HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
AKTÍV KARAKTEREK
67 TAG 30 FÉRFI 37 NŐ
FAIRBANKSI FALKA
21 TAG 8 FÉRFI 13 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
14 TAG 6 FÉRFI 8 NŐ
ŐRZŐK
18 TAG 10 FÉRFI 8 NŐ
EMBEREK
5 TAG 2 FÉRFI 3 NŐ
VÉRVONALFŐK
9 TAG 4 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legszomorúbb:

...A Legjobb Bónusz:



írta  Rebecca Morgan Today at 6:01 am
írta  Alignak Today at 1:09 am
írta  Alignak Today at 12:46 am
írta  Alignak Yesterday at 11:33 pm
írta  Rocky Yesterday at 7:58 pm
írta  Alignak Kedd Dec. 12, 2017 11:37 am
írta  Celaena McDonald Kedd Dec. 12, 2017 11:22 am
írta  Darren Northlake Vas. Dec. 10, 2017 11:30 pm
írta  Vendég Vas. Dec. 10, 2017 11:00 pm
írta  Primrose Trevelyan Vas. Dec. 10, 2017 8:25 pm
írta  Rocky Vas. Dec. 10, 2017 4:46 pm
írta  Catherine Benedict Vas. Dec. 10, 2017 6:47 am
írta  Alignak Vas. Dec. 10, 2017 12:58 am
írta  Celaena McDonald Szomb. Dec. 09, 2017 10:00 pm
írta  Hans Elfman Szomb. Dec. 09, 2017 5:31 pm
írta  Achilles Kilpatrick Szomb. Dec. 09, 2017 4:39 pm
írta  Celeste M. Hagen Pént. Dec. 08, 2017 8:01 pm
írta  Rebecca Morgan Pént. Dec. 08, 2017 7:53 pm
írta  Achilles Kilpatrick Pént. Dec. 08, 2017 6:54 pm
írta  Vendég Pént. Dec. 08, 2017 6:01 pm
írta  Hans Elfman Pént. Dec. 08, 2017 6:00 pm
írta  Mark Reed Goodwin S. Csüt. Dec. 07, 2017 8:06 pm
írta  Alignak Csüt. Dec. 07, 2017 8:03 pm
írta  Alignak Csüt. Dec. 07, 2017 8:01 pm
írta  Alignak Csüt. Dec. 07, 2017 8:00 pm
írta  Alignak Csüt. Dec. 07, 2017 7:58 pm
írta  Amanda Bishop Csüt. Dec. 07, 2017 1:29 pm
írta  Celaena McDonald Szer. Dec. 06, 2017 9:42 pm
Alignak
 
Michael Cooper
 
Celaena McDonald
 
Darren Northlake
 
Rocky
 
Achilles Kilpatrick
 
Rebecca Morgan
 
Catherine Benedict
 
N. L. Jagger
 
Mark Reed Goodwin S.
 

Share | .

 

 Maloney V. Rocher

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar

◯ Kor : 43
◯ HSZ : 2
◯ IC REAG : 0
◯ Lakhely : Fairbanks, AK
◯ Feltűnést kelthet : tarka ruháival és túlzó mennyiségű kiegészítőjével

Maloney V. Rocher // Vas. Okt. 09, 2016 5:29 pm

Maloney V. Rocher
Gyógyító

she’s got that whole
magic driven,
gypsy warrior,
soul witch bitch type of vibe.

● Alapadatok

TELJES NÉV: Jofranka Marceau (eredeti)
BECENÉV: Mal
ÁLNÉV/ÁLNEVEK: Maloney Vivienne Rocher
FAJ: Őrző
NEM:
KOR: 42
SZÜLETÉSI HELY, IDŐ: Saintes Maries de la Mer (Franciaország) 1974. október 31.
/Elhívás: Montpellier (Franciaország) 1987. novembere/
FOGLALKOZÁS: dúla (természetgyógyász, kártyavető, tenyérjós)
MÁGIAÉRZÉKENYSÉG: Van


Kapcsolatok

APA:
Guaril Marceau  - ember, elhunyt
ANYA:
Simza Marceau - ember, elhunyt
TESTVÉREK:
- Jardani Marceau – báty, elhunyt
- Drina Marceau – nővér, elhunyt
- Lela Marceau – húg, elhunyt
- Florica Marceau – húg, elhunyt
EGYÉB HOZZÁTARTOZÓK:
- Isaac Rocher – nevelőapa, vérfarkas, él
- Patrin Grimaud – első szerelem, őrző, halott
- Leon D'Azzaro – (ex)férj, őrző, él


Specifikáció

TITULUS:
Gyógyító
MÁGIAHASZNÁLAT SZINTJE:
3. szint
HARCKÉPZETTSÉG:
3. szint
MESTERSZAVAK:
Páncél, A Természet Szava, Röntgen


Kinézet

Gyógynövények jellegzetes illatába szantál és lila akác keveredik. Olcsó pacsuli vív versenyt a természet aromáival barnás árnyalatú bőrébe ivódva örökre. Füst kesernyés íze teszi még sejtelmesebbé az elegyet, hogy mikor a szikrázóan zöld, mosolygó tekintetet megleled pillantásoddal, örökre rabul ejtsen.
Beszédes ez a tekintet - hol haragos, mint a tenger, hol pedig végtelenül komor és szomorkás, mint a fenyőlevél télvíz idején - képtelen rejteni gondolatait tulajdonosának.

Fodros szoknyába kap a szél, viszi a természetesen aláomló barna tincseket is tépve-sodorva az északi éjszakában... Formás nőszemély, gyönyörű boszorkány, ki esetében idomok terén nem szűkölködött a teremtő. Ma divatos megfogalmazásban ezt úgy mondanák: erőteljes homokóra alkattal bír.
Termetre átlagos, az 'egyhatvanat' épp csak megüti magassága, de ha valamitől, hát attól nem kell tartania, hogy sokáig észrevétlen marad adott társaságban...

Autentikus, hippi, különc. Koszos cigány. - Holott valójában nagyon is ad magára, csak épp stílusa az, mi összetéveszthetetlen. A susogós hosszú szoknyák, ezer színű rojtos kendők és aranyékszerek sokasága több, mint árulkodó etnikumát tekintve, mire rendkívül büszke, s jaj annak, ki negatív felhanggal a szájára meri venni!
Modern darabokból szintén a lenge, bő ruhákat részesíti előnyben, a tarka színár pedig ezek esetében is elengedhetetlen.

{ tetoválások: Életfa | Mindent látó Szem }


Jellem

Benne eleven tűz lobog, hol szunnyadó parázsként, hol hatalmas lánggal égve, - ez a szenvedély pedig élete minden területét áthatja.
Ott ül benne, mikor szeretetteljesen szól a vajúdó anyához, vagy épp nagy gonddal válogatja a megfelelő hatású gyógynövényeket, sebet tisztít óvatos mozdulattal. - S ott ül akkor is, mikor verbális átkor szór mindazokra, kik igaza ellen  szólnak, vagy épp cselekednek.

Alapvetően szkeptikusan viszonyul a természetfeletti világhoz, így az őrzők és farkasok felé egyaránt. Egészen egyszerűen túl sokszor égette meg magát ahhoz, hogy bárkinek kapásból bizalmat szavazzon. Azokhoz ugyanakkor igencsak ragaszkodó kiket megkedvel, s intenzíven szeret; nem rest kimutatni érzelmeit a másik fél felé.

Családcentrikus, gondos, s takaros. Mondhatni tökéletes asszonykája lehetne bárkinek - párjához, otthonához hű - ha nem lángolna fel időnként szabadságvágyának máglyája. Nem tűri a láncot, dinamikus és független természet. Karakán stílusát kevesen tűrik sokáig, nyelvének pedig egyszerűen képtelen parancsolni; ami a szívén, az a száján!
Tűz perzseli belül akkor is, mikor lelkének kínjai marják, féltékenysége bosszúra hajlamos... nyomában nem marad, csak felégetett tarló, semmi más.


Történeted


Hajnalra jár, épp csak nem virrad meg az ég alja. Az olcsó faggyúgyertya gyér fényénél kártya jár az érdes kezek között, nagy gonddal forgatva. Háttérzajt odakint a macska dalol, míg idebent lánya vajúdik már hosszú órák óta éles hangon jajjgatva, hogy beleőrül az is, ki csupán csak hallgatólagos elszenvedője az eseményeknek. Harmadik gyermek… osztott világok őrzője, kit ki tudja, hány követ még. Ez legalább tervezett volt, nem úgy, mint a bátyja! Az csak úgy megesett. Nem mintha rossz vásárt csinált volna Simza ezzel a Marceau gyerekkel…
Guaril Marceau elismert embernek számított a helyi közösségben, adtak a népek a szavára. A karizmán, személyes kisugárzáson túl is volt benne valami megmagyarázhatatlan plusz, melyre még a deres hajú vénasszony sem volt képes rájönni, micsoda, holott világtalan létére sokkal többet látott ő a világból, mint azt hinné bárki is.
Könnyed a mozdulat, mivel legyezőként teríti szét a nagy becsben tartott paklit a nehéz anyagú abroszon, a ház ura rosszalló tekintetének kereszttüzében. Férfinak helye nem volt odabent, hát kénytelen volt a vénasszony társaságában várni, hogy a bábaasszony kifáradjon közölni a gyermek nemét.
Biztos és határozott a mozdulat, mivel a tarot kártyákon simít végig a hártyavékony bőrű tenyér, belső hangra figyelve, mely laphoz vezeti a világot átszövő mágia fonata…

A Főpapnő. Kettősség, titkok, belső, még nem ismert erők hordozója.

Jofranka Marceau valóban sokkal többre volt hivatott, mint bármely hozzá hasonló gyermek. Őrző nagyanyja a születéskori jóslatot nem feledve idejekorán felismerte a mindent körülölelő, mágikus világra való érzékeny voltát a kislánynak.
Látóknak nevezték a közösségben az efféle, még beavatatlan egyéneket.
Alig várta, hogy megtanuljon járni, máris magával vitte erdőre-mezőre, hogy családjuk ősi hagyományát továbbadhassa neki, hisz tudta az öreg, hogy az ő ideje véges, lánya pedig „vakon” született, így nem rendelkezett mindazon tudással, mit csupán az elhívottak, egy titkos világ őrzői ismertek.
A különféle gyógy- és ártó füvek sora ugyanakkor nem igazán köti le az alig néhány nyarat megéltet, ellenben az ősi mesékkel, legendákkal, melyeket a gyermeki lélek húrjaira fordít le a nagyanyai szó a hűvös, sötét éjszakákon, gyertyafénynél. Szépen lassan rettenthetetlen harcosok és gonosz farkasok töltötték meg Jofranka álmait. Voltak közöttünk ugyanakkor jóságosak is! Meg bajkeverők és tréfás kedvűek.
A történetek, akárcsak a gyermekek ártatlan világa – tele voltak varázslattal és csodával.

A Torony. A vélt biztonságból magunk köré emelt falak meginognak.

Koszos volt, kócos és végtelenül megszeppent a hatéves kislány. Olyannyira, hogy még könnyet hullajtani is elfelejtett a szekrény aljába vackolódva, miközben zsigereiben érezte, hogy az ajtókon túl valami végzetesen rossz dolog történik.
Imádott nagyanyja nem élhette már meg a napot, mikor a tanításai célt értek Jofrankánál, de talán jobb is, hogy így történt. Egy anya sem érdemel oly sorsot, miben lányát és annak családját ezer cafatra tépi kegyetlenül egy megtermett farkas.
Fél pillanat alatt vált a biztos fészek mészárszékké, a középső gyermek árvává, a biztos bizonytalanná és minden történet, mit ismert – valósággá.

A Halál. Egyszerre végzet és megújulás. Hamvainkból való újjászületés.  

Sok minden elmondható volt a korához képest csenevész alkatú kislányról azokban a pillanatokban, mikor az ordas kitépte zsanérjaiból a szekrényajtót és vértől áztatott pofával bámult le rá… sok minden, de a félelem nem tartozott ezek közé. Nem félt, hiszen nagyanyja történetei nyomán pontosan tudta, mivel áll szemben, ám azt álmaiban sem gondolta volna, hogy egyszer tényleg találkozik az egyszerre imádott és félt „mesehőssel”. Olyannyira meglepte mindez, levegőt is alig mert venni, nehogy elriassza magától a jószágot.
Mintha csak a Holdat igézné, úgy állta a narancsszín szempárt, s önkéntelen, botor volt a lassú mozdulat, mivel a farkas felé nyúlt, pofáján simítva végig, ahogy amaz nem mozdult a feszes tartásból.
Egy napon lett árvává, s árvából fogadott gyermekké. A Farkasé, ki sajátjaként nevelte eme gyászos naptól kezdve, s kire ő sem tekintett másként: a sajátjaként.

Játék csupán a búzamező közepén a szél által fel-fellibbentett kártyalapok sokasága, mely egyetlen öröksége vére szerinti felmenőitől a lánynak. Könnyelmű varázs, igéző szó, mit szerelmes csókkal zár az ifjak ajka. Farkas nevelte, szilajnak, szabadnak a szemrevaló fiatallá érett leánykát, míg Elhívottak fia volt a vele időző, pelyhesállú kamasz.
Újabb lapot emel fel a pokrócról Jofranka, szaván csügg a fiú, miközben szépen szőtt mesévé növi ki magát a szeleburdi jóslat, nem látva még meg óva intő jeleit a lapoknak.

A Szeretők. Nyitottság a másik felé. Csodálatos és felkavaró érzelmek áradata.

Kezdetben nem volt egyszerű dolga egyikőjüknek sem. A Fenevad számára szinte lehetetlen feladatnak tűnt megzabolázni a vadtartásban nevelkedett kislányt, míg annak ugyanolyan nehézséget jelentett megszoknia a rendet, a folyamatosan feszegetett határokat, miket újdonsült atyja húzott meg éles karmokkal körötte.
Nem voltak ezek a szabályok bonyolultak, mégis rendre a kibúvót kereste alóluk az évek során a barna hajú, szertelen teremtés, - ki immáron a Maloney névre hallgatott.  Vagyis… éppen mikor mire. Sosem maradtak egy-másfél évnél tovább ugyanazon városban, s miként a „díszlet” úgy nevük is változott rendre.
Őrzőkről és farkasokról tanult, történeteket mesélt a Fenevad, akárcsak tette egykoron nagyanyja, ám mellette írni-olvasni is megtanította a keményszívű hím a cserfes fehérnépet. Iskolába nem járt – nem lett volna értelme, ha úgyis továbbállnak idővel.
A sok csoda, újdonság minduntalan képes volt lekötni, még akkor is, ha utcára apja társaságában léphetett csupán, egymaga nem járhatott az emberek között. Ám nem is vágyott rá életének egyetlen biztos pontja nélkül, hisz a világ gonosz, kiismerhetetlen és veszélyekkel teli. – Hitte akkor és nem is járt messze az igazságtól, ami azt illeti. Ott feküdt mellette, sötétszín bundájában piros szalaggal, mit a szemtelen gyermeki lélek kötött meg masnira.

Ahogy cseperedett a lány, úgy lángolt fel benne szabadságvágya, függetlenség iránti igénye, így engedve akaratának tizenkettedik születésnapjára megkapta, hogy szabadon járhatott a városkában, ahol akkoriban tanyáztak. Kezdetben csak egy-egy órára, boltba, piacra engedte Maloneyt a farkas, később azonban nem volt megállj számára; órákig képes volt a legforgalmasabb utcákat róni, elvegyülve az emberek között, hallgatva, figyelve őket…
Így találkozott először Patrin-nal, a helyi krónikás kisebbik fiával.

A Diadalszekér.  Lesz, amit magad mögött hagysz...

A két ifjú nagyon könnyedén meglelte a közös hangot, nem telt el nap, hogy ne beszélgettek volna azon a vérbe forduló, mindent megváltoztató tizenharmadik nyáron.
Maloneyt magával ragadta az alig néhány évvel idősebb fiú magabiztossága, a történetek, miket őrző családjáról mesélt, hát nem volt rest megosztani vele mindazt, mi saját családjával, nevelőatyjával volt kapcsolatos. Patrint óva intették szülei a lánytól, ám ő nem törődött ezekkel a szavakkal. Nem félte a tisztes távolból egyre csak borúsabb tekintettel figyelő Fenevadat. – Pedig jobban tette volna, ha így tesz. Ó, bizony, jobban tette volna…!

Vénasszonyoké már a nyár, lassan őszbe fordul az idő, mikor a mezőről hazaérve küszöbnél vált lopott csókot a szerelmes kiskamasz-pár. A hím még távol jár, beinvitálja hát kedvesét a lány. Mi baj származhat belőle? – Erre kap vérszemet a néhány percre rá hazatérő vad, s prédává válik számára végleg az ifjú őrző.
Nem éli meg a holnapot, a következő órát se már, s ezúttal vádló a barna szempár, mi egykoron csodálón tekintett rá véres szörnyűségek közepette. Dacosan biggyeszti ajkát az ostoba fruska, messzire szalad, mintha lenne esélye elfutni a farkasa elől…
Visszajön majd idővel – mindig visszajön – vagy ha mégsem, hát könnyedén nyomára bukkan majd a lánynak. Mert hozzá tartozik, az Övé.

A Bolond. Kíváncsiság, naiv rácsodálkozás hajtja. Nem racionális látásmóddal akarja megismerni a világot.

Maloney nem ment vissza aznap éjjel.
A hirtelen indulat vezette lépteit egyenesen az őrzők karjai közé, kik kihámozva a zokogó leány szavaiból a borzalmas hírt tudták, nem engedhetik vissza a Fenevadhoz. Gyermeket a gyermekért. – Így hangzott a protektor kemény szavú ítélete, s még azon melegében került a Mindent Látó Szem tetoválása a leány bőrére, majd vitték távoli vidékre magukkal, hol nem érhette utol a farkas könnyedén.
A sértett gyermeki szív nem ellenkezett, sőt, elhitte a védelmező tónusba csomagolt szép szavakat, örömmel bólintva rá az Elhívásra, s úgy gondolta, idővel majd… amikor képes lesz apjának megbocsájtani tettét, visszatér hozzá. Megerősödötten, büszkén, hogy végre beválthassa ígéretét a Fenevad és olyan lehessen a lány is, mint amilyen ő.

Huszonkettő nyár és megannyi kínkeserves edzés, tanulás, vizsgára készülés majd elbukásból felemelkedés, s sikeres szintlépés volt már Maloney mögött, mikor a hím újra felbukkant életében. Érkezte egyszerre töltötte el riadt kétségbeeséssel és őszinte örömmel a nővé érett leányt. Léptei sietőssé váltak, felé rohant volna, ha engedi az a két őrzőtárs, kivel éppen időzött a folyóparton. Védelmezőn fogják közre, s ugyanez készteti morgásra a szemközt álló farkast is, mire átverekszi magát az elébe lépők kettősén a lány.
Hagyják őket magukra… Nem kell, hogy bárkinek bántódása essen! – Kéri, s állatias fényt ölt atyja tekintete, alig maradnak kettesben. Csont törik, szálka hasad, s sírás fojtogatja a naiv gyermek torkát, miután ráébresztik, mitől fosztatott meg örökre azon az éjszakán, mikor ostoba, szentimentális módon futott minél messzebb és messzebb nevelőjétől.
Ő nem akarta! Nem így, nem ezt. Sajnálja, csak bocsássanak meg viselkedéséért! – Esdeklő szavai közepette a törött kézfejért nyúl, de kirántja puha kezei közül tenyerét a másik; megfogadva, örökre hátat fordít a lánynak, vissza se nézve arra, ki ily rút módon, rászedetten elárulta őt.

Bárcsak úgy lehetne minden, mint egykoron volt. Csak ők ketten a világ ellen…

Új volt még a tengerentúli protektorátusnál, igyekezett minden őrzőtárssal kijönni a nyüzsgő amerikai nagyváros forgatagában. Nem volt ez másképpen Leon esetében sem, bár  a múltkor mintha cinkosan néztek volna össze... Volt benne valami szikra. Parányi izzás.
Jósolj nekem! – Kéri, s bizalmasan hajol közelebb hozzá a kocsma félhomályában a férfi. Istenesen elcsavarta fejét a kis boszorka, egészen kifordul magából a társaságában, úgy mondják. Jobb ember lett volna tőle? Aligha.  - Kellett neki, magáénak akarta tudni, éppen csak annyira, mint bármely más értékes, drága tárgyat maga körül. Hatalmas vagyonából mindent képes lett volna megadni Maloney számára egyetlen szóért cserébe…
A férfi szavára biztosan forognak a kártyák a finom kis kezekben, már ismeri titkukat a leány; tudja, rossz ómen a földre hulló lap. Mégis szép szavakat hazudva ígér közös jövőt, szerelemtől vakon ignorálva eme intő jelt.

Az Uralkodó. Hatalomvágy, birtoklás…

Nem volt szebb a lánynál aznap, mikor a menyasszonyi fátylat magára öltötte. Férfiszem megigézve, nőtársai irigykedve nézték, ahogy a templom főfolyosóján vonult újdonsült férje felé, felszegett állal, büszke mosollyal ajkai szegletében.
Az egybehangzó igeneket fényűző rongyrázás követte; lakodalmukon gyémántköves rózsák között úszott minden a legdrágább pezsgőben. Boldogok voltak, szerelmesek…
Mindez az állapot kitartott a nászút végéig, talán egy-két hónapon át még utána is. Az újdonsült kis feleség igazi nagyvilági nővé vált a férfi mellett, senki meg nem mondta volna már róla, hogy egyszerű népek szülötte. – Mindene megvolt és mégsem lehetett szabad igazán. Féltékenységre hajlamos férjura birtokló szerelme mégsem tűnt nagy árnak a jólétért kezdetben.

Az Igazság. Nem minden az, aminek elsőre látszik.

Hogy mikor váltott végleg lejtmenetbe kettejük tündérmeséje, már nem tudná megmondani. Leon egyre türelmetlenebbül viseltetett iránta, idővel már az otthon nyugalmában is az üzlet vált meghatározóvá kettejük kapcsolatával szemben. Eleinte indulatos válaszokat, később megesett, hogy kiadós verést kapott a nő, ha szóvá merte tenni mindezt. – A felszínen persze, társasági eseményeken és a Protektorátus felé, továbbra is ők voltak a boldogság földre szállt hírvivői. Annak kellett lenniük, ezt kívánta meg férjurának társadalmi presztízse.
Békét csupán az őrzői tanulmányokba való újabb elmélyedés hozott számára időnként, s míg ő a mágiahasználat fortélyaira oktatta egyik harcosukat, addig a férfi önvédelmet, fegyverhasználatot Maloneynak. Persze, ennek is az lett a vége, hogy Leon többet látva a dolog mögé „körmeire” nézett egy teliholdas éjszakán a kis feleségének.
De mit számított már, egyel több vagy kevesebb seb a testén! Előre tekintett a soron következő szintvizsga és benne egyre csak formálódó terve felé…

Az Akasztott. Válsághelyzet, tehetetlenség. Kényszer, hogy új szemszögből lásd a világot.



A Szerencse kereke. Annak a mozgásnak a jelképe, amely az egyik oldalon felemel, a másikon a mélybe taszít.

A Hold. Végső próbatétel, szembenézés a karmával.

Az Ördög. Van olyan vágyad, amit magadnak sem ismersz el?...


Apróságok

AMIKET SZERETSZ: Lila akác illata, zöldtea, macskadorombolás-szerű farkasmorgás, tűz melege, csendes hóesés bentről nézve, aranyékszerek, fűzők, 'Apa', sokszínűség, utazások, őrző lét, szellemekkel társalgás.
AMIKET KI NEM ÁLLHATSZ: Rasszizmus, egymástól való elidegenedés, a testiség hiánya, férfiak, akik azt hiszik, nekik mindent lehet, asszonyverők, kétkedők és okoskodók.
RÖVIDTÁVÚ CÉLOK: Beszerezni valami kevéssé leharcolt kocsit, mint a jeep.  Meg végre átíratni a portát a nevére. De mindig van más - kevésbé fontos - amire költeni kell...
KÖZÉPTÁVÚ CÉLOK: Kiváltani a magánvállalkozói engedélyt és függetlenedni a kórháztól is meló terén.
HOSSZÚTÁVÚ CÉLOK: Fejlődni mágiaszint tekintetében.

Off Információk

FORRÁSMEGJELÖLÉS: -
HIRDETŐ: -
AVATARON: Danielle Campbell – Maloney V. Rocher
KONTAKT: Hárt/Will bármely fellelhetőségi formája.

northstar frpg; coded by Castor

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Maloney V. Rocher

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Maloney V. Rocher

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: IC Központ :: Karakterlap alkotás :: Félkész/Kész karakterlapok-