HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Aktuális kaland:

Érdemes követni:
AKTÍV KARAKTEREK
70 TAG 31 FÉRFI 39 NŐ
FAIRBANKSI FALKA
23 TAG 8 FÉRFI 15 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
14 TAG 6 FÉRFI 8 NŐ
ŐRZŐK
18 TAG 10 FÉRFI 8 NŐ
EMBEREK
6 TAG 3 FÉRFI 3 NŐ
VÉRVONALFŐK
9 TAG 4 FÉRFI 5 NŐ

Az előző negyed évben
ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

Örökös legjobbjaink:
Az oldal alapítói, Castor, Duncan & Gabe.
A Vérvonalfők megalkotói, játékosai - különösen, akik a "NS 3.0 - Redemption" végéig kitartottak.

írta  Celaena McDonald Yesterday at 10:25 pm
írta  Timothy Keldron Yesterday at 12:50 am
írta  Peter Mansfield Kedd Jan. 16, 2018 10:00 pm
írta  Celeste M. Hagen Hétf. Jan. 15, 2018 10:37 pm
írta  Achilles Kilpatrick Hétf. Jan. 15, 2018 7:48 pm
írta  Balthazar Bluefox Hétf. Jan. 15, 2018 7:13 pm
írta  Daphné Seward Vas. Jan. 14, 2018 6:06 pm
írta  Corinne June Mouser Vas. Jan. 14, 2018 5:30 pm
írta  Maloney V. Rocher Vas. Jan. 14, 2018 2:35 pm
írta  Catherine Benedict Vas. Jan. 14, 2018 9:17 am
írta  Balthazar Bluefox Szomb. Jan. 13, 2018 7:50 pm
írta  Kyle Prescott Szomb. Jan. 13, 2018 6:00 pm
írta  Hans Elfman Szomb. Jan. 13, 2018 12:19 pm
írta  Blake Lewis Palmer Szomb. Jan. 13, 2018 9:46 am
írta  Payne Holmes Pént. Jan. 12, 2018 9:30 pm
írta  Tawny Vaidya Csüt. Jan. 11, 2018 8:35 am
írta  Catherine Benedict Szer. Jan. 10, 2018 6:22 pm
írta  Vendég Kedd Jan. 09, 2018 8:54 am
írta  Richard Garroway Hétf. Jan. 08, 2018 8:58 pm
írta  Rebecca Morgan Hétf. Jan. 08, 2018 6:19 pm
írta  Hannah B. Wilson Vas. Jan. 07, 2018 12:05 pm
írta  Dario Rodriguez Vas. Jan. 07, 2018 11:26 am
írta  Yetta Northlake-Nacrosh Vas. Jan. 07, 2018 10:37 am
írta  Alignak Szomb. Jan. 06, 2018 11:18 pm
írta  Daphné Seward Szomb. Jan. 06, 2018 7:52 pm
írta  Daisy Corina Lacroix Szomb. Jan. 06, 2018 7:24 pm
írta  Tawny Vaidya Szomb. Jan. 06, 2018 2:31 pm
Alignak
 
Catherine Benedict
 
Balthazar Bluefox
 
Michael Cooper
 
Rebecca Morgan
 
Egon Candvelon
 
Peter Mansfield
 
Tawny Vaidya
 
Jason Drewner
 
Achilles Kilpatrick
 

Share | .

 

 Pihenőhely

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6797
◯ IC REAG : 8554
Pihenőhely // Hétf. Dec. 12, 2011 4:10 pm

First topic message reminder :


Pár parkolóhely, padok, mosdók.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net



























SzerzőÜzenet
Tara O'Ryan
Renegát
avatar

◯ Kor : 230
◯ HSZ : 715
◯ IC REAG : 770


Re: Pihenőhely // Vas. Ápr. 14, 2013 1:13 am

Nem, nem gondolom meg magamat. Én csak addig és úgy szeretem az ember húst, ha az még ordít, és mozog, az íze számomra/ számunkra semmi oyan pluszt nem nyújt aminek ne tudnánk ellenállni. Hát jó étvágyat kívánok a nősténynek, és úgy húsz méteres távolba ügetek el a pároskától. Tekintetem a sötét éjszakába réved, a csontok ropogását, a hús szakadását már nem figyelem. Valami mást hallgatok. Ismeretlen veszélyt kutatok, míg a nőstény táplálkozik. S csak akkor megyek vissza, ha már egyértelművé vált, hogy befejezte.
~Én hoztam magammal gyújtót. A kocsi tulajdonosa meg túlélő őrült. Ha nincs is a verdában egy kanna gázolaj, akkor cső biztosan van amivel leszívhatjuk a tankból.~ a hangom most nyugodt, és tökéletesen sima még így mentális síkon is. Nyoma sincs már benne annak a baljós izgatottságnak, vagy a dühnek amiket korábban éreztem, mert az ember szívének dobogásával megszűntek létezni ezek az érzések is. Egyelőre.
Segítek kihúzni a tetemet, de az erdő szélétől kicsit még jobban elhúzom. Elszaladt az idő rendesen, az éjnek ebben a szakában, mínusz 30 fok környékén már senki nem jár ilyenkor az utakon. Egy erdőtüzet nem kockáztatnék meg. Noha hó takar még mindent a tájon, de az évek során lehullott avar az még bizonyára száraz, a gázolaj meg talán még azt is belobbantja... A fene se tudja, én abszolút nem értek hozzá!
- Ha olyan étvágyat akarsz kielégíteni, mint amire gondolok, akkor van egy rossz hírem.... Amennyire emlékszem, itt nagyon sz*r a felhozatal... - amiért kicsit csalódott is vagyok. Miközben beülök a volán mögé, felnyitom a csomagtartót Sharonnak, és magamra kapom a ruháimat (ha nem muszáj, nem szoktam pucérkodni), csalódottan arra gondolok, hogy ugyan nem számítottam két tucat fél meztelen "törés álló" hímre, de egyet mostmár lehet, hogy megtűrnék magam mellett.
Kiszállva a kocsiból még hátranyúlok a másik nőstény kabátjáért, és utána viszem a tetem mellé ahová vitte a tábortűz kellékeit. Avagy a benzint (tévedtem, nem gázolaj), én pedig a kabát mellett vittem a gyújtót is.
- Cseréljünk... - javaslom. Mármint, hogy én adom a kabátot, ő meg a benzines kannát. Egyébként nem zavar a nő meztelensége, és attól se tartok, hogy megfázik, csak még egy épelméjű részem azzal traktál, hogy ez az emberi norma. Mármint, hogy ruhában vagyunk meg ilyenek.
Ha elfogatta a "cserét", és nálam van a benzines kanna, akkor alaposan meglocsolom vele a megcsonkított emberi tetemet, aztán egyszerűen meggyújtom. A lángok narancsosan izzanak, és máris hangosan sercegnek ott ahol a tűz máris elérte a bőr irha rétegét. Tíz másodperc múlva hátrálnom kell az erős égett szőr és bőrszak matt. Legalább a vizelet szagot nem érzem rajta.
Hogy a tűz teszi, vagy én vagyok túl szentimentális azt nem tudom, de most úgy érzem, hogy mondanom kell valamit, ígyhát a nőstény felé sandítok.
- Szóval... Isten hozott Fairbanksben! - innen már egy könyvből ifdzek. - Belépéskor kapsz egy kis hasogató fejfájást, némi kisebbrenűségi komplexust, és leküzdhetetlen vágyat arra, hogy valakit meggyilkolj. - és ennél a szövegnél már csak az érzéketlen hangszínem abszurdabb. -A fejfájásban nem vagyok biztos, de a másik kettőn eddig még mindig mindenki átment aki ide érkezett.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 225
◯ HSZ : 96
◯ IC REAG : 109
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Pihenőhely // Szer. Ápr. 17, 2013 1:28 am

*Kissé fürkészőn billentettem oldalra a fejem a nő szavaira. Volt egy olyan sanda gyanúm, hogy nem épp egyezik az ízlésünk ilyen téren. De hát itt a remek alkalom ezt kideríteni, hisz miért is ne kérdezhetnék rá? Ami neki rossz, az talán nekem még jó is lehet. Nem vagyunk egyformák.*
- Valószínűleg olyanra… de mit nevezel rossznak? * Húztam egy halvány mosolyt az ajkaimra menetközben a hullához, mely már nem hogy játszani, de ezt a pár percet sem érte meg a szememben. Időpocsékolás… Mennyivel is kényelmesebb volt, mikor még George intézte helyettem az ilyen dolgokat. Még a vadászataim után is takarított, hisz a hálóban adták meg maguk többségre. Választani tudni kell. Ám most csak a tanulásról lett volna szó… ami elég… siralmasra sikeredett. Fentről néztem rá, de egy szájhúzásnál többre nem futotta. Nem tudtam volna elmondani vagy leírni, hogy mennyire csalódottnak éreztem magam. Hisz jobb estét is eltudtam volna képzelni. Hajm… Rá kell bukkanom Jamiere vagy épp eltelhetne ez a három hét.*
- Ó milyen figyelmes… * Vontam fel a szemöldököm, de a cserére rábólintottam és már nyújtottam is mind a két mancsom, hogy az egyikből a másik át tudja venni a kannát, a másikkal pedig el tudjam venni a kabátom, amibe aztán bele is bújtam. Kezemmel kiszedve alóla a hajam. A hulla közben már lángra is lobbant és tettem is egy lépést hátra, ahogy az undor is kiült az arcomra. A hús nyersen jó, nem pedig sülve. Az égett hús szaga, mely vegyült a szőrrel… emberi gyomrom megforgatta, még ha nem is volt gyenge és nem készült visszaadni azt, amit nem régiben evett. A nő szavaira elmosolyodva fordultam kissé fél oldalasan felé, hogy a szél ne közvetlen rám fújja a bűzt még ha kizárni nem is tudta a levegőből.*
- Az első kettő kimaradt eddig. De köszönöm. Talán mehetünk is vissza a városba… köszönöm ezt a kis… vacsorát. Egyébként miből idéztél? * Egy pillantást sem vetettem tovább a máglyára és megindultam vissza a kocsi felé. Nem hittem, hogy a nőnek bármi maradása volna még itt. A kocsihoz érve beszálltam és kibújva a kabátomból kezdtem el visszavenni a kék ruhám, a cipőm és úgy alapjaiba felöltöztetni magam. Egy pillantást vettem a tükörbe, hogy lássam egy pillanatra önmagam. A táskámból pedig egy törlőkendőt vadászva töröltem meg a szám és az arcom, ami ott maradt vért eltávolítva. *
- Vissza a szórakozó helyedre? * Kérdeztem, bár Én szívesebben mentem volna haza már. A mai vadászat csúfosan sikerült, a következő nem vaktában lesz. S ártatlan, bájos lelkemre rá fért egy kis magány. Na jó, mindjárt leszakad az ég… szóval a lényeg, hogy nem sok keresni valóm volt már ott. Hisz akit kerestem, még csak a környéken sem éreztem, nem még ott bent. Persze, kitudja, hogy mit tartogathatna még az este. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tara O'Ryan
Renegát
avatar

◯ Kor : 230
◯ HSZ : 715
◯ IC REAG : 770


Re: Pihenőhely // Pént. Ápr. 19, 2013 6:58 pm

A kérdése (miszerint mit nevezek rossznak) még csak gondolkozásra se késztet, mert számomra az túl tág fogalom. Ellenben zsigerből szóra nyitom a számat, hogy megmondjam: számomra mi a jó. Hiába tátogok, újra ott az a zavaró sötét folt az emlékeim helyén, ami nem engedi kimondani. De mit? Egy szót? Mi értelme van annak, hogy elfelejtsek néhány szavat? A tudatalattim még nem tudott szabadon engedni valamit (vagy valaKIT?), és ez éppen annyi kérdést válaszol meg nekem, mint ahányat szül újra és újra, de a tehetetlen tátogást nem szünteti meg. Becsukom a számat, és megvonom a vállaimat. Magamban néma esküt mormolok, hogy többé nem nyitom ki megfontolatlanul a számat, és akkor nem járatom le magamat. Hozzá kell még szoknom ehhez... nem is tudom minek mondjam... új élethez? .
- Relatíve... A magunk fajtákból még csak sérült áruval találkoztam. Az emberek pedig többnyire olyan... fakók. - húzom amolyan bizonytalan mosolyra a számat. Nem akarok okoskodni, sem pedig becsmérelni olyan embereket, akik történetesen nem az eseteim. Én sem vagyok túl sokuk ideálja, különben újra férjnél lennék nem? Nem azt állítom, hogy szükségem van erre, csak ledöbbent, hogy kétszáz év alatt pont egy olyan idegbaj került el, mint a szerelem.
Elnyomok egy ásítást. Igen, ezt már a tűz teszi. Ahogy a szentimentális üdvözlő beszédemet is ennek a narancs-vörös és kékes színekben játszó csoda számlájára írom. Szeretem a tüzet. Már gondolkoztam egy kandallón az irodában is odafent az Upper emeletén.
- De, ha nagyon tág értelembe vesszük a szó jelentését, akkor megvolt neked a második is. Tudod a ruhákkal. - helyesbítek lágy hangon, síri nyugalommal. Ez is a tűz hatása. Elsimítja az idegeimet.
Újabb vállrándítás. Fogalmam sincs arról, hogy miből idéztem. 200 év alatt rengeteget olvastam, s legtöbből már csak egy-egy szó dereng fel, de név és cím, vagy történetek fő szálai már nem...
A tűz lángjai egyre alacsonyabbra nyúlnak fel, így én még nem követem a nőstényt vissza az autóhoz. Előbb megvárom, hogy kialudjanak a lángok az élettelen testen. Nem lesz jó. Ezt még legalább kétszer meg kell játszanom mire eltörlöm a föld színéről is ezt az embert.
Tíz perc múlva ülök be a volán mögé.
- A diszkóba már nem vihetlek vissza. - a miérteket nem ecsetelem, de ha kéri akkor elmondom, hogy túl feltűnő lenne az ember nélkül visszamenni oda. - Hazaviszlek, ha neked is megfelel. - azt hogy "utána visszatérek meggyújtani még egyszer", már nem teszem hozzá.
Elnyomok még egy ásítást. Kezemet a szám elé teszem, mert így illik.
A hajamat lófarokba kötöm, aztán indítok. Ha kapok egy címet a nősténytől, akkor oda viszem. Aztán elköszönök ettől a rejtélyes nősténytől akit csak ma ismertem meg, és akit valószínűleg már soha többé nem látok már.

//Záróra írtam, remélem nem bánod Smile Köszönöm a játékot!//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 225
◯ HSZ : 96
◯ IC REAG : 109
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Pihenőhely // Vas. Ápr. 21, 2013 1:22 am

*Az okfejtésre egy mosoly bujkál az ajkaimon és egy bólintással jelzem, hogy értettem a szavait, még ha én magam máshogy is fogalmaztam volna. Ám ezzel egy időben a pajzsom tökéletes takarásába bújok, hogy szinte már azt is alig érezni, hogy mi vagyok. Nem, nem a szavai miatt, avagy a nő ellen van, mindössze egyetlen dolog miatt eresztettem le. S annak már vége, hát miért hagynám továbbra is szabadon, mikor ennyit sem lett volna szabad? Persze olykor megesik, nem azt mondom, hogy nem. De annak nyomos oka van… mint George, vagy Jamie és Kevin. Ó mennyire is szükségem van rájuk jelenleg. Persze nem a tűz romantikus tánca adja ezt, ezt nem ismerem. Azonban a sóvárgásom szinte kézzel tapintható lenne, ha nem lenne fent a pajzsom. De ott van.*
- Ó Drágám, nekem ugyan még tág értelemben sem fájt Tőle a fejem. De egy magunk fajtának nem életbiztosítás, ha ennyire kirívó a tömegből. * Nem meghalni jöttem vagy falkához csatlakozni. Egyszerűen csak Jamiet akartam. Semmi mást, márpedig a feltűnés jelenleg csak a hátrányomra van. Azt pedig nem szeretem, ha önmagam hátráltatom. Óh hát de hova gondolok, egy zsákban is virítanék a tömegben hamvas, fehér bőrömmel, gyönyörű jeges tekintetemmel. Még egy vaknak is feltűnnék.*
- A Holiday környékén jó lesz. Köszönöm. * Mosolyodtam a nőre. Ó nem, nem fogom megmondani a célom, akarom mondani a házam címét. Maradjon csak homályban. Az úton megint csendben voltam, miközben a képzeletem tovaröppent. Hiányzott az érintés, a fém hűvössége… míg fantáziám, vágyálmaim jelentek meg a fejemben, tekintetem csak üresen tekintett ki a sötétbe. A nőt olykor-olykor végig mértem. Még mindig szép darab volt, de valahogy nem… most nem nőre vágytam, így nem is próbálkoztam be.
Mikor megérkeztünk egy halvány mosollyal köszöntem meg az estét és ha megkaptam a címet, akkor bizony a táskámba téve, ittam még egy kávét a Hotelben és csak aztán mentem haza. Egyedül. Röhej.

//Nem, nem baj. Én is köszönöm. Smile//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6797
◯ IC REAG : 8554
Re: Pihenőhely // Hétf. Ápr. 22, 2013 12:48 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
avatar

◯ Kor : 294
◯ HSZ : 388
◯ IC REAG : 432
◯ Lakhely : valahol a közel-keleten...


Re: Pihenőhely // Kedd Jún. 04, 2013 9:28 pm

AZ ÉN DRÁGA EGYETLEN, IMÁDNIVALÓ, KEDVES, ÉDES, NAGYSZERŰ ÉS PÓTOLHATATLAN TESTVÉREMNEK,
THÉO




Döntöttem. Ez így egyszerűen nem mehet tovább! Én aztán nem fogok lelki beteget csinálni magamból, csak mert drága egyetlen bátyám cseszik magától bármit is mondani nekem, én meg csak rágom a kefét itt napról napra, hogy akkor mi, hogy merre mennyi, zavarok, nem zavarok, menjek, maradjak, igyam le magam, ne igyam, törjem magam miatta, vagy csak sz@rjak rá magasról, hogy mégis hányadán vannak most azzal a csajjal.
Így történt hát, hogy délután, amikor hazaért, odalibbentem elé, és közöltem, hogy most tesós estet tartunk! Nem akarok semmi kifogást hallani, hogy mon p’tit Escargot-val romantikáznak a régi szép időkről, vagy az istállót takarítja, esetleg vadászni akar menni, vagy csajozni, egyik se érdekel különösebben. Csak ő, meg én, meg az a hatalmas zacskó pillecukor, pár sör, néhány üveg vodka meg whisky, tesónak alma- meg narancslé, ha már a puhány feje nem bírja a piát… Pár camembert sajt még a sütögetéshez, egy öngyújtó, egy pakli kártya a Choychoy-hoz, aztán… azt hiszem, ennyi is. Na de visszatérve a lényeghez, a tesós estéhez, megyünk kirándulni!
Mert az poén, mert az jó, mert az izgi, mert közben nagyokat lehet dumcsizni, meg most őszintén, hova menjünk mi ketten, a városon belül? Max. állatkertbe… Örülünk, ha nem kell bemenni, csak ha nagyon muszáj, nem hogy még önszántunkból szórakozni, áhh… Nem! Irány a vadon! Ha rajtam múlna, akkor egy több napos túlélőtúrára is elrángatnám a bátyót, erdő-mező-mocsár-hegy meg mindenféle pöpec terep, mint a régi szép időkben, boldogulj, ahogy csak tudsz…
Kár, hogy ott van a lovarda, a lovakat pedig nem lehet ennyi időre egyedül hagyni, így a Rambózás marad egymagamnak, kettőnknek pedig marad egy egyszerű kis túra, némi tábortűzzel megspékelve. Mindenesetre, ahogy előadtam az ötletet, közöltem vele, hogy kap fél órát, különben összecsomagolom őt is, aztán úgy fogom elrabolni…
Hála az égnek, nem kérette magát túlságosan, legalábbis a szokásos heccelődést meg beszólásokat leszámítva, és késni se sokat késett, igaz, vagy egy negyed órát még vártam rá az ajtófélfának támaszkodva, miközben türelmetlenül kopogtam a bakancsommal, csak hogy bosszantsam. Aztán ahogy elkészült, már csaptam is be az ajtót utána, kulcs a lábtörlő alá, ha Heinének csigára fájna a foga, ismeri már a járást. ___@i
Irány a vadon! Bár már az utóbbi fél évben annyit kószáltam a környékbeli erdőben, hogy úgy ismertem a tenyeremet, most nem nagyon volt kedvem egy fix helyre menni, az… olyan belemagyarázós, vagy túl eldöntött. Neeem, most valami spontánabbra vágytam, konkrét úti cél nélkül. Miénk az éjszaka, közben cseveghetünk amennyit akarunk, semmi fix vagy előre eltervezett irány, csupán tömény spontaneitás! Eltévedni úgy se tudunk, vagy ha mégis, nem nagy kunszt egyikünknek sem hazatalálni. Így esett, hogy tudja-a-fene hogy órányi gyalogtúra és sörözés után, kellemesen laza, vigyorgós hangulatban kötöttünk ki egy út közeli pihenőhelynél.
-És mondá az úr, azaz én, hogy… Itt most tábortüzet fogunk rakni! –feleltem nevetve, majd le is kaptam a táskát a tesóm válláról, s repült is az egyik kidőlt fatörzs mellé, ami padként funkcionált.
Igaz, már ahogy eldobtam, szentségeltem is, hogy a p*csába, csak az üvegek el ne törjenek… Az összekoccanó üvegek hangjára nem kicsit rezzentem össze, de úgy tűnik, épségben átvészelték a találkozást az édes anyafölddel. Szóval no para, odaszökkentem Théo mellé, hogy megpaskoljam a vállát, s egyúttal útnak indítsam.
-Keresel fát a tábortűzhöz? Addig én elkezdek az itt lévő kevésből tüzet csiholni. Köszi, és tudod, hogy imádlak! –azzal már toltam is az erdő fái közé, én meg a kőből rakott kör mellé guggoltam, hogy a leendő tábortűzzel foglalatoskodjak, amíg visszatér.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 304
◯ HSZ : 121
◯ IC REAG : 131
◯ Lakhely : Akárhol...
Re: Pihenőhely // Pént. Jún. 07, 2013 5:55 pm


Aimée & Théo

Annyi mindenen járt az agyam, hogy tulajdonképpen ezúttal már lazán igent mondtam Aimée felvetésére, miszerint mozduljunk ki, menjünk valamerre, legyen tesós nap... igyunk, kártyázzunk, akármi, bármi... Igazából szerintem még szivárvány pónivá is öltöztethetett volna, az se zavart volna.
Valahol elvesztem önmagamban félúton, mióta újra Faye-be botlottam. Tökéletesen sikerült kifordulnom magamból, még ha ez csak immel-ámmal is látszik. Azért, igyekszem tartani magam, és nem megbántani azokat, akiket egyébként szeretek. A húgomat, vagy Lascart... És aztán körülbelül ennyi is, bezárult a kör.
Persze, annyira könnyen nem ment, mint szerettem volna, mindenesetre egészen gyorsan összekaptam magam, és már irányba is vettem a tesómmal a vadont. Nem mondom, hogy nem kellett rám várnia - ezt a bakancs kopogás is erősen sejtette -, de azért egészen hamar elkészültem.
Szóval, irány előre... Amerre visz a lábunk, és a többi tréfa répa okozta sületlenség. Valójában az úton fel se tűnt, hogy mennyit jöttünk, vagy mennyit nem... Azt se számoltam, hogy mindeközben hány doboz sört ürítettünk ki halálosan, mikor Aimée végül döntést hozva leparkoltatott.
- Tábortűz... Hmm... Tudod mit? Kivételesen még tetszik is az ötlet. - löktem oldalba a vállammal, miközben már erősen tuszkolni is kezdett, hogy ugyan már hozzak fát, mert egyébként baszhatjuk a tábort is meg a tűzet is.
- Sejtettem, hogy én fogok hozni. - kaptam bele szőke tincseibe, hogy kicsit összeborzoljam, majd már vetődtem is be a fák közé, mielőtt még revansot vehetne.
Nem volt túl sötét... Nem mintha érdekelt volna... És ami azt illeti, egészen hamar sikerült is összekapirgálnom jó pár nagyobb ágat, kisebb gallyakat. Ezeket pedig jó erdőlakó módjára egymásba kanyarítottam, és a hátam mögött kezdtem el őket vonszolni, mint valami gurulós bőröndöt.
- Nah, lett erdőtűz? - hajoltam kicsit lejjebb kacagva, ahogy a a fák ritkult lombozata alól másztam elő, kezemmel arrébb tologatva az elém szökő ágakat. - Részemről ennyire futotta... - vonszoltam el Aimée mellé a rahedli ágat, majd egy laza mozdulattal le is engedtem mellé.
Pillantásom a csiholt lángnyelvekre kúszott, majd vissza a tesóra... Ezt még úgy háromszor eljátszottam, miután könnyedén leguggolva mellé kezdtem el rátördelni pár kisebb ágat, hogy nagyobb erőre kapjon.
- Elég gyér. Csak úgy szólok. - cukkoltam egy kicsit, ahogy oldalasan át emeltem rá tekintetemet, ajkaim szegletébe halovány, pimasz vigyorral.
- Bontok sört. - ajánlottam ugyan, de már a választ meg se várva löktem fel magam, elmászva a táskáig, hogy kisvártatva előkaparjak belőle két doboz könnyű alkoholt.
- Megy. - azzal együtt pedig már dobtam is a húgom felé a sört, én magam pedig komótosan vissza andalogtam mellé. A doboz halk sercenéssel jelezte, kinyílt az ujjaim között, közvetlenül Aimée feje felett, és... természetesen nem átalltam meg meghúzni is a tartalmát. Igaz... az aljáról még a párás víz csöpögött, szóval nem kizárt, hogy a tesóm benyalt belőle egy keveset.
- És most? Mik a tervek? - guggoltam végül újra mellé, meg-megpiszkálva a lassacskán éledező tűzet...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 294
◯ HSZ : 388
◯ IC REAG : 432
◯ Lakhely : valahol a közel-keleten...


Re: Pihenőhely // Vas. Jún. 09, 2013 11:02 am

Mondjon bárki bármit, de akkor is aggódtam a bátyám miatt. Már egy jó pár napja, hogy valami megváltozott a viselkedésében, még ha nem is mondta, vagy próbálta titkolni, most komolyan… Lascart lehet, hogy meg tudja téveszteni, de a saját húgát már kevésbé – révén, hogy lány vagyok, ergo veleszületett receptoraim vannak az ilyenek észrevételére, másrést én élek vele. Bár az okban nem voltam 120%-ig biztos, de sejtettem, hogy az a nő állhat a dolog mögött, valahogy akkoriban kezdett el furán viselkedni ez a lökött.
Nem volt ez másként most sem, hiába próbáltam mindenféle hülyeséggel lekötni a figyelmét, bár nagyjából reagált rájuk, de látszott rajta, hogy lélekben egy kicsit máshol jár. Te jó ég, nem lesz könnyű dolgom…
-Még szép, hogy jó ötlet, én találtam ki! Csak próbálnál mást mondani. –miközben viszonoztam a vállon lökést, igaz, csak kézzel.
Akárcsak a hajborzolásnál, igaz, ott már futott a gyávája, így csak egy bénácska utána-kapás sikeredett a levegőbe. Mindegy is, majd visszakapja még, ha kevésbé számít rá. Amíg ő az erdőben játssza a rőzseszedőt, addig én kis kupacba pakolom az előző csapat által meghagyott fát, majd az öngyújtóval lángra lobbantottam. Eddig szépen és könnyen is ment a dolog, a baj, csak az volt, hogy miután a láng belekapott a nagyobb fadarabokba is, percek alatt leégni látszott a dolog. Théo pedig még mindig sehol, jellemző… Ha valamit rendben akarsz tudni, csinálhatod magadnak! Kénytelen voltam hát némi tüzelő után nézni magam is az erdő szélén, csak hogy ne kelljen megint tüzet gyújtani.
-Miért ne lenne? –néztem hátra, ahogy meghallottam a bátyám hangját.
Ahogy ledobta a köteg ágat, már egyből nyúltam is, hogy néhány kisebbet a pislákoló lángra dobjak, majd óvatosan fújni kezdtem, hogy belekapjanak a lángok. Utána aztán jöhettek a nagyobb darabok is!
-Tudom, hogy gyér. –vontam vállat- Lassú voltál. –feleltem egyszerűen, az ajánlatára a sörrel pedig csak bólintottam egyet.
Amikor szólt, már fordultam is hátra érte, guggolva, ahogy voltam, s el is kaptam, ám majdnem reflexből vissza is vágtam hozzá, ahogy meghallottam azt a jellegzetes pisszenő hangot, ami a sörbontással jár. Szerencséje, hogy nem zúdította a nyakamba… Ahogy a tűz már biztosan égett, fogtam a sörömet és csak lehuppantam a pad elé, a földre, a tesóm mellé. Máskor biztos, hogy már bontottam is volna a sört, úgy célozva, hogy a felrázódott ital tutira képen kapja, de most… ezt most valahogy nem az a helyzet, sokkal komolyabb szándékkal csaltam ide. Magamhoz húztam a táskát, s csak kivettem egy másik sört, ezt pedig visszaejtettem a többi közé, had legyen egy kis orosz rulett feelingje, hogy kinek a kezei közt fog kifutni. Lehet, hogy így is én fogom kapni, viszont legalább Théo is kap némi esélyt.
-A tervek? Nos… Először is, tesós nap, jól érezzük magunkat! Iszogatunk, sütögetünk, nagyokat sztorizgassunk – tudod, ha már majdnem egész életünket külön éltük le, esetleg kártyázhatunk is, ha van kedved. Másrészt… Igen, vissza oda, hogy nagyokat sztorizgatunk. Théo, azt hiszem, hogy van pár dolog, amit meg kell beszélnünk, és nem tűr halasztást.
Hagytam egy kis hatásszünetet, hátha rájön magától is, hogy mire gondolok. Tudom-tudom, pasiból van, ha a homlokodra írnád, hogy mire gondolsz, akkor se biztos, hogy vennék a lapot, de na. Ő a tesóm, azért valahol titkon bíztam benne, hogy nem olyan reménytelen mint a többi XY kromoszómás embertársa…
Ha azonban mégis, akkor nem vagyok rest segíteni neki.
-Ki volt az a nő, aki a házunkban járt? Ő az oka annak, hogy ilyen… fura vagy mostanában?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 304
◯ HSZ : 121
◯ IC REAG : 131
◯ Lakhely : Akárhol...
Re: Pihenőhely // Kedd Jún. 11, 2013 7:23 pm

Még hogy lassú voltam... cöcöcö... Na, majd legközelebb megmutatom neki, milyen az ha lassú vagyok... Mindenesetre csak a fejemet ingattam meg, némi szórakozott vigyorral a képemen. Szerettem a húgomat. Minden hülyeségével együtt. Az igazat megvallva, iszonyatosan bánom, hogy annyi évet külön kellett tőle töltenem. Tudom, az én döntésem volt, mint annyi más is, aminek nem épp úgy kellett volna alakulnia, ahogy végül alakult.
Noha, jelenleg a legkevésbé sem akartam ezekkel a dolgokkal foglalkozni, és visszamászni az emlékeimbe, amikbe már felesleges... Ami volt, elmúlt. Megtörtént. Az élet pedig megy tovább...
Ahogy a tűz végre normális életre kapott úgy dőltem hátra, hogy térdeimet kissé felhúzva helyezzem magam kényelembe. A bontott sör a lábaim között lógott, ahogy ujjaim között meg-megcsúszott a nyirkos doboz. Egy ideig nem szóltam, csak a tűzet néztem, szinte már belemerülve a lángnyelvek lassú, finom játékba. Az sem tűnt fel, hogy a tesóm visszadobta a kapott sört - milyen kár, pedig jót nevettem volna, ha magára tolja legalább a sör felét -, egyszerűen csak lézengtem, mintha csak a testem lett volna jelen, semmi más.
Legalábbis addig így volt, míg Aimée nem kezdett bele a beszédbe, és nem kezdte el a terveket felsorolni.
Ajkamra akaratlanul is gyöngéd, kellemes mosoly futott, ahogy fejemet felé billentve kerestem íriszei fényét.
- Jól van. Akkor tesós napozunk. Végül is, teljesen igazad van... - húztam oldalra a számat, kissé kelletlenül, ahogy az elmúlt - egymás nélkül töltött éveket emlegette. - Nekem mindenhez van kedvem. A lényeg, hogy együtt vagyunk. - ezúttal már újra egy könnyed, noha félszeg mosoly kúszott vissza vonásaimra, ami csakhamar újra le is fagyott. Ez a beszélnünk kell, soha nem jelent jót... Főleg egy nő szájából. Még akkor is, ha "csak" a húgom.
Nagyobbat nyeltem, és egy mély sóhajt követően hátrább dőltem ültemben, így félig-meddig a könyököm adott egy stabilabb tartást. Tekintetem az övét kutatta, érdeklődőn, mégis kívánva: bárcsak ne szólalna meg újra. Szinte sejtettem mit akar, sőt: biztos voltam benne. De nem szóltam, csupán államat kicsit feljebb szegve rágtam meg fogaimat.
Nem kellett sokáig várnom... Hamar a tudtomra adta, hogy valójában mi érdekli, sőt... ajtóstul rontott a képzeletbeli ajtómnak, ami csaknem belereccsent a konkrét kérdés áradatba.
Újabb sóhaj, melyet lehajló fejmozdulatom követett. Pillantásom ezúttal a söröm száját fürkészte, majd vállat vonva húztam le belőle egy nagyobb adagot.
- Jogos a kérdés. Egy pont. - szólaltam meg végül, kissé rekedten, oldalvást emelve fel tekintetemet Aimée-re. - Tudod, húgi... - ültem fel újra, karjaimat átfonva térdeimen. - ...Nagyon sajnálom az utóbbi egy hetet. Vagy tudom is én mennyit... Gondoltam, hogy érezni fogod rajtam ezt a néminemű változást, és meg is értem... A kérdésedre a válasz pedig: igen. Miatta... - sóhajom szinte már egybeolvadó fáradt nyögésként hatott, ahogy kissé közelebb húzódtam a tesómhoz. Egyik tenyerem a vádliára siklott, míg az államat finoman a térdére pihentettem.
- Az a nő... - kacagtam fel halkan, noha inkább csak kínomba. - ...A neve, Faye. És tulajdonképpen egy harmatszarnyit sem hazudok azzal, ha azt mondom, ő volt valaha az egész életem. Jah, vágom, vágom: tök nyál. De ez van! - ezúttal már harsányabban nevettem fel, ahogy arcomat Aimée felé fordítottam, továbbra is a térdein héderelve.
- Régi sztori... Unalmas is. De a lényeg, hogy igen. Miatta vagyok ennyire fostalicska. - hajoltam el végül, újabb dózist adva a gyomromnak. Jobban mondva: leöntve az egész doboz tartalmát, így nem maradt más hátra, mint hogy egy újabbat nyissak. Ujjaim sietősen kezdtek el kutatni az időközben magam elé rántott táskába, majd az egyik hidegebbnek mondható szeszt magamhoz vettem, és egy mozdulattal pattintottam fel a fülét.
Jól van... ez nem a felrázott volt, nagyon helyes.
- Na, hol az a kártya? - próbáltam terelni... vagy, legalábbis valami hasonló, bár pontosan tudtam, hogy nem fogja ennyibe hagyni. Nem is kell... Joga van tudni a múltamról, ha már majdnem háromszáz évszázadról lemaradt...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 294
◯ HSZ : 388
◯ IC REAG : 432
◯ Lakhely : valahol a közel-keleten...


Re: Pihenőhely // Csüt. Jún. 13, 2013 1:55 am

Helyes, helyes. Mondjuk be is cseszne, ha mást mondana, azt hiszem, nyomatnám is a durcit ezerrel, aztán engesztelhetne, ahogy tudna. Persze a hangulatváltozását egyből érzékeltem, még egy vaknak is szemet szúrt volna. Bár nem szerettem ilyennek látni, de mégis, most nem kegyelmeztem neki –felőlem kötheti a gatyamadzagot, övet, hózentrógert, vagy amit csak akart. Kivéve magát egy fára, azt úgy se hagytam volna…
- Ugyan már, Théo, nem kell ennyire fosni. –törtem meg a csendet, miután csak hosszasan mocorgott meg nézett mindenhová, csak rám nem – illetve csak egy röpke pillanatra.
Most mondja valaki, hogy nem tudok jókat kérdezni! De most minek nyomassuk le a szokásos unalmas tiszteletköröket, ha a végén úgy is ugyanott kötünk ki? Jaaaaj, Théo, minden rendben? Persze húgi. De mostanában olyan fura vagyok. Ugyan már, biztos csak beképzeled. De neeem képzelem be, tényleg más vagy, olyan furán viselkedsz. Furán? Igen, furán, mint akit elvarázsoltak. Na ne, komolyan? Igen, komolyan. Csak nem történt valami, amit titkolsz előlem? Nem, nem történt semmi… De tudom, hogy van valami… és így tovább, majd néhány héttel órával később talán eljutunk a végső nagy kérdéshez. Nő van a dologban? Igen. Hát most őszintén, nem egyszerűbb? De. Nos, akkor vissza is kanyarodok a témához.
- Okés, felírom, otthon majd behajtom rajtad mosogatás gyanánt. –biccentettem a szavaira, aztán befogtam azt a nagy lepcses számat, hogy ő is érvényesülni tudjon.
Fények, dobpergés, visszafojtott lélegzet, az izgalom a tetőfokára hág, ééés akkor… Elkezdte mondani, én pedig csak feszülten vártam, hogy vajon milyen irányba fog tartani ez az egész. Közben azért néha bólintottam egyet-egyet, hogy lássa, veszem az adást. Amikor azonban odakucorodik a lábamhoz, szinte önkéntelenül alább hagy bennem egy picit az a fene nagy feszültség. Amíg ő a lábamat buzerálja, addig az én kezem a buksijára siklik, hogy két simi között szórakozottan birizgáljam a haját. Nem tehetek róla, nőből vagyok, szerintem nálunk ez az „elfoglaltság” a génekbe ivódott…
Szóval nő… Helyes, legalább nem pasi, fél siker, így már Lascarnak se lesz oka féltékenykedni. Én viszont csak fájdalmasan felsóhajtottam. Fasza, egy nő… miatta fogja kirakni a szűröm otthonról… Hát még amikor megtudom, hogy mennyit jelent a számára ez a… Faye. Kész, nekem annyi, esélyem sincs ellene.
- Ugyan, dehogy nem nyálas, tök romi. Vagyis… na jó, tényleg nyálas. De csak egy kicsit… Viszont neked megbocsájtható, sőt, mondhatni alapkövetelmény, chéri. Tu es français.  –próbálom vigasztalni, miközben tovább babrálom a szőke tincseit, egészen addig, amíg le nem csap egy újabb italra.
Jut eszembe, nekem is itt a söröm, iszok is belőle, ha már így felszabadultam.
- Ugyan már, tudod, hogy imádom a régi történeteket. Már akkor is odavoltam értük, amikor Dijonban meséltél nekem nagyon régen. Úgy meg még menőbb, hogy a mostaniban a két főhős a bátyám és a szerelme. –biztattam a magam kedves és aranyos módján, bár sejtem, hogy ez most édeskevés lesz ide.
Amikor pedig a kártyáról kérdez, csak legyintek.
- Jó helyen van az ott, ahol van, és ismersz… Amíg nem mondod el, hogy mi volt, úgy se lesz nyugtod tőlem. Szóval miért nem leszel jó fiú és kezdesz bele? Mondjuk az elejétől kezdve… Bár nekem a végéről is jó, ha valamit elrontanál benne, akkor még mindig tudod előröl kezdeni. Vagy azt akarod, hogy ilyen harapófogó-stílusban én kérdezgesselek meg húzzak ki minden infót belőled?  Mert azon ne múljon… Mikor találkoztatok? Hol? Hogyan? Mennyi időt töltöttetek együtt? Ő milyen? Hogyhogy nem maradtatok együtt? Mit keres ő is Fairbanksben? Hogyan találkoztatok újra? Ugye az istállóban csináltátok, és nem a konyhában…? 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6797
◯ IC REAG : 8554
Re: Pihenőhely // Pént. Aug. 02, 2013 11:26 am

JÁTÉK FAGYASZTVA, A TERÜLET SZABAD
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
avatar

◯ Kor : 346
◯ HSZ : 238
◯ IC REAG : 282
Re: Pihenőhely // Csüt. Aug. 22, 2013 7:15 pm

// Telihold idején avagy közelebb mint gondolnád //

Az órámra pillantok: 10:30 perc... Mennyivel könnyebb, egyszerűbb és gyorsabb is lett volna, ha repülővel szeljük át a távolságot. Nem kellene egy ideje hallgatom Bambino faszságait, amik ömlenek belőle. Kicsit sokat beszél vagy ha nem jár a szája, akkor gondolati síkon piszkál. Persze azt könnyen megtudom oldani, mert felhúzom a pajzsom, azt traktálhat, de valakinek figyelni is kell az úton. Amúgy sem szeretem az egyszerű dolgokat. No mindegy, ebből nem lesz szalonna, de lábtörlő még lehet. Több oka is van, hogy miért az autót választottam erre az útra. Az egyik az a bizonyos égi test, melytől pezseg a vérem és a bőről is, a farkasomról nem is beszélve. Tudja, hogy mivel jár ez az éjszaka, csak teljesen más lesz mint az eddigiek, mert nem a pincébe lesz a játékába csavarba, hanem a természetben. Kíváncsi vagyok, hogyan fog boldogulni, ez lesz az első s elveszíti a szüzességét.
A másik ok, hogy semmi kedvem nincs a kölyköt egy csomó ember közé bevinni, mert nem akarok egy szőrös farkassal utazni, amúgy is lehet, túl sok lenne neki a szag s még a végén a ruhámon landolna a kaja, amivel megtömte a fejét.
A harmadik ok pedig az, hogy beszélnem kell vele, mert új szabályok lépnek életbe, pontban akkor, amint átlépjük a küszöböt s megérkezünk a bátyóhoz. Már nagyon hiányzik, bár haragszom is rá, amiért egyszer sem keresett. Mint amikor elment a szülői házból. Mindegy, ez ráér később is.
A kocsival lassulok s letérek a poros országútról. Egészen addig hajtok, míg el nem érek a pihenőhöz. Azonnal tapogató üzemmódba kapcsolok s nem érzékelek rajtunk kívül senkit. Helyes!
- Ne örülj még nem vagyok ott, csak megpihenünk és elbeszélgetünk egy kicsit.
Közlöm vele és továbbra sincs szándékomba elmondani, hogy hova is megyünk. Ismerős lesz neki, hiszen az a nő, Eve, - akit sikerült megkopasztani egy kicsi - is ott él. Mindig meglepődöm milyen kicsi a világ és én mennyire szeretek benne lenni. Tervem egyelőre nincs arra, hogy mit fogunk ott csinálni... helyesbítek, ránézve nincsenek. A sorsáról még nem döntöttem. Majd szólok Carlonak tesztelje le valahogy, hogy érdemes e életbe hagyni vagy nem. Most foglalkozunk a jelenel, ne pedig a közeli jövővel.
- Vonszold ki a segged a kocsiból.
Billentem oldalra a fejemet, de nem nézek rá továbbra sem. Az ajtót kinyitom s kiszállok. A hideg végig futkos a bőrömön, mintha csak egy ismerőst üdvözölne. El is fejtetem, hogy mennyire hideg van itt. A fekete kabátomat előveszem a csomagtartóból és magamra öltöm. A cipzárt is felhúzom rajta. A zsebemből pedig előveszem a dobozom s kihalászok egy szálat, amit meg is gyújtok. A hold felé fordulok, és a csípőmet a kocsinak döntöm. Túl sok a felhő még, így nem igen látom, de érzem, s nekem ennyi bővel elég.
- Szóval gyerek, más szabályok lépnek életbe. Eddig laza és kedves voltam, de ez megszűnik. Nincs több cukorfalat, játék, pimaszkodás és egyebek. A nevem Raffaello De Luca. - szívok egyet a cigibe - Ha valami nem világos vagy tiszta kérdezel, utána cselekszel. Csak egyszer adok válasz, mert ostobákkal nem foglalkozom. Egy falkához megyünk... a rendszert ismered. - Kifújom a füstöt. - Kurva gyorsan megtanulsz beilleszkedni! Az őrzőket messzire elkerülöd. Jellegzetes a szaguk....
Itt jön el az a pont amikor betörök a tudatába, akár védekezik akár nem. - Nem mintha gondot jelentene számomra a pajzsa, hiszen csak pár hónapos és én vagyok a teremtője - s szépen lejátszom neki azt a fejezettet az életemből, amikor megöltem az őrzöt.

„Rémület, kétségbeesés, félelem és még sorolhatnám, mi fut át az orcán. Egy női hangra leszek figyelmes, aki rohan és kiabál is a kajámhoz. Kedvem lenne nevetni, de még sem teszem. A nő futni kezd és a gyermek is követi. Azt hiszem itt az idő a támadásra. Én is loholni kezdek, de nem erőltetem meg magamat nagyon. A szemem előtt csak a cél lebeg és már szinte érzem ahogy a fogaim csontig hatolnak. Egy kicsit belegyorsítok, de hátra pillantok. A lámpa fényétől azonban nem sokat látok, így nem tudom kivenni, hogy mekkora lehet. Mindegy is, mert nem lehet ellenfél, kivéve ha nem egy farkas......nem hiszem, mert akkor már régen átváltozott volna. A felállás a következő: Gyerek, nő, farkas és még valaki…(megállok és figyelek) egy őrző. Érdekes felállás annyi szent. Megfordulok és várok. A lámpától megint csak nem sokat látok, de nem muszáj nekem látni, hogy érezzem. Az orrcimpám kitágul és mélyeket szippantok a levegőben. Igen, ez a jellegzetes szag elárulja, hogy ki Ő. Nos, nem tudom, milyen lehet az íze, de ha már a vacsorámat hagytam szökni, így kénytelen leszek valami mással pótolni, illetve valaki mással.”

így már kaphat némi fogalmat arról milyen is az illatuk. Betudja majd azonosítani, ha találkozik egyel. Hogy mire volt jó lejátszani neki az egészet? Ne mondja, hogy nem szóltam róla, így ha megszegi, akkor magának ássa a sírját. A képnek/történetnek akkor lesz vége amint elkezdem zabálni az őrzőt.
- Továbbá emberekkel nem foglalkozunk. Nem keresünk fel senkit a múltból. Kicsit hosszabb pórázon leszel, de csak addig, amíg megérdemled. Ha kell valami, szólsz és megkapod.
Fegyverre gondolok vagy olyan eszközre, mely szükséges lehet a falkában vagy az ellenséggel szembe. Tudom, hogy nem hülye, felfogja, hogy mit mondok, mert egy, az élete függ tőle, kettő, nincs más választása.
- Nem tudom meddig maradunk, de míg itt vagyunk ezek a szabályok. A capire? Most pedig menj, hoz nekem egy szarvast, mert éhes lettem. Igen felcsaptál étel futárnak mielőtt megkérdezed. - az órámra pillantok 11:30 – Indulj, ha elég gyors vagy éjfélkor vacsorázunk.
Ismét beleszívók a cigibe, majd várom, hogy elmenjen. Persze, hogy nem hagyom egyedül, de ezt neki nem kell tudnia. A szaglása kiváló, de ennek ellenére nem fogja tudni, hogy követem. A pajzsomat felvonom, hogy ne érezze az energiáimat, persze így én sem érzek senkit. Szag alapján tudom követni, s már öreg vagyok, így nem is sietek utána. Öreg? A nagyanyád bokája, pusztán megfigyelő szerepet játszok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 113
◯ IC REAG : 125
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Pihenőhely // Csüt. Aug. 22, 2013 8:34 pm

Az utóbbi napokban egy szavam sem lehet, mert már nem a pincét és a házat boldogítom, hanem néha a természetet is. Emberként szerettem vadászni, és ha azt nézem, hát ez az érzés csak erősödött bennem, tehát máris jó. Az más kérdés, hogy kocsikázni visszafelé nem éppen leányálom, ezért padavant tesztelem, hol szóban, hol mentálisan, azaz mindenféle baromsággal traktálva, mert gyakorolnom kell.
Az sem zavar, ha éppen magamat szórakoztatom, a lényeg, direktbe nem áll a pofám egész úton, de annyira rendes vagyok, nem állok neki a képe előtt kalimpálni, elvégre nem roncsderby-zni akarok, hanem épségben kiszállni ebből az autóból. Már ha lehet, és nem én leszek a beépített tető, mert azért érzem, hogy az öreg kezd ideges lenni. Nem vagyok könnyű eset apuci, te választottad, hát viseld is el, tessék. Azért barom nem vagyok, nem viszem túlzásba, bár a végrendeletemet ismeri, azt még a sikátorban elhadartam neki.
Az, hogy a végén poros úton poroszkálunk... hát ha ilyen tempóban haladunk, az életben nem fogunk odaérni, ezzel az erővel traktorra is válthatunk. A megállásra felsóhajtok, igazi megkönnyebbülés.
-Apuci, ne csináld ezt velem. Ha ilyen tempóban vezetsz, akkor még jövő héten is úton leszünk. Esküszöm, ásva előbb odajutok, pláne ha most próbálgatod a terepen a verdát.
Ha meg most akar kinyírni, hát hajrá, de akkor megspórolhattuk volna ezt a pár hónapot így kettesben. Azért a pihenő jót tesz, mert csíkosra ültem a seggem, ahogy az üléshuzatra tekintek, de előbb megvárom, míg legalább a porfelhő elül. Egy tuti, cukorfalat sosem lesz autóversenyző, de jobb is, mert túl drága lenne a szponzornak... a fékgyilkos. Vajon milyen időközönként cserélheti a féktárcsákat? Most nem kérdezem meg, majd később.
-Hidd el, egy dekát sem híztam idefelé, nem lesz nehéz.
Azaz nem vonszolok, mert még összegyűröm a huzatot, és akkor az lesz a baj, ő kap azt, aztán meg én a repüléstől, de kiszállok, és kivételesen nem budiajtó stílust betartva gyönyörűen csukom be. Olyannyira tetszik a finomságom, hogy gyorsan meg is ismétlem, apuci is lássa, tényleg kiszálltam, és nem a szellő lebegteti az ajtót.
Egyetlen dolog zavar, mégpedig a hold, na de lassan jubilálok, pontosabban duplázok a holdak számát tekintve, így már nem is akkor újdonság, mégis mennék. Erre most akar romantikázni. Gyertya nincs?
-Apuci maradhat, meg a padavan, vagy azok sem? Ezt most halál komolyan kérdezem. Leonard Haydock... így pár hónap után. Oké, mit kell tudnom az Alfáról?
Kivételesen félreteszem a viccet, de Raffaello névről nekem a kis golyók ugranak be, az édesség, és tényleg minden erőmre szükség van, hogy ne kezdjek el röhögni. A bonbon és az oroszlán, tökéletes páros. Illeszkedjek be egy falkába, lefosom a bokám. Na jó, akkor úgy fogom fel mint a bandát, gondolom ha én kölyök vagyok, akkor mindenki más erősebb, és baszhatom, de illeszkedjek be. Akarom én ezt egyáltalán? Nem vagyok csapatjátékos, ezt cukorfalat is tudja.
Azt vágom, hogy az Alfa előtt kuss van, mert valami orbitális nagy állat, amihez nem kis erő párosul, és ha a logikám nem csal meg, akkor elméleti kölyökként kurvára a sor végén kullogok. Már ha túlélem a találkozást ezzel az Alfával. Márpedig feltett szándékom, a kellő helyzetekben én is tudom, hogy mi az a komolyság. Őrzők... mégis miről ismerem meg őket? Jellegzetes szag... bólintok, de kéne egy támpont, azonban mielőtt ezt megjegyezném, meg is kapom.
Szuper, a pajzsom lószart nem ér, pedig küzdöttem vele rendesen, de padavannak semeddig sem tart áttörnie. Viszont amit megjegyzek belőle, az az, hogy tényleg összetéveszthetetlen az a szag, amit érzek. A zabálásra vigyor költözik a képemre... kezdek éhes lenni.
-Oké. Őrzők kerülve, a többit már mondtad egyszer, megjegyeztem. Bármilyen hihetetlen, jó a memóriám, nem felejtek.
Nekem aztán nehogy lestrapálja magát azzal, hogy ismétel, még én leszek a hibás ezért is. Bár nem tök mindegy? Alapot akar, úgy is talál, hagyjuk a fenébe, de akkora állat nem vagyok, hogy azonnal kinyírassam magam, ha lehet. Megjátszani sem fogom magam, minek tegyem, az első kör amúgy is az lesz, amikor összefut az Alfával. Ha azt nem élem túl, akkor nem tök mindegy a többi? De.
-Entiendo, capo. Nem tudom, mit tervezel, én életben maradni, ha lehet, addig nem terveznék hosszabb távra. Máris? Nyersen megfelel, ugye? Megsütni nem tudom.
Az én belem is korog, így aztn baromira nem érdekel, hogy itt szabadulok meg a ruháimtól, de muszáj váltanom. Egyelőre még mindig fáj, és még mindig nem megy pillanatok alatt, de azért már nem 1/4 óra, az is haladás. Nagyon nem kell biztatni, hogy eltűnjek, de ha kiderül, itt nem lesz egy szarvas sem, igencsak morcosan jövök vissza.
Egyből eltűnök az erdő felé, és ha van valami amit most értékelek cukorfalatban, az a vérvonala. Semmihez nem hasonlítható a szarvas szaga, be kell cserkésznem. Ötvöznöm azt, emberként tudok, és azt, amit farkasként kaptam. Halálos fegyver lehet, ha megtanulom kiaknázni a lehetőségeimet, na de egyelőre azt hiszem inkább tűnök botcsinálta vadásznak, mint profinak, ugyan voltunk kint nem egyszer, nem kétszer, sőt, sokszor, de van még mit csiszolnom.
Amit viszont megtanultam, az az osonás, és az, hogy a kaja az kaja, nem szórakozás, tehát torokra kell menni, és azonnal roppantani. A fák között gyorsabb lehetek, mint a préda, és ha ügyesen hajtom be a dzsindzsásba, akkor nyert ügyem van.
Ezen vagyok most is, ezt próbálom kivitelezni, és egyből érzem a hiányosságaimat, amiken még javítanom kell, nem is keveset. Szívesen űzném a dögöt, na de apuci éhes, és most semmi kedvem azért balhézni, mert nem érek vissza időre. Amilyen gyorsan csak lehet, úgy kapom el a dögöt, bár nem megy simán, mert szép és jó, hogy tudom, hova ugrok, hogyan fogok, de az elmélet más, mint a gyakorlat. Kicsit félre sikerül a harapás, és újra kell szorítanom, így meg is rúg a szarvas, de most nem érdekel, el nem engedem, ez már az enyém. A botlásom vergődést eredményez, mert ugyan javítok, de azért az is idő. Morogva roppantok a nyakán aztán ezerrel lövök ki, és cipelem a szarvast apucinak.
~Tessék, kaja.
Egyenesen ledobom elé, aztán már fordulok is, mert attól, hogy neki van szarvasa, hát nekem még nincs, és ha már sikerült megállnom, hogy ne zabáljam meg azelőtt azt a példányt, amit neki szállítottam le, akkor elkerülném a sérülésemet, ha nem gond, vagyis újabb prédát keresek, ami már az enyém. Ugyanaz a folyamat, ugyanaz a játszma, azt leszámítva, hogy fel is kellett kutatni, no meg ezt is a második harapással sikerül elfektetnem rendesen. Ő viszont az enyém, azaz lehet, kiügetek apucihoz vele, de azonnal rátelepszem és zabálni kezdem. Gyorsan, állati gyorsan, mert ez az én vacsorám, azaz nem óhajtok osztozni rajta, már ha cukorfalat hagyja is.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leah Marion
Nem Játékos Karakter - Wagabond
avatar

◯ HSZ : 9
◯ IC REAG : 11
Re: Pihenőhely // Pént. Aug. 23, 2013 1:04 am

*Telihold... Valahogy mindig is lelkesedéssel töltött el, még annak ellenére is, hogy nem épp vagyok mai csirke. De hát istenem. Van ami jó és nem változik. Imádtam az ilyen éjszakákat. Szabad lehettem, nem számított semmi. Najó, annyi, hogy ne a városban engedjem szabadjára mert hát az Őrzők... jah, tök jó fejek... addig míg nem csinálsz valami irtó baromságot. De hát baromságok nélkül nincs élet. Csak egy unalmas, szürke lyuk az egész ami pedig nem jó és unalmas is.
Jóval korábban érkeztem az erdőbe és már rég levetettem a ruháim, de a hold még kicsit odébb volt, hogy teljesedjen. De már éreztem, ahogy bizsereg a bőröm és a farkasom lesben áll. Ó nem, nem akart változni... kivárta, hogy a természet rendje legyen az, mely hívja. Meztelen lábaim alatt ropogott a fa, a levelek és kicsit sem zavart ha épp megszúrta valami a lábam. Nem fogok orvoshoz rohanni, mire lépek még egyet úgy is begyógyul. Pajzsom, na az nem volt fent. Miért is lett volna az erdő közepén, a városon kívül? Nem akartam én senkivel sem összefutni, pláne nem a helyiekkel vagy bármelyik kóborral. Engem aztán hagyjanak békén, én is békén hagyom őket. Még.
De ez az illúzióm, hogy egyedül vagyok hamar romba dől, ahogy megérzem a vér szagát és egy másik farkas jelenlétét. Bosszant? Nem, még... aztán kitudja, hogy kit fújt erre a szél. Lépteim azonban nesztelen haladnak tovább a megfelelő irányba és barna íriszeim kíváncsian méregette a terepet, ahogy sikerült beazonosítanom, hogy egy kölyök az melyhez épp közeledek. Pár méterre tőle, egy fa takarásában állok meg és nézem, ahogy MÁR eszik... na jó, ne finomkodjunk. Zabál. Éheztették ezt a gyereket vagy mi van?
- Teremtőd nem tanított meg szépen enni? Arról már ne is beszéljünk, hogy vacsi előtt nasizol. Ejnye-ejnye... * Lépek ki a fa mögül és teszek pár lépést felé. Nem érezhet rajtam félelmet, azonban fenyegetést sem. Hisz lépteim könnyedek, ajkaimon mosoly és a prédájára sem fáj a fogam. Vidáman táncoló íriszeim csak a fekete farkast nézik. Egészen addig még felnem pillantok a kocsira, mely mellett még egy állat, pontosabban kettő található. Egy szarvas és egy ordas... Apa, Fia vacsorázik telihold előtt... mily idilli.*
- Legalább egyedül ment, vagy apuci megterített neked? * Provokálom? Talán... de még nem vészes. De akár lehet az alapvető bájos jellemem is. Mindenesetre teszek még pár lépést felé. Hangomban nincs semmi bántó, maximum a szavaimban. S a mosolyom sem épp arról árulkodik, hogy bosszantani akarom a másikat. A hímmel nem foglalkozom, mármint a nagyobbikkal. Többek között azért, mert az csak egyen. Addig sem szól bele semmibe, másrészt fent a pajzsa, akkor maradjon is ott. Harmadrészt nem érdekel. Negyedrészt pedig a kölyök sokkal csábítóbb egy kis játékra. Hogy is van? Kapd el a fiát, ha jó vedd el az apját? Vagy fordítva? Áh mindegy... a lényeg, hogy a nagyobb hím felé csak halványan biccentettem, hogy azért mégisna... nem vagyok én tuskó. Csak egy kicsit, de azt nagyon.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 346
◯ HSZ : 238
◯ IC REAG : 282
Re: Pihenőhely // Vas. Aug. 25, 2013 12:34 am

Nem tudom mi baja van a vezetési stílussommal., de csak azért vezetek így, mert be nem áll a szája. Ha csendben lenne, az sokkal jobb lenne. Csak azért nem keverek le neki egy pofont, mert sajnálom a kocsit, és az út további részben a fagyos szél marná sármos arcomat. Mire megérkezünk holt piros lenne és inkább hasonlítanék egy bohócra mint egy jóképű srácra. Sóhajtok egyet.
- Veled lenni legalább olyan izgalmas, mint nézni, ahogyan szárad a festék! Örülnék ha befognád a bagolylesődet, gyerek.
Teljesen szépen mondom neki és komolyan. Remélem veszi a lapot és csendbe marad. Ne kelljen már megint megmutatni, hogy milyenek a nevelési módszereim. Jó részét ismeri már, de ha keményebbet akar, csak folytassa.
Megérkezünk a pihenő helyhez, így nincs más dolog, mint beszélgetni Fontos dolgok hangzanak el és valahol a zord külső érzékeny belsőt takar... jó vicc, nálam inkább fordítva van, de most nem ezen van a hangsúly, hanem egészen máson. Elmondok neki mindent, melyet fontosnak tartok. Csak azért válaszolok neki, mert látom rajta s mondja is, hogy komolyan kérdezi.
- Apuci maradhat. Te tanítasz engem vagy én téged?... Nyilván nem tudsz olyat mutatni, amit ne tudnék vagy ennyire fasza gyereknek érzed magad? Mi a szart kedvelsz ebben a filmben? Ritka szar ízlésed van hallod e.
Tényleg nem tudom, mi tetszik neki benne. Valami fénykardról is hadovált a sikátorban meg a tököm tudja, miket idéz belőle. A 90 százalékár nem is szoktam figyelni. Nekünk öregeknek már igen csak szelektív a hallásunk. Hát ez van.
- A neved továbbra sem érdekel, mert az már a múltad része, amit el kell hagyni, majd a nagybátyád ad neked valami nevet. Bocs, de nem vagyok vallásos, így nem lesz keresztapád.
Vonom meg a vállamat, mert valóban nem hiszek az emberek által kitalált dolgokban. Az öreg fiú nem létezik, mert ha igen, akkor tuti találkoztam volna már vele. Amúgy is sokkal fantázia dúsabb a görög mitológia, így ha valamilyen nagyon kellene hinni, akkor én ahhoz fognék. Persze ehhez az is kell, hogy ember legyek, de nem vagyok.
- Az Alfa... vér szerinti bátyám, Castor néven ismerik. A többit majd megtapasztalod. Neki nem jelentesz semmit, így ugye nem kell mondanom, hogy semmilyen kiváltságot nem kapsz! Ha nem talál, hm, piszok jónak, akkor tudod a sorsod, mert én csak azért hoztalak a világra, hogy amíg nincs velem, tudjak valakivel szórakozni.
Akár mennyire, durva, rideg, de ez a valóság. Az élet kegyetlen s valóban csak azért kíméltem meg a  szaros életét, mert éppen unatkoztam. Ezért pedig hálás lehet. Az őrzős részt is elmondom neki, mert bizza engem annyira nem csípnek. Tudjon erről is azért, bár csak következtetést hagyok neki. Azért van az agya, hogy használja nem? Csak bólintok egyet arra amit mond. Tényleg többször nem fogom elmondani, csak mielőtt belépünk, szeretem volna tiszta vizet önteni a pohárba.
- Véresen Bambino, véresen.
Hát úgy szeretem s enyhe célzás, hogy ne folyassa ki s vérét mire ide ér. Elindul. Végre csend s nyugalom, de mivel közel van a farkas telep, így nem hagyom azért teljesen magára. Tisztes távolsággal követem s figyelem ahogy szerencsétlenkedik. Olyan okos vagyok, amiért felhúztam totál a pajzsom, így a rúgást amint a szarvas visz véghez nem érzem. Sokat kell mg tanulnia a kölyöknek, de megkel említenem, hogy ígéretes. Amint sikerül neki megfogni a vadat vissza galoppozok a kocsihoz. Farkas alakban várom, természetesen.
~ Kösz~
Mielőtt neki állnék figyelem, ahogy eltűnik a fák között megint, de már nem követem. Inkább eszem nagy fiú vigyázón a szőrös seggére. Még a holtak is megriadnak attól, ahogy vissza tér. Morgok egyet, jelezve, hogy csendben. Nem kell a feltűnés. A pajzsomat továbbra sem eresztem le, mert minek. Nincs kedvem a gondolatihoz még egy kicsit sem. Nem veszem el a kajáját egyen, csak szüksége lesz az erőre. Nálam a fél szarvas már oda van, már ami a húst illeti. A vérvonalam mindig dolgozik bennem s mivel mesterien tudom használni, ezért lehetséges az, hogy hallom a női lépteket. Talán ezért vagyok még életben, mert sokat fejlesztetem, hamarabb érzékelek bármit, mint azt bárki is gondolná. A kölyökre nézek. Csak zabál mint egy állat. Hát ezt tanítottam neked, mamlasz? Kivárok, mert nem tudom, hogy mit akarhat az idegen. A pajzsomat sem engedem le, akkora hibát én nem követek el. Vajon a gyerek érzi az energiát? Persze, ha a „turista” is farkas és kapaszkodik a pajzsába akkor nem fogja. A fejemet lustán emelem meg a nőstényre, de a farkasom azonnal készenlétben van. Úgy tűnik a kölyök keltette fel a figyelmét, s a szavait hallva, érdekes estének nézünk elébe. A pofámon egy „gyengéd” vicsor lesz, mely imán beillik egy széles mosolynak. Mivel a nő felé lesek, így úgy tűnhet, neki szánom, pedig még egy kicsit sem. Most kedvem lenne ugrálni, de komolyan. Ez az este nem is lehetne jobb. A hold vibrál, kaja van, a nőstény meg, basztatja a kölyköm. Hajrá! Kérjük tegyék meg tétjeiket. Legalább kiderül mennyit tanult vagy mennyit fejlődött. Mert még is csak, más egy idegennel verekedni mint velem. A kocsihoz rángatom a szarvasomat s keresztbe teszem a két mancsomat magam előtt. Figyelek és az első sorból teszem mindezt. Lejjebb tolom a pajzsomat, de csak annyira, hogy gondolatban tudjon beszélni, nem mintha apai jó tanáccsal akarnám ellátni, bár egy talán még is akad.
~ Csak a  fejét, hogy meg ne sántuljon vagy inkább a lábát, jah lehet, hogy a bokáját kéne inkább. Te gyerek, meséltem már neked, mit csináltam mikor a katonaságnál voltam? Nem??? Akkor most elmesélem, szóval mindig is huszár vagy valami tiszt akartam lenni, ezért jól jött mikor besoroztak. Elhagytam a családom s a törökök.....~
És csak mondom és mondom és mondom. Miért most jött ráma szófosás? Ez is csak egy lecke vagy próba, ha úgy tetszik. Valóban elmesélek neki mindent, a cél, hogy eljussak az utolsó napig, amit katonaként töltöttem. Nem egy hétről van szó és elég tartalmasak voltak azok a napok. Lássuk mit kezdenek egymással (és a hangommal a gyerek fejében).
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 113
◯ IC REAG : 125
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Pihenőhely // Vas. Aug. 25, 2013 3:40 pm

Sétatempó és tájnézés, bőven van idő rá, apuci mindent ismer, csak a gázpedált nem, de ha nekiállok mutogatni neki, hogy azt a jobb oldalit kellene nyomni, és nem úgy, hogy a sarkára támaszkodik egyre erősebben, akkor szerintem átrendezi a belsejét velem. Száradó festék, milyen hülye hasonlat.
-Apuci, most árultad el magad. A száradó festék míg meg nem dermed, folyamatosan változtatja a színét, és amikor megszárad, akkor válik véglegessé. Tehát akkor csak élvezed a társaságomat.
Nekem muszáj megmagyaráznom most ezt is, mert így is unom az utat, de azért értek a szóból, befogom a pofámat, mielőtt tényleg bepörög, és kiviszem a szélvédőt, hogy utána matricát csináljon belőlem az aszfalton.
Megváltás, mikor megállunk, és ki lehet szállni, hát megteszem, elültem a seggemet is. És akkor jöhet a nagy beszélgetés... ez kb. arra hasonlít, amikor fater meg akarta magyarázni nekem, hogy ha feláll a farkam, és önkielégítésbe kezdek, az teljesen természetes folyamat. Kár, hogy elkésett vele pár évvel, de legalább nem akarta megmutatni, hogyan kell.
-Oké, apuci. Kölcsönös folyamat, lehet, nekem rohadt gyorsan kell fejlődnöm, de ezzel szemben te megtanultál egy idióta kölyök nyelvén, és kezdtél mindent a nulláról, válaszoltál, ha kérdeztem. Vagy nem? Fasza gyerek? Csak túléltem eddig az alvilágot, nem? Te pedig ha nem láttál volna bennem semmit, akkor kinyírsz a sikátorban, tehát nekem ne mondd azt apuci, hogy teljesen reménytelen eset vagyok. A filmben a legjobb a lézerkard, az a kedvencem.
Ki kit tanít? Hát nem mindegy? Jó, a többet ő tanítja, de csak türelmesebb lett, meg magyarázni is tud, tehát igazam van. Eddig nem murdeltem meg, és lehet, nem vagyok ász ebben a formámban, azaz még nem, de annyira kutyaütő sem lehetek. Mi baja van a csillagok háborújával? Még nem is idéztem belőle, ott még nem tartok,
-Csodás, kapok új személyit? Tisztára, mint a tanúvédelmi programban. Ő a Don?
Felejtsem el a régi nevemet, meg a múltamat, és minden egyebet. Addig oké, hogy nem szoktam esténként azon siránkozni, de ha valami idióta nevet aggatnak rám, akkor márpedig ki fogok akadni. Legalább már ebbe hadd legyen beleszólásom, csak egy kicsi. Hagyjak el mindent, ne találkozzak Eve-vel sem, hát mi máshoz hasonlítanám ezt az egészet, mint ahhoz a programhoz, amikor az idióta új életet kezd, a nulláról indulva. Na ugye? Nagybátyám van, de jó nekem, majd alkalomadtán örülök neki, de nem most.
-Az Alfa a bátyád? Jó család, ha most még az is kiderül, Szicíliából származtok... oké. Az egész olyan, mint egy maffia család, hierarchiában is, harcokban is, világos mint a nap. Ha nem bizonyítok, kinyír, tiszta sor, de van egy kis bibi. Míg fegyverforgatásban nem vagyok utolsó, úgymond kölyökként rohadtul. Mégis hogy a jó istenben bizonyítsak bármit is? Kussoljak, mert ő a Don, de közben legyek piszok jó, ez kicsit visszás, nem gondolod? Mi? Képes lennél odadobni koloncnak csak úgy, mint egy megunt rongyot? Inkább akkor csináltál volna ki a sikátorban. Szép kis apuci vagy, mondhatom.
Most örülnöm kellene, hogy a bátyja egy Alfa? Mégis minek örüljek? Öleljem a keblemre, vagy mit vár tőlem? Nem kapok kiváltságot, mindjárt meghatódok, sosem kaptam, és ha fel kell küzdenem magam alulról, akkor meg fogom tenni. A hasonlatom szerintem megállja a helyét, a falka felépítés egy az egyben hajaz a maffiáéhoz, tehát ha így nézem, nem lesz újdonság, egy cseppnyi különbséggel. Nem most voltam a sor végén, hanem sok-sok évvel ezelőtt. Na de az, hogy apuci simán lepasszol, és csak addig voltam jó, amíg nem tér haza, azért ez erős.
Soha nem voltam falkában, csapatban, vagyis nem úgy, mert mindenki magáért felelt, de ez? Végül is, semmi nem változott, mit akadjak ki rajta? Csak ne ragaszkodnék hozzá valami miatt, meg a hülye szőrös énem se tenné, ehh.
A beszélgetésnek vége, jöjjön a vadászat, nem foglalkozom semmivel, mielőtt bármi mást mondana, elrongyolok szarvasért.
~Tiszta vér lesz, ne aggódj.
Főleg ha rajtam múlik, mert azért nem sokszor vadásztam ekkora dögre. Eltalálok egy artériát, aztán leshetek, olyan szökőkutat rendezek, hogy ihaj. Vagy a pofám lesz tiszta vér, vagy apuci.
Azért leszállítom a vacsoráját, hogy magamnak is keressek valamit, mielőtt éhen döglök. Nem volt szép munka, de azért büszke vagyok magamra, csak elkaptam két szarvast, és csak ehetek végre én is. Azonnal nekiesek, gyorsan, mert a zsákmányt könnyen elvehetik tőlem, tehát vagy zabálok, vagy ugrott a vacsorám. Előbbit választom, még akkor is ha apuci ezt rosszallóan nézi. Bocs, nincs késem és villám, hogy úri stílusban egyek.

Az idegen lépteket hallom a zabálásban is, a szaga is árulkodó, farkas és nőstény, erős és idős, na de hogy az én szarvasomból nem eszik az is biztos. Arrafelé fordulok amerről várom az érkezését, és amikor felbukkan, a szarvasom elé állok, amiből már alig maradt és morgok. Meztelen nő sétál ide, nem téveszt meg, bár ige formás, és lehet, le kellene zavarni egy kóbor numerát, de a kaja az kaja, és az a kaja momentán az enyém, és így jelzem neki, ne tovább. Megáll, bár annyi eszem van, hogy tudjam, hát nem a morgásom volt olyan félelmetes, hogy jobb belátásra bírja.
Érzem, hogy nem fenyegető a fellépése, de nem tart tőlem, és ez bosszantó, de érthető is. Mégis miért félne egy kölyöktől? Azt sem tudom, milyenek a kölykök, egyet sem láttam még magamon kívül, akkor meg? Mire tanítottak meg és mire nem, az az én dolgom.
~Ne gyere tovább!
Nasizok, úgy nézek ki mint aki nasizik, vacsorázom baszki, vacsoráznék, ha nem zavarnál közben. És nem közelebb jön? A szarvasom maradékát bekotrom a kocsi alá, ott biztonságban van, majd kiszedem, ha elment ez az izé innen, de nem megy, még be is szól.
~Persze anyuci, tudod most bújtak ki a tejfogaim, és egyedül még nem megy.
Újabb morgás a részemről, izmaim megfeszülnek, még egy lépést tesz felém, ugrani fogok. A vacsorámat nem adom, azt én fogtam, és zabás vagyok, tehát ha enni akar, menjen, keressen magának.
És csak közelebb lép, nekem pedig ez bőven elég. Idősebb nem érdekel, erősebb, nem érdekel, de ugrom, és amit apuci mutatott, azt próbálom alkalmazni. Úgy tűnik, hogy a torkának akarok ugrani, de nem, az utolsó pillanatban a lábát célzom be., és a hasa felé csapok a karmokkal, hogy felsértsem. Apuci meg magyarázni kezd, mindenről, a katonaéveiről, na de pont most?
~Jobb időpontot nem találtál?
Hát ez óriási. Mesedélután van, ilyenkor, amikor provokálnak, amikor rám pályáznak. Most akkor kire figyeljek? Mindkettőre, mi? Legyen, emberként ezzel nem volt problémám, akkor itt sem lehet, tehát egyszerre hallgatom cukorfalat tapasztalatait, és figyelek a nőre, bár hogy mi lett a támadásom végeredménye? Reményeim szerint elkaptam, de hogy nem lépek ki a kocsi és közüle, az egyértelmű. Ott a kajám, meg a török sereg, akik miatt apuci lelécelt a családból. Vagy nem ezt mondta?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leah Marion
Nem Játékos Karakter - Wagabond
avatar

◯ HSZ : 9
◯ IC REAG : 11
Re: Pihenőhely // Hétf. Aug. 26, 2013 2:32 am

*Az éjjel átka, hogy sötét van. A farkasok elönye, hogy látnak és a Hold sem épp arról híres, hogy ha épp nem takarja felső akkor gyémánt fényt szor a földre, de némi gyér megvilágítást kölcsönöz. Viszont ahogy közeledek morog. Nem épp ezért állok meg. De hát nem édes? Még figyelmeztet. De van egy olyan sejtésem, hogy ez csak ösztönösen szakadt ki belőle. Tényleg éheztetik ezt a kölyköt. A slussz "poén" az egészben, hogy Apuci is itt van vele, aki látványosan tesz magasról arra, hogy majdhogynem provokálom a kicsit. Engem ugyan nem zavar. Sőt...
~ Óhohóó... cuki... ha megyek mi lesz? Lenyelsz keresztbe? ~
Iriszeim csak még vidámabban csillognak, miközben felkacagok szavaim közben. Néha, mulattatóak a kölykök. Nem azért mert kicsik, hanem azért amilyenek. Maga a tudat elég, hogy mulassak. Sosem voltam erőt fitogtató, pláne nem egy kicsivel szemben. De na... edződjön, az a jó. Ő tanul, én szórakozok máris szép az éjszaka és a Papa még ingyen műsort is kap.*
- Igen, azt látom. - bár én az étkezési stílusára utaltam - De hogy ilyen nyilvánvalóan feljebb helyezed magad Atyádnál... Ejnye-ejnye... * Nem mondott szerencsétlen semmi olyat, amiből erre a következtetésre jutottam volna. De ezt az Öreg nem tudja... bár ki tudja, hogy mennyire öreg. De ez most nem számít. A lényeg, hogy elég kedves vagyok ahhoz, hogy olyanra engedjek következtetni ami nincs. Aztán ki tudja, hogy a papa miként fog egyszer majd reagálni hisz Ő nem hallja a kölyke szavát, csak az én válaszom. A többi már csak a kapcsolatukon múlik. A morgás ezúttal sem hat meg és bizony teszek még egy lépést felé... ám ezt már csak azért is alapon. Továbbra sem vagyok éhes, legalábbis annyira nem, hogy más prédájára fájjon a fogam. Apropó préda... Bájos, hogy a kocsi alá söpörte. Vajon tudja, hogy azt a szekeret odébb lehet tolni és nem igen kerül nagy erőkifejtésbe? Na mindegy... már csak azért is mert a kölyök támad, a torkomnak. Én meg csak állok és megvárom, hogy össze is hozza... Meg egy frászt. Ahogy elrugaszkodik, már ki is ugrom oldalra kissé féloldalasan, hátrálva egy lépést is, hogy ne érjen el és még csak a közelembe se kerüljön... Nem hiszem, hogy nem sikerült volna kitérnem előtte, tekintve, hogy az öregedéssel együtt a gyorsaságom is jobban és hatékonyabban kitudom használni. Viszont ahogy földetér, már ugrok is vissza és megpróbálok a marjára fogni és a földre nyomni, hogy a lábai a földre lapuljon. Nem akarom bántani. Még. *
- Ügyes, de figyelj csak... * S azzal a lendülettel vissza is hajítom a kiinduló pontjához minden finomkodást mellőzve. Talpra esik, akkor talpra, ha nyekken, nekem úgy is jó. De nyilván nem akartam semmit sem tenni vele. De tudtam, hogy mi jön...

Különböző legendát keringenek, hogy a Hold miért hívja magához az erdő állatait és azok közül is a farkast. Miért kéri minden hónapban véráldozatait. Én egyikben sem hittem. De nem hit kérdése volt. A kölyök ahogy földeltért a Hold utolsó szeglete is betöltetett. Nem féltem attól, hogy ezt a pillanatot fogják kihasználni. Hisz kortól függetlenül, a Hold hatása ugyan az. Mindent állatot hív, erőszakosan mégis lágyan hívja a bestiát. Különös hívás, engedetlenséget, ellenkezést nem tűrő. Nincs oly farkas a világon, ki akár egyszer is ellent bírt volna állni neki. A levegő megtelt, nehéz lett... szívem hevesen, odaadással dobbant ahogy a csontjaim, a gerincem átjárta a bizsergető érzés. Tekintetem az égre emeltem és némán adóztam az égnek, miközben tagjaim megnyúltak, agyaraim kibújtak és csak egy pillanat volt mire már a helyemben egy piszkosszürke farkas, fekete szemekkel. Íriszeim visszavetült a kölyökre. Érezni akartam, hogy belőle mit vállt ki a hold, a késztetés... ámbár már farkas volt, így az átváltozás nem esedékes. De az érzés... az rá is hatással van. Hálásan vonyítottam fel, ösztöntől vezérelve. S tudtam, hogy odébb... a város falain belül és szerte a világon sokan tesznek még így. Testfelépítésem közel sem hajaz egy nőstényre, maximum a kecsességem. Csontozatom vastag és erős, szívós avagy hímre hajaz. Ámbár hozzá szoktam ezen ugratásokhoz és nem is érdekelt.
~ Mond csak kicsikém még mindig játszani akarsz? ~
Kérdeztem, bár vicces, hisz pont én jöttem ide játszani és nem fordítva. De csak a támadására utaltam. Ám én továbbra is mellőztem a morgást. Minek? Csak elfáradok benne és a hangszálaimmal semmi baj nem volt, nem kell azt mindig mutogatni. Hangom könnyed. De most viszont már céltudatosan mentem a kölyök felé, mert hát ott volt a kocsi és alatta a szarvas. Ez a farkasom éjszakája és bár tudtam gondolkozni, a farkasom hívta és nem az észt. Minden farkas ösztön lény. Ilyenkor pedig akkor is az, ha nem akar. Itt a vacsora tálalva, könnyű préda... minek menjek máshova? Majd utána... hisz a mohó gyerek alig hagyott valamit belőle. Vagy a Papa terített le egy kisebb kiadást, címszó... felesleges pazarlás a kölyöknek a nagyobb.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 113
◯ IC REAG : 125
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Pihenőhely // Hétf. Aug. 26, 2013 5:42 pm

Apuci szavaiból azért megjegyzek néhányat, de tény, elakadtam a törököknél, meg a családnál, és annál, hogy ő valami katonatiszt volt. A többi mindegy, ez a lényeg, azt meg csak vágom még, hogy milyen csaták voltak, aztán vagy beletrafálok, vagy nem, de ez a nőstény itt a kajámra pályázik. Nem sokat hagytam belőle, de az akkor is az enyém, és most az sem érdekel, hogy az a kocsi jelenleg sokat nem ér... illetve de, mert amíg autót mozgat, addig is el tudom orozni a sajátomat, hiszen nem síva, ahogy elnézem. Ha meg igen, hát megszívtam.
Egyelőre csak figyelmeztettem, de provokál, csak azért, mert tudja, hogy kölyök vagyok. Éljen! Baszhatom az emberi tudásomat, amikor szinte szarra nem megyek vele, mert nincs meg az erőm, a kellő gyorsaságom és egyebek. Mit teszek? Mit tudom én? Majd hozza a helyzet, és lehet a prtokóm benne marad, de hogy hátsón harapom, az biztos. Ez még menni fog, talán.
~Nem, túl ráncos és rágós vagy, még sütve is.
Így kell egy nősténybe belegázolni, és tudatni vele, vén csoroszlya, mert ha már nincs más fegyverem, legalább ugassunk be neki. Abban nagyon jó vagyok, most is bizonyítom, hát nem? Tovább ingerel, és közelít, ez pedig egy cseppet sem tetszik nekem, ráadásul olyat állít, amit nem mondtam. Mekkora geci, na de nem baj, a túlzott magabiztossága ellenére is okozhatok meglepetést. Valamennyit, na jó, egy kicsit.
~Folytasd.
Cukorfalat ismer, tudja hogy nem vagyok akkora hülye, hogy olyan kijelentést tegyek, ami miatt kinyírhat, hát nem azért küzdöttem eddig, hogy akkor kivasaljon a kocsijával. Az egész egy aljas provokáció, hogy ugorjak eszetlenül, veszítsem el az önuralmamat. Még jó, hogy tele van a hasam, így ez nem nagyon foglalkoztat, ez még igen kevés ahhoz, hogy felhergeljen. A kajám viszont veszélyben van, persze, hogy lendülök.
A lábát akartam elkapni, de nem sikerül, ő viszont megragad. Mondtam már, hogy utálom a terminátor nőket? Na ez itt pont olyan, de talán valamit ér az a tudás, amit megszereztem, mert lehet nem vagyok túl gyors, azaz hozzá képest nem, de amint a földre nyom, kitekerem a nyakam, hogy a karjába harapjak. Apuci ezt megtanította, ha így fognak, fordulj ki, harapj vissza azonnal. Hát ezzel próbálkozom, és az sem érdekel, hogy után visszahajít a kocsihoz. Talpra érkezem, de na, ez nem tetszett, viszont máris ugrásra készen várom, mit alkot. Átváltozik, és lehet, hogy ha már kifejlett dög lennék, mint padavanom, akkor esélyem lett volna a támadásra, így viszont nincs, de amit megállapítok... ez a nőstény iszonyatosan ronda. És még néz is... jó nekem.
~Játszani? Van zsákod?
Ha lehetne vigyorogni, akkor vigyorognék, provokálásból én is jeleskedem, de ez a nőstény... emberként egy fokkal jobb volt. Ha a fejére húznék egy zsákot... oké, egy alkalom belefér, maximum nem nézek oda, de ettől még rémálmaim lesznek.
Apuci meg mondja, és mondja és mondja, ha jól hallom, már valami forradalomról beszél, vagy nem? Mindegy, mert a rusnya nőstény meg jön, és egyenesen felém, ami cseppet sem tetszik nekem, de már nem morgok, szart sem értem vele, maximum bemelegítettem a hangszálaimat.
Kicsit kioldalazok, ahogy felém tart, de nem távolodok a kocsitól, engem aztán most nem érdekel, hogy mekkora, mennyire erős, de a szarvasomat nem adom. A maradékot sem. Követem a mozdulatait, az izmai feszülését figyelem, hátha ki tudom számítani, mikor lendül felém, de ha megteszi, nem állok egy helyben én sem remélhetőleg.
Akkor bizony csapni készülök és nem egyet, többet, csak érjem el, hogy valamit felszakítsak.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leah Marion
Nem Játékos Karakter - Wagabond
avatar

◯ HSZ : 9
◯ IC REAG : 11
Re: Pihenőhely // Csüt. Aug. 29, 2013 6:45 pm

*A fiú - mert hát nem más - szavaira csak megingattam a fejem és kuncogtam. Most komolyan az önérzettel próbálkozik? Hát... esélyes lett volna a dolog, mondjuk egy hím szájából és nem egy kölyökéből. Szóval most akasszam fel magam vagy dühöngjek? Ugyan már, majd ha egy arra méltó vagy minimum egy kifejlett hím próbálkozik ezzel. Na akkor tuti dühös leszek, de egy gyerektől csak édes próbálkozás az egész.
A fogásom jó, de hát a franc se számolt arra, hogy a kölyök visszafordul ám nem is akartam kivédeni ahogy lefejteni sem. Nő vagyok, a kezem kicsi és vékony ahogy a kölyök sem egy hű de nagy ordas így a másik kezemmel csak megpaskolom a buksiját, aztán még a füle tövét is megvakargatom.
- Rágcsáld csak... okos kutyus. * Lévén, hogy az ott szinte csont. De még mielőtt szétcincálná teljesen azért kiveszem a kezem és kissé arrébb tessékelem, hogy a telihold legalább le egy kölyökkel a karomon hívjon. Mi vagyok én... jó, most úgy éreztem magam mint macskáknál a gombolyag.
Közeledve felé, még azért beszéltem de a válaszra csak felmorrantam. Hééé... azt nem mondtam, hogy nem vagyok tisztában azzal, hogy a farkasom nem kell beíratni egy szépségversenyre. Viszont ahogy kioldalaz... oldalazzon, nekem aztán mindegy, hogy mit csinál. Ám ettől függetlenül még nem becsültem le. Kölyök, kisebb, gyengébb, lassabb... de ugyan olyan élesek a karmai mint az enyém, vagy bárki másé. Röpke majd' 300 évem energiáit már meg sem próbáltam vissza fogni, minden léptemben, minden mozdulatomban benne volt, ahogy csak haladtam felé ruganyos léptekkel. De nem körtáncot akartam vele járni, amúgy sem mozdult volna el a prédától, ami egyébként nem túl taktikus mert kiszámítható. Elméletileg. Legalábbis mindig tudni, hogy merre van a segge. De az most nem is érdekelt. Ahogy két, három lépésre kerültem tőle azonnal ugrottam. Fogaim a marja alá próbáltak marni, pontosan úgy, hogy a gerincét fogjam közre, míg a karmaim az első két lábába próbáltak marni, hisz logikusan arra számítottam, hogy kifog felém fordulni, hogy védekezzen. Aztán ki tudja, hogy mit tett. A mancsait igyekeztem blokkolni és a gerincénél megragadni, hogy "kicsit" megrázzam és odébb hajítsam, távol az autótól. No nem azért, mert így elérem a vadat... hanem mert ha tényleg annyira kell neki, akkor támadni fog.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 113
◯ IC REAG : 125
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Pihenőhely // Csüt. Aug. 29, 2013 8:25 pm

Lehet, a harapásom még nem vetekszik egy acélsatuval, de majd, a gyakorlást elkezdem a nőstény karján, de tépni tudok, és az most igenis jól jön. Rágcsáljam? Megteszem, de nem úgy, ahogy kölyökkutya játszik a csonttal, tépni igyekszem.
Félrelök, erősebb, ezen nem lepődök meg, de ha teljesen hülyének néz, az már az ő baja. Tényleg nem tudom, milyenek itt a kölykök, de ki az a barom, aki ott marad a prédánál, mert őrzi? Én nem, kioldalazok, és elindulok az erdő felé szépen lassan.
A válaszom nem tetszett neki, a morranásából tudom, igazat mondtam, apuci is látja, hát ha egyszer tényleg ronda, akkor nem tudok mit tenni. Szar vérvonalat foghatott ki, nagyon is, de ez legyen az ő baja. Az én bundám szép fekete, az övében már forgókat keresek, mert ha nagyra nőtt tengerimalacnak nézem, akkor egész pofás a megjelenése.
~Más fajnak állítod be magad, még sikered is lehet. Visítás megy?
Ez feltétlen fontos kérdés, hiszen a tengeri dögök azt szokták, főleg ha kaja van a láthatáron. Én viszont az erdő felé tartok, szépen lassan, azért szemmel tartva a dögöt, amelyik most éppen engem akar kifilézni. Csodás lesz ez így. Ez a beugró?
Apuci ezt elfelejtette mondani, de a füle botját sem mozgatja, csak hadovál itt tovább mindenféle háborúról. Figyelek oda is, de most a szőrös hátsóm is veszélyben van, így az az első. Harc van, pengém meg egy szál se, persze hova fognám? A pofámba? Jól néznék ki, aztán magamat vagdosnám össze meg vissza, hát nem.
Csak a nőstényt stírölöm, és tovább megyek az erdő felé, az oldalamat mutatva neki. Kockázatos, de tudom, mit miért teszek, azaz szeretném, mert ha az erőbeli fölényt nézzük, hát az nem az én javamra szól. És akkor ugrik, de én is, egyenesen felfelé, hogy karmokkal csapjak belé, de nem fordulok vele szembe, és lehet, hogy repülök, mert a tompítás sem megy ekkora döggel szemben.
-A nőstények így csinálják? Nincs műköröm, akkor karom?
Komoly kérdés, de egyelőre csak csípés hiányzik a repertoárból, na meg a rúgás, és máris helyben vagyunk.Lehet, a kaját védeni kellene, de nem szorítom magam csapdába, ha lehet, maradok annál, amit apuci tanított, vagyis ha már nem tudod megvédeni a kajádat, vagy kerülj a másik hátába, vagy csald el onnan. Hát pontosan ezt teszem. Egyszerre kocsit tolni, zabálni és rám figyelni nem fog tudni... reményeim szerint.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leah Marion
Nem Játékos Karakter - Wagabond
avatar

◯ HSZ : 9
◯ IC REAG : 11
Re: Pihenőhely // Szer. Szept. 04, 2013 8:48 pm

*Rágcsálása és tépése miatt, az első mancsom vérzik és látni rajta, hogy kissé meg van cincálva. Azonban sokat nem foglalkoztam vele, sőt... szinte semennyit. A vértől csak éhesebb lettem, ámbár a regeneráció előnyei volt az, ami miatt ezt nem igazán vettem figyelembe. Valahogy, nem foglalkoztatott az, hogy továbbra is provokál. Azért van a kicsi szája, hogy tegye... még ha jelen esetben, csak gondolati úton is teszi. Tekintetem követi a lépéseit, melyek már inkább eloldalazás mintsem léptek, de öröm látni, hogy nem annyira ostoba, hogy beszorítsa magát a kocsi és közém.
Támadásom pontos volt, annak ellenére, hogy nem nézegettem fél óráig, hogy mégis merre halad, vagy mértem fel a lépteit a másik farkasnak. Azonban amire nem számítottam, hogy felfelé fog ugrani, így azonban a gerince már számomra elérhetetlen volt, azonban az oldala nem. Fejem lehajtva, csattantam belé. S bár a lábai blokkolására mentem, a reflexeim még megvannak és egész jól, köszönik szépen. Hagytam a lábait, így a csapása felhasította a vaskos bundám és alatta a bőrt, húst. Szinte hallottam ahogy szakad, meleg vérem a szőrömön, a bőrömön csorgott végig. De a lendületnek köszönhetően a másik bizony oldalra kezdett el "esni" ám a találkozást követően én magam azonnal ugrottam utána, hogy a torkát megragadva hívjam elő a farkas helyett a bestiám. De változás közben sem engedtem el, csak még inkább rászorítottam a torkára. Nem megy innen sehova!
Hangos morranással emeltem fel, távolabb tartva, hogy ne igazán érjen el. Karmom a torkába vájt két oldalt és mit sem érdekelt, az, hogy épp milyen sérülést szerez. Ha sokat ficánkol, hát saját maga szakítja ki a torkát. Viszont pár pillanat után csak mint egy rongyot hajítottam a legközelebb eső fához, anélkül, hogy visszafogtam volna magam akár egy leheletnyit is. De amint elengedtem, már ugrottam is utána és földet érésével ismét ráfogtam, mielőtt még szökni próbálna. Nem érdekelt, hogy akár el is törhetett valamije, azaz Ő problémája.*
~ Nos aranyom... hogy is volt az a morgás az elején? ~
Kérdeztem, ám még mindig nem vagyok fasz, hogy míg gondolatban üzenek neki csak álljak és várjak, azonnal hajítottam is tovább a következő fához, így araszolva kicsit beljebb az erdőben. Közel eső fákat "szemeltem" ki neki stop táblának. Ám az oka annyi, hogy így míg szállt nem sok lehetősége van tompítani, úgy fordulni, hogy minél kevesebb sérüléssel ússza meg. Borda, gerinc... nekem mindegy volt, csak reccsenjen. Halljam a hangját... nem akartam bántani, érezhette mikor ide jöttem. De már nem ugráltam, pusztán csak a sebességem használva haladtam utána. Így, egy pici előnyt adva neki... *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 113
◯ IC REAG : 125
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Pihenőhely // Csüt. Szept. 05, 2013 6:14 pm

Mit tudok tenni kölyökként, amikor bizony az erőm sokkal kisebb mint a másiké? Provokálom, mert ha begőzöl, akkor nem gondolkodik, és akkor talán túlélem. Sikerül meglepnem az ugrásommal, aminek köszönhetően még az oldalát is felsértem, nem is kicsit. Ez volt a célom, ha már le nem győzhetem, mert hülye nem vagyok, hogy ne tudjam, ez a nőstény itt sokkal erősebb nálam, tapasztaltabb, így esélyem sincs ellene.
Az, hogy belém száll oldalról, üsse kavics, repülök, azt már az előbb is megtettem, legalább gyönyörködhetek a kilátásban, azon kívül, hogy hát na... nem vagyok páncélból, és igenis megérzem az ütközést. De hogy a nyakamra fog rá, na az már cseppet sem tetszik, és ez az a pont, amikor kivételesen nem mozdulok, mert különben a gigám nélkül repülök tovább, de legalább elhajít megint, és fával ütközöm, ez sem lelkesít fel különösebben, hallom, hogy valamim tört, csak még nem tudom, mim. Majd kiderül.
Mire felállnék, felemel, mintha a kölyke lennék. Na ne már, nincs közöm hozzá, ő rusnya, én nem, ez hatalmas különbség.
~Megismételjem? Bejön a hangom? Megmutatom.
Újabb morgás, hát ha ez a fixa ideája, legyen, morogni már profin tudok, ne mondja, hogy nem. Tessék, válaszolok, erre már megint labdázik velem, azaz jöhet a következő fa, mert lehet, próbálok fordulni, hogy ne becsapódjak, na de ez így elég bajos, és ha így haladok, akkor mindegyiket megjelölöm a magam módján. Milyen jó lesz, aki erre jár, tudni fogja, ezek itt az én fáim. Azért nem hagyom magam, amikor ugrik felém, ismét az oldalát célzom be, hogy ha már sérült, hát sérüljön tovább.
Cukorfalat meg csak mondja, és mondja, és mondja. Ha csóválok neki, vagy integetek, rájön, hogy éppen miszlikbe szednek?
~Apuci, ez nagyon érdekes, de mielőtt pépesítik a csontjaimat, nem segítenél egy kicsit?
A fene tudja, mi jön még, de ez a nőstény meg csak rohamoz és rohamoz... aminek örülök, mert szemmel láthatólag nem érdekli semmi más, csak az, hogy odaérjen hozzám minél előbb. Törött végtaggal és egyebekkel nem olyan egyszerű a mozgás, de most pont nem azzal foglalkozom, és akármennyire fáj, azért is összeszedem minden erőmet, és megpróbálok a nőstény elől elugrani, hogy ő is megízlelje a fa törzsét fejjel, ha lehet.
Annyi előnyöm tényleg lehet, hogy nem gondolkodik, és ha esetleg lefejelte a fát, azért egérutat nyerhetek, és ezt kihasználva akkor bizony keményen belemélyesztem a karmaimat, agyaraimat a már meglévő sérülésébe. Ha mázlim van, akkor pedig a lehető legnagyobb susnyásban léphetek meg előle, visszafelé a kocsihoz, már amennyire ez több töréssel megy, vagyis néha ugrok egyet, hogy gyorsabban haladjak. Morogva, nyüszítve, ami éppen soron következik. Most hogy néz ki a bundám? Csatakos, csapzott, véres, és lassan hajazok a nőstényre. Csodás.
~Apuci, asszem gáz van.
Ha jól sejtem, meg érzem, márpedig érzem, mert ez a dög itt kb. cukorfalattal egyidős, én meg hozzá képest lepkefing vagyok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leah Marion
Nem Játékos Karakter - Wagabond
avatar

◯ HSZ : 9
◯ IC REAG : 11
Re: Pihenőhely // Hétf. Szept. 09, 2013 8:35 pm

*Elkapva a nyakát vicsorra húzódik a pofám, megmutatva neki a szép fogaim. De nem morgok, a kaszás sem csap zajt mikor érkezik, én miért tenném? Még csak csuklyám sincs, ahogy kaszám sem. De nem is kell. Én szeretek játszadozni, ami nem feltétlen csak azért van mert a másik kölyök. Egy kölyköt megölni nem dicsőség, s eszemben sincs megtenni de attól még megtanulhatja, hogy hol a helye. Pár csonttörésbe még nem halt bele senki. A morgására egy kicsit mélyebbre eresztem a karmaim a nyakában, de végül inkább elhajítom anélkül, hogy felelnék a kérdésére. Az ugrásomnál már megint védekezni akar, próbál... de most egyszerűen meglegyintem a mancsom ahogy közelebb érek hozzá és kiengedett karmokkal "fésülöm" meg a pofáján a bundát. A feketén úgy sem látszik a vér, nem?
Szépen is néznénk ki, ha ennyi idősen bestukkolom a fát. Hát el is ásatnám magam. S ugyan fékezni nem, de kitérek az útjából pont az ellentétes irányba amely felé a kölyök van, így megkerülve indulok vissza kölyök felé, aki eddigre már felvette a nyúlcipőt. De cipőm nekem is van, az erdő másik felébe. Mindent beleadva iramodok utána, s előbb vagy utóbb úgy is utol érem, a sérüléseivel pedig inkább előbb. Rámarkolok a gerincénél a bundájára, s mivel már kiért a fás rész széléhez így csak egyszerűen visszahajítom a kocsihoz, az apja mellé. Annak ellenére, hogy nyüszített. Mit bánom én, felőlem gödröt is áshat magának. Tekintetem azonban át futtattam a hímre, s mivel nem éreztem, így nem is szóltam hozzá. Pusztán a tekintetem beszélt, hogy tanítsa jó modorra a kölykét, mert rövid úton halott lesz. Azért figyeltem, hogy a kölyök próbálkozik-e valamivel vagy csak a sebeit nyalogatja. Egy kölyök azért hadd ne lepjen már meg. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 346
◯ HSZ : 238
◯ IC REAG : 282
Re: Pihenőhely // Kedd Szept. 10, 2013 5:03 pm

- Nem csípem az okos tojásokat.
Csak ennyit mondok neki, mert miért kell megmagyarázni, azt, amit közlök vele. Ha érti az csak jó, ha meg nem, hát mit érdekel engem. Persze, hogy élvezem a társaságát, mert jól elszórakoztat. Arra használom amire csak akarom és én ezt minden vonatkozásban meg is teszem és meg is fogom. Ilyen a természetesem és pont. Bele kezdünk a beszélgetésbe, de már megint tojásnak képzeli magát. Túlélte az alvilágot? Éssss? Én is jártam ott most össze kéne szarnom magamat? Nem, ami nem öl meg csak erőssé tesz. Valóban láttam benne valamit akkor este, de ez még nem biztosíték arra, hogy nem is fogok kiábrándulni belőle. Nem mintha sok reményt fűznék hozzá mellesleg. Bólintok egyet a szavai után. Új személyi, új élet és igen a bátyám Don. Felfogott mindent. Helyes. Ezt már szeretem. A következő szavaira viszont elhúzom a számat.
- Senki nem kérdezte, hogy tetszik e, a rendszer vagy sem. Az sem nagyon érdekel, hogy kölyök vagy. Ha számításaim nem csalnak akkor többet tudsz mint a veled egyidősök sőt.... ámbár ebben nem lehetek egészen biztos, mert utálom a kölyköket. Szemrebbenés nélkül képes lennék, mert az csak annyit jelentene, hogy nem vagy jó "diák."
Nem fordul meg a fejembe, hogy esetleg én nem lennék jó tanár és számításba sem veszem. Ha a gyerek nem állja meg  helyét, az csak is kizárólag ő baltázta el. Én elmondtam/megmutattam mindent, vertem, ütöttem, kínoztam, hogy gyorsan képes legyen felépülni. Adtam neki mozgás teret. Vadásztunk. Metafizikáztunk. Harcoltunk. Az érzékeit is csatarendbe hívtam. Az ezüstöt is bírnia kell. Jó a lelkét nem ápoltam, de nem vagyok pap és szent farkas sem. Amúgy ápolja az akinek nincs jobb dolga. Persze, lehet, hogy ha megkérdeznék erről, akkor az lenne a válasza; apuci élvezkedett, én meg tűrtem. Ami igaz is, mert a saját módszereimet használtam.
Hoz nekem egy vadat, mert ha már itt van, tegye csak magát hasznossá. Én amúgy is lusta vagyok fogni egyet, ráadásul addig is gyakorol. Idilli is lehetne a kép, ahogy eszünk, de egy rusnya némbert ezt megzavarja. Szemmel láthatólag nem én, hanem a kölyök érdekli. Hát rajta csak rajta, én aztán nem fogom megakadályozni ebben. Legalább nem csak én harcolok vele, bár lehet ez a nőstény "kedvesebb" lesz vele mint jó magam. Azért ne legyen már olyan könnyű a dolga, így kicsit beavatom a múltamba.
Amint a hold beteljesedik, úgy engedek teret ennek a hívószónak  s a csontjaim hangos roppanással adják a világ tudtára, hogy lakozik még bennem valami... ami jóval erősebb és veszélyesebb is mint az elsőnek tűnik. Eddig hevertem, de most már ülök. A pajzsomat felhúzom, mert nem akarom érezni amit ez a két rusnya dög okoz egymásnak. Kizárólagosan csak a fájdalmat záróm ki, hogy mesélni tudjak a kölyöknek. Csak azt nem értem, hogy miért farkas alakban harcolnak, mikor a bestiát is lehetne használni. Gondolom majd később...
A nőstény játszik egyelőre a kölyök meg a kajáját félt a bundája helyett. Sőt még el is rejti. Nevetnem kell ezen, de komolyan, mely szakaszos morgásban tör fel belőlem. Végül csak egymásnak ugranak én pedig nyugodtan figyelem és bestia is ezt teszi. Mondtam már lusták vagyunk nem?
~ Elég sok törökkel végeztem, de még többet akartam. Életet kiontani számomra már akkor is nagyon móka volt.... és akkor eltalált egy golyó, azt hittem itt a vég, pedig csak ez után kezdődőt az életem. Igen, ez a napon haltam meg és keltem újból életre. Mintha isten lennék, mondjuk az is vagyok, csak nálam kimaradt a három nap a feltámadásig.~
Csak beszélek mintha egy mese délután lenne. Látom ahogy rájön, hogy mit kell lépnie s próbálja elcsalni a nőstényt. Nem rossz gondolat már ha tényleg ráharap a másik. Én aztán nem megyek utánuk. Lejjebb engedem a pajzsomat és halványan bekúszik minden érzés, mely a gyerekben tombol. Csak akkor pattanok fel, mikor két vállra fekteti az ivadékomat. Azért ne ölje már meg, mert az csak nekem lehet a kiváltságom, ha már én vagyok a teremtője. Farkas alakban gyorsabb vagyok, így vissza változóm, de mielőtt elindulnék, már kapom a következő jeleket vagyis nem küldi a farkasok temetőjébe. Akkor maradok a seggemen.
Segítséget kér, pedig ezt soha nem mondtam neki. Azonban rájött magától is ha nem megy egyedül, majd megy falkában. Még is csak oda indultunk, tehát úgy történik minden ahogy én azt elgondoltam. Mondhatnám, hogy elégedett vagyok vele, de ez csak részben lenne igaz. Halom ahogy csörtet vissza. Mondtam neki, hogy halkan kell járni? Igen! Betartja? Nem! Elvan törve a csontja, és ezért nem képes finomkodni? Leszarom. A fás rész szélére megyek s amint érzem a közelségét neki iramodok de oldalról, így amint kidugja a testét az enyémmel fog találkozni. A lendülettől és az erőtől, biztosan repül vagy pár métert. Ha minden igaz, akkor a nősténynek nincs esélye elkapni a kölyköt, mert ezt én teszem meg helyette.  
~ A csend a túlélés egyik kulcsa, már mondtam neked. Szart sem érsz büdös kölyke!~
Ha most elkezdi játszani az okostojást és magyarázkodni, tuti a torkának esem és amilyen könnyen életre hívtam, olyan könnyen teszem a sírba is. Ha minden igaz, akkor a nőstény látja a repülést és most jött el az idő, hogy szembe forduljak vele. Farkas szem következik és nem kell mondani semmit, hogy lássam az üzenetét. A pajzsomat még mindig nem eresztem le, mert minek? Hogy érezzem a kölyköm fájdalmait?
~ Ha zavarnak a külső tényezők, akkor kapaszkodsz abba a rohadt pajzsba és úgy mész a csatába. Nem engem kell hallgatni, mert nem ez volt a feladat és amúgy sem adhatsz ki semmit az ellen felednek. Megmutatom mit kellett volna csinálnod. Te áll Joda!~
Ezzel pedig teljesen felhúzom a pajzsomat s valóban mindent kizárók. A kölyök is érezheti, hogy megszűnt a kapcsolat. Végig a nőstényt figyeltem s most már láthatóvá teszem neki az üzenetem, miszerint ne mondja meg, hogy mire tanítom a kölykömet. Persze ezt csak a villámló szememből olvashatja ki. Két kis apró láng jelenik meg benne s mivel az idő már pocsékba ment, így itt az idő komolyra venni a dolgokat. A vérvonalam bevetem, hogy mindent lássak a segítségével. Nem fogok jobban látni, de sok mindent megérzek neki köszönhetően. Elindulok kimért léptékkel felé s hirtelen támadom meg. Nincs kedvem tökölni, így célba veszem a torkát. Gyors léptékkel növelem meg a  sebességet s ezzel csökkentem a távolságot. Elrugaszkodom a talajtól s ezzel egy időben hívóm elő a bestiát. Csak egy pillant az egész és már is magasabb leszek,  karjaim hosszabbak és a karmom is erősebb. Emelem is a mancsomat, hogy egy ütést tudjak bevinni, míg a másikkal megpróbálom édeni az esetleges támadást. Nem tudom, hogy változik e vagy sem, de nekem teljesen mindegy. Tű hegyes fogaim pedig közelednek, mert a húsába akarnak harapni. Talán sikerül meglepni, bár semmit nem lehet készpénznek venni.
Ha talál az ütésem, akkor a korom és a harci képzetességem előnyeit illetve az erőmet bevetve fog csattani az ütés a testén. A legjobb a fején lenne, mert akkor gyorsan hozzá férnék a nyakához. Oh nem, abszolút nem oldalról szánom, mert az esetben csak elrepülne én meg nem vagyok szöcske, hogy utána ugorjak.
Ha nem talál, mert kitér előle vagy elugrik onnan, ahova jelenleg érkezem, akkor a karmaim fogják megsuhintani a pofáját s két lábam segítségével szerzem a fejemnek a lendületet, hogy közelebb érjen s éles fogaimat belemélyeszthessem.
Figyelek az eseteges támadásra amint a másik karommal próbálok védeni vagy kénytelen leszek arrébb állni/menni/ugrani.
Ha változik és szembe kerülök a bestiájával, akkor legalább a hátam nem fog becsípődni, mert kb egy magasak lehetünk. A támadás, akkor sem lesz más. Cél a torka, melyet egy ütéssel kívánok megspékelni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 113
◯ IC REAG : 125
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Pihenőhely // Kedd Szept. 10, 2013 6:31 pm

Élvezem ezt a programot, lassan kezdem azt hinni, ez is benne volt a forgatókönyvben, mert apuci okostojásozik, a törökök megöléséről és a feltámadásáról beszél, én meg egy rusnya, hatalmas döggel küzdök. Azaz küzdenék, mert esélyem sincs ellene, és jelenleg a csontjaim fele valahol ide-oda mászkál a testemben, és az istennek sem marad a helyén, holott jó lenne, mert így nem tudok futni.
Erre pedig még pofán is törölnek, hát nem hagyom szó nélkül, és visszacsapok, már amelyik mancsom még épségben van, azzal.
~Szálirányba fésüld, hogy jól nézzek ki a képen
Ezt azért még odaszúrom neki, de sajnos a tervem nem jön be, nem stukkolja meg a fát, de kerülnie kell, így egérutat nyerek, már ha ezt lehet annak nevezni. Cukorfalat felé tartok, jobb ötletem nincs, a tartalékaim kimerültek, töltenem kell, és az sem érdekel, ha ezt most szivargyújtóval teszem meg.
Lendületben vagyok, valahogy kiérek a kocsihoz, de repülök is vissza, mert jön apuci. Ha valami jó... és akkor mi történik? Az átkozott bestiám most jön elő. Nem, nem előbb, amikor kellett volna, nem, most. Amikor már minden mindegy, de legalább nőttem méretben, értékelendő.
És mi a legnagyobb gond? Hogy nem voltam képes hangtalanul közlekedni akkor, amikor annak is örültem, hogy elpucoltam a nőstény elől. Én is szeretlek apuci.
~Bocs.
Kicsit fáziskéstem, van ilyen, de csak előhoztam a bestiát, nem? Aláírom, nem most kellett volna, de hát na... most sikerült. Úgy látszik, neki az kell, hogy darabokban legyek, és akkor jön, hívatlanul is. Én megpróbáltam csendesen közlekedni, tényleg meg, de így nem jött össze. Esküszöm gyakorolni fogom a levitálást, és legközelebb egyszerűen kirepülök a fák közül, nem pedig rohanok, ugrok meg a fene tudja, mit csináltam még. Most csak felállok, azaz kikúszok a kocsihoz, mert padavan kedves érintése azért jócskán rátett a sérüléseimre, és mi mást tudtam volna mondani a lecseszésre, mint ezt? Igaza van, tudom jól, csak a kivitelezéssel még gondjaim vannak.
~Felírtam apuci, felírtam.
Ezt is, vagyis pajzs fel, és akkor nem kell a sok őrültséget hallgatnom. Viszont a szarvasom maradéka megmenekült, ez is vigyort csalna a pofámra, ha nem azzal lennék elfoglalva, hogy mindenem fáj. És akkor padavanom eltűnik... mármint nem szem elől, csak úúúgy, így nem tudom, mit érez, nem tudok semmit sem, de a szemeim épek, azaz látom. Szembefordul a rusnya nősténnyel és nekimegy, vagyis csak eljutott hozzá, hogy segítséget kértem. Titkon, valahol mélyen belül csak kedvel, különben hagyott volna kifingani, de nem teszi.
Ráadásul akkora batár nagy állattá válik, hogy a nyakam kitörik, mire megtalálom a végét. Na ezt neked nőstény, most legyél nagylány, nesze neked saját súlycsoport. Jól eső morranással hasalok el, amit morgás követ, mert még ez is fájdalmat okoz. Inkább bekúszom a szarvasomért, és azért is kirángatom onnan, hogy ha esetleg a nőstény ide találna jönni, hát semmi ne maradjon neki belőle.
Apuci nem szarozik, azt már látom, egyenesen a dög torka felé tart. Na ezt szerettem volna én is, ha nem lett volna ekkora különbség köztünk. Lehet, még nincs kiforrott technikám, de majd lesz, már ha túlélem az egészet, de egyelőre szemmel tartom a harcot, hogy ebből is ellesek néhány fogást.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Pihenőhely //

Vissza az elejére Go down
 

Pihenőhely

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

 Similar topics

-
» Pihenőhely
» Az öreg kovácsműhely
» Pihenőszoba
» Mystic Falls - Grill
» SAO extra fejezetek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Városhatárokon kívül :: Országút-