HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  Catherine Benedict Today at 6:22 am
írta  Jackie Leigh Suresh Yesterday at 10:20 pm
írta  Catherine Benedict Yesterday at 2:19 pm
írta  Jackson Carter Vas. Dec. 04, 2016 7:32 pm
írta  Primrose Trevelyan Vas. Dec. 04, 2016 4:43 pm
írta  Duncan Corvin Vas. Dec. 04, 2016 2:18 pm
írta  Declan S. Callaghan Szomb. Dec. 03, 2016 11:03 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Dec. 03, 2016 9:43 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Dec. 03, 2016 9:43 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:37 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:03 pm
írta  Lester J. Edison Pént. Dec. 02, 2016 6:04 pm
írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Rebecca Morgan Csüt. Nov. 24, 2016 7:27 am
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
írta  Achilles Kilpatrick Csüt. Nov. 10, 2016 7:13 pm
írta  Andrzej Krakowski Kedd. Nov. 08, 2016 8:06 pm
Darren Northlake
 
Alignak
 
Amaryllis Margaret Lux
 
Yetta Northlake-Nacrosh
 
David A. Blandern
 
Celeste M. Hagen
 
Balthazar Bluefox
 
Primrose Trevelyan
 
Duncan Corvin
 
Catherine Benedict
 

Share | .





















 

 Arctic Bowl bowling center

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Arctic Bowl bowling center // Csüt. Szept. 15, 2016 9:50 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 661
◯ IC REAG : 623
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Arctic Bowl bowling center // Pént. Szept. 16, 2016 10:39 pm

Egon, Jay & Becca



*Nem tudom mennyire jó vagy rossz ötlet összehozni Egont és Jay-t, de muszáj kipróbálnom hogyan hatott rá az őrzős cucc amit a gyógyítóink kotyvasztottak. Másrészt a fejembe vettem, hogy valahogy kibékítem őket egymással, bár azt még nem tudtam hogyan fogjak hozzá, csak a terv első része volt meg, a találkozás. Természetesen nyilvános helyet választottam, mégpedig olyat ahol ököl, karom és fogak nélkül össze tudják mérni az erejüket, tudásukat, ügyességüket. Nem mondtam Egonnak mit tervezek, csak annyit, hogy a ma estét nem otthon töltjük hanem a városban. Jay-ről egy szót sem szóltam, ahogy Jay-nek sem Egonról mikor felhívtam és sejtelmesen csak annyit mondtam, hogy hol találkozzunk, mert remek kis szórakozást találtam ki neki. Meggyőzésben jó vagyok, már csak a kivitelezésnek kell összejönnie. Naná, hogy izgultam, bármi történhet ha ők ketten egy légtérben vannak, de kockáztattam. Egonnak megígértem, hogy nem hívom Jay-t többé hozzám és ezt betartottam, de azt nem ígértem meg, hogy soha többé nem találkozom vele és azt sem, hogy őket nem próbálom meg összehozni egymással. Persze ez eszébe sem jutott, nem is vette a szavamat. Ragaszkodtam ahhoz, hogy én vezessek és az én kocsimmal menjünk, már tettem pár kört a városban, persze úgy vezettem mint egy mazsola, két kézzel fogtam a kormányt, szigorúan tíz és két óránál, leginkább a jobb kezemet használva, de már nem okozott olyan nagy gondot a kormány fogása, csak bizonytalan voltam. *-Meglátod majd, nagyon jó lesz. Nem mozi és nem is kocsma. *Semmi whisky, semmi kacsa és művészfilm. New Yorkban elég gyakran jártam a barátaimmal bowlingozni, de azt nem mondom, hogy profi voltam benne, inkább csak szerettem játszani de nem tudtam. Pontosabban halál béna voltam benne, de szórakoztatott. Mikor megtudtam, hogy bowling terem nyílt, lecsaptam a lehetőségre, már csak az alkalom kellett és mára sikerült megszervezni. Nem volt könnyű úgy összehozni az időpontot, hogy mindhármunknak megfeleljen, főleg, hogy kétfelé kellett titkolóznom. *-Csak ígérd meg, hogy nem rohansz haza*Fél perccel azelőtt mondtam ezt, hogy leparkoltam az Artic Bowl parkolójában, ahol már egyértelmű volt, hogy mi lesz a ma esti program. Jay-el majd bent találkozunk, vagy mi várunk rá vagy ő miránk, és lesz pár másodperc amíg mindketten azt hiszik, hogy véletlen. Aztán majd elszabadul a pokol Egon részéről, vagy és ebben reménykedtem, az őrzős cucc hatása miatt rezignáltan fogadja. Kiszálltam a kocsiból, a feszültség fokozódott bennem, az ajtót úgy vágtam be, hogy zengett tőle a környék. Meg akartam fogni Egon kezét de végül letettem róla, mert megérezné a remegésem, inkább belékaroltam, és azzal áltattam magam, hogy nem szagolja ki mennyire izgulok. Benne volt a levegőben, még én is éreztem. *-Ha te nyersz azt kérsz amit akarsz, ha én nyerek én kérek.*Nincs mese, le kell győznöm Egont. Eddig bowlingról nem volt szó, reméltem, hogy gőze sincs róla, másrészt abban reménykedtem, hogy profi játékos és legyőzi Jay-t. Szó se róla, nem gondoltam én ezt végig alaposan. Beléptünk, minden tiszta kék volt, kék fényben fürdött az egész, sejtelmesen derengő hely. Kicsit tengeralattjáró feelingje volt. *-Na, hogy tetszik? *Egonra mosolyogtam  és puszit nyomtam az arcára, feltéve, hogy nem rohant még ki.*





A hozzászólást Rebecca Morgan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Okt. 07, 2016 7:16 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Arctic Bowl bowling center // Szomb. Szept. 17, 2016 1:16 am

A napok idegőrlőek voltak… legalábbis, amikor mások társaságába kellett mennie. Tudják egyáltalán, hogy mennyire hangosak, amikor lélegeznek, vagy tisztában vannak saját idegesítő mozdulataikkal. Hajsimítás, orrpiszkálás, ajaknyalogatás, köhintések. Egyszerűen borzasztó, de legalább még egyetlen alkalommal sem akarta ledugni a pénztárnál ordítozó csecsemővel álldogáló hölgyek torkán saját csemetéiket. Vagyis… természetesen megfordult a fejében, de inkább lehunyta a szemét, és régi jó szokásához híven elbambult, ahogy Rebecca társaságában tette jó hányszor. Ennek persze az lett az eredménye, hogy ő volt az idegesítő pasi, aki feltartja a sort, mert már rég beállhatott volna a kasszához, csak épp nem volt jelen, hogy ezt észrevegye. Akárhogy is, még mindig jobb állapot volt ez, mintha tényleg ártott volna fényes nappal valakinek, egy minden bizonnyal bekamerázott üzletben. Akkor nem csak a falkával, de még a rendőrséggel is bajlódnia kellett volna. Darren asztalosműhelyében viszont jól elvolt, és egy héttel ezelőtt csonkolt kezének középső ujján is visszanőtt a köröm, immár teljes egészében hibátlanná téve a kezét. Rohadt egy négy hónap volt, de vége, legalább ezt kihúzhatta idegességének forrásai közül. A legbékésebb hangulata természetesen Rebeccánál volt, azt persze nem tudta, hogy a lány hatott-e így rá, vagy a háromnaponkénti kacsasült, mindenesetre, amikor nála volt, minden baját félretehette. Persze az utcában lévő kutyák valamiért mindig rohadt hangosan ugattak, és mintha a macskák csak Egon kedvéért kezdtek volna vernyogó dalukba éjfél után pontban tíz perccel, viszont ilyenkor kicsit szorosabban átölelte a lányt, akit szeretett, beszívta émelyítően kellemes illatát és ez megfékezte abban, hogy kidobja a tévét egyenesen a macska duett szereplőire. Az ampulla nyugtató, amit az őrzők hozzávágtak általában nála volt, de szerencsére még nem kellett egyszer sem használnia. Nem voltak illúziói, nagyon jól tudta, hogy valamikor el fog szakadni a cérna, épp csak azt nem tudta, hogy vajon lesz-e annyi lélekjelenléte, hogy leöntse a torkán a löttyöt, vagy inkább a keze ügyébe akadó fiolát egyszerűen hozzávágja ahhoz, aki felcseszte agyilag. Jó kérdés, mindenesetre elővigyázatosságból begyakorolta a mozdulatot, amivel letekeri az üvegcse kupakját, és két másodperc alatt megissza a minden bizonnyal förtelmes ízű őrző szutykot.
Egon a barátnője ötletét nem túl nagy lelkesedéssel fogadta, de belátta, hogy a nők igénylik a kiruccanást, és talán egyetlen estétől még nem fog a feje tetejére állni a világ. A lónyugtató nadrágja zsebében pihent, és bár tehette volna széldzsekijébe, ahol talán nem áll fent a véletlen összetörés veszélye, de ha ott tárolná, értékes másodperceket veszthet, főleg, ha a budiban jön rá, hogy szét akarja verni a csapot, mert túlságosan hangosan nyikorog, amikor eltekeri. Megvan rá az esély, így jobb, ha ő és az elmerohasztó szer nem távolodnak el túlságosan messzire egymástól. Egon hagyta Rebeccának, hogy vezessen, saját maga pedig teljesen felhúzta a pajzsát, mivel nem akarta senki érzéseit és kisugárzását felfogni. Így kevesebb inger éri, ami talán kevesebb idegbetegségre hajazó szituációt fog előidézni. – Óh… hát akkor temetői kiruccanás a holdfényben? Egyébként tisztában vagy vele, hogy ma éjszaka telihold lesz? Vagyis – Egon az órájára nézett – este 20:21-kor feljön a hold, kereken, mint egy guriga sajt, így marad durván másfél óránk mielőtt le kellene lépnünk, bárhová is megyünk – a hím széles vigyort röptetett a lány felé. Fél hét múlt tíz perccel, és a hold alig két óra múlva feljön, 11:05-kor pedig teljes lesz a telihold, de ezt már valószínűleg átváltozva a szabadban fogja átélni, távol mindenkitől. – Nem, nem fogok rohanni, csak időben vissza kell indulnunk – ha nyolckor lelépnek, akkor negyed óra alatt tutira hazaérnek, aztán Egonnak csak be kell vetnie magát a ház mögötti erdőségbe, hogy a telihold hatására magára ölthesse teljes vérfarkas alakját. Szerencsére már nem kell bukdácsolnia három lábon, így sokkal élvezetesebb lesz a mai éjszaka, és talán nem fog mérgében fákat kidönteni, mint egy hónappal ezelőtt. – Bowling? – kérdőn a lányra nézett, amint leparkoltak az épület mellett közben elnevette magát. – Esélyed nem lesz ellenem drágám, de azért sok sikert – elég rég gurított, itt Fairbanksban pedig egyáltalán nem, de a szabályok mindenütt ugyanazok, és ha nem béna a pálya, akkor Rebecca nem nagyon fog labdába rúgni. Persze nyilván tisztában van vele, hogy egy vérfarkas ügyességével nem veheti fel a versenyt.
A kocsi is beleremegett, ahogy a lány betette az ajtót, de Egont ez jelenleg egyáltalán nem zavarta, mert gondolatban már éppen megnyerte a kettejük bajnokságát. Alig észlelte, hogy egymásba karoltak, és csak ment amerre a lány vezette. Azért teljesen nem kapcsolt ki, így hallotta a kihívás szövegét. – Rendicsek – úriember biztosra nem fogad, de tenne magára néhány ezer dollárt. Kár, hogy egyetlen bukmékert sem találna, aki hajlandó lenne kettejükre odsot adni. – Már tudom is, hogy mit fogok kérni - nem, nem tudta.
Hangulatos hely volt, amint beléptek kék fényárban kezdtek tündökölni, de valószínűleg a pályáknak majd gyújtanak egy sor lámpát, amint valaki igénybe veszi azokat, jelenleg viszont az emberek inkább beszélgettek és röhögcséltek, na meg ittak. A bowlinghoz elengedhetetlen tartozék egy korsó sör. – Jó helynek tűnik – bólintott Egon, miközben visszamosolygott a lányra. Szerencsére nem voltak túl sokan, de azért bőven elegen ahhoz, hogy Egon idegeire legyenek képesek menni a hangjukkal, szagukkal és egyáltalán a jelenlétükkel. Egy sör biztos segít… - Mit kérsz inni? Én a magam részéről bedobok egy Heinekent– eszébe nem jutott, hogy az őrzős agyrohasztó szer problémás lehet alkohollal, de hát egy sör nem sör, meg egyébként is bírja a piát. Egyetlen korsó meg sem kottyan vérfarkas szervezetének, és amúgy is úgy érezte nincsenek annyian, hogy tényleg be kelljen vennie a nyugtatót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 71
◯ HSZ : 418
◯ IC REAG : 353
◯ Lakhely : Fairbanks



Re: Arctic Bowl bowling center // Szomb. Szept. 24, 2016 12:55 pm





- Hé, állószobor! Ha már kialudt a tűz, ideje továbblépni! - ordítok a letekert ablakon kihajolva és megütögetem a kocsim oldalát jó hangosan..
Ez a mazsola csak szobrozik, szobrozik, elaludt a lángokkal együtt. Az én fejem bezzeg vérvörös. Becca-t telefonvégre kaptam kicsivel a farkas ráműtése után és addig beszélgettünk, amíg megegyeztünk, hogy elmegyünk sportolni. Nekem nem kell kétszer mondani, legyen az amerikai foci vagy könnyű pingpong, ott a helyem! A bowling is tökéletesen megfelel. A olyan pályán szívesen megdöntöm a fából lévő karcsú alakokat. Léteznek ilyenek nőben is, na, azokkal nem egy nagy élmény a golyóharc. Angelke is ezt imitálta legutóbb és bizony behajítanám, hogy leterítse az összes fabábut. A legszebb dobásom lenne.
- Elnézést, de a házaséletünkbe miért szól bele? - kiabál ki az anyósülésről az egyébként nagyon is csinos, vöröshajú nőci, aki valószínűleg még sminkelt, amikor az észosztás tartott, ezért nem kerülhetett sorra.
- A szerelem szép, de én a lámpáról beszéltem - üvöltök vissza és még a dudát is megnyomom, hosszan és többször, másik kezemmel pedig a pirosról zöldre váltott közlekedési fényre mutogatok idegbeteg mozdulatokkal.
Az egyterű kétfős legénysége végre rájön, hogy mire utaltam, észbe kapnak, hogy szabad az út. A férfi megadóan emeli a kezét, jelezve, hogy elnézést kér. Az állóháborúért is, meg az asszony tufa gondolkodásáért. Könnyen lehet, hogy egy ilyennel tekerte el a férje figyelmét a zöld út ténye elől. A kocsi megindul és követhetem a példáját. Nem voltam én mindig ilyen haragos sofőr. Egy sima, egy fordított, egy kanyar, egy egyenes, aztán a szabó mellett balra. Sarki bowling, ez lesz az. Amikor kiszállok, fejembe csapom a sapeszt, ezt a szürke svájci darabot, amibe nemrég beleszerettem. Az idő testhezálló, úgyhogy egy szürke pólóban villantom meg a kibővített tetkóimat, amikből már az alkaromra is jutott. Az egyetemen szerencsésebb a hosszúujjú, itt viszont lehet testfestékkel dicsekedni.
Peckesen, szinte Sir Lancelotként vonulok be az épületbe. Ahol megbeszéltük, ott már érzem Becca szagát. A pirosra érett almákból kikandikáló kukacok vak szemeire! Véres kardot hozott, azt a hímet csábította ide magával, aki majdnem átlökött a halál csapóajtóján. A pultos kezeibe beleszámolom a pontos összeget és amikor benyitok, már az ajtóból megpillantom a kedélyes párost.
- Azt ismeritek, mit mond Hófehérke a szülés után? Azt terveztem, hogy egy férjem lesz és hét gyerekem, de fordítva sült el a dolog.
Két férfi, egy elesett. Legutóbb ez történt és most is érzem magamban, hogy a farkasomnak nem romlott el a memóriája. Pontosan emlékszik, hogy múltkor orvul támadott rá ez a pökhendi hím. Most is felveszi a startpozíciót, görbíti a hátát, hegyezi a füleit, szemtől szembe áll a harcimarcival. Vicsorogni kezd, míg én csak vigyorgok. Becca-ra nézek és a veszélyre fittyet hányva szemezek vele. Nem bántóan, csak úgy, hogy nem kerülöm a tekintetét. Úgy áll ott, mint aki a tenger mélyén lebeg egy búvárketrecben és épp készül megsimogatni a nagy fehér cápát, a vizek gyilkosát, a vérengző fenevadat. Bátor nő, hogy ezt megszervezte, csak épp nem tudom, melyikünk halálát kívánja jobban? Középkoriasan becsületes és egyenes, megadta az esélyt, hogy a csatabárdot elássuk vagy olyan legyen, mint a kósza pletyka: egyik fülünkön be, a másikon ki. Aztán jöhet az Ave Maria a Clay Cemetery-ben. Ha már így, akkor az Arthur király kerekasztala mellől kerek seggel felpattanó őrzőhöz szólok:
- A női lovag azért lovagina, mert szexista megjegyzéseket teszünk a nemi jellegére? Tulajdonképpen van logika a szervezésedben. Aki fél, hogy bomba lesz a gépen, amivel átszelné az eget, az vigyen magával még egy explozív erőt, mivel elég kicsi az esélye annak, hogy két pokolgép kerül fel egy vasmadárra.
A béke nagy harcosa bizony két időzített bombát hozott és azt hiszem, már megy a visszaszámlálás. A félelem nem környékez meg, az azonnali reakció iránti vágy annál inkább. Még a rendkívül megnyugtató teremvilágítás sem segít ezen, nem hatja meg a farkasomat és gyanítom, az ellenfélét sem fogja. Már most ellenfélnek nevezem, hisz az, egy vetélytárs volt, akinek a tulajdonáért már nem versenyzek. Ez már csak a büszkeségről szól, amit fel kell dolgozni. A részünk, nem tagadhatjuk le, nem harcolhatunk ellene. Csak mellette.


// zsebszöveg Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 661
◯ IC REAG : 623
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Arctic Bowl bowling center // Hétf. Szept. 26, 2016 6:26 am

Egon, Jay & Becca



*Egésze jó kedvem volt míg Egon rá nem mutatott az aznap esti gondra. Addig szerveztem a dolgokat hármunk között oda és vissza, hogy a telihold teljesen kiment a fejemből, az igazság az, hogy rá sem néztem a naptárra és nem is tartottam számon, mikor telik meg az ezüstkorong arca. Noha gyakran kiültünk Egonnal a ház elé esténként míg jó idő volt még, nem jutott el a tudatomig soha, hogy a hold mikor kerekedik és mikor soványodik. Persze amikor teljesen megtelt azt azért észrevettem mert olyankor Egon eltűnt a játszmatábláról, de mindez az életem részévé vált, természetesnek vettem, nem úgy ahogy kellett volna. Szerencse, hogy nem jött velünk szembe semmi, és előttünk sem volt autó mert a kormányra csaptam.* -Basszus!*Olykor kicsúszik, istenem hát én is emberből vagyok, jólesik szitkozódni és csapkodni bár ez nem jellemző rám, amióta Alignak megáldott vagy átkozott az örök türelmesség csomagjával, még annyira sem. Most viszont kibukott, de vettem egy mély levegőt és anélkül, hogy bepánikoltam volna, szépen visszarántottam a kocsit a saját sávomba. *-Oké Hamupipőke, hazaviszlek mielőtt visszaváltozol…..ez pici képzavar volt.*Ráncoltam a homlokom mire az önkéntelenül kibuggyanó szöveget értelmeztem, elmosolyodtam mert el is képzeltem Egont ahogy kirohan a házból pucéran és beveti magát az erdőbe már szőrösen és vicsorogva. Szívesen vele mentem volna, de nem hiszem, hogy jó ötlet telihold idején a farkasoktól hemzsegő erdőbe mennem, még Egonnal sem. Igazából nem is akartam tudni mit csinál olyankor, életbe lépett a struccpolitika. *-Tudom, béna vagyok, de szeretem. *Bocsánatkérőn mosolyogtam rá, nem vagyok nagy kihívás és talán ő mit elmondása szerint jó játékos, nem fogja élvezni, hogy a porba aláz, de valójában nem is ez volt a célja a mai estének. Akkor persze mikor szerveztem, nem vettem számításba a teliholdat, így egy kicsit macerásabb lesz, és utána tövig rághatom a körmöm azon izgulva, hogy összetalálkoznak-e az erdőben, már nélkülem és az én, Teréz anya békítő programom nélkül. Mindez természetesen nem akadályozott meg abban, hogy felajánljak egy számomra szinte teljesíthetetlen feladatot, és Egon minden kárörvendés nélkül nyugodtan tervezhesse a kívánságát. *-Ja, mindjárt gondoltam.*El sem mertem képzelni mit találhatott ki, de abban biztos voltam, hogy ha meglátja Jay-t, rögtön új dolgok fognak eszébe jutni. Szerencsére, legalábbis reméltem, hogy Egon teljesen felhúzott pajzzsal leledzik, mert nem fogja megérezni a bennem egyre gyülemlő feszültséget amit a várt találkozás gondolata generált. Kényelmesen megült bennem a gondolat miszerint mazochista vagyok, hogy elébe megyek egy vélhetően kitörő egymás torkának ugrásnak, aminek a közepébe én fogok belepottyanni és jó eséllyel kapok egy maflást is ha kettejük közé állok mikor robban, és ez még az enyhébb változat volt amit hirtelen elképzeltem, belépve a már-már meditatívan kéktenger feelingbe. *-Igen, állítólag remek hely.*Ráhagytam, nem jártam még itt de utánanéztem és a mai áldásos netforgalomnak, alkalmam volt jó néhány véleményt elolvasni a helyről. Nagyon remélem, hogy nem mi fogjuk lehúzni a többszörösen veszélyes és véres hely szintjére. *-Egy narancslevet kérek, köszi. *Egyetlen pillanattal később eszembe jutott, hogy Egonnak nem kellene alkoholt innia, még sört sem, de nem tudtam hogyan magyarázzam meg miért nem, ha rászólok. *-Öööö….mi lenne ha ma nem innál sört? Meg whiskyt sem.*Édesen, könyörgőn mosolyogtam rá abban reménykedve, hogy nem fog gyanút és nem kérdez vissza, de én tervezek, Jay pedig végez. Semmi köszönés, egyből poénra veszi, amin nevetnék is felhőtlenül, de nem itt, nem most és nem Egonnal magam mellett. Mögött. Hol van? *-Szia Jay!*Szavaimmal együtt indulok el felé, de csak azért, hogy megelőzzem Egont és kettejük közé álljak. Nem visz az erdőbe Jay vigyora, tudom, hogy mélyen belül már megmozdult benne a farkasa…hmmm….szigorúan szó szerint, bár ha hangosan kimondanám biztosan kiforgatná a mondatot, akár egy egyujjas bundakesztyűt. Picit megtorpanok a második kérdéstől, vizuális típus vagyok, elnyílnak az ajkaim, pont mint egy bamba bocinak. *-Azt tervezem, hogy mindkettőt hatástalanítom. Vettem néhány leckét bomba szakértésből. Meg fogjuk beszélni.*azt hiszem bármelyik pszichiáter javára válna a mostani helyzet, az összes agyi tíz ujjukat megnyalná bármelyik a gyönyörűségtől. Gondolataim között szemforgatva megveregetem a vállam. Ügyes Becca, kirobbantod az utolsó világháborút. *-Egon! *A szólítotthoz fordulok, a kezeimet már emelem is fel, hogy esetleg akadályként használjam, mint egy kitámasztást a satu két fele között. Jó eséllyel összenyomnak. *-Azt szeretném ha kibékülnétek. Örökre. *Nincs mese, le kell győznöm bowlingban és akkor kívánhatok, csak neki ne ez jusson eszébe. A fenébe, miért kell nekem a saját síromat megásni? Egonra mosolygok, pont mint Jerry a sarokban kuporogva a vérszomjas Tom árnyékában.*



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Arctic Bowl bowling center // Hétf. Szept. 26, 2016 9:04 pm

Egon elvigyorodott a dühkirohanáshoz egyáltalán nem hasonlító megnyilvánulás miatt, de azért jól esett látni, hogy a váratlan helyzetekre, azért Rebecca is képes dühösen reagálni. Vagyis minden bizonnyal mérges lett egy kicsit, mert nem szokta a kormánykereket alapjáraton bántani, persze Egon pajzsa teljesen fel volt húzva, így nem tudta, hogy mi játszódik le pontosan a lányban, de nem is volt érdekes. A jelenet egyébként is magáért beszélt. – Hát, így is lehet fogalmazni – elővette százhetven éve eltemetett arisztokratikus gőgjét, és hanghordozását, csak, hogy egy kicsit elszórakoztassa barátnőjét, vagy éppen felcsessze. – De azért, ha lehet próbálj meg a mi sávunkban közlekedni. Tudod nem lenne jó, ha épp haldokolnék és közben ránk jönne a telihold – biztos fordult már elő az utóbbi évszázad során, hogy ilyen szerencsétlen véletlen történt, de valószínűleg az őrzők szépen elsimították a dolgot.
- Hamu… - Egon megjátszott sértettséggel fonta keresztbe mellkasa előtt karjait, és mereven, megbántott tekintettel nézte a lányt, és közben mélyeket szusszantott. – Ez nem volt szép. Férfiúi becsületem megkívánná, hogy párbajra hívjalak… ha kétszáz évvel korábban élnénk, így viszont megelégszem azzal, hogy az első kört te állod – mivel illett a témához, még mindig játszotta a kékvérűt, az elején kicsit talán döcög, de hamar bele fog jönni, amennyiben lesz még alkalom az este folyamán múltidéző karónyelésre.
- Hát, mi tagadás nálam is vannak jobb játékosok – megvonta a vállát, már a normál beszédstílusával válaszolva, és a lányra mosolyodott. – De ha gondolod, majd adok néhány hasznos tippet. Az elsőt ingyen és bérmentve máris megkapod. Képzeld… a bábukat kell ledönteni. Hm? – kérdőn bólogatva tekintett rá, és arca elárulta, hogy a lánytól valami borzalom nagy felismerést várt, és legalább akkora hálálkodást. Jó, hát most a nyakába nem ugorhat, mert vezet, de majd ha kiszálltak illő lenne méltón megköszönnie a felettébb hasznos tanácsot.
A bowling terem kellemes volt, a színek jók voltak és a hangulat is úgy tűnt remek. Természetesen volt bárpult, ahonnét lehet rendelni, így Egon nem is sokat bámészkodott, egyből kinézte magának. Még szerencse, hogy cipőt nem kellett cserélniük a pálya miatt, amikor a belépőt kicsengették.
- Hogy mi? – Egon értetlenül visszanézett egy pillanatra, miközben megindult a piáért és a narancsléért, de úgy gondolta biztos csak a telihold miatt aggódik, és ezt egy legyintéssel elintézve, már ismét a pult felé vette az irányt. Mögötte felcsendült egy ismerős hang, egy hímé, és mint mindig, most is valami iszonyat szar szóösszetételt dobott be. Egon megállt, bár ez nem teljesen igaz, hiszen megmerevedett. Egyik lába előre volt nyújtva, míg a másik épp a lépést befejező szakaszban volt, szerencsére még érintve a talajt, mert félő, hogy különben eldőlt volna, mint egy kisikló vonat. Szemeit lehunyta, és a düh egy szempillantás alatt árasztotta el szívét, lényét, és bestiáját. Acsargó ketrecbe zárt fenevad próbált a másik energiáinak ugrani, de szerencsére Egon pajzsa teljesen le volt zárva, így a fenevad nem tudott nekifeszülni a másik energiáinak. Egyébként is csak a hímen keresztül értesült a betolakodóról. Nem lehet, hogy csak képzelte? Még nem látta, csak hallotta. Előfordulhat, hogy az elméje játszik vele csupán csúnya tréfát? Bizony előforulhat. Egon újra elindult a pult felé, közben magában elkezdett dúdolgatni elég hangosan, így a beszélgetésfoszlányok, amik elértek hozzá nem voltak tiszták. – Egy korsó Heinekent, meg egy narancslevet – köszönés gyanánt biccentett, aztán a rendelés leadása után mereven bámult előre, mígnem megkapta az áhított italt. Fizetni azonban még nem fizetett, először húsz másodperces küzdelem során letolta torkán a korsó sört, aztán kért még egyet, majd végül némi borravalóval megspékelve rendezte a számlát. Mély levegőt vett, lehunyta a szemét, megfordult kezében a két pohárral, aztán a barátnője felé pillantott. – Fenébe – homlokráncolva morgott dühösen az orra alatt, majd lendületes léptekkel megindult a beszélgető duó felé. Nincs mese, szép dolgokra kell gondolnia. A sült kacsa egyből beugrott az elméjébe, és közben azt a képet vetítette maga elé, amikor a Vesztes a saját vérében fetreng a kórház padlóján. Igen, igen, igen. Remek. Ez jó, ez hat. Ismét el kellene érni ugyanezt… nem, nem. Nem. Csak semmi méreg, nyugalom és sült kacsa, meg a Vesztes, amint hörögve fetreng a padlón. Igen, ez már jó. A harag bár nem múlt el, valamelyest csökkent, elvégre a hím semmiféle veszélyt nem jelent sem Rebeccára, sem rá. Múltkor leharapott kézzel elintézte, most is menne, de nem itt, nem most. Túl sok ember van, és ha itt jön elő a fenevad, a falka nem lesz olyan elnéző, főleg, ha emberi áldozatok is lesznek. Élethalál kérdése… saját élethalál kérdése, hogy ne akarjon neki esni. Nehéz lesz, piszok nehéz. A gondolatok pörögve rohamozták meg elméjét, és pillantok alatt Rebecca mellett termett. Vadul kicsapódó kézzel nyújtotta a narancslevet barátnője felé, eredménye ennek az lett, hogy az ital egy negyede kicsurrant, valószínűleg a legtöbb Rebecca ruhájára, de Egon ezt észre sem vette a merev Vesztes fixírozás miatt.
Egon hallójáratain keresztül eljutott a saját neve elméjébe, amit nyilvánvalóan Rebecca ejtett ki, így összepréselt ajkakkal a lány felé fordult, majd összezárt állkapoccsal megszólalt. – Igen? – fogai fehéren villantak a félhomályban. – Tényleg? Én meg azt szeretném, ha a Vesztes – itt dühös nyájassággal a hímre nézett – megdögölne, de végleg. Záros határidőn belül. Drágám te mit szólsz ahhoz, amit én szeretnék? – a személyes névmást erősen megnyomta, miközben a lányra pillantott barátságtalanul. Kezében a korsó sör vészesen közeledett az összeroppanás határához, de ezt a tényt Egon időben észrevéve lazított szorításán, majd mérges tekintettel szájához emelte a korsót, és ledöntött egy adagot a torkán. Összességében egész jól bírta, elvégre egyetlen fenyegető mozdulatot sem tett a hím felé. A sült kacsa meg a vérben úszó Vesztes képe megtette a hatását.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 71
◯ HSZ : 418
◯ IC REAG : 353
◯ Lakhely : Fairbanks



Re: Arctic Bowl bowling center // Szomb. Okt. 01, 2016 2:58 pm

Minden stand-up comedy-s vagy önjelölt közönségszórakoztató rémálma, ami itt történik. A mókázásra a legerőteljesebb reakció is csak egy köszönés. A vigyorom nem fagy le az arcomról, de már nem is őszinte. Csak azért tartom, hogy mutassam, ha más nem, legalább én örülök magamnak és én értettem a viccet. Becca azért ilyen (de)koncentrált, mert valamire készül. Érezni rajta, hogy most teríti ki a térképet az asztalra és rábök a kincsesláda helyére. Aztán meg is indul, ahogy a hím a pulthoz. Fel se vette, hogy szóltam. Az energiája nem ér ide, így gondolom, ő se szagolta ki az enyémet.
- Hékás, alkohollal öblíted le a lakatot, amit az agyadra zártál? Kipp-kopp, forró vizet a kopasztól!
Nekem háttal van, de ez nem akadályoz meg abban, hogy a kopogtatást imitáljam a kezemmel. Engem is forró vízként ért az, hogy levegőnek nézett. Becca köszönését csak később viszonzom, Egon marasztalása az első. Az agyam azt mondja, hogy most vegyem fel a nyúlcipőt, mert az utolsó csepp már belehullott a pohárba. Ha maradok, a túlcsordulás okozta özönvízig juthatunk el, abba pedig bele szokás halni. A farkasom viszont nem tűri, ha nem tisztelik meg legalább ennyivel. A hím reakciójától függően folytatódnak az események, de a lány köszöntése nem marad el, sem a bombajó kérdés.
- Helló, édes, hogy vagy képes? Mi a zöldkalapos kobold nyikorgó térde kalácsáért gondoltad úgy, hogy itt akarsz túsztárgyalást folytatni?
A hangomban érezheti, hogy eléggé elmarasztalom. Ha Egonnal beszélgetni kezdünk, az gyaníthatóan rövidesen metakommunikációvá válik és az öklök nemzetközi nyelvét vesszük elő. Ha nem a farkasaink kezdenek vadóckodásba. Az enyém készen áll, de nem rohan az alkoholista után. Várja a támadóját. Emlékszik arra, hogy kezdődött múltkor. Mikor végre szembefordul velem a vetélytárs, az arrogáns egyed, a kiállhatatlan, attól a pillanattól kezdve Rebecca szemeit szem elől tévesztem. A fenyegetést figyelem, a járulékos veszteségek - értsd földi halandók - eltörpülnek mellette. Felveszem az alapállást és bejáratom a lábaimat. Jobbra és balra, kis ugrásokkal, mellkashoz emelt, ütésre és védésre egyaránt kész karokkal készülök a nagy dumapartira.
- Sörös Shawn, találóbb nevet adtál magadnak, mint én neked, pedig erre ritkán akad példa.
Most nem vágom orra elé a bajnoki aranyövet, hiszen az egy korábbi énem volt, akit eltemettek. Most Jay, azaz J, mint Jéghegy Csúcsa érkezett meg és nem hagyja, hogy elérjék. Csak magasodik, megrendíthetetlenül áll a Titanic ellen. Egyik fél sem tudhatja előre, mi lesz az ütközésből.
- Ezen a meccsen a bíró jobban teszi, ha a kötélen kívül marad.
Becca szavai és kérése megindítóan hangoznának, ha kettesben lennénk. A dinoszauruszokat is megállításra késztető tenyérmozdulat épp olyan hatékony lehet, mint a filmekben. A vadállatok egy ideig nézik, mi nőtt az ember csuklójára, aztán támadnak. Kinyújtott karommal tarkótájékon megfogom Becca-t és lassú tolómozdulattal kitessékelem a ringből.
- Egyet tudj, Laza Leslie! Az asszonyodért nem harcolok veled. Ha képes vagy ágyúval a levegőbe lőni, tőlem is megkapod a katonai tiszteletadást.
A farkasom közeledik, ahogy én is csökkentem a távolságot. Érzem, hogy már felhajtottam a járdára, de a fenevadam diktálja a közlekedési szabályokat és őt nem érdekli semmiféle rendőrjárőr. Támadásra készen áll és az igazat megvallva nehezen tudom elképzelni, hogy az egymásra vicsorgás háborút feloldó és békét elhozó kézfogásba torkollik. Amennyiben a feltételeket el tudom fogadni, én hajlom erre, de egyelőre inkább a vihar előtti csendet érzem. Szemeim éberen figyelik a hímet és ha nekiállna megtenni az első hadmozdulatot, akkor nem leszek rest becsúszni és a lábak kirúgásával próbálkozni. Isten óvja Amerikát!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 661
◯ IC REAG : 623
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Arctic Bowl bowling center // Hétf. Okt. 03, 2016 4:16 pm

Egon, Jay & Becca


* Egon elővette az angolját a fiókból. Hirtelen nagyon karótnyelt lett, nem túl gyakran fordult elő de amikor igen, jól szórakoztam. Jól állt neki, az arcának vonásai is rejtettek némi angolságot, főleg amikor kicsit megemelte a fejét. Amúgy is halál komolyan tudott nagy marhaságokat mondani, most sem tudtam eldönteni, hogy viccel vagy bosszantani akar. A „basszusra” nincs mentségem, én szúrtam el a szervezést, de mentségemre legyen mondva, Egon nem szólt róla és Jay sem jegyezte meg, hogy a mai este sanszosan karmolósba fordul. Én meg nagy naivan, holdtöltére hoztam össze két vérfarkast, hogy kibéküljenek egymással. Gondolatban megveregettem a vállam a remek munkáért, holnap meg mehetek beteglátogatóba. Mi is történik ha egy vérfarkas pont teliholdkor haldoklik? Hol van ez az őrzők kézikönyvében? Csak egy pillanatra fordultam felé, hogy szúrós tekintetemet rávessem, ez nem akadályozott cseppet sem abban, hogy sávot váltsak, immár a jó irányba. *-Pipőke. De. Hamupipkőke szép volt, érezd bóknak, de azért még meghívlak. …és köszönöm az előzékenységedet. *Tényleg nem volt szép de pont ideillett, nem véletlenül bukott ki belőlem, minden egybevágott. Időre hazasietés, átváltozás, megvolt a hintó is a kocsissal, szerény személyemmel. Ja, és akkor a herceget még nem is említettem. A harmadik személyt aki a mese egyik hőse lesz. Most kezdtem csak felfogni, hogy milyen mélyen benne vagyok a kakiban, ebből hogy jövök ki még rejtély volt előttem, de olyan sokszor emlegettem már azt, hogy szeretem a kihívásokat, hogy a sors komolyan vette és megajándékozott vele. A legnagyobbat kaptam, nehogy reklamáljak. *-Ó, köszi! *Gyanútlan voltam és már mosolyodtam el mikor kinyögte a „hasznos tippet”. *-Tééényleg? Nem mondod! Ki hitte volna…és akkor nem is golyóval játsszák hanem nekünk kell becsúszni?*Tócsányira kerekítettem a szemeimet és csodálkozóra fogtam magam. Hogy ez az Egon milyen humoros. Míg megérkeztünk és bementünk, azon merengtem és reménykedetem, hogy a szavaim nem válnak majd valóra ha a két farkas összetalálkozik, mert az is lehet, hogy az egyik, vagy a másik a tekebábuk között találja magát és a végén ott jön vissza ahol a golyók. Bár, Jay nem igazán férne be. Rémképek peregtek lelki szemeim előtt, de aztán a remény újra feléledt bennem amikor eszembe jutott, hogy _nem történhet semmi_ hiszen Egon kapott a csodalöttyből és minden bizonnyal Jay is, bár nem követtem nyomon és igazán rákérdezhettem volna, de most már mindegy. Szervezésből egyes. Azt teljesen biztosra vettem, hogy Egon kapott, mert szorgalmaztam, és ezzel azt is, hogy már túl van a lenyelésén, de nem lenne jó ha az alkohol szétáradna a vérében, ki tudja mennyire befolyásolja. Még a pulthoz érkezése előtt szóltam neki, kértem, hogy ne vegyen magához alkoholt, de nem jutott el hozzá teljes mértékben a hangom, viszont nem ismételhettem meg mert közben Jay megérkezett és éreztem a vihar előtti, gyanúsan békés nyugalmat és enyhén erősödő csokoládé ízt a számban. Jay aurája lengett körül, míg Egon veszélyesen elzárta magát. Remekül alakul minden, nem estek egymásnak az első pillanatban, még lehet ebből jó is. *~Ugye?~*Kettejük közé állok remélve azt, hogy tán engem kihagynak a szórásból, lehetek én a sorompó, az égig érő fal, vagy a trükkös tükör amin keresztül csak látják de nem érinthetik egymást. Felváltva figyelek mindkettejükre, Egon nagyon csendben van, Jay nem veszítette el a szó – és rímcsavarását. Szívesen belemennék én is és bár értékelem a lelkesedését, nem veszem fel a lapot az asztalról.* -Nyilvános hely, békés, kellemes. Tisztára mint egy Zen templom és végre pontot szeretnék tenni az i-re. *Egon megérkezik s bár a pajzsa teljesen fel van húzva, tudom, hogy benne akkora vihar kavarog mint a Katrina. Már mindkettőjükhöz szólok és elrebegem a kívánságom, de rá kell jöjjek arra, egyikük sem a mesebeli aranyhal. A visszaszámlálás elkezdődött, de elég filmet láttam ahhoz, hogy még lássak esélyt a megfelelő drótok elvágásához az utolsó előtti másodpercben. Jobban örülnék ha több időm maradna, de szegény őrző percekkel főz, hozott anyagból. Kapkodom a fejem, Jay szorítón belül érzi magát, Egon meg a korsót szorongatja, félő, hogy elroppan a kezében, de én most ezért drukkolok, mert akkor nem kortyol bele. Nem a fenét. Amikor látom, hogy emelkedik az ivóedény, hozzáugrom, hogy megakadályozzam. *-NEEEE! Nem szabad alkoholt!*Két kézzel fogom meg a korsót és Egon kezét, hogy visszatartsam, de már a szájánál van. Húzom mint az öregapó a répát, közben Jay-nek is válaszolnom kell.* -Kötélen belül maradok, én leszek a villámhárító és…..te Egon meg nem jót szeretnél, nem tetszik amit mondasz. Ne igyál kérlek szépen.*Pattogó ping pong labdának érzem magam .* -Jay, ne ugrálj és tedd el az ágyút. Most szépen leülünk. Jó?!*Gyanítom itt az életben nem lesz köztünk bowling meccs. Nem hagyom magam kitolni a két farkas közül, angolnaként bújok ki Jay keze alól és maradok ott ahol vagyok. *- Mindketten fontosak vagytok, csak másképp és utálok két tűz között táncolni, szóval az én kedvemért legyetek olyan aranyosak, hogy kibékültök. Semmi okotok nincs arra, hogy gyűlöljétek a másikat. Én mondom, hogy nincs okotok rá, úgy hogy elássuk a csatabárdot és olyan helyre ahol soha nem találjátok meg, hogy kiássátok. *Ismét a kezeimet használom kitámasztó rúdnak, ha elérem Jay-t és Egont is egyszerre a széttárt karjaimmal, akkor a tenyereim a mellkasuknak feszülnek. Itt nem lesz semmilyen háború, vérontás, karleszaggatás. Toppantok is a lábammal, hogy jelentőségteljesebb legyek. A pultos már gyanúsan méreget minket, egy nagyfiú pedig – egy bowling teremben is vannak kidobó emberek? – kiegyenesedik a pult sarkánál és árgus szemekkel figyel. *-Semmi gond, csak….véleményt cserélnek a fiúk.*Kicsit emeltebb hangon szólok, hogy elaltassam a gyanakvást és nagyon remélem, hogy a kezdődő pánik nem remegteti meg a hangszálaimat.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Arctic Bowl bowling center // Szer. Okt. 05, 2016 11:20 pm

- Igazán nincs mit - orrfennhordásos stílusban válaszolt, kicsit talán még mindig játszatná a sértettet, de egy idő után túl fárasztóvá válik az egyenes tartás. Meg hát az arcát is pökhendien kell tartania, ami szintén energiaveszteséggel jár. A bowling jó sport, már ha egyáltalán annak lehet tekinteni, igaz mostanában nem játszott, de elég nehéz elfelejteni. Majdnem olyan, mint a biciklizés, annyi különbséggel, hogy a bowlingban az a jó, ha minden bábu eldől, míg a kerékpározásnál inkább hanyagolni kellene a járókelő bábfigurák feldöntését. Valaki persze ebből is sportot űz figyelmetlenségével, de akárhogy is, gyalogos gázolásért nem jár pont. Egon már magában nevetett, amikor a lány kiejtette a száján a „köszi”szót, és talán egy huncut csillanás a szemeiben is meglátszott, de szerencsére Rebeccának az útra is kellett figyelnie, nem csak rá, még ha ez némi féltékenységet is szült Egonban. - Ehm… hát, nem tudom miből következtetted ezt ki, de ha becsúszol eskü, utánad csúszok - nem, nem fog, de csak mert akkor valószínűleg kidobják őket, mivel látják, hogy szándékos. Ha csak Rebecca szentségteleníti meg a pályát, akkor viszont rá lehet fogni, női tudatlanságára, vagy ügyetlenségére, vagy csak egyszerűen arra, hogy beszorult az ujja a golyó nyílásába, és az magával rántotta. Utóbbi persze csak a rajzfilmekben működik, de hivatkozni lehet rá, hátha a biztonsági személyzet nem túl jártas a bowling témában.
Szerencsére ahová jöttek, ott van alkoholfogyasztás, így minden probléma nélkül elindulhatott a pult felé, persze Rebecca szerette volna megakadályozni benne, valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag. Ki érti a nőket? Talán a tőr átok miatt úgy gondolta, hogy nem tenne jót neki egy lerészegedés, pedig tudhatná, hogy Egon marha jól bírja a piát a regenerációnak köszönhetően. Még a pulthoz érés előtt meghallotta a gyűlölt hangot, de elhitette magával, hogy csak képzelődik, viszont amikor visszafordult, a Vesztes már ott állt teljes valójában, és ha nem ette meg az agyát valami Dél-Amerikai bogár, akkor az elméje minden bizonnyal a valóságot közvetíti felé. Nem különösebben érdekelte, hogy Rebecca szervezte vagy véletlen, mert a lényeg úgyis csak annyi, hogy a hústorony ott állt Rebeccával szemben és beszélgettek. Hát remek. Nem akarta egyből elítélni a lányt, de kilencvenkilenc százalékig biztos volt benne, hogy ő követte el azt a hülyeséget, hogy kettejüket egy helyre csábította.
- Röhög a vakbelem, a te beleid viszont múltkorában egészen közel álltak hozzá, hogy napvilágot lássanak - a Vesztes megnevezés rá illik, nem pedig Egonra, de a fafej képtelen ezt belátni. Egon hangja haragtól csepegett, söröskorsót tartó keze feszült merevséggel szorította az üveget. Még szerencsére idejében felfogta és lazított a szorításon, majd inni készült belőle, de Rebecca hangja úgy tört elő, mint vulkánból a láva, és Egon döbbent csendben nézte, ahogy a lány próbálja a szájához emelt korsót eltéríteni. Mivel olyan fontosnak tűnt ez számára, így a hím leengedte a kezét, egyébként sem akarta, hogy kilögybölődjön az ital. - Mi a jó franc van veled? - kérdezte inkább kíváncsian és értetlenül, mintsem haragosan.  A jelenet annyira komikus volt, hogy majdnem el is mosolyodott, de aztán eszébe jutott a Vesztes, és újra felé nézett, haragtól izzó tekintettel. Rebecca további beszéde azonban ismét a lány felé fordította figyelmét, és mivel barátnője határozottan a hisztéria nyomait mutatta, így Egon egy porcikáját sem mozdította, amikor a Vesztes kitolta őt kettejük közül. Hát, tolta volna, ha nem kapálódzott volna vissza minduntalan, de kábé olyan hatásfoka lehetett, mintha a dagályt kislapáttal akarnák visszaszorítani. Talán egyből neki kellett volna a Vesztesnek esnie, amiért a barátnőjével így viselkedik, de teljesen megértette miért akarja eltávolítani, és ezt igazán jó pontnak könyvelte el. Attól persze még rühellte. - Kivételesen egyetértek a beszélő szekrénnyel. Talán tényleg jobb lenne neked a ringen kívül - a hangja persze elért hozzájuk, akárhol is kötött ki, és amit hallott az annyira hatástalan volt, és annyira összeszedetlen, hogy Egon haragját némileg félretéve, kérdőn a lányra tekintett. - Téged begyógyszereztek? Mi a fenéért ne ihatnék? - megerősítve szavait gyorsan le is döntött a torkán egy adagot mielőtt még Rebecca az antialkoholisták szent harcosaként józan életre tudná kárhoztatni. A Vesztes szavait felfogta ugyan, de mivel a pajzsa teljesen fel volt húzva, így nem érezte, hogy őszintén beszél-e, viszont az arca hitelesnek tűnt. Nem mintha bármikor is komolyan megfordult volna a fejében, hogy Rebecca otthagyná őt ezért a hústoronyért. Viszont a féltékenység alattomos dolog, akár tudat alatti is lehet. A fene sem tudja, de mindenesetre Egon teste megfeszült, és figyelmét már nem vette le a hímről… egészen odáig, amíg Rebecca megint bele nem kezdett valami agyament békítő hadjáratba. - Jól van - kezdett bele enyhe ingerültséggel. Bestiája a ketrecben körbe-körbe járt, néha vicsorogva, de Egon mélyre zárta, még csak azt sem hagyta neki, hogy a másik vérfarkas jelenlétét érezhesse. - Oké, rendben. Béküljünk ki? Miért is ne, végül is felnőttek vagyunk igaz? Beszéljük át a dolgot, hm? Tudod mit, nekem van jobb ötletem - Rebeccára nézett. - Bowlingozzunk inkább. Elvégre azért jöttünk nemde? És tudod mit, csavarjunk is egyet rajta. A győztes fogja eldönteni mi legyen. Ha én nyerek, nem akarom többet látni a Vesztest. Rebecca, ha te nyersz, akkor hajlandó vagyok kibékülni, vagy akármi is az, amit akarsz - indulatosan a lányra nézett. - Ha pedig Le… a Vesztes nyer… mondj egy feltételt - nézett a hímre feszülten mérges tekintettel. Ha elfogadhatót közöl, akkor Egon a kezét nyújtja felé megpecsételve a szerződést. Természetesen nem állt szándékában veszíteni, de vérfürdőt sem akart rendezni egy nyilvános helyen, mert akkor saját élete is veszélybe kerülhet. Nem, ha egyszer összefutnak egy félreeső helyen, majd elintézik a dolgot, addig meg elég neki, ha soha többet nem kell találkoznia vele.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 71
◯ HSZ : 418
◯ IC REAG : 353
◯ Lakhely : Fairbanks



Re: Arctic Bowl bowling center // Csüt. Okt. 06, 2016 9:01 pm

Becca egy szokatlanul idegen és bénító békítő jelenség egy olyan találkozás során, mint amit Egonnal élünk meg. Egók fognak itt harcolni, már most is vívják a vad csatát.
- Zen buddhizmus füleimnek, de azt ugye tudod, hogy mindkettőnknél van radír és a pont csak akkor marad meg, ha egyikünk sem racskázza ki!
Én nagyon örvendek buddhista megközelítésnek, de azt semmiképp sem szeretném, hogy Becca oldódjon fel a nirvanában. Ha Egonnak mennie kell, a nője mérföldekkel a béka feneke alá kerül, ha nekem kell mennem...nos, az nem Bajnokhoz méltó. Ahogy a lány ugrik és felveszi a versenyt az árpából kinyert terméket hordozó üvegedénnyel, olyan imádnivalónak mutatkozik, hogy ha a szívemet nem foglalta volna le egy rendkívüli nőstény, most szeretnék bele az őrzőcskébe.
- Ha jól sejtem, másféle piát gondol bele a szádba.
A nyugalom italát én már megittam és akkor szükség is volt rá. Ha Egon legurítja a torkán a tollas piát, akkor eljöhet a béke. Alkohollal keverve kiszámíthatatlan, hogy mi történik, ezt Abigail is megmondta nekem, én pedig közöltem, hogy évtizedek óta nem érte erjesztett nedű a torkomat és nem a békepohárral fogom megtörni a jeget.
- Az én beleim köszönik szépen, remekül vannak, dolgoznak, ahogy kell! A sánta farkast pedig hamarabb utolérik, ha autóval mennek utána.
Emlékszem ám, hogy ugrándozott el onnan. Szégyenteljesen, míg én félholtan is büszke állapotban kerültem Dr. MacGowan kezei közé.
- Rebecca, nem érdemes figyelmen kívül hagynod egy olyan pillanatot, amikor ő és én egy véleményen vagyunk.
A tolás alól kibúvó nőcskét rendre utasítom, mert ha játssza itt a játékvezetőt, akkor a nyaka meggörbül és bármelyikünk is okozná, nekem fájna. Ne legyen ő villámhárító! Nem is olyan rég mér belenyomtam volna az elektrosztatikus kisülésemet, most már inkább megkímélném tőle. Nem bánom, ha sok csapást kibír, de én nem akarok a támadói között lenni. Emlékezzen csak vissza a Vörös Holdra! Ha akkor nem akartam vérét ontani, mikor ő az enyémre szomjazott, hát most lenne másképp?
Egon megteszi a kockázatos lépést, felhajtja a piát. Egy sör nem sör, a medve nem játék, a vérfarkas főleg nem. A tollas ital viszont igen. Szerintem Abigail még örülni is fog, hogy kézzelfogható tapasztalatot viszünk arról, hogy keveredik a készítménye a komló szüleményével.
- Tiszteletet és megbékélést elhozó ágyúszóról beszéltem! - tisztázom Becca-val, hisz tudom, hogy amikor csűröm, csavarom és szárazra tekerem a kimosott szavakat, akkor néha a fürdővízzel együtt a gyermek is kiöntetik.
A nő olyan beszédet tart, hogy háborúkat folytató királyok, elnökök és tábori szakácsok is megirigyelhetnék. Az ő kedvéért ugyan nem lennék képes ilyenre, annyira azért nem kerültünk közel egymáshoz, de a kanjára hathatós szavak értelmét örömmel veszem tudomásul. Igenis van okom arra, hogy első vérig akarjak ölre menni azzal, aki orvul a hátamnak esett és a területen történő megjelenésemet vonja kétségbe. Egy lyukért küzdöttünk ketten, most pedig az emlékezet és az erő vív ádáz harcot. Egy vérfarkas szaglása elől pedig egy csatabárd sem rejthető el, sajnos.
- A lovacska úgy dobog, mintha zavarná, hogy kefélik.
Ez a szerep Egoné, nekem akadt másik pacim, olyan, aki szereti is az említett tevékenységet tőlem és nem harcol ellene, hanem kívánja. Amior egy civilt, percéletű emberkét akarna bevonni a sors, Becca megelőz minket és szavakkal penderíti el. Mosoly a jutalma.
Egon szavait végighallgatom, nem vágok beléjük, mint kéjenc olló a napi bulvár félpucérnős rovatába. A versenyre való kihívás olyan vigyort csal az arcomra, ami feloldja az alapállást is. Az ujjaim már emelkednek és felveszik a golyóbis formáját. Ördögvillát mutatok, így fogadom el a felkérést!
- A másodlagos cél valóban az volt és egyetértek, a sportot állítsuk az elsődleges cél szolgálatába!
A feltételek megszabását el tudom fogadni. Ez az igazi tét! Ha a nálam egyszerűbb és idősebb bundás pajtás viszi el a kupát, a megszabott büntetést/díjat megkaphatja. Becca lenne az igazi nyertes, remélem, hajlik az egyezségre, amennyiben le tud győzni két farkast.
- Nos, ha ismét dobogóra állok, akkor követelem, hogy fogyaszd el a hozott piádat és tiszta fejjel dönts a sorsról, ami összesodorta kedvesedet, téged és engem!
Azt hiszem, kellően korrekt ajánlattal álltam elő. Nincs más hátra, mint befizetni a nevezési díjat és a golyójátékra felkészülni. A testemben roppant pozitív folyamatok indulnak el, ahogy kihirdetésre kerül a verseny, már akkor, ha a trió képes elfogadni. Tejelés után a dobósorhoz járulok, hogy amikor enyém lesz a gurítás, taroljak, mint elefánt a kerámiagyárban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 661
◯ IC REAG : 623
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Arctic Bowl bowling center // Vas. Okt. 09, 2016 6:25 am

Egon, Jay & Becca


*Egon adta a kékvérű angolt és élvezte, én nem különben. Jól állt neki de csak azért mert nem vettem komolyan és azt hiszem ő sem. Valójában nem tudtam volna elképzelni őt felnőttként abban a kastélyban ami nem-kastély, ahol a gyerekkorát töltötte, öt órai teázás közben, eltartott kisujjal fogva a csészét, miközben scones-t falatozik. A felelőtlenül tett ígéretemre még rá is kontrázott és ennyiben maradtunk. Azért szép lenne ha véletlenül összejönne és amilyen gyakorlatlan voltam a bowlingban, még el is tudtam képzelni magamról. Szerencsére épségben megérkeztünk a bowling terembe, néhány perccel később már kételkedtem abban, hogy egy karambol nem lett volna jobb. Bár Egon pajzsa fel volt húzva – ezt abból tudtam,hogy nem éreztem a csokoládé ízét és illatát – a dühe szinte kézzel fogható volt, nyúlós és ragadós. A legapróbb porcikámban is éreztem, Jay-ét nem különben, de ő egészen másképp reagálta le az egész találkozást. Belőle most is dőlt a humor, de azt hiszem ezzel csak olajat öntött Egon tüzére. *-Azt próbáljátok meg! Nincs radírozás! *Félelemmel vegyes határozottsággal adtam ki a parancsot, akár egy első napos tanító néni. Féltem, mert nem tudtam mi lesz ennek az egésznek a vége, féltem mert utáltam a véres játékot, és épp ezért határozottnak kellett lennem, hogy tudják, az én kedvemre tesznek mind ketten ha hagyják magukat kibékíteni. Erre persze még nem dobtam be az adu ászomat, de azt csak végszükség esetén teszem. Hamarosan úgy is eljön. Úgy éreztem jobb nem fűzni semmilyen elmarasztaló kommentárt egyikőjük verbális támadásához, jobb ha nem bonyolódunk bele a dolgokba ilyen szinten, csak haladjunk előre. *-Ott a pont!*Egon kérdésére Jay is válaszolt és felé intettem a fejemmel magyarázatot adva arra, miért fogom két kézzel a söröskorsót mikor utálom a sört. *-A dililöttyre nem jó az alkohol.*Megadtam hát a szakszerűnek nem mondható gyógyszerészeti utasítást a majdnem mosolygós kérdésre, ami lehetett volna sértő is ha nem csomagolja be olyan édesen. Szóval csak ne igya meg, ez a lényeg, de most, hogy említve lett fennhangon, kezdett gyanús lenni Egon viselkedése. Ha löttyel ilyen, akkor anélkül már szétszedte volna Jay torkát úgy, hogy biztosan ne végezzen félmunkát. Azon kezdtem merengeni, hogy talán még egy adagot kellene kérni, Egonnak ez nem elég, alapjáraton is épp elég ideges és erőszakos ha Jay áll vele szemben, vagy csak megemlítem beszélgetés közben, Alignak tőre erre hét lapáttal tett rá akár a mesében, arra viszont hét adag kell a tollas miazmából. *-Mi lenne ha nem emlegetnél ilyen történeteket? Kérlek!*Jay felé fordultam picit és kérlelőn néztem rá. Épp elég a jelenléte, aminek a hatásaival meg kell birkóznom, nem hiányzik még az is, hogy mindezt szóval fokozza. Kettejük között álltam és egy tapodtat sem voltam hajlandó arrébb menni, csak akkor kerülök ki a farkasszorítóból ha megfognak és kiraknak, de akkor visszamegyek a képzeletbeli ablakon. Elképedek. Ketten egy ellen. Tényleg jól hallottam, hogy Egon egyetért Jay-el? A ruhásszekrényként emlegetett megerősít és elsöpri a bizonytalanságomat, sajnálatos módon azonban pont olyasmiben értenek egyet ami ellenem van. Ha én kimászok közülük akkor itt kő kövön nem marad, és jól tudom, hogy Jay-nek ,már csak egy húzása van és ha eljátssza akkor repül Faribanksből, azt pedig nem akarom. Egon meg….nos talán nem kockáztatná a falka vezetése, hogy hónapokra leamortizálják a gyógyítójukat, de semmiben sem lehetek biztos. Még a halálban sem, jó példa erre Alignak. *-Nem hagytam figyelmen kívül, értékelem, de nem most. Maradok.*Kötöm az ebet a karóhoz, jelen esetben a farkasokat a békejobbhoz…mancshoz. *~Fenébe, miért olyan bonyolultak a férfiak, a vérfarkasok? A kettő együtt kész káosz, akár az óvodában, csak itt vér fog folyni. ~*Már a vér gondolatára is libabőrös leszek, hol járt az agyam amikor ezt kitaláltam? Amit főztem meg kell ennem, elég nagy falatot dobtam be, rágódom rajta rendesen. Egon pedig a fülén ül.* -Mert nem szabad a…..*Be sem fejezhetem. Egont másodszorra már nem tudom visszatartani attól, hogy legurítsa hőn áhított sörét. Leengedek mint a lufi, ez ma már sehogy nem fog összejönni. Csak a jó Isten tudja mi fog ebből kisülni. Nem szerettem volna Egont kísérleti nyúlként prezentálni Abigail-nek, de nagyon úgy tűnik, hogy az lesz belőle. Az ágyús dologra felismerés csillan a szemeimben, bólintok „Az más, oké az jöhet” címszóval, viszont Jay másikmegjegyzésére megpróbálok nagyon szigorúan, nagyon sötéten, baljóslatúan tekinteni rá. Ez a lovas hasonlat nem tetszik, viszont lovat ad alám és azzal száguldozom békítő bíróként, pláne, hogy a gyeplőt nem ereszthetem el miután Egon gyanúsan gyorsan és engedékenyen ment bele. Sejtem, hogy nem fog tetszeni amit utána terít elénk, de már annak is örülök, hogy egyáltalán hajlandó végighallgatni. Lelkesen bólogatok a kérdésre, igenléseimet szavai közé fűzöm.* -Igen, béküljetek ki……felnőttek vagytok……beszéljük át légy szí…..remek, bowlingozzunk! *Elmosolyodom, vigyorgok, előre iszom a vérmedve bőrére, majd mindez szép lassan leolvad az arcomról. Egon olyasmivel áll elő ami nekem nem tetszik. A szerencsére bízni hármunk jó kapcsolatát egyenlő a halállal, pláne ha az én szerencsémet nézzük. Reménykedve fordulok Jay felé, hiszen most minden rajta áll vagy bukik, én nem kapálózhatok, Egon egyértelműen letette az alapokat az én részemre is, már csak abba bízom, hogy Jay teljesíthető feltételt szab, olyat ami az én előnyömre válik. Szívszorongva várom és amikor megkapom, nem is tudom igazán, örüljek neki vagy sem. Jay feltétele nem fog a célba hajítani, csak egy kis időnyerés, óvatos de inkább a biztosra megy. Én tudom, hogy Egon tiszta fejjel is hasonlóan vélekedik Jay-ről mint most, csak akkor vissza tudja fogni magát, azt hiszem most én fogom vissza és a hely nyilvános mivolta. De, értékeljük azt ami van, beérem Jay ajánlatával, az is jobb mint a semmi meg a torokharapás. Szeretem Egont, az életemnél is jobban, de most azt kívánom, hogy ő veszítsen.* -Oké.*Egy kisebbfajta lemondó sóhajjal dobom be a kezem a közösbe és várom a másik két mancsot a tetejére. A tekintetembe csempészem a „miért nem ittad meg még a löttyödet?” kérdést mikor Egon felé fordulok várakozóan. Mert most már biztos vagyok abban, hogy spórolt, na de mire? * -Áll az alku.*Amint meg van a feltételeket szentesítő pacsi, bízva abban, hogy amíg nem dől el semmi, kettesben hagyhatom őket, elindulok a pulthoz, hogy befizessem a pályánkat. Ott készségesen, de bizalmatlan méregetéssel az iménti jelenet miatt utalják ki a bal szélső pályát ami közelebb van az asztalokhoz és közlik, hogy cipőt kell váltani. Bólintok és visszamegyek a fiúkhoz.* -Ez a mi pályánk.*Mutatok a hozzánk közelebb esőre, majd a pult felé.* -Cipőt kell cserélni. *Megfogom Egon kezét és húzom magammal mielőtt még valami ellenkezést bedobna. A pultnál újra a méregetéssel szembesülünk, a nagy darab fickó minden izma olyan feszes a készenléttől, hogy mindjárt elpattan mint egy sokat használt húr. Én érzem a visszafogott indulatok áramlását magam körül. *
-Hányas? *Felváltva néz ránk a cipőosztó, a vendégeknek tartogatott mosolya olyan akár egy vonalzóval húzott vastag vonal ami mögé az amerikai álom fehér kerítésléceit festették. *-Harmincnyolcas.*Az én méretemmel nem lesz gond, de a fiúk….*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Arctic Bowl bowling center // Csüt. Okt. 13, 2016 9:14 pm

Jó hát Egon nem értett semmit, ezek ketten meg úgy tűnik, hogy valamit értenek. Miért nem ihat alkoholt, miért kellene másféle italt a szájba gyömöszölni? Komolyan olyan érzése volt, mint az egyszeri óvodásnak, aki olyan kifejezést hall, amit nem tud hová tenni, és alapból sértésnek veszi, még akkor is, ha valami pozitív dolog hangzott el. Legszívesebben a szekrényt megfojtaná, míg Rebeccával szívélyesen elbeszélgetne, hogy mi a jóisten volt ez az egész. Rá persze nem tudott haragudni, de nagyon fura volt. Inkább hagyta annyiban az egészet, de szerencsére a lány felvilágosítást nyújtott. - Ja, hát arról meg is feledkeztem - megvonta a vállat, de azt nem közölte, hogy még nem itta meg, mert aranyos volt a lány, ahogy próbálta elhárítani a két vegyület kombinálását.
- Lövésem nincs miről dumálsz - ennyivel el is intézte a sántás történetet, persze nagyon jól tudta, hogy mire gondolt, de marhára nem akarta adni alá a lovat. Egyébként is az a nap dicsőséges pillanatot hozott, hiszen a Vesztes vérben úszva fetrengett a földön, ami Egon törékeny lelkét csodálatos megnyugvással töltötte el korábban, most mégis fékeznie kellett magát a Szekrény jelenlétében. - Ja, teljesen felesleges sánta farkasokról mesélni, amikor valaki épp csak életben maradt másvalaki kegyéből - a fenébe is, talán be kellett volna fejezni, amit elkezdett, akkor nyugodtan bowlingozhatna és nem kellene a Vesztest elviselnie. A kacsa és a vérben úszás persze segített, ahogy valamicskét az is, hogy végre közös nevezőre voltak képesek vergődni, igaz pont Rebecca rovására, aki minden erejével küzdött a vaskos karok kitessékelő mozdulatai ellen.
- Igaza van - fordult a lány felé, de Rebecca makacsabb volt, mint egy átlagos öszvér, és a maradás mellett tette le a voksát. A nők olyan kitartóak, ami néha baromi jó, de jelen pillanatban inkább idegesítő volt. Nem ő tehet róla persze, hogy Egon mérgessé vált, vagyis… hát közvetve igen, mert ő szervezte kettejüket ide, de mindegy.
A pia egy részét felhörpintette, és várta a reakciókat. Mivel nagyon jól tudta, hogy nem vette be az idegnyugtatót, így nem is probléma a sör, de élvezettel nézte a lány megkésett reakcióját, és beletörődését. - Amúgy… nem ittam meg az idegnyugtatót, szóval nem gáz, ha iszok - a dühe mellé jól esett egy kis mókázás, főleg amiatt, hogy egy időre meg tudott feledkezni a Vesztes jelenlétéről, és az egész idióta helyzetről, amibe került… csalták. A Vesztesre kevés figyelmet fordított, a szavai többnyire csak zsongásként hatottak el hozzá, mivel többnyire azon merengett vele kapcsolatban, hogy milyen jól festett a kórház padlóján a saját vérében fetrengve.
A kibékülésre tett kísérlet, majdhogynem - de inkább nem - jó úton halad, de Egon belevisz némi felhőtlen gyerekkori versengést is. Igaz, hogy felnőttek, de a vérfarkasokhoz képest, még mindketten igencsak gyerekcipőben járnak. Más kérdés, hogy a bowling olyan dolgot fog eldönteni, ami már korántsem gyermeteg, de ha ez kell hozzá, hogy a hím végleg lekopjon, ám legyen.
- Nagyszerű - közölte a Vesztes felé fordulva és kíváncsi tekintettel várta, hogy vajon mi lesz a feltétele. - Eh… - fancsali képet vágott, de aztán arca kisimult és a kezét a hím felé tartotta egy vetélytársi kézrázásra. - Rendben. Ha nyersz, megteszem amit kérsz - igaz előtte szépen be fog inni sörből, de a Vesztes ebbe a részbe nem kötött bele, ráadásul Egon nem is hitt abban, hogy bármelyikük is le tudná győzni. Rebecca is áldását adta az ötletre. - Nagyszerű - fordult a lányhoz és szélesen elmosolyodott, majd a kezét a kinyújtott kézre helyezte.
A lány elindult a befizetnivalót lerendezni, addig kettesben hagyva őket. Egon nem érezte szükségét, hogy társalgást kezdeményezzen, így némán álldogálva iszogatott, egészen gyorsan letudta a korsó sört. Mire Rebecca visszaért, már nem volt piája. A lány közölte melyik a pályájuk, aztán miközben a cipőcserét emlegette kézen ragadva magával húzta. Legalább lesz mire letenni az üres korsót. Ahogy odaértek, le is tette az asztalra, nem sokat törődve azzal, hogy ennek nem itt lenne a helye. A kidobó féleséget egy jól irányzott csapással meg lehetne borítani, nem igazán ellenfél, hiába van kigyúrva, ezért Egon nem is foglalkozott vele. - Negyvenhármas - közölte unottan, majd, ha megkapta a cipőt, akkor bedobta a sajátját, ráírták a nevét, aztán felhúzta a kapottat. Rohadt büdös volt, de nem volt finnyás. Rosszabb cipőkben is botorkált már az évszázadok során.
- Drágám, kíváncsi vagyok, hogyan fogod megoldani, hogy ne kelljen többé találkoznom vele - közölte elgondolkodva, és a szavai előrevetítették, hogy úgy érzi ő fog nyerni. Elindultak a kijelölt pályára, majd hamarosan Egon elindult egy újabb korsó sörért. - Hozok még egy sört, addig találjátok ki hány kört gurítsunk - majdnem mindegy volt, de nem kellene túlzásba vinni, mert a telihold hamarosan eléri őket. Akkor pedig az atyaúristen sem tudná megállítani kettejüket, hogy vérfürdőt ne rendezzenek a jelenlévők között, miközben a fenevadak elszabadulva egymást szeretnék szétszedni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 71
◯ HSZ : 418
◯ IC REAG : 353
◯ Lakhely : Fairbanks



Re: Arctic Bowl bowling center // Hétf. Okt. 17, 2016 8:13 pm

Ezt most úgy megmondta, mint az Osztály, vigyázz! c. filmben Tia Carrere. Aztán pedig menekülhetett a megvadult diáksereg elől. Csak egy vigyor a válaszom, egy igazi J, mint Jókedvűen Oda-se-bagózó vigyor. A legmókásabb pillanat, amikor Becca és én egyként beszéljük rá a hímet az absztinenciára. Ennél már csak az viccesebb, amikor Egonnal értek egyet. Az előbb megtörtént, bekövetkezett. Ilyen csoda ritkán esik meg a történelemben, úgyhogy jól meg kell jegyezni.
- Azt is lehet, ha már ilyen értetlen fülekre találok.
Kellemetlen lehetett végigháromlábazni a kórházon. Farkas formájában, amire egy résen lévő biztonsági őr még rá is lőhet. A jelentésben pedig ott kellett díszelegnie Egon részéről az "Én kezdtem" mondatnak. A "Folytattam" se sokkal jobb, de az már csak önvédelem és talán ez az én nagy szerencsém. Az erejét megmutatta, de én sok mindenben felülmúlom, úgyhogy a tiszteletemet nem vívta ki. Amikor kegyről beszél, a farkasom megint felmorran. Ő is érti ám a nüanszok mögötti szándékot.
- Őkegyelmessége részéről a jóindulat annak volt köszönhető, hogy eszébe jutott a szemfüles kórházi járókelők előtti tetszelgés retorziójának lehetősége, nemde?
Ha eljutottunk volna a halálig, az tiszta küzdelem lett volna. Túlélem a Vörös Hold idején a Becca-testű Alignak támadását, aztán egy hét kóma után a kórházi ágynál a nő párja aprítana hagymás-tört krumplivá? Kissé Darwin-díjas történetnek hangzott volna. Nem így lett, de azért az igazságot ne nyeljük le keresztben. Kegyről szó se volt. Az idővel futott versenyt a rossz lelkiismeretű támadóm.
Amikor kiejti a száján, hogy nyugivarázs szempontjából még józan, akkor gondolkozom el, hogy nem kéne nekem is bevetnem a meditációs technikámat? Tanultuk, mint minden rendes harcos. Nem, ilyenkor egyszerűen nincs rá idő, a farkasom rángatna ki a chi-szobából és rólam elrugaszkodva ugorna a támadóm nyakának.
- Akkor ujjakat a lyukakba, aztán döntsük meg, amit kell! - szólok a tárgyra térve.
Nem ragozom tovább, hogy megvan a konszenzus és elindultunk egy olyan úton, amin ha nem veszünk össze, akkor még a végére is érhetünk! Most újabb történelmi pillanat kacsint ránk: mindhárman egyetértünk! Kéz a kézen, azon meg a harmadik. A nyugtázások megerősítenek abban, hogy senki nem ironizált, komolyan gondolják. Lehet, hogy Egonnak múltkor is söröznie kellett volna. Nyugilötty? Háh. Egyedi szervezete lehet, hogy neki ez használ.
- A neveket már leprogramozták vagy még bediktálhatjuk? Én a J, mint Jaköklelés művésznevet kérném köszönettel!
Ez magában hordozza a mindent elsöprő hatalmat, amivel két vállra akarom fektetni a bábukat és a büszke vad felszegett fejét is elképzelem. Hm, igen találót találtam ki ismét, meg vagyok elégedve magammal.
- Én a fent említett urat két számmal meghaladom, de ha azt mondja nekem, hogy békatalpat nem tartanak, akkor egy cseppet morcossá válhatok - szólok a pultosnak és a minket méregető biztonsági csávónak is.
Tény, hogy nagy lábon élek, a 190 feletti testmagassághoz kell az a 45-ös méret, különben kissé aránytalanná válhatnék, a gnómokat pedig kevéssé kedvelik a nők, hehe.
- Pajti, kíváncsi vagyok, hogy fogsz ítélni kellően leszedált állapotban - szólok és Egon vállára teszem a kezemet.
Mindketten bizonygatjuk itt, hogy nem a másik nyer és főleg nem Rebecca, hanem mi. Ha csak az egók méretét kéne összehasonlítani, akkor elég kemény csata bontakozna ki. A kérdés lényegét én is értem. Ez a nap nem alkalmas egy hajnalig tartó, visszavágós, ki-ha-én-nem, de "most már aztán tényleg" versenymaratonra, mert a bowlingklub hentesüzemmé változna és az ilyen jellegű munkásságunkat a Falka nem igazán díjazná.
- Ms. Bookhouse, ha 1 órára összebirtokoljuk a pálya dobálási jogát, utána még pont lesz időnk a kiértékelésre, mielőtt farkast kiáltanánk.
Én ezzel megválaszoltam: annyi kört gurítunk, amennyi belefér a négy fertályba. Két fél literes (miért nem árulnak itt egészet?) ásványvíz kell majd a torkomba, úgyhogy én is becélzom a pultot. Becca-t nem hívom meg semmire, az a párjának a tisztje. Egy kis adag motoszka akad még a gyomromban, mert ha elszabadul a pokol, akkor kénköves tűzzel égetünk meg itt mindenkit, de aztán Lucifer minket is bevág egy pezsgő jacuzziba és mivel nem csak rajtam múlik, de ha rajtam múlna, akkor se lenne sokkal szerencsésebb a helyzet, az estének sajnos kétféle kimenetele lehet. És remélem, hogy nem két félben fogok innen kimenni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 661
◯ IC REAG : 623
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Arctic Bowl bowling center // Szer. Okt. 19, 2016 9:54 pm

Egon, Jay & Becca



*Ezek ketten sosem fogják abbahagyni, míg szusz van bennük, oda- odamondogatnak egymásnak. Csak kapkodom a figyelmemet és próbálom visszafogni őket, de persze nem megy. Két vérfarkas egy bowling teremben, ilyen is csak nekem juthat eszembe, és akkor az ellentétekről még nem is tettünk említést. Egyébként az egész kórházas történetet mindhárman másképp látjuk. Egyiknek sem adok igazat. Egon kezdte az igaz, de nem volt oka rá. Jay csak védekezett, bár lehetett volna neki is több esze, de persze az a francos álomtőr belecsapott a leves közepébe. Másrészt Egon az utolsó pillanatban észbe kapott, szerintem miattam és, hogy elkerüljön egy nagyobb bajt, magára húzta a vizes lepedőt azzal, hogy megmutatta magát. Jay ezért maradhatott, ezért kapott még egy esélyt, mert bár benne volt a buliban, a nagyja Egonon csapódott le, aminek én ittam a levét bőséggel. Viszont Egon távollétében volt kivel múlatnom az időt, többek között a kezemen lévő tetoválás bábája Jay volt. Szóval nem firtatok én semmit sem, mert van elég vaj az én füleim mögött is. Az ilyen dolgokat jobb magunk mögött tudni. *-Nos ha megbeszéltétek, el is felejthetjük. Új lappal indul mindenki, emlékeztek ugye? *Békítő showra jöttünk, nem véletlen, hogy nyilvános helyre hoztam a találkát, remélhetőleg tanultak a korábbi esetből és visszafogják magukat, ebben pedig segíthet a nyugilötty. Tényleg, kellene adni neki valami normális nevet, mindenki csak jelzőkkel illeti, pedig Abigail megérdemelné, hogy Nobel-díjat kapjon érte, ahhoz pedig név dukál. Szóval mondjuk Tupilek-díj jár a Farkasfű főzetért, vagy a Tollvarázsért, esetleg az Álomölőért. Vagy egyszerűen legyen csak az ami, Farkasvér nyugtató. Míg ezen elmerengek, Egon eljut arra a pontra, hogy bevallja amiről szerinte tök felesleges lett volna beszélnünk. Nagy szemeket meresztek mikor eljut a tudatomig, hogy Egon _még_nem_vette_be_a_nyugilöttyét. *-De gáz, mert még bevehetted volna. Most cseszhetjük.*Utóbbit már szinte némán, alig hallhatóan tátogom, mert nem szeretek nyíltan, idegen emberek és farkasok füle hallatára káromkodni, másrészt….másrészt meg nem illik. A fejemet ingatom, nem értem miért szabotálta el, hiszen korábban beszéltünk erről otthon és mondtam is, hogy biztosan lesz megoldás, és akkor benne volt. Kettesben nem volt probléma, nem szoktam felidegesíteni de ha valamiért mégis izgága lenne, elég ha csak megérintem, ha rám néz, élő nyugibogyó voltam de csak Egon számára és a jelen helyzet szerint korlátozott szinten. Jay társasága mesteri fokozat volt. A megoldás korábbi makacsságom terméke, a kettejük között maradás, még akkor is ha szét akarják tépni egymást. Vagy közéjük dobom a bowling golyót. Jay ujjas támadását már fel sem veszem, az is lehet, hogy most éppen nem jutott eszébe engem ugratni, inkább az előttünk álló farkast és őrzőt próbáló feladatra koncentrálok. Rácsaptam a kézfogásra és megindultam, hogy helyhez kössem magunkat. * –Az ég legyen velünk és az összes angyal, Tapsi Hapsi és a Gyalogkakukk.*Volt némi reményem Egon sörivásával kapcsolatban ami azért jutott eszembe mert olyan kis könnyedén beadta a derekát Jay-nek. Egonnak a sör olyan volt mint újszülöttnek az anyatej, nem ártott inkább használt, talán nyugilötty helyett az is beválik, spiccességében hajlamos tán olyasmit megígérni amire egyébként nem lehet rávenni. Ebben volt minden reményem mikor nagy sóhajjal visszaérkeztem a cipőcsere utasítással. A feszültség tapintható volt, nem szóltak egymáshoz, Egon csak a söröskorsójával váltott pár kortyot, én pedig most éreztem azt, hogy lenyomnék a torkomon egy pohár whiskyt. Jay kérdésére a pult mögött álló pasira néztem. Ha nő lenne, most minden bizonnyal tengernyi részvét tükröződne a szemeiben, így azonban azt hiszem cédának nézett amiért két pasival kavarok és feltételezte az iménti fogadásból, hogy én vagyok a tárgya. Kérdőn pislogtam, ő kelletlenül bólintott és bepötyögte a Jaköklelést.* -Oké, akkor a Beccát írja át Ütközőre, az Egont pedig….*Egonhoz fordultam, hagytam, hogy bediktálja amit szeretne, nekem már minden mindegy volt. Megkaptam a cipőt, fintorogva, két ujjal fogtam meg a kérgénél. Erőszakkal kellett elterelnem a gondolataimat arról a kérdésről, hogy hányan és milyen emberek lába volt bennük előttem. Jay kapott egy negyvenhatost, úgy rakták ki elé, mintha csak egy hamburgert kért volna.*-Negyvenhetes is van, ha esetleg ez szorítana öreg. *A tévedés szinte azonnal égetni kezdett, az a fickó nem tudja kivel beszél. Szerencsétlen. Felemeltem a kezem, félbehagyva a cipő nézegetést és a mutatóujjammal kértem időt. A szépen telerajzolt mutatóujjammal.* -Negyvenötös.*Suttogtam el a kívánt számot elhűlve, majd nekiláttam lecserélni a sajátomat. *-Én nyerek.*Közöltem Egonnal és most az sem érdekelt, ha kinevet, legalább jobb kedve lesz, ki tudja mire lesz elég. Az idő nem sokra az biztos és ezt mind a ketten, nagy egyetértésben hozzák a tudomásomra, el is pirulok. Az én saram, én voltam oly botor, hogy pont teliholdra datáltam a békítő showt, de Jay sem szólt semmit mikor elhívtam és Egon sem. Persze külön-külön is egyre gondoltak, hogy eltöltünk egy órát kettecskén, beszélgetünk, miegymás, s aztán mehet a buli. Együtt viszont már egészen más fekvése van a lánynak. *-Tudom, elszúrtam. *Sóhajtok nagyot és leteszem magam a kényelmes ülőalkalmatosságra míg a fiúk a kantinban vannak. Nekem van narancslevem valahol, majd azt iszom, remélem nem a véremet mire a játszma végére jutunk. Csak nézem a kijelzőt ami a pályánkhoz tartozik és olyan érzésem van, hogy rosszul olvasok, látok…de még sem. Jakölelő és Didi játszik az Egon által megadott név felett. *-Te jószagú hernyótalp. Mibe kevertem magam már megint?



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Arctic Bowl bowling center // Szomb. Okt. 22, 2016 11:42 pm

- Huh – Egon morrant egyet a Vesztes körmönfont kérdésére, majd egyáltalán nem őszintén elmosolyodott, ahogy a nagydarab hímre nézett. – Azon a pár másodpercen, amíg felszakítom a torkod… igazán nem múlott volna már semmi – hanyagul megvonta a vállát, és lekicsinylő pillantást vetett a másik vérfarkasra, miközben ajkai pökhendien lebiggyedtek, mintha csak egy útszéli koldust osztana ki, akinek kegyelemből adott némi pénzt, hogy ne éhezzen annyira. Persze világos, hogy piára költi, hiszen a hajléktalanok azért kerülnek az utcára, mert szeretik a szeszt. Egon pedig szereti a hajléktalanokat, mert azok senkinek sem hiányoznak. Sajnos Fairbanks közelében nem nagyon van város, ahol prédára lelhetne, saját településen pedig sohasem szokott vadászni…  talán az erdőben lehetne, de mióta Eeyeekalduk megjelent a színen, ez a lehetőség is ugrott. Talán át kellene térnie a kannibalizmusra és nála gyengébb vérfarkasokat elfogyasztani. Ez ellen nem lehet az alapítónak kifogása, de úgy érezte, hogy erre képtelen lenne. Elvégre a fajtársai iránt sohasem érzett étvágyat, valószínű, ha kipróbálná a megevésüket ki is okádná őket. – Hogyne drágám… tabula rasa – a lány felé fordult és szélesen elvigyorodott a szokásos nem túl őszinte fajtával, amikor nem ért egyet Rebeccával, de próbál úgy tenni, mintha a világon minden a legnagyobb rendben lenne. Természetesen a színészi képessége valahol a „ZS” kategóriás sztárok szintjén van, akik főállásban idült alkoholisták, mellékállásban pedig elfogadnak néhány gagyi filmben egy-két statisztaságot. – Ugyan már, az a lötty univerzális varázsszer – legyintett szabad kezével, amelyikkel épp nem fogta a söröskorsót – bizonyára csak hatásosabb némi alkohollal – amikor megkapták a cuccot említettek néhány dolgot vele kapcsolatban, de az már olyan rég volt, hogy Egonnak teljesen kiment a fejéből az instrukció pontos szövege. Valami olyasmi volt, hogy nem lehet teliholdkor bevenni? Nem… olyan nem volt. Lehet, hogy az alkoholt említették, amit Rebecca sulykolt? Kizárt dolog, miért ne lehetne a kettőt vegyíteni? Egyébként is úgy érezte, hogy a folyamatos sült kacsa aroma az elméjében eléggé lenyugtatja ahhoz, hogy ne essen neki a Toronyháznak, így a löttyre sem lesz szükség. Másik visszatartó erő a józanész, ami azt diktálta, ha itt kezdene balhézni… ha csak egyetlen ütést is mérne a Vesztesre, akkor az indulatok kordában tartása már lehetetlenné válna, ami átváltozással, néhány szemtanú halálával, és Egon esetleges likvidálásával járna. Ennyit nem ért neki a hím halála.
Megvolt a barátságos kézfogás, igaz Egon bestiája nem szívlelte az ártó szándék nélküli testi kontaktust, de azon kívül, hogy felmorrant a ketrecében nem tett semmi olyat, ami problémát okozhatott volna. A pultnál bemondták a számokat, Egon némán hallgatta a Szekrény marhaságát, és csak akkor szólalt meg, amikor Rebecca átadta neki a lehetőséget, hogy nevet válasszon magának. Semmi kedve nem volt ilyen marhaságokhoz, így vállat vonva kimondta azt a szót, ami jelen helyzetükben problémát okozhat. – Telihold – van olyan jó, mint a másik kettő, és legalább egyikük sem felejti el, hogy bizony időhöz vannak kötve. Az idő persze relatív, ha sörben kellene mérni, akkor úgy nagyjából hatkorsónyira vannak a totális katasztrófától. De lehet, hogy hétre. Ki tudja? Némán tűrte, hogy a Vesztes cipőméretben kettővel túltesz rajta, de nem tette szóvá, egyébként is kicsinyes magatartás lett volna, elvégre egyvalamit nem lehet testépítéssel növelni… jó, hát igazából a csontokon kívül van még valami, amit nem lehet ily módon fejleszteni. Egon azzal sem törődött, hogy a pultos hárommal akart rajta túltenni, de Rebecca még időben javított. Közönyös képpel fogyasztotta sörének utolsó cseppjeit, amikor meghallotta a Vesztes határozottan Egonnak címzett szavait, aztán megérezte a vállán a kezét. A mélyre zárt harag gyúlékony anyag, és csak egy szikra kell hozzá, hogy belobbanjon. Teste remegni kezdett az elfojtott indulattól, haragos tekintete a hímre szökkent, arcán torz vonások nyomai mutatkoztak, miközben a pajzsa levetődött a mélybe, szabadjára engedve energiáit és a farkasának szellemi részét. A düh nem átváltozásként csapódott le, hiszen annyira képben tudta tartani magát, hogy ez nem lenne a legjobb választás, de meg akarta büntetni a hímet arcátlanságáért, így hagyta, hogy a bestiájának jóval idősebb energiakivetülése a hímre vetődjön lehetőség szerint fizikai és mentális fájdalmat okozva a fiatalabb vérfarkasnak. Az energia förgeteg talán ötször erősebb lehetett a hím koránál, viszont Egon ezzel a módszerrel szinte sohasem szokott élni, mivel a bestia jobban szereti az átváltozásos kalandozásokat, és nem igazán szívleli, ha el kell hagynia a börtönnel egybekötött játszóterét. Ennek következtében a fenevad nem időzött sokat, leírt néhány kört aztán visszatért Egonhoz, hogy a ketrecéből acsaroghasson tovább a hímre. Tipikus öleb mentalitás. Egy-két másodpercnél nem is lehetett több az egész. Pontosan addig tartott, amíg a Vesztes fejében lecsengetek Egon dühösen ordibáló szavai. – Kurvára ne akarj fogdosni! – Egyébként a kiabálás remek levezetése a haragnak, mondjanak bármit az agyturkászok Egon határozottan megkönnyebbült, amikor szavaival és energiáival egy időben korsót tartó jobb kezével félresöpörte a hím vaskos kezét. Na igen, a dühöt fizikai reakcióval is nagyon jól lehet csökkenteni. – Hogyne drágám – szinte vidáman bólintott arra a téves feltételezésre, hogy Rebecca fog nyerni. Megtehette, elvégre külső szemlélő csak annyit látott, hogy egy férfi letaszította magáról egy másik fickó kezét, még csak nem is volt hirtelen mozdulat. Aztán kettejükre bízva annak a kérdésnek az eldöntését, hogy mennyit gurítsanak elillant a pulthoz egy újabb adag sörért. Mivel nem húzta vissza a pajzsát teljesen, érezte a Vesztes közeledő energiáit, így jobbnak látta kerülni egyet a megkapott sörrel együtt. Nagy ívet írt le, és aztán visszatért barátnőjéhez. – Hm… mintha nem ezt diktáltad volna be – idült vigyor kerekedett a képén miközben a lányra nézett. - Ki kezdi? Névsor szerint haladunk? Mert akkor én leszek az utolsó. – Jobb is, ha kettejük után jön, mert akkor tudja, hogy mit kell túlszárnyalnia.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 71
◯ HSZ : 418
◯ IC REAG : 353
◯ Lakhely : Fairbanks



Re: Arctic Bowl bowling center // Szomb. Nov. 05, 2016 6:27 pm

- A pillangó szárnya képes úgy csapkodni, hogy tornádót keletkeztessen a világ másik végén. Hatás nincs ellenhatás nélkül, ezt bizonyára te is tapasztaltad.
Megéltem a büntetésemet, nyilván Egon is az övét. Attól nem gyarapodik az izomtömegem, ha megtudom, milyen malomkövet akasztottak a nyakába, ezért nem kérdezem, csak megpendítem. A versenynek és a műsornak mennie kell, ez a világegyetem alaptörvénye. Ha a jó nem küzd, hogy még jobb legyen, akkor az enyészet gyomra fogja befogadni és a végén már csak csontváz marad. Becca még próbálja játszani a békebíró szerepét, Bölcs Salamon akar lenni, aki kardvágás nélkül tesz igazságot.
- Új nyerőlappal indulok, mint Zsugás Jimmy a hazárdbarlangban, világos!
Mert az nem kérdés, hogy akármilyen tiszta az a lap, nekem kell győznöm. Ha béke van is, egyenlőség nincs. Arra szükségem sincs. Az őrzőcsaj káromkodásán el kell kezdenem nevetni. Amilyen finom kis jelenség, ez irtó durván hatott tőle. Megpaskolom a hátát.
- Úgy látom, Ms. Bookhouse egy Villon-kötetet vett le a polcról!
Az öreg francia néha elfelejtett szájat mosni. A világirodalom egyik gyöngyszeme, ez tagadhatatlan. Amúgy én nem aggódom ennyire. Egon csinált valamit magával, kiürítette a tartályt vagy megtöltötte a gyomrát, mindegy, a lényeg, hogy még mindketten állunk a lábunkon és nem ketrec nélküli ketrecharc műfajában indulunk a mérkőzésen. A Türelem Tósztja nélkül is el tudta érni az állapotot, kezd növekedni a szememben. Már majdnem kinőtte magát a csizmából. Becca egy szénhidrátbombát játszik el, annyira édes, ahogy harmadikként beszáll a kézcsomóba. Vigyor a jutalma, aztán elsőként rántom ki a kezemet, hadd repüljenek az emlegetett, mennyekben avagy képernyőn éldegélő lények.
A névadási procedúránál Becca is kreatív. Ahogy elnézem őt, nem a fémgolyó és a műanyag bábuk koccanására gondolok a név alapján. Sokkal inkább két másik ütközőre, olyan fajtákra, amik kellően formásak és történetesen a csajra vannak ránőve. Egon birtokolja őket, nekem két másik, de legalább olyan formás ütköző jutott, amikért és amik gazdájáért odáig vagyok és vissza. Bizony ám, felültem a szerelemvonatra, ezért hagyok békét az ujjaskodónak. A nyugalom hamar elszáll, mikor megérzem, a pultos emberkedését. Élvezi a helyzetet. Nem illik őt kirántani a deszkák mögül vagy belepasszírozni abba, ebben a biztonsági személyzet és a rend éber őrei is egyetértenének. A farkasom nem így gondolja. A szöveg hallatán megfogja a pár sportcipőt és a fickó felé hajítja. Van ott reflex, a hátsó falon koppannak a csónaknak is beillő lábbelik.
- Még csak a számtévesztő manus által kiadott csukák szállnak alacsonyan. Leszel szíves teljesíteni a kérésemet!

Beállok a fazon elé, eltakarom, miközben Rebecca hátul suttog és mutogat.
- Ms. Pantomimnek jobb füle van, mint neked.
Hátrasuttogok, egyenesen a csaj szemeibe:
- És ugyanannyi ujja...
Egy kaján vigyorral toldom meg. Ismét jöhetnek a jól bevált kézimódszerek.
- Pedig volt már, akinek ez volt jó. Tessék!
Érzem a fickón, hogy még szövegelne, nem rettentettem meg teljesen. Egy kicsit rányomott a fékpedálra. Remélem, a gázról meg leugrik, különben én fogok ráugrani, illetve a farkasom és azt senki nem szeretné. Így is van közönségünk, mert a repkedő cipőkhöz nincsenek hozzászokva, gondolom. Becca-val megegyezünk és a kulcsszót Egon mondja ki. Lényeglátó egy pasas, értem én, hogy amikor hülyeségekkel próbál kötözködni, akkor is direkt fordítja ki a valóságot a sarkából. Komolyan veszi a helyzetet. Hát mi a rézfánfütyülő arany teáskanna felszálló gőze van velem, hogy meglátom a másik hím pozitív oldalát? Komolyan akarom venni az ellenfelemet, mert akkor lesz dicső a győzelem, ha sem felül-, sem alulértékeléssel nem vádolhatom magam.
- "A sebzett oroszlán is nyújtja karmát,
Ha mást nem, hát a földet tépve vad
Dühében"
Egy Shakespeare-idézettel próbálom meg arrébb lökni a söprögetésnek kitett karomat. A hangulatnak köszönhető, hogy még nem próbáltam meg rögtön rántani és gáncsolni, majd földharc keretein belül összepasszírozni a hímet. A másik tény, hogy jelenleg a pultost rühellem jobban, aktuálisan ő a terület legbosszantóbb egyede. Még ha meg is kaptam a kért méretet, végre, második próbálkozásra.
- Ha nem harapjuk ketté az időérzékünket, akkor nem szúrtad el.
Még nincs veszve a csata, konkrétan el sem kezdődött. A cipő rajtam, kéztördeléssel és a pálya felmérésével készülök rá a nagy meccsre. Ahogy ropogtatom az ízületeimet, Becca-ra sandítok:
- Izzítod már azt a sok ujjadat?
Az ízetlen tréfák ízét újra érzem és azt hiszem, jól fogok szórakozni a mérkőzés alatt. Amint megpillantom a neveket, agyamat a forró düh küldi el a trópusi éghajlatra. Becca csak egy szinonimát kapott, engem viszont az emlegetett soklábú gerinctelen lény környékezett meg egy illetlen támadással.
- Én kezdek, csak nem itt... - válaszolok Egonnak, aki a névadással megmondta a tutit, de a végére került.
Gyors hátraarcot követően villámokat szóró szemmel közelítem meg a pultot, majd két tenyérrel rácsapok és az azonosítót gyors pillantással leolvasva teli torokból ordítva közlöm mondandómat:
- Joshua, üzenem a főnöködnek, hogy nem kellene almafabétákat alkalmazni! Szóval írjak inkább én a névtábládra, mondjuk azt hogy J, mint Járóbeteg?
Tartásban nincs hiány, a fickó még áll a lábán. Csak a gyomra játszik öklöt, ami összerándult.
- Kérem, nyugodjon meg! Zavarja a vendégeket. Máris javítom.
Még egyet csapok és kifeszített mutatóujjal bököm meg a srácot úgy gallértájon. Zavarom én a vendégeket, zavarni is fogom, amíg a törpeállam a nagyhatalommal vív ostoba háborút. A szellem mezejéről diszkrét utalással terelem a haderőket a fizikai bántalmazás csataterére. Még csak felvillanó képként jelenik meg, ígéretként, jövőképként. A pult az egyetlen szenvedő alany, igaz, még nem repedt be, csak a cukorkás állványról potyogott le néhány ocsmányság a rengések hatására.
- Most kérsz elnézést és most pötyögöd be a javított változatot: J, mint Jobbegyenes!
Nomen est omen. Legalább ha ránéz a képernyőre, emlékezni fog. Utólag is, ezért máskor is szívesen jövök és pont nála fogok bejelentkezni. Érzem, hogy a torkában dobog a szíve, bár az arcán kevéssé látszik.
- Elnézést kérek... Már kész is.
A kis intermezzo után a startvonalhoz állok. Ha Becca nem reklamált, én egy szót sem emeltem a Didi miatt, amit nem ad ide, hanem odaadja, szóval elvileg vele kezdődik az ábécé.
- Ujjakat a szájba és szurok szurok hátán! - élek egy újabb utalással.
Tényleg drukkolok az őrzőcskének. Ha már elsöpörjük, legalább tegyen ki magáért és szerezzen szépséges pontszámokat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 661
◯ IC REAG : 623
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Arctic Bowl bowling center // Vas. Nov. 06, 2016 6:57 pm

Egon, Jay & Becca



*Lepisszegem Egont amikor megint a torkon feltépésről beszél. Úgy látszik ha Jayről van szó más nem is jut eszébe. De most ez nem a legjobb téma, sőt soha nem jó téma, csak tudnám hogyan szoktassam le őket erről. Ez a kibékítés is emiatt ötlött az eszembe, de a szervezőképességem valahol a béka segge alatt van. Ekkora blamázst, telihold idejére összehozni két mérges farkast akik ráadásul még ingerültebbek is az alaphangulatuknál. A vicsorgásom és a halk morranásom hajaz Egonéra mikor rám mosolyog. Ismerem már szinte minden arcát, ez az amelyikkel csak rám akarja hagyni az egészet de egyáltalán nem ért velem egyet.  Jobban örültem volna annak ha meg tudom győzni de mindketten olyan makacsok mint egy öreg és bogaras öszvér. Jay jó szokásához híven megint irodalmi stílusban zárja le a témát, ezen felbuzdulva ajánlom fel a tiszta lapot. Jó lenne ha húzhatnánk egy vonalat, amolyan határ félét, és átlépve elfelejtenénk minden rosszat, ellenségeskedést, ellentétet, utálkozást és vádakat amelyek eddig mérgezték a jó kapcsolatot. Mindketten fontosak a számomra, másképp. A baj csak az, hogy már az elején el lett szúrva az egész és félrement. Most ennek isszuk a levét, pedig milyen jó csapat lennénk hárman. A Három Testőr Alaszkában, már csak a kis negyedik hiányzik, az is lehet, hogy sokat dobna a történetünkön ha Jaynek lenne barátnője, egy dupla randi….talán Egon is megbékélne. Ám mielőtt ezt szóba hozhatnám még az alkohol és a varázslötty egymáshoz fűződő viszonyát kell ecsetelnem Egonnak, aki köti a kölyökfarkast a karóhoz.* -Nem Egon. A lötty pont úgy viszonyul az alkoholhoz mint te Jayhez. Csak gondold végig.*nem biztos, hogy ez a legjobb párhuzam, de a legegyszerűbb. Szóval tényleg cseszhetjük a mai estét.* -Villon? A Die Hardot néztem. *Meglepődve nézek rá, nem gondolnám magam annyira irodalminak ma este még Villonnal sem, és igen, én is szoktam káromkodni csak nem reklámozom magam olyan gyakran, de a ma este; végképp kivívta a szükségességét. Kezet fognak, náluk ez is ritkaságszámba megy, főleg, hogy egyik sem esik neki a másik torkának.  Azért mégis csak jó volt a nyilvános hely, talán ez elég visszatartó erő, ha én kevés lennék, bízom Egonban vagy nagyon szeretnék bízni benne. Nem tudom a lötty nélkül mivel nyugtatta le magát, de eddig sikerült, csak verbálisan támadott az is elég lagymatag volt hozzá képest. Szóval nagyon büszke vagyok rá. Ennek ellenére minden bájos és vicces figurához imádkozom amelyik éppen eszembe jut, hogy segítsen meg minket. „Elvágom” a fogadást,  megállapodást vagy akárminek is nevezzük, a lényeg, hogy szentesítve lett, és mindenkinek muszáj betartania akármi is legyen a vége. Már csak el kellett kezdeni, ahhoz viszont cipő kellett és nevek, Egon persze frappánsan emlékeztetett a bakimra, a fickó a pult mögött viszont nem arra gondolt amire én és gyanítottam, hogy az összes pasi körülöttem egészen mást képzelt ütköző gyanánt. Pedig elég prózai jelentése volt, kettejük között én voltam az ütköző, de azt hiszem elvesztettem a fantáziámat valahol a megérkezés és a barátságosnak egyáltalán nem mondható kézfogás között. A pultosnak meg a hallása veszett el, vagy egyszerűen csak most éli ki a vicces énjét,pedig aztán pont nem kellene. Elhűlök a szándékos vagy véletlen tévedésén, a szavain amivel pont egy vérfarkast kóstolgat a szerencsétlen.  Összerezzenek, aztán megint amikor a cipők repülnek, és megint amikor Jay ezer érc hangja felzendül. Ha Egon mellettem áll ráfogok a karjára, valamibe kapaszkodnom kell, nem látok semmit sem mert Jay háta mindent kitakar és a sárkánya jut eszembe, mert pont olyan verbális tüzet okád mint a rajzolt szörnyeteg a bőrén.  Még jó, hogy nem alkottam rá rózsaszín bugyit. Csendben, megszeppenve állok és várom ki a végét, elnevezésemhez méltón csak mutogatok a pasi felé, kikandikálva Jay méretes háta mögül, rázom a fejem, hogy jobb belátásra bírjam a pasit. Az ujjas poénra kényszeredetten elvigyorodom, nem a címzéssel van gondom hanem a jeges hangulattal, ami váratlan hurrikánként csapott le a helyiségre. A szívem a torkomban dobog és a fülemben dobol, a vérnyomásom talán a kétszázat veri, a megkönnyebbülés ami a vértelen cipőcserét követi, egy nagy sóhajjal lökődik ki belőlem. És nincs még vége.  Ez az este erről szól, villámokat dobálunk és elé állunk mert az olyan izgi. Csokoládé íze kúszik a számba, töményen mintha olvadtan kanalaznám magamba. Egon pajzsa a bokájánál, a keserűségi fokból gondolom ezt, rajta és vele gyakorolni már mesterré tett ezen a téren. Jaynek csak egy figyelmeztető pillantással kísért mondatot küldök midőn magamban folytatom a verset. *-Ne folytasd.*Semmi mást nem érzékelek, nem hallok és az egész néhány pillanatig tart, reményt adva ahhoz, hogy most már végre a nyugodtabb vizekre evezünk. Á, dehogy. A remény és a valóság ma nem fog kezet egymással. Már nem is számolom hányszor indultam el, hogy elkezdjem a játékot de mindig közbe jött valami. Egon megint _úgy_ néz rám és _úgy_ mosolyog mint ahogy arra szoktak akire ráhagyják a tévedését, de ezen nem is akadok már ki. Ahogy a pultos fickó bájos elnevezésén sem. A békesség kedvéért és mert nem szoktam másoknak esni az idióta poénjuk miatt, elfogadnám a Didi kiírást bár ha nem tollal álmodtam volna, talán mérges lennék pöttyet, ám Jay megint a plafonon van. Elmerengek a tényen,miszerint ő bevette a nyugilöttyöt mégis csúcsra járatja az idegeit, Egon meg anélkül is haláli nyugodt, eltekintve az utóbbi kis szösszenettől. A végén még Mr. Cambridge-t kell nyugtatnom, hogy ne szedje le senki fejét. A pult fája hangosan sír, a cukorkák potyognak. Odarohanok, elkezdem szedegetni az édességet mint jó bejárónő a morzsákat, majd Jay-hez lépve megérintem a vállát remélve, hogy erre Egon nem ugrik. *-Jay…*Nem mondom tovább, mert rájövök, hogy a „nyugi” vagy az „udvariasabban verd szét az úr fejét” esetleg a „nem kell megölni” nem a legjobb békítés. A pasira viszont mérgesen nézek és nem a Didi miatt.* -Még egy szó kész öngyilkosság.*A cukros tálba dobom az összeszedett édességet és magamhoz veszem az egészet kárpótlásként. Ha egy szót is szól a pasi, lekapom mind a tíz körméről. El sem hiszem amikor játszócipőben, viszonylag lehiggadva ott állunk/ülünk a pályánk előtt. *-Én kezdek és nyerni fogok.*Most értem el odáig, hogy válaszoljak Egon kérdésére, már csak ezért is hagytam meg a Didit a kiírásban. A legnagyobb önbizalommal felvértezve veszem a kezembe az első golyót, szerencsére nem a legnagyobb és legnehezebb. Pont kézre áll, ujjra. Próbálok egy ördögien ravasz és elszánt vigyort festeni az arcomra, nekikészülök és gurítok. Az a pár másodperc amíg a golyó a bábukhoz ér felér egy egész évvel. Két kezemet összeszorítva, lélegzetvisszafojtva nézem, hajolok előre, hogy ezzel is bíztassam a golyót a lehető legjobb döntésre. És bejön. Azt hiszem én lepődöm meg a legjobban amikor az összes bábu eldől nagy csattanás kíséretében. Kihúzom magam, megfordulok, csípőre teszem a kezem, én vagyok a király….királynő.* -Én megmondtam.*Büszkeség és remény száll meg mint kísértet a gyanútlan áldozatot. Az asztalra rakott elcsórt tálból cukrot veszek, bontok. Nekem ez lesz a doppingom.*

//Dobtam a gurításra. itt. Yeeee

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Arctic Bowl bowling center // Csüt. Nov. 17, 2016 3:55 pm

Egon lesajnáló pillantással jutalmazta az újabb idióta okfejtést a pillangókról, meg a hatásokról, és inkább aprót rázva a fején legyintett egyet. Magasról tett rá, hogy életben marad-e vagy sem, mindenesetre a halálát nehezebb kimagyarázni, mint az életben maradását, és az idő is szerepet játszott. Ettől eltekintve unta a hülye szövegeit, és egyébként sem képes egy pillangó szárnycsapása tornádót előidézni. De hát mit várhatna egy kétajtós szekrénytől? Egy nagyképű kétajtós szekrénytől… Jó, hogy eszébe jutatta ezt a negatív tulajdonságát is, azzal, hogy már előre prognosztizálja a győzelmét. Baromi jó lenne, ha nem csak Egon, de még Rebecca is elkenné a száját a pályán. Hónapokig ezen vihogna magában. Lehet annyira hatásos lenne, hogy még a tőr átkot is kompenzálná. A méreg most alvó pozícióban volt, köszönhetően a kacsa mantrának, de bármikor kirobbanhat, és ezt Egon is tudta, ezért igyekezett a Vesztesről nem tudomást venni, de amikor így nyilvánul meg elég nehéz türtőztetnie magát. - Ja, világos, mint vaknak az éjszaka, de legalább nagyobb lesz a pofára esés… persze amekkora az arcod lehet fel sem fog tűnni - az utolsó részt lekezelő stílusban röptette az egoista vadbarom felé, igaz az előtte lévő kijelentései sem voltak éppen baráti köntösbe csavarva. - Aha… ki az a Jay? Valami celeb strici a tévéből? - azokat Egon rühelli, és nyilvánvaló, ha ilyesmire gondolt volna, akkor Egon teljes mértékben értené a hasonlatot… amúgy egyébként is értette, és tudta is, hogy kire gondol, de nem volt kedve a kétajtós szekrénynek nevet is adni a Vesztesen felül. Néha persze elszólja magát, de erre igyekezett nagyon odafigyelni.
Egon számára teljesen megszokott volt, ha Rebecca néha kiejtett egy-egy szitokszót, így szinte fel sem tűnt neki, de persze a Vesztesnek van ehhez is hozzáfűznivalója. Hát bámulatos. Tényleg. Miért nem tud egyszerűen csak kussban maradni? Persze Rebecca sem semmi a Dia Hardos szöveggel, mert Egonnak fogalma sem volt, hogy ezt miként kellene értenie. Tiszta homály, inkább el is fordította a fejét, és valami érdekesebb dologra kezdett figyelni. A pult alkohol készlete éppen megfelelt a figyelemelterelési célnak. A kézfogáskor már ismét rájuk figyelt, elvégre azt csak nem teheti meg félrefordított fejjel.
A Vesztes hozza a szokásos kissebségi komplexusos verzióját, amikor egy aprócska tévedés okán máris dobálózni kezd. Persze tőr átok, de ha ennyire kezelhetetlen miért nem maradt otthon? Rebecca keményen Egon karjára mar, de nem igazán tud fájdalmat okozni, eleinte szinte fel sem tűnt neki, hogy a lánnyal valami baj van. - Mi az? - kérdezte halkan, majd leesett neki, hogy a trió harmadik tagjának viselkedése miatt lehet megilletődve. Egont nem zavarta a hisztije, sőt örült is annak, hogy ilyen idióta, mert így lehet a kidobók kidobják, ha meg elkezd átváltozni, akkor van ok rá, hogy az életből is kidobják. Mennyire nagyszerű jelenet lenne. Egon visszahúzódna és örömittasan lesné, ahogy a Vesztes fékevesztett fenevadként tombolni kezd. Nem tenne semmit természetesen. Néhány ember halála igazán megéri a Vesztes elmúlását. Sajnálatára a derűs merengésből visszakényszerül a valóságba, amikor megérzi a pofátlan kezet a vállán, amire egyrészt söprögető mozdulattal, másrészt némi energiafölénnyel válaszol. Utóbbinak persze nem sok hatása lett, de legalább kapott egy hülye verset ajándékba. - Dugd fel magadnak a sebzett oroszlánodat - közölte enyhe méreggel, miközben eltávolodott a vesztestől. A kiírás nem úgy sikeredett, ahogy azt tervezték, és természetesen a szekrény megint szerencsétlen srácot kezdi el nyaggatni, és Egon ismét drukkolt hátha most nem lesz képes a haragját visszafogni. A jókedv a mérgét egyre inkább háttérbe szorította, de Rebecca úgy döntött tűzvonalba akar kerülni. A jókedvű derűs pillanatokat idegesség váltotta fel, míg a barátnője igyekezett megbékíteni a Vesztest. Nem fog közelebb menni, mert akkor esélyesen besegíteni a srácnak, az meg nem lenne jó senkinek sem, így dühös fújtatások közepette figyelte mit művelnek ketten a pultnál. Most már fogalmazhat úgy, hogy szerencsére nem történt semmi átváltozás, mert azt esélyesen Rebecca is megsínylette volna, viszont a közönyössége erősen átcsapott a düh oldalára. Ismét elő kellett szednie a kacsa mantrát, és azt a taktikát, hogy nem veszi tudomásul a másik hím jelenlétét. Így aránylag normalizálódott a lelkiállapota és már a keze sem szorult ökölbe. Ahogy a lány válaszolt Egon halvány, nem túl őszinte mosolyt küldött felé, és még meg is szólalt. - Ja, ja persze - bólogatott automatikusan. A vigyor hamarosan lehervadt az arcáról, bár belül örült a lány szép gurításának, azért nem szabad elfelejtenie, hogy nagy a tét. - Ez csodálatos volt drágám, nem is tudtam, hogy ennyire profi vagy... ha tudom nem ebben fogadok - rázta a fejét grimaszba fordult mimikával.
Hörpintett a korsóból, majd miután a Vesztes is gurított, letette a sört az asztalra és a pályához lépett. Szakértő mozdulatokkal nyúlt a golyóhoz, könnyedén kiemelte a helyéről, majd becélozva a bábuk közepét íves lendítéssel útjára engedte a golyót. Nem tette meg a kötelező néhány lépéses színjátékot elvégre szükségtelen volt hiszen helyből is képes volt elegendő lendületet adni neki. Álló helyzetből is guríthatta volna, de jobbnak látta, ha kicsit közelebb kerül a talajhoz, mert úgy pontosabban lehet célozni és a pályának csapódó golyó sem annyira kiszámíthatatlan. Megjátszott közönnyel fordult el még mielőtt a golyó elérte volna a bábukat. A becsapódást hallotta, igaz nem tudta, hogy mit sikerült elérnie, de a kijelző úgyis megsúgja neki mihelyst visszafordul. Nem kellett csalódnia. Tízből tíz. Remek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 71
◯ HSZ : 418
◯ IC REAG : 353
◯ Lakhely : Fairbanks



Re: Arctic Bowl bowling center // Hétf. Nov. 21, 2016 11:19 am

Hát hogyne, amit nem értünk és amire nem vagyunk képesek kellőképpen választ adni, azt hessegessük csak el! A hím is tudja, hogy ettől még nem röppennek arrébb a forgószelet kreáló lepkék. Becca viszont boldogabb a csendtől. Már csak azért is, mert ha Egonnal társalgok, minden szóval több olajat loccsantunk az ellentét lángoló tüzére. Ha tudná, hogy az egyik falkatársával hogyan egymásra találtunk és hogy mit is tervezek, konkrétan a közéjük állást, mit mondana? Azon kívül, hogy szólna pár rossz szót a fejeseknek, kérlelve őket, hogy fel ne merjenek venni. El tudnám róla képzelni az ilyen vamzer mentalitást.
- A te győzelmi bizonyosságod ugyan mivel indokolt, Nagyotmondó Nigel?
A farkasom figyel és egyelőre még csak a hátán borzolja a szőrt. Még nem ugrik, ez a mindent kileső szakasz, aminek során felméri, mire is számítson. Keresi az időt a mutatók között.
- Fél tőle és inkább a fogát vicsorgatja? Hmm, érdekes ital...
Megint szándékosan fordítom ki, amit lehet. Egonban bizony megjelent a gondolat, hogy miattam veszíti el Becca-t. Én ezen már túl vagyok, de még mindig akad tét. Büszkeség, territoriális jelenlét és hasonló eszmék. Amikből én sem engedek.
- Jay, azaz J, mint Jányokat Futtató? Sajnálom, de sosem űztem, amit álomszakmának tekintesz...
A farkasom már bemorran, mert ez kicsit sok volt neki. Arra gondolok, arra összpontosítok, hogy ez most pont az, amit a pankráció előtt műveltünk showelemként, hangosan, lelkesen és nyilvánosan. Óriási szavak óriási emberektől, de ez csak hergelés. A győzelmet a harc hozza majd el, ma konkrétan a bowling-pályán fogunk megmérkőzni.
Egy másik csatát közben megnyerek, nem is volt kérdés, hogy kire fognak rászámolni. Érzem, hogy Becca szoborrá mered, a hím pedig mintha olyan érzéseket árasztana... Sunyi módon reméli, hogy az álmodott tőr beleáll a pultossrácba. Nem okozok neki ilyen örömet. Amikor el akar söpörni és lábrengető energiahalmot ont rám, akkor kicsit megtántorodom. Ez már valami, megéreztem és el is tudom ismerni, hogy így állunk. Szimpatikusabb nem lesz, de ha az erőt már nem csak sejteni kell, hanem tapasztaltam is, akkor megfontoltabb a farkasom. Visszaküld egy adagot, én meg vigyorgok.
- Fogadjunk te se Villont olvastál, hanem valami kortárs bűnügyi regényt. Vagy csak egy blog tisztátalan billentyűzetű kommentelőit.
Shakespeare-re állatos szexet emlegetni, hát mást nem is kell hozzáfűznöm. Szerintem Rebecca pont ezt szereti benne. Az ő kifinomult intelligenciáját ellensúlyozza az ösztönlény, az óriási fenevad. Áldásom rájuk, komolyan.
- Hagyd, nem te kapod a fizetést azért, hogy aki sportolni vágyik, azt kiszolgáld... - szólok rá morcosan a csajra.
Azt viszont megmosolygok, hogy szinte mögém bújva nyitja a száját és fenyegeti meg a fickót. Tudom én, hogy csak figyelmezteti, mégis úgy hangzik ez, mint elkerülhetetlen tény emlegetése. A helyzet pedig kissé emlékeztet a Vörös Holdra, mikor óvni akartam a lányt, úgy is tettem, csak a végén gurult el a gyógyszer. Most a büszkeségét óvom, hogy ne hajolgasson itt. A srác érti a lényeget, nincs több szó.
A start Becca-nak adatik meg, egyetértünk Egonnal (ma már másodszor, ezt lassan írni kell!). Karba tett kézzel mosolyogva figyelem az önbizalomban dúskáló leányzót. Jól áll neki, ahogy gurít, lányosan, cukrosan. Egy pillanatra elképzelek a kezébe valami egész mást, de már nem olyan erős a vágy, hisz akad, aki kezelésbe vesz. Egyet tapsolok, lassan, kimérten, ahogy bulldózert játszik és mindent leterít.
- Szerintem az ujjtechnikádon volt a hangsúly. Kezet rá!
Hergelem még kicsit. A hím sörrel tuningol, Becca cukorral, én pedig magam elé képzelem a ringet, amiben az én erős jobbomat rántják a magasba. Arany öv, üvöltés és egy csarnoknyi tömeg, ami egy emberként engem éltet. Ez ám a jövőkép! Aztán Egon tarol és úgy páváskodik, mint aki csípőből lejátszik bárkit a pályáról.
- Erős kezdés után lehet igazán visszaesni. No de figyelem, fegyelem, következik Jay, azaz J, mint Jiu-jitsu Mester. Pörgőrúgás, bábudöntés, egy-kettő-hááárom!
A farkasom kezdi élvezni a helyzetet. Úgy beledőlök a dobásba, mintha legelőt kaszálni készülnék, aztán igyekszem tartósan talajmenti útra késztetni a golyót és...
- Azért el kell ismerni, hogy ugyanannyi számú karcsúságot én fektettem meg a legszebben - szólok egy önelégült vigyorral, várva, hogy a bűvös tízesek után mi következhet még?

// A harmadik 6-os lol! //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 661
◯ IC REAG : 623
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Arctic Bowl bowling center // Csüt. Nov. 24, 2016 7:27 am

Egon, Jay & Becca


*Valóban nem volt a legjobb választás Egon löttyét Jay-hez viszonyítani, mindketten kiforgatják a szavaimat, én meg erre a szemeimet tekerem körbe és beleejtem a homlokom a tenyerembe.  Ezen a ponton nem tudok már mit mondani, verbálisan le lettem győzve. Értékelve a helyzetet, mindegy mit találok ki, ha másképp nem, akkor szavakban mennek egymásnak, azt pedig mindketten jól csinálják. Jay meglehetősen direkt módon, Egon pedig elegáns szarkazmussal. Olyanok mint a  gyerekek, komolyan óvó néninek érzem magam. Muszáj vagyok ráfogni egon karjára, ő az egyetlen akiben meg tudok kapaszkodni, másrészt valahogy vissza kell tartanom ha esetleg ő is beszállna Jay bulijába. A kérdésre felé fordulok, a válaszom egy pillantás; „Mintha nem tudnád.” Valószínűleg nem is tudja, mert nem akarja tudni, neki az a jó ha Jay agya elszáll és a földdel teszi egyenlővé a helyet, ő meg minden bizonnyal karba font kezekkel állna és nézné.  Pattanásig feszülnek az idegeim és ők azon táncolnak, én meg csak annyit tehetek, hogy közéjük állok, aminek aztán meg is lesz az eredménye; érzem a tömény, keserű csokoládét, mintha nyakon öntöttek volna, vagy abban fürödnék. A valóságban jó is lenne, azt mondják jót tesz a bőrnek, még nem tudtam rávenni magam, hogy kipróbáljak egy csokoládé pakolást az arcomra, vagy egész testre, minden bizonnyal méregdrága és inkább megeszem. *-Legközelebb a Hófehérkét és a két törpét fogom elolvasni mielőtt veletek találkozom. *Semmi Die Hard, semmi Villon és még csak Sheakspeare sem.  Más mesék is eszembe jutnak, példának okáért Mary Poppins, de valószínűleg az én bibircsókjaim nem tűnnének el. Amikor kitaláltam ezt a békítő showt, úgy gondoltam a nyilvános hely remek háttér lesz, mert tanulva a korábbi esetből, visszafogják magukat még a tőrös álom ellenére is, ám azzal a sok véletlennel nem számoltam amit a pultos és a verőember nyújt. Jay-t a vállára tett kezemmel nyugtatom, a pultost pedig a várható következményektől szeretném megóvni. Azt még sem mondhatom, hogy egy vérfarkas bajszát húzogatja és ha még élni akar akkor ne ugráljon, mert egy részt nem hinne nekem addig míg Jay át nem változik, másrészt csak olaj lenne a tűzre. Ismerem más annyira az ilyen nagyot mondó embereket, ha hinne is nekem, visszakérdezne egy felfelé görbülő, meglehetősen gúnyos mosoly kíséretében, hogy „Na és akkor mi van?” Jay megmutatná, hogy mi van, és jönne a futás meg a kiabálás mint a Jurassic parkban. *-Magamnak szedegetem. *Vágok vissza durcásan és magamhoz ölelem az összeszedett cukorkás tálat, majd vetek még újabb „Egy szót se!” pillantást a pultosra. Nem nagyon ugrott, hogy összeszedje a cukorkákat, akkor viszont mind az enyém. Szükségem is lesz némi boldogság hormonra, mert meglehetősen keserű a szám íze a sok csokitól és a véremben hömpölygő adrenalintól. Mindezen vihar után kész mámor amikor végre a kezembe vehetem a golyót és guríthatok, a tarolás már-már a mennyekbe repít. Tudom, előre iszom most a vérmedve, vagyis a vérfarkas bőrére, de az önbizalom mindig kell. *-Én sem tudtam. Néha magamnak is okozok meglepetést. *Én csak _szeretek_  bowlingozni de nem tudok. Az egész csupán jó szórakozás volt eddig a számomra amikor eljutottam a barátaimmal egy ilyen helyre, de most szinte vérre megy. Kivételesen nem tudom, hogy Egon grimaszolása csak megjátszás vagy valóban elkeseredett az erős kezdésem miatt, ám nem állok le találgatni inkább bekapok egy szem cukrot mielőtt Jay gurít.* -Ja, pacsi! *Felemelem a kezemet Jay előtt, hogy belecsaphasson.* -Jobbak lettek mint valaha, szóval vigyázz!*S még arra is veszem a bátorságot meg a humoromat, hogy a visszavarrt ujjam egyikével fenyegessem meg. Lecsüccsenek és kézszorítással drukkolok magamnak, ám Egon néma, Jay pedig visszhangos gurítása után már nem sok okom van örülni.* -Ha ez így megy tovább a bábukon kívül nem fogunk eldönteni semmit, mielőtt a hold felkel. Nem a szépség számít hanem a mennyiség. *Nem tagadom s nem takarom mennyire lehangol a sikerük. Picit le is biggyed az alsó ajkam. Nem tudom ők mennyire veszik ezt a játékot komolyan, de én nagyon. Sok minden függ tőle, viszont időnk az nincs annyi. Újabb cukorka kerül a számba dopping gyanánt, majd a véletlen lenyelés veszélye ellen a nyelvem alá szorítom mielőtt gurítanék megint. Erősen koncentrálok, észre sem veszem de némi fenéktáncot is bevetek a minél jobb helyezkedés miatt, én is a csendes gurítás híve vagyok, ezért nem is kiabálom el. Milyen jól teszem. A golyó gurul, majdnem egyenesen, de igazolva a korábbi csekély sikereimet, már nem döntök el minden bábut. Ilyen az amikor a király leesik a trónról.* -Franc! Holdomiglan, holdodiglan. *Legalább a háború áll, fegyverszünet van, ez is valami. *Cselt kell bevetnem, piszkos, aljas trükköt. Felállok és oldalt araszolok, meredten nézem Egont és Jay-t is amikor gurítanak, szinte hipnotizálom őket, hátha megzavarodnak és félre gurul a golyójuk. *

//ezt nem nevezem sikerességnek Sad golyó //


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Arctic Bowl bowling center // Today at 1:07 pm

Vissza az elejére Go down
 

Arctic Bowl bowling center

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Mindennapi élet :: Sport és wellness-