HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
AKTÍV KARAKTEREK
115 TAG 52 FÉRFI 63 NŐ
FAIRBANKSI FALKA
31 TAG 14 FÉRFI 17 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
29 TAG 15 FÉRFI 14 NŐ
ŐRZŐK
33 TAG 15 FÉRFI 18 NŐ
EMBEREK
13 TAG 4 FÉRFI 9 NŐ
VÉRVONALFŐK
9 TAG 4 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legszomorúbb:

...A Legjobb Bónusz:



írta  Joana Lynn Palmer Today at 3:20 pm
írta  Joana Lynn Palmer Today at 3:07 pm
írta  Alignak Today at 12:30 pm
írta  Alignak Today at 12:19 pm
írta  Corinne June Mouser Today at 11:59 am
írta  William Douglas Yesterday at 11:09 pm
írta  Angel Honore Gadot Yesterday at 10:29 pm
írta  Jonathan Wilson Yesterday at 10:03 pm
írta  Primrose Trevelyan Yesterday at 10:03 pm
írta  Timothy Keldron Yesterday at 7:14 pm
írta  Alignak Yesterday at 11:10 am
írta  Angel Honore Gadot Yesterday at 10:52 am
írta  Nessa O'Brien Szomb. Okt. 21, 2017 5:32 pm
írta  Prof. Dr. Lester J Edison Szomb. Okt. 21, 2017 2:53 pm
írta  Darren Northlake Pént. Okt. 20, 2017 11:01 am
írta  Alignak Kedd Okt. 17, 2017 6:36 pm
írta  Alignak Kedd Okt. 17, 2017 6:35 pm
írta  Alignak Kedd Okt. 17, 2017 6:33 pm
írta  Alignak Kedd Okt. 17, 2017 6:32 pm
írta  Alignak Kedd Okt. 17, 2017 6:29 pm
Alignak
 
Darren Northlake
 
Catherine Benedict
 
Angel Honore Gadot
 
Destiny Maeve Bluefox
 
Jackson Carter
 
Balthazar Bluefox
 
Payne Holmes
 
Achilles Kilpatrick
 
Primrose Trevelyan
 

Share | .

 

 A Chena és a Tanana torkolata

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6672
◯ IC REAG : 8481
A Chena és a Tanana torkolata // Szer. Feb. 15, 2012 9:17 am

First topic message reminder :

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
























SzerzőÜzenet
avatar

◯ Kor : 97
◯ HSZ : 712
◯ IC REAG : 593
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás


Re: A Chena és a Tanana torkolata // Szer. Nov. 02, 2016 5:55 pm

Fogalmam sincs, hogy mire számítottam. Talán arra, hogy keresni fog, de nem tette meg. Egyszerűen csak beállt egy fura és szokatlan csönd közöttünk. Egy olyan csönd, ami nem volt jó, sokkal inkább pusztító és fájdalmas, pedig én nem akartam ezt. Nem akartam újra elszúrni, fájdalmat okozni másnak, de talán másra se voltam képes. Rhydianról se volt hír, ahogyan Alec is eltűnt és akkor még ott volt az is, hogy Matt meghalt és most meg ez. Talán tényleg csak ahhoz értettem túlzottan is jól, hogy vagy elcsesszek mindent vagy az élet „elvegye” tőlem azokat, akik fontosak számomra.
Kár lenne tagadni, hogy nem éreztem az energiát, ahogyan azt is, hogy nem fájt az, hogy kissé távolságtartó lett, de miért is hibáztatnám érte? Azt mondtam megyek, majd ismét azt mondtam, amikor teljesítette volna a feltételemet, hogy találkozni akarok előtte a Teremtőjével. Talán ostoba vagyok, gyáva vagy nem is tudom mi vagyok, de nem is akartam hirtelen erre gondolni. Szerettem volna közelebb lépni, megérinteni őt, arcán végig simítani, érezni csókját, de még se mozdultam meg. Csak álltam őt és lesütöttem a pillantásomat, amikor megszólalt és meghallottam a kérdését. Éreztem a szúrós tekintetét, majd óvatosan pillantok rá.
- Mert képtelen lettem volna azok után, hogy valaki megölte a barátomat. Nem tudom ki tette vagy miért… Egyszerűen csak a saját vesztemben rohantam volna, mert a gyilkost kerestem volna. – mondom neki elcsukló hangon, majd egy apró sóhaj elhagyja az ajkaimat. – Hallottalak titeket… - kezdek bele óvatosan, majd egy aprót ajkamba harapok. – mielőtt hívtál volna a telefonod benyomódott és elég szép kis műsort hallgattam rövid ideig. Úgy éreztem, hogy jobb, ha nem jelenek meg. Talán gyávaság, talán nem, de nem kizárt, hogy én sose fogok változni. Örökké szabadszellem leszek, aki nem tud mások törvényei szerint élni, de ennek ellenére mindig is fontos leszel számomra. – sütöttem le ismét a pillantásomat, majd belerúgtam egy kőbe.
- Nem fogok szabadkozni, mert tudom, hogy elcsesztem, ahogyan azt is, hogy okkal lehetsz dühös rám. – kerestem meg ismét őt a tekintetemmel. – Gyűlölsz? Utálsz? – kérdeztem meg remegő hangon, mert tudnom kellett, hogy mit érez. Miért nem keresett addig, amíg én meg nem tettem. Szerettem volna válaszokat kapni.


|| Semmi baj!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Liam Cooper
Falkatag
avatar

◯ Kor : 98
◯ HSZ : 80
◯ IC REAG : 72
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: A Chena és a Tanana torkolata // Szer. Nov. 02, 2016 6:12 pm

Meghalt valakije... egy barátja. - Ugyan már Primrose... - kezdtem bele, majd vissza vettem.
- Az én köreim közül is haltak meg... de nem bánkódok miattuk... mert a haverod is azt akarja, lépj túl ezen. Adj utat a jövődnek, a múltat meg zárd le. Ő már fent van és figyeli az utat amit bejársz! Attól hogy megakarod ölni a gyilkosát... nem fog visszatérni... nem lesz jobb. - nálunk is meghalt Lucas... Meghalt a Király. Éljen a Király fétise van, de mégis túllépett nagyjából a falka rajta.
Így is úgy is velünk van.
Az emlékeinkben, a szívünkben, lelkünkben. Ekképp ad erőt nekünk a mindennapokban.
Szavai kissé ledöbbentenek, majd elnevetem magam, amikor a végére ér. Kifakadtam ezen.
- Te semmit sem változol komolyan mondom. - pillantottam rá mosolyogva, hiszen kihallgatni egy beszélgetést és nem kinyomni... nos ez rá vall.
Bár a folytatás amit produkál, fájdalmat gerjeszt. Széttárom a kezem, értetlenül nézek rá, majd hátat fordítok neki, végül vissza fordulok felé.
- Azt mondod, hogy amit együtt töltöttünk idő, amit érzünk a másik iránt, azt ennyivel le lehet tudni Primrose?! - tettem fel egy nehéz kérdést, de mielőtt válaszolt volna, megszólaltam. - Semmisé akarod ezt az egészet tenni?
- Nem... nem utállak.... csak egész nap vártam rád. Hátha megjön a maradék eszed végre. - vallottam be, hogy a találkozás napján végi őt vártam... Hátha. Kissé csalódtam ami azt illeti, de ezért még nem utáltam meg.
- Azt akarod hogy utáljalak? - kérdeztem vissza... ugyan ezt pont hogy nem akarom. - Dobbants valami nagyot hozzá! - mordultam fel farkasom baritonjával.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 97
◯ HSZ : 712
◯ IC REAG : 593
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás


Re: A Chena és a Tanana torkolata // Szer. Nov. 02, 2016 7:43 pm

Kíváncsian kaptam fel a fejemet, amikor megszólalt, de nem mondtam semmit se. Csak fürkésztem őt, pedig legszívesebben félbe szakítottam, de valami mélyen legbelül megállított. Nem akartam vele veszekedni, de úgy éreztem, ha ez így fog folytatódni, akkor akármennyire is reménykedtem abban, hogy ezt még helyre lehet hozni… kezdtem úgy érezni, hogy talán szép lassan ez is ki fog csúszni a kezeim közül.
- Mindenki másképpen gyászol és mást tenne meg a barátaiért. – csak ennyit mondtam és reménykedtem abban, hogy ebben nem is akar jobban belemenni. Van aki képes lenne megbosszulni azt, hogy elvettek tőle valakit, míg más csak talán csendesen siratná meg. Nem vagyunk egy formák, de azt is tudtam, hogy részben igaza van. Matt tényleg azt akarta volna, hogy éljem a saját életemet és ne álljak bosszút, s nem is tettem meg és talán sose fogom, de attól még nem tudok pár hét alatt felejteni. Túl sokan haltak meg már a közelemben idén és volt az is, hogy majdnem egy éve én is majdnem meghaltam...
Csak megrántottam a vállaimat arra, hogy nem változtam semmit se, de legalább kinyomtam a telefont idővel, már ez is haladás volt szerintem. Attól még nem esett jól az, amit hallottam.
Amikor hátat fordít, akkor érzem, hogy miként kezd el nőni a gombóc még inkább a torkomban, de azt megfogadtam, hogy nem fogok előtte sírni, bármi is lesz a vége ennek a találkozásnak. Nem fogom többé senki előtt megmutatni a könnyeimet és hagyni azt, hogy ez által akár még inkább megtiporjon.
Már éppen válaszolnék, hogy ez most komoly?! Bár az arcom mimikája szerintem így is eléggé beszédes volt, amikor nem hagyj szóhoz jutni, csak összeszűkül a szemem egy pillanatra, majd megrázom a fejemet hitetlenkedve.
- Szerinted semmisé akarom tenni?! Szerinted ezért hívtalak ide? – csattantam fel kissé hangosan, majd vettem egy mély levegőt és lassan kifújtam. – Tényleg ezt hiszed Liam, hogy ezért hívtalak ide? – kérdeztem meg összeszorult torokkal, mert fájt, hogy ezt gondolja… - Azért mert nem tudok behódolni csak úgy valakinek, ezért máris azt hiszed, hogy véget akarok ennek vetni? Akkor azért, amiért te képtelen vagy a szabadság útjára lépni, ezért nekem is ezt kéne hinnem? – kérdeztem vissza szomorú pillantás kíséretében, hiszen sose kértem, hogy hagyja ott a családját értem, de ő miért nem tudja megérteni, hogy nem ennek akarok véget vetni, egyszerűen csak képtelen vagyok feladni a szabadságot és képtelen vagyok szabályok szerint élni?
- Sajnálom… - csak ennyit mondtam.
Amikor felmorran a farkasával, akkor majdnem bemosok neki, de végül még se teszem, csak szomorúan figyelem őt. Talán kész szerencse, hogy már sokkal higgadtabb a farkasom.
- Tényleg azt hiszed, hogy azt akarom, hogy utálj? – csuklott el a hangom. – Sose akartam azt, hogy utálj… vagy netán azt hiszed, hogy neked fogok menni azért,mert rám morogsz? – pillantottam rá kérdőn, majd végül hátat fordítottam neki és sietve töröltem le egy könnycseppet, mielőtt megláthatná a hold ezüstös játékában. – Ha igen, akkor talán még se ismersz olyan jól, mint hittem… És talán ostoba voltam, amiért reménykedtem abban, hogy van még esély… - mondtam alig hallhatóan, de nem néztem rá. Képtelen lettem volna, hiszen fájt az egész helyzet. Nem akartam elhinni, hogy idáig jutottunk, hogy ő csak úgy rám morran és azt hiszi, hogy tényleg az lenne a célom, hogy utáljon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Liam Cooper
Falkatag
avatar

◯ Kor : 98
◯ HSZ : 80
◯ IC REAG : 72
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: A Chena és a Tanana torkolata // Vas. Nov. 06, 2016 3:50 pm

Valóban. Ahogy azt mondja. Mindenki más, senki sem egyforma. Nincsenek egyforma személyiségű emberek. Még a farkasaink is mások. Akkor?
- Nem tudom miért hívtál ide…sajnos nem vagyok gondolatolvasó. Szóval, megosztanád velem…? - léptem közelebb hozzá, tekintetem és energiám is ellágyultak közelében.
- Mit akarsz tenni mindez ellen? - kérdeztem vissza, hiszen szerintem ez egy roppant bonyolult helyzet, ami kettőnket illeti. Ő nem akar falkát, én nem akarok magányos lenni. Szóval akkor ki tud ezen a helyzeten segíteni? Mindkettőnknek meg kell halnia, hogy végre együtt legyünk? Örökre…
Egyikünk sincs felkészülve a folytatásra, hiszen ez nehéz mindkettőnknek… utálni akarom őt, még se megy. Szeretem őt. Minden porcikáját és ez fordítva is igaz.
- Primrose… én nagyon szeretlek. De mondj valami jó helyzetet, ami kisegíthet minket ebből az egészből… - ragadtam meg a karját finom mozdulattal, de mégis úgy, hogy ne tudja kirántani. - Bármit… veled akarok lenni. - simítottam meg szabad kezemmel az arcát, ha hagyta. - Te mit szeretnél? - kérdeztem vissza, hiszen mindez nagyon fontos mindkettőnk számára.
Csak sajnos mi nem tudjuk megtenni mindazt, amit az egyik falkatagunk már meglépett. Én nem akarom elhagyni a falkát, se a Teremtőm hátba szúrni. Kapott már így is eleget.
Vagy találunk erre megoldást 100%-san... vagy megy ki merre lát és véget vetünk ennek az egésznek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 97
◯ HSZ : 712
◯ IC REAG : 593
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás


Re: A Chena és a Tanana torkolata // Vas. Nov. 06, 2016 4:07 pm

- Tényleg nem sejted, hogy miért? Azért, hogy megbeszéljük ezt az egészet, nem akarlak elveszíteni, de úgy érzem, hogy minden egyes tettemmel csak egyre távolabb kerülsz tőlem… - pillantottam rá könnyes fátyollal borított íriszekkel, de nem engedtem útjára egyetlen egy könnycseppet se. Nem akartam még gyengébbnek látszani, mint amennyire már így is érezhette, hiszen a pajzsomat is lejjebb engedtem, így szinte nyitott könyvé váltam számára ismét.
- Nem tudom, de hinni akartam abban, hogy ketten, együtt képesek vagyunk kitalálni valamit, hiszen… - de ekkor már elcsuklott a hangom, majd újra a folyókat kezdtem el bámulni, hiszen mi? Hinni akartam abban, hogy ő is küzdeni szeretne ezért, hogy van még esély és nem minden veszett el, de talán tévedtem. Minden elveszett és csak idióta voltam, örök reménykedő, aki hinni akart abban, hogy még lehet esélyünk a jelenben.
Nem akarom elhinni azt, hogy nincs tovább és ennyi volt. Nem! Az nem lehet, egyszerűen csak úgy érzem magam, mint egykoron. Ismét úgy érzem, hogy a talaj szép lassan kicsúszik a lábaim alól és nincs menekvés. Ez elől többé nem lehet elfutni, még ha akarnánk se.
Szavaira ismét felkaptam a fejemet és őt fürkésztem szomorú pillantással, mint aki félt kimondani azt, ami itt lebegett a fejünk felett. Mint aki képtelen volt elfogadni azt, hogy talán ez lehet az utolsó találkozásunk jelenben. Nem rántottam meg a karomat, amikor elkapta azt, amikor pedig gyengéden simított végig az arcomon, akkor csak egy pillanatra lehunytam a szemeimet. Válasz helyett pedig csak közelebb léptem hozzá, hogy megcsókoljam őt, mintha ez képes lenne mindenre választ adni, pedig nem fog. – Gyere velem… - csak ennyit suttogtam ajkai felett, még ha önzőség is volt. Ez szeretném, hogy velem jöjjön, nem érdekelt a következmény, semmi se. Ha pedig nem, akkor legalább később se fogom bánni, hiszen kimondtam azt, ami mélyen legbelül lappang. – Te? – kérdeztem meg remegő hangon. Ő mit szeretne? Hiszen nem csak én számítok, hanem ő is.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Liam Cooper
Falkatag
avatar

◯ Kor : 98
◯ HSZ : 80
◯ IC REAG : 72
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: A Chena és a Tanana torkolata // Kedd Nov. 08, 2016 4:55 pm

- Helyre hozhatjuk. - mindent, mert én igazán akarom őt. Amióta csak megpillantottam Chicagóban… nem változott iránta az érzésem. A tekintetébe néztem, ugyanazt az ürességet láttam benne, mint sajátjaimban. - Hozzuk helyre. - mert ezt akarom. kijelentettem. Eldöntöttem. Még ha ez nehéz is lesz.
Csókjára csókkal válaszoltam, de a szavak szimpla szavak maradtak…. ahhoz tettek is kellenek. Nem tudnám meglépni… Anyámat ahhoz túlzottan tisztelem, hogy ezzel szembeköpjem még jobban… csalódna bennem… vagy akkor lenne büszke rám, ha mindezt meglépném…. baromság.
- Mi tart vissza, hogy csatlakozz? - érdeklődtem. - Mond egy jó okot, a félelmeiden kívül…. - mert tudni akarom és segíteni. Bármi is az, ami visszatartja a csatlakozástól… tenni akarok valamit… - Mi hasznom származna, ha veled tartanék? - érdeklődtem, majd elmosolyodtam. - Rajtad kívül… nézd Primrose… csatlakozz, legyünk egy nagy család. Lépd meg a gátjaidat, küzd fel magad a lehetetlenig. Maradj velem. - húztam magamhoz egy nagy ölelésre, feje búbjára hajtottam állam és úgy figyeltem a minket körül ölelő tájat.
- Hallgass a szívedre mindig… én is mindig rá hallgatok… sose hazudik. - óvatosan vállaira helyeztem kezeimet, majd eltoltam magamtól, de el nem eresztettem, majd ha felpillantott rám, ha nem, akkor rásegítettem. A tekintetét kerestem.
- Szükségem van rád. Nem veszíthetlek el.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 97
◯ HSZ : 712
◯ IC REAG : 593
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás


Re: A Chena és a Tanana torkolata // Kedd Nov. 08, 2016 5:29 pm

Egy aprót az ajkamba haraptam és lesütöttem a szemeimet. Szeretném helyre hozni, de hirtelen úgy éreztem, hogy könnyebb ezt mondani, mint megtenni. Fogalmam sem volt arról, hogy mégis miként hozhatnánk helyre, ezt pedig könnyedén kiolvashatta az íriszeimből. – Szeretném, de nem tudom, hogy mégis miként. – vallottam be neki, hiszen ez volt az igazság. Szeretném helyre hozni, de kezdtem úgy érezni, hogy bármit is próbálunk tenni, az élet mindig közbeszól valahogyan.
Amíg a csók tart, addig képes vagyok igazán hinni abban, hogy van még remény. A kezemet könnyedén fontam köré és azt kívántam, hogy bárcsak sose érne véget ez a pillanat, de semmi se tarthat örökké, ahogyan ez se.
- Mi hasznod származna? – kérdeztem vissza kissé meglepetten, mintha az előtte lévő kérdéseket hirtelen meg se hallottam volna. – Ez nem a haszonról szól Liam, hanem arról, hogy boldogok lehessünk. Miért kéred tőlem, hogy adjam fel minden elvemet, lépjek át egy olyan határt, amit te se tudsz meglépni, hogy velem lehess? Mi van akkor, ha megteszem, de nem fog menni? Ha melletted boldog leszek, de amúgy nem? – szegeztem neki a kérdéseimet minden habozás nélkül, hiszen a falkaélet nem volt egyelő számomra a boldogsággal, ahogyan a családdal se. Mellette boldog vagyok és lennék is, de ki tudja, hogy a többi dolog mennyire is tetszene nekem, mennyire tudnék megbirkózni. Onnan nem lehet csak úgy távozni… Mindig is a saját fejem utána mentem, sose szerettem a túlzott szabályokat...
- Miért nem akarsz kóbor lenni? Nem hiányzik az, hogy a saját magad ura legyél? Hogy oda mehess, ahova és amikor szeretnél? – kíváncsian fürkésztem őt. – A barátaim, a Teremtőm, mint ott élnek... – igaz, Rhydiant elnyelte a föld, de ő akkor is ott lesz egyszer és nem Fairbanksben. Az a személy, aki részben adott egy új esélyt és ismét magamra hagyott.
- A szívemre hallgatok, ezért vagyok most itt Liam!  Szeretlek, nem akarlak elveszíteni, de... - sóhajtottam egyet, majd sietve töröltem le egy újabb könnycseppet.  Végül kezem az arcára siklott.
- Akkor maradj… - suttogtam alig hallhatóan, mintha attól félnék, hogy egyszer csak hátat fog fordítani és elsétál. Nem sejtettem még magam se, hogy ez ennyire nehéz lesz, de már lassan meg kellene szoknom, hogy az élet sose lesz könnyebb számomra.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Liam Cooper
Falkatag
avatar

◯ Kor : 98
◯ HSZ : 80
◯ IC REAG : 72
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: A Chena és a Tanana torkolata // Hétf. Nov. 28, 2016 10:04 am

Nem, mindez nem haszon. Ez teljesen más. Ez törődés. Szeretet. Család. Ez kettőnkről szól és nem másokról. Ez a mi kettőnk története, ami vagy folytatódik, vagy elnyeli a Chena mélysége. És ketté vállnak útjaink. Kezd kicsúszni ez a dolog mindkettőnk kezéből.
- Ha Kóborrá válnék… azzal elárulnám Anyámat, a Falkámat és saját magam is ezáltal. - vallottam be kissé keményen.
- Tudod… Istenhívő vagyok és az öreg ott fent bedobott a mély vízbe mikor megsebesültem. Megmentett a haláltól és ezáltal találkozhattam a Teremtőmmel is…. csak pofont osztanék ezzel a lépéssel… - nem azt mondom hogy félek… de bennem van az a fajta félsz, hogy tényleg elárulnám a sajátjaimat ezzel… ez pedig érthető aggodalom… lehet hogy ez a dolog sose fog működni kettőnk között.
- Mindketten a szívünkre hallgatunk… - adtam csókot az arcomra tévedt kezére, szavait hallva pedig letöröltem a könnyeit. Megtehetném, hogy vele maradok és kóborrá avanzsálóm magam, de mekkora szemét lennék ezzel a Teremtőm szemében?
Victoria hatalmasat csalódna bennem…. és én még mindig az Ő boldogságát veszem előtérbe, nem pedig a sajátomét, hogy a nősténnyel legyek.
- Szép Asszony… - súgtam halkan, miközben magamhoz húztam, hogy átöleljem törékenynek néző testét és feje búbjára hintettem egy csókot.
- Mindketten tudjuk, hogy a szívünk a másikhoz húz, de egyikünk sem tud lépni bizonyos okok miatt.... - néztem a tájat a nőstény háta mögött, közben még jobban szorítottam magamhoz. Mintha el sem akarnám engedni. És ez már fáj, a gondolat, hogy sosem lehetünk együtt.
Legyek Kóbor, vagy Ő legyen Falkába való.... mit veszítenénk ha meglépnénk bizonyos dolgokat?
A családot. Az eszméket....  mindent.
Vagy csak beképzeljük a Veszteségeket....
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 97
◯ HSZ : 712
◯ IC REAG : 593
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás


Re: A Chena és a Tanana torkolata // Hétf. Nov. 28, 2016 1:52 pm


- Tényleg elárulnád őket, vagy inkább felnőné és a saját utadat járnád? -  Pillantottam rá kérdőn, miközben a veszteség fájdalmának az érzése könnyedén csillant meg az íriszeimben. Nem akarom őt (is) elveszíteni, bármennyire is önzőség, de fáj, hogy mindenki mást fontosabbnak tart nálunk. Emlékszem arcának vonásaira amikor ismét találkoztunk itt, ezen a zord vidéken és pontosan ez fagyós vidék akar minket el is választani. Mintha csak itt nem létezhetne boldogság, mintha csak a rideg, kegyetlen magány kaphatna otthont ezen a vidéken.
- Tudom, hogy hívő vagy Liam, de vajon ott van az Isten, akiben annyira hiszel tényleg azt akarná tőled, hogy ez itt… - a kezem mellkasára siklott pontosan oda, ahol a szíve található meg. – hogy vérezzen hosszú ideig? Hogy boldogtalan légy? -  a hangom szinte alig hallhatóan csendült, mintha csak a szellő túl erősen fújna és kitépni azt, hogy messzire sodorja és a másik fél ne hallhassa meg. A hangom megremegett, ami nem volt rám jellemző.
- Valóban arra hallgatunk? Akkor mégis miért állunk úgy itt, mint akik inkább a búcsú kegyetlen erdejébe akarunk besétálni, ahelyett hogy hallgatnánk a szívünkre és egyszerűen boldogságot választanánk sok évtized után? – hiszen ez volt az igazság, mind a ketten tudtuk, hogy ha képtelenek vagyunk meghozni a döntést, akkor talán most láttuk utoljára egymást. Könnyedén hagyom neki, hogy a könnyeimet letörölje, amikor pedig kezemre hint csókot, akkor a szomorúság ellenére is egy halvány mosoly jelenik meg az arcomon.
- Asszony? – pillantottam fel rá, miután a karjaiba zárt. – Amikor újra megpillantottalak itt, akkor talán balgaság volt hinni azt, hogy egyszer talán tényleg az lehetek, hogy lehetünk boldogak. Olyan életünk lehet, amiről csak titkon mertünk remélni mélyen legbelül… - csuklik el ismét a hangom, hiszen ez volt az igazság. Hinni akartam ebben, de hirtelen úgy éreztem, hogy a remény fonala szép lassan kezd elszakadni, még ha nem is akarjuk.
- Vajon a hűség örökké megmarad, vagy netán a veszteség fájdalma annál inkább? – gondolkoztam hangosan, hiszen nem gondoltam azt, hogy azért, mert Liam velem jönne elárulná a Teremtőjét. Felnőtt ő is már és nem is lennének messze egymástól. – Tudod, irigylem a Teremtődet, hogy hozzá ennyi év után is jobban húz a szíved, a hűség és a többi dolog, mint hozzám a szíved bármely „tiltott” érzése. Bár csak ő lehetnék én ilyen téren. – suttogtam még mindig alig hallhatóan, miközben fejemet a mellkasába temettem, a karommal pedig átöleltem őt. Ahogyan ő se akart elengedni, úgy én se őt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Liam Cooper
Falkatag
avatar

◯ Kor : 98
◯ HSZ : 80
◯ IC REAG : 72
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: A Chena és a Tanana torkolata // Vas. Dec. 04, 2016 12:00 pm

Ő nem tudhatja milyen érzés az, ha a Teremtő pofon vág egy olyan dolog miatt, amit nem kellett volna véghez vinni. Nem akarom ezt. Azt akarom hogy méltó legyek erre a nőstényre és méltó lehessek arra is, hogy egyszer utána mehessek úgy, hogy Anyám nem kitaszítottként kezel majd miatta. Igazak a szavak, melyeket fejemhez vág, de igen, ez a torz kegyetlen igazság. Félek elhagyni a falkám. De ez nem is félelem, ez annál sokkal több….másabb. Primrose ezt nem is érezheti, sose élt falkában. Hogy a magam ura lehessek… hogy ne legyen fölöttem senki rangban, hanem egyenlőként kezeljek minden kóbort… ez valahogy nonszensz. Igaz, mielőtt a háborúba küldtek volna, erről a szabadságról ábrándoztam mindig. Ne legyenek fölöttem, ne ugráltassanak, ne parancsolgassanak és ne félelmitsenek meg. Mióta farkas lettem, mintha ezt szépen lassan elfelejtettem volna.  
Hallod ezt, Kurt? Eltudod ezt hinni?
Eldobtam mindezt, egy olyan dologért, amiben sose hittem. Vagy csak én nem tudtam, hogy hiszek benne.
A Bestiám már menne, neki a nőstény nem több és nem is kevesebb, csak egy felhasználható valami… ő se érti ezt.  Ő itt és most magára hagyná őket, nem szereti ezt az egészet. Suttogása elér hozzám, szíven csap és ez nagyon fáj.
A szavai, a gondolatok, hogy elárulom magam, őket… ez már a gondolattal is rettenetesen fáj. Ha hűséget esküdtél…. mintha tökéletesen igaza lenne, de hazudna is egyben. Mint én magam. Eleresztem a lányt, letörlöm két kézzel a könnyeit. Majd arcát zárójelbe kapom, mélyen a szemeibe nézek és hosszasan megcsókolom. Talán búcsúcsók, talán nem az. Fogalmam sincs. Legközelebb ez nem így fog véget érni.  
Az sem biztos, hogy újra találkozni fogok Vele. Mikor eleresztettem hátrébb léptem és végigtekintettem rajta. Végül az arcára tévedtem szemeim, végül újra szemeibe mélyedtem.
- Menj haza Primrose. - mintha semmit sem sajnálnék, pedig fáj, nem tudtunk dűlőre jutni ezt illetően.
Ha elindult és még látható volt, egy utolsó gondolatban elküldött mondatot kapott még útravalóként.
~ Minden rendbe jön, teszek róla, hogy mindkettőnknek jusson a jóból.
Aztán felvettem a farkasom alakját és elrohantam bele a nagy világba. Szinte mindenen áttrapoltam, nem néztünk semmit se farkasommal. Ki kell ezt adni magunkból, különben felemészt. Nem jó dolog az ilyen.... Anyám majd érkezünk haza.
Csak kis időt kérek.


/  Köszönöm a játékot. Ez most így alakult, DE fel a fejjel!  /
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 97
◯ HSZ : 712
◯ IC REAG : 593
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás


Re: A Chena és a Tanana torkolata // Vas. Dec. 04, 2016 4:43 pm

Talán önzőség volt tőlem, talán nem, hogy nem érdekelt az, hogy miként hatnak rá a szavaim, de mindig is őszinte ember voltam, ahogyan ennyi évtized után se változott ez az egész. Kertelhettünk volna, megpróbálhattuk volna letagadni azt, amit valójában éreztünk ezekben a pillanatokban. Én pedig nem akartam, hiszen abból semmi jó se sülhetett volna ki, ahogyan igazából ebből se, hiszen egyre inkább kezdett világossá válni, hogy milyen irányba is haladunk Liammel. Egyikünk se tudja feladni azt, ami igazán valójában. Viszont az továbbra is fájt, hogy neki mindenki más fontosabb volt szemmel láthatóan, mint én, legalábbis egyre inkább kezdtem így érezni. Tudom, hogy milyen érzés családhoz ragaszkodni, de azt is tudtam, hogy a családból egyszer mindenki kireppent, akár emberekről, akár farkasokról beszélünk és úgy éreztem, hogy ő inkább fél ezt megtenni, mintsem másról lenne szó. Mintha csak félne velem felfedezni az ismeretlent.
Amikor elereszt, akkor szinte automatikusan engedem el őt is, mintha pontosan tudnám, hogy mi fog ezek után jönni. Legszívesebben a kezét eltolnám az arcomtól, azokat, amelyekkel a könnyeimet törölte le az éjszaki égbolt különleges játékában. A víz csendes morajlása, mintha csak megnyugtató dallamként akarná megtörni az éjszakai csendet. Csak figyelem Liamot, mintha azt várnám, hogy mondja már ki a döntését, azt, amelyikről már én is tudom, hogy melyik lesz. Egyszerűen csak érzem és tudom, hogy nem hazudnak, nem hagynak most se cserben a megérzéseim. A csókot először viszonozom, de aztán valami eltörik bennem és könnyedén tolom el magamtól, mielőtt még ő vethetne pontosan annyira hirtelen véget ennek, mint amilyen hirtelen megajándékozott vele. A fejemet könnyedén rázom meg, de nem mondok semmit se. Felesleges lenne, a szememben szikrázó fények ezernyi szónál is többet mesélnek az érzéseimről.
Csak bólintok, de nem mondok semmit se. – Ég veled Liam! – talán nem kellene ezt kimondani, de akkor se tudok mit csinálni. Fáj, hogy ezt kell mondanom, de ezt érzem. Az ő és az én otthonom teljesen máshol van, ez ellen pedig egyikünk se tehet semmit se.
Hallom a szavait elmémben, mire csak egy keserű nevetés hagyja el az ajkaimat. ~ Talán nem lesz többé olyan, hogy ezért tegyél… ~ fogalmam sincs, hogy hallotta-e, vagy nem, de a pajzsomat könnyedén húzom fel teljesen, hogy ne érezhesse azt, amit érzek, vagy ne tudjon csak úgy üzenni. S talán az volt az a pillanat, amikor elhatároztam, hogy inkább legyen kőből a szívem, de többé nem fogom hagyni azt, hogy bárki is ilyen közel jusson. Három férfit szerettem igazán eddigi életemben, de mindegyik pontosan olyan fordulatot vett, amit még talán a legnagyobb hős-tragikus szerelmesek is megirigyelnének a könyvek lapjain. Végül sietve indultam el a kocsim felé, hogy magam mögött hagyjak mindent és idővel újra rátaláljak arra a nőre, aki egykoron voltam nélkülük.


|| Én is köszöntem a játékot!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6672
◯ IC REAG : 8481
Re: A Chena és a Tanana torkolata // Pént. Dec. 09, 2016 10:37 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
avatar

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 220
◯ IC REAG : 186

Re: A Chena és a Tanana torkolata // Csüt. Aug. 10, 2017 7:15 am

Jonathan & Bessie




* Hozzászoktam már a hideghez és a farkasommal nem igen fáztam, mégis örültem a jó időnek, a napsütésnek és a melegnek. Természetesen kihasználtam, hogy nem esik, nem fúj és nem fagy, a legszebb idő egy hosszú sétához, főleg azok után, hogy megint nem volt választásom és kiderült; a város plátói marad számomra. Nem arról volt szó, hogy nem mehetek be a városba és nem járkálhatok kedvemre boltról-boltra, de ott élni a közepén a nyüzsgésben – már ha lehet mondani, hogy Fairbanksben nyüzsgés van – de ott élni, feküdni, ébredni, együtt lélegezni a várossal mégis csak más. Ám maradt a Farkaslak, az erdő és a lovarda. A végén még helyre kis tanyasi lány lesz belőlem…és erről a gondolatról eszembe jutott Jonathan, akit legutóbb – mintha ezer éve lett volna – faképnél hagytam. Utáltam magam érte, és egy kicsit a farkasomat is amiért ilyen helyzetbe hozott, amiért annyira makacs volt és amiért nem hagyta, hogy egy kicsit jobban, erősebben uraljam. Achilles kölyke, pont olyan keményfejű. Azért engem sem kellett félteni, bevetettem minden női praktikát amit csak lehetett, de nem ment olyan gyorsan a „szelídítés” mint reméltem. Hogy ezen a gyönyörű napon még sem a városba kéredzkedtem, azt már magam sem tudom, de tény és való, hogy ma nem kívánkoztam oda. Először csak a lak körül ténferegtem, természetesen egyedül, hiszen mi bajom lehet a farkasok területének határain belül…ám lassacskán olyan messzire kóboroltam, hogy elhagytam azt. Észre sem vettem, egész nap sétáltam, az idő pedig elszaladt mellettem s mivel Achilles a lovardában volt, baby sitter pedig nem kellett mára, nem hiányoztam senkinek. Erdő váltott tisztást és tisztás az erdőt, ösvények keresztezték egymást én pedig csak mentem amerre a lábaim vittek. Amikor kiléptem a házból, senki meg nem mondta volna, hogy messzire készülök, még én sem, bár már jól ismertek és tudták, hogy nálam a sportcipő és a farmer nem jön be, de senki nem gondolta volna, hogy szalmatalpú szandálban és virágos ruhában majd pont kirándulni indulok. Az illatok azonban idővel megváltoztak és amikor legközelebb kiléptem a fák közül, nem egy tisztás terült elém hanem a folyó, s csak akkor tudatosult bennem amit már régóta éreztem, hogy vízparton állok. Jól elbambultam séta közben, mert természetesen ha már Jonathan eszembe jutott, elmerengtem azon mi lett volna ha és azon ami végül is lett. Nem volt kellemes érzés az utóbbi, utáltam is magam érte de nem tehettem mást. Eljátszottam a gondolattal, hogy kiderítem hol van az a tanya ahol ő és Shiva lakik, talán el is megyek és megnézem őket, persze titokban, és az is eszembe jutott milyen jó lett volna ha korábban találkozunk vagy más körülmények között, vagy ha már nem kell aggódnom a farkasom szeszélyessége miatt és nyugodtan találkozhatom vele anélkül, hogy állandóan mantráznom kellene. Szerettem vele lenni, vicces volt és tetszett ahogy a piszkálódásaimat viseli, mókás volt az első találkozás és biztosan később is jól megértettük volna egymást. Nos ez most már nem lesz így sosem, ha találkozunk is, valószínűleg átmegy a másik oldalra ha lehetséges és soha többé nem akar látni. Meg is értem. Olyan kedves ember én meg faképnél hagytam minden szó nélkül. Lesimítottam a szoknyámat hátul, hogy ne gyűrődjön össze mikor leülök arra a nagyobb kőre az erdő és a part között félúton. Nagyokat sóhajtoztam mire sikerült kivernem a fejemből a „mi lett volna ha” gondolatokat, végül engedtem a farkas vágyának, ami miatt vagy egy órája rágta a fülem. A fák közé mentem, noha közel s távol nem éreztem senkit és levettem a ruháimat. Szépen, gondosan hajtogattam össze, lesimítottam, hogy ne legyen rajta gyűrődés, rátettem a szandálra, hogy piszkos se legyen, a tetejére a fehérneműm került, végül az utolsó nagy sóhajtással felkészültem arra ami várt rám. Még mindig gyötrelmes volt az átváltozás de már megtanultam háttérbe szorítani a fájdalmat, hagytam, hogy kiteljesedjen és átverekedje magát rajtam, végül magam mögött hagytam. Fekete bunda borított némi vörös beütéssel, dús és selymes amilyennek lennie kell egy nőnek, egy nősténynek, és szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy csodaszép voltam farkasnak. Azóta, hogy megkérdeztem Achillest, alkalmam nyílt megnézni magam és igazán meg voltam elégedve. Legalább ennyi, ha már nem lakunk a városban. Szabadjára engedtem a farkast én a háttérbe vonultam de ott maradtam vele végig. Szórakoztatott ahogyan szinte mindent teljes erőbedobással élvezett, nekem is jó kedvet csinált. Hosszú ideig lubickoltunk a folyó vizében mire megunta, jutott idő még egy öngyilkos hal elfogyasztására is, talán elbambult és azért nem menekült el idejében. A hal az jó, egészséges és nincs puha, bolyhos bundája amit az emberek szeretnek simogatni, egy szó mint száz, nem szerethető és aranyos kis állat, ergo szabad megenni. Csatakosan, víztől csöpögve lábaltunk ki a vízből, a kavicsok megcsikordultak a karmaink alatt, néhány pillanatig csak álltunk lihegve, nyelvlógatva, végül megráztuk a bundát. Mondja nekem azt valaki, hogy gyerekként soha nem akarta csak egyszer kipróbálni milyen az amikor a kutyák – farkas közelség híján – megrázzák a bundájukat így szárítkozva meg. Az olyan mókás. Felnőttként is az, Ám az örömbe üröm vegyült mikor nem túl távolról lépteket hallottam és a kellemes nyári szellő is ember szagot hozott felém. Felénk. Remek. Más már nem is hiányzott, pont arról jön ahol a ruháim vannak, tehát nem fog sikerülni visszaváltozni és felöltözni, sőt egyik sem. Pedig biztosan jól nézne ki a farkas virágos ruciban. Kissé mókásabb lenne mint én meztelenül. A folyó és az erdő széle között lehettem félúton mikor az ember kibukkant a fák közül. Éééés halleluja! *~Ó, hogy az a….miért versz istenem?! Miért kísértesz?~

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 116
◯ IC REAG : 107
◯ Lakhely : Fairbanks, Wilson farm

Re: A Chena és a Tanana torkolata // Pént. Aug. 11, 2017 4:57 pm

Az élet az utóbbi néhány hónapban sem állt meg. Lassan elkezdődtek a betakarítások, ami pont kapóra jött ahhoz, hogy ne vágja mindenki újra a fejemhez, már megint a munkába temetkezek... Mert ki más csinálná meg?
Nem mint ha annyira örültem volna annak, ahogy legutóbb Bessie-vel elváltunk, de azt sem mondhatnám, hogy olyan sok álmatlan éjszakát okozott a dolog – inkább csak ismét bebizonyosodott, hogy nekem lett igazam. Minek fektessek energiát abba, hogy a húgom szavaival élje, többet menjek emberek közé, ha úgy is ez a vége? Nem is igazán jártam azóta a lovarda környékén, maximum akkor, ha nem volt más választásom és nagy kitérő lett volna kerülni. A csomagot pedig az autómban felejtett ruhadarabokkal, ahogy Bessie kérte, postára is adtam a lovarda címére – ha már csak ott tudom biztosan, hogy valahogy eljut hozzá – ezzel pedig részemről lezártnak is tekintettem a történetet.
A mai napot a farmtól távol töltöttem. A marhákat kellett átterelni a mostani legelőjükről egy másikra, közben pedig azt is leellenőrizni, hogy mind megvannak-e, ez pedig egy több száz egyedet számláló gulyánál nem éppen kis feladat... Pláne egyedül, lóháton, földutakon, keresztül az erdőn... El is telt jó pár óra, mire megérkeztünk az új rétre, nem túl messze a folyótól, az erdő szélén, el is fáradtam rendesen tőle, így miután a velem hozott ebédemet végre elfogyasztottam az egyik fa árnyékában, felkerekedtem, hogy elsétáljak a folyóhoz, újratölteni a kulacsomat. Lehet, hogy sokan idegenkednének attól, hogy ne csapvizet igyanak, de belegondolva, itt fent a vadonban még mindig tisztább a víz, mint a város környékén.
Dominót hagytam, hadd legelésszen, pihenjen, mielőtt hazafelé indulnánk, és a folyó amúgy sincs messze, talán még fél órányi séta nincs... ha minden jól megy, egy órán belül vissza is érek. Legalábbis úgy kalkuláltam magamban, igaz, amikor az erdőben sétálva valami oda nem illő, színes kupacra figyeltem fel az egyik fa alatt, már sejtettem, hogy valami történt... vagy történni fog.
Közelebb is sétáltam, mire nyilvánvalóvá vált, hogy egy kupac női ruha, de... miért pont itt, az erdőben? Senkit sem láttam, vagy hallottam a közelben, ha pedig valaki úszni jött volna ide, ilyen messzire a várostól, valószínűleg a parton hagyja a ruháit, közelebb a vízhez. Vagy talán... öngyilkos lett valaki? Igaz, arra meg ésszerű magyarázat, hogy miért ilyen messze Fairbankstől, és miért szabadult meg hozzá a ruháitól... Esetleg valami szökevény?
Magam sem voltam biztos benne, de miután csupa olyan ötlet ötlött fel bennem magyarázat gyanánt, ami normális esetben rendőrségi ügy lenne, így végül fogtam a kupacot, majd félbehajtva a táskámba süllyesztettem az egészet. Majd ha hazaérek, leadom a rendőrségen, hátha ők veszik valami hasznát. Az eltűnt és körözött személyek esetében a kinézet úgy is kulcsinformáció, talán hasznos lehet számukra.
Miután pedig a kis csomag immár biztonságban lapult a táskám mélyén, indultam is tovább a vízhez, amiért eredetileg is jöttem. Szép, napsütéses idő volt, a fák közül kilépve egyből az eget kémleltem a tekintetemmel, hány óra felé járhat vajon? S talán ezért is történt, hogy csak jóval később vettem észre azt, hogy nem vagyok egyedül... Ahogy a tekintetem a tőlem néhány méternyire lévő farkasra vetült, egy szempillantás alatt, ösztönösen dermedtem mozdulatlanná.
Egy farkas? Egyedül? Itt...?
Mondjuk még mindig jobb, mint ha egy falkába botlottam volna, annyira ismertem azért őket, hogy tudjam, többnyire jobban félnek tőlünk, mint mi tőlük, és nem is támadnak emberre, amíg nem érzik fenyegetve magukat. Én pedig a legkevésbé sem akartam, hogy fenyegetésként tekintsem rám, így nyugalmat erőltetve magamra, egyelőre csak mozdulatlanul vártam. Hogy mire? Azt magam sem tudom... Hogy tovább álljon és egyedül maradjak a parton? Vagy ha úgy dönt, marad, mégis miért?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 220
◯ IC REAG : 186

Re: A Chena és a Tanana torkolata // Hétf. Aug. 14, 2017 6:42 pm

Jonathan & Bessie




* Hosszú pillanatokig álltunk és néztünk egymással farkasszemet; szó szerint. Azt hiszem hasonló esetben én is ugyanezt csináltam volna, csak épp a félelemtől bénultan és nem azért amiért Jonathan. A pasi még egy remek tulajdonságot hozzácsapott az amúgy sem rövid listához; okos volt. Na persze ezt eddig is tudtam, hiszen beszélgettem vele nem egyszer, de ez a helyzet felettébb próbára tette és higgadt maradt. Mindez azonban nem vigasztalt, számomra patthelyzet volt és nagyon utáltam. Ha mondjuk több mint száz éves a farkasom és már nagyon jóban vagyunk, meg lehetett volna játszani azt, hogy nekiugrasztom a bestiát, hogy megijedjen és elájuljon s aztán megyek amerre szeretnék, de az ebben a világban még alig bukdácsoló kölyökkel ez óriási kockázat lett volna. Kettőnk közül még mindig én voltam a megfontoltabb, így inkább visszafogtam amennyire csak tudtam. Meglepődtünk mindketten, hogy egy ember bukkant fel a folyóparton, én kétszeresen is Jonathan személye miatt. nem mondom szívesen találkoztam volna vele többször is, de ez nem lett volna jó ötlet és fájó szívvel lemondtam róla. Ezért hagytam a legutóbb faképnél, pedig annyira aranyos volt, hogy aggódva értem még a lovardába is beszólt az eltűnésemről. Az egésznek annyi előnye volt, hogy csomagban küldte el a nála felejtett holmimat és nem kellett pironkodva személyesen átvennem tőle, persze rengeteg kérdést feszegetett Achillesnél, de sikerült kimagyaráznom. Ha most hagyom, hogy a bestia leutánozza azt amit ő a lovásszal tett, még többet kell majd. A farkasom azalatt a pár pillanat alatt míg én erősen gondolkodtam a megoldáson, egy nagy kazal érzéshalmazt küldött felém. A felénk lengedező szélből felcsippentett szagról felismerte Jonathant, de a felismerés mellett egy adag neheztelés is eljutott hozzám, amit körülbelül úgy fordíthatnék le, hogy:”A jó szagú hím azzal a kerge lóval amit nem ehettem meg.” Kissé durcás érzelem volt, csipetnyi reménnyel, hogy most talán engedékenyebb leszek. Azt is éreztem, hogy ő is gondolkodik. Érezte Jonathan szagát és tudta, hogy a másik nem fél, nem volt olyan erős és csípős félelem szaga mint annak a gyereknek az erdőben, aki végül a földbe taposta. Az ember nem fél és nem védtelen, ergo meg lehet enni, mert nem veszélyes.*~Nem! Nem eszed meg, Jonathan tabu.~*Nem igazán értettem az eszmefuttatását, de az biztos, hogy rossz nyomon járt. Még nem szoktam meg az érzelemkommunikációt, ezért önkéntelenül is szavakkal kísértem a magam válaszát, amit megint egy dacos csomag fogadott, de a hallal teli pocak már nem lázadt fel. Szép kis kalamajkába keveredtem. Bármit is teszünk, rosszul fog elsülni, vagy számunkra lesz megalázó. Szerencse, hogy a farkasom nem szavakkal beszélt hozzám, nem egy hang szólalt meg a fejemben, mert skizofrénnek éreztem volna magam, így is többes számban gondoltam magunkra, azzal nyugtattam magam, hogy ez a királyi többes. Szóval ott tartottam, hogy el kellene kergetnem Jonathant, hogy megszerezzem a ruháimat melyek ott lapultak valahol mögötte egy fa tövében, vagy hagyjuk a fenébe és elmegyünk, megvárva míg Jonathan el nem rendezi azt amiért ide ette a fene és tovább áll. Utóbbi elég furcsa lenne egy farkastól, persze remek hősies mese kerekedne ki belőle Jonathan soron következő randijához amit a nőnek mesélne el. Aztán ott volt még a kis ördög amelyik a vállamra csücsült és a fülembe sugdosott arról, hogy milyen remek alkalom ez a szórakozásra, ez utóbbi a bestiának is nagyon tetszett. Ezen felbuzdulva felhúzta a felső ínyét és megmutatta a fogait, a torkából morgást köszörült, majd tett egy lépést előre és megvárta mit tesz a jó szagú hím. Én imádkoztam, hogy Jonathan tűnjön el, vagy hátráljon mutatva, hogy semmi keresnivalója nincs itt és különben is eltévedt, már megy is, nem piszkít a felségterületünkbe. *

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 116
◯ IC REAG : 107
◯ Lakhely : Fairbanks, Wilson farm

Re: A Chena és a Tanana torkolata // Csüt. Aug. 17, 2017 11:39 pm

A fenébe is, igaz, hogy az erdőben mászkáltam, de arra nem számítottam, hogy pont itt, valami vadállatba fogok botlani. Már csak azért sem, mert mivel nem vadásztam, a legkevésbé sem törtem magam amiatt, hogy minél csendesebben osonjak – ilyenkor pedig valljuk be, elég ideje van minden vadnak, hogy arrébb álljon. Ritka egy béna jószágot foghattam ki, ha így sikerült meglepnem, igaz, attól még az ő javára billent a mérleg, ha esetleg úgy döntene, hogy nekem jön – se karmaim nem voltak olyan használhatók, se a fogaimmal nem tudnék olyan kárt tenni benne, mint amilyet ő bennem, így csak mozdulatlanná dermedve vártam, hogy mit lép. És addig is próbáltam nem pánikolni...
Addig, amíg nem mozdul, csak szemezünk egymással, egész jól sikerült megőrizni a nyugalmamat, sőt, még szemre is vettem... lévén mást úgy se nagyon tudtam volna. Az alkata alapján egész fiatalnak tűnt, igaz, sokat nem javítana a helyzeten az, ha úgy gondoná, támad. Talán egy kicsit gyengébb lenne? De lévén, még sose birkóztam farkassal, nem tudom, ez mekkora előny lehetne számomra.
Egy idő után már azért bevallom, kezdett kényelmetlenné válni ez a feszült várakozás... a kulacsot markoló ujjaim is zsibbadni kezdtek, mégsem szívesen szabadultam volna meg tőle... Igaz, fegyvernek elég silány lenne, de másban nemigen tudok vizet tartani...
Ez az elhatározás nagyjából addig tartott, amíg vicsorogva rám nem morgott a négylábú, nekem se kellett több, már ejtettem is le a kulacsot a lábamhoz, és bújtam ki az ingemből azzal a lendülettel, mielőtt még eszébe jutna megindulni. Elfutni így se, úgy se lenne esélyem, ahogy a fára mászás sem járható út, pláne, ha az erdőig sem jutok el... tudtomal úszni is tudnak, így hát jobb híján csak a karomra tekertem az inget, mint ahogy a kutyaoktatók, hogy ha támadna, ne egyből a karomat marcangolja cafatokra. A fenébe is, miért kellett pont itt lennie ennek a dögnek? És én idióta barom, miért nem hoztam magammal a puskámat? Egy sima bicskával nem sokra megyek ellene...
Mert hogy futni nem fogok, az egyszer biztos, maximum óvatosan hátrálni, de arra se sok lehetőségem adódik... hirtelen ugyanis az erdő felől is zaj keveredik, és akármennyire nem szeretném szem elől téveszteni a farkast, azért csak vetek egy gyors pillantást arról, hogy mégis ki közeledik ilyen vehemenciával? Hozzám erősítés, vagy hozzá valami falkatárs?
Pluto. Alias Shiva. Csak úgy repkedtek körülötte az elszáradt falevelek meg a kitépett fűcsomók, ahogy keresztülnyargalt az erdőn, a kavicsok pedig zörögve csikorogtak a tappancsai alatt, ahogy felém rohant lelkesen, mint ha nem egy bő negyed órája, de legalább egy hónapja várna rám hiába. Lelkesen csaholva fékezett le mellettem, hogy csak kis híja volt, nem rohant egyenesen nekem, hiába, kölyök még... s ekkor vette észre azt is, hogy nem vagyunk egyedül. Csak értetlen fejjel szemlélte a másikat néhány pillanatig, mozdulatlanul, a levegőbe szimatolva, miközben magamban csak azért imádkoztam, hogy eszébe ne jusson az, amitől félek... Miért kellett egyáltalán idejönnie? Pont most? Esküszöm, egyszer még agyoncsapom ezt a dögöt!
És nagyjából eddig jutok a gondolatmenettel, amikor farmunk legifjabb büszkesége úgy dönt – itt az idő! És lelkesen csaholva, vidáman indul meg a fekete farkas felé, miközben én minden erőmmel azon vagyok, hogy ne itt vigyen el a szívroham.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 220
◯ IC REAG : 186

Re: A Chena és a Tanana torkolata // Vas. Aug. 20, 2017 8:41 am

Jonathan & Bessie




* Furcsa volt, hogy Jonathan nem mozdul, de betudtam annak, hogy ízig-vérig férfi és nem ijedezik egy farkastól annyira, hogy elveszítse a lélekjelenlétét. Egyrészt örültem ennek, mert ha hátat fordít és elrohan nem állhattam volna jót a farkasomért, másrészt nem örültem, mert annál több időt és energiát kell belefektetni abba, hogy elkergessem és végre felöltözhessek. Természetesen miután visszaváltoztam emberré, önmagammá. A patthelyzetet a vicsorgással borítottam fel, az emberi felem sajnálta amiért úgy megijedt, hogy a kulacsát is elejtette, a bestia azonban határtalan jókedvvel szemlélte. Meglepő módon azonban nem vérszomjat éreztem felőle hanem inkább játékosságot, jóllakott és miután tabunak neveztem ki Jonathant, már nem volt olyan érdekes megennie. A játék azonban benne volt a vérében és szerettem volna azt hinni, hogy egy kicsit miattam is. A meglepetés nagyobb volt mikor Jonathan elkezdte levenni az ingét, hogy pontosabb legyek, majdnem egy rántással vette le. Nem vagyok jártas kutyakiképzésben, fogalmam sem volt miért csinálja, a női lelkem azonban nagyon örült neki, picit előrébb toltam és a farkas szemein át gyönyörködtem a munkában kidolgozott izmokban. A bestiának a hústól csorgott a nyála, nekem Jonathan felsőtestétől. Vártam, hogy folytatja és a nadrág is lekerül róla, bár nem értettem miért jó neki ha levetkőzik, azzal nem űzhet el egy farkast, a meztelenség soha nem opció egy vaddal szemben. Végül a nadrág maradt én pedig picit csalódottan vettem tudomásul, hogy az ing nem arra kell, hogy nagy ívben, szexin eldobja hanem a karjára tekerte. Fény gyúlt a fejemben, rájöttem miért tekeri a karjára…nos sokáig nem bírta volna az anyag ha a bestiám nekiáll szaggatni, de némi időt nyerhet vele. A farkasom elhúzta a száját, a pofája most minden bizonnyal úgy nézhet ki mint aki vigyorog, a nyelve kilóg oldalra, de ettől még nem kevésbé vérszomjas. Megint tettünk egy lépést előre, de igazából nem bíztam abban, hogy Jonathan elszalad és lázasan agyaltam azon, hogy most mi legyen, közben arra is figyeltem, hogy a farkasom ne csináljon semmilyen őrültséget, de úgy tűnt elkaphatott valamilyen félelem illatot Jonathan felől, mert hezitált. Élénken élt még az emlékezetében a gyereke esete és nem szerette volna ha megint csúfot űznek belőle. A kis ördög azonban továbbra is ott csücsült a vállamon és egyre jobban tetszett az a gondolat, hogy eljátszadozom Jonathannal egy kicsit, minden bizonnyal érzelmekkel teli emlék lehetne abból, ha a nyakába ugranék és leteríteném a földre, csak úgy játékból. Mondjuk másképp nem is birkózhatok vele, legalább így. A gondolat kezdett kiteljesedni, mivel nem volt fegyvere és nem okozhatott meglepetést, ha bármi lett volna nála nem az ingével védekezik, szóval már felmértem a távolságot kettőnk között és lelkierőt gyűjtöttem, hogy a farkasomat irányítsam és olyasmire vegyem rá amire eddig sosem. Ám a tervből nem lett tett, mivel csörtetés hangja szállt felénk az erdő felől, és mivel a szél nekünk kedvezett, a szagot is megéreztem már azelőtt, hogy Shiva kibukkant volna a fák közül. A bestia az én emlékeimből táplálkozott, úgy azonosította be a szagot. Az idétlen, nyakigláb eb majdnem felborította Jonathant. Ha emberi alakomban vagyok, hangosan felnevettem volna, így csak gondolatban kacagtam, és ez a hangulat átragadt a farkasomra is. Örültem, hogy láthatom, jó nagyra nőtt, Jonathan nem mondott valótlant, ha két lábra áll valószínűleg akkora lehet mint én. Ez azonban nem szabott gátat a farkasom előtt, éreztem ahogy a játék iránti vágya burjánzik, minden izma megfeszült. Az érzéshullám jóleső volt és kedvet kaptam egy kis hancúrozáshoz, persze jobban szerettem volna Jonathannal, de ami késik nem múlik. Míg ezen agyaltam, még közelebb jutottunk kettőjükhöz, ám Shiva nem várt sokáig és megindult felénk. Jonathan valószínűleg most esik át a második heveny szívrohamán, csak egy pillantást vetettem az arcára és elég volt ahhoz, hogy igazolja a feltevésemet. Magamban elmosolyodtam, a farkas pedig két ugrással a kutya elé toppant.* ~Csak finoman, nem szabad bántani. Jó barát.~*Igen erőteljes érzésekkel bombáztam, hogy el ne veszítse a fejét. Engem is meglepett amikor egymásnak estek, ahogy a nagy testtel összeütközött, minden csontjában éreztem de nem fájdalmat, csupán izgalmas rezgéseket melyek csak még jobban feltüzelték a játékra. Hiszen kölyök volt még ő is, Achilles farkasával is inkább játékos volt a vadászathoz és a harchoz a tanulás, persze szerezett nem kevés sebet, de hát a gyerekek is elesnek, felsebzik a térdüket, aztán felállnak és mennek tovább. Morgás szakadt fel a farkas torkából, Jonathannak talán félelmetes ám a kutya minden bizonnyal érti miről van szó. A farkasom a nyakához kapott, de a fogai épp csak benyomódtak Shiva bőrébe, de nem sebezték fel. A játék az játék, de meg kell mutatnia ki a főnök, és mivel Muszkli, meg van hozzá az ereje, hogy földre vigye. A legjobbtól tanult, nem okozott gondot, hogy másodpercek alatt lerántsa. Egy farkas minden bizonnyal másképp viselkedett volna, de ebben a farkasban ott voltam én is és ez a helyzet remek lehetőség volt arra, hogy gyakoroljam a farkas féken tartását. Az a szerencse, hogy Jonathan és Shiva azután érkeztek, hogy a farkasom jóllakott, különben sokkal nehezebb lett volna, talán lehetetlen, de ezt a pengevékony határvonalat most félre toltam. A farkas szemein át felnéztem Jonathanra, hogy lássam mit csinál, reméltem nem indul Shiva megmentésére, mert akkor meg kell harapjam. Nos, ez a gondolat nem állt olyan távol tőlem, csak nem itt, nem farkasbőrben harapdáltam volna. *

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 116
◯ IC REAG : 107
◯ Lakhely : Fairbanks, Wilson farm

Re: A Chena és a Tanana torkolata // Kedd Szept. 19, 2017 7:30 pm

Elég kellemetlen sakkhelyzet alakult ki, ahogy farkas komával egymásba botlunk itt a folyóparton. Azt magam sem tudom biztosan, hogy mennyi ideig szobrozhattam szinte mozdulatlanul, miközben bőszen farkasszemet néztünk egymással, de nekem minimum egy örökkévalóságnak tűnt! A vigyorgását és a reakcióit elnézve pedig lelkiekben már készülök is a legrosszabbra, holott még messze nem tartunk ott – még nem.
Mindenesetre a pólóm fölött lévő ingből sietve bújok ki, hogy a karomra csavarjam, amennyiben a négylábú úgy döntene, hogy támad, legalább ne egyből engem marcangoljon szét. Ahogy tesz egy lépést felém, én úgy lépek hátra egyet, mint valami tükörképe, jobb híján, hisz még mindig jobb, mint ha megfordulnék és szaladnék. Annyi erővel akár le is ülhetnék és várhatnék, hogy torkon harapjon, legalább annyira lenne felkérés keringőre.
Mielőtt azonban tovább juthatnék a gondolataimmal, ismét hangzavarra leszek figyelmes, s mielőtt még elkezdhetnék azon aggódni, hogy a falka maradék része is megérkezett, meglepve látom, hogy csak Pluto eredt a nyomomban, és siet oda mellém sebesen – hogy aztán némi hezitálás után négylábú „rokonát” vegye célba határtalan lelkesedéssel, mint ha nem egy vadállat, hanem egy másik kutya lenne.
Egy pillanatra lesápadok, amikor azok ketten egymásnak esnek, és már magamban temetem szerencsétlen kutyát, de úgy néz ki, csalánba tényleg nem üt a ménkű, ha már így a nyakamra lett sózva a kutya, nem szabadulok meg tőle ilyen könnyen.  Az meg már egészen más téma, hogy még hiányozna is, ha komolyabb baja lenne, igaz, hangosan sose vallanám be. Mindenesetre azért jócskán megkönnyebbülve figyeltem, ahogy ezek ketten birkóznak, játszanak, én pedig, kihasználva az alkalmat, szép lassan az erdő felé kezdek el hátrálni.
Tudom, nem szép dolog hátrahagyni a saját kutyámat, de a fenébe is, nem úgy néz ki, mint ha komolyabban bántani akarná a farkas, ellentétben velem... így, amennyiben nem marad abba a játékos birkózásuk, úgy egészen a fákig hátrálok szép lassan, idő közben valami közepes méretű követ is felmarkolva, biztos ami biztos.
Persze amennyiben azt látom, hogy a farkas utánam indulna, úgy én is megállok a hátrálással, ellenben nem állok meg egészen addig, amíg el nem tűnök az első fák között, sebesen folytatva az utamat vissza a csordához, miközben legalább fél percenként hátrapillantok a vállam fölött, nem akadt-e idő közben társaságom vagy követőm? Akár a békésebb fajtából, mint Pluto, vagy a harapósabból, mint az a farkas...
Igen ám, de akármennyire is elszántan indultam vissza, még félútig se jutok, amikor elkezd bennem dolgozni a bűntudat, amiért hátra hagytam a kutyánkat. Mert mégis, mit mondjak a többieknek, ha úgy mennék haza, hogy addig nem kerül elő az az eszetlen dög? Lehet, hogy csak egy „kutya”, de valahol mégis csak családtag, olyanokat meg nem hagy hátra az ember. És végül én sem tettem, néhány pillanat hezitálás után már fordulok is vissza, hogy visszaszerezzem a kutyámat, annyi különbséggel a korábbihoz képest, hogy mielőtt ismét előbukkannék az erdőből, valami strapabírobb ágdarabot is magamhoz veszek „fegyver” gyanánt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 220
◯ IC REAG : 186

Re: A Chena és a Tanana torkolata // Vas. Szept. 24, 2017 6:19 am

Jonathan & Bessie




*Ezt a játékot még én is élveztem, elvégre Shivával jóban voltunk, persze kicsit másképp játszottam volna vele ha emberi alakomban vagyok. Kíváncsi lettem arra, hogy ha így történik, vajon a farkasom mit tett volna a lényem mélyén. Előbukkant volna? Felszínre tör? Meg tudtam volna fékezni? Ám ez most más volt. Egyedül voltam, voltunk, sehol egy falkatárs és Jonathan meglehetősen kedves volt a számomra, hacsak a jó fenekét nézzük, de egyébként is. Másrészt, már találkoztunk úgy, hogy a bestia bennem bújt meg, ismerte Jonathant, tudta ki ő és azt is, hogy nem veszélyes ránk nézve. Csak Shiva, ő volt a kakukktojás és az elő pillanatokban tanyát vert bennem a félelem, hogy bántani fogja és én nem tudom megfékezni. Minden erőmmel azon voltam, hogy eltereljem a figyelmét a vadászatról, a támadásról valami más felé és még akkor sem könnyebbültem meg igazán amikor játékosan bár, de a földre küldte a nagy testű kutyát. Felnéztem Jonathanra, csak egy pillanatra, hogy tudjam felém indult-e vagy elmenekült. Igazából egyik sem lett volna jó, de a két rossz közül a jobbik, számomra kellemesebb megoldást választotta. Láttam ahogy hátrál és reméltem, hogy el fog menni. A kutyát könnyen lerendezzük ketten, és ha látja a gazdája távozását, akkor talán ő is megelégeli a játékot és utána szalad. Persze magamban legbelül egy kicsit csalódott voltam amiért meg sem próbálja megmenteni, de ez volt a lehető legjobb amit tehetett. Shiva képtelen volt bármit is tenni, a bestia a földön tartotta, néha elengedte ugyan de csak azért, hogy alig pár másodperccel később újra lecsapjon rá. Szerintem ő is szerzett némi sikerélményt azzal, hogy nem ő feküdt végre alul. Még sosem sikerült Achilles bestiája fölé kerekednie, persze Shiva nem volt ellenfél a számára, ezért is féltem, hogy talán bántani fogja. Elég volt az a néhány pillanat, amikor felnéztem, hogy lazuljon felette a kontroll és máris mélyebben nyomódtak a fogak a kutya bőrébe. Elvégre farkas volt, máshoz szokott azon rövidke élete folyamán amit eddig eltöltött, farkaséknál a játék is vérkomoly, kőkemény életre tanítás. Jonathan már valószínűleg messze jár, amint eltűnt a szemeim, vagyis a farkas szemei elől, minden bizonnyal futásnak eredt. Talán visszatér, segítséget hoz, ezért is kellett mihamarabb véget vetnem a játéknak, ami ha nem figyelek, kicsúszik az ellenőrzésem alól, akkor pedig kész a baj. Kedveltem Shivát, az egyetlen kapocs volt ami Jonathanhoz kötött, elvégre miatta ismerkedtünk meg egymással és ha nincs a bestia, akkor talán még…és nem álmodozhattam tovább. Shiva felvinnyogott, a bestia kezdett belemelegedni a játékba. Egy újabb elengedéskor Shiva kifordult az állkapcsa alól és oldalra hengeredett, Jonathant kereste, én pedig próbáltam visszatartani a farkast. Elég volt a játékból, a célomat elértem, Jonathan elment és talán a kutya is megy utána. Némi méltatlankodást éreztem a bestia felől, rosszallást amiért véget vetettem a kis játékának és nem is fogadott szót elsőre. Ment a gazdáját kereső, esetlenül loholó eb után, én meg mint aki egy hétökrös szekeret akar megállítani, húztam vissza. Remek tréning, bár soha nem próbáltam volna ki szándékosan ezt a formát. A bestia megindult és valószínűleg utol is érte volna a kutyát, hiába voltak rövidebbek a lábai, sokkal erősebb és gyorsabb volt nála, de egy utolsó, kétségbeesett és határozott „hanggal” ráparancsoltam, hogy álljon meg. A körülmények nekem kedveztek, a bestia jóllakott korábban és elégedett volt, semmilyen veszélyhelyzet nem állt fenn és a vérszomját sem borzolta holmi véres kezű kölyök, lassított és Shiva lassan eltűnt a szemeink elől. Én azonban még mindig nem könnyebbültem meg, még hátra volt a ruháim megkeresése és vissza is kellett változnom, felöltözni és eltűnni Jonathan szemei elől ha esetleg visszatérne a kutyájáért. Nem sok idő, ki tudja merről jött és milyen messziről, az is lehet, hogy nem messze hagyta a lovát, rajta a puskát amit már korábban is láttam nála, az pedig egyikünknek sem jó. Szándékosan nem hergeltem magam egy kedvezőtlen és végzetes történet elképzelésével, de benne volt a pakliban az is, hogy Jonathan visszatér, lelövi a bestiát és azzal önmagát is veszélybe sodorja, mivel a farkas mágiája csak addig tart míg életben van, s aztán újra ember leszek, a változás pedig Jonathan szemei előtt zajlana. Egy kis kerülővel indultam vissza arra a helyre ahol a ruháimat hagytam, nem a kis ösvényen ami a folyópartra vezetett, bokrok között bujdokoltam, ágak kapaszkodtak a bundámba. A következő baj ott kezdődött amikor visszaérve a „ruhás” fához nem találtam a ruháimat. Összezavarodtam, biztos voltam abban, hogy oda tettem le mindent, szépen összehajtva a szandálomra, nehogy piszkos legyen, az alsóneműket gondosan a ruha belsejébe rejtve. Megszagoltam a helyet és egyértelműen a saját szagomat éreztem de volt ott más is. Körbeszaglásztam s bár a farkas nem említhető egy napon egy vadászkopóval, azért kitaláltam, hogy mi történhetett. Jonathan elvette a ruháimat, bár nem láttam nála, de ahogy visszapörgettem a képeket, eszembe jutott, hogy volt egy táska nála, egy vállra akasztható tarisznya forma. Gondolatban megengedtem magamnak egy Achillesféle, cirkalmas káromkodást. A kedvenc ruhám volt, ráadásul egyetlen megoldás volt csak arra, hogy ebből a helyzetből jól kerüljek ki, mégpedig az, hogy farkas alakban megyek vissza a lakba és ott változom át. A holmim _megint_ Jonathannál marad és ha jót akarok magamnak, soha nem keresem rajta. A farkasomnak nem volt fontos a ruha, de az érzelmeimet értelmezve biztatott arra, hogy szerezzem vissza. Na persze, keressük meg Jonathant és rángassuk le róla a táskát, miközben ő majd a puskával hadonászik, esetleg egy termetes faággal ütlegel és Shiva, látva a gazdája szorult helyzetét, a védelmére kel. Esélytelen és roppant jó módszer arra, hogyan fedjük fel a farkas világ kilétét. Miért lenne szüksége egy farkasnak egy ember táskájára? Nem Maci Laci, hogy elemózsiás kosarak után kutasson és ellopja a gyanútlan kirándulóktól. Másrészt az is lehet, hogy Jonathan táskájában nincs élelem, legalábbis olyan nem ami egy farkas nyálelválasztását beindítaná. Marad hát a négy lábon való hazamenetel és a kedvenc ruhám elfelejtése. Óriási! Hogy fogom megmagyarázni a lakban? Már mindenki tudja, hogy nem vagyok a meztelenkedés híve, soha nem hagyom el a lakot pucéran, mindig az erdőszélen változom át. Biztosan tudni fogják, hogy történt valami és akkor kiderül, hogy egy ember szemei elé kerültem. Persze nem lepleződtem le, de akkor is egyedül vágtam neki az erdőnek. Legalább egy dolog van ami biztos; Jonathan nem tudja, hogy a ruha az enyém és nem is hozhatja el a lovardába úgy mint a zacskós bugyimat, Achilles feje nem fog vörösödni és a farkasom is megússza a fejmosást. Elindultam visszafelé az ösvény mellett a bokrok között, a levegőben éreztem Jonathan és Shiva szagát, nem sokkal később felhangzott a kutya jókedvű ugatása. Valószínűleg most talált rá Jonathanra, ezek szerint elindult visszafelé, ahogy sejtettem, mert túl közelről jött a hang. Csak reméltem, hogy nem puskával vagy más emberek segítségével jön visszafelé. *

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 116
◯ IC REAG : 107
◯ Lakhely : Fairbanks, Wilson farm

Re: A Chena és a Tanana torkolata // Vas. Okt. 08, 2017 8:37 pm

Akármennyire is sajnáltam volna elveszteni a kutyánkat, sajnos mégis kénytelen voltam hátrálni, amíg ő a farkassal birkózott. Játszott, legalábbis úgy tűnt, és csak reménykedni mertem abban, hogy tényleg így is marad. Nem kockáztathattam, hogy itt hagyom a fogam, magam után hagyva az öt éves fiam meg a még épp-hogy-nem-felnőtt húgomat, ahogy a szüleinket is elveszítettük annak idején, csak míg az véletlen baleset volt, amire senki sem számított, ez pusztán az én hülyeségem lenne, hisz volt választási lehetőségem... Így hát amint lehetőségem adódik rá, óvatosan hátrálni is kezdek, míg nem el nem tűnök az erdő fái között, hogy sebes léptekkel induljak vissza a tisztásra, ahol a lovam és a többi holmim volt...
Ám akármennyire is győzködtem magam arról, hogy ez volt a jó döntés, nagyjából félútig jutottam, mire elkezdett marni a bűntudat azért, hogy még csak meg se próbáltam megmenteni azt a lökött ebet. Tétovázok néhány pillanatig, mígnem végül felmarkolnék egy vastagabb ágat, és visszafordulnék, hogy Pluto segítségére siessek, ketten csak elbánunk már egy farkassal! Vagy legalább nagyra nőtt kölyökből átkapcsol a kutyám támadó üzemmódba, ha eldurvulna a helyzet.
Már egészen közel járok az erdő széléhez, amikor meghallom a közeledő léptek zaját, s bár egy pillanatra egészen lefagyok, aztán rájövök, hogy egy vad valószínűleg sosem csörtetne ilyen hangosan és esetlenül az erdőben – és sejtésem be is igazolódik, ahogy felbukkan a hátrahagyott kölyökkutyám, én pedig csak füttyentve jelzek neki, hogy merre vagyok - egy szempillantással később pedig már vidáman csaholva ugrál körbe, miközben a fejét, az oldalát simogatom, paskolom, megdícsérve. A nagy öröm közepette azért arról is megbizonyosodok, hogy nem esett komolyabb baja, talán egy-két karcolás, de akkor is jól megúszta, hála az égnek.
Nyitom is a táskámat, hogy valami harapni valót adjak neki, amiért ilyen ügyesen megúszta, és bár az egyik szendvicset két harapással tünteti el, miután kibontottam, azzal viszont nem számolok, hogy még utána is kutakodva fogja fúrni a fejét a táskámba... azzal meg pláne, hogy mielőtt bármit is csinálhatnék, kikapja azt a köteg ruhát, s hiába kapnék utána, mint ha csak most kezdenénk újabb játékba, farokcsóválva hátrál a gaz...
- Pluto... – morgom az orrom alatt, megpróbálva minden szigorúságomat bevetni, de mit sem ér, mint ha egy szempillantás alatt felejtené el a kis dög mindazt, amit eddig tanítottam neki, amikor pedig közelebb lépek, még neki is iramodik!
Honnan is tudhattam volna, hogy azért, mert míg nekem a ruhák mit sem mondtak, addig számára igencsak sok mindent?
- Pluto! Ide hozzám! – rivallok rá, de hiába, még csak nem is lassít a léptein, sőt... ha néha-néha meg is állna, azt is mint ha csak azért tenné, hogy ismét felzárkózzak, és tovább folytatódjon a fogócska. Legalábbis nekem egyértelműen ez az érzésem, legalábbis amíg néhány perc után le nem esik, hogy talán csak mutatni akar valamit... Vagy valakit?
Akaratlanul is elszorul a torkom, hogy mégis mit kereshet egy köteg ruha az erdőben, gazdátlanul? Miután a folyóban senkit sem láttam, hogy fürödne, így akaratlanul is a legrosszabbra gondolok, hogy valami gyilkossági ügybe trappolunk bele épp ezerrel... És míg eddig azért követtem a kutyát, hogy visszaszerezzem tőle a ruhákat, most inkább azért szólongatom, hogy meggondolja magát, és inkább menjünk a dolgunkra, amíg tart a boldog tudatlanság. Majd a rendőrség intézi a dolgát...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 220
◯ IC REAG : 186

Re: A Chena és a Tanana torkolata // Szer. Okt. 11, 2017 7:07 pm

Jonathan & Bessie




*Némi néma hangzavar támad a fejemben mikor visszaindulok/unk anélkül, hogy széttéptük volna Shivát. Persze gondolom a farkasomnak hiányzott a sikerélmény, de meggyőztem arról, hogy ez nem is lett volna igazi siker, elvégre sokkal kölyökebb még a kutya és nem is ellenfél egy farkasnak. Játék volt az egész, figyelemelterelés és nem felejtettem el megdicsérni, jó érzelmeket küldtem felé és Achilles vigyorgón büszke képét, hiszen képesek voltunk összedolgozni a cél érdekében. A farkasom nem szabadult el, én nem lepleződtem le, shiva életben maradt, Jonathanról már nem is beszélve. Már nem is érdekelt, hogy ki tudja miért, megszerezte a ruhámat, ha legutóbb nem én hagytam volna nála véletlenül, még rá fognám, hogy ez a fétise. A lakban majd azt mondom, hogy hirtelen ért a változás és elszakadtak a ruháim, úgy is esélyes volt már egyszer, legalább csámcsoghatnak rajta egy ideig. Persze nagyobb feltűnést fogok kelteni azzal, hogy farkas alakban sunnyogok be a szobámba, de volt már rosszabb is…biztosan. A bokrok között osontam, nehogy a talán segítséggel visszaérkező Jonathanba botoljak, de szemmel tartottam a folyó felé vezető ösvényt is, ahol megláttam a vidáman ugrándozó kutyit. _A ruháimmal a szájában!_ Nem tudom mi ütött belém, pedig már lemondtam a kedvenc darabomról, de egészen más, ha Jonathan birtokolja mint ha nyálasan cafatokra szakadva végzi. Igen, sajnáltam, nem volt olcsó és nagy gonddal választottam ki, egy kerek órán át próbáltam és nézegettem más ruhadarabokkal, mire sikerült eldöntenem, hogy az a tökéletes. Még nem is gondoltam igazán arra, hogy visszaszerzem mikor a farkasom már fordult is és visszafelé ügetett a bokrok takarásában. Neneneeee! Üzentem ijedten, hiszen ha meg akarja szerezni, az csak úgy lehetséges, hogy Shivához ugrik és ráharap a szájból kilógó részre, de akkor menthetetlenül elkezdődik egy huzavona és annyi az anyagnak. Valami más kell ha már eldöntöttük (mi?) hogy nem adjuk olyan olcsón a drága ruhát. Jonathan kezére is vetettem egy pillantást, de nem volt nála fegyver, vagyis puska nem, és már a botot sem láttam nála. Remek, remek. Nem leszünk fejbe vágva. A bot hiánya adta végül az ötletet és nekiálltam bőszen a kigondolt cselekvést a farkasom felé közvetíteni. Reméltem megérti mit akarok és miért. Mi nem csörtettünk, de amennyi zajt keltettünk azt Shiva ugrálása és Jonathan léptei el is nyomták, észrevétlenül tudtunk a hátukba kerülni, és amikor Shiva megint a gazdája felé fordult az én ruhámat használva csalinak, a farkas nekiiramodott. Elszáguldottunk Jonathan mellett, a farkasom ráharapott a táskára és magával rántotta. A vérvonalunkból adódóan ez a rántás elég nagy volt, esélyes, hogy Jonathan megcsókolja a jó öreg anyaföldet, de nagyobb baja nem esik. A tervem az volt, hogy lerángatom Jonathanról a táskáját, vagy addig rángatom amíg Shiva a segítségére nem siet, akkor viszont el kell ejtenie a ruháimat, amit majd nem farkashoz illőn felkapunk. A táskát is magammal akartam vinni, a szandálom benne volt és az nem esett ki, nem találtam az ösvényen. Kérdés, hogyan fog mindez elférni a farkas szájában. Holnap pedig az lesz az újság szalagcímén, hogy „Vérszomjas farkas támadta meg a farmert de csak női ruhákat vitt el!” És Achilles tudni fogja, hogy az én bestiám mancsa volt a dologban, de ezen ráérek majd holnap körmöt rágni. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 116
◯ IC REAG : 107
◯ Lakhely : Fairbanks, Wilson farm

Re: A Chena és a Tanana torkolata // Yesterday at 10:03 pm

Miért is ment volna bármi gond nélkül? Amint fellélegezhettem volna, hogy én is, meg a kutya is megúsztuk mondhatni, karcolás nélkül, ennek az eszetlen dögnek naná, hogy produkálnia kell magát! Ahogy kikapja a ruhákat a táskámból és futásnak indul, már rohanok is utána, de hiába, hiába hosszabbak az én lábaim, vele mégsem vehetem fel a versenyt.
Magam sem értem igazán, miért töröm magam, ha itt hagynám, valószínűleg úgy is leesne neki a tantusz, ha nem is hamar, de idővel, és utánam jönne... Talán mert attól tartok, hogy tönkre teszi a bizonyítékot, amivel a rendőrségre szándékoztam besétálni? Ha sokáig húzódik még ez a huzavona, akkor így is, úgy is ez lesz a végeredmény... de néhány perc után leesik, hogy talán szagot fogott, és mutatni akar valamit... vagy valakit. Igaz, a gondolatra, hogy valami hullához igyekszik elvezetni, összeszorul a torkom, de azért csak követem...
Legalábbis amíg meg nem áll ismét, majd egészen közel érve én is egy pillanatra, hogy szusszanjak, mielőtt kiköpném a tüdőm az erdei fogócskában - arra viszont végképp nem számítok, hogy a semmiből elsuhan mellettem egy árny, mielőtt pedig még bármit is csinálhatnék érdemben, már hasra is vágódok az avarban, hogy csak úgy nyekkenek meglepettségemben. Tudom, még mindig szerencsésebb a földön kikötni, mint valami sziklás terepen csókolni meg az anyaföldet, igaz, fájni így is elég fájdalmas az élmény - pláne, hogy valami avarban lapuló ág is kiszakítja a pólómat, végigsértve az oldalamat is. Nem egy vészes sérülés, de ahhoz elég nagy a karcolás, hogy a vér is szivárogni kezdjen belőle.
Egyelőre azonban a legkisebb bajom is nagyobb, mint hogy ilyeneken akadékoskodjak, amint meglátom, hogy a táskám is a farkasnál van, benne minden fontos cuccommal, már talpra is pattanok, hogy utána eredjek, s amint valami kézbe illő kődarabot is megpillantok, már fel is kapom. S ha már esélyem sincs utolérni, ész nélkül még utána repíthetem azt a követ, reménykedve abban, hogy nem kopott még meg túlságosan a kislabda-dobós tehetségem.
Azt mondjuk nem tudom, hogy ha sikerül telibe trafálnom a sötét bundás dögöt, és úgy dönt, hogy belém kóstol viszonzásul, akkor mihez kezdek, de egyszerre csak egy probléma, nem igaz? Amíg meg nem fordul, addig Shivával én hülye, csak utána rohanok. Ha megfordul, akkor meg majd előle...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: A Chena és a Tanana torkolata //

Vissza az elejére Go down
 

A Chena és a Tanana torkolata

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
10 / 10 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Városhatárokon kívül :: Tanana völgy-