kis ideig majd pihentetnie kell magát Rose-nak, de nem olyan vészes a dolog, hogy ne mozoghasson, elég ha csak nem emelget és harcol pár napig, utána már minden rendben lesz. Bár nem mintha olyan nagyon harcias teremtés lenne, és neki kezdene bárkivel is Szkanderezni, vagy egyebek.
- Mivel tartozom neked? – Kérdezem meg Abigailt. Közben megsimogatom Rose haját, az, hogy a kezem szorongatta fel sem veszem.
Vissza az elejére Go down
Abigail Cecile Kenway
Vezető Gyógyító - Mentor
avatar

◯ Kor : 56
◯ HSZ : 849
◯ IC REAG : 903
◯ Lakhely : Fairbanks, kertváros





Re: Sziklás plató // Vas. Júl. 21, 2013 1:26 am

A munkával jól haladunk, bár meg kell hagyni, Alice ügyesen asszisztál nekem, és amúgy sem egy életveszélyes sérülés, hála az égieknek. Ha nem látja el orvos, valószínűleg akkor is rendbe jött volna magától 1-2 héten belül, így viszont pár napnál biztosan nem fog tovább tartani a gyógyulása, már amennyiben megfogadja a tanácsomat, és pihenni fog a következő napokban.
-Szívesen. –felelem a nő szavaira, bár amikor megpróbál felülni, szinte reflexből nyomnám vissza finoman a földre, hogy hohó, csak lassan a testtel, pihenésről volt szó.
Aztán végül a kezeim megállnak a levegőben, s egy sóhajtást követően inkább segítek neki felülni. Itt vagyunk az erdő közepén, gondolom, mégsem itt akarják tölteni a napot… Akkor meg már inkább segítek neki, mint hogy felszakítsa a frissen vart sebeit, nem igaz?
-Örvendek Rose. Az én nevem Abigail. –mutatkoztam be én is, ha már az elején kimaradt a nagy sietségben.
Nem tudom, Alice említette-e a nevemet, mielőtt jöttem, szóval biztos ami biztos. Amikor ismételten csuklani kezd, csak felszalad a szemöldököm, ez már nem az első eset a mai nap folyamán, sőt… Amikor találkozok vele és többen is vagyunk, szinte mindig rátör szegény lányra. Vagyis… így jobban belegondolva, ez így nem igaz, hisz inkább csak farkasok között… Visszaemlékezve a botanikus kertre, meg utána a vacsorára, most meg ez a mostani eset… Lehetséges, hogy a farkasokra reagálna így? Mostantól nyitva tartom a szemem, és kiderítem!
-Nem tartozol semmivel, ez a dolgom. Természetes, hogy segítek. És köszönöm, hogy nem hagytátok, hogy Alice-nek baja essen. –felelem a lánynak, amikor pedig a férfitól is megkapom ugyanezt a kérdést, csak elmosolyodok- Elég ha megígéred, hogy vigyázol rá, amíg meg nem gyógyul – meg persze a későbbiekben is. –felelem, azzal közelebb engedem a nőhöz.
A felszerelés már összepakolva a táskába, így aztán más dolgom nem igazán maradt, ideje távoznom.
-Nem tudom, mi a program a továbbiakban… -néztem körül a kis társaságon- De olyan 10 percnyi sétára, az erdő szélénél vár az egyik kollégám az autóval. Ha gondoljátok, akkor tehetünk egy kitérőt, hogy hazavigyen titeket, nem hiszem, hogy különösebben probléma lenne belőle. Alice, veled pedig lenne némi megbeszélni valóm, ha ráérsz utána egy kicsit… -kezdtem bele, ám egyelőre nem fejtettem ki bővebben, az elég lesz akkor, ha már elváltak útjaink a két farkastól. Most csak felvettem a táskámat, és mutattam az utat, már amennyiben ők is jönnének – Alice felé nem kérdésnek, inkább kérésnek szántam a dolgot.
Bár a telefonban elmondta, hogy mi történt, mégis, a sietség miatt nem volt idő annyira részletesen kifejteni a dolgot, így kíváncsi lettem volna a teljes történetre, hogy mégis hogyan keveredett ide a tanítványom, két farkassal, egy medvetámadás kellős közepébe. Igen, aggódtam miatta, ez már csak természetes… Igaz, szerencsére nem esett semmi baja, mégis, sokkal rosszabbul is történhetett volna az eset… Mindemellett Will is megtiltotta, hogy az őrzők egyedül mászkáljanak, és ez még inkább igaz az ifjabb őrzőkre, mint az idősebbekre. Meg amúgy is, mégiscsak az én mentoráltamról van szó! Szóval ha fejmosásra nem is, de egy aggódó dorgálással egybekötött kis beszélgetésre mindenképp számíthat a fiatal hölgy.
 

//Köszi a játékot! Smile//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
avatar

◯ Kor : 30
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)

Re: Sziklás plató // Pént. Júl. 26, 2013 12:04 am

Miután Roset Abi teljesen leápolta kicsit hátrébb vonulok én is. Jesse már biztosan szeretné maga mellett tudni a szerelmét. Meg is értem. Ez az este csöppet sem úgy zajlott, ahogy elterveztük. Csak egy ártatlan esti „kirándulásnak” indult. Erre tessék itt a baj. A fene sem hitte volna, hogy ilyen közel merészkednek ezek a medvék. Pedig nem vagyok kezdő és ismerem őket, de...Áh ezen már kár is ennyit agyalni. Megtörtént, legközelebb majd jobban figyelünk, ha lesz legközelebb.
Miután mindent összepakolunk felállok a földről és leporolom magamról a koszt, majd a párosra pillantok. Hihetetlen, hogy ők is azok, amik. Semmi jelét nem mutatták. Így mégis hogyan fogom megismerni őket? Mitől lehet őket megkülönböztetni? Egy aprócska jel sincs ami elárulná őket....Most Abi biztosan ki fog bukni rám, hogy két farkassal mászkáltam el...De ha tudtam volna...Akkor is elmentem volna. Rose nem olyannak látszódik, aki bántana engem. Jóban vagyunk!
Abi „parancsa”, kérése kissé megrémiszt engem. Tudom jól, hogy miről akar majd beszélni velem és azt is tudom, hogy mennyire fogom szégyellni magam, mert már most szégyellem. Nem hittem volna, hogy ez lesz az estéből. De gondolom ezt a többiek sem gondolták volna.
-Rendben Abi, de kérnék pár percet amíg összeszedem a fényképezőm, meg az állványt!-Azt semmi pénzért nem hagynám itt. Igaz nem sikerült használni, de legalább nem tört össze. A kis kerülő tényleg csak pár perces. Így mire visszatérek már mindenki talpon van és indulásra készen.
-Tényleg jobb lenne ha hazafuvarozhatnánk titeket! Rosenak most pihennie kell sokat!-Persze, hogy aggódom érte, de nem fogom erőltetni. Elég makacs egy leányzó ő is és ha rá hallgattunk volna még mindig szenvedne a sebe miatt. Most meg tessék... Szinte már tökéletesen jár!

//Én is nagyon szépen köszönöm! Remélem még összefutunk Very Happy//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6742
◯ IC REAG : 8530
Re: Sziklás plató // Csüt. Aug. 08, 2013 12:48 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Vendég
Vendég
avatar

Re: Sziklás plató // Pént. Aug. 09, 2013 2:52 pm

Jonah

Már jó ideje annak, hogy azzal a betolakodóval szétkaptuk egymást, következésképpen már teljesen rendbe jöttem. Még mindig nem értek egyet Ed hülyeségével, már ami a tarkokat illeti, de ez most nem is olyan lényeges.
Az ékszerbolt után nem mentem vissza rögtön a lakba, hanem lekanyarodtam a városból kifelé tartva és az erdő mellett álltam meg a kocsimmal. Bezártam azt, miután kiszálltam belőle és a fák közé vettem az irányt. Egy olyan helyen - nem messze a platótól -, ahol biztosan nem lát senki és nem találja meg senki a cuccaimat, ledobtam a ruháimat, egy bokor alá gondosan elrejtettem, majd váltottam. Hatalmas hófehér bestiám, amikor már kint volt - és tényleg elég nagy, ha valaki nem a hátsóm vizslatja, nem mondja meg, hogy nem hím vagyok - nyújtóztunk egyet. Megmozgattam a fejem körbe, majd nekiiramodtam, hogy szaladjak egyet, hogy szabadon legyen a farkasom, vagyis most már én, hiszen ő a részem teljesen, és talán vadászok is valamit, mielőtt még visszatérnék az autómhoz.
Nem kell sokáig futnom az erdőben, hogy a vad szaga betöltse az orromat és én lassítsak a lépteimen. Abba az irányba fordultam, amerről a szél felém fújta a szarvas illatát, majd osonva folytattam az utam egészen addig, amíg meg nem láttam az állatot. Mikor már elég közel voltam hozz, kirobbantam a növényzet jótékony takarásából és célba vettem az állatot, amit könnyű szerrel fogtam meg. Érzem a rettegését, ahogy a szíve hevesen ver. Ez azonban így túl könnyű volt, túl egyszerű, kihívás nélkül... Hát gondoltam egyet magamban és eleresztettem a szarvast, hadd szaladjon, még előnyt is kapott, s csak ezután vetettem magam a nyomába. Kergettem, játszottam a prédámmal, mert épp ehhez volt kedvem.
Mielőtt azonban visszaérnék a platóhoz - erre szaladt az állat - egy ember szaga üti meg az orromat és azonnal lelassítok. Nem rég Sheilával szétszedtünk két példányt - számomra csak hústömegek voltak és még ízlett is a legutóbbi, aki a farkasommal találkozott - de nem volt szándékomban ezt gyakran művelni. Nem azért, mert nem lett volna rá ingerenciám, hanem, mert nem kockáztathattam meg, hogy túl sok hulla maradjon utánam. Fairbanks ahhoz kisváros, hogy senkinek se tűnjön fel, ha elkezdenek eltünedezni az emberek...
Megálltam és a ruháim felé vettem az irányt, a szarvast hagytam a fenébe és visszaváltottam, majd felöltöztem, és így indultam el a plató irányába, tudni akartam, hogy ki a franc rontotta el a vadászatomat a jelenlétével és fosztott meg attól, hogy szétkapjam a prédámat.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar

Re: Sziklás plató // Pént. Aug. 09, 2013 6:41 pm

Nathalie

A bakancs, vastag talpának köszönhetően, tökéletes túrafelszerelésnek bizonyult egymagában. A puhább földbe remekül bele lehet állítani, hogy meglegyen a stabilitás és a sziklán tapodva minimálisra van csökkentve a megcsúszás veszélye... Biztosan állok a plató szélén, jobb lábam előrébb támasztottam meg, annak térdére fektettem könyököm és ilyképp tekintettem le a sűrű erdőre mélyet szippantva a friss levegőből. Teljesen más, mint a megszokott, hiányzik belőle a jellegzetes tengerillat, a sókoncentráció, nem beszélve az idegenül visszacsengő csendről, amit néha-néha megtör egy az ágakról felröppenő madár... Halk neszezések. Idáig nem érnek el az autók zajai, egészen új keletű számomra és nem mondhatnám, hogy ellenemre volna, csak tovább erősíti bennem az elhatározást, mi szerint ideje lesz új hobbyt szereznem. Akár itt... a természet lágy ölén, csak az engedélyt kell megszerezni hozzá.
Régi korok szokásaként van számon tartva a vadászat, afféle úrimuri volt a középkorban az összeszervezett kompániával kimenni a nemes vadat leteríteni. A cserkészés legfőbb szegmense, pedig a türelem volt... a feszültségteljes várakozás végén váró jutalom édes falatjai, ahogy a hús vajként olvad el a szájban... Elégedetten lököm el magam a kisebb kiemelkedésről, hogy immár teljesen kiegyenesedve szemléljem a tájat, vessek rá utolsó pillantást, mielőtt visszamennék a négykerekűhöz és utam a ház felé orientálnám. Visszafordulok és pár könnyedebb ugrással már lent is vagyok a földön, ahol ritkásan nő a fű. Lassú léptekkel, kezeimet a kabátzsebbe temetve indulok, hogy bevessem magam a fák közé és alig teszek pár lépést, amikor a bokrok felől valami közeledése csapja meg a fülem botját... összehúzott szemöldökkel kapom oda tekintetem, veszem ki kezeim a kellemesen meleg zugból. A következő pillanatban ágak zörrennek, barna jelenés suhan és szekundatöredéknyi időbe telik, hogy a szarvast felismerjem, ami pont felém tart rettegéstől kitágult pupillákkal.
- Mi a f... - igyekszem odahúzódni a közeli fák egyikéhez, de a gyorsaságom az állatéhoz képest nos... elenyészőnek bizonyult. Agancsával felökleli a bal karomat és odaprésel a kiszemelt fa törzséhez. Hangosan, emelkedett hangszínnel hangzik el az áldás, meglehetősen morgó éllel. Ahogy feljebb emel nem tétlenül viselem el a tortúrát, kezemmel szarvába kapaszkodom, hogy ne egészen csak a súlyomnál fogva akasszon fel, mint egy levetett kabátot... lábammal lendületet véve rúgok az állkapcsa irányába, aminek visszhangja eléri hallószervem. Megtántorodik, mint egy borittas az első tasli után... fejét a föld felé tartva hátrál és ezzel megadja a lehetőséget a szabadulásra, ami cseppet sem fájdalommentes. Jobbommal azonnal a sebre fogok, erősen, hogy a vérzést, ha elállítani nem is tudom... teszem, amit ebben a helyzetben még tenni lehet és húzódik is a fa másik oldalára, hogy eszébe se jusson újból nekem jönni, de olybá tűnik kergült vadként rohan tovább. Meglehet pont halálába.
- A rohadt életbe! - csattanok fel a távolodó patadobogásokat hallva és szívom meg a fogam, veszek mélyebb levegőket, hogy nyugtassam megemelkedett pulzusomat...
Mire számítottam? Egy megkergült erdeire semmiképp se...
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar

Re: Sziklás plató // Pént. Aug. 09, 2013 8:40 pm

Előbb csak figyeltem, ahogy a szarvas kirontott a fák közül és rátámadt a férfira - minden bizonnyal inkább véletlen, mint szándékosan, hiszen a szarvas nem vadász - és a fához préselte. A pillanat tört része alatt tölti be az orromat a vérének szaga. Az imént még vadásztam és habár tökéletesen uralom a bennem élő farkast, még nem nyugodott le az iménti játékából és zokon is vette, hogy nem kaphatta meg végül azt, hogy elkapja a zsákmányát, így a vérre azonnal reagált. Támadni akart, szétszedni az embert, aki miatt oda lett a vacsorája, azonban nem engedtem neki, holott a kísértés, azért ott lebegett a levegőben, körülöttem. Nem mozdultam a növények rejtekéből egyelőre, csupán rezignált kíváncsisággal néztem a műsort. Baromira nem vagyok jóságos, az több, mint távol áll tőlem, szóval meg sem fordult a fejemben, hogy segítsek neki. Élvezettel néztem volna végig, ha a szarvas úgy találja be, hogy létfontosságú szerven ökleli. Azonban csak a karja sérült.
Ezután viszont kissé érdekessé válik a helyzet - jó annyira mondjuk nem köt le, hogy egész nap ez lebegjen majd a szemeim előtt, de egy fél másodperc erejéig valóban érdekelt, amit látok -, hiszen simán elkapta és fejbe rúgta az állatot. Nocsak... Az ember leggyakrabban szintén csak zsákmányszámba megy, viszont van néhány olyan példány, aki érdemes lehet, még a mi fajtánk figyelmére is. Megvédi magát - ez lenne a legtermészetesebb reakció egyébként -, de sokan nem képesek rá, csak hagyják magukat sodródni az árral. A pasas azonban nem ezt tette. Hmmm...
Az állat elszalad, ő káromkodik majd a karját fogja, én pedig elindulok ki a fák közül. Egy kék ruhát viselek, hiszen az ékszerüzletből jövök, csak közben tettem egy kitérőt, amíg vadásztam, mielőtt hazamentem volna. Nem illek ide egy beavatatlan szem számára, hiszen mit is keres egy védtelennek tűnő nő ragadozó az erdő kellős közepén? Nem mintha különösebben érdekelne, hogy egy ember mit gondol. Az sem érdekel, hogy egy farkas mit gondol...
Egészen közel sétálok, teljesen csendben és a tekintetem a sebes karjára téved. Nem vészes a dolog, még emberi mértékkel nézve sem.
- Nem gyakran látni, hogy valaki nem visong, mint egy kismalac, ha felökleli egy állat. Szabad? - pillantok a férfi szemeibe, egyértelműen arra utalva, hogy a sebet nézném meg, amire a másik karját tapasztotta. Amennyiben engedte, akkor vetek rá egy pillantást, de nem nyúlok hozzá.
- Nem tűnik vészesnek, de lehet nem ártana lefertőtleníteni és bekötni. Még mielőtt pár éhes farkas megérzi a vér szagát és ide tódul. - a tekintetem újra a férfiéra vándorolt és a szám sarkába beköltözött egy kis gúnyos vigyor. Ha tudná, hogy máris egy farkassal áll szemben... Szemeimben olyan fény csillogott, amilyennel a farkasom a prédájára tekintetett, de teljességgel emberiek maradtak az íriszeim. Nem, nem vagyok még mindig jóságos és semmiféle aggodalom nem csengett az egyébként tökéletesen rideg hangomban. Vonásaim az apró kis vigyort leszámítva pedig jégszoborszerű marat, mint mindig.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar

Re: Sziklás plató // Pént. Aug. 09, 2013 11:59 pm

Először nyugtalanság ütötte fel a fejét, helyét a kíváncsiság vette át... a pillanatnyi meglepődöttséget töredéknyi lemaradással követte az életösztön, kihagyva az ijedtség köztes állapotát. Agyam felfogta a helyzetet, a józan eszem meghozta a döntést - félreállni!
Talpam alatt összecsikordulnak az apró kőtörmelékek miként fordulok a fa irányába és elrugaszkodva teszem meg nyújtott lépteimet, melyek kevésnek bizonyulnak a roppant gyors állat mértékével szemben. Megérzem a húsomba fúródó szarvat és állkapcsomat összeszorítva fojtom vissza a feltörekvő hangot, ami nyögésbe hajlik át elnyelve a hangszálak rezgését. Az öntudatom nem szállt el és egyre csak azt a gondolatot hajtja, hogy minél rövidebb idő leforgása alatt szabaduljak meg az éledő fájdalomtól, ami csak marcangolóbbá válhat amennyiben tétlen várom Jézus Krisztus eljövetelét...
Sikerrel jár a véghez vitt terv, ahogy erősebben megragadva a kemény csontos képződményt találom meg az egyensúlyt a rúgáshoz. A hátam mögött lévő fatörzs csak grátiszként szolgál, ahogyan a röpke megkönnyebbülés a sajgó felkaromban az „eleresztés” pillanatában. Berogyasztott térdekkel érem ismét a talajt, majd kiegyenesedve tekintek, leszorítva a vérzés helyét a rohanó állat felé. Elképzelésem sincs mitől ijedhetett meg ennyire, aminek következtében fejét vesztve kezdett menekülésben és válhatott kiszámítatlanná olyannyira, hogy bárminek nekimegy, ami mozog...
Szemem ezután egy ide nem illő alakon pihen meg... első sorban a kék ruhán, ami koránt sem nevezhető erdőbe valónak. Itt létének oka nem is volna érdemben kérdéses, de az öltözék leplezetlen érdeklődést ébreszt szemeimben. Épp, mintha öltönyben jelentem volna meg...
Mosolykezdemény van születőben. Szól a megállapítás selymébe burkolt elismerésnek, de sokkal inkább valami másnak.
- Ahogyan ilyen elegáns viseletben sem fordulnak meg nap, mint nap emberek az erdőben... - engedem el a karom és a nyomás különbséget kompenzálva szorítom a véres ujjaimat ökölbe, hogy elvonják figyelmem a zsibbadni kezdő sérülésről és egy tompábbra fókuszáljak a jobb kezemben. Tűzt tűzzel...? A kabát és az alatta lévő réteg miatt annyira nem lehet tisztán látni a szarvastámadás következményét, a szakadás miatt csak sekélyes vizsgálatot lehet tenni, ám ennyiből is leszűrhető a tény: nem árt tenni vele valamit... amire a kisasszony is szívesen, vigyorogva hívja fel a figyelmet. Kárörvendés talán? Ugyan...
- Terveim között van a kezelés, csakhogy a felszerelés... - nem látom fontosnak befejezni a mondatot szembetűnő egyértelműsége okán. - Szerencsés véletlen, hogy épp a közelben járt. Ezt már csak az tudná tetézni, ha esetleg ápoló volna... fél kézzel nehéz. - sandítok rá laposan és mutatok a sebre a célzást követően. Szívesen fogadok ajándékokat, főként, ha kék kelmébe vannak csomagolva, segítőkészséggel átkötözve...
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar

Re: Sziklás plató // Szomb. Aug. 10, 2013 12:21 pm

Szavaira kissé ravaszkás vigyor ül meg az ajkam sarkában. Valóban nem gyakran látni elegáns viseletben valakit az erdőben. Főleg ha az ember - jelen esetben szó szerint - nem ismer bizonyos körülményeket. Mondjuk az is igaz, hogy általában, ha vadászni készülünk, nem a legcsinibb cuccunkat öltjük magunkra, hanem sokkal kényelmesebbet - mondjuk kivételek mindenhol vannak, ezért baromság általánosítani -, én viszont eredetileg nem ide készültem, pillanatnyi ötlet volt a vadászat és engedtem ennek, mert épp ehhez volt kedvem. Most pedig ahhoz van, hogy ezen férfi előtt ácsorogjak és váltsak vele néhány szót.
- Nap, mint nap valóban nem, de lehet, hogy ez a mai egy különleges nap... - válaszoltam kissé játékosan, bár a hangom mit sem változott, rideg volt, mint mindig. Azonban a tekintetemben ott csillogott valami... Talán újabb játszma elé nézhetek, amiket roppantmód kedvelek, habár messzemenő következtetéseket nem akarok levonni két mondat után. Főleg, hogy az ilyen szintű szentimentalizmus és naivság hihetetlen távol áll tőlem. Én és a naivitás! Hahhh... jó vicc... vagy mégsem.
Végül elengedi a karját és a sebre függesztem a tekintetem. Azonban inkább hagyatkozom az orromra, a szaglásomra, az alapján, hogy mennyire vérzik, hogy milyen intenzitással érzem ezt, arra a következtetésre jutok, hogy nem olyan vészes a dolog. Bár kinek mi a vészes ugyebár... Telihold után egy mocskos betolakodó épp eléggé tépett szét, napokig hallgattam, hogy ágyban a helyem. Végül négy napig bírtam a pesztrát, mire teli szaladt a nem létező tököm is. Tark vagyok könyörgöm, nem pincsikutya, lételemem és feladatom a harc, szétkaptak, regenerálódtam és ennyi. Négy nap után fogtam magam és elmentem inni Jamesel. A vodka sokkal inkább tűnt gyógyírnek, mint a sápítozás körülöttem... De ez most nem ide tartozik.
Megosztom vele, hogy mennyire is látom vészesnek a sebet, az éhes farkasok említése pedig... Épp itt áll egy az orra előtt...
- Szerencsés véletlen volna? - kérdezek vissza, hiszen, mint mind tudjuk, véletlenek, nem léteznek. Nem véletlenül vagyok itt, nem véletlenül állok vele szóba, nem véletlenül szaladt a szarvas megriadva ki a fák közül és nem véletlenül öklelte fel a velem szemben álló férfit. Mindazonáltal a kis vigyor ott marad a szám sarkában.
- Ápoló nem vagyok, de beköthetem a karodat. - kötöttem már be jó pár sebet életemben, és Tarkként nem is rohangálunk minden esetben a dokinkhoz, van, amit magunk oldunk meg. Ha kell összevarrjuk egymás sebeit, vagy a magunkét, nem számít hiszen gyorsan és nyom nélkül regenerálódunk.
- Van hozzá felszerelésed, vagy menjünk az autómhoz, van nálam elsősegélycsomag. - egyrészt, mert nekem is szükségem lehet rá, másrészt, mert törvény, hogy az autóban tartani kell ilyet. És bár nem éppen vagyok az a törvény, vagy szabálykövető - sőt! - azt nem akartam megkockáztatni, hogy túlbuzgó zsaru belém kössön egy rutin ellenőrzés folyamán. Félő, ha nagyon kekeckedne, akkor szétkapnám...
Attól függően, hogy saját cuccal, vagy az enyémhez akart menni, elindultam vele a megfelelő irányba. Nekem aztán teljesen mindegy volt, hogy hová is megyünk.
- És mivel bőszítettél fel egy egyébként jámbor szarvast? - pillantok rá, miközben mellette sétálok. Pontosan tudom, hogy semmivel, azonban nem vagyok kuka, hogy néma leventét játsszak.
- Lehet zokon vette, hogy a territóriumán talált. - nem voltam valami nagy poéngyáros, mert ritka távol állt tőlem a dolog, ennek ellenére a kérdésem nyilván nem hordozott magában semmi komolyságot, még akkor sem, ha hangom továbbra is fagyosan csengett. Mindig ilyen volt és az évek csak még inkább ridegebbé tették, ahhoz, hogy másmilyen legyen, olyasminek kell történnie, ami valóban érdekel, vagy megmozgat bennem valamit. De lévén, hogy szeretem azt gondolni, nem rendelkezem érzelmekkel, vagy lélekkel, ezen dolgok száma meglehetősen kevés...
Ahogy odaértünk az ő, vagy az én autómhoz az elsősegélyhez szükséges cuccokat a kezembe fogtam.
- Ha azt akarod, hogy bekösselek, akkor vetkőzz. - szándékosan fogalmaztam így. Kabáton és pulcsin - vagy amit viselt felsőruházatként - nem tudom bekötözni a karját, az pedig egy másik dolog, hogy nincs, ami zavarba hozzon és érdekelt, hogy ő vajon pirulós szűzlányként fog-e reagálni arra, ha egy idegen nő azt mondja neki, hogy vetkőzzön. Játszottam, mint macska az egérrel, mert élveztem.
Ha szabaddá tette a karját, akkor első körben lefertőtlenítettem - milyen jó, hogy nekünk farkasoknak nem kell ezzel szenvednünk - majd ezután kezdtem csak el bekötözni.
- Véleményem szerint megmaradsz, de ha akarod, azért vidd el a sebed egy orvoshoz is. - szólaltam meg miután bekötöttem a karját és a férfival szemben az autónak támaszkodtam.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar

Re: Sziklás plató // Szer. Aug. 14, 2013 11:50 am

Különleges nap...? Az elmúlt öt perc eseményeit lineáris sorba helyezve máris kinyerhető a válasz - egy tébolyodott patás próbált ruhaakasztóvá avanzsálni és egy „hoppanálással” felbukkanó nőszemély. Jó időben a jó helyen, ez kétség kívül...
- Csak nem szarvas avatóra gondolsz? ...mert abban az esetben le kellene vadászni egy rendes vacsorához. - vonják szavaim maguk után egy szélesb mosoly ívét az arcomra és mit sem sejtek róla valójában mennyire találó is volt a bohém kaffantás, ami rengeteg lehetőségnek szolgál foglalatul. Egy hamari táncba hívást éppúgy jelenthet, mint egy csipetnyi gúnyolódást a „különlegességet” illetően... sejtésem szerint nem csak a fák ritkás lombjai között átszűrődő fény csillogtatta meg a tükrök felszínét és első sorban magára értette a nő. A gyengébbik nem melyik tagja nem fényezné magát ily` burkolt formában is akár?
Immár mindkét karom nyújtva, a fokozatosan zsibbadót leheletnyivel feljebb emelem a vizsgálódás idejére, ami nem tartozik a legkellemesebb élmények közé... de még friss a seb, az volna csoda, ha meg sem érezném a fájdalmat, ami nap, mint nap jelzi a különbséget élő és holt között. Ezen oknál fogva igénylem az ellátást, ám nem az erdő avarjából, druida módszerekkel... - az autónál.
A visszakérdezésre szóban nem válaszolok, megvonom szemöldököm, némán téve fel a kérdést mit gondol miként értettem? Enyhén provokatív, pont annyira, hogy sejthesse mennyire közhelyesen használtam a szófordulatot fátyolos árnyaltságával - ahogyan ő...
- Hálás lennék érte. - fogadom mégiscsak illően a készséget és mozgatom meg kicsit a balomat, hogy ellenőrizzem a vállam rendben van-e... de úgy tűnik nincs baja, csak a felszaggatott rész... - Akad az enyémben is, innen nem messze az út mentén parkoltam le vele. - talán tíz perc sétába (se) fáj elérni odáig, kényelmes a terep is, amin eljutunk hozzá. A szarvas száguldó jelensége a zavaró csend permanenssége miatt nem érhette el a bérleményt, a riasztó hangja minden bizonnyal elért volna a platóig, hangosan visszhangozta volna sérelmét. A fekete Camaronak nem esett baja, csomagtartójában ott kell lennie a doboznak, benne a kötszernek, mi egyébnek, amit az előírásokba lejegyeztek, mint kötelező kellék...
Fejem oldalra fordítom a nőre az agancsos említésekor... méghogy jámbor.
- Nem tudom mennyire volt territoriális állat Bambi... lehet felismerte egyik bajtársának bőrét a kabátomat meglátva. - felvéve a fonalat kreálok mondva csinált okot, majd hozzáteszem. - Erre felé mindig ilyen elmeháborodottak a vadak? - hangzik késhegynyi bosszankodás a kérdés mögül, mert fene se gondolta volna a vadászengedélyt előbb kellene beszerezni, mint pillantást vetni a terepre. A vadőrök, a felügyelők... chh.
A nadrágzsebből előkerül a kulcs, amit követően halk csipogással jelez az autó és emelkedik a csomagtartó fedele... az oldalsó rekeszből előkapom az első segélyt, de nem hajtom le az ajtót. A határozott felszólítás megérdemel egy sanda félmosolyt, miközben félig odafordulok a nyitott beltér felé... pakolóhelynek tökéletes lesz.
- Máris-máris. - csak egy „anyuci” hiányzik a hangsúly végére, miként lecsúsztatom bal vállamról a kabátot. A kukában fogja végezni a pulóverrel egyetemben... A csomagtartóba dobom a bőrt, a vastagabb pamut levételéhez fel kell emelnem a karom, ami koránt sincs ínyemre, de nincs mit tenni... legalább arról le kell fejteni a ruhát, hiába futtatja végig nyelvét a hideg a bőrömön és okoz pillanatnyi libabőrt. Csípő csontomnál villan a tűrajz egy kisebb szegmense, hála az égnek a jobb felkaromat öleli a másik. Alkalmam nyílik jobban szemügyre venni a sebet... egy mélyebb illetve egy félrefutott, ami egy durva vágáshoz hasonlít, tényleg nem vészes.
Mély levegők...
- Azt mondtad nem vagy ápoló és mégis hozzáértőn csinálod. - nem nagy művészet, rávághatja persze, de nem nyomja oda erősen, mint valami kontár munkás. A kötözést nem figyelem, sokkal inkább az erdő melletti utat koslatom tekintetemmel, amelyik irányból vélhetően a nő jöhetett... a közelben kell lennie a furgonjának is, ha az incidens követően máris ott volt... vagy csak hosszú sétát tett. Hm.
- Az első utam oda fog vezetni. - pillantok vissza jótevőmre, miközben már bújok is vissza a pulóver melegének komfortját élvezni. - ...de mondd csak, mivel hálálhatom meg a közreműködést? - bökök karom felé, amire sikeresen visszahúztam a sötétkék anyagot. Nem feltétlen adósságként gondolok az ügyre, talán jobb is kisülhet belőle... ki tudja?
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar

Re: Sziklás plató // Pént. Aug. 16, 2013 9:43 pm

- Nem lenne ellenemre, de, mint magad is láthatod, nincs nálam semmi, ami egy vadászathoz kellene. És hacsak nem rejtegetsz te ehhez szükséges fegyvert, kést és egyebet, akkor ez a móka legközelebbre fog maradni. Sajnálatosan... - pillantok a férfira a tekintete után kutatva.
- Majd visszatérünk rá, hogy mivel is hálálhatod meg, de előbb bekötözlek. - ha már annyira hálás lenne, akkor miért is ne élhetnék ezzel? Amúgy sem állok annak a hírében aki önzetlenül segítene csakúgy. Nem, én nem ilyen vagyok. Lehet, hogy nem azonnal kérem a viszonzást, vagyis inkább hajtom be az "árat", de ami késik nem múlik. Én pedig tudok várni a megfelelő pillanatra...
Végül az ő autójához megyünk, nekem meg teljességgel mindegy, hogy hol is látom el a sebét. Szavaira újabb vigyor jelenik meg az arcomon, kifejezetten kezd ez az ember szórakoztatni, a jó értelemben.
- Ez is benne lehet a pakliban. Bár őszintén szólva gyenge ismeretekkel rendelkezem Bambi lelkivilágát illetően, hogy mennyire is viseli meg, ha egy társa bőrét látja egy olyan élőlényen, amely egészen biztos nem a fajtájának egyike. - egyébiránt meg pont nem érdekel, hogy Bambi mit érez vagy gondol, zsákmányállat és nem egyéb.
- Olyannak tűnök, mint aki tudja, hogy errefelé milyenek is a vad? - kérdéssel válaszolok a kérdésére és mellé egy huncutnak mondható mosoly jelenik meg az ajkaimon és a szemeimben is érdekes csillogás tűnik fel egy pillanatra, amolyan sokat sejtető.
- Nem gyakran hallani, hogy szarvasok támadnak meg csakúgy random embereket, szóval talán nem azok. Bár őszintén szólva... nem tudom. - pedg, ha tudná, hogy mibe is kérdezett bele?! Vannak itt elmeháborodott vadak, sokkal rosszabbak, mint egy dühös bambi, és sokkal őrültebbek, mint azt el tudná képzelni, két falkára való is, hogy azokat már se említsem, akik magányosként tengetik a napjaikat.
Figyelem a mozdulatai, ahogy előveszi a kulcsokat és kinyitja a csomagtartót és előkerül az elsősegély doboz is. Gyakorlott mozdulatokkal veszem elő azokat a dolgokat, amik kelleni fognak. Hangsúlyából kiérzem, hogy talán félreértett, nem anyuciként gondoltam, hogy vetkőzzön, de ha már így értette, akkor nincs mit tenni.
Pofátlanul nézem végig, ahogy leveszi magáról a felsőruházatát. Nincs ellenemre a látványa és ami azt illeti sosem voltam az a szende szűzlány típus, akit a "műsor" zavarba hozna, jóval inkább tartom érdekesnek és szemrevalónak a látványát. Végül pedig elkezdem bekötözni a sebet.
- Volt már szerencsém pár sebesüléshez, szóval nővérke ugyan nem vagyok, de egy seb még nem fog ki rajtam... - Alexet legutóbb összevarrtam, hát ilyet is tudok ha kell. Amióta élek, és főleg amióta farkas vagyok, elengedhetetlen, hogy legalább ahhoz értsek valamennyire, hogy befoltozzak valakit, amíg elérek vele egy orvoshoz. Bár a férfi, akit a vacsorám lepett meg, közel sincs olyan állapotban, hogy éppen csak az orvosig tartson ki. Ez a seb véleményem szerint nem olyan vészes...
Végül befejezem a karja bekötését. - Kész van. Hm... mondjuk egy kávéval. - pillantok rá. Egyelőre ez is megteszi. - Nathalie vagyok. - teszem még hozzá, ha már így összeakadtunk, hát nem árt bemutatkoznunk is egymásnak...
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar

Re: Sziklás plató // Vas. Aug. 25, 2013 6:20 pm

Megingatom a fejem, személy szerint túl tárgyiasnak érzem a reflektálást a kérdésem mögött meghúzódó szándékhoz képest... lassan olvadnak vissza vonásaim nyugalmi állapotba.
- Legközelebb. - nyugtázom röviden egy bólintás kíséretében az elhangzókat és mint általában, kivételt nem képező pillanatban, most is rálelhet szembogaraimra a nő. Arcokon pihentetem jobbá tekintetem az idő túl nyomó részében, érezzék aktuális partnereim, hogy nincsenek hanyagolva... mégha jelen esetben nem is fog szirmokat bontani a zavar rózsája az orcán... a mimikai változásoknak megvan a maguk varázsa, amiket szeretek nyomon követni.
Kékeim menet közben a kitaposott ösvényre ügyelnek, a fákra, bokrokra, mikor épp nem történik szóváltás - nem szívesen ismételném meg az előző jelenetet, a zörgő ágak mögül előtörő szarvassal... mégha nálánál jobb kerítő aligha akadt volna az erdőben, talán csak egy ordas...
- Ssz, pedig azt hittem agancsos specialistával találkoztam... - szívom meg mímelten a fogam, miben semmi leplezendőt nem találok... rájátszás az egész, tökéletesen kiérezhető hangszínemből is, a pillanatnyi oldalra lesésemből is, fejcsóválásomból. - Minden jel erre utalt, erre rá kell döbbennem csak egy eltévedt...? ...hölgyeménnyel akadtam össze, netán turistával? - sokkal inkább szolgálja azt a célt a könnyed labdapattogtatás, hogy kiderítsem mi végre jött az erdőbe a másik... az öltözet, a hirtelen felbukkanás... még szép, hogy furdall a kíváncsiság. Egészséges.
- Mmh, függ attól miféle vadak. - noha én kérdeztem... én sem rögzítettem pontosan mire gondolok, így a szabadon hagyott témakörből meríthető lehetőségek szekrényéből szinte kiömlik az összes belevaló. „A vadak”... színes félreértések körvonalazódhatnak belőle, ilyképp nem véletlen a válaszom sem, ami megszületett. Megigazítom a kabátot kissé, érzem az alatta lévő anyag zavarja a seb körüli bőrt, de figyelmem a nőre irányítom közben persze.
- Veszett lett volna? - gondolkodom hangosan és tolom félre a költői kérdést, mert ha az is volt, ha nem... már nem számít. Felöklelt, mint valami bohócot a bika a spanyol viadalakon... nem megharapotott, mint a habzó szájú kutyák.
Csipog a riasztó, felemelkedik a csomagtartó fedele, előkerülnek a szükséges holmik és lekerül az ellátást akadályozó kabát, félig a pulóver is... Végigcikázik bőrömön a hideg, LA-ben nem ezekhez a hőfokokhoz voltam szokva, így nem is vélem meglepőnek. Benedvesítem a számát az ellenőrző pillantás idejére és rábízom a kezelést a hozzáértőre. Sosem voltam jártas az ilyesmikben... duzzadásra jegelés, horzsolásra vizes kötés... minden másra ott voltak a többiek, egyszerű volt, mint most is. A tisztításkor megrezzen a szám széle, a gyolcs körbetekerésekor lazán szorítom össze állkapcsom, legfőként a gondolkozás teszi az utóbbit. Szemem sarkából nézek vissza...
- Ez, úgy hangzott, mintha a helyi vigyázőr lennél... - aki az ehhez hasonló, kisebb sebesüléseket lesi és az elszenvedőknek hoz enyhülést. Őrangyal már nem... a rövid ismeretség alatt is egyértelművé vált, hogy nem egy égből pottyant hószárnyúval akadt dolgom.
- Köszönöm. - hallatszik röviden, miközben már a pulóver ujjánál babrálok, hogy visszavehessem. Könnyebb dolgom lesz most, mint a levedléskor... be van kötve már a felkarom. Épp a kabát kerül sorra a hála megnevezésekor. Lám, alacsony igény - teljesíthető.
- ...akkor hát Nathalie... tartozásom egy kávé. - nyújtom felé jobb kezemet. - És, ha a találkozás nem is volt klisés, íme egy, véletlenül se feledkezzünk meg róluk: igazán örülök a találkozásnak, Quinn. - a nyújtott kéz tenyere érdes... de nem durván, mint a régi korok letűnt lovagjainak a kardforgatástól, bár az ok egészen hasonló, mégha nem is ugyanaz a művészet lenyomata érezhető rajta. Mivel végzett a ládába hanyagul visszadobálom a kivett eszközöket, hogy lecsukhassam a tetőt... onnan semmire nincs már szükség.
Szóval kávé...
- A városba nemrég érkeztem és mivel amúgy is a te kívánalmaid szerinti fekete leves van beígérve... mondd mi a kávézó neve, ahol később megfizethetem az adósságomat? - mert előbb bizony az orvoshoz illik mennem... de az csak kisebb oknak számít. A kabát, a pulóver... mind selejtes, amit mindenképp le kellene cserélnem. Az alkalom tehát nem azonnali és vagy telefonszámot... vagy most lebeszélt időpontot, helyszínt igényel nagy sajnálatra. Bahh.
Vissza az elejére Go down
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6742
◯ IC REAG : 8530
Re: Sziklás plató // Csüt. Okt. 31, 2013 11:37 am

JÁTÉK FAGYASZTVA, A TERÜLET SZABAD
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Colette Emerson
In Memoriam
avatar

◯ Kor : 242
◯ HSZ : 64
◯ IC REAG : 69
Re: Sziklás plató // Szer. Nov. 06, 2013 6:44 am

[ Maya & Colette ]

A napok melyek újabban csupán üzlettel, szervezéssel teltek, kezdtek egyhangúvá válni. Külön örültem, hogy az ittlétem alatt van valaki, aki akkor kiszakít az egyhangúságból, amikor Rory és Dante a saját életét hajkurászta. Az sem elhanyagolható tény, hogy nőből van és bármilyen nyílt, őszinte kapcsolatot tartasz fenn két férfival, ők akkor sem pótolják a női nemet. Nyilatkozom ezt úgy, hogy igen kevés nőstényt tűrök meg magam körül. Ilyen a természetem. Maya már sokszor bizonyított az én oldalamon, barátsága és kettőnk kialakult jóviszonya különösképpen jóleső érzéssel tölt el. A költözésünk azonban fenekestül felforgatta kettőnk világát, hisz elméletileg mi nem találkozhatunk egy ideig. Mégis...olykor meg kell szegni a szabályokat.

Apró pelyhekben, lassan hullot a hó a sziklás platón, én pedig térdeimet mellkasomhoz húzva néztem arra, ahol a hotelt sejtettem. A kék fehér mindentől megóvó síruha pufókká tett, kövérre kötött, régi, ámde még mindig hófehér sálamat néha-néha felkapták a plató szélgyermekei. Kicsit kinyúlt már, az utcán vettem valamikor. Nem sajnálat, csupán az vezérelt, hogy télvíz ideje előtt van aki csak ezek készítéséből él meg. Idős néni kötötte, de nem tucatszám. Éreztem, hogy ennek a sálnak története van.

Messziról megismertem lépteinek hangját, járása szinte előttem van, ahogy közeledik, Maya illata egyre jobban betölti a teret, még úgyis, hogy itt a szabadban egészen másként érezni mindent. Ma csak mi vagyunk itt, így amikor végre a hátam mögé érkezik szusszanok egyet.

- Maya... utálom, hogy ilyen ritkán és ennyire titokban láthatlak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Maya Caldone
Desertor
avatar

◯ Kor : 284
◯ HSZ : 28
◯ IC REAG : 30
Re: Sziklás plató // Szer. Nov. 06, 2013 3:23 pm

Az itt töltött két hónap alatt csak áldani tudtam az eget, hogy befutottam Colette-be. Kifejezetten rosszul álltam a feladataimmal, valami miatt nem az én oldalamon ált a szerencse. Emlékszem a meglepett arcára. Olyan kis aranyos volt! Mióta összepakoltak Dantéval nem láttam. Reméltem kicsit felüdülést tudok nyújtani neki, a férfi társaságban. Pontosan tudom milyen nehéz, mert vannak pillanatok, amikor csak hím ne legyen a közelemben érzésed van, de ez lehetetlen mert a Nashvillben folyó falka háború miatt. Richard, Tyler vagy Marcus, miután elhagytag a helységet, máris megjelent, nehogy elveszítsük egymást. Persze Colette biztonságban van, de ettől függetlenül biztosra veszem, hogy Dante erősen fogja. 
Úgy látom ő előbb érkezett meg mint én. Ott kuporgott a plató végén. Én egy kisebb fajta főttgombócra emlékesztettem, mert miután kiléptem a házamból, rögötön visszafordultam még két pulcsiért, ami most pattanásig feszítette a rám kicsit nagy, régi, jó meleg barna télikabátot, amit egy turiban találtam. Nem vagyok még hozzászokva ehhez a hidegez, így kesztű-sál-sapka kombó elengedhetetlen kiegészítője lett külsőmnek. Lábaim nevetséges pálcikáként jöttek ki a kabát alól, és meleg hótaposóban végződtek. Mintha csak egy rajzfilmből léptem volna ki, állapítottam meg a tükör előtt, de ha nem akarok betegség miatt ágyhoz kötődni, akkor nem panaszkohatok.
Colette nagyon szép volt, ahogy a hópelyhek beleakadtak sötét hajába. Ha még minding nincs senkije megütöm. Emlékszem Apuci és Rory hogyan hajtott el még párat Nashville-ben. Kifejezetten szórakoztató volt, de összeszorult a szívem, ha Colette arcára néztem akkor. Egyszer-kétszer én gondoskodtam róla, hogy testőrei ne legyenek a közelében. Aztán Marcus is remek cinkostársam volt, az ilyen dolgokban. Természetesen én is sokkal jöttem neki. Főleg abban az időszakban, amikor úgy véltem újra láttam Jéromot. Ha nem fog vissza napokig jártam volna étlen-szomjan az utcákat alvás nélkül. Számomra már-már valahol a testvér és a gyerek között lebegett, ha a viszonyunkra gondoltam. 
Mikor közelértem szé tártam a karjaim, hogy megöleljem, majd türelmetlenül átulról a nyakába ugrok.

- Tudom drága, Fatert okold! - mosolygok neki, majd leszállok róla, és hagyom hadd álljon föl. 
- Még mindig gyönyörű vagy - mondom neki, mikor felém fordul, majd nem is habozok - Van szerencsés, aki még gyönyrködhet benned a familián kívül?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Colette Emerson
In Memoriam
avatar

◯ Kor : 242
◯ HSZ : 64
◯ IC REAG : 69
Re: Sziklás plató // Szer. Nov. 06, 2013 4:58 pm

[ Maya & Colette ]

A lány alakja,az a kerek nyalóka duplapálcikán megnevettetett, nemkülömben az a mondat, amivel kezdett.

- A-a - ráztam meg fekete sörényemet és szorítottam magamhoz a lányt. - Tudod milyen válogatós vagyok... - és ez igaz is volt. Maya volt talán az egyetlen aki tudta, mennyire férfinak kell lennie annak aki mellettem van, lehet abban valaki, hogy minden nő az apját keresi a társában.

- Senki sem bizonyult elég kitartónak, és mióta itt vagyunk senki sem ostromolt, bár ehhez Dantenak is köze lehet, még akkor is ha újabban el van foglalva...
- igen, tudja hogy értem, ÚGY van elfoglalva valami nőcskével, akivel én személy szerint a padlót törölném fel ha harcolni kellene, de hemperegni tökéletes lehet.

- Úgyhogy se nő, se férfi... - nincs rám nyomva a bélyeg,de egy - egy nősténnyel való kalandomat már sokszor átrágtuk, és még többet kuncogtunk rajta holdvilágos éjszakákon. - Csüccs. - nyomtam le tenyeremet a földre, jelezve, hogy huppanjon csak mellém, hisz ennyi idő után nem fogom csak úgy elengedni.

- Danteval majd tárgyalok erről, ha alkalmas időben kapom el. Hol húzod meg magad?

Kora délután volt, de biztos voltam benne, hogy ha senki nem zavar meg minket, csak éjjel fogok visszamenni a szobámba. Remélem, ha valaki elkap és megérzi rajtam a "Mayázást" az Rory lesz, mert Dante megtépkedné a bundámat. A következmények azonban most nem érdekeltek, végre itt van és elnyüszöghetek neki mindent, ami lelkem női oldalát nyomja...

- Egyre többször gondolok arra, hogy végre huzamosabb ideig megállapodjak valaki mellett...
- hát ennek is eljött az ideje, pedig én voltam az, akit eddig a családom férfi tagjain kívül, aligha érdekelt valaki. Meguntam a kalandokat. Dante is jószemmel nézné talán, ha olyan hím járkálna körülöttem, akit Ő is elfogad egyszer, mint családtag.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Maya Caldone
Desertor
avatar

◯ Kor : 284
◯ HSZ : 28
◯ IC REAG : 30
Re: Sziklás plató // Szer. Nov. 06, 2013 5:51 pm

Válogatós. Na, azt ismerem. Alig találtunk neki megfelelő hímet, ha meg sikerült a testőrei léptek akcióba, mi meg Marc-kal fejmosást kaptunk érte. Hmm... a régi szép idők.
- Nocsak - mondom az utalásra és ördögi vigyor terül szét az arcomon - Nekem nem is mesélte. Legalább valami rendes lesz? Valaki, aki rózsaszínt visz az életébe? Tudod a savanyú arca már kezd unalmas lenni.
Nem kellett kétszer kérni. Lehuppantam a hóba. Tökéletes ez a búra körülöttem; semmit nem érzek a talajból. Mosolygok kicsit az emléken. Én igazán öreg vagyok, szóval nehezen viszonyulok ezekhez a történetekhez. Késztetést sose éreztem ahhoz, hogy a saját nememmel annyira közeli viszonyba kerüljek, pedig a srácoktól már végig hallagttam pár fantáziálást, amiben engem boronáltak össze valami nőcskével a bárból, ahol ittunk. A vége mindig az lett, hogy ha valamelyikük felszedi, akkor belemegyek egy hármasba, de valahol mindig elbuktak, így sose tudtam meg mit rejt egy ilyen éjszaka.
- Nem annyira messze. Vagyis éppen már a város szélén. Kellő távolság van a házak között, szóval nem kell félni a kiváncsi szomszédoktól - mosolygok rá. Ez volt az egyetlen bajom Nashville-ben. Egy öreganyó állandóan belefúrta az orrát a kései hazaérkezésembe, a néha véres ruhámba. Azzal vádolt, hogy biztos valam BDSM prosti vagyok, én meg elkerekedett szemmel néztem rá, hogy akkor nincs tisztába a szó értelmével. Mégis ki jön el onnan véres ruhában?
Neki álltam apró hógolyókat gyúrni. Nem tudom megszokni ezt, olyan ritkán láttam. Egymásra rakom őket, miközben hallgatom a Colettet.

- Jó gondolat - támogatom - De nagyon vigyázz kit választasz. Ne hamarkodd el! Ha az ember sokáig magányos, könnyedébben csinál butaságot.
Saját bőrömön tudom. Ha nem lettem volna akkor olyan buta... már rég a föld alatt lennék. Hiszen ember maradtam volna. Természetesen örülök, hogy élek, de mégse vagyok képes bármiért köszönettel tartozni Jéromnak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Colette Emerson
In Memoriam
avatar

◯ Kor : 242
◯ HSZ : 64
◯ IC REAG : 69
Re: Sziklás plató // Szer. Nov. 06, 2013 6:18 pm

[ Colette & Maya ]

- Rendes? Szerintem semmi komoly, megérzem az ilyet. A nőkre ki vagyok hegyezve és Te is tudod. Ha Dante nem lenne olyan amilyen és nem bíznék vakon az ösztöneiben és nem tudnám, hogy nyilván van oka amiért játszadozik vele, már rég megnyúztam volna. Sosem értettem mit élveznek ezen a férfiak? Bár Ők sem értik a mi játékainkat... - vigyorodok el kajánül, hisz az örök rejtély, a hím és nőstény elme közötti különbség nálunk is megvan.

- Majd meglátogatlak néha - kacsintok egyet és magam is gyúrok egy apró golyót. Amíg Maya beszél és beszél puhán puffan az arcán, szét is hullik, csak pírt csalogat rá. Tudom, ha akarja kitér előle, ha akarja nem éri a jeges ajándék, de amikor nem kell harcolni, jólesik áldozatként viselkedni egy kicsit.

[b]- Dante a testőrök közt is vezető szerepet tölt be, így nemcsak az apám, de a felettesem is. A falkán belül épp ezért nem szerencsén szerelembe esni, ha pedig egy idegennel szűrném össze a levet, nem tudom mit szólna. Mondd csak, ismersz Te egyáltalán ebben a kisvárosban bárkit, aki szóba jöhetne? Várok...én nem alacsonyodom le odáig, hogy vadásszak valakire, azt akarom, hogy én kelljek! Apropó, láttad Te már az itteni alfát? Jesszus... gyermekkorom hőse igazi férfi...


Maya ismeri Dante sztoriját és azt is tudja hányszor emlegettem neki Castort, végül eljutottunk odáig, hogy legalább ezer alakban elképzeltük. Pocakosnak, kövérnek, szőkének, barnának, kicsinek és nagynak... most pedig itt volt, Ő az Alfa és tisztelettel fordulok felé. Hála istennek' ezt a csevegést nem hallja.

- Ne aggódj, legfeljebb játszom vele egy kicsit. Nem is emlékszem mikor....na, hát tudod.
- itt még el is pirulok egy csöppet, senki sem vallja be szivesen, hogy hónapok óta még csak egy randira se futotta az idejéből.

-Mostanában ellustultam, itt lesz ideje keresni végre egy üzlethelyiséget és elhozatni mindent. Pangás van a munkában is, szeretnék majd egy kiállítást. Dante jelenleg csak az autóversenyzésnek él. Elgondolkodtam rajta, hogy kiszökhetnénk hozzá éjszaka kettesben, de biztos nem díjazná az ötletet...

- Van munkád, mit csinálsz itt egyáltalán?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Maya Caldone
Desertor
avatar

◯ Kor : 284
◯ HSZ : 28
◯ IC REAG : 30
Re: Sziklás plató // Szer. Nov. 06, 2013 8:01 pm

-Oh... - mondom csalódottan - Mondjuk, amíg valaki örömet okoz neki, addig mindenki másnak is jobb világ van. 
A flört Dante és köztem is meg volt még régen, ami aztán átváltott poénkodásba, majd barátságba. Az emlékekből egy puha hógolyó ébreszt fel. Laposan nézek rá a szemem sarkából, majd mosolyra húzom a számat. Szóval Papafarkas megnehezítí a pici szőrör kutyusának életét. 
- Ha gond van Dantéval, csak szólj! És bármikor beugorhatsz hozzám - mondom és belefirkálok a hóba a címet. Tudodm, hogy könyedén megjegyzi - Panaszra bármikor nyitva van az ajtóm. 
Vidáman kapom fel a fejem Castor említésére, mert már el is felejtettem mennyire oda volt(unk) érte még régen. Már én is nagyon találkoznék vele, de úgy tánik erre sokáig nem lesz lehetőségem. Küldetésem van, szóval jelenleg még egy sötét csuklyás Anonymusként él előttem.

- Na, akkor mesélj csak gyorsan! - noszogatom - Én is tudni akarom már, hogyan is néz ki a nagy Legenda!
Örömmel hallgatom az elhatározásait, hogy nem fog hülyeséget csinálni. De ha bajban is van csak füttyentenie kell és három dühös farkas máris mellette terem.
- Sajnálom Bambino, de még nem futottam olyannal össze, aki az eseted lehetne. Sokáig nem tudtam kimozdulni és rendesen dolgozni. De, amint találok valakit nem habozok megosztani veled.
A hóemberke bázisom, ami egy helyes kis családnak indult már inkább hadsereget képez. Vagy inkább egy falkát?
- Én láttam a belvárosba egy kiadó üzlethelyiséget. Egy kávézó mellett van... hol is hol is... tudod, hol a városháza, ugye? Miért ne tudnád? Na mindegy tőle jobbra két utcával odébb van egy sétáló utca és ott egy finom kávézó. Na, mellette van egy üres bolt. Szerintem nézz el arra. 
Munkám? Sok lenne, de nem haladok vele sehogy. Emberi álmunkám? Na, az se nagyon van.
- Hah - mondom nevetve - Nincs még sajnos semmi. Majd körbeküldök egy önéletrajzot. Még a Nashvilleből hozott pénzemen élősködök. Szerencsére van még elég. 
- Apádra visszatérve az ötlet jó, az eredménye nem lenne az. Ha viszont, valami miatt meg kell látogatnom szólok neked is
- kacsintok rá - Akkor ezek szerint nem is veletek lakik? 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Colette Emerson
In Memoriam
avatar

◯ Kor : 242
◯ HSZ : 64
◯ IC REAG : 69
Re: Sziklás plató // Szer. Nov. 06, 2013 9:54 pm

[Colette & Maya ]


Igaz. Részemről nemigen szóltam bele Dante szerelmi életébe, amennyiben velem gondja van a "mostohamaminak" azt lerendezem és tudom, hogy ezt Dante is rámhagyná. Untatják vagy ritkán szórakoztatják a nőstények pitiáner játszmái, bennem pedig túlontúl bízik, így hát ilyen esetben nyugodt szívvel menne ki valamelyik versenyre, főleg mert nekem bántódásom nem eshet. Minden nőstény fölött állok, egyik se akarja, hogy Dantenak választania kelljen, ez igaz az én "szerelmeimre" is.

- Nagyfiú már -legyintek, kivégezve Dante ügyes-bajos dolgait. Forduljunk egy kicsit másfelé...

- Milyeeen? Tetszene Neked Maya ... elvicceltük nem egyszer, de valójában olyan, amilyennek gyermekkorod Hősét látni akarod. Elegáns, karakteres olasz vonások, biztosra veszem, hogy nagyon okos és bár nem mondanád meg, de nyilván nagyszerű harcos, ahogyan Dante említette...nem volt alkalmam beszélni vele hosszasan, csak futólag találkoztunk, de...ízig-vérig férfi. Tudod Maya az a baj, hogy emeltünk köré egy misztikus burkot és ez talán megszépíti, és ilyenkor szoktunk mi nők nagyot bukni, nem igaz? Kíváncsi leszek milyen és remélem, hogy amikor arra kerül a sor, hogy egy asztalnál üljünk le tudom vetni a kölyök rajongását....


Maya már ismeri milyen az amikor gyermeteg vagyok és előbújik belőlem a nagybetűs NŐ. Férfiak edzettek és ha üzletről van szó, ha pénz forog kockán nincs nálam jobb. Harcolni kíméletlenül tudok, sajnálat nincs bennem. A férfiakhoz, a szerelemhez azonban Maya ért jobban, én rendszeresen belebukok ezekbe, aztán pedig begubózom és maradok egy éjszakás. Ez jutott nekem, senki sem lehet mindenben erős. Nekem ez az egyik sebezhető pontom, a család után.

- Bíztam benned, jöhet a pasi, ha másra nem hát levezetni a feszültséget..
.
- hanyatt dőlök, puffancs angyalkát varázsolok és úgy is maradok. Hol az égre, hol Mayára lesek és már el is döntöm, hogy még ma éjjel megkergetem a farkasát a platón...csak úgy, mert rég játszottunk.

- Megfogadom a tanácsodat, holnap meglesem a boltot, ha megfelel, ki is veszem. Dolgozhatnál is velem, de nyilván erre is harap Apuci.... hogy? Dehogynem, mindannyian a hotelben lakunk, bár én szeretnék egy saját lakást is majd, de egyelőre biztonságosabb így és különben is, tudod nagyon jól, Dante és Rory illata nélkül nem létezem...

- No de, ne akard velem elhitetni, hogy nem művelsz valamit...ismerlek, de ha nem beszélhetsz róla, akkor szót se többet. Fogadjunk, hogy kijöttél a gyakorlatból és elfenekellek?

Mintha nem tudnánk mindketten, hogy teljesen más előnyökkel indulunk...de van e annál jobb, mint végignyargalni sötétedéskor a platón, éjjel pedig a havon hemperegni?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Maya Caldone
Desertor
avatar

◯ Kor : 284
◯ HSZ : 28
◯ IC REAG : 30
Re: Sziklás plató // Szer. Nov. 06, 2013 10:31 pm

- Ó, drága Colettem, olya sok típusban csalódtam már! - mondom nevetve - Persze tény, hogy a vezető egyéniségek vonzottak, de nem hinném, hogy kikezdenék az Alfával. 
Felüdülten nevetek egyet. Nem hiszem, hogy Dante értékelné is ezt a lépést. 
- Bár tény, hogy egy kis hazai nyelvet szívesen hallgatnék.
Oly rég volt már, hogy olaszul szóltak hozzám. Drága anyanyelvem, ami képes percekre visszaidézni régi, emberi életem. 
- A miszikus burokban meg lehet valami. Szorítok érte, hogy megőrizd a nyugalmad mellette, mert az ilyen alakok meghallják, ha zakatol a szíved - szórakozok vele. Elterül mellettem és alkot a hóban. Akárki akármit is mond róla, nekem akkor is angyalka marad. Megérdemelik ezt az életet. 
- Te jó ég! - kiáltok fel - Azt ne mond, hogy egy holtre való farkas között sem találtál senki fogadra valót! Milyen falka vagyunk akkor, ha nincs egy igazi férfi se a családodon és az alfán kívül?
- Köszönöm az ajánlatot. Szerintem minden megoldható. Bárkivel elhitetek bármit. Ha megvan az üzlet szólj, és szívesen besegítek
- mosolygok fogpaszta reklám vigyorral, de az ő szemében kihívás suhan át. Ismerem ezt. Havas lesz ma még a bundánk.  
- Én bizony nem csináltam semmit - mondom és felállok - Magányosokat kellett volna becserkésznem, de eddig eggyel sem találkoztam. 
Érzem, hogy bizsereg a bőröm alatt. 

- Gyerünk Bambino! - mondom, és egy pillantás alatt már bundá farkasként tekintek rá. Aranyos-barnás bundám sárgán világít a havon. Többet kell rohangálnom itt ilyen alakban, és akkor talán kifehéredik kicsit. Fura ez a genetika. Leülök és elforgatom a fejem, hogy a legédesebb pillantásommal ajándékozzam meg Colettet. 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Colette Emerson
In Memoriam
avatar

◯ Kor : 242
◯ HSZ : 64
◯ IC REAG : 69
Re: Sziklás plató // Szer. Nov. 06, 2013 10:59 pm

[ Colette & Maya ]


- Hát látod...vagy a falka silány vagy én akarok túl sokat... de én bizony nem találtam senkit. Biztosan beszélget majd veled, ha eljön az ideje. Mindenesetre remélem, bár igazad lehet, nem tartom valószínűnek, hogy ne érezné meg egyetlen rezdülésem, hátrányból indulok.
- merengek el  azután két pördülésből hullik le rólam a síruha. Szemvillanásnyi idő mégis az átváltozás szinte szétfeszít, más ez most, tudom, hogy játék és azt is hogy csak ebben a formában vagyunk igazán szabadok. Maya cinkos tekintete édes, akárki látná, nyúlna felé, hogy megsimogassa, de én tudom, hogy azonnal köddé válna. Előtte hasalok, éjfekete csíkja a bundámnak párhuzamos a havas platóval, felpillantok és kihasználom a helyzetet: hasalásból nekilendülve csípek bele Maya fülébe és iramodok el magam sem tudom merre, egyenesen ki a világból, messze Fairbankstől, mindenféle korlát nélkül. Tappancsaim szinte nyomot sem hagynak a hóban, minél gyorsabban futok, annál erősebbnek érzem magam. Nem törődve az egyre szaporábban hulló pelyhekkel, fittyet hányva a jeges fuvallatoknak pördülök meg és parancsolok álljt Mayának percek múlva...nem tudom számított e rám, én mindenesetre irányt váltok, felverve a havat nézek vele szembe...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Sziklás plató //

Vissza az elejére Go down
 

Sziklás plató

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

 Similar topics

-
» Sziklák, emelkedők

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Városhatárokon kívül :: Erdős terület-