HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  Catherine Benedict Today at 6:22 am
írta  Jackie Leigh Suresh Yesterday at 10:20 pm
írta  Catherine Benedict Yesterday at 2:19 pm
írta  Jackson Carter Vas. Dec. 04, 2016 7:32 pm
írta  Primrose Trevelyan Vas. Dec. 04, 2016 4:43 pm
írta  Duncan Corvin Vas. Dec. 04, 2016 2:18 pm
írta  Declan S. Callaghan Szomb. Dec. 03, 2016 11:03 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Dec. 03, 2016 9:43 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Dec. 03, 2016 9:43 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:37 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:03 pm
írta  Lester J. Edison Pént. Dec. 02, 2016 6:04 pm
írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Rebecca Morgan Csüt. Nov. 24, 2016 7:27 am
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
írta  Achilles Kilpatrick Csüt. Nov. 10, 2016 7:13 pm
írta  Andrzej Krakowski Kedd. Nov. 08, 2016 8:06 pm
Darren Northlake
 
Alignak
 
Amaryllis Margaret Lux
 
Yetta Northlake-Nacrosh
 
David A. Blandern
 
Celeste M. Hagen
 
Balthazar Bluefox
 
Primrose Trevelyan
 
Duncan Corvin
 
Catherine Benedict
 

Share | .


























 

 Catherine háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Catherine háza // Hétf. Szept. 19, 2016 6:53 pm








Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net

◯ Kor : 25
◯ HSZ : 80
◯ IC REAG : 71
Re: Catherine háza // Kedd. Szept. 20, 2016 7:01 am

David & Bessie


*Azt hiszem napokig csendben leszek és önkéntes szobafogságra ítélem magam. Nem volt elég, hogy eltévedtem és nem telefonáltam hol vagyok, mikor érek haza, másnap még rátettem egy lapáttal. Úgy kellett hazarángatni, minden szabályt felrúgtam, veszélyeztettem az életemet – Big ügynök szerint az egész akciót Ramos ellen – és a megbeszélt sztorit is átírtam azzal, hogy másnak mutattam be egy idegen előtt. Ami a délutánból megmaradt azt a kanapén ülve, szorosan összefont karokkal, durcásan töltöttem miközben Tom& Jerryt néztem a tévében. Valamiért emlékeztetett az a páros a miénkre. Se veled se nélküled, bár köztünk szerelemről szó sem volt, de épp úgy harcoltunk egymással mint a macska meg az egér. Estére egész jó kedvem lett, mondjuk erről a rajzfilm maratón tehet és nem Big ügynök aki morcosan tett vett a lakásban, kétszer szétszedte a fegyverét, megtisztította és összerakta. Tudtam, hogy figyelmezetésnek szánja, ha kell fegyverrel tart vissza, persze több okból sem lőhet le, de elég nagy visszatartó erő volt. Amikor láttam, hogy már az utolsó idegszálán táncolok azzal, hogy majdnem teljes hangerőn nézem az egér és olykor a macskaüldözést, átkapcsoltam egy másik csatornára, ahol micsoda véletlen, a Több mint testőr c. filmet adták. Nem igazán az én világom, mert nem lehet rajta bőgni, de csak azért is leragadtam a film mellett. A vacsora hasonló hangulatban zajlott, egyetlen szót sem szóltunk egymáshoz, úgy kerülgettük a másikat mint a véres rongyot. Végül bezárkóztam a kis hálókuckómba és teljes elégedettséggel elaludtam. Ha álmodtam is valamit, nem emlékszem rá és soha nem is fogok, mert az éles hang ami betört az álmomba, mindent kitörölt az elmúlt pár órából alkotott emlékeimből. Úgy éreztem az adrenalin literszám ömlik az ereimbe, mire azonban felfogtam mi történik, addigra Big ügynök már fegyverrel a kezében járta végig a lakást. A bejárati ajtó felett lévő riasztóból nem csak hanghatás árasztotta el a lakást, hanem egy részét vörös villogó fény is. Miközben Big ügynök filmjelenetekből látott mozdulatokkal járta be a lakást, én a fülemre szorítottam mindkét kezem és csak álltam az üvegfal elhúzott ajtajában.*
-Kapcsolja már ki! Megsüketülök! *Persze egy szót sem szólt, úgy sem hallottam volna és gyanítom, hogy ő sem hallotta azt amit én mondtam, ezért megismételtem kiabálva is.* -KAPCSOLJA KI!*És kikapcsolta, majd újra körbejárta a lakást, most már a füleire is hagyatkozva. Minden apró neszre felkapta a fejét, de csak én nyöszörögtem megkönnyebbülve, legalábbis a csendtől, a szívem továbbra is tamtamot vert és vártam, hogy valahonnan kiugrik Ramos embere és nem kezd el litániát mesélni arról miért nyír ki, egyszerűen a fejembe röpít egy golyót. A pánik elkezdődött, kapkodni kezdtem a levegőt, elsápadtam és éreztem ahogy minden vér gyors iramban leszáguld a fejemből a lábamba, pedig ésszerűen elgondolva oda nem fér annyi. Big ügynök leeresztette a fegyvert de továbbra is készenlétben tartva lépett oda hozzám, már volt tapasztalata és olvasott a jelekből. *-Ne! Ne... merészeljen.... megint megütni…mert bokán rúgom.*A roham nem úgy kezdődött mint szokott, a kezdeti ijedtség elmosta ugyan a kábulatot, de most az lassan de biztosan visszacsordogált. *-Bevette este a bogyóját?
-Bevettem!*Bólintott és felkapta az asztalról a telefonját, majd néhány másodperc múlva bele is szólt.—Téves riasztás.*aztán rám nézett, gúnyosan elmosolyodott és bemondta az azonosító kódot.*-Isten átka. *Szemet forgattam, a fülemről a fejemre húztam a kezem és a halántékomat masszíroztam, próbálva visszanyerni a normális légvételeim ritmusát.* -Az isten szerelmére, kitalálhatott volna valami kedvesebbet is.
-Ha egy bolyhos nyusziról lesz szó, lesz kedvesebb, amíg magáról, marad az Isten átka.
-Köszönöm, igazán kedves és tapintatos, pont mint egy antilopot kizsigerelő oroszlán.
*Morrant egyet, talán csak én hallottam félre valamit, de nekem úgy tűnt inkább jókedvében. Visszahuppantam az ágyra és csak akkor jutott eszembe, hogy csak a vékony hálóruhám van rajtam. Toább nyöszörögve felvettem a köntösömet ami nem kevésbé volt szexi, de soha nem vennék fel egy formátlan gyapjú vagy frottír köntöst. Az a női lelkem halálát jelentené. Felálltam és mivel az elkövetkezendő legalább egy órában nem láttam esélyt arra, hogy visszaaludjak, kimentem a konyhába, hogy kakaót készítsek. Big ügynök azonban még topon volt, épp az ablaknál állt és a kertet, meg az utcát leste. A lakásban félhomály volt, mióta nem villogott vörös lámpa, csak a kintről beszűrődő utcai világítás adott némi fényt, épp csak annyit, hogy ne menjek neki semminek. Azon csodálkoztam, hogy emlékeztem arra amit Big ügynök mondott a lámpa felkapcsolásról, bár azt hiszem abban az állapotomban amit a riasztó vijjogása okozott, ez volt a legkisebb gondom. *-Kér egy kakaót?*Megfordult, úgy nézett rám mint egy gyengeelméjűre.* -Elég lett volna annyi is, hogy „köszönöm, nem”.*Kivettem a tejet a hűtőből és öntöttem egy csészébe, majd betettem a mikróba melegedni.* -Kimegyek, körbenézek a ház körül. Addig…ne menjen sehova.*Most én néztem rá úgy mint a véres rongyra, és ez a pillantás elmélyült az elégedett, gúnyos mosolyba futó arcát nézve. Kiment és bezárta az ajtót maga után, én meg ott maradtam a csilingelő mikróval, a kapkodó lélegzetemmel, a pánikrohamom dilemmájával, hogy most kiteljesedjen, avagy adja meg magát az este bevett bogyó visszatérő hatásának.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
David A. Blandern
Vérvonal Alapító/Falkatag

◯ Kor : 818
◯ HSZ : 368
◯ IC REAG : 346

Re: Catherine háza // Pént. Szept. 23, 2016 11:26 pm

Átok és áldás is egyben a jó hallás, és jelen pillanatban Anguta inkább lett volna süket. Hogy a nyomorult életbe képesek ilyen hangos riasztókat beszerelni? Az viszont jó, hogy legalább nem fognak károsodni a hallóidegek, és egyéb hallássérülést sem fog elszenvedni, még ha jelen pillanatban legszívesebben ki is kaparná mindkét fülét. Persze ezt is megtehetné, hiszen idővel begyógyulna, de süketen elég nehezen tudná kivitelezni azt, amiért jött. Tenyerei nem voltak elég hatásosak, hogy a zajt kiszorítsák, így kelletlen grimasszal a képén a környező ruhadarabokat is a fülére tapasztotta. A házban felharsanó kiáltást csak nehezen hallotta, de nem is igazán érdekelte. Kapcsolják ki azt a szart, aztán majd hallgatózik, de addig egyszerűen csak próbált nem megőrülni a zajtól. Mozdulatlanul, füleire tapasztott köntössel, vagy kabáttal, vagy akármi mással – nem tudta nagyon megállapítani ebből a látószögből, habár odakintről szűrődött be némi fény, ami elég volt ahhoz, hogy tökéletesen lásson – állt a beépített szekrény rongyai között, és közben eszébe jutott, hogy a zsebeiben tartott altató injekciókat, talán el kellene rejteni a ruhák között, mert ha azt megtalálják nála, akkor elég nehezen fogja kimagyarázni, hogy csak kaját szeretett volna csórni. Bár nehezére esett, bal kezével lenyúlt, elengedve az áldásos tevékenységet kifejtő ruhadarabot, és kivette a becsomagolt fecskendőket, majd néhány gyors mozdulattal a lábánál lévő, összehajtogatott ruhacsomóba rejtette. Ezután rögtön visszatapasztotta a szövetet a fülére. A riasztó egyszer csak elhallgatott, de Anguta még jó tíz másodpercig hallotta, vagy legalábbis hallani vélte a kínzóeszköz sötét visszhangját, ami nyomorultul vijjogott elméjében. Végtelen önuralma megakadályozta, hogy hangot adjon elkeseredésének, de ha itt végzett, és még mindig úgy érzi, hogy világgá akarja kürtölni fájdalmát, hát megteszi. A csönd beálltával már hallotta a két egymástól teljesen eltérő szívverést. Mindketten felfokozott állapotban voltak, de az egyik kitartóan dobolt, míg a másik jóval lassabb ütemre verte a tamtamot. Nyilván sikerült megint pánikrohamot előidéznie nem-Bessienél. Remek, ennyi erővel elmehetne személyes mumusnak, biztos jól megfizetnék érte. A következőkben lényegtelen információk jutottak el csak hozzá, és valami, amit jó, ha megjegyez. Isten átka. Kellemes jelszó, bár azt nem tudta, hogy a rendőrségre telefonált, vagy valamilyen egyéb őrzővédő szervezethez, esetleg egy annyira nem is legális kompániához, de jelen pillanatban ez lényegtelen is volt, ha szükségét érzi, majd leellenőrzi a hívás listát, és kideríti kit hívott.
Anguta nem értette a nő kifakadását, elvégre a jelszó a riasztónak szólt nem neki, de úgy tűnik személyes sértésként élte meg. Ki érti a nőket? Megcsóválta volna a fejét, de nem akart semmiféle zajt csapni, bár nem valószínű, hogy a súrlódó szövet hangját a kamuférj meghallja, de nem akarta kísérteni a sorsot. Az egyetlen érdekes és megfontolandó lehetőség a fickó kimenetelével fordult meg Anguta fejében, de hamar el is vetette a lehetőséget. Nem valószínű, hogy túl sokáig lesz kint, így inkább maradt a biztonságot nyújtó szekrényben, amíg nem-Bessie kakaót csinált magának. A mikró összetéveszthetetlen hangja minden gond nélkül eljutott Anguta füléig. Biztos most melegíti a kakaót, miközben a kamuférj ellenőrzi az udvart. A zár halkan kattant, úgy tűnik semmit nem bíz a véletlenre. Nem baj, talán elfelejti, hogy az ajtó nyitva volt, amikor felébredtek, és hamar befejezik a kutakodást. Az idő ketyeg, bár még volt hetven perce, nem szerette volna, ha egy fél óránál többet el kell pazarolnia a szekrényben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 25
◯ HSZ : 80
◯ IC REAG : 71
Re: Catherine háza // Vas. Szept. 25, 2016 7:55 am

David & Bessie


*Felnéztem a tréningbögréimet tartalmazó szekrényre és eljátszottam a gondolattal, hogy néhányat a falhoz vágok csak, hogy jobban érezzem magam, de aztán elvetettem a gondolatot. Egyrészt azért, mert Big ügynök minden bizonnyal meghallaná és azt hinné épp most ugrott ki valaki a szekrényből és rám támadt, ennek hiányában viszont nagyon gyorsan változtatna az akció cselekményén és ő esne nekem a vaklárma miatt. Másrészt nem hiányzott, hogy az ikerház falán túli szomszédok három napig morogjanak amiért fellármáztuk őket. Így is pont elég lesz hallgatni a sirámaikat a riasztó miatt. Talán még meg is kedveltem volna őket, ha az életem ezen része ami most zajlik, az álmese helyett álommese és tényleg a férjemmel költöztem ide boldogan, egy éves házasságunk évfordulóján. Másnap sütit hoztak és már tervezgették a közös grillezést, de Big ügynök kissé komor volt és elutasító, szóval nem lesz belőle semmi. A tej felmelegedett, kivettem a csészét és nekiálltam elkészíteni a kakaót. Két perc múlva kész is lett, átmentem a nappali részbe és leültem a kanapéra elkortyolni a forró italt. Big ügynök három perc múlva tért vissza, én addig szinte alfáig lementem, hogy csak a kakaóra koncentráljak és próbáltam Ramos arcát kizárni a fejemből, több-kevesebb sikerrel. A szívem még mindig hevesen dobogott és úgy ültem mint akinek egy zabszem sem fér már a fenekébe. Minden neszre felriadtam, bár nem volt a lakásban senki, legalábbis Big ügynök szerint. A téves riasztás ténye nem fújta el a közelgő halálomról szőtt képeket és a fejemben tolongtak a megszokott tévképzetek a testem föld alatt való fekvéséről miközben a világban tovább zajlik a szép élet.*
-Kinyitotta este az ajtót?*A pasi mérges kérdésére felkaptam a fejem. Fogalmam sem volt milyen ajtóról beszél, milyen estéről és milyen zárról. Kérdőn néztem rá de úgy sem láthatta a félhomályban.*-A bejárati ajtó nem volt kulcsra zárva. *Aha. Már értetem miről beszél, ez azonban nem volt olyan jó mint kellene, mert újra a fejem felett lebegett Ramos pisztolya csőre töltve, vagy épp egy helyre kis machete, hogy stliszerűek legyünk. *-Nem emlékszem. Talán. Kivittem a szemetet azt hiszem.
-Kivitte a szemetet…mondtam már…-Tudom, nem vihetem ki a szemetet este, de szerintem nappal is lelőhetnek. *Idegesen félbeszakítottam emlékezve a hülye szabályai egyikére, most már magamat hibáztatva azért ha mégis bejött valaki, mert én hagytam nyitva az ajtót. Teljesen meg voltam róla győződve, de csak azért mert Big ügynök belemosta az agyamba. *-Biztos benne? -Csak a halál biztos. Nem, nem vagyok biztos semmiben, egy atomrobbanás utáni riasztó jelzés égett az agyamba alig öt perce, csak abban vagyok biztos, hogy lány vagyok. *Én hülye a halálról beszélek. A legrosszabbat hozza ki belőlem. Felálltam és kivittem a csészét a konyhába, elmostam, addig Big ügynök újra végigjárta a házat. Nem volt nagy meló, a szövetségiek semmin nem spórolnak csak a védett házakon. Elővettem a telefonom és megkerestem rajta a meditációs zenémet, alig négy másodperccel később felhangzott a tenger zúgása.*-Remek, ezen én is elalszom majd amit nem kellene. Hallgassa fülhallgatóval.
-Úgy nem lehet, nyomná a fülem ha ráfekszem. Nem szeretnék reggel az agyamba nyomott fülhallgatóval ébredni.*Kimentem a háromszor leellenőrzött fürdőszobába és fogat mostam, Big ügynök mérges arca előtt becsapva az ajtót és a kulcsot is ráfordítottam. Mire visszamentem a kanapén ücsörgött és relaxációként a fegyverét szedte szét és rakta össze. A fém diszkréten csengett, kattant, olajozottan csúszott vissza minden alkatrész a helyére, végül a tár is. *-Na, most már férfinak érzi magát? Jó éjt!*Bemuzsikáltam magam a hálókuckóba és magamra húztam az üvegajtót. Néhány perccel később már a mennyezetet néztem egyre sűrűbben lecsukódó szemekkel és egyre kevesebbszer gondolva a halálra. A bogyó hatása visszatért amint az adrenalin kiürült a véremből és képes voltam szép dolgokra gondolni, a tenger hullámainak hangja pedig visszarepített az otthonomba, a partra képzeltem magam egy jéghideg mojitoval a kezemben. A telefon legalább egy órán keresztül szólni fog, hacsak Big ügynök ki nem szagolja, hogy alszom és beóvakodik kikapcsolni. Ezen már egyszer összevesztünk, de biztosított arról, hogy nem bújt a paplanom alá. Akkor nem tudtam, hogy megnyugodjak, vagy pont azért legyek mérges. Belekortyoltam a képzeletbeli italba, hátrahajtottam a fejem és elaludtam. *



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
David A. Blandern
Vérvonal Alapító/Falkatag

◯ Kor : 818
◯ HSZ : 368
◯ IC REAG : 346

Re: Catherine háza // Vas. Szept. 25, 2016 10:01 pm

A távozó kamuférj után csend honolt a házban, csak nem-Bessie halk zöreje hallatszódott valahonnan a távolból, aztán már egészen közelről. Mintha rugók, vagy más egyéb fémtárgyak pattantak volna a kanapéban, ahogy minden bizonnyal a ház úrnője rávette magát, hogy elfoglalja kamuférje alvóhelyét. A fickó rövidesen visszatért, és sajnos feltűnt neki a nyitva lévő zár, de szerencsére jó munkásemberhez méltón egyből az asszonyra és annak feledékenységére fogta a dolgot. Talán majd a nappali fényben, ha tüzetesebben megnézi észrevehet rajta apróbb sérüléseket, de azokat akár egy erőteljesebben hozzáütött kulcs is okozhatta. Igaz, ha érti a dolgát és tényleg testőrféle, ami egyre inkább bizonyított tény, akkor talán jogosan el lehetne várni tőle, hogy kiszúrja a zárfeltörésre utaló jeleket. Mindegy, a reggel nem Anguta problémája, hiszen akkor már messze jár. Jó, hát olyan nagyon nem távol, épp csak tízutcányira, de nem valószínű, hogy bárki hozzáköthetné a dolgot. Biztonsági kamera valószínűleg nincs, mert akkor azt kezdték volna el bámulni, hogy kiderítsék mi okozhatta a riasztó dallamtalan felcsendülését.  A fickó szerencsére eleget beszélt, Angutának legalábbis pont elég volt. A kanapé felőli zaj arra engedett következtetni, hogy a lány elhagyta a helyet, visszaadva azt jogos tulajdonosának. Léptek, beszélgetések zaja jutott el hozzá, semmi érdekes sajnálatos módon, de sebaj, azért van itt, hogy mindenre fényt derítsen. Az óceán megnyugtató zaja Angutára semmiféle hatással nem volt, de legalább a fickónak nem tetszett. Remek, nem akar visszaaludni és inkább a fegyverével pepecsel. Anguta legszívesebben a beépített szekrény falába vágta volna néhányszor a fejét. Órája nem volt, de az idő múlását nagyjából meg tudta állapítani. A tenger hullámainak zaja az üvegkalitkán át tompán szűrődött ki hozzájuk, de talán arra elég lesz, hogy a kamuférjet elalvásra sarkallja. A szekrény nyikorgását már nem nyomná el, de remélhetőleg nem fog felébredni erre. Anguta várt, várt és csak várt, és egyszer csak változást észlelt a szívverésben és a légzésben. A fickó elaludt. Végre. Nagyjából tíz perc telt el azóta, hogy nem-Bessie magára húzta az ajtót, így még bőven van ideje a tervét kivitelezni. Lenyúlt az ampullákhoz, felvette azokat és a zsebébe süllyesztette, majd lassan, nagyon lassan elkezdte a szekrény ajtaját kitárni. Saját maga számára a nyikorgás elviselhetetlenül hangos volt, de tapasztalatból tudta, hogy az emberek az ilyet még csak meg sem hallják. Már majdnem kilépett a szekrényből, amikor lenézett a lábaira, és a padlóra. Sehol egy lépteit tompítani tudó szőnyeg? A tornacsuka és a laminált parketta nem túl jó párosítás, ha valakit hangtalanul kell becserkészni. Visszahúzta a lábát, és mindkét cipőjét levette, de a zokni marad. Zokni és parketta az jó, nagyon jó, jobb, mint a mezítlábas császkálás. Még valamit meg kell tennie, mielőtt kilép. Előhúzta a zacskót és egyetlen rántással kiszakította, majd kivette az egyik injekciót. A fickó elég nagydarab, kell neki az egész adag. Baja nem lesz tőle, legfeljebb kótyagosan ébred, miután a szer elillant a szervezetéből. Fecskendővel a kezében, óvatosan kilépett a szekrényből, nem csukta be maga mögött az ajtót, felesleges újabb zörejt csapnia. A kanapé nem volt messze, néhány lépéssel odaért, és a mit sem sejtő áldozata felett állt. Óvatosan lenyúlt, kitapintott egy izomköteget a nyak és a váll találkozásánál, majd határozott mozdulattal beleszúrta a tűt, és belefecskendezte a tartalmát. A kamuférj persze felébredt. Szemei kipattantak, de erre Anguta számított. Egyik kezét a szájára tapasztotta, míg cingár gyerektestével félig ráfeküdve lefelé szorította a fickót, szabad kezével pedig megragadta a kanapé háttámláját, hogy az adjon tartást a lefogó akciónak. Hümmögés és hörgés hallatszódott, meg a kapálódzás zaja, de az üvegajtón túl játszó kellemes dallam miatt nem-Bessie nyilván semmit sem észlelt ezekből. A szer gyorsan kezdett hatni, fél perces eredménytelen küszködés után a kamuférj teste ernyedni kezdett, a félelem és kétségbeesés távozóra fogta, ahogy átadta magát az eszméletlenségnek. Anguta azért még legalább fél percig mozdulatlan maradt, csak a biztonság kedvéért, habár érezte, hogy nem kamuzik az ájulását illetően a kamuférj, de a szerek sokszor csalókák és az érzéseket tévútra terelik. Anguta elégedetten engedte el az elernyedt testet, majd széles vigyorral a képén végigmérte a fickót. Itt hagyja a kanapén, vagy eltegye máshová? Néhány pillanat töprengés után úgy döntött, hogy hagyja ahol van. Kockázatos, mert ha nem-Bessie meglátja, akkor bukik a műsor, de nem ajánlatos elkábított embereket bizonytalan pozícióba helyezni. Úgy, ahogy most van a légzés akadálytalan, a nyelv nem csúszhat hátra. Marad itt. Annyit azért megtett, hogy a takarót lehúzta a fickóról, és a kanapé végébe tette, úgy, hogy az üvegajtón túlról csak az látszódjon, eltakarva a férfi sötéten pislákoló sziluettjét.
Anguta a fickó energiáira, szagára, alakjára koncentrált, miközben levetette a gyerekruhákat magáról. Néhány pillanat múlva anyaszült meztelenül ácsorogott, közben teste megnyúlt, válla kiszélesedett, arca durvább lett, orra karvalyszerűen meggörbült, majd megnyúlt, szemöldöke gonosz „v” alakot formázott, hogy aztán halántéka körül a haj enyhe őszülésbe kezdjen. Ezzel megvolna. Nyújtózott egyet, tett néhány karmozdulatot, sétált egy kicsit, csak hogy szokja az új testet, aztán korábbi rejtekhelyéhez sétált, és kivett egy köntöst, amibe belebújt. Megkötötte a zsineget, és laza léptekkel elindult a hálószoba felé. Kopogjon? Áh nem, felesleges. A fickó sem kopogna. Elhúzta az üvegajtót, a zene itt már jobban szólt, de még mindig nem volt megnyugtató. Komolyan, hogy képes erre elaludni? Felkapcsolta a villanyt, behúzta maga mögött az ajtót, aztán leült az ágynak arra a szélére, amely őt illetné meg, ha valóban házasok lennének. Kitartóan merev tekintettel figyelte nem-Bessiet, aztán ha a nő nem ébredt fel a világosságra, akkor megszólalt. – Ébren van? – kérdezte a kamuférj megszokott zsörtölődő hangján.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 25
◯ HSZ : 80
◯ IC REAG : 71
Re: Catherine háza // Kedd. Szept. 27, 2016 7:33 am

David & Bessie



*Egyszerűen csodás volt aludni azok után, hogy majdnem infarktust kaptam a riasztó hangjától. Ha lett volna tényleg betörő vagy akárki, az is biztosan frászt kapott volna, ez ellen nem lehet senkit sem kiképezni még a CIA-nál sem. Garantált a rögtön ősz haj. Big ügynök többször is átfésülte a házat és a kertet is, ha bárki járt volna arra rossz szándékkal, annak a nyomát megtalálta volna, szóval lassan de biztosan megnyugodtam és ehhez hozzátett még a relax zene is. A legjobban a tenger hullámzása jött be, mert az egész életemet a parton töltöttem....vagy majdnem az egészet, az egyetem kis kitérő volt, de egyébiránt a tengerzúgás az otthont juttatta eszembe, elringatott akár egy csecsemőt. A zene már csak ráadás volt, a pszichiáteremmel raktuk össze a kettőt, én vittem bele a tengert ő meg az ajánlott zenét és kész volt a Catherine relax. Békésen szunyókáltam, egy vijjogó sziréna felébreszt de a halk motoszkálásra nem vagyok vevő, nem rezzenek meg tőle, teljesen hidegen hagy, mivel engem nem képeztek ki arra, hogy ilyenek kirángassanak a tudat alattimból meg az alfából. Sőt, anya sem vagyok aki minden pisszenésre topon van, szóval békésen ringatóztam az álmok tengerén miközben Big ügynök úgy vélte az életéért küzd, nem is az enyémért. Talán egy csipetnyi volt benne abból a gondolatból is, de mindezért nem lehet megkövezni, elvégre ember és ösztönei vannak. Picivel előbb ébredt fel mint kellett volna, ráfogott a támadója csuklójára, másik kezével a pisztoly után matatott amit alvás közben is maga mellett tartott, de nem találta. Sajnálatos módon a támadó leszorította és nem érte el, valószínűleg azonnal be is esett a kanapé résébe. A lábai szabadok maradtak, ha sokat nem is tudott tenni velük, legalább jól megrugdosta felhúzott térdével támadóját. Azonban a szer gyorsan hatott, a mozdulatok lendülete hamar alábbhagyott, az utolsó gondolata az volt, hogy ha így palira tudták venni, be kell adja a felmondását és jobban teszi ha íróasztal mögé ül. Erről persze mit sem tudtam, de gondolom majd elmondja alkalomadtán, ha ugyan fog rá emlékezni. Én csak ringatóztam egy smaragdzöld matracon feküdve, kezemben a koktélom, szemeimet napszemüveg takarta vörös hajam pedig szinte lángolt a napfényben. De jó is volt újra normálisnak lenni, vörösnek ahogy megszülettem. Álmomban sosem voltam barna hajú. A nap kezdett egyre fényesebben sütni, el kellett takarjam a szemeimet de ez sem használt, hiszen ezt csak álmomban tettem ami nem volt elég a valóságban felkapcsolt lámpa ellen. Az álom ködfátyla kezdett szakadozni, morogva fordultam volna a másik oldalamra, de valami nem stimmelt. Nem tudtam mi az, de éreztem, hogy nem olyan mint lenni szokott. Nem ütköztem ugyan bele Big ügynökbe, mikor résnyire nyitottam a szemeimet meglehetősen sűrűn pislogva és hunyorogva, ő ott ült az ágy szélén. Köntösben. Alóla pedig kilátszott a szőrös mellkasa. Áúúúú! Még nem voltam teljesen ébren, így nem gondolkodtam el azon, miért vetkőzött le hiszen melegítőben és pólóban aludt. *-Nem, nyitott szemmel alszom. Mégis mi a fenét akar?*Ez egy hülye kérdés volt, láthatta, hogy már nyitogatom a szemeimet, erre megkérdezi, hogy ébren vagyok-e. Még jó, hogy nem azt kérdezte, hogy alszom-e, mert akkor hozzávágom a párnát. *-Az ég szerelmére öltözzön már fel. *Feljebb toltam magam és ezzel együtt arrébb is húzódtam. Big ügynök utálta a köntöst, vagy felöltözve járkált vagy egy melegítőalsóban, amiben aludt is. Mi a fenének vetkőzött le? A kérdés végre átégette magát a tudatomon.*-Minek keltett fel? Megtámadtak az UFO-k? *Felültem, a hátamat az ágytámlának támasztottam és felhúztam magamra a takarót nyakig, persze a karjaim szabadok maradtak. A szemeimmel már nem hunyorogtam hanem tócsányira kerekítettem nagy csodálkozásomban amit Big ügynök köntösös külseje okozott, na és persze a nem várt megjelenése.*



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
David A. Blandern
Vérvonal Alapító/Falkatag

◯ Kor : 818
◯ HSZ : 368
◯ IC REAG : 346

Re: Catherine háza // Kedd. Szept. 27, 2016 6:52 pm

Anguta a fickó rúgásait szinte meg sem érezte, bár nem volt gyenge fizikumú a kamuférj, egy vérfarkashoz, ráadásul egy nyolcszáz éve született példányhoz hozzá sem volt képes szagolni. Szerencsére hamar lecsillapodott, így nem keltett túlságosan nagy zajt, végül aztán békésen beleveszett a sötétségbe.
Nem igazán érdekelte, hogy a viselt ruha nem fog stimmelni, jelenleg elég, ha addig megtéveszti a lányt, amíg kihúzza belőle az igazságot. A többi már nem az ő problémája. A legjobb persze az lett volna, ha szokásához híven hetekig figyel valakit, hogy megismerje a szokásait, a különböző stílusjegyeit, de nem akaródzott neki túlságosan sokat bíbelődni a dologgal. Elvégre csupán szórakozásból csinálja és nem kötelességből. Ennyi lazaság igazán belefér.
Az ágy szélére ülve, merev tekintettel figyelte a lányt, közben feltette a kérdést. A lány már pislogott, de lehet mindig ezt csinálja, amikor alszik. Nyilván a kamuférj sem szokta azt lesni, hogy milyen a REM fázisa. – Beszélni – egyebet nem fűzött hozzá, bár előállhatott volna azzal, hogy a franc se tud elmenni őfelségén, de inkább hagyta. A fickó nem tűnt valami bőbeszédűnek, de lehet, hogy csak most fogta vissza magát. A mogorva tekintet és hanghordozás azért megvolt Anguta részéről. – Fel vagyok – végignézett magán, aztán kérdőn a lányra, hogy mégis mi a frász baja van a köntössel. Talán szöget ütött a fejében, hogy eddig nem ebben volt? – Rémálmom volt. Egy gyerek… mindegy. Leizzadtam – kellő komolysággal ejtette ki a szavakat, így remélte, hogy nem-Bessie nem kezd el azon merengeni, hogy a kamuférjének szoktak-e rémálmai lenni. Ha őrző védő, akkor biztos sok szarságot látott, ami néha-néha visszatérhet álmaiban. Remélte ezzel megmagyarázta az átöltözést, de igyekezett minél kevesebb szót ejteni a dologról, mert a végén még a téma túlságos körülírása lesz a gyanús. – Ne legyen bamba, UFO-k nincsenek – de vannak, csak éppen nem földönkívüliek, de ezt már Frederick és nem-Bessie szépen kitárgyalták, meg a szó félrevezető mivoltát is, de Anguta ezen most direkt nem akadt fent. – Mint mondtam, beszélni akarok – úgy tűnik nem csak a kamuférj tesz fel felesleges kérdéseket. Egy-egy. – Hallani akarom újra az egészet, úgy ahogy volt. Mindent – arcán látszott, hogy nem viccel. Akármi is volt nem-Bessie bűne, vagy éppen az, ami miatt pánikroham tört rá, akarta hallani, és egy rémálomból ébredt védelmező kérhet ilyet a védencétől nemde? Nem egy filmben volt, hogy a történetet számtalanszor átismételték, ezzel apró elhomályosult részleteket felfedve, amik a megoldáshoz vezettek. Ha nem-Bessie elég művelt krimi filmekből, talán a kamuférj kérése nem fog értetlenkedést szülni a lányban. Ha meg mégis, akkor morogva visszafekszik aludni, és félhangosan megjegyzi, hogyha ennyire sem képes, akkor akár magára is hagyhatja. Azért remélte, hogy erre nem fog sor kerülni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 25
◯ HSZ : 80
◯ IC REAG : 71
Re: Catherine háza // Szer. Szept. 28, 2016 9:05 pm

David & Bessie


*Big ügynök fura volt meg nem is. Az a köntös nagyban ütötte a normális énjét és kiégette az agyamat, de a hanghordozása és a nem-bőbeszédűsége az ott volt. Néztem és nem tudtam mit akar tőlem az éjszaka kellős közepén, örültem, hogy el tudtam aludni, neki is azt kellett volna, hiszen máskor azért könyörög, hogy feküdjek le aludni és fogjam be végre a számat. Tény és való, nem bírjuk egymást, de épp ez benne a szép. Engem legalábbis szórakoztat, de csak akkor amikor normális időben zargat. Az éjszaka többszörösen nem normális időpont és most beszélni akar.* -Beszéljen.*Nagylelkűen megadom neki a lehetőséget, de jobb szeretném ha ezt felöltözve tenné, mert most úgy néz ki mint egy szatír. Na jó, áldozok rá pár percet aztán elküldöm a fenébe. Teljesen leragadt az ágyamon, ellenkezik. Nem öltözik, te jó ég, remélem legalább alsógatya van rajta. Oldalra hajtott fejjel hallgatom a vallomást. Rémálma volt. Sosem szokott, vagy ha volt is akkor morogva ment ki a konyhába és az istennek nem szólalt meg. Az oké, hogy leizzadt, az rendben van, de nem különösebben érdekelte a hónaljban izzadtságmintás pólója és az én női lelkivilágom. *-Ó, hogy egyem meg a habos lelkét, és most menjek és takargassam be?*Bájos mosoly, szarkazmusba bugyolálva, vagy fordítva, kinek hogy tetszik. Remélem nem a rémálmáról akar beszélni, nem vagyok pszichiáter, hogy kielemezzem, az én világom a számokban áll, kamatlábakon és adófüggelékeken hintázik. Az mindenesetre fura volt, hogy ideült az ágyam szélére, sosem csinált ilyet, noha olykor beóvatlankodott az üvegfal mögé kérdés és kopogás nélkül, de csak azért, hogy vadászatot indítson a telefonomért. Megjegyzem mindig én nyertem, a bugyimba nem akart belenyúlni. Ezt persze szándékosan sértésnek vettem és máris kész volt a következő vitánk témája. De könyörgöm, nem éjszaka. Aludni akarok! Ő viszont beszélni és köti az ebet a karóhoz. *-Maga bamba. UFO-k vannak. Mégis mit rejteget a kormány az 51-es körzetben? Magának tudnia kell. *Eszembe jut Frederick aki azért vitázott velem, hogy az UFO-k nem is földönkívüliek, hanem az azonosítatlan repülő tárgyat nevezik így _amiben_ benne ül az idegen lény. Nekem mindegy, én így mondom, akkor is ha a fene fenét eszik, de Big ügynök nem akad ki ezen. Szerencséje, mert kezdek morcos lenni. Merengve a konyha felé nézek, ha ezt előre tudom, kakaó készítés közben előkészítek pár tréningbögrét, hogy tudjak mit a fejéhez vágni, most csak a kispárna van kéznél, azt magamhoz is kapom és elkezdem gyömöszölni. *-Milyen mindent? Kívülről fújja az egészet, egyébiránt többet is tud nálam Ramosról. Az a dolga, hogy életben tartson a tárgyalásig, nem az, hogy átvegye velem a vádiratot. *Nem viccel, de én sem. Mérges vagyok. Egyre erősebben gyömöszölöm a párnát és sűrűbben tekintgetek a konyha felé, bár innen nem látni oda az üvegfalat fedő függöny miatt, de azért be tudom tájolni. Csak pár lépés lenne és máris ott lennék a szekrény előtt, kinyitnám és az imádott kék bögréim máris repülnének Big ügynök felé. Párat már kapott, tudhatja, hogy miért pislogok el a feje mellett.* -Ha távirati stílusban elmondom, hagy tovább aludni? *Utolsó esély, hogy megőrizze a feje épségét.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
David A. Blandern
Vérvonal Alapító/Falkatag

◯ Kor : 818
◯ HSZ : 368
◯ IC REAG : 346

Re: Catherine háza // Csüt. Szept. 29, 2016 8:40 pm

- Huh – mordult egyet, közben szája mérgesen megrándult. – Ja persze, maga mint a bátorság mintaképe, mi? Jó lenne, ha inkább a pánikrohamaival törődne, nem velem – még, hogy betakargatni? Arcátlan pimaszság a nő részéről, főleg azok után, hogy állítólag a kamuférj jó néhányszor fel kellett, hogy pofozza, amikor rájött a meghalástól való csillapíthatatlan félelem. Bár mérgesnek tűnt, igazából nem volt az, de valószínűleg a fickó is valami ilyesmi stílusban reagálna, így emiatt a gondolatai kicsit keményebb éllel fogalmazódtak meg benne. Ez van, de persze ehhez már hozzászokott.
A nő végre elárult valami kézzelfoghatót. Ezek szerint a kormánynak dolgozik, így valószínűleg szövetségi nyomozó, vagy valami ilyesmi. Fene sem tudja, az FBI-nál pontosan mik a munkakörök. A CIA-t kizárta, de lehet, hogy nekik is van valami közük hozzá, de Anguta jobban hajlott az előbbiben inkább hinni. Ezek szerint a jó oldalon állnak, ez is valami, még akkor is, ha semmi sem fekete meg fehér, de valószínűsíthető, hogy a nő áldozat, és nem elkövető. Anguta igazából arra nem tudott tényleg gondolni, hogy a nő olyan dolgot tett volna, amit megvetne, hiszen nem néz ki egy vérszomjas gyilkosnak, minden egyéb pedig eltörpül bűnben a Teremtő értékrendjében. Lop, csal, hazudik? Ki nem? – Képzelje nem tudom, de az biztos, hogy nem idegeneket – hitetlenkedve felhorkantott, tekintete jelezte, hogy mennyire idiótának tartja a lányt a felvetése miatt, bár nem szólt semmit, átható pillantása magáért beszélt.
Anguta figyelte a kényszerreakciót, amit a jelenléte és az éjszakai beszélgetés váltott ki nem-Bessieből. Kíváncsi volt, vajon a párna mennyi ideig bírja a gyömöszkélést, mielőtt a huzat megadja magát. Mivel azonban, most sokkal fontosabb kérdések zakatoltak a fejében, így félretette ezt a lényegtelennek tűnő, ám kétségkívül roppant érdekfeszítő gondolatot. – Tudom mi a dolgom – ki a rák az a Ramos? Mexikói drogkereskedő? Olyan a hangzása. Arcán mogorva fintor terült szét, és mély lélegzetet vett, nyilván azért, hogy ne ordítsa le mérgében a lányt. – De hallani akarom… újra – erősen megnyomta az utolsó szót, már csak azért is, hogy ne nézze már hülyének, vagy feledékenynek. Nem ok nélkül akarja hallani, hanem mert valami fontos jutott eszébe, és emiatt át kell rágnia magát rajta. Természetesen nem-Bessie segítségével. Valahogy az igazi nevét is meg kellene tudnia, de az már baromi feltűnő lenne, ha rákérdezne, hogy egyébként mi is az igazi neve. Remélte, a lány valahogy elkotyogja, miközben mindent megtesz a párna megsemmisítéséért. Vajon miért tekintget folyton félre? Talán nem bírja a kamuférje fizimiskáját? Megeshet, nem túl bizalomgerjesztő látvány, főleg mérgesen. – A távirati stílus nem segít – rázta a fejét ingerülten. Hiszen azt úgy is tudja… vagyis tudnia kellene, persze Angutának elég lenne, viszont akkor megdőlne a részletekben rejlik a megoldás elmélet, amit a filmekben szoktak alkalmazni, és bizonyára nem-Bessie is ismeri. Metszőn nézte a lányt, kérlelhetetlenül. Nem fog tágítani, és ha a nő emiatt inkább kiszalad a szobából, hogy ő feküdjön a kanapéra, akkor azt mindenképpen meg fogja akadályozni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 25
◯ HSZ : 80
◯ IC REAG : 71
Re: Catherine háza // Szomb. Okt. 01, 2016 7:21 am

David & Bessie


-Együtt érzőt akart mondani nem? Empatikust. Mindegy.*Legyintettem.* -A pánikrohamaim jól vannak, köszönöm.*Big ügynök mintha kissé szétszórt lett volna. Az előbb az volt a baja, hogy nem törődtem vele, most meg nem akarja, hogy törődjek vele. Nem mintha megtettem volna. Azért annyira jóban nem voltunk, nem is kellett. Elég volt, hogy biztonságban éreztem magam mellette. Minden tekintetben. Már jó előre kiderült, hogy meglehetősen szabálykövető és nem fog a csábos idomaimra ráfeküdni, ezt természetesen a maga stílusában közölte is mikor egy kicsit kedvesebben mosolyogtam rá, pedig nem kellett volna. Abban a pillanatban egy kétségbeesetten kiéhezett nőnek éreztem magam és a reagálásom megalapozta a kapcsolatunkat. Azt nem mondom, hogy nem jutott eszembe, Big ügynök még így öregecskén is szuperul jól fest, lehet elég fickós…csak az a köntös ne lenne rajta, eléggé rombolja az illúziót. Nem is értem miért gondolkodom ilyesmin, te jó szagú, rohadó liliomvirág. Teljesen meg vagyok zavarodva, igaz, hogy lassan pókhálózni lehetne, de azért nem vagyok annyira kétségbeesett, hogy Big ügynökre fanyalodjak. Az biztos, hogy nem fogom betakargatni, már csak azért sem. *-Pedig nem elképzelhetetlen. Ha egyszer beszabadulhatnék oda…*Volt elméletem, de azért nem voltam elborult agyú UFO fan, csak bosszantani akartam, ha már felébresztett, kiverte az álmot a szememből és hülyeségeket kérdezett. Láthatóan sikerült a kis akcióm, Big ügynök egy kicsit megint a régi volt, aztán jött ismét a memóriazavaros változat, amivel nem tudtam mit kezdeni. *-Mertem remélni.*Azért jó tudni, hogy egy rossz álom még nem törli az alapvető funkciókat. Ezt a gondolatot az arcomra is festettem néhány vonás átrendezésével. Már épp azon voltam, hogy megadom magam, elmondom hogyan is volt az egész, a tőmondatok megfelelőnek tűntek erre és ha igyekszem, még talán vissza is tudok aludni, bár a Ramosról és az én életemről szóló valós mese nem igazán altatódal, főleg az eleje, az a rész amikor megtaláltam az apámat. Big ügynök azonban nem tágított, a bővített verziót akarta hallani, az pedig azt jelenti, hogy minden részletre kiterjedően. Ismer már eléggé ahhoz, hogy ne akarja ezt tőlem, elég lesz nekem a bíróságon elmondani, na meg persze előtte amikor majd az ügyész egy teljes napon át felkészít a tárgyalásra, ha ugyan megérem. Esélyes volt pár roham, már attól is előre féltem ha eszembe jutott, most mégis arra kér, hogy mondjam el.* -Az elejét kihagyhatom? Vagy feltétlenül fel akar megint pofozni?*A párna a kezeim között már teljesen amorf lett, mint egy nagyobb gombóc és nagy szükségét éreztem annak, hogy kimenjek a konyhába és kézbe vegyek pár bögrét. Big ügynök azonban úgy nézett rám mint egy mérges és türelmetlen dékán. Már előre láttam mi lesz ennek az egésznek a vége. Jól felbosszant, természetesen miután kipofozott a pánikrohamomból, én meg hozzávágok pár bögrét, reggel pedig kiátkoznak a szomszédok, főleg az iker, akivel egy falunk van, mondhatni. Majd oda kell figyelnem, hogy ne a konyha felé dobálózzak, viszont a nappaliban lévő asztalra ügyelnem kell. Hogy lehet így kiadni a dühöt? *-Szóval az apám beletenyerelt Ramos üzletébe, mivel megtalálta a kettős könyvelés másik részét, fogalmam sincs milyen megfontolásból, de másolatokat készített, a Pen drive-ot pedig feladta a nagyinak postán, nekem címezve. Bár egy könyvelő pompázatosan kifejtené mi áll a papírokban, nekem kell tanúsítanom, hogy honnan valók, kiről szólnak és hogyan került hozzám, amit ugye maguk őriznek. Mert őrzik ugye? Ráadásul Ramos néhány ügyletét én rendeztem el, csak épp nem tudtam kinek teszem. Szóval ő most a jelenkor Al Capone-ja. Mindezzel pedig másnak is utánanézhetnek, talán sikerül élete végéig szövetségi börtönbe zárni és nagyon remélem, hogy már létezik Sylvester Stallone Szupercellája, különben halálra vagyok ítélve. *Kimondtam. A végére már egészen belelovalltam magam a történetbe és kimondtam a varázsszót. A halál emlegetése felnyomta bennem a kapcsolót, a képek peregni kezdtek, én meg remegni mint akit kitettek a mínusz húsz fokba egy szál pizsiben. *-Kezdődik. Miért kellett ezt most? Mégis milyen részlet nem volt eddig világos?*Ujjaim belekarmoltak a párna szövetébe, éreztem a töltet gombócait a tenyeremen, a félelem hullámokban tört rám, amikor épp csitulva leszállt, hozzávágtam Big ügynökhöz a párnát, majd kikecmeregtem az ágyból, hogy a konyhába menjek a tréningbögréimért. A telefonom már elnémult, a relaxációs zenére nem számíthattam, maradt hát a másik megoldás, bár kétséges, hogy kijutok a konyhába, az egész testem remegett és erőtlen volt, mindez persze fokozta a pánikot, amitől kapkodtam a levegőt, amitől szédülni fogok két percen belül. Ördögi kör volt ez, saját magát generálta és nehéz volt belőle kiszállni, pont annyira mint egy veszettül pörgő körhintából. A jelenlegi rohamaim mégis enyhébbek voltak mint az elején, kezelés nélkül. Már az is eredmény volt, hogy a tudatom a reális és érzékelő szintjén maradt.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
David A. Blandern
Vérvonal Alapító/Falkatag

◯ Kor : 818
◯ HSZ : 368
◯ IC REAG : 346

Re: Catherine háza // Vas. Okt. 02, 2016 2:13 am

- – bólintott, persze csak azért, hogy ugorják a témát, mert sem a pánikroham nem tetszett neki, sem a betakargatás, sem pedig az, hogy a védence megpróbálja átmosni az agyát olyan sületlenségekkel, mint az empátia. Nyilván még el is kellene hinnie, hogy tényleg ilyen nem-Bessie igaz? A szarkasztikus él nem éppen együttérzésről árulkodott a hangjában, bár lehet, hogy csak a fickónak tartogatta az ilyen megnyilvánulásokat, és lehet, hogy az éjszakai másodjára ébredés sem tett éppen jót a lelkének. De, ahogy a lány is mondta. Mindegy.
Horkantott és félrenézett. – Ja, úgy még egy létesítményt lehetne katasztrófa sújtotta övezetnek nyilvánítani – borzalom ez a nő, mégis, hogy bírja ki a másik szobában békésen szendergő egyén? Talán szed valami gyógyszert, vagy titkon a tévében néz jógaadásokat. Ki tudja, de nem-Bessie nem kímélheti nagyon az biztos. A replikára csak mérgesen szusszant egyet, de nem szólt, épp csak látszott rajta, hogy legszívesebben felképelné. Csak, hát az szabályellenes ugyebár, és biztos csak akkor teheti meg, amikor rájön a pánikroham. Ha szerencséje lesz megfogja tapasztalni, és akkor megütheti.
- Nem – dehogynem -, de kell az eleje is – talán az irritálta, ahogy most viselkedett, mert alapból nem volt ellenszenves. De lehet, hogy Anguta csupán jól akarta játszani a szerepét, és hagyta felszínre törni mindazon érzelmeket, amik valószínűleg az ügynökben tombolhatnak, amiért össze van zárva egy olyan emberrel, akit más esetben nagy ívben elkerülne. Bármi lehetséges, de az biztos, hogy Anguta a szokásos szerepvállalásokkal ellentétben, most nem igazán szórakozott jól. Fene tudja, talán a fáradtság, elvégre már jóval elmúlt alvás idő, és a napokban alig néhány órákat aludt, de az éjnek ez a szakasza általában alvással telt nála. Szerencsétlen párna tovább sínylődött a lány kezei között, így Anguta kénytelen volt tippelgetésbe kezdeni, hogy vajon hány perc múlva szakad szét a huzat. Úgy érezte, talán egy laza négy perc és kampec lesz neki. Végre valahára belekezdett a történetbe, és Anguta figyelmesen hallgatta, aztán a kellő helyen bólintott, és közbemotyogott. – Jaja, persze – mogorván esett túl rajta. Hazugságot nem érzett a lány felől, így nyugodtan megerősíthette azt, amiről amúgy fogalma sem volt. A végén elgondolkozva bólintott. – Aha – talán nem jött olyan nagyon jól ki, hogy pont a „halálra vagyok ítélve” után ejtette ki azt a szócskát, de igazából mindegy, mert a dolog már elkezdődött nála, jóval korábban, mint azt a lány felfoghatta volna. Az utcán nem tudta mire vélni az előjeleket, de most már tudta, hogy mi fog következni. Sajnos a Ramos névvel nem sokat tud kezdeni, bizonyára egy csomó ilyen nevű kétes alak járkál a világ déli részein. Jó lett volna, ha említi a vezetéknevét is, már, ha ez nem a családneve volt, de erre várnia kell, mert a lány éppen az elmúlástól retteg, olyannyira, hogy még képes lesz szörnyet halni határtalan félelmében. Az azért ironikus lenne mi tagadás, és a maga nemében bizonyára vicces is, még ha Anguta nem is kacarászna nagyon rajta. Rezzenéstelen arccal hallgatta, hogy már megint ő a hibás amiért bepánikoltatta, majd a párna útját is szobormerev képpel állta el. Telitalálat, de szerencsére nem volt elrejtve egyetlen kő sem benne. Figyelte, ahogy kievickél az ágyból, de nem igazán akarta megállítani, tulajdonképpen már fel sem akarta pofozni, viszont az nem lenne túl jó, ha félrehúzva az üvegajtót rápillantana a békésen szendergő kamuférjre. – Nyugszik! – csattant fel mérgesen. Felkelve az ágy széléről a lány elé lépett, majd minden ellenkezése ellenére megragadta, felnyalábolta és visszatette az ágyra. – Hol vannak a pirulák? Azok kellenek? Vagy inkább üssem meg? – ha szeretné, hát megteszi, bár nem volt az a tipikus asszonyverő fenegyerek, sokszor kénytelen volt nőstényeknek is ártani, mert bizony nagyon rossz fát tettek a tűzre. Nem-Bessie persze nem érdemelt ilyen bánásmódot alapvetően, de úgy tűnt mindent megtesz annak érdekében, hogy fel legyen képelve.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 25
◯ HSZ : 80
◯ IC REAG : 71
Re: Catherine háza // Kedd. Okt. 04, 2016 8:02 am

David & Bessie


*Big ügynök nem empatikus és nem is várhattam el tőle, hogy másokban is felfedezze ezt a tulajdonságot, vele amúgy sem tudtam az lenni. Kényszerű összezártság volt a mi kapcsolatunk alapja, ennek megfelelően nem is akartunk nagyon összebarátkozni. Mondjuk benne még halvány hajlandóságot sem sikerült felfedeznem. Mindkettőnknek meg volt a másikról alkotott véleménye amit soha nem is rejtettünk véka alá, rosszabb napokon nem kíméltük egymást, ez az éjszaka egy ilen hosszú pillanat volt közös kis életünk órái között.* -Maga szemetebb mint tegnap.*Mosolyogva jegyeztem meg, hagyva, hogy az arcomra üljön a mögöttes érzelem. Nos, nem kíméltük egymást de gyanítom ez tartotta meg a hivatalos vonalon. Nem szólt semmit amikor kifejeztem a reményeimet az életem megóvásával és az ő tapasztalatával kapcsolatban, de úgy fújt mint egy mérges macska. Érett már egy kisebb, szomszéd ébresztős perpatvar. Olyanok voltunk mint a tűz és a víz, ő általában kioltott engem de igyekeztem ennek elejét venni azzal, hogy olajat öntöttem a vizébe, ami így már eléggé éghető anyaggá minősült, legalábbis a felszínen. Egyébként nem lehetett könnyen kizökkenteni, mindig sikerült magát az utolsó pillanatban visszafogni amiért picit, titkon csodáltam is. Sajnos azonban mindez nem volt elég ahhoz, hogy lebeszéljem a történetem újrameséléséről, nagy levegőt vettem és belefogtam. Igyekeztem megmaradni a kérése ellenére a távirati stílus mellett és sikerült lehagynom az elejét anélkül, hogy észrevette volna. Apám halálában és a holtteste megtalálásában úgy sem lehetett semmilyen új részlet amit korábban elfelejtettem volna megemlíteni. Próbáltam tárgyilagos lenni, nem belevinni az érzelmeimet és egy ideig sikerült is, ám az utolsó mondat kétszeresen is telibe talált. Először én tettem keresztbe magamnak, aztán Big ügynök tett egy óvatlan megjegyzést amiről úgy hittem szándékos volt, vagy túlságosan ügynökös. *-Aha?!*A pánik önmagát gerjesztette, utáltam ezt és magamat is amiért belekerültem ebbe a csapdába. Nem volt tudatos, sosem tettem volna ilyet magammal, pont ezért volt nehéz kikecmeregni belőle. Hosszú hónapokat töltöttem azzal, hogy leküzdjem és a pszichiáterem is megmondta, hogy nem lesz sétagalopp. Nos, tényleg nem volt az és még nem végeztem. Ennek mellékterméke volt egy leheletnyi depresszió is, néha magamba zuhantam amiért olyan nehezen tudok tenni ellene, pedig akartam. A jóisten a megmondhatója mennyire akartam tenni ellene, de mindez az agyamban lejátszódó kémiai folyamat volt megspékelve egy végtelen mozifilmmel. Hozzávágtam a nyomorékká gyűrt párnát és a tiszta találat adott némi elégtételt, ezzel az erővel löktem ki magam az ágyból, bár kívülről inkább egy köszvényes öregasszony mozdulataira hajazott a lendület. A folyosó felőli oldalra mentem, mert az üvegfal másik oldalán ott volt a kanapé, az asztal és a fotel, és én mindegyiknek nekimentem az első éjszaka, azóta nem kockáztatok. Menet közben olyan dolgok jutottak eszembe, hogy azt amit most teszek, a halálom után sosem tudom majd újraélni, sőt még emlékezni sem fogok rá, nem lesz mivel, lelkem sem lesz, elmém sem, semmilyen emlék arról, hogy éltem valaha, mert én sem leszek. Láttam az élettelen testemet még élő elmém zugában, a föld alatt egy koporsóban, miközben a világ elrohan mellettem. Hinni akartam a lélekvándorlásban, de ez sem jött be, sőt az sem, hogy halálom után hamvasztással vesznek tőlem végső búcsút, mert ott volt mindig a „végső” ami véglegesen véget vet mindennek. Hinni akartam a szellemlétben, mert azzal is megelégedtem volna, ha az létezik és Frederick Távol elméleténél eddig nem találtam jobbat, de racionális agyam sosem engedett tovább ennél a lépcsőfoknál feljebb lépni. Amikor megindul a lavina bennem, általában jó egy pofon bár fájdalmas, azonban időlegesen kirángat a képzelt pokolból, Big ügynök hangja azzal a kutyává alacsonyító megalázó szóval jobb volt mint egy nyakleves. Épp csak kirángatott a szakadékból míg visszakérdeztem, vajon jól hallottam-e.* -Mivan? *Vakkantottam kissé oldalra fordulva, de indultam is tovább a pillanatnyi megtorpanásból, mert ez csak tovább fokozta bennem a tréningbögréim utáni sóvárgásomat. *-Mi a fenét csinál?*Időlegesen elveszítettem a belém nevelt nőiességet és kibukott belőlem a szitokszó, aminél nagyobbat és erősebbet sosem mondtam még a gimi első osztálya óta. Ám az, hogy Big ügynök felkapott mint egy sózsákot és az ágyra tett, kissé felülírta bennem a mindig udvarias, mosolyogva melegebb égtájakra küldő nőt. Elképedtem a kérdés hallatán. Csak feküdtem az ágyon a karjaimra támaszkodva, fel sem fogtam, hogy nincs rajtam a pongyolám csak a vékony és csábos hálóruha. Mondjuk ha felfogom sem érdekelt volna jelen pillanatban, egyszerre küzdöttem a pánikroham tüneteivel és a Big ügynök által kiváltott dühömmel. *-Azt….azt próbálja….meg. *Elképedésem adott némi erőt, hogy ismét ágyat hagyjak, egy megkésett Keljfeljancsi veszett el bennem ahogy felálltam és mielőtt Big ügynök újra mozdult volna, hogy elkapjon, az ágyra mutattam neki.* -ÜL!*A szívem majd kiugrott a helyéből, már a levegőt is kapkodtam, hideg verejték lepte el a testemet és éreztem ahogy a vékony selyem anyag a bőrömre tapad. Ennek ellenére elindultam megint a konyha felé azzal az elhatározással, hogy ha belehalok is, hozzávágok pár bögrét mielőtt kilehelem a lelkem. Ez a gondolat persze tetézte az amúgy sem kevés problémát.* -Csak bögrék….kellenek.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
David A. Blandern
Vérvonal Alapító/Falkatag

◯ Kor : 818
◯ HSZ : 368
◯ IC REAG : 346

Re: Catherine háza // Pént. Okt. 07, 2016 4:25 pm

- Aligha – jegyezte meg szárazon, bár fogalma sem volt, hogy tegnap mennyire volt szemét, de a mostani beszólás nem lehetett rosszabb annál, amit tegnap kapott a kései hazaérés miatt. Mellesleg az ügynökürgét le kellene cseszni, amiért a telefonba nem tegezte a kamufeleségét. Amatőr hiba, hiszen a telefon ki is lehetne hangosítva, vagy valami hiba folytán egyszerűen hangosabban szólna a telefon a kelleténél. Ezeknél a kütyüknél nem lehet tudni, ráadásul a telefonok némelyike normál üzemmódban is olyan hangosan szól, hogy akár egy minden érzék fejlettség nélküli ember is tisztán hallhatja a beszélgetést. Sajnos azonban erre nem tudja felhívni a békésen szundikáló férfi figyelmét.
És… igen. Nem kellett volna a három betűs szóval illetni a „halálra vagyok ítélve” részt, hiszen még a lány is visszakérdezett miatta, de erre igazából nem tudott volna mit felelni, így csak mogorva képpel nézte, ahogy nem-Bessie szépen elmerül az önsajnálattól gerjesztett pánikrohamban. Aztán céloz talál és megpróbál kikecmeregni az üvegkalitkából, amit természetesen Anguta nem hagyhat neki. Mellékes körülmény csupán, hogy nem a kanapé felőli elhúzható ajtó felé veszi az irányt, hanem a konyhához közelebb lévőhöz, mivel bár elég jó megérzései szoktak lenni, nem rendelkezik a gondolatolvasás képességével így nem tudhatja biztosan, hogy merre szeretne a pánikrohamával karöltve a lakásban téblábolni. – Jól hallotta! Nyugszik! – ingerülten csattan fel, miért nem képes elsőre megérteni, hogy mit szeretne? Egyébként is elég egyszerű parancs, még a tanítatlan kutyák is megértik, ha a szó jelentését nem is, a hanghordozást mindenképp. A gazda mérges, és azt akarja, hogy kushadásba kezdjen. Nem-Bessie miért nem érti? – Ne akarja, hogy egyértelmű dolgokra válaszoljak – még mindig mérges hangnemben beszélt, és igazából nem is túl finoman tette az ágyra, inkább csak úgy ejtette, de hát jó minőségű a bútordarab, meg bizonyára kényelmes is. Biztos jó lehet ugrálni rajta. – Világos – szűrte fogai között ingerülten. A pofozkodás tabu, pedig lehet az lenyugtatná. Anguta úgy érezte, hogy egy ér elég vészesen elkezdett a halántéka tájékán kifelé dudorodva lüktetni. Talán túlzásba viszi saját testének felfokozott idegi állapotát. Mindegy, nagy baja nem lesz tőle.
Nem-Bessie megint csak elkezdett kikecmeregni az ágyból, persze visszatessékelhette volna, de inkább gyors léptekkel az elhúzható üvegajtó elé állt, keresztbe font karokkal, miközben a nő parancsolólag az ágyra mutatva felszólította az ülésre. Megrázta a fejét, jelezve, hogy nincs hatalma felette. A kanapé felőli ajtó így nincs védve, de Anguta sokkal gyorsabban mozog, és valószínűleg egy ügynöknek is fittnek kell lennie, így talán nem lesz olyan feltűnő, hogy mindig útját képes állni. Már, ha sor kerül ilyen macska-egér játékra persze. – Bögrék… - mérges hitetlenséggel ejtette ki a szavakat. Fogalma sem volt, hogy mi a ráknak kell neki bögre, de az a konyhában volt, így ha elállja a nappaliba vezető utat, akkor nem láthatja meg a szendergő kamuférjet. Valójában Anguta visszakérdezett volna, hogy mire kellenek a bögrék, de nem-Bessie úgy közölte ezt, mintha ennyiből az ügynöknek tudnia kellene, hogy mi következik. - Jól van. - Félrehúzta az üvegajtót, és beállt a nappali irányába vezető folyosóra, a konyhához vezető utat pedig szabadon hagyta. Had igyon a bögréiből vizet, vagy amit akar. Lehet, hogy van egy szerencse bögréje, vagy több szerencse bögréje, amiket, ha megfelelő sorrendben használ, akkor a pirulák jobban hatnak. Bármi lehetséges, aki hisz a földönkívüliekben, az akár ilyen rémbarom metodikákban is hihet. Az út szabad, Angutának csak annyi a dolga, hogy ne engedje a nappali felé. Tiszta sor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 25
◯ HSZ : 80
◯ IC REAG : 71
Re: Catherine háza // Vas. Okt. 09, 2016 8:34 am

David & Bessie


*Big ügynök visszatért. Noha a köntös még mindig nem illett a képbe, a modora ugyanúgy hagyott némi kívánnivalót maga után ahogy korábban. Megajándékoztam egy „DE!” pillantással, bár ő tagadta, ma tényleg kifordult önmagából ami a szemétséget illeti és gyanítottam, hogy még nem fejezte be. Tény és való, annak aki pánikrohamokkal küzd a halálfóbiája miatt, nem tesz jót egy halálos fenyegetés. Már egész jól voltam a körülményekhez képest mikor az apám ügyletébe beütött a krach, újabb kikerülendő problémát generálva. Az életem túlnyomórészt adózás, kamatok és az ügyfelek „még több pénzt” mantrája között zajlott, nem volt olyan helyzet ami a halált juttatta volna eszembe, kerültem a horrorfilmeket, az akciót és csak csöpögős romantikus boldog véggel befejeződött filmeket néztem, olvastam könyveket. Amúgy is a klasszikusokért vagyok oda, ez csak segített abban, hogy még véletlenül se menjek olyasmi közelébe ami a kaszás megjelenésével fejeződik be, vagy épp a közepén tocsog. Ám egy kiterjed kábítószeres hálózat, bosszúra szomjas szervezet fejének a megvádolása, bűneinek tanúsítása nem épp életbiztosítás, az enyémbe pedig nem lassan kúszott be hanem nukleáris robbanással ütött lyukat. Big ügynöknek az lenne a dolga, többek között, hogy megkíméljen ettől, hogy vigyázzon rám, hogy ne érezzem a fenyegetést és ne is kerüljön a közelembe. Erre ő még rá is tesz egy lapáttal, noha önkéntelen helyeslés volt, talán bárki más is így nyilvánult volna meg, bennem elindította a lavinát. A pofátlansága mostanra a tetőfokára hágott, soha nem volt velem bájos és kedves, de ez a mostani kuytakiképzős módszer volt eddig a csúcs. Na persze jól láthatóan nem vagyok öleb és ezért nem is vagyok hajlandó befogni a számat, lekushadni az ágyra ahogy az uraság kívánja. *-Az ágyra dobás több mindent jelenthet, nem egyértelmű.*Persze értettem én, minden bizonnyal nem szeretkezni akar, szóval csak egyetlen oka lehet annak, hogy beledöngölt a matracba, mégpedig az, hogy ott tartson. Nem sejtettem a mozgatórugók mikéntjét, de megkönnyíteni sem akartam a dolgát. Mindegy miért, ellenkeznem kellett. Ettől persze nem múlt el a roham egyetlen tünete sem, az akarat megvolt, az erőm ahhoz, hogy kihámozzam magam a szorításából már nem igazán. Nagyot nyekkentem de nem adtam fel, a harag ami kezdett bennem túltölteni, időlegesen kimosta a fejemből a halál gondolatát, de a testi gyengeség, a szédülés, verejtékezés nem múlik el olyan gyorsan. Az ágy végébe kapaszkodva álltam fel s mivel az utamat állta, megpróbálkoztam én is a kutyás dologgal amire csak a fejét rázta. Úgy állt ott mint egy középkori páncélos lovag, csak az hiányzott a látványból ahogyan a földbeszúrt kard markolatára támaszkodik. *-Engedjen vagy….*Pillanatok alatt játszódott le bennem néhány megoldás de sem a mogyorózás, sem az állcsúcson vágás nem illett a repertoáromba, más meg nem lenne olyan meggyőző. -Sikítok!*Na ez igen, óriási fenyegetés, mindjárt halálra röhögi magát és akkor szabad lesz az út. A bögréket említve gyanúsan gyorsan félreállt az útból, de gondoltam csak jobbnak látja ha kiengedem a gőzt, mintha még egy óráig itt kellene velem szenvednie. Ezt elég gyakran megemlítette, a háta közepére sem kívánt. Elindultam de megszédültem egy pillanatra, meg kellett kapaszkodjak az üvegfal szélében, de felszegtem a fejem és arra gondoltam, ha neki is megyek a szemközti falnak, Big ügynök nem ússza meg annyival, hogy bokán rúgom. Nem elég, hogy a legszebb álmomból keltett fel, még újra vette velem az egész történetet ami idejuttatott. Minimum három bögrés akció lesz és holnap feltöltöm a készletet. Kibotorkáltam a konyhába, eszem ágában sem volt körülnézni, az csak további szédülést eredményezett volna. Úgy éreztem magam mint amikor végzős diákként fejen állva kiittam a maradék sört a hordóból. Az volt az első és utolsó söröm életemben. A konyhában felkapcsoltam a tűzhely feletti kislámpát, kinyitottam a szekrényt ahol a tréningbögréket tároltam és kivettem belőlük kettőt. Egy egész polc tele volt az egyforma, kék füles bögrékkel melyeknek egyike sem látott még innivalót. Olcsó tucatáru volt, arra jó, hogy összetörjem őket. Megvártam míg Big ügynök beér, kiváló szervező képességemmel úgy álltam, hogy az ebédlőasztal kettőnk között legyen és hozzávágtam az első, majd rögtön a második bögrét is, aztán nyúltam a következőkért. *

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
David A. Blandern
Vérvonal Alapító/Falkatag

◯ Kor : 818
◯ HSZ : 368
◯ IC REAG : 346

Re: Catherine háza // Vas. Okt. 09, 2016 9:42 pm

- Ne császkáljon! – förmedt rá némileg türelmét vesztetten, miközben magában azon morfondírozott, hogy az ütlegeken kívül, vajon mit szokott még bevetni az ügynök a pánikrohamok csillapítására. Beadhatná neki az injekciót, ha nem hagyta volna a gyerekméretű nadrág zsebében a fel nem használt ampullát, viszont szinte rögtön el is vetette ezt a lehetőséget, mivel az rengeteg kérdést vetne fel nem-Bessieben. Főleg, ha ébredés után összedugnák a fejüket ezek ketten és kihámoznák, hogy valaki szándékosan elkábította őket. Az ügynök esete még nem olyan vészes, de nem-Bessie-nek pont az adná be, akinek meg kellene védenie. Lónyugtató kizárva, pedig a lány is biztosan értékelné, ha elmúlna a pánikrohama. Sajnos a védencet nem sikerült huzamosabb időre az ágyban tartani, így kénytelen volt az ajtót elállni. – Különben? – kérdezte ingerülten, aztán a válasz is megérkezett, amire egész egyszerűen csak megvonta a vállát. Sikítson, ha olyan jól esik neki, de aztán előhozakodott a bögrékkel is, amik a konyhában vannak. Ha a konyhába megy, nem láthatja meg az ügynököt, amint békésen szendereg, így Anguta elállt az ajtóból, és inkább a folyosó nappali felé vezető részét blokkolta.
A lány járása nem volt stabil, de a fene sem tudja, hogy ilyenkor mit szokott csinálni a másik, így inkább úgy tett, mint aki nem vette észre a dolgot. Ez azonban elég volt, hogy ne bízza a véletlenre a lányt, így inkább tisztes távolból, de követte, már csak azért is, ha netán úgy akarna esni, hogy a fejét egy kemény, sarkos dologba szeretné verni, akkor képes legyen még a katasztrófa előtt azt megakadályozni. Nem igazán hiányzott a lelkiismeretének egy elhalálozott, vagy épp meggárgyult nem-Bessie. Nagyjából négy méterre volt tőle, de mivel a lakás nem túl nagy, így alig kellett közelebb mennie. A konyha bal pereménél a falnak dőlt, és várta, hogy a lány a felkapcsolt lámpa fényénél vizet töltsön a bögrébe, aztán valahonnét elővarázsolja a bogyókat, majd felhörpintse őket. Ha jobban lesz, talán még feltehet néhány kérdést. A mozdulat, amit nem-Bessie produkált nem éppen az volt, amire számított. Sőt ez a lehetőség egyáltalán nem jutott az eszébe, de úgy tűnt, hogy a bögre nem épp azt a célt szolgálja, amit általában az ilyen háztartási eszközök szoktak beteljesíteni. Meglepetésében hirtelen nyúlt a felé repülő bögre után, és bár tudta, hogy hibát követett el amikor teljesen merev tekintettel és biztos tartással megragadta a bögrét, de nem tudott már mit tenni. Ennek ellenére, a második bögrét is elkapta, de ügyelt rá, hogy sokkal idétlenebbre sikerüljön a mozdulat. Néhányszor még pattogtatta is a tenyerén ügyetlen mozdulatokkal, mire képes volt biztos tartással megragadni azt. Mivel csak két keze van, ezért remélte, hogy többet nem szándékozik hozzávágni, de a lány tekintete igazából nem azt tükrözte, hogy a hirtelen kirobbant háború véget is ért volna. Ha még többet elhajít, a maradéknak vesznie kell. Már nem a falat támasztotta, hanem ugrásra készen állt, mérges tekintettel a lányra meredve. – Jó lenne, ha befejezné, mielőtt még valami összetörik – hanghordozása gúnyos volt, mivel rájött, hogy ez bizonyára egy bevett szokás volt náluk, és azért emlegette a lány a bögréket úgy mintha azok az életét menthetnék meg, de legalábbis kizökkenthetnék a pánikrohamból. Azzal, hogy elkapta őket, talán nem segített nem-Bessien, mert így esetleg nem hat a trükk. Sebaj, a következőket hagyja szétrobbanni a falon, vagy saját magán.
Amikor végre már nem akar többet dobálni, Anguta fogja magát és leteszi a két bögrét az asztalra, majd amennyiben cserépdarabokat kell kerülgetni, óvatosan a lány felé menetel, aztán néhány lépésnyire megállva tőle mélyen a szemébe néz, és érdeklődni fog az állapotáról. – Lenyugodott már végre? – az empatikus kérdésfeltevés nem az erőssége.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 25
◯ HSZ : 80
◯ IC REAG : 71
Re: Catherine háza // Hétf. Okt. 10, 2016 9:22 pm

David & Bessie



*Ne császkáljak. Gondoltam, hogy az ágymatracba passzírozásnak ilyen prózai oka van, de kérhette volna és akkor nem nyekkenek. Azt nem mondom száz százalékosan, hogy szót is fogadok, de azért igazán kezdhette volna a kéréssel. Csak azt nem értem miért nem császkálhatok, hogy maradjunk ennél a kifejezésnél, mert máskor megtehetem, egy szót sem szól, most viszont…ja, igen a történet és, hogy rosszat álmodott. Legközelebb tudni fogom ha belevág a matracba, nem szeretkezni akar. Nem volt túl nagy kedvem veszekedni, lévén a pánik előszele már meglegyintett, a vihar kialakulóban volt, a kérdés pedig Damoklész kardja által felettem lebegett miszerint; Lesz ebből nagyobb roham vagy sikerül úrrá lennem rajta? Főleg anélkül, hogy pofon vágna az életfelvigyázóm. Volt, hogy sikerült, csak el kellett terelnem a figyelmemet és akkor lassan de biztosan enyhül a remegés, a szédülés és a hiperventilláció miatt kialakult zsibbadás érzése. A tréning bögrék többek között erre is jók, nem csak düh levezetésére hanem a figyelem elterelésére is. Csak hozzá kell vágnom valamihez, vagy valakihez, itt Fairbanksben legtöbb esetben Big ügynök volt a cél, mert ő váltotta ki a dühömet, és ehhez mérten feltűnően könnyen engedett. Elég volt csak megfenyegetnem azzal, hogy sikítok és máris odébb állt. Na jó, nem azonnal, előbb még vetett rám egy fölényes pillantást, megvonta a vállát aminek feltételezem az volt a jelentése, hogy „csak nyugodtan” de nem akart visszatartani tovább. A halál gondolata már messze járt, így szokott lenni, ha beindul a roham, akkor végig is megy rajtam valahogy. Enyhébben vagy erősebben. Az elején minden esetben kórházba kerültem mert mindez nem csak egy kis gyors légzés és szédülés, hanem akár szívrohamot is okozhat. Az ettől való félelem pedig újra és újra beindította a pánikot, önmagát gerjesztette. Azóta persze sikerült némileg úrrá lennem rajta, sok hónapomba került, de megérte.
Kibotorkáltam a konyhába, a kanapé felé egy pillantást sem vetettem, hiszen nem volt okom rá, majd nekiálltam megtámadni Big ügynököt. Repült az első bögre, majd rögtön a következő is, de nem teljesítette be a feladatát. Big ügynök eddig mindig ügyesen ellépett a bögre útjából, meg sem próbálta elkapni, egyrészt azért mert úgy sem tudta volna mindet, nem egy és nem kettő bögre fejezte be ilyenkor rövid és tartalom nélküli életét, másrészt a lényeg azon volt, hogy összetörjön, hogy reccsenjen, roppanjon, hogy a megnyugvás perceiben legyen mit összesöpörni. Ám most elkapta én meg csak bámultam.* -Mi van gyakorolt? Direkt, hogy bosszantson?*További vádaskodás helyett nyúltam a következő bögréért és nem érdekelt, hogy mennyire mérges. Látszott rajta, nem sok választotta e attól, hogy a torkomnak ugorjon. A felvetésére meglepődve válaszoltam, nagy gesztikulálással, az immár kezemben lévő másik két bögrét lengetve.* -Hát_pont_az_a_lényeg_!*S már repült is újabb kettő, de már a falon csattant mellette. Hangos volt, csörömpölő, a szilánkok szétszaladtak a padlón, fájdalmas akadályt képezve kettőnk között. A falon nyomot hagyott a becsapódás én pedig éreztem, hogy jobb. Egy kicsit. Mennyi bögre kell még a teljes megnyugváshoz? Még kettőért nyúltam és törtem össze azokat a falon Big ügynök mellett. Bármennyire is nem jöttünk ki, vigyáznom kellett az életére, mert ő vigyázott az enyémre. Végül minden elmúlt és jött a lezárásos fázis. A remegés lassan enyhült, nem nyúltam több bögréért, Big ügynök elindult felém, belőlem pedig kitört a sírás. A kérdése csak tovább fokozta a kétségbeesésemet, a szégyenérzetemet, a tehetetlenség érzését. Ha egy síró embernek azt mondják, hogy ne sírjon, csak még jobban rákezd, én is így voltam ezzel. A halk hangon való, részvétteljes érdeklődés kihúzta a dugót a lelkem kádjából. A mellkasára hajtottam a fejem és bőgtem, ujjaim összegyűrték a köntös anyagát akár korábban a párnát, gyömöszöltem ahogy csak tudtam. Hüppögve, szipogva adtam ki magamból minden keserűségemet.* -Én nem…akarok….bekhalni….mikor lesz máhár vége? Csak haza akarok benni és élni. ÉRTI? Élni akarok! Ugye deb hagyja, hogy Ramos ….megölessehen? Éb ezt bár nem bírom tovább.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
David A. Blandern
Vérvonal Alapító/Falkatag

◯ Kor : 818
◯ HSZ : 368
◯ IC REAG : 346

Re: Catherine háza // Kedd. Okt. 11, 2016 7:16 pm

A szellemek nem voltak kegyesek ezzel a nővel. Először megáldották hiperfélelemmel, aztán hozzávágtak egy Ramos nevezetű drogkereskedőt, aki ki akarja nyírni nem-Bessiet, csak, hogy ne legyen képes tanúskodni, és ezáltal a drogbáró megúszhassa a börtönt. Remek kombináció, vajon miért szeretnek a szellemek sokakra nem egy vödör, de egy egész talicska trágyát önteni? Kedvtelésből, vagy éppen úri passzióból? Jó kérdés, de sajnos erre akkor sem kapna választ, ha a Távolba érve el tudna beszélgetni velük.
Mivel úgy érezte a konyha biztonságos, így engedte, hogy a lány kibotorkálhasson oda, és elvégezhesse a pirula beszedő rituálét, ami hamarosan kiderült, nem is annyira a bogyókról és a vízről szól, hanem sokkal inkább egy jóval brutálisabb megnyilvánulása egy gyógyszerfajtának. Az elsőt döbbenetében kapta el, a másodikat már kicsit ügyetlenebbül, de az is a markában landolt. A lány szavai apró grimaszt varázsoltak az arcára, majd bosszús méreggel visszaszólt. - Kénytelen voltam - legalábbis Anguta az ügynök helyében minimum megpróbálta volna menteni a menthetőt, és elkapkodni az összes bögrét, még talán akkor is, ha ezzel az ügynök a lány pánikrohamainak kezelését szabotálja. Csak kell valami más, és jobb megoldásnak léteznie ennél? - Hah, mintha nem tudnám - halkan, szinte sóhajtva ejtette ki a szavakat, és nem is biztos, hogy a lány felfokozott idegi állapotában egyáltalán meghallotta.
A csapódó bögrék zaja visszhangzott a teremben, Anguta hallásának kimondottan zavaró volt, de szerencsére nem azzal az éles csörömpöléssel törtek, mint amivel az üveg készítmények szoktak elpusztulni. Pozitívum továbbá, hogy bár ezek is apróra tudnak törni, többnyire keményebb anyagból vannak, így kevesebb részre osztódnak, ráadásul a színük miatt is sokkal könnyebb a lépteket úgy orientálni, hogy esélyesen megússza a talpszeletelést. Nem mintha Angutának ez túl sok problémát okozna, de talán feltűnő lenn, ha két lépés erejéig vérzik a talpa, aztán meg hirtelen vége szakad a lenyomatnak, vagy nagymértékben csökken a padlón hagyott vértócsa területe.
A lány végül nem nyúlt több bögréért, és úgy tűnt a testében lévő változások is új színpad felé bolyonganak. Igen, a pánikroham véget ért, hát jöhet a sírás. Anguta megindult felé, elkerülve a cserépszilánkokat, közben a két holokauszt túlélőt letette az asztalra, majd néhány szót intézve a lányhoz érdeklődött az állapotáról, amire a sírhatnék tovább fokozódott, és végül nem-Bessie látható formában is előadta azt, ami odabent már készülőben volt. A nő hozzábújt, zokogott, gyűrt - szerencsére csak a köntöst - mire Anguta egész egyszerűen átkarolta, megnyugtató „Jól van. Jól van na” kifejezések garmadájával árasztotta el, persze nagyon jól tudta, hogy semmi haszna, és valószínűleg a lány fel sem fogja. - Nem hagyom, hogy ez megtörténhessen. Amíg csak levegő van a tüdőmben, amíg a vérem járja végtelen útját a testemben, amíg a szívem az utolsó ütést el nem dobbantja, addig védeni fogom. Megígérem - és bízott benne, hogy az ügynök is így áll hozzá védence testi épségéhez. Nyilvánvalóan Anguta is tudna érte tenni ezt meg azt, de kérdés, hogy belefolyjon-e, vagy hagyja egyszerűen az egészet, és ne tegyen semmit? - Jobban van? - lágyan tette fel a kérdést, amikor érzékelte, hogy a sírás kezd alábbhagyni. - Visszavigyem a hálórészbe? - nem volt benne biztos, hogy jó ötlet a lányt egyedül császkálva hagyni, hiszen még csak papucs sincs rajta, és félő, hogy ilyen állapotban nem venné észre a földön heverő cserépdarabokat. A másik, hogy a konyhai kis lámpa nem is ad túl sok fényt. Anguta tisztán látott mellette, de nem-Bessie csak egy ember, fejletlen érzékekkel. Nem lenne szerencsés, ha szétdarabolná a lábát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 25
◯ HSZ : 80
◯ IC REAG : 71
Re: Catherine háza // Pént. Okt. 14, 2016 6:34 am

David & Bessie



*Big ügynök elkapta a bögrémet ami olyan szentségtörés volt mint szandálhoz zoknit venni. Az persze ízléstelenség is, de jobb nem jutott eszembe. Nem gondolkodtam el azon, hogy most miért nyúlt az ivásra eddig nem használt edényért, talán a rossz álma miatt előtérbe kerültek bizonyos érzései, és azok beindították a reflexeit. Ki tudja?! Ahogy visszaválaszolt már nem keltett gyanút, mogorva volt és szarkasztikus. Képes volt még ezzel is kifogni a szelet a vitorlámból, pedig néhányszor már megtapasztalta, hogy jót tesz ha a bögrék gyors halált halnak és ha nekem jó, akkor neki is. Azonban egy ügynök személyisége sok színt vehet fel és nem lehet őket teljes mértékben kiismerni, Big ügynök szinte minden nap képes volt meglepetést okozni, még ha csak apróságokkal is. Ez az éjszaka amúgy sem volt rendhagyó, még sosem szólalt meg a riasztó mióta itt vagyunk, legalábbis az első próba óta nem, és még ő sem keltett fel a legszebb álmomból azért, hogy pofátlanul újra mondassa velem az egész történetet tudva, hogy esetleg rohamot válthat ki ha mélyebben belemegyek a részletekbe. Még sem éreztem már furának, sodort az ár én meg hagytam magam. Kiéltem minden fájdalmamat azon, ahogy a bögrék reccsentek, csilingeltek majd a darabok végre szétszóródtak a padlón. Várt még rám a takarítás, de most nem törődtem vele, ahogy a korábbi dobálások idején sem, ráér. Előbb ki kell adnom magamból minden feszültséget s majd ha ez meg van, rendet rakok. Valószínűleg mostanra jutottunk el a kapcsolatunk azon szintjére, amikor már ő is együtt érez velem, a felfokozott érzelmi állapot kellős közepén egyszerűen csak jól esett, hogy törődik velem és nem tettem fel magamban kérdéseket ezek szokatlansága miatt. A velem történtek, a megszokott környezet és apám hiánya, a családomtól való teljes elzárás, a mindennapi tétlenség és a várakozás most csapódott le….illetve tört ki belőlem. Még sosem hagytam így el magam a jelenlétében, látta már a rosszabbik oldalamat, de még nem roppantam össze, még nem eresztettem le mint egy lufi. Most megtörtént, minden keserűségem a könnyekkel együtt ömlött belőlem. A megnyugtatásomra törekvő szavak bekúsztak az elmémbe, mint egy lágy és hűs folyam csillapították a fájdalmamat, lassan de biztosan apadtak el a sós cseppek, melyek más, ilyekor természetesen előtörő váladékkal együtt megnedvesítik az éppen útjukba kerülő anyagot. Jelen esetben Big ügynök köntösét. Még jó, hogy legalább az volt rajta. Szipogva néztem fel rá, szinte már szerelmesen a romantikus felhangú monológ után.* -Jaj, ezt olyan szépen mondta.*Én, aki oda vagyok a csöpögős romantikáért, most első kézből kaptam belőle egy nagy csomaggal és élvezettel értékeltem. Úgy nézhettem rá mint egy istenségre, egy hősre, egy lovagra aki éppen most mentett meg a sárkány karmaiból és élünk boldogan míg meg nem….*-Köszönöm, igen…egy kicsit. *Visszahajtottam a fejem a mellkasára, még szipogtam picit, de a gondolataim már rendeződni kezdtek a szokásos sorokba. A köntös anyagával megtöröltem a szemeimet, az orromat _nem_ azért mégis hölgyből vagyok, majd finoman kibontakoztam az öleléséből. Lesimítottam a hálóingemet, aminél rövidebbet még nem gyártottak és a hozzávaló kis nadrágszerűség csak ezt hivatott megmutatni. A sötétkék selyemanyag meleg volt a bőrömtől, a tény, hogy milyen lengén vagyok öltözve – inkább vetkőzve - most villant a tudatomba, ahogy az is, hogy Big ügynök milyen úriember amiért nem használta ki a helyzetet. A filmekben ilyenkor jön össze a híres páros, a legnagyobb vész közepén is jut idejük csókra, összeborulásra. Nálunk ennek a leghalványabb jele sem volt. Nem mintha engedtem volna – vagy talán mégis – de legalább a visszautasítás lehetőségét megkaptam volna. Megigazítottam a hajam, elsöpörtem egy tincset az arcomból, Big ügynökre néztem és úgy éreztem, megint a régi önmagam vagyok. *-Köszönöm, nem. Még össze kell takarítanom.*A takarítás is olyan mint az előtte lévő gyógyulásra felhasznált dobálás, segít helyrerázódni. Elléptem mellette, gondosan kikerülve a színes cserepeket és lapátért, seprűért indultam. Azért persze nem hagyott nyugodni a gondolat, miszerint elmaradt a nagy zárójelenet. Már a kezemben a takarítószerszámokkal fordultam Big ügynök felé.* -Mondja maga homoszexuális? Csak azért kérdezem mert eddig még egyszer sem akadt meg rajtam a szeme. Azért ez elég lelombozó, de ha a férfiakért van oda, akkor…*Nos akkor megnyugtató, egyszersmind megdöbbentő. Nem mintha lett volna gondom a más szexuális beállítottságú emberekkel, de azért Big ügynökből nem néztem volna ki. Előítélet, persze. Egy férfias férfi, egy ügynök, egy harci gépezet tiszta és hasító logikával nem lehet homoszexuális.* -Nyugodtan mondja meg, nem ítélem el. *Nyugodtan és körültekintően takarítottam, sepertem a lapátra a cserepeket, majd a szemetesbe ürítettem a lapát tartalmát. Mire végeztem már nyoma sem volt a pániknak, sem a sírásnak, legfeljebb az utóbbiból néhány fényesebb csík az arcomon. *


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
David A. Blandern
Vérvonal Alapító/Falkatag

◯ Kor : 818
◯ HSZ : 368
◯ IC REAG : 346

Re: Catherine háza // Szomb. Okt. 15, 2016 1:33 am

Látott már rosszabb reakciót is arra, ha valakinek az élete egy borotvaélen táncol, ahhoz képest nem-Bessie – valahogy tényleg ki kellene deríteni az igazi nevét – elég jól viselte. Pánikroham jött rá, ami érthető, de legalább nem jutott el az idiótaságnak arra a fokára, amikor úgy akarja a problémát megoldani, hogy öngyilkosságot követ el. A logika sokaknál csődöt mond, és ha valaki annyira fél saját haláltól, hogy inkább előrehozza azt, akkor Angutának bizony farkaskötelessége megkérdőjelezni az emberi értelmet. Persze ezt is meg tudja érteni, hiszen legalább megszabadul a kínzó bizonytalanságtól, igaz sokra nem megy az öngyilkossággal, de legalább túl van rajta. Ez is egy szempont. Nem-Bessie viszont retteg a haláltól, olyannyira, hogy az öngyilkosság gondolata talán meg sem fordult a fejében.
Nyugtató szavakat morgott a nem létező bajsza alatt, közben kezével próbálta a szokásos nyugtatgató lapogatásokat, meg simogatásokat alkalmazni, hátha vissza képes hozni a szakadék széléről a lányt. Könnyei a szövetet áztatva csurogtak végig a köntösön, de Anguta nem sokat törődött vele, elvégre úgysem az övé. – Néha tudok ilyet is – közölte halk komorsággal, mindenféle harag és indulat nélkül. A lány kezdett jobban lenni, ami nagyszerű hír, hiszen Anguta így abbahagyhatta a lány tapogatását a háta környékén. Nem mintha olyan rosszul esett volna neki, de jobb szerette volna, ha nincs szükség ilyen manőverekre, mert ki tudja, hogy az ügynök miként szokta az ilyen helyzeteket lereagálni. Minél többet tesz, annál nagyobb a valószínűsége, hogy nem úgy cselekszik, mint ahogy a kanapén szundító fickó. A lány tekintete valami borzasztó volt, abból a szempontból, hogy látszott rajta mennyire függ az ügynöktől. Szinte átkarolta őt mimikájával, és lehúzta egy olyan világba, ahol rajtuk kívül nincs senki más. – Az jó… az jó – bólogatott megértően, aztán feltette a becipelős kérdését is, de a lány egyelőre csak visszahajtotta a fejét a mellkasára, majd tovább áztatta a köntöst, utána pedig kiszabadult a karjaiból. – Jól van – ismét csak bólintott, de mivel a lány nem kérte a segítségét, így nyilván az volt a módszer, hogy nem-Bessie, amit összetört, azt fel is takarítja. Amilyen mentalitással az ügynök bírt, valószínűleg hagyta is, hogy a lány egyedül birkózzon meg a szétzúzott bögrék haldokló maradványaival. Anguta ezért félreállt az útjából, és a konyhaszekrénynek támaszkodva, karba font kézzel figyelte a műveletet. A seprű és a lapát hamar előkerült, ahogy nem-Bessie nyelvének ostorozó éle is.
Anguta felhúzta a szemöldökét és horkantott egyet, de mivel érzékelte, hogy a lány még kíván mondani valamit – vagy csak hülyén hangsúlyoz – így várta, hogy mit akar még hozzáfűzni, és csak azután válaszolt. – Mintha érdekelne, ha bármiért is elítél – teljesen komoly képpel válaszolt, aztán ugyanígy folytatta. – Mellesleg előbb ugranék egy vulkánba, minthogy egy ilyen idegesítő nőszemélyhez vonzódni kezdjek, a másik pedig, hogy a munkánk része kizárni mindent, ami kudarchoz vezethetne – egy szexuális kapcsolat pedig minden bizonnyal olyasmi, amit egyébként sem tolerálnának a főnökei, ráadásul az éberséget is háttérbe szoríthatja. – Szóval, szeretne még egyéb hülyeséggel előállni? – amúgy fogalma sem volt, hogy az ügynök milyen szexuális beállítottságú, de nem is volt érdekes.
Figyelte, ahogy szép lassan feltakarít, majd várta, hogy mit fog ezek után tenni. Legjobb lenne, ha vissza akarna aludni, már ha nem rázta ki az álmot a szemeiből a pánik-sírás-rombolhatnékos rohama. Egyébként is megtudta a legfontosabbakat. Életveszélyben van, amíg valami tárgyalást le nem zavarnak, hogy Ramost egy életre sittre vágják. A nevét persze jó lenne kideríteni. – A neve… miért a Bessiet választotta? – kissé hanyagul ejtette ki a kérdést, mint aki nem is nagyon figyel arra mit beszél, közben ásított egyet. Ha ez már volt téma köztük, akkor majd a fáradtságra fogja.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 25
◯ HSZ : 80
◯ IC REAG : 71
Re: Catherine háza // Kedd. Okt. 18, 2016 8:30 am

David & Bessie


*Ez már nagyon hiányzott. Odabújni valakihez és kisírni magam. Régebben a nagyihoz bújtam, azelőtt meg az apámhoz, de ha kéznél voltak az összes rokonom sorra került. Összetartóak vagyunk, mindig mindenkire lehetett számítani, soha nem volt olyan pillanat, hogy nem tudtam kihez fordulni. Most pedig egyedül vagyok. A legnagyobb probléma, baj, kellős közepén és nem tudom megosztani senkivel, ez annyira borzasztó, hogy plusz még ettől is szenvedek. Eltiltottak a családomtól, az egyetlen támaszomtól és kaptam helyette egy ügynököt akivel még színlelnem is kell. Nem a legjobb kombó. Ráadásul Big ügynök valószínűleg a háta közepére sem kívánt, bár azt meg kell hagyni a munkáját elvégezte, de szerintem nem ez volt álmai megbízatása. Néha az volt az érzésem, hogy jobban szeretné ha feltűnne Ramos egyik embere, mert olyannak ismertem meg aki a sűrűjében szeret lenni, ám velem inkább büntetésnek élte meg. Ahhoz képest viszont elég jól vigasztalt és nem tudtam csak úgy elmenni a romantikus felhangok mellett. *-Gyakrabban tudhatna. *Igazán meglepett. Miért rejtegette ezt az énjét? Vagy csak épp nem nekem tartogatta, akkor viszont miért bukkant elő most? Ha egy férfi hallaná ezeket a kérdéseket, ismerve a szituációt minden bizonnyal arra a következtetésre jutna, hogy „ennek a nőnek semmi sem jó” és talán igaza is lenne. De végül is, nem minden nő ilyen? A többség igen. Én most félredobtam a kérdéseimet, tovább áztattam Big ügynök köntösét míg úgy nem éreztem, hogy képes vagyok szipogás és pánikroham nélkül folytatni az éjszakát, leginkább takarítással de utána rögtön alvással. A kétszer ébresztő nem esett jól, ráadásul ezek az izgalmak és a gyógyszer amit bevettem még tegnap….teljesen összezavarta a ritmusomat. Nem csoda ha hajlamos vagyok olyan kérdéseket feltenni melyek egyáltalán nem jellemzőek rám. Persze a női énemet piszkálta a tudat, hogy Big ügynök még egyszer sem felejtette rajtam a szemeit, azt persze nem mondom, hogy szándékosan csábítottam volna a pillantását, mert nem lenne igaz. De előfordult már pusztán véletlenül – tényleg véletlenül – hogy nem teljesen felöltözve kapott öltözésen, óhatatlan egy ilyen kis házban. Mégis mindig olyan volt mint egy angol úr. Nem tudom milyen válaszra számítottam de biztosan nem olyanra mait kaptam. Még a seprű is megállt a kezemben. Nem tudtam, hogy megkönnyebbüljek-e, hogy hetero vagy dühös legyek amiért idegesítőnek titulált. Az utóbbit választottam, a férfiasságával úgy sem kell törődnöm ezek után. Ledobtam a lapátot és a seprűt a megmaradt cserepek közé és felálltam. Összefűztem a karjaimat lengeségem előtt, hogy legalább a minimalista tekintélyem meglegyen.* -Tudja mit? Maga még nálam is idegesítőbb és modortalan és tapintatlan és annyi magában az együttérzés mint egy…mint egy….döglött kígyóban. Szóval seperjen csak fel ha nem akar cserepeken fakírkodni. *Ha eddig nem mosódott ki az álom a szemeimből, most biztosan. Nagyokat gesztikuláltam a kezeimmel, még mutattam is, hogyan seperjen. * -Nem! Éppen elég volt szóba állnom magával.*Dehogy akarok én ezek után bármit is mondani vagy kérdezni, nem vagyok a saját magam ellensége. Az ágyam irányába fordultam és elindultam nagy dérrel-dúrral. Mivel a hálófülkémben fel volt kapcsolva a kislámpa, elég útjelző volt ahhoz, hogy ne menjek neki sem fotelnak sem kanapának, ezért arra indultam. Két lépés után állított meg Big ügynök álmosan, ásítozva. De jó neki, még ezek után is képes aludni, én bezzeg nem fogok és reggel úgy kelek fel mint a mosott végbéltermék. *-Mintha nem tudná mennyi gondba került, hogy hallgassak az új nevemre. Azért találtuk ki a Bessie-t mert hasonlít a Cassie-re. Mondja mi van magával? Memóriazavarai vannak? Szedjen be valami bogyót.*Vakkantottam oda neki némi kézlegyintéssel. Holnap utálni fogom, esküszöm, ma viszont megnyugszom, csakazértis! Aludnom kell különben még a nagymamám is jobban fog kinézni nálam. Arra indultam amerről Big ügynök közelítette meg az ágyamat, a hálófülkének két ajtaja is volt amit el lehetett húzni, az egyik épp a kanapé felé nyílt. Csak egy dolog lebegett a szemeim előtt, az ágyam képe amint belesüllyedek a párnákba, takaróba. Nem érdekelt momentán a kanapé, Big ügynök ideiglenes ágya,nem is néztem volna arra, ha nem veszek észre egy nagy, sötét kupacot rajta. A látóterem perifériáján tűnt fel és először nem is tudatosult bennem, mondjuk úgy későn esett le a penny. Csak ösztönös mozdulat volt ahogy mégis arra néztem, mint amikor az utcán felröppen egy madár, vagy felvillan egy autó fényszórója, egy neonreklám felirat. Odanézel mert odavonzza a tekintetet. Én is így voltam ezzel. Talán tudat alatt szokatlannak minősítettem, pillanatokkal ezelőtt a konyhában beszéltem Big ügynökkel, korábban ott volt a riasztó, az ijedtség és felbukkant a témák között Ramos is. Mindez együttvéve sarkallhatott arra, hogy odanézzek, talán egy ijedtség kezdete volt, gyanú arra, hogy valaki van a házban.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
David A. Blandern
Vérvonal Alapító/Falkatag

◯ Kor : 818
◯ HSZ : 368
◯ IC REAG : 346

Re: Catherine háza // Kedd. Okt. 18, 2016 11:50 pm

- Inkább nem - válaszolta hűvösen, mivel fogalma sem volt, hogy a kanapén szendergő férfi vajon képes-e együtt érezni és ezt szavakba is önteni, vagy egyszerűen elintézné sűrű morgások és legyintések közepette. Abból, amit eddig tudott róla, a pánikrohamokat inkább fizikai erő alkalmazásával szüntette meg és nem lelki segélyszolgálattal, viszont az is igaz, hogy az emberek jobban emlékeznek a fájó dolgokra és nem-Bessie is nyilván egyből az ütésre gondolt, pedig lehet, hogy az ügynök ittlétük óta csak egyszer pofozta fel, máskor meg a lelkére beszélt. Több időt kellett volna a megfigyeléssel tölteni, de végtére is nem bánta meg. Elég jól jött ki minden, azon kívül, hogy a köntös a lány könnyeitől elázott.
Nem-Bessie kérdése kihozta belőle azt, ami talán az ügynökből is kikívánkozott volna, bár ezt már sohasem fogják megtudni, mivel nem valószínű, hogy a lány ezt egy későbbi alkalommal újra feltenné neki. Talán fogalmazhatott volna kedvesebben, mivel a takarítóvá avanzsálódott védenc felhagyott szent tevékenységével és keresztbe font karral vádlón tekintett rá, miután a seprűt meg a lapátot zajosan a bögrék széttört hullái közé dobta. - Ha több együttérzés szorult volna belém, talán képtelen lennék meghúzni a ravaszt olyankor, amikor kellene - nyilván saját maga is ingerültebbé vált hirtelen, és a hangerejét kicsit feljebb tornászta, de akinek az a feladata, hogy embereket likvidáljon, ha szükséges, az nem lehet egy végletekig együtt érző személy. Meglehet nem a legjobb védekezési forma arra felhívni a figyelmét nem-Bessienek, hogy nem lelki segély szolgálatként dolgozik itt, mert félő, hogy megint elkezdi a pánikot, de remélte a mai napra ezen már túl vannak. - Remek… nagyszerű - bólogatott színpadias stílusban. - Képzelje, tudom, hogy kell söpörni… ez nem atomfizika - az utolsó szavakat csak komoran mormolta a nem létező bajsza alatt, és lehet, hogy a lány meg sem hallotta. Anguta azon a véleményen volt, hogy talán így lenne a legjobb.
Az ásítós, fáradt megszólalás lehetett akár békülési forma is, bár Anguta nem kezdett még bele a takarításba, így esélyesen a békepipát nem szívhatják el, viszont enyhülés megkezdésének megtette… volna, amennyiben erre nem-Bessie is mutatott volna némi hajlandóságot. Sajnos azonban továbbra is csípős megszólalásokkal illette, miközben azért képes volt válaszolni a kérdésre. Szóval Cassie. Az tényleg közel van a Bessiehez. Szép név a Cassandra, bár a lányhoz annyira nem illik a jelentése, elvégre egyáltalán nem tűnt prófétának. Mindegy, valószínűleg gyerekkorában nem a jelentés miatt választották neki ezt a nevet, hanem mert tetszett a szüleinek a hangzása. - Jó, észben tartom - morogta kelletlenül, bár ha "kiesett" a fejéből egy ilyen fontos dolog, talán a bogyót is elfelejti bevenni. Beletörődve, hogy a lány csak megtorpant, és tényleg neki kell a takarítást folytatni, kelletlenül leguggolt, felvette a földről a seprűt és a lapátot, majd elkezdte a törmelékeket összesöpörni, közben hallgatta a lány lépteit, amik valamiért többnek tűntek, mint azt a távolság igényelte volna. Szörnyű előérzete támadt, közben hirtelen Cassie felé fordította fejét, és még éppen látta, ahogy a hálófülkét nem a logikus és rövidebb úton közelíti meg, hanem a hosszabbik és alvóügynökösebb felén. Lélegzetvisszafojtva nézte a jelenetet, ahogy a lány eltűnik a szeme elől, és abban reménykedett, hogy a hálófülkéből kiszűrődő gyér fénysugár nem fog elegendő világosságot biztosítani az alvó férfi megpillantására. A lányban fél lépés erejéig semmi változás nem állt be, utána azonban az érzéseinek hullámai vadul kilengtek, mint amikor valaki hirtelen megijed, de még nem jutott el a félelem szakaszába. Hát, ez bizony kellemetlen, de mindent összevetve lehetett volna rosszabb is. Hirtelen indult meg a lány felé, gyorsabban, mint ahogy azt halandó szemmel követni lehetett volna, de csak a fülke széléig szaladt, így a hálófülke elfüggönyözött oldalai takarták őt Cassie elől. Kíváncsi volt, vajon az ijedség átcsap-e félelembe, vagy csak meglátott egy pókot a hálófülkéje oldalán? Természetesen Anguta sem hitte, hogy ennyivel megúszhatja, és gondolatban már a szörnyű felfedezés utáni lehetőségeket latolgatta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 25
◯ HSZ : 80
◯ IC REAG : 71
Re: Catherine háza // Pént. Okt. 21, 2016 7:32 am

David & Bessie



*Na persze. Inkább nem. Ez a könnyebb, nem együtt érezni valakivel, csak elmenni mellette és a problémái mellett. Nem is vártam mást, azért jegyeztem meg, hogy tehetné gyakrabban. Sokkal jobban tetszett az a Big ügynök aki hagyta, hogy a vállán kisírjam magam, mint az amelyik magára zárta a fürdő ajtaját, vagy kivitte a szemetet csak azért, hogy ne kelljen hallgatnia a sirámaimat. Egyetlen hümmögéssel kísértem a válaszát, nincs ehhez mit hozzáfűzni, eddig sem voltunk puszipajtások, ezután sem leszünk. Talán jobb így, remélhetőleg hamarosan elválnak az útjaink, mindenki visszatér a saját dolgához, Big ügynök újabb feladatot kap én pedig mehetek az aktáim és a számok közé lubickolni. Már nagyon hiányzott a tengerpart, a meleg, a napfény. Persze itt sem volt sötét, de azért zongorázni lehetett a különbséget. Alaszkában még a nap is hideg és fakó, nem aranylón ragyogó, ami még a tojást is odasüti a parti kövekre. Mindettől függetlenül természetesen felbosszantott a kiújult érzéketlenségével, a kifakadásomat ésszerűen zárta le. Igaza volt, tudom, hogy igaza volt de egy ilyen éjszaka után soha nem vallanám be neki, inkább lerágom az összes körmöm mint Big ügynöknek igazat adjak. *-Vagy inkább még gyorsabban.*Szerettem a körmeimet, szépen formáltak és igaziak, mint ahogy minden más is rajtam. Szeretek takarítani is, nagyon nagy dolog kell ahhoz, hogy másra hárítsam, és a dühöm amit most Big ügynök felé éreztem elég nagy volt. A neveltetésem akadályozott meg abban, hogy jobban odavágjam a lapátot a földön lévő cserepek közé, csak leejtettem, de az is nagyot szólt.*-Pontosan, ezért gondolom nem lesz túl megerőltető. De ha mégis, kérjen telefonos segítséget.*Tényleg elég volt mára belőle, természetesen ebből nem sok marad reggelre, ahogy magamat ismertem, ha nem is felejtem el, félre teszem az agyam kiselejtezett dolgok polcára. nem ér annyit az egész, hogy haragban legyünk egymással, főleg azért, mert szerettem volna ha egy az életemre törő akcióban nem gondolkodik el azon, hogy megmentsen-e. Elég lesz neki annyi, hogy most az egyszer össze kell takarítania, mert különben nem csinál semmit, még a gatyáit is én szedem össze, persze azért mert nem elég gyors. Nem bírom a rendetlenséget, nem bírom elviselni ha a szennyestartóból csak egy centire is kilóg valami, ami rendszerint Big ügynök cucca. Még úgy sem, hogy két szennyestartónk van. A beköltözésünk utáni napon az volt az első dolgom, hogy vettem még egyet, csak azért, hogy a ruháink ne keveredjenek egymással. Tudom, bogaras vagyok, de vállalom. Big ügynök a munkájából adódóan sokat tudott rólam, de a mai kétszeri ébredős éjszaka után nem merengtem el azon, miért kérdez rá a nevemre. *-Jól teszi. *Elindultam a hálófülke felé, ami másnak lehetett akár börtön a börtönben, de nekem inkább menedék volt, noha nem tudtam teljes mértékben kizárni az ügynökömet, azért csak egy fal volt amin keresztül nem látott át. Inkább úgy fogtam fel mint egy baldachinos ágyat, súlyos, vastag függönyökkel melyekkel bármikor körbezárhatom a magam kis világát. Láttam magam előtt a fotelt, a kanapé körvonalait, az alacsony dohányzóasztalét és kerülgettem az ágyamig. Mielőtt azonban elértem volna a célomig, megtorpantam, a kanapé furcsa volt, tudat alatt érzékeltem, hogy nem olyannak kellene lennie Big ügynök nélkül. Talán a takaró, vagy a párnák helyzete...nem tudom. Odavonzotta a tekintetemet és én arra fordultam, még egy lépést tettem is arra, hogy jobban lássak, de a hálófülkémből és a konyha felől csordogáló fény kevés volt ahhoz, hogy jobban lássak és csak a takaró gyűrődéseit véltem felfedezni. Másrészt, ha idegen lenne a szobában, Big ügynök minden bizonnyal már jóval előttem észrevette volna és nem velem vitatkozott volna tíz percig a törött tréningbögréim cserepei felett. Gondolatban megvontam a vállam és az ágyam felé fordultam. Végre vízszintesen elnyúlhatok, míg Big ügynök takarít. Leltem az ágyam szélére és csak akkor tűnt fel, hogy nem hallom a cserepek hangját. Őt sem vettem észre, hacsak nem bukkant elő a közvetlen közelemben, akkor viszont esélyes egy sikítás, mivel nem onnan vártam....sőt! Nem is számítottam rá.*

//A kocka el van vetve és veled van Smile //


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
David A. Blandern
Vérvonal Alapító/Falkatag

◯ Kor : 818
◯ HSZ : 368
◯ IC REAG : 346

Re: Catherine háza // Hétf. Okt. 24, 2016 7:54 pm

- Ha maga mondja… - közölte komor beletörődéssel. Mondhatta volna lenézően is, de úgy érezte ennyi is bőven elég ahhoz, hogy a nő magába szálljon kicsit, hiszen lövése nem volt, hogy mit kell ahhoz egy embernek átélnie, hogy elvegyen egy életet. Egyszerűnek tűnik, mégsem az, de ilyenkor az érzelmeket háttérbe kell tolni és egyedül a hideg logika maradhat a kifeszülő űrben, különben az ember képtelen lenne arra amire. A valóságban - ha nem pszichopata az egyén persze - nem olyan egyszerű kioltani mások életét. A filmeken a hős nyilván könnyedén végez támadóival, de az élet és vászon két külön világ. Anguta saját maga is roppant körültekintően szokott eljárni, mire valakire rásüti a halál bélyegét és eléri, hogy a farkas ne lélegezhessen több levegőt. Ilyenkor pedig az érzelmeknek nincs helye, hanem csak a kőkemény, hideg logika maradhat, amely a világ jobb jövőjét hivatott elhozni.
Úgy látszik mégis meghallotta az utolsó szavakat. Hát fene a füleit. - Ha elakadnék esküszöm felcsörgöm - képén gúnyos mosoly jelent meg, ami hamarosan átcsapott bosszús kedvtelenségbe. Nem volt hangulata a söpréshez, de ezzel nyilván az ügynök is így szokott lenni, ezért jobbnak látta, ha mindent megtesz annak érdekében, hogy megmutassa a lánynak mennyire nem tetszik neki a kialakult helyzet. Utolsó szavaira már nem szólt semmit, csak morrant egyet barátságtalanul és inkább a cserepekre fordította a figyelmét. Azok legalább nem játsszák a sértett királykisasszonyt, hanem tényleg szétcseszett állapotban vannak. Nem igazán értette a pszichológiai mozgatórugót a bögrék eltörésekor, de nyilván rendesen képesek megnyugtatni ilyenkor Cassandrát.
A lány érzéseiben beállt változások villámként csaptak Angutába, aki felhagyott a takarítással és hangtalan léptekkel gyorsan a hálófülke oldalához osont, közben még a lélegzetét is visszatartotta és remélte, hogy az ügynök sem fog felhorkantani álmában. De, ha igen, akkor ő rögtön köhög egyet hátha félrevezetheti, mintha onnan jött volna a hang, aztán megpróbál a kanapé elé orientálódni, hogy a gyér fényben minél kevesebb részlet látszódhasson. Erre azonban nem volt szükség, mert a lány hamarosan újra megindult és az ijedtség nem csapott át félelembe. Ha észrevette volna a heverő testet minden bizonnyal nem lett volna képes a meglepetését és az érzelmeit ilyen nyugodtan kezelni. Minimum pánikrohamot várt tőle, de a gyengébb jeleket is érzékelte volna. Véglegesen csak akkor nyugodott meg persze, amikor hallotta az ágy hangját, amint teher nehezedik rá. A függöny miatt nem látta, hogy mi zajlik odabent, de nem is volt erre szükség. Ezt megúszta. Halkan fújta ki a levegőt, majd lazított megfeszített testtartásán és elszakadt az üvegtől. A benti fény és a kinti gyér világosság miatt Cassie helyéről még akkor sem lenne nagyon látható Anguta alakja, ha a lány közvetlen felé nézne. Mivel a fülke konyha felőli ajtaja nyitva volt, így várnia kell néhány percet, de legalábbis addig, amíg a lány leoltja a villanyt, mert akkor esélyesen az oldalára fordul és nem a nyitott ajtót vizslatja. Bár ki tudja? Mindenesetre Anguta csak akkor indult vissza a konyhába, amikor a fülke villanya lekapcsolódott. Nyugodt ráérős léptekkel haladt, mintha teljesen természetes lenne, hogy innen közeledik, és ha a lány nem szólt hozzá, akkor minden gond nélkül elért a konyhába és lehajolva elkezdte felsöprögetni a bögre maradványokat. Nagyjából három percbe telt mire az utolsót is belehelyezte a kukába. Gondolatai a lány körül forogtak és bár nem tudta, hogy mitévő legyen, annyi bizonyos, hogy nem ártana neki egy kis plusz védelem, mivel az ügynök elég könnyen kikapcsolható. Még csak az sem jutott eszébe, hogy a szekrényben körülnézzen, ami óriási hiba a részéről. Más kérdés, hogy halandók ritkán tudtak volna annyira hangtalanul beosonni, mint Anguta, és lehet a fickó az érzékeiben bízik, és a legkisebb egér cincogásra is felriadna.


//Igen Very Happy A kocka szeret engem XDDDD //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 25
◯ HSZ : 80
◯ IC REAG : 71
Re: Catherine háza // Szer. Okt. 26, 2016 5:35 pm

Gloria & Bessie



*Nem tett jót ez a kétszeri ébredés az éjszaka közepén. Kezdtem magam hisztisnek érezni, nyűgös voltam és abszolút nem toleráns. Ehhez még hozzájött Big ügynök rezignáltsága amivel néha odavakkantott egy-egy szót. Nem értek a tanúvédelemhez, sem a gyilkoláshoz, soha nem volt a kezemben fegyver, és azt hiszem nem is lesz. Nem tudom elképzelni sem, minek kellene történnie ahhoz, hogy bárkit is bántsak, verbálisan kivéve, mert az nagyon megy, ám még ahhoz is igen sok kell. Amit Big ügynökkel műveltem az nem ér, visszavágás volt, egyfajta szórakozás amivel agyonüthetem az időt. Na igen, legfeljebb az idő gyilkosa lehettem volna. *-Engem aztán ne hívjon mert magához vágom a telefont. *Elég volt kétszer felébresztenie, vagyis egyszer, mert az elsőről nem ő tehet, de végül is mindegy. Az éberség és a fáradtság között hullámvasutaztam és ez meglehetősen megrongálta az idegeimet. A bögretörés jót tett, de nem ajánlom neki, hogy kockáztasson. Legközelebb nem megy mellé. Némi könnyed „csevegés” után visszaindultam az ágyam felé, aludni akartam, álomtalanul és zavartalanul, egészen reggelig, vagy tízig, délig….ameddig nem fáj feküdnöm. Az egész rabszolgaságomban az volt a legjobb…vagyis az egyetlen jó, hogy nem voltam semmihez és senkihez kötve. Szeretem a munkám, ez senki nem vitathatja, de az ügyfeleim között volt pár nagyon elmebajos akiket a pokolba kívántam. Nem a könyveléssel volt gond, hanem velük, és szerettem volna már pihenni egy kicsit. Nos, nem így gondoltam, de van lehetőségem, hogy összekössem a kellemeset a hasznossal; feltéve ha Big ügynök hagyja. Az ágyamba vágytam de a konyha és a hálófülke között megtorpantam. Big ügynök keskeny és alvásra teljességgel alkalmatlan kanapéján mintha láttam volna valamit, ami nem oda való, főleg, hogy Big ügynök mögöttem volt, remélhetőleg már a lapáttal és a seprűvel a kezében. A takaró és a párnák furcsán egymásra voltak kupacolva, de részint alig volt fény, hogy jobban lássak, Big ügynök pedig nem fújt riadót idegen megszállás miatt, ezért megnyugodtam. Csak a képzeletem játszik velem és a gyér fények-árnyékok. A hirtelen szívdobogás csitult, vettem egy nagy levegőt és lassan kifújtam ahogy a meditációs gyakorlatokon tanultam. A pszichiátriai kezelések arra is jók voltak, hogy megszerettem a jógát, bár nem tartottam ki ászanákat, a légzéstechnika kiválóan alkalmazható volt a rohamok leküzdésében. Az ágyon ülve eligazgattam a takarót és lesimítottam az amúgy gyűrődésmentes lepedőt, majd újra felálltam. Sajnos nem lehet bezárni a kalitkát, csak elhúzni az ajtót, de azt megtettem a nappali felől és mivel a függöny az üvegajtóra volt erősítve, máris kizártam Big ügynököt, legalábbis az illúziója megvolt. Nem hallottam a cserepek hangját, ezért gondoltam, hogy Big ügynök szabotálja a munkát, kell neki egy kis noszogatás.* -Miért nem söpör? Addig csinálja míg nem alszom, ha utána csörömpöl egy egész hétig nyűgös leszek és tudja mit jelent az. Emlékezzen csak mi volt amikor a partról hazaráncigált. *Lefeküdtem és betakaróztam de nem kapcsoltam le a lámpát. Addig úgy sem alszom amíg nem söpört össze.* -Egyébként miért nem ütötte le a fickót? Nem mintha tudta volna. És utánanézett? Hát persze, hogy utána nézett, evidens. Mit mondtak róla a kémei? És a lóról? Nem volt nekik gyanús? Túl fekete és répát eszik. Meg füvet. Sok füvet. Még jó, hogy nem tartóztatták le drogozásért…..meddig tart még?*A mennyezetet néztem, az üvegfal sarkait és a nem olyan régen félrehajított párnámat gyűrögettem. Utóbbit csak megszokásból, most már nem volt levezetni való dühöm, sem félelmem. *

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
David A. Blandern
Vérvonal Alapító/Falkatag

◯ Kor : 818
◯ HSZ : 368
◯ IC REAG : 346

Re: Catherine háza // Hétf. Okt. 31, 2016 9:07 am

Mondhatta volna neki, hogy úgy dob, mint egy lány, de ehelyett inkább csak magában mormogott érthetetlen szavakat és közben bosszús képet vágva figyelte a nőt. Egyébként sincs nála az ügynök telefonja, meg még csak a nő számát sem tudja. Talán érdemes lenne kideríteni. Ha Cassandra elalszik akkor átkutatja a védelmezője telefonját, hátha megtalálja benne a számot. Nyilván van gyorshívó, hiszen állandóan készenlétben kell állnia, hogy elérhesse a lányt, és elég blamázs lenne, ha azért nem tudná értesíteni egy fenyegetésről, mert elfelejtette a telefonszámot. Darwin díjas halála lenne emiatt, az egyszer biztos. A hirtelen kezdődő ijedtségre felfigyelve hamar a hálófülke üvegfalának lapulva találta magát, miközben lélegzetvisszafojtva várta a végkifejlettet, ami szerencsére nem torkollott katasztrófába. Angutának nem kellett a lelepleződéstől tartania, míg Cassandra megúszott egy újabb pánikrohamot. Hallotta, ahogy az ágyra nehezedik egy test, majd azt is, hogy ismét megszabadul a bútor a terhétől, valamint végre valahára a fülke ajtaja is visszahúzódott a csukott állapotba teljesen eltakarva így a kanapén szunnyadó valódi ügynököt. Necces volt, mert ehhez Cassandrának ismét a kanapé felé kellett bambulnia, de mivel a fények még mindig csekélyek voltak, így Anguta ismételten elkerülte a lebukást. Halkan eresztette ki a benntartott levegőt, majd várta mozdulatlanul, hogy leoltódjon a villany. Hát azt várhatta. A védenc egyáltalán nem akart elaludni, amíg csak esélye volt annak, hogy a sepregetés zajai ismét felébreszthetik. Anguta ellépett a fülkétől, hátrált egy kicsit, majd laza léptekkel elindult a konyha felé, közben benézett a nyitott hálófülke ajtón és a szokásos bosszús képet vágva, bólogatott és egyetértett. – Azt a világért sem szeretném újraélni – közölte mogorván, bár fogalma sem volt, hogy mi történt a hazaráncigálás után, de bizonyára az ügynök szempontjából valami roppant kellemetlen, legalábbis Cassandra szavaiból ezt lehetett csak kivenni. Mézes hetek fordítottan, amikor a „férj” nem élete legcsodásabb hetét tölti el élete választottjával, hanem kínok között tengeti nyomorúságos mindennapjait, míg el nem jut arra a pontra, hogy inkább alkoholba fojtja a bánatát. Ez jobbára inkább a házasság definíciója volt, mint a nászúté, de azért nagyjából ezt tudta elképzelni arra a bizonyos hétre. Nem állt meg a fülke előtt, hanem mint aki csak a dolgát végezte volna máshol nyugodtan battyogott tovább. Ha megkérdezi miért erről jött, majd elmondja, hogy csak széjjelnézett a házban. Hihető, elvégre az a dolga, hogy biztosítsa a védence sértetlenségét, és ez fontosabb, mint néhány törött bögre a földön. – Nem sokáig – emelte meg kissé a hangját és nekiállt a söprésnek. Igyekezett olyan hangot megütni, ami egyértelművé teszi, hogy nem szívesen akar a lóról meg a fickóról beszélni, akikről mondjuk fogalma sem volt, hogy kik és mik lehetnek, de igazából mindegy is, mert Cassandra sem akarta valóban tudni, csak megint a nyelvét köszörülte az ügynökön. Kezdte teljes mértékben megérteni, hogy miért döntött a védelmező úgy, hogy felpofozza a nőt. Hamar végzett a feladattal, ezután eltette a takarító eszközöket és visszalibbent a hálófülke nyitott ajtajához. – Felsöpörtem, amit kegyeskedett szétbarmolni. Elégedett? Remélem igen, mert ez volt az utolsó eset, hogy maga után takarítottam – a nyomatékosítás kedvéért mutatóujjával a levegőbe bökött Cassandra felé. – Oltsa le a villanyt és alvás – közölte ellenmondás nem tűrő hangon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Catherine háza // Today at 1:10 pm

Vissza az elejére Go down
 

Catherine háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Házak, lakások :: Házak-