HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Aktuális oldalkaland:
-

Érdemes követni:
-
AKTÍV KARAKTEREK
71 TAG 31 FÉRFI 40 NŐ
FAIRBANKSI FALKA
21 TAG 7 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
15 TAG 7 FÉRFI 8 NŐ
ŐRZŐK
20 TAG 10 FÉRFI 10 NŐ
EMBEREK
6 TAG 3 FÉRFI 3 NŐ
VÉRVONALFŐK
9 TAG 4 FÉRFI 5 NŐ

Az előző negyed évben
ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

Örökös legjobbjaink:
Az oldal alapítói, Castor, Duncan & Gabe.
A Vérvonalfők megalkotói, játékosai - különösen, akik a "NS 3.0 - Redemption" végéig kitartottak.

írta  Catherine Benedict Szomb. Május 26, 2018 8:45 am
írta  Catherine Benedict Vas. Ápr. 08, 2018 10:55 am
írta  Alignak Vas. Feb. 25, 2018 8:44 pm
írta  Payne Holmes Kedd Feb. 20, 2018 10:25 am
írta  Celaena McDonald Vas. Feb. 18, 2018 8:16 pm
írta  Tawny Vaidya Vas. Feb. 18, 2018 4:42 pm
írta  Alignak Vas. Feb. 18, 2018 12:12 pm
írta  Catherine Benedict Szomb. Feb. 17, 2018 7:09 pm
írta  Alignak Szomb. Feb. 17, 2018 6:39 pm
írta  Balthazar Bluefox Szomb. Feb. 17, 2018 12:42 pm
írta  Alignak Szomb. Feb. 17, 2018 9:45 am
írta  Alignak Pént. Feb. 16, 2018 10:21 am
írta  Darren Northlake Csüt. Feb. 15, 2018 11:34 am
írta  Catherine Benedict Csüt. Feb. 15, 2018 6:40 am
írta  Hans Elfman Szer. Feb. 14, 2018 7:49 pm
írta  Payne Holmes Szer. Feb. 14, 2018 7:35 pm
írta  Alignak Kedd Feb. 13, 2018 8:11 pm
írta  Alignak Kedd Feb. 13, 2018 6:22 pm
írta  Darren Northlake Kedd Feb. 13, 2018 11:51 am
írta  Yetta Northlake-Nacrosh Hétf. Feb. 12, 2018 8:29 pm
írta  J. Isaac Sladen Hétf. Feb. 12, 2018 7:28 pm
írta  Darren Northlake Hétf. Feb. 12, 2018 7:21 pm
írta  J. Isaac Sladen Hétf. Feb. 12, 2018 7:08 pm
írta  Jason Drewner Hétf. Feb. 12, 2018 6:45 pm
írta  Darren Northlake Vas. Feb. 11, 2018 6:28 pm
írta  Alignak Vas. Feb. 11, 2018 11:14 am
írta  Alignak Vas. Feb. 11, 2018 11:14 am
írta  Alignak Vas. Feb. 11, 2018 11:13 am
írta  Corinne June Mouser Vas. Feb. 11, 2018 10:07 am
Prof. Dr. Lester J Edison
 
Catherine Benedict
 

Share | .

 

 Napfényes/holdfényes tisztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6820
◯ IC REAG : 8562
Napfényes/holdfényes tisztás // Vas. Ápr. 08, 2012 10:35 am

First topic message reminder :



A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Ápr. 20, 2012 9:26 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net



























SzerzőÜzenet
Ashley McLoyd
In Memoriam
avatar

◯ Kor : 21
◯ HSZ : 646
◯ IC REAG : 720
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Napfényes/holdfényes tisztás // Vas. Márc. 10, 2013 11:33 am

*Meg kell hagyni, hogy a farkasom játszadozása kissé röhejes volt számomra, de na… próbáltam úgy gondolni rá, mint egy kiskutyára, aki még csetlik, botlik a saját lábában is. Bár azért a lábaival nem volt gond. De hát ezért voltam én itt kedves vele, hogy most elvegye a szórakozásom? Féloldalasan vicsorogtam rá, hogy ám legyen… követem én. S nem is tettem másképp, csak épp miközben követtem párszor a mancsommal meglegyintettem a farkát. Nem bántottam, de ha már ott volt az orrom előtt, akkor nem árt játszani sem. Igazából a farkasom utána kapott volna a pofájával is, de valamiért jobbnak látta nem tenni és így csak a mancsával szórakozott egy ideig. De mikor megérezte annak a valaminek a szagát megtorpant és a levegőbe szimatolva próbálta belőni, hogy merre van. Neki is iramodott, de annyira csak a szagra figyelt, hogy megismerkedett közelebbről egy fával a nagy lendületében. Seggre huppanva pislogott párat, hogy ez most, hogy került ide, aztán csak megrázta a fejét és megmorogta a fát, hogy az menjen odébb az útjából. Párszor neki is feszült, hogy feldöntse, és ne legyen az útjában. De aztán mikor rájött, hogy ez halott ötlet egyelőre inkább csak lepisilte és kikerülve ment tovább a szagot követve. Csörtetését még a városban is lehetett hallani és mivel se kiképezve nem volt, így a széljárás irányába ment. Vagyis pont arra amerre a szél fújta a szagot és nem arra, amerről érkezett. Sam, hogy mit csinált nem is figyelte… csak ment a maga feje után, ami nem sokáig lesz a fején, ha még pár fát ilyen keményen meg akar ismerni. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 22
◯ HSZ : 363
◯ IC REAG : 402
◯ Lakhely : Most éppen New York
Re: Napfényes/holdfényes tisztás // Vas. Márc. 10, 2013 12:05 pm

Nem csinálok semmit, amikor a farkamat csapkodja. Magamban mantrázom, hogy csak egy kölyök, majd leszokik róla, meg egyébként is, még mindig jobb, mintha egy gomolyagot üldözne egy szobában fel-alá. Jó, tudom, erre vajmi kicsi az esély, de minden eshetőséggel számolnom kell. A farkasomat magát inkább idegesíti a kis jövevény játszhatnékja, de ezúttal is el tudom fojtani a kikívánkozó, agresszív megnyilvánulását. Könnyebben kezelhetővé vált az elmúlt pár percben, mióta a nőstény mutatott felé egy aprócska tiszteletet. Meg szeretetet. Lehet, innen fúj a szél, öregfiú? Csak szeretethiányod van? Na, ezt erősen kétlem…
Amikor szélirányba kerülünk, irányt váltok, és kicsit észak felé futok. Viszont amikor meghallom a puffanást megállok, és visszanézek, aztán csak elfordulok és futok tovább. Tudom, hogy lábra fog állni, és össze tudja szedni magát. A szaga alapján pedig megtalálom, bármerre menjen. És tudom, hogy a kölyköt vonzani fogja a préda szaga. Engem is ugyanúgy vonz magához, mint régen, pedig már jó pár év eltelt azóta. Viszont látom, hogy Ashnek gondja adódott, ezért visszafordulok, és gyengéden a jó irányba terelgetem. Megbökködöm az orrommal, aztán elfordulok, és a helyes irányba száguldok.
Amikor kibukkanok mögötte elállom a menekülésének útját. Nem akarom én letámadni, csak abban az esetben segítek, ha nem bír vele. Nem a gyilkolás most a lényeg, hanem a kifárasztás. Azt akarom, hogy fáradjon el, zabáljon egy jót, és szunyókáljon. Ha ez bekövetkezik, akkor már nem lesz yoaln nehéz dolgom vele. Így aztán hagyom érvényesülni, csak terelgetem a jól megtermett szarvast körbe-körbe, hogy véletlenül se tudjon elfutni előlünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ashley McLoyd
In Memoriam
avatar

◯ Kor : 21
◯ HSZ : 646
◯ IC REAG : 720
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Napfényes/holdfényes tisztás // Vas. Márc. 10, 2013 3:40 pm

*A nagylendületben, hogy elkapjam a szag forrását fel sem tűnt, hogy nem épp erősödik, hanem halványodik és már morogva engedtem ki a nem tetszésem arra, hogy elfut. Már iramodtam is volna tovább, de Sam megállásra késztetett és gőzöm sem volt, hogy mit akar. Aztán mikor megbökött, az utat jelezve kis időbe telt ugyan, de rájöttem, hogy követnem kéne. Ám legyen és mily csodás a szag nem, csak hogy ott volt, hanem erősödött is. Na ugyan nem az Én és nem is a farkasom érdeme, de akár képes lett volna öröm táncot is lejteni. Jó magam meg reménykedtem, hogy ezzel is csak játszani akar és nem pedig enni. Sam farka meg már nem is volt olyan érdekes így, hogy volt más, ami elterelje a figyelmét, mint holmi lombos farok.
Ahogy Sam előugrott én visszahőköltem, de azért követtem a példáját és körbe-körbe kezdtem én is járni a másik oldalt. De a türelmetlenség kölyök átok, nem is figyeltem és már ugrottam is az állatra. Na igen… legalábbis a cél az volt, de csak mellette értem földet miközben a lábaimmal igyekeztem nem tova csúszni. Fejem megráztam és már mentem is neki ismét, mire az egyik agancsát sikerült betalálnom és megsérült az egyik hátsólábam. Nem volt mély, de ez annyira meglepett, hogy hirtelen csak pislogtam az állatra, hogy mit csinált itt nekem. Ahogy véres nyomot hagytam magam után ismét körözni kezdtem, de a vér szaga agresszívé tett és már az állat oldalát igyekeztem becélozni miután leszűkítettem a kört és így már nem tudott semerre sem ugrani, mert a másik oldalt meg ott volt Sam. Bár belé haraptam és kitéptem belőle egy darabot, de ha Sam nem segít, akkor ez a kis izé még mindig négy lábon állna és valószínűleg el is szaladna. Már ameddig tudd és ez azért felcsigázta a farkasom, hogy üldözhetné, de erre nem került sor. Magamban émelyegtem és a hányinger kerülgetet a látványtól és attól, hogy milyen tunya próbálkozásokkal, de mégis vad éhséggel kezd el lakmározni a dögöm Sam társaságában.
Miután végeztünk örömömben odébb ugráltam vissza a mező felé és a hóban meghempergetve magam egy öröm ittas vonyítással adtam az erdő és mező lakóinak tudtára, hogy ügyes vagyok és jóllaktam. Bár még szívesen játszottam volna Sammel, de valahogy a hasam ezzel nem értett egyet és csak leheveredett, miközben a mancsaimra támasztottam a fejem. Ha Sam is így tett, akkor egy darabig csak figyeltem…

***Később***

Nem tudom, hogy pontosan mikor és mennyi idő elteltével, de mikor kinyitottam a szemem már éreztem, hogy kezd visszahúzódni a kis dög és egy fájdalmas kiáltás hagyta el a torkom, ami még inkább érd be morgásnak, mint sem emberi hangnak. Mikor keserves visszaváltozásom megtörtént azonnal fülig vörösödve igyekeztem eltakarni magam, de Sam már oda is adta a pulcsiját. Úgy látszik neki még volt némi emberi tudata. Gyorsan magamra kaptam, de hát a ruhám még a kilátónál oda lett, amiben a telefonom is volt és a könyvem is ott maradt. Na mindegy. Ez elenyésző volt ahhoz képest, mikor az agyam felfogta, hogy mit is tettem nem is olyan rég. Nos az ebédem a hóban kötött ki miközben hátat fordítottam Samnek és egyik kezemmel megfogtam a hajam, míg a másikkal csak támasztottam magam. Mikor még mindig öklendeztem, de nem volt minek kijönnie visszafordultam Sam felé, ahogy megtöröltem a számat. *
- Haza vinnél? * Kérdeztem miután megpróbáltam lábra állni, de a lábaim felmondták a szolgálatot, valahogy nem volt kiképezve ilyen erős megterhelésekre. Hogy az isten verje most már meg… nem vagyok én ilyen esetlen és… és most a karjaiban kell haza vinnie. Ha megtette és nem okozott gondot neki a röpke 45 kilóm se, akkor bizony a kezem a nyaka köré fonva szégyenemben csendbe maradtam egész úton. Mikor megérkeztünk az ajtónak támaszkodva megálltam a saját lábaimon és reméltem, hogy Steven még nem ért haza.*
- Én… ööö… köszönöm. És… megtennéd, hogy a könyvem beviszed majd magadhoz, ami ott maradt vagy Darrenhez?* Kérdeztem szemeim lesütve és egy gyors búcsút intve már rohantam is be. Egyenesen az emeltre, hogy folytassam amit elkezdtem a mezőn… a hányinger már megint kerülgetet. ~ Na ebből sem lesz szezám magos csirke vacsira.~ S ez a gondolat már elegendő is volt, hogy a múlt heti kajám is a wc-be kössön ki.

//Köszöntem a játékot Wink //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 22
◯ HSZ : 363
◯ IC REAG : 402
◯ Lakhely : Most éppen New York
Re: Napfényes/holdfényes tisztás // Hétf. Márc. 11, 2013 2:07 pm

Amikor megsérül, már fel is készül a támadásra. Arra, hogy széttépjem a szarvast, mielőtt a nősténynek bármi baja esne. Viszont úgy tűnik, hogy a lány sem semmi, ugyanis még így, apró sérüléssel is sikerül leterítenie a szarvast. Elismerően nézek rá, miközben csatlakozom mellé, és feltépem a szarvas hasát. A belek gőzölögve ömlenek ki a véres hóra, és mi ketten lakmározni kezdünk. Finom, finom döghús, sosincs ennél jobb egy farkasnak. És lássunk csodát, még az én agresszivitásomat is sikerült csökkentenie ennek a kis harcnak. Ráadásul a farkasom tisztelettel is tekint a lányéra, amiért sikerült földre küldenie teljesen egyedül ezt a nagy állatot.
Végül megvárom, amíg leheveredik és elalszik, és csak azután kelek fel mellőle, és indulok el visszafelé. Megkeresek a pulóvert, amibe a könyveket rejtettem, aztán egy szárazabb helyre rejtem mindkettőt, és visszaviszem a pulóvert a lányhoz. Eddigre már vissza is alakulok, és elhelyezkedek a lánnyal szemben. Azért így, idekint elég hideg van, de ha nem lenne farkasom, akkor valószínűleg még rosszabbul viselném. Így csak kicsit hűvös.
Vártam, amíg fel nem ébredt, és tisztelettudóan elfordultam, amikor rájött, hogy nincs rajta semmi. Ráadtam a pulóvert, és így már csak én flangáltam fel-alá Ádámkosztümben. Hát, ha most viccelni akarnék vele, azt mondanám, hogy komolyra fordultak közöttünk a dolgok, de nem akarok. Ez lehetett az első, komolyabb átváltozása, és most nem akarok bunkózni vele. Így aztán csak hátrafogom a haját, miközben kidobja a farkasa által bezabált szarvast. Remélem, hogy ez a reakció nem fog állandósulni nála. Igaz, én elsőre patkányt ettem, és nem reagáltam sokkal jobban. Bár azért én csak hároméves lehettem akkor, amikor el tudtam kapni azt a dögöt.
– Persze – biccentettem. – És… sajnálom, hogy így kijött belőled. Ha tudom, hogy nem tudsz erről…
Furán nézhettünk ki, ahogy én teljes ádámkosztümben rohantam keresztül az erdőn, kezemben egy lánnyal, akin nincsen más, csak a pulóverem, de szerencsére senkivel sem találkoztunk. Azt hiszem mindketten belepusztultunk volna a szégyenbe, ha megtörténik. Ráadásul soha nem tudtuk volna lemosni magunkról. Azért örültem, hogy az Őrző, akit emlegetett nincs éppen otthon. Érdekes lett volna magyarázkodni előtte, hogy mégis miért hordozom a karjaimban az édes, egyetlen, és majdnem pucér leánykáját.
– Beviszem majd – mondom. – Te meg vigyázz a pulóveremre. majd legközelebb visszaadod.
Megvártam, amíg bezáródik mögötte az ajtó. Szívesen maradtam volna segíteni neki, de tudom, hogy rám van a legkevésbé szüksége. Egyébként is, furán mutattam volna ott. Ezért csak visszaváltoztam farkas-alakba, és rohanni kezdtem a Farkaslak felé. Ez a rövid találkozás épp elég kérdést vetett fel, amin gondolkodhattam órákat.
Elsősorban azt, hogy ezt hogyan tegyem majd jóvá neki? Vagy megélem-e egyáltalán, hogy jóvá tehessem?

//Én is köszönöm, remek játék volt!//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6820
◯ IC REAG : 8562
Re: Napfényes/holdfényes tisztás // Kedd Márc. 19, 2013 6:08 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Ashley McLoyd
In Memoriam
avatar

◯ Kor : 21
◯ HSZ : 646
◯ IC REAG : 720
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Napfényes/holdfényes tisztás // Hétf. Márc. 25, 2013 11:59 pm

Apja & Lánya

*Azt mondják, hogy az edzésből is megárt a sok. Hát ma betartottam. Amint Darren abba hagyta a napi szadizásom koradélután, ezúttal már nem mentem a terembe. Hanem haza… de a szobám magánya, a ház kietlensége valahogy taszított. Gondolataim nem hagytak nyugodni és egyre nagyobb butaságok fordultak meg a fejemben. Nem tudom hol van Steven és bár gondolkodtam rajta, hogy felhívom, de még sem tettem. Nem azért vagyok mellette, hogy egy kis élete se legyen. Így hát hova máshova mehetnék, mint vissza a Farkaslakba?

A farkasomnak megvannak a maga előnyei is s nem csak a hátrányai. Nagyobb teherbíró képesség, amihez még túlságosan edzenem sem kell. S épp nem volt kedvem senkihez, így kerültem ide. A tisztás szélére, az első fák közé. Két nagy túrahátizsákkal a lábam mellett. Steven rendetlen, így a házba költözéskor a védő/takaró - fóliákat csak bedobta a garázsba, ezeket szedtem épp ki belőle, no meg a gyorskötözőket. Ezeket átszúrtam a fólia szélein és a legközelebbi ágra rögzítettem. Egy jó húsz perc bénázással egybekötött fáramászással már ki is volt feszítve az alsó ágakra. Alatta pedig ellapátoltam a havat a műanyag szemeteslapáttal, ami nem mellesleg el is tört. De nem érdekelt, ez legyen a legkevesebb, ami ma történik velem. Az igazat megvallva, fogalmam sem volt, hogy ebből mi sül ki. Így küldtem is Stevennek egy sms-t, hogy ma éjszakára ne várjon haza. Nem tudom mit felelt, hisz utána ki is kapcsoltam a telefonom és a táska oldalzsebébe dugtam. Ha még is megyek, hát istenem van kulcsom. Addig-addig jártam, míg a hó alól nem szedtem elegendő követ össze, hogy az ellapátolt területet körbe tudjam velük rakni. Viszonylag biztonságosan, bár ennyi hóval körülöttem erdő tűzet, biztos nem csinálok pláne, hogy a fák is vizesek. Mire ezzel végeztem, már jócskán kezdett sötétedni. Na de biztos, hogy nem egy fóliát cipeltem mind a kettőben, abban nem lenne semmi kihívás. S mivel szőke vagyok, de nem buta, tudtam, hogy az erdőből most nem szedhetek fát, mert vizesek. A két hátizsák viszont ezzel volt tele, amit otthonról cipeltem idáig. Röhej, fát hozok az erdőbe. Ezen pedig vigyorognom kellett. A fákat megraktam és Steven biztos nagyot néz majd, hogy az előre bevágott gyújtós is eltűnt otthonról, no meg az olaj is, bár nem mintha főzne. Szóval megpakoltam a rögtönzött tűzrakó helyet és az olaj felét rálocsolva, Steven egyik pólójával megspékelve már be is gyújtottam. Akkora lánggal lobbant be, hogy kissé hátrébb tántorodtam. De a kezem még így is megsült egy kicsit. Sült Ash… remélem egyik falka társam sem éhes vagy vonzza ide a kezdetleges sült hús szaga. Fájt, de tudtam, hogy elmúlik, hisz nem volt vészes elvégre nem magam gyújtottam fel. A táskába hagytam a többit, hogy ne szívja meg magát a körülöttem lévő hóból. A táskából ki vadásztam még három nagyon-nagyon fontos kelléket, amik elmaradhatatlanok voltak. Egy nyársat és egy csomag mályva cukrot. Ahogy csillapodott a láng, a korábban letett párnára ültem, a harmadik – ami egy üveg volt – kellékkel magam mellett. A hó hidegen tartja…
Így esett meg, hogy bizony ebben a költői képben ücsörögtem már legalább egy órája. S most a költő nem Steven volt, tekintve, hogy Ő amúgy is író és bizony most frászt kapna. Egy bélelt citromsárga nadrágban ültem törökülésben, legalább négy, különböző színű pulcsiban egy fekete pléddel betakarózva. Jobb kezem előrenyújtva tartottam, ahogy a cukrot a tűz fölé tartottam a nyárssal. Mert hát ezt forgatni is kell, a balkezem tök jól elvolt az üveggel. Na ezek után mondják azt, hogy nem vagyok ügyes. Fejem oldalra billentve pihent a karomon, miközben halkan dúdoltam a régi-régi altatómat, amit még a mami énekelt nekem mindig, vagy épp akkor mikor rémálmaim voltak és még 14 éves fejjel sem bírtam visszaaludni és átmásztam az Ő szobájukba. S mind eközben hallgattam, az esti erdő hangjait. Elnéztem a tisztás felé és szép csendesen hullott a hó, most áldottam az eszem, hogy hoztam magammal „sátrat” ami jelenleg a kifeszített fólia volt.
Éreztem, Darren energiáit, hisz a farkasom hamarabb reagált rá, mint meghallottam volna a léptei zaját. Erre pedig nevetnem kellett. Először nevettem fel tisztaszívből s hangom az erdő verte vissza, miközben el is nyelte. Bár csak magamon röhögtem, hogy azt feltételezhettem, hogy elbújhatok kicsit. Fejem megingatva hunytam le párpillanatra a szemem, de ez nem volt jó, így inkább kinyitottam és abba hagytam a mozgást. Már nem csak éreztem, hanem hallottam is a lépteit a hátam mögül. S most vagy az üveg tartalma miatt vagy pedig csak gondolkodtam egy kicsit, de megszólaltam még mielőtt közelért volna. Úgy is hallja… Bár a gondolkodás, azt hiszem… az mi is? Ja igen… meg van. Mikor az ember fejében nyikorognak a kerekek. Hmmm… van nekem fejem? Na ha eddig volt is, most már nem lesz… azt hiszem.*
- Tudod… régen szere…szemerelt… szóval imádtam a hű mászást. De azt sohasenem fogódzkodom értelmezni, hogy Stefen mit szerelmeskedik ezzel az izével. * Nyújtottam ki a kezem oldalra, a kezemben az üveggel, ami épp nem víz volt, hanem egy üveg wishky amit a hűtőben találtam. Najó, annak túlzás… mármint üvegnek. Tekintve, hogy az üveg az üveg, azonban a negyede hiányzik. De közben tovább beszéltem, vagyis megpróbáltam miközben tekintetem csak a lágy pelyhek hullását nézte. Nem volt hó vihar, viszonylag szélcsend volt, de persze ez itt változhat.
- Ahogy aztsenem, hogy miért nem tudozkodok elbújni előledek csak egy hangyányit. De ha már itten vagy, akkor dobd le magadat. De sincsen párnám – intettem nemet az üveggel, ami még mindig oldalra nyújtva volt, arra várva, hogy Darren csatlakozzon. -, nem számoltam távs… tárosa…sáro… a lényeg, hogy rád végképp nem. Pedig… mégcsakhogy füstös jellemzést sem küldöttem… Ez jó… füstjel… * Kuncogtam fel, és tekintettem a felfelé szálló füstre vetült, ami gomolyogva szállt sötét felhőkben egyre magasabbra, ahogy előttem a sárgás lángok táncoltak. Ha erre gondoltam volna… az a csoda, hogy még csak Darren van itt és nem az egész falka, hogy ég az erdő vagy mi van… na de nem gondoltam, elvégre Én sem lehetek tökéletes. Most meg már úgy is mindegy volt, amúgy sem volna agyam ilyenre. Ha Darren odaért, az egész kép elé tárulhatott. A törött lapát, a mályvacukros zacsi amiben a fele még benne volt, az ital kupakja a hóban, a táskák és néhány odaégetet mályvacukor a kövekre rakva. Mert persze nem szemetelünk az erdőben sem. Ha a térlátásomba került, akkor kissé feljebb biccentettem a fejem, mert felemelni nem tudtam… vagyis nem is akartam, nehéz volt.*
- Holnap is ráértesz csapkodni, most csak akaródz egy kicsit menni vagy csak élvezke… élelvezetni… ööö… élvezni? * Kérdeztem kissé bizonytalanul tőle, hogy mit is akarok épp mondani. Ha zöld szemeimbe tekintett, akkor először láthatta őket csillogni. Bár az alkoholtól ugyan, de legalább nem volt élettelen, mint eddig. Az arcomon meg egy széles vigyor terült szét, jelezvén, hogy nem bánom, ha marad. Jó volt itt… nem gondolkodtam és most… most nem számított semmi. Ha meg az alkoholtól átváltozom… na de kérem… ebbe azért belegondoltam útközben, mikor kissé elbizonytalanodtam. Szóval a lényeg, lényege… hogy kint aludtam volna az erdőben. Egy éjszaka nem a világ… *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darren Northlake
Vérvonalfő
avatar

◯ Kor : 305
◯ HSZ : 1935
◯ IC REAG : 1959
◯ Lakhely : erdő széli birtok
◯ Feltűnést kelthet : végigtetovált karok, ezüst fülbevalók, gyűrűk, szemöldök piercing, karkötő, nyaklánc



Re: Napfényes/holdfényes tisztás // Kedd Márc. 26, 2013 3:00 pm

Sajnos a csonttörés lassabban gyógyult, mint reméltem, pedig még az ezüstöket is le/ki vettem, hogy csak a baleset következményeire tudjon a regenerációm koncentrálni. Mivel ezzel sem értem el látványosabb tempót, így vissza is pakoltam a fülbevalóimat. Grátisznak már egy hosszabb nagyszemű ezüstláncot is magamon hordtam, kocsit nem lehetett vele vontatni, de kétszer átérte a derekam, szóval övnek pazar! Természetesen nem divatolásból viseltem, amikor elhagytam a falka területét.
Kár, hogy nincs ezüstszálas ruhatáram, az lenne még az igazi!
Bicegve a nappalim ablakához sétáltam, vállamat a falnak, homlokomat pedig a hideg üvegnek döntöttem. A lábam már nem fájt, a menés is egész jól ment, a repedt bordáim is csak néha sajogtak, vagyis azért lábadoztam.
Tény, hogy magamhoz képest sokat is pihentem, meg fetrengtem az ágyon, amit nehezen viseltem, de könnyített rajta, hogy az ágynemű még őrizte Yetta illatát. Jó volt, ha macskának születek, még dorombolok is.
Vágytam egy kis friss, hideg levegőre így estefelé, szóval kimentem a teraszra, s egy darabig élveztem is, amiért kisántikáltam, utána viszont a távolból enyhe, csípős füstszag csapott meg. Mi a fene? Nem éreztem a környéken idegen energiát, a füst pedig nem a közelből szállt fel, a kíváncsiságomat azonban megpiszkálta, így sántaság ide, gipsz oda, elindultam, hogy megnézzem, mi égett.
Több időbe telt elérnem a táborhelyet, mint amennyibe épen került volna, és ki is fáradtam benne, oly annyira, hogy tulajdonképpen Ash-t is csak akkor érzékeltem, mikor megláttam. És nem csak őt vettem akkor már észre, hanem a kis magánestéjének kellékeit is. A piás mindenit a világnak!
Nagyot sóhajtottam.
- Neked is szép estét - mondtam lemondóan. Részeg tinédzser az erdőben. Még jó, hogy nem jött erre más, ennél nagyobb butaság már csak az lett volna, ha nem a mi területünkön csapta volna ezt az exkluzív partit. Na, akkor kiakadtam volna.
Az invitálás nélkül is leültem volna, kicsit fájt a lábam, a végén még olyan leszek, mint Dr. House.
- Legközelebb szólj már előre, ha ilyen görbe estet csapsz, ökör iszik magában - borzoltam meg a baját és átvettem az üveget, majd nagyot húztam belőle. - Steve gondolom nem tud erről - mutattam fel a whiskyt, bár választ nem vártam, legalábbis semmiképp sem összetettet és logikusat. Jelen állapotában az is nehéz volt, hogy megértsem, pontosan mit kuruttyolt. - Szar lesz ám holnap reggel - mondtam és húztam még egyet az üvegből, majd Ashleyre vigyorogtam. Nem, ez még messze nem a pia hatása volt, mindenesetre nem állt szándékomban visszaadni neki a whiskyt. Így is több mint eleget ivott, a masszív alkoholizálással még ráér.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ashley McLoyd
In Memoriam
avatar

◯ Kor : 21
◯ HSZ : 646
◯ IC REAG : 720
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Napfényes/holdfényes tisztás // Kedd Márc. 26, 2013 5:43 pm

*Máskor valószínűleg feszülten vártam volna Darren reakcióját, de most nem. Megy, marad, lecsesz, megdicsér, egyre megy és így a feszültség halvány jele sem volt látható vagy érzékelhető rajtam. Tekintetem követte a mozdulatait, amik jelenleg olyan gyorsnak tűntek, hogy azt hittem kifekszek Tőle, annyira kapkod. Azért ennyire nem lehet sietős, hogy csatlakozzon. Darren szavaira elvigyorodtam és már épp válaszoltam volna, mikor a hajamat összeborzolta.*
- Hééé… *Vontam el magam még mindig vigyorogva, ám az egyensúly most valahogy nem ment. Kissé kibillentem oldalra és a kezemen kellett megtámaszkodnom, hogy ne én legyek az új krumplis zsák. Szinte lassított felvételként egyenesedtem vissza, miközben hátra túrtam a hajam. Sosem foglalkoztam vele különösebben. Minek? Jó ez így kócosan is, csak ne lógjon a szemembe. Azt nem szerettem. *
- Szóljak mi? Az kelletődne még… nem hagytad volna… Egyébirántosan meg, a lényeg lényegtelenje lényegesen ööö… szal’ az amit akaródzottam mondani azon volt, hogyanis egymagányosan legyünk. * A ragok kissé csúsztak, miközben az orrom alatt motyogva válaszoltam neki, arról nem is beszélve, hogy félúton elfelejtettem melyik szót akartam használni. De melegem nekem sem volt és kinyúlva, másik kezemen megtámaszkodva – amiből letettem a nyársat – dobtam pár fát a tűzre, s onnan pedig apró, sárga pontokban csaptak fel a parázs szemek.*
- Ökör sehogyan senem, csak farkas… * Kuncogtam, ahogy kijavítottam és ülésbe tápászkodva fordítottam Darrennek hátat. Na, nem azért mert nem voltam kíváncsi rá, csak épp kényelembe készültem helyezni magam. A fekete plédet kicsit lejjebb csavartam magamról és a Darrenhez esőfelét a hátára terítettem. Van keze, a másik oldalt majd megoldja magának, hogy ott kicsit magára húzza, hogy ne fázzon. Ami pedig nálam maradt fele, azzal magam takartam be, ahogy fejem a felhúzott térdére fektettem így, kissé neki dőlve. Mozdulataim már csak akkor lehettek volna esetlenebbek és bénák, ha nem volna kezem. A kérdésére innen tekintettem fel a szemeibe egy ravasz vigyorral.*
- Nem tudom… nem hívott, bár aztat hiszelem, hogyanis ha akaródzott volna nekije sem mászhatott volna össze. Telefon nem műkőskődik… hazudhatnék, de azaz izgalom, hogy kikapcsolódtam, hogy ne érjetek el. *Motyogtam, de aztán megvontam a vállaim kissé, már amennyire így tudtam Darren lábától.*
- Deee… ha hazaért és netán hamizni akart, akkor már bízonyosan észrevette, hogy hiánycikk a frigóból. De szólottam, hogy nem menekülők haza. * Védekeztem egyből, hogy bár gőze sincs Stevennek, hogy hol vagyok, de legalább szóltam, hogy ne várjon haza. Így talán kevésbé aggódik. Pár pillanatig csak felfelé néztem, hogy lássam az eget. Kár, hogy épp a fólia takarta, na meg a fák lombjai. De attól én még szépnek láttam ezt az összefolyó képet. A megjegyzésére kuncogni kezdtem, pedig aztán semmi vicceset nem találtam benne. Még így sem…*
- Tudod Apu… ezt elmondhatjuk ám mindenes reggelre sőőőt… ha az igazság érdekel, már pediglen miért is ne kíváncsiskodnál… ez ígazságosan érvényes a reggelekre, napokra és éjszakázásokra. Plánesen, ha még korán is végzünk a kikép…kikell… szal a tamagocsizással. * Magyaráztam neki egy sóhaj keretein belül, tök értelmes fejet vágva, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a farkasom kiképzését tamagocsizásnak nevezem. Régen volt olyanom… csak ott etetni, itatni kellett az aktuális vizuális házi kiskedvencet, meg esetenként sétáltatni.*
- Még az senemmesen segítkezik, hogy pluszosan is edzősödöm felette… valahogy mindenesetekben mínuszosan jövök ki. Nem halad se előre, de legalább vissza sem. * Emeltem meg kissé csalódott tekintetem. Bár Steven tudott róla, de soha nem mondtam Darrennek, hogy nem vagyok megelégedve a haladásommal. Bár ha a másiknak volt egy csöpp esze, vagy csak szeme akkor szavak nélkül is tudhatta. Tekintve, hogy minden alkalommal még ha Ő végez is velem, Én tovább folytatom. S előbb, vagy utóbb de úgy is visszajut hozzá, hogy merre mászkálok, vagy épp mit csinálok. Erről pedig Gabe jutott eszembe és el is húztam a szám.*
- Igaz nem vagyogatsz… izé…ööö… homoszapi… homoere…izé… forró? * Néztem rá összevont szemöldökkel, hisz emlékszem, hogy mit vágtam Gabe fejéhez és azon sem lepődnék meg, ha már ezt is tudná. Már ha olyan hűűű de habizti guszti nagy barátok. De aztán vállat vontam, mintha nem is lenne lényeges a dolog. Hisz nem volt az, csak muszáj volt megkérdeznem. S már beszéltem is tovább.*
- De minden csimpánzságom ellenismérve azért örvendek, hogy bicebóca képmásosságán ide jöttél. * Mosolyodtam fel rá, és jobb mancsom megemelve simítottam végig az arcán. Ha épp rápillantott bizonytalan kezemre, akkor észrevehette, hogy a mami lánca még mindig a csuklómon van a bőröm pedig azon a részen nagyon piros és irritált. Egy jó ideje rajtam van és már rég le kellett volna vennem, persze ha követném a fokozatosság elvét. De az igazság az, hogy józanul sem követtem és inkább elviseltem az égető érzést, míg hozzá nem szoktam. Most meg… most meg már nem éreztem, csak azt, hogy nehéz a kezem és le is hullott. Tekintetem pedig követte.*
- Szépséges cipellő… de ilyen akkor voltam, mikorisnem eltörött a lábam rúdugrásosságom közben. Te is rúg ugráltál? * Tekintettem vissza a szemébe, amiből már egy kicsit sok volt. Egy normál embernek két szeme van, Darrennek négy volt.*
- Ehh… farkas koma kidugta a fejét… vicces vagy négyes szemmel… *Röhögtem el magam és a kezem felé nyújtottam.*
- De mostkerit iszikélni… kiszáradt a szájacskám és bár iszap íze van, de szomjas a farkincám és nem hozottam mást.* Igazából, nem a farkasom volt szomjas, hanem én de ha egyek vagyunk, akkor ez már csak szőrszál hasogatás. De a lényeg ugyan az, hogy innom kell valamit, különben szomjan halok. Az meg nem volna egészséges művelet még így sem. *
- Jahoy… és ha hamizni akarsz… van ott vatta izé… süsüges magadosnak… nagyfiúcska vagyogatsz Apuka, és nem nehezebb mintsem a rántásos… izé… rámtol… szal a tojli. *Vigyorogtam szélesen az összes szép fehér fogacskámat megmutatva neki. Persze közben éreztem Én, hogy a kislány odaben szédelegve ugrál, meg farok csóvál és az ég tudja mi mindent össze élvezkedik itt Darren energiáiban. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darren Northlake
Vérvonalfő
avatar

◯ Kor : 305
◯ HSZ : 1935
◯ IC REAG : 1959
◯ Lakhely : erdő széli birtok
◯ Feltűnést kelthet : végigtetovált karok, ezüst fülbevalók, gyűrűk, szemöldök piercing, karkötő, nyaklánc



Re: Napfényes/holdfényes tisztás // Szer. Márc. 27, 2013 10:06 pm

Már nevettem azon, hogy összevissza csűrte-csavarta a szavakat, a ragok szétcsúsztak, a betűk elfolytak és csak nagy odafigyelés árán találtam meg az értelmüket.
- Honnan veszed, hogy nem hagytam volna? - felvontam a szemöldököm. - Nem nyeltem karót - húztam fel az orrom, a sértettet játszva, bár tény, hogy azért mostanában kerültem az alkoholt, ha ittam is, maximum pár korsó sört. Az a büntetés még eléggé elevenen élt bennem... rajtam.Amióta ismerem, még egyszer nem láttam ennyit nevetgélni, de nem ringattam magam tévhitekben, tudtam, hogy ez az alkoholnak köszönhető. Figyeltem, ahogy fészkelődött, mivel ő sokkal izgágább és mozgásképesebb volt jelenleg nálam, így inkább csak nyugton maradtam és vártam, mi lesz a helyezkedés vége. Egyre szélesebb mosolyra szaladt a szám, ahogy a végéhez ért a mozgolódása, és a plédet úgy-ahogy magamra is terítettem, ha már ilyen kedvesen felajánlotta. Nem hittem volna, hogy mostanában egy takarón fogunk osztozni, de tagadhatatlanul örültem neki.
- Jaj, te lány! - simogattam meg a fejét, de ezúttal nem hajösszeborzolón. - Néha túl szigorú vagy magadhoz, nem? Na nem most! Csak a farkasodat meg az ilyeneket tekintve... - montam a túlhajtott, edzés címen futó önsanyargatására.
Kétlem, hogy jelen állapotában bárminemű normális beszélgetés kialakulhatna, de részegen az ember több mindent elkottyint, és eddig egyébként se nagyon beszélgettünk kötetlenebbül. Mindig vagy falka, vagy a farkasa, de őt magát még úgy igazán nem is ismertem. Pedig szerettem volna. Jó, nem is most lesz a nagy áttörés, tudom... Csak egyszerűen jól esett, hogy a közelemben volt, a farkasomnak nem különb!
- Ne hajtsd túl magad - kértem halkan -, és ne vágj már ilyen búbánatos képet, rossz rád nézni! - vigyorodtam el, majd egy kevés havat nyomtam a képébe és nevettem.
Forró? Honnan a bánatból jut eszébe ilyen?
- Hetero- és Jamesszexuális vagyok, ha ez érdekel - feleltem minden szívbaj nélkül, pimaszul vigyorogva, ami egyből eltűnt, ahogy keze az arcomhoz ért. Ösztönösen fordítottam úgy a fejem, hogy jobban kézre álljon, ki kellett használni, hogy ilyen kis kedves és közvetlenebb.
- Túlzásokba esel - mondtam, amikor megláttam a láncot, és amit az okozott, de nem próbáltam meg róla leszedni. Majd ha józan lesz, akkor talán lesz foganatja annak, hogy ezt magyarázom neki.
A gipszre tett megjegyzésén mosolyogtam, és nagyjából fél percig agyaltam azon, hogy eláruljam-e neki, miért szorultam rá.
- Autóbalesetem volt és kirepültem a szélvédőn - mondtam minden szépítés és körítés nélkül.
Mocsok húzás lehetett, de veszettül kíváncsi voltam, hogy erre mint és hogyan reagál, mennyire fogja fel így részegen.
- Fönt nálam van víz, meg almalé is - közöltem szenvtelen képpel -, de ebből többet nem kapsz - tartottam el tőle az üveget és miután megtalálta a tekintetem a kupakot, érte nyúltam, s rá is tekertem. Már így is több mint eleget ivott.
- Ash, nézz rám! - kértem, s ha megtette, lehajoltam, fél karommal pedig magamhoz öleltem. Konkrét oka ennek nem volt, csak jól esett, és a farkasom is elégedetten fonta körbe őt az energiájával. - Ne tedd tönkre magad, oké? - suttogtam, habár esélyes, hogy holnapra mindezt elfelejti...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ashley McLoyd
In Memoriam
avatar

◯ Kor : 21
◯ HSZ : 646
◯ IC REAG : 720
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Napfényes/holdfényes tisztás // Csüt. Márc. 28, 2013 12:15 am

*Darren nevetésétől csak még szélesebb lett a vigyorom. Amitől csak még idiótábban nézhettem ki, de ez legyen a legkevesebb. Régen, szerettem mikro az emberek nevettek körülöttem és ha valaki letört volt, akkor is elértem a célom. Na ez mostanában nem ment, de úgy tűnik, hogy részegen könnyedén. A kérdése fogós volt, pláne mire feldolgozta a fejecském.*
- Ööö… fát bizony nem, de Apám vagy, vagy mi… Márpedigis Papa sosenem hagyta volna és Stev sem…* Vontam meg a vállaim. S ebből rájöhetett a másik, hogy csak szimplán az előítéleteim azok, amik miatt erre a döntésre jutottam. No meg, tényleg egyedül akartam lenni egy kicsit. Kíváncsian hallgattam a szavait, és pár újra bootolás után csak megingattam a fejem.*
- A – aaa… Boj… Bon… Bostonban sem voltam másképp. De ott haladoztam valamennyit. De itt… látom, hogyan kellene farkasoznom. De nemecsek megy. Márpedig az a lüke aladár a mancsosom karmosa között végezi… Volt és utánam nem lesz… Eltűnik…*Na itt bizony már, újra Darrenre emeltem a tekintetem mind a négy szemébe belenézve. Egy cinkos mosollyal az arcomon.*
- Már aztis tudakolom, hogy mikéntis fogodzkodom a kaszásnak adni… de csak miután jóóó sokáig hallottam már fájdalmasan visítását. De neeem… nem gyorsaságin… megmitatom neki, milyen tepóisban kelletett volna vezetőzni… Minden-minden itten van… Érdekel? * Böktem a saját homlokomra, hogy bizony én már sokszor, nagyon sokszor elterveztem és mostanra tudom, hogy mennyit, hogyan fogom kínozni a férfit. Szenvedjen, bűnhődjön meg tetteiért. Ahogy beszéltem, még így az alkohol csillogása mellé is észrevehette Darren, hogy szemeimben ott van a vágy csillogása, ami egy kis kegyetlenséggel van megfűszerezve annak ellenére, hogy sosem voltam kegyetlen, de még csak igazságtalan sem. Kivéve a betegszobát, de az még érthető valahol. A kérésére csak megvontam a vállaim. Én máshogy láttam…*
- A határokat kilehet toloncolnunk… csak akarodzani kell. Ha nem úgyosan bánnál velem, mintesen egy törékenységes por babussal az edzösködésed alatt, Te is látosnád, hogyanis többet bírok. No meg… ha valami tucat, akkor arra járványt vehetsz, hogy szólani fogok. De még csak a határosát sem tudom a kislányosnak. Egyedül nem sikerál megtapogatnom sem nem még, hogy tudjam is. * Húztam el a számat. Nem, akárhogy hajtottam magam, akár mit csináltam sehogy sem sikerült tudnom, hogy hol a határa a farkasomnak. Csak egyszer, egyszer találnám meg… jó lehet, hogy akkor onnan csak akkor kellnék fel, ha felvakarnak. De legalább tudnám, hogy meddig mehetek és utána apránként kilehet tolni a tűréshatárát. De persze józanul sosem mertem volna megkérdőjelezni Darrent mint Mentorom. Ennek nem a Tőle való félelmem volt az oka, hanem az, hogy lepasszolhat másnak. Így inkább hallgattam. Összevontam a szemöldököm, nem értem mi baja volt az arcommal, de már nem is volt lényeges, tekintve, hogy a hideg hó valahogy fontosabb volt…*
- Hééé… hagyod abba! * Fordítottam el a fejem, miközben nevetve kiabáltam rá vidáman. Na igen ám, csakhogy az érzékeim épp a béka segge alatt voltak és ahogy elfordítottam a fejem. Már le is csúszott a térdéről a hasára. Az orrom pedig fájdalmas közelségbe került a bordáival.*
- Aucs… bocsi…* Vigyorogtam mint a tejbe tök és inkább visszatettem a fejem az eredeti helyére. Na de a válaszára összevontam a szemöldököm.*
- Jamesszexuális? Na az meg hogyan néz ki? * Tekintettem rá értetlenül. Ilyet még nem hallottam, azt meg fel sem fogtam, hogy ott az egy név. Sajnálatos mód a simításom nem tartott sokáig, pedig szerettem volna. De most mit csináljak ha nehezek? *
- Már megint sokasat kérdezősködöm? * Húztam el a számat, mert azt hittem, hogy a megjegyzése erre szólt. Mi mással esnék túlzásba? Most nem csináltam semmi rosszat. DE mindegy is, a kérdésemre a válasza sokkal fontosabb, hogy mit csinált a lábával. Nos… az igazság az, hogy szerintem nincs azaz alkohol mennyiség, ami elnyomná a félelmem és az aggályaim a négykerekű fémkoporsók iránt. Tűz ide, alkohol oda bizony én lesápadtam és egy akkorát nyeltem, hogy még Steven is hallhatta otthon. Aztán meg olyan hirtelen ültem fel, hogy megszédülve megkellett támaszkodnom. A félelmem csak ezután tudott lecsapni, ahogy féltő de mégis ideges szemekkel fordultam a másik felé.*
- Idióta… tyúkeszű… barom… hogy… a picsába… képzelted… hogy… beszállsz… egy… olyan… szarba? * Na persze káronkodni tudtam folyékonyan. Minden egyes szavam után megütöttem Darrent, nem foglalkozva azzal, hogy a farkasom háborog miatta, hisz éreztem, hogy Ő legalább annyira megijedt mint én, csak emberi felembe düh is keveredett. No meg, bár Darrenben kárt nem tehettem épp, de attól még az ütéseim farkasom adta erővel – tekintve, hogy nem tudtam kontrolálni jelenleg. –csapott le, hol a vállára, hol a karjára, hol pedig a lábára, ami fel volt húzva. Egészen addig, míg Darren úgy nem gondolta, hogy elég és le nem fogott.*
- Ha törött… láb kell… szólj… eltörődöm… én… neked… felelőtlen… gyökér… * Na de ha eddig nem állított meg, akkor már magam hagytam abba. Szavaim nyomán pedig könnyek gyűltek a szemembe és folytak végig az arcomon. Ahogy „elfáradtam” csak hevesen átöleltem a nyakánál és kissé megszorongattam, miközben fejem a nyaka és a válla között találta meg a helyét. Nos ciki, de Apu így bizony fürdésben részesült a könnyeimmel. Érezheti magát megtisztelve.*
- Mi lett volna velünk ha… meg... Jennysszel... ne csinál…oljál ilyen…esett többet… * Adtam a tudtára meg-megakadva, hogy bizony hiányozna. S lehetek bármennyire gonosz, mocsok, bunkó, nagyszájú, kezelhetetlen attól még közel áll hozzám, legfeljebb cseszem kimutatni. S a hangsúly azon van, hogy hozzám, nem csak a farkasomhoz. Bár tény, sok okot nem adott rá a férfi és lehet, hogy ez csak azzal jár, hogy ahogy a farkasom elfogadtam így őt is. De ennek kicsi a valószínűsége. Hisz azért nem mondhatnám, hogy edzések alatt ne beszélgettünk volna. Jó, tény a farkasomról meg az ilyen apróságokról, de azért egymás piszkálása nem maradt ki. Még mindig így voltam, mikor körbe járta, hogy menjünk haza. Valahogy nem akaródzott elengedni, az, hogy akár Őt is elveszíthettem volna… Szóval Darren két dolgot tehetett; Vagy az ölébe vont, hogy normálisan hozzá bújhassak és megnyugodjak vagy pedig törte, hogy így, kicsit térdelő helyzetben szorongatom, mint az alvós macim. Lehámozni nehezen tudott volna… De persze mindent csak akarni kell. Ám a szomjam még így sem múlt, a könnyeim nyelve meg csak még szomjasabb lettem, tekintve, hogy sós volt. Mikor kérte, rá tekintettem, de csak a fejem húztam el annyira, hogy a még mindig sok szemébe nézhessek. *
- Ti tesztek tönkösre… ezenis a butuska korcsos kocsis mániásotokkal. Meg azzalisnem , hogy úgyosan viselkedtek mint két dinnye. Kölykös vagyok de nem ost… os-to-ba.. ezaz ostoba. Tudosom, hogy mi a jó és miazisten az ami már nem. De ha Tisem éretitek be, akkorisnem mások senem fogdossák. Ez… -intettem körbe - … ezis azértis van, mert betartostam a kérésedet, hogy a kötelen kívül, ne tamagocsizzak ma többet. Így hátisnem kiéltem a kretevitosom, meg egy kis pluszos tamagocsi gyanánt hozottam az erdőbe egy kicsike fát… * Vigyorodtam el, még mindig könny áztatott arccal. Utáltam, hogy megakarják mondani, hogy mennyi az elég. Mikor én érzem, hogy hol az állj. Bár Darrennel nem beszéltem, de Steven tudhatná, hogy képes vagyok kinyitni a szám, mikor már soknak érzek valamit. Akaratos vagyok, makacs… de senki se felejtse el, hogy a bosszúm sokkal fontosabb, minthogy hátráltassam önmagam és nem is úgy gondolkodom, mint a korombeliek. Igen, hajtom magam… De képes vagyok rá, hogy jelezzem, ha elérem a tűréshatárom és csak addig kínozzam vagy kínoztassam magam, amit még elbírok és nem tovább.Az meg, ha attól féltek, hogy a büszkeségem nem enged megálljt parancsolni, csak azt mutatta volna, hogy nem ismernek. Darrennek MÉG ez megbocsájtható, de Stevennek nem. Neki tudnia kéne, hogy képes vagyok elismerni a gyengeségeim. S, hogy pont ez a tulajdonságom az, ami erőssebbé tesz.
Na de ennyi volt a beszédből, hisz már tényleg szomjas voltam és most jó volt itt szóval marad az üveg, amire közben kupak került.*
- Na de adj innom… * Szólaltam meg végül és mivel valószínűleg újra ki lesz nyújtva oldalra vagy fel, hogy ne érjem el így elkezdtem érte nyújtózkodni, hogy megszerezzem. Persze nem is kicsit Darrenre/nek támaszkodva, hogy ne dőljek el. Szóval nem csak a mancsaimat kellett kerülgetnie, hanem azt a negyven-ötven kilóm is megtartani. Kezem megfogta a karját és húzni kezdtem. Persze, fel is állhattam volna, el úgy sem szalad. De akkor kifeküdtem volna. Szóval inkább küzdöttem, mint akinek muszáj.*
- Naaa…. * Kérleltem vigyorogva és bizony fel nem adtam, de fel sem álltam az fix.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darren Northlake
Vérvonalfő
avatar

◯ Kor : 305
◯ HSZ : 1935
◯ IC REAG : 1959
◯ Lakhely : erdő széli birtok
◯ Feltűnést kelthet : végigtetovált karok, ezüst fülbevalók, gyűrűk, szemöldök piercing, karkötő, nyaklánc



Re: Napfényes/holdfényes tisztás // Csüt. Márc. 28, 2013 4:58 pm

Ők nem hagyták volna, én nem gátoltam, legalábbis amíg van valaki félig-meddig józan is mellette. A tiltott gyümölcs mindig édesebb, ha pedáns kölyköt akarnék belőle nevelni, az vezetne a legnagyobb ellenálláshoz és lázadáshoz. Szerintem. Általában hagytam, hogy mindenki azt tegye, ami jól esik neki, egészen addig, amíg nem viszi túlzásba. Vagy nem okoz vele bajt.
- Akkor azt hiszem, eléggé különbözünk - ingattam a fejem.
Komoran hallgattam, ahogy Reed meggyilkolásáról beszélt.Elhiszem, hogy fűtötte a harag és a bosszúvágy, de azért egygyilkosság még mindig nem ilyen egyszerű, pláne nem ilyen fiatalon. Erre ő is rá fog jönni, vagy a döntő pillanatban, vagy utána. Az első sosem egyszerű, megfogadod, hogy többet ilyet nem teszel, a másodikra ráfogod, hogy nem volt más választásod, a harmadiknál ezt láttad a legegyszerűbb megoldásnak, és innentől már nincs semmiféle bűntudat, mert megérted, hogy az marad állva, aki előbb öl.
Persze lehet ágálni meg tüntetni is ellene, de akkor is így van.
- Persze! Kíváncsi vagyok, mennyire vagy kreatív - mondtam szórakozottan, s kicsit megigazítottam magamon a plédet, majd hallgattam az előadását.
Bármit is mond, továbbra is tartom magam ahhoz, hogy segítek neki a vadászatban, az utána esetlegesen fellépő lelkiismeret furdalással és/vagy rossz érzéssel viszont neki kell majd megküzdeni. Emberéletet oltani ilyen fiatalon... Meglátjuk, mi sül majd ki belőle.
A tekintetén láttam, hogy nincsenek kétségei. Nem akartam lelombozni, ezért nem mondtam, hogy bizony majd lesznek.
- Tudod mit... ha ennyire kíváncsi vagy, meddig bírod, a következő edzésen megnézzük. - Rajtam ne múljon! - De tudod, ha valamit máshogy gondolsz, vagy másképp szeretnéd csinálni szólhatsz ám. Nem harapok érte - vigyorodtam el.
Oké, mindenki mindent szeretne és azonnal, szóval a türelmetlensége nem lepett meg, nem ő volt az első kölyök, aki "elégedetlenkedett", én pedig nem szoktam mellreszívni, vagy magamra venni.
Felnevettem a havas szerencsétlenkedésére, aminek hála megfejelte a bordám. Na, ott nyögtem egy kicsit, mert azért még fájt az a részem is. Alig vártam, hogy megint teljesen jól legyek, rühelltem, hogy minden második mozdulat fájdalommal járt.
- Megvagy? - kérdeztem, miközben visszamanőverezte magát az eredeti testhelyzetébe, én meg tovább vigyorogtam. A következő kérdésénél már megszégyenítettem egy vadalmát is.
- Az úgy néz ki, hogy alkalom adtál ő se lenne ellenemre - mondtam minden szégyenkezés vagy zavar nélkül. - Nem vagyok biszex, és nem érdekelnek a pasik, nyugi. James külön kategória - nevettem, de tényleg ez volt az igazság.
Az a lökött Kangunart már-már olyan fontos volt, mint a családom, a vérvonalrokonaimon kívül még senkit nem éreztem ilyen közel magamhoz, és itt nem testiségen volt a hangsúly. Maximálisan megbíztam benne és szerettem - a szó szeretet értelmében -, mindezek hozadéka volt a "Jamesszexualitás". Az én részemről ez az érzés egyszerű, elmagyarázni viszont nehezebb. Sokkal!
A baleset közlésére kapott reakciója enyhén szólva is heves volt, és már egyáltalán nem a részegek bizonytalansága és sutasága áradt belőle. Úgy püfölt, hogy pár ütés után le kellett fognom, még a végén tőle is kapok valami hosszabb emlékeztetőt, már pedig mostanában elég volt a sérülésekből.
- Hé-hé, nyugi... - Beszélhettem, nem hatott. - Dehogy kell, hé, naaa...
Végül a nyakamban kötött ki, ami egyszerre lepett meg és esett jól. Aggódott értem!? Az ölembe húztam oldalasan, mint egy gyereket, hogy rendesen magamhoz tudjam ölelni, mialatt a könnyei ingyen zuhanyt adtak a nyakamnak.
- Nincs semmi baj - mondtam halkan, fejéhez döntve az enyém. - Jól vagyok, pár nap és tetőtől talpig rendbe jövök. Hallod, Ashley? Minden rendben... - Megigazítottam rajta a plédet és a hát simogattam. - Különben is, Jenny már jól összeszidott, úgyhogy ne félj, alapos fejmosást kaptam tőle is.
Te jó ég, neki is hiányoztam volna! Ha ezt tudom, előbb összetöröm kicsit magam. A további magyarázata és dorgálása közben már halványan mosolyogtam, nem hittem, hogy ilyen hamar megérem, hogy ő csesszen le engem, de ezt csak magamnak, a másik kocsinak meg a Yettával való veszekedésnek köszönhettem.
- Azt hiszem, végre megértettelek - szólaltam meg, mikor elhallgatott és előhalásztam egy zsebkendőt, amit odaadtam neki, hogy megtörölhesse az arcát. - Sajnálom, hogy így feldúltalak, legközelebb jobban vigyázok.
És megtanulok rendesen vezetni. Tudom, hogy annál a balesetnél se én ültem a volán mögött, ettől függetlenül muszáj volt. Bármikor adódhat olyan, hogy nekem kell vezetnem, márpedig gáz lenne, ha abból még nagyobb baj kerekedne. Te jó ég, hogy mennyire fogom ezt utálni!
- Nem kapsz többet, mondtam már! - tartottam el tőle továbbra is a piét, ellentmondást nem tűrve, de ennyivel nem szereltem le, a kisasszony elkezdett rajtam kepesztetni, itt megnyomott, ott belém könyökölt, mintha egy mászóka lennék, komolyan!
Próbáltam fél kézzel eltolni, de csak a fejét tudtam, a kezével ugyanúgy hadonászott, néha lekevert véletlenül (vagy direkt?) egy pofont is és vinnyogott tovább a whiskyért.
- Ha nem... fejezed be, kihúzom... belőled a.... farkasod! - nyökögtem, mialatt vele hadakoztam. - Vagy havat... tömök... a pólódba! - Nem állt le. - Na, megállj!
Fordítottam magunkon, az ő kis ötven kilója semmi volt az én kilencven körülimhez képest, szóval ha mással nem, a puszta súlyommal nyomtam a hóba egy pillanatra, majd feltérdeltem - gipszes lában nem díjazta a túlzott ficánkolást, de ez van -, megragadtam hátul a pulcsija nyakát, markoltam egy adag havat és kegyelem nélkül betömködtem a hátához.
A "harcot" kiváltó üveg ezalatt ott hevert tőlünk egy karnyújtásnyira.
ha felvisított a hótól, én felnevettem, kapott még egy adagot a fejére is, hogy teljes legyen a fürdetés, majd lekászálódtam róla és a fenekemre huppanva nevettem tovább. Attól nem féltem, hogy megfázik, farkas.
- Na, most ihatsz, hogy felmelegedj - mondtam vigyorogva, majd gyúrtam egy hógolyót és játékosan a lábának dobtam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ashley McLoyd
In Memoriam
avatar

◯ Kor : 21
◯ HSZ : 646
◯ IC REAG : 720
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Napfényes/holdfényes tisztás // Csüt. Márc. 28, 2013 7:01 pm

*Na nem mintha megerősítésre szorultam volna, hogy tudjam, hogy a három említett férfi ég és a föld. Mégis megnyugodva bólintottam az észrevételére. Mikor azonban még érdeklődését is mutatta a kis bosszúm iránt, valami mélyen azt súgta, hogy nem volna ildomos elárulnom. De ez nem érdekelt jelenleg, majd fájjon a fejem miatta holnap. Továbbra is kissé elrévedt tekintettel néztem a távolba, mikor megszólaltam. Vagyis igyekeztem értelmesen beszélni.*
- Nos… még sokaságot kelletik majd tanulodzom, mertisnem nem tudok késességgel bánni. De valakicske majd megtanulgatja nekem. Ha meg nemis… nos.. akkoris lesznek karmosaim amilyek majd segítséggel nyújtóznak meg. Minden egyes izmozatát megnyírbálom, persze csakis lenn ugyosan, hogy ne vérezzen el. Majd közepetten kapisgál egykicsike elsősegély izét… egy emberesben sok a csontozat… apránkétesen pedig megtördelem és fokozatosan leis vágosom neki. Van egy könyvesem amiben leírják, hogy miként is lehet valakinek a tagolásait úgy elvenni, hogyisnem még ne hallodzon bele… a só, alkoholos meg az ilyen izék összehúzogatják az ereket. És még sok-sok ilyenes kínzásos izék vannak beleje. De persze ez még messze lesz… először a kicsilánynak felkell növögetnie, hogy ne akarja az első illatfoszlányosságra rögtönözve meghamizni. A-a… az túl kegyelem lenne számosára. * Ingattam meg a fejem és abba hagytam. Tudtam, hogy sokat kell sőt, rengeteget kell tanulnom ahhoz, hogy ezt véghez tudjam vinni. Ismertem magam, így a következményeivel is tisztában voltam. De nem, még ha a pszichihátrián kötök is ki utána, akkor is megteszem. Darrennel vagy nélküle, de elérem, amit akarok. Bár tény, meg sem fordult a fejemben, hogy nem tartaná be az ígéretét. Tekintetem Darren szavaira összeszaladt, de nem bírtam az istenért se letörölni azt a boldog vigyort a képemről.*
- Tényleges? Szuper… - csillogtak a szemeim boldogan – Nem, csak lepasszozol másoknak. Inkább csendességben maradokolok. * Húztam el a számat és néztem rá kissé komoran. Na azt már nem, szenvedjen Ő velem. Egyébként meg, mástól nem is viseltem volna el, hogy szadiz. Semmi joguk hozzá és ezen semmilyen falkatagos hülyeség nem változtat.
A kérdésére csak bólintottam még a nagy bénázásom közepette. Naná, hogy megvoltam nem tűntem el, és Darren sem varázsló. Márpedig magamtól nem tudtam volna még két métert sem odébb menni. Maximum csúszni. Összevont szemöldökkel hallgattam a válaszát és bambán pislogtam is. Gőzöm sem volt, hogy ezt, hogy értsem… Hisz a lehetséges opciókat kizárta.*
- De Jamesel fiúcska… ha nem vagyol biizé… meg nem is érdekelődzenek. Akkor a látszat nyalóka és James fiú egy hibrid… * Vontam meg a vállaim mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog. De ettől függetlenül még mindig nem értettem a lényeget, de se baj. Végeredménybe az apám szexuális indítatása nem rám tartozik… S különben sem tarthatott sokáig ez a felelőtlen csevej, tekintve, hogy Darren egy barom. Bár nem tudom, hogy most azért mert kocsiba ült, vagy azért mert azt így a pofámba vágta minden gond nélkül. A heves kitörésem után, a könnyeim sem maradtak el, s ahogy Darren az ölébe vont én csak féltve őt és félve, hogy elveszítem szorongattam. Miközben megnyugtató szavait hallgattam.*
- El kellettözött volna neki törödésni a másikokat is… * Morogtam neki arra, hogy Jennytől már megkapta a magáét. Na igen, neki biztos sikerült volna eltörni Darren másik lábát, hogy megtanulja nem szabad. *
- De lehetetözött volna… *Morogtam továbbra is, ahogy ölelgettem. De miután megosztottam a véleményem. Elvettem a zsebkendőjét és elkezdtem vele legyezni magam. Nem tudom minek adta ide, de játéknak jó.*
- Csak ne szállingozzál olyan vackosban… nekem az untosan elégséges. * Néztem rá némi szigorral. Na persze, Stevent is megpróbáltam lebeszélni róla. De neki muszáj hisz ha a városba akarna menni, mire az Egyetemre ér megfagy. De Darrennek erre kevesebb esélye volt, szóval használhatja a két jó lábát. Vagy legalább legyen annyi esze, hogy Jennyt kéri meg, hogy vezessen… az sem jobb, de ha tényleg olyan jól vezet, mint mondja, kevesebb a rizikó.*
- Dehogyisnem… * Adtam meg a választ és csak a bizonytalanságommal voltam tisztában. Na nem a szavaimban hanem a mozdulataimban és gyenge próbálkozásomban, ahogy igyekeztem elérni az üveget. Azt észre sem vettem, hogy mikor, mimmel és hova könyökölök vagy, hogy a nagy kapálózásomban néha, néha megütöm Darren arcát is. Mikor meguntam a hadd- el – hadd – ot. Kissé feltérdeltem és persze azt sem vettem észre, hogy szerencsétlennek épp a combjába térdeltem. De még mindig jobb, mint máshova. A fenyegetésére csak lenéztem rá és egy pillanatra abbahagytam.*
- Felőlem… együtt még úgy senem farkosoztunk. És, ezt fizethetödheted szemekre okádásnak is. * Vontam meg a vállaim. A múltkori ide-oda változás óta nem jött elő, azonban az akkori fájdalmaim, amit a sokszori egymást követő átváltozás okozott egy darab kényszer átváltozás már nem múlja felül. Szóval felőlem aztán hófarkast is csinálhat belőlem, akkor kell az az üveg. S így szavaim után továbbra is „harcoltam” azért a fránya üvegért.
Ahogy megfordított a hóba már reflexszerűen fontam a kezem a nyaka, karja - vagy épp amelyik testrészét elértem – köré. Reflex védekezés, hogy ne zuhanyjak nagyot. Na de Darren azért erre figyelt, szóval felesleges volt és mikor földet értem, csak mint egy partra vetett bálna hadakoztam.*
- Meg ne merészelödj… * Kiabáltam rá fenyegetve, amit csak a nevetésem nyomott el. Közben persze járt a kezem, lábam mint egy veszett dögnek a szabadulás reményében, de csak a havat kaptam ajándékba. A hideg érintése, még így is borzongással töltött el aminek következtében fel is kiáltottam.*
- Hogy az a… * Kezdtem rá, de de belém akadt a szó, ahogy Darren abba hagyta és most leginkább egy rühes kutyára hasonlíthattam, ahogy a még nem elolvadt hó maradékát igyekeztem kiszedni a pulcsijaim alól. Hát erre nem kaptam még egyet a hajamra. Ez kész… na várjál csak, csak végezzek. Mikor sikerült kiszednem a havat, visszatűrtem a derekam, hogy ne fázzon meg. (Hát hol jutott már nekem olyan eszembe, hogy ez nem is lehetséges?)*
- Mocsokos vagy… * Hagytam ennyiben és ha nem csak a szája járt, akkor bizony az üvegért nyúltam és meghúztam. Amiből sűrű köhögés roham lett és könnybelábadó szemekkel néztem Darrenre.*
- Még mindig nem finom… * Húztam el a számat levegő után kapkodva, de legalább már nem éreztem úgy, mintha vattát rágcsálnék. Kicsit közelebb kúszva mentem oda Darrenhez, miközben valahol menetközben elhagytam az üveget. Oda érve azonban a megtorlás már nem maradt el. Kezemmel elkezdtem rá dobálni a havat, és megpróbáltam felborítani, hogy bizony most Ő jön. Ha sikerült feldöntenem, akkor csak oda sepertem a fehér pelyheket ahol épp értem. Arca, nyaka, dereka, lába… nekem aztán egyre ment de egy idő után megpróbálkoztam a ruhája alá is tömködni, csak persze én nem a nyakánál, hanem a derekánál felhúzva az anyagot.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darren Northlake
Vérvonalfő
avatar

◯ Kor : 305
◯ HSZ : 1935
◯ IC REAG : 1959
◯ Lakhely : erdő széli birtok
◯ Feltűnést kelthet : végigtetovált karok, ezüst fülbevalók, gyűrűk, szemöldök piercing, karkötő, nyaklánc



Re: Napfényes/holdfényes tisztás // Hétf. Ápr. 01, 2013 7:51 pm

Te jó ég, miket olvas ez a lány? Ahogy hallgattam a kiselőadását az eljövendő kínzó-gyilkoló bosszúról, egyre biztosabb voltam benne, hogy nem olyan tinikönyveket, mint a korabeliek. Elnézve ennek a korosztálynak szóló kínálatot lehet még jobb is...
- Váó... nem fogod elaprózni - ingattam a fejem elismerően, és nem tudtam eldönteni, hogy ennek örüljek, vagy kicsit elborzadjak. Háromszáz évesen még el tudnék borzadni, ez ám a teljesítmény!
Mindenesetre kíváncsi voltam, mindebből mennyit fog megvalósítani, amikor odajutunk, és mennyit veszít a határozottságából, ha az áldozata könyörögni kezd. Nem lesz könnyű, de erre ő is rá fog jönni.
- Dehogy passzozlak le másnak! - nevettem fel, mert még az elképzelés is abszurd volt a részemről. - Leköpném magam, ha mások kölykét mentorálom, a sajátommal pedig nem törődök, ilyen egyszerű - mosolyogtam rá, de ebben az is benne volt, hogy nem csak kötelességből teszem, amit. Az első találkozásunk óta - én legalábbis így éreztem - sokkal jobb lett a viszonyunk, határozottan fejlődtünk ezen a téren mind a ketten, ami már csak azért i nagy szó, mert az ilyen random beharapások nem szoktak boldog véget érni. Általában vagy a kölyök patkol el, mert a falka megöli, vagy a Teremtő, ha balhésabb és a kölyköt átharapják. Bár esetünkben azért nem sokan tudták volna "átvenni" tőlem Ash-t.
A kérdése Jamesszel kapcsolatban egy eltöprengő állvakarást eredményezett. Hát ezt tényleg nem lehet normálisan megmagyarázni, vagy ha igen, hát nekem nem sikerült.
- James-fiú, fiú, hidd el - mondtam végül, és inkább ennyiben hagytam, mert tényleg nem tudtam volna rendesen elmagyarázni. - A vérvonalon kívül talán ő az, akit olyan közel érzek magamhoz, mint a testvéreimet.
Aztán jött a balesetes téma, és Ashley kifakadása, ami teljesen jogos volt, még úgy is, hogy váratlanul ért.
- Meg kell barátkoznod vele, hogy még fogok autóba ülni - mondtam, de én se lelkesedtem érte. Nem a baleset miatt, alapjáraton se szerettem a járműveket. - Sőt, meg akarok tanulni vezetni - tettem hozzá, hogy teljes legyen a lesokkolása. - Bármikor adódhat olyan helyzet, hogy nekem kell volán mögé ülnöm, nem akarok csődöt mondani olyankor se.
Beszéd közben tulajdonképpen az ölelésembe csomagoltam, jóval kisebb volt nálam, szóval ez nem volt nagy bravúr. Megszerettem ezt a kis pukkancsot, na!
Az üvegért folytatott harc utáni megjegyzésére leálltam. Tényleg nem változtunk még át együtt, általában ő bóklászott farkas alakban az én ráhatásomra, olyankor pedig mindig emberként voltam mellette. Éltem a gyanúval, hogy ő még nem is látta a bundás alakomat, leszámítva a beharapása pillanatát, ami viszont elég kusza lehetett számára. Most viszont a gipszes lábam akadályozott abban, hogy farkasként rójam vele az erdőt, amit bántam, mert tényleg nem lett volna rossz.
Na, de jött a fürdetés, amit ő visongva, nevetve volt kénytelen elviselni, de aztán én is megkaptam a magamét, és mi tagadás, én se voltam halkabb nála. Hideg volt a fenébe is! Ráadásul a hasamnál kaptam az áldást, amit szívesen kihagytam volna.
Nevetve igyekeztem távol tartani magamtól, de különösebb erőt ennek érdekében nem fejtettem ki, szóval bőséggel kaptam én is havat. Jól szórakoztam, így le tudott dönteni, hanyatt feküdtem a földön, miközben próbáltam lefogni mindkét kezét, de hiába volt ő részeg, én meg majdnem színjózan, nem ment. Nem is akartam igazán leállítani, úgyhogy lassan egy szép kis hókupac alá temetett félig-meddig.
- Ne már! - fordultam inkább hasra, ami rossz ötlet volt, mert így a hó sehogy sem juthatott ki a pulcsim alól. De jóóóó.... - Fú, mit fogsz még kapni ezért! - fenyegetőztem, de ez semmilyen formában nem volt komolyan vehető, mert közben jóízűen nevettem. Amikor egy kis szünethez engedett, arrébb kúsztam tőle és a fenekemre huppanva, kicsit fáradtan zihálva néztem rá, a képemről pedig levakarhatatlannak bizonyult a vigyor.
- Vettem gumicukrot - mondtam, miután nagyjából kifújtam magam. - De farkaslakban hagytam - tettem hozzá ártatlan fejjel, s ettől hirtelen pedofil cukros bácsinak éreztem magam, holott egyáltalán nem voltak ilyen jellegű hajlamaim. - Na, itt túlélőzöl még, vagy jössz velem felverni a falkát?
Nekem ez is, az is megfelelt, de ha marad, számíthatott rá, hogy nem hagyom egyedül. Hiába a mi területünk, azért nem akartam megkockáztatni, hogy egyszer csak felpattan, és dönt, kikukucskál a hotel felé is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ashley McLoyd
In Memoriam
avatar

◯ Kor : 21
◯ HSZ : 646
◯ IC REAG : 720
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Napfényes/holdfényes tisztás // Hétf. Ápr. 01, 2013 10:49 pm

- Nem-nem… * Ingattam meg a szavaira a fejem és bármily morbid is volt a kép, amit lefestettem, társítva az én szőke hajammal és gyerekesen ártatlan arcommal és akkor is jogosnak éreztem azt, amit kapni fog. A gyűlöletem és a kegyetlenségem. De szavai hamar elterelték ebből az irányból a figyelmem és már boldog vigyorral néztem rá. S hirtelen feljebb emelkedve nyomtam egy puszit az arcára. Ami azért kissé balul sült el és hirtelen felindulásból elkövetett öngyilkossági kísérletnek is beért volna, ahogy hála az alkoholnak összekoccant a fejünk és ezzel egyetemben a fogaim is. S csak nevetve dőltem vissza a vállára miközben még koordinálatlanabb mozgással megsimogattam a fejem.*
- Bocsánat… * Morogtam az orrom alatt és már nem tetszett a helyzet. A fejem fájni kezdet az ütközésnek köszönhetően és lehunyt szemmel hagytam helyet kicsit a csendnek, ahogy itt ültünk. Már-már majdnem úgy, mint két normális ember. Ha a képletből kivonjuk az alkoholt, a két farkast, azt, hogy az erdő szélén tábortűz mellett vagyunk, tél közepén és, hogy nem rég még kínzásról cseverésztem úgy, mintha csak a reggeli elkészítését vitattam volna. Szóval… az a normális lét, tényleg csak egy majdnem. De ez nem változtatott azon, hogy mégis annak éreztem. Mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
Jamesre még mindig értetlenül pislogtam, de aztán az utolsó mondata sem magyarázott meg semmit. Bár a közelség meg a testvérség annyira nem illett össze, mint Jamie parancsos szexualitása és az, hogy harapdáltam a szám. Na de erre eszembe jutott, hogy mi is történt a műhelyben és az arcom lángba borult.*
- Értesém… * Nyögtem ki és próbáltam elfelejteni azt, ami ott történt. Na nem azért mert túlságosan meghatott a fenyegetése, hanem azért mert Én magam sem akartam, hogy Darren megtudja. De soha nem is fogja, ha rajtam múlik. Az a fiú beteg és nem csak agyilag… nem kedveltem. Nagyon nem. De hát ha az összes farkasnak ilyen a szexualitása… Jamie parancs-szexuális, Darren James-szexuális… nekem nem lesz ilyenem az fix.
Az újabb autós mondataira már megint dühös lettem, de most csak fújtattam egyet. De istenem, tudtam, hogy nem tudok tenni ellene semmit. S leginkább ez volt az ami jelenleg bosszantott.*
- Ha meginten ilyen balesetezzik akkores komolyan mondogatom, hogy lyukasba teszünk. *Adtam a tudtára komolyan, hogy nem érdekel… na jó ez így túlzás. Nagyon is érdekelt, de nem tudtam mit tenni, azonban ha nem vigyáz magára, akkor elásom. *
- De azis tutkós, hogy nem mászok veledsenem sehovase. Erről fordul fejembe… Jennysszel meg ööö… Yeti, nem hanem ööö… Yetta vagy valami ilyesmin szólják. Szóval megyek velük Altoperbe vásározni. De félösködöm Tőle… * Biggyesztettem le az ajkaim. Na nem azt akartam, hogy megnyugtasson - amúgy sem sikerült volna -, hanem csak kicsúszott ez is az igazság mellé. Ami az volt, hogy azt akartam, hogy tudja, hogy megyek vásárolni a lányokkal. Bár éltem a gyanúperrel, hogy nem fogom Én ezt az utat annyira élvezni, mint amilyen lelkes lett Tőle Jenny. Valamennyire megbíztam benne, de önmagamban már kevésbé és ezt csak tetőzte azt, hogy alapból sem szerettem vásárolni. De szükség törvényt bont és nem is kedv kérdése a dolog, hanem létszükséglet.
Darren nevetése, halknak kicsit sem nevezhető kiabálásai, ahogy visszhangozva szálltak tovább csak a jókedvemet növelték, no meg persze a lelkesedésem. Annyira belelendültem, hogy néha-néha a nagy lendület tovább vitt és hol Darrenre könyököltem, hol a hóba dőltem. De azért lelkesen sepertem rá, míg meg nem untuk. Mondjuk mikor hasra fordult azért még a háta is kapott az áldásból egy kicsit, csak hogy biztos ami tuti, mindenhol érezze a törődést. Mikor elmászott, csak megfogtam magam és hátamra feküdve néztem nevetve felfelé. Szavaira oldalra fordítottam a fejem és mikor csillapodott a nevetésem ruhám ujjába töröltem meg az arcom, ahogy a menetközben kibuggyant könnyeket, olvadt havat egyaránt letörölgessem.*
- Jólosan hangzik… deee… ma megint nálad éjszakázom. Lassacskán már többeset vagyogatok ott mintsem otthon. * S ebből kiindulva nem ártana egy szoba, de ez meg sem fordult a fejemben. Nekem tökéletesen megfelelt, hogy mikor itt alszom akkor Darrennél vagyok. Magamtól nem kértem volna külön szobát, lakást meg pláne nem mert nem volna kihasználva. De ha megunja Darren egyszer, akkor majd áttessékel egy másik szobába. Ellenkezni nem fogok, de amilyen jól alszom, úgy is átmásznék hozzá. Szóval a kísérlet nem biztos, hogy sikerrel jár.*
- Bosszúsítani a többieket? Hmm… nem is tudozkodom… naná… * Vigyorodtam el. Bár tudtam, hogy ha megyünk is, akkor is igyekszem csendben maradni. Nem akartam zavarni a többieket és nem véletlen voltam általában egyedül, vagy csak akkor mással, ha összefutok valakivel és azt sem sokáig. Felülve a törött lapát után nyúltam, hogy a tűzre havat lapátoljak miközben oldalra dőlve a könyökömön támaszkodtam. Így biztosabb volt, hogy nem dőlök el. Mikor kialudt a tűz és nem láttam már parazsat sem Darrenre néztem, bármit is csinált eddig.*
- Irány - surány a bosszúságoskodás… - nyújtottam felé a mancsaim, hogy ahhoz felkéne állnom elöször is. – húúú… nem vagyogatok biztosan benne, hogy fogodzkodom menni. * Valahogy nem éreztem a lábam alatt semmit, folyékony volt a talaj és mikor lépni próbáltam olyan magasra emeltem a lábam, mintha csak egy hegyet próbálnék meg átlépni melynek következtében majdnem előre is buktam, de ha Darren nem fogott, akkor megkapaszkodtam Én benne. Nekem már eszembe sem jutott a táska, amiből mondjuk a telefonom volt a lényeg. Mozdulataim olyan lassúnak éreztem, hogy még egy lassított felvételt is leköröztem volna lassúságban.

Lassú víz, partot mos… Mondják a nagyokosok, de a lassú járás fagyhalállal jár. Najó, azért ennyire nem volt vészes a dolog, inkább csak az, hogy már nem éreztem a lábaim, bár azt sem a hidegnek volt köszönhető. Folyamatosan fecsegtem, de hogy mit… na azt már én sem tudom, nem hogy még Darren meg is értse. De azért csüngtem rajta, hogy a nagy bicegésében el ne hagyjon menetközben.
A farkaslakhoz érve, szinte majdnem, hogy be estem az ajtón. *
- Csss… alszanak. * Emeltem ujjam a szám elé, Darrennek, csak épp kettőnk közül én voltam a leghangosabb, ahogy mind ezt nevetve próbáltam megtenni. No mindegy, azért Én igyekeztem csendre inteni a másikat, hogy ne zavarjuk a többieket. Azt nem mondom, hogy már álmomban is feltaláltam volna Darrenhez, de tény, így, hogy támogatott nem volt nehéz megtalálni az odavezető utat. Ahogy beértünk ledobtam magam a kanapéra, s ahogy a meleg átjárt már nem is volt fontos az a gumicukor. Mondjuk, milyen gumicukor? Már arra sem emlékeztem, hogy volt szó ilyesmiről. Csak az áldott sötétséggel voltam elfoglalva, amely szinte magába szippantott.*

//Köszöntem a játékot. Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6820
◯ IC REAG : 8562
Re: Napfényes/holdfényes tisztás // Szomb. Ápr. 06, 2013 11:36 am

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Masako Saito
Kölyök
avatar

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 596
◯ IC REAG : 641

Re: Napfényes/holdfényes tisztás // Pént. Ápr. 12, 2013 2:18 pm



Jamie & Masako

Az elmúlt napjaimon túl sok mindent nem csináltam. Inkább csak a laptopom előtt ültem és próbáltam mindent elrendezni az életemben. Tervet készítettem, hogy mit mikor fogok megcsinálni, rengeteget emaileztem és telefonáltam. Nem kell mondanom, hogy nagyon igyekeztem nem tönkretenni a telefont és a gépet. Nem szívesen küldtem volna el megint Jamest bevásárolni. Viszont pár ruhámat így is megkínoztam. Ez az erő megszokás elég durva egy dolog. Amikor éppen azt hinném, hogy na most sikerül valami történik és tönkretesz azt, ami éppen a kezemben van, ennek köszönhetően sok poharat és tányért is kivégeztem nagy ügyességgel. Amíg nem szokom meg az új erőm nem is merek nekikezdeni a ruha varrásnak. Félek, hogy egy hirtelen mozdulattal tönkreteszem az egészet, csak az az egy baj, hogy egyre kevesebb időm van, így muszáj rávenni magam, hogy igen is tanuljam meg használni azt azokat a láthatatlan izmokat.
Mikor James kirángat a friss levegőre bevallom őszintén hálás vagyok neki. Magamtól nem mentem volna ki, túlságosan is elmerültem a munkába és nem is volt kedvem még kimozdulni, de egy kis unszolás meghozza az eredményt.
Ahogy kiteszem a lábam a szabadba érzem, hogy bent a kisfarkas azonnal szaladna, mint egy őrült, de én nem engedem neki. Emlékszem ám arra, amit James mondott és csak azért sem akarom, hogy igaza legyen, nah meg én mint ember továbbra sem kívánom a futást. Szóval azt hiszem neki kell majd meghívnia egy forrócsokira.
A hangokat természetesen itt is sokkal erősebbnek hallom, de sokkal kellemesebbek is. Nem vitázó személyeket, vagy a cipők koppanását hallok egész áldott nap, hanem csak a szellőt, a madarakat, a fák nyikorgását. Mennyivel nyugodtabb és békésebb. Ezt meg is említem Jamesnek.
Beszélgetés közben én nem is figyelek arra, hogy merre is megyünk. Teljesen megbízom Jamesben. (fura is lenne, ha nem tudnék), így csak élvezkedek. Nem tudom mennyi ideje sétálhattunk, de egyik pillanatról a másikra egy különös illatot érzek. Hasonlít a házban lévők illatára, de valamiért mégis más. Látom Jamesen, hogy ő is megérezte, de a jelek szerint neki nem idegen. Éppen rá is kérdeznék, mikor megelőz és szól, hogy Jamie az.
Érzem, hogy akaratomon kívül is, de mosolyra húzodnak ajkaim. Jamie! Már rég láttam őt és iszonyatosan hiányzik nekem. Azt hittem, hogy korábban fogunk tudni találkozni, hogy egyszer James behozza a szobába, de nem úgy volt. Viszont ezen inkább most nem agyalok. Most itt van és végre találkozhatunk.
Ahogy közelebb sétálunk Jamiehez megjelenik előttünk egy feketebundás farkas fehér gallérral. Azonnal felismerem őt, hiszen már láthattam a farkasát, viszont mégsem rohanok oda hozzá és ölelem át egyből. Érzem, hogy a kölyköm érdeklődve kezdi el szaglászni a másikat. Jamesre pillantok talán kérően. Remélem most nem küld vissza a szobába és beszélgethetek Jamievel egy keveset. Vagy a nézésem miatt, vagy csak a jó szíve miatt, de végül James magunkra hagy. Végig nézem, ahogy eltűnik a fák között, majd csak Jamie farkasát figyelem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 74
◯ HSZ : 214
◯ IC REAG : 234
◯ Lakhely : Hegyvidék, Darren műhelye

Re: Napfényes/holdfényes tisztás // Hétf. Ápr. 15, 2013 6:15 pm

Hát... Darren azt mondta, hogy minden nap legalább 4 órát kell farkas alakban töltenem, plusz egy étkezést vadászattal kell megoldanom. De azt nem mondta, hogy melyik alakban kell ezt csinálnom, szóval maradtam a rendesnél. Azt már jobban megszoktam, mint a hatalmas, teliholdas alakot. Könnyebben mozgok így. De ez csalásnak számít? Csak nem. Meg kellene kérdeznem...
Még egyáltalán nem vagyok éhes, szóval igazából csak grasszálok itt össze-vissza. Megpróbáltam megfogni valami madarat is, de sajna szárnyakat még nem növesztettem, szóval... Inkább csak lefeküdtem a hóba és hemperegni kezdem, élvezve, hogy a hó lassan nedvesíti át a vastag bundámat.
Valami bogár száll az orromra... Tüsszentek. Aztán nagy levegőt veszek, mert facsarja még egy tüsszentés, de ezzel párhuzamosan idegen-ismerős szagokat sodor felém a szél és... Hörrenve gördülök a pocakomra, oldalt döntöm a fejemet. De nem látok még semmit, szóval négy lábra állok és kicsit kiügetek a tisztás felé a bozótból és... És...
Masa az. És egy másik hím, azt hiszem, hogy James és Darren barátja. Valami megváltozott. Valami... Már nem vagyok egyáltalán a Fehér Galléros Klán tagja, már nem kell mindig viselnem a pajzsomat, így hát egész testemben megfeszülve szabadulok meg tőle és amint megérzek, azzal hirtelenjében nem tudok mit kezdeni.
Igazából azt sem igazán tudom, hogy mit és miért csinálok. A szívem egész egyszerűen zakatol, a boldogság és valami egészen újfajta, mély harag kavarog egyszerre az egész testemben, emberben és farkasban egyaránt. Magas hangon morogva, hörögve, szinte már prüszkölve acsarkodok a másik hím felé, aki annyira biztos léptekkel hozza elém Masát, és aki olyan bizalmasan szól oda neki, majd hagy magunkra szépen lassan... Ők ketten... Masako... Az nem. Az nem lehet.
A felismerés ledöbbent. Megfagyok, pedig egyáltalán nem fázom. Egy fiatal, James-hez hasonlatos izgága valami törleszkedik hozzám, és én egyáltalán nem akarom. Mert nem... Ez nem lehet igaz.
A fenyegető morgásom elhal, szinte érzem, miként tágulnak hatalmasra a pupilláim, ahogy a közeledő lányt nézem. Hátrálni kezdek... Megbotlok a saját lábaimban, és oldalt vágódom el. De hamar felpattanok, össze vissza lihegve járkálok fel alá... Nem is tudom, hogy miért és hogyan változtam vissza emberré, szinte észre sem vettem. Hogy felvegyek valami ruhát? Áhh! Meg a fenéket!
- Úr Isten... Úúúúúristen!
Az első megszólalás még halk. Érzem, hogy könnyek szöknek a szemembe és egész egyszerűen nem akarom felfogni, ami történik. Éppen ezért a második felkiáltásom már hangos, a tisztás visszhangosan veri vissza a feleslegessé nehezült kiáltásomat. Masako farkas lett. És én nem voltam vele. És nem védtem meg. Nem akart farkas lenni, tudom.
- Ez hogy történhetett...?!
Súgom bele a hirtelen csendbe. A könnyeim már megadóan zuhannak lefelé az arcomon, ami eltorzul a visszafojtott bőgéstől. Mint egy gyerek. Mint egy lány.
Ha Masa megengedi, közel megyek hozzá, a kezeimet remegve emelem az arca felé. Szeretném megérinteni, szeretnék végigsimítani rajta, mégis csak a vonalát követik le a mozdulataim.
- Masa...
Szűkölöm bele a szemeibe. Egész egyszerűen térdre esek előtte, de átfogom a lábait és magamhoz szorítom. És csak bőgök. A bőrömön forrón és játékosan cikázik végig a kölyökfarkas energiája, ami mostantól a lány részévé vált. Én sosem gondolok magamra. Örülnöm kellene, hogy így mellettem és velem lehet. De képtelen vagyok rá. Már hangosan is kitör belőlem a sírás, mert tudom, hogy ő nem ezt akarta. Amikor volt választása. Visszhangoznak a fejemben a mondatai, ahogy összevesztünk, mert nem akart olyan lenni, mint én, hogy ő családot akart és... és... Elbuktam. Megint.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masako Saito
Kölyök
avatar

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 596
◯ IC REAG : 641

Re: Napfényes/holdfényes tisztás // Hétf. Ápr. 15, 2013 7:06 pm

Ahogy Jamire koncentrálok érzek valami furcsát magamban. Azt tudom, hogy ezek nem az én érzelmeim. Mintha Jamie felől érzeném, de mégis hogyan? A farkasok erre is képesek? Érzem, hogy az állat bennem visszavonulót fúj mikor morogni kezd a másik hím. Megijedt tőle, ahogyan én is.
Már vártam arra, hogy találkozzam vele és többször is elképzeltem, de nem hittem volna, hogy így fog reagálni. Valamiért azt gondoltam, hogy már tudja, hiszen már két nap is eltelt azóta és, hogy örülni fog neki. Elmondta nekem anno, hogy Ő örülne neki, ha bennem is ott lenne egy kölyök farkas. Most mégis a mérget érzem benne.
Miután visszaváltozik emberi alakjába be kell vallanom zavarba jövök, de az ordítása ezt elfeledteti velem. Meg is rezzenek, ahogy hirtelen felkiált, de még a farkasom is megilletődik. Még sosem hallottam őt üvölteni. Pár lépést hátrálok és csak figyelem őt. Vajon maradjak, vagy inkább menjek és hagyjam magára? Lehet, hogy túl sok ez így neki egyszerre?
Tekintetemmel csakis az arcát!! fürkészem. Nem kezdek el hátrálni, ahogy felém közeledik. Igazából örülök is neki és abban bízom, hogy végre átölelhetem őt. De ez nem történik meg. Elsírja magát és a térdére rogy. Ahogy átölel farkasom már közeledik is felé és szagolgatja, de tisztes távolságot tart. Én hirtelen jött könnyektől megbénultam, de kis késéssel végül kiszabadítom magam az öleléséből és letérdelek elé, majd átölelem őt jó szorosan.
-Jamie kérlek ne sírj!-Nem akarom őt sírni látni, meg érzem, hogy nem kell sok idő és az én könnyeim is utat törnek maguknak.
-Annyira örülök, hogy végre láthatlak! Ez a két nap nélküled pokoli volt!-Igen jelezni szeretném felé, hogy nem a mai napon váltam azzá, ami most vagyok. Amint behunyom a szemeimet érzem ahogy a könnyeim végigfutnak arcomon. Nah ennyit erről. Nem akartam elsírni magam főleg nem Jamie előtt, de úgy tűnik nem vagyok elég erős hozzá. Ha most látna minket valaki biztosan egy jót szórakozna rajtunk. Egy pucér fiú és egy felöltözött lány térdepel a hóban ölelgetve egymást és mind a ketten bőgnek...Azt hiszem erről többet nem kell mondanom semmit.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 74
◯ HSZ : 214
◯ IC REAG : 234
◯ Lakhely : Hegyvidék, Darren műhelye

Re: Napfényes/holdfényes tisztás // Hétf. Ápr. 15, 2013 7:25 pm

Ne sírjak? Még hogy ne sírjak?! Ezt mégis hogy gondolhatja komolyan? Tudom, egy gyenge kis vakarcs vagyok, egyébként is, de így meg aztán főleg, hogy itt bőgök, mint a hülye. És azért meg pláne, mert egész egyszerűen nem voltam még arra se képes, hogy megtartsam a szavam és egy embert (!!!) megvédjek. Mit keresek én a farkasok között? Minek és kinek bizonyítsak ezek után? Darren mondhat, amit akar, egyszerűen annyira semmirekellő feleslegnek érzem magam, és ezt se magam miatt sajnálom. Hanem Darren belém vetett hite miatt és Masa halandósága miatt...
- Két napja...?
Suttogom hitetlenkedve, mert egyszerűen nem érzek magamban elég erőt ahhoz, hogy ennél hangosabban beszéljek. Iszonyatosan imádom a testének melegét és az illatát, ami kabát helyett most felöltöztet, de egyszerűen nem bírom ki: megfogom a kezeit és lehámozom magamról.
- És én miért nem...
Nem kell befejezni, úgyis tudja, hogy mi lenne a mondat vége. Már értem. Teljesen távol voltam tartva tőle, pont ezért. Ezért kellett a műhelyben töltenem az estéket, nem büntetésből. Már tudom, annyira tudom. Azért, mert féltek, hogy összeomlanék. Hát tessék, megtörtént! Újfent másoknak volt igazuk, senkinek nem okoztam meglepetést...
A könnyes és a sírástól egészen kipirult arcomat Masa vállába fúrom. Erőteljesen, megadóan, megalázkodva előtte.
- Bocsáss meg, Masa...
...hogy nem voltam ott és nem védtelek meg. Szeretném megkérdezni, hogy miért harapta be őt ez a hülye képű James-majom, de egyelőre szeretnék inkább levegőt kapni, mert azt még nem nagyon sikerült összehoznom.
- Deh.. Deh mih.. miér'? - hüppögöm teljesen artikulátlanul és a sírástól rázkódva, levegő után kapkodva. Tudnom kell, és azt is tudnom kell, hogy miért nem lehettem én, ha már így kellett lennie...
Nem bírok a szemébe nézni, szóval a válláról elfordítom a fejemet, és úgy döntök, hogy oldalt fekve leterülök a hideg hóban. Legalább valami lehűt engem, a farkasomat, a testemet meg az agyvizemet is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masako Saito
Kölyök
avatar

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 596
◯ IC REAG : 641

Re: Napfényes/holdfényes tisztás // Hétf. Ápr. 15, 2013 7:43 pm

Letörlöm könnyeimet miután ismét a szemeibe pillanthatok. Hogy miért? Erre pontosan én sem tudnák válaszolni. Nekem semmit sem mondott erről James, csak hallgatott erről a témáról. Én sokszor agyaltam azon, hogy talán meg kellene kérdezni tőle, hogy mégis mi van Jamievel, de valahogy nem mertem. Talán mert tudtam, hogy ő csak jót akar nekem és jobb ha várok? Áááh a fene se tudja. Folyton csak ezek a miért, meg mi lett volna ha...Már kezd az agyamra menni.
-Talán, hogy nem is tudom...Hogy legyen időm feldolgozni és te se borulj ki annyira.-Bár erre csak Darren és James tudna válaszolni, de azt hiszem most már ez lényegtelen. Itt vagyunk, végre találkozhattunk és végre megtudta.
-Ne kérj bocsánatot Jamie, ez nem a te hibád! Nem tehetsz erről hallod?-Tudom, hogy mit ígért nekem, de csöppet sem haragszom rá azért, mert akkor nem volt ott velem. Csak az a másik nőstény tehet róla, vagy én amiért éppen arrafelé sétáltam...Vagy az is lehet, hogy valami más külső tényező indította el ezt az egészet. Azt hiszem ezt már sosem fogjuk megtudni, de igazából már nem is érdekel. Megtörtént és már nem fordíthatjuk meg. Most már bennem is él egy farkas és ha túlélem a kölyköt több száz évig még bennem is fog élni.
Végignézem ahogy elterül a hóban, de csöppet sem tetszik ez nekem. Mégis hogy nem fázik? A végén még megbetegszik...Vagy még arra sem vagyunk képesek? Talán valami jó dolog is van ebben az egészben?
-Jamie állj fel! Keressük meg a ruháidat és öltözz fel. Addig elmesélek mindent neked rendben?-Nézek rá egy kedves mosollyal arcomon. Most visszafojtom a könnyeimet. Tudom nem lenne szabad, mert csak fel fog emészteni, de amíg Jamie ilyen állapotban van meg kell próbálnom megnyugtatni őt és ez csak akkor fog sikerülni, ha nem sírom el megint magam előtte, egyelőre. Mitán felállok a földről felé nyújtom kezemet segítségképpen.
-Gyere! A végén megfázol...Ha egyáltalán ez lehetséges!-A kölyköm sem hagyja békén. Már jóval közelebb merészkedett hozzá és egyre lelkesebb a hím közelsége miatt.

//Remélem pár fokkal jobbra sikerült Smile//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 74
◯ HSZ : 214
◯ IC REAG : 234
◯ Lakhely : Hegyvidék, Darren műhelye

Re: Napfényes/holdfényes tisztás // Hétf. Ápr. 22, 2013 10:28 am

Oké, azt még értem, hogy neki legen ideje feldolgozni, de az nem volt tök mindegy, hogy most borulok ki, vagy akkor, amikor megtörtént a dolog? De, baromira mindegy! Mert most is ki vagyok borulva, szóval Darren is, meg ez a James is, mindketten elmehetnek a sunyiba!
Nem tehetek róla... De én akkor is felelősnek érzem magam érte, hiszen ígéretet tettem! Azt hiszem, hogy ebben nem fogunk tudni megegyezni. Érzem a kölyökfarkast, aki abszolút nem érzi a helyzet súlyát. Csak jönne és törleszkedne, de én nem vagyok kíváncsi rá. Nem tudom, nem vagyok képes elfogadni, ahogy a farkasom sem, hiszen... Persze, ő is örült volna, ha Masa farkas, de nem így és nem ilyen áron!
- De igenis tehetek! Ha nem jövök ide, ha nem hagylak magadra, ha nem állok be a falkába, ott lehettem volna és... és...
Újabb, forró hullámban tódulnak az arcomra a könnyek, ahogy elterülök a hóban. Meg akarok halni... Persze nem úgy komolyan, csak szeretnék egy olyan helyen lenni, ahol nem fáj semmi, ahol nincs más, csak a hó és a nyugalom és ahol ez az egész meg sem történik. A saját nyomoromon felül pontosan érzem, hogy Masa is visszatartja az érzelmeit, talán azért, hogy ne essek még jobban kétségbe. Tessék, még a sírás lehetőségét is elveszem tőle. Hát milyen barát vagyok én? Milyen?!
- Ne-nem tudok megfá-fázni.
Szipogom bele a hóba, és igazából egyáltalán nincs kedvem felkelni. De ha ezzel még, legalább képes vagyok Masának örömet szerezni, akkor részemről jó... Megfogom a kezét és talpra állok. A ruháim nincsenek messze, úgy ötven méterre egy fa tövében. Ahogy felkelünk, nem eresztem el Masa kezét. Belefúrom az ujjaimat az övéi közé, és szorítom, szinte már csimpaszkodok. Közben igyekszem jó mélyeket lélegezni, hogy legalább beszélni tudjak.
- Ennyi volt, kész... Mindennek vége van. Én tudom, én éreztem, hogy mennyire nem akartad ezt és hülyeség, de nekem talán ez jobban fáj, mint neked. Hogy történt?
Pislogok rá komoly képpel. A szempilláimra kiültek a könnyfoszlányok, az arcom teljesen kipirult és valószínűleg baromira kócos vagyok, de ez most mind-mind hidegen hagy. Ha elérjük a ruhákat, felöltözöm, és újra Masára borulok. Átfogom a nyakát, mint egy kisgyerek, a fejemet az övéhez dörgölöm és lassan, finoman dörgölőzöm neki. Annyira sajnálom és... Annyira fáj, hogy nem tudok változtatni rajta. De ha elmeséli, hogy mi történt, akkor egészen biztosan kitalálok valamit... Valami olyat, amivel visszanyerhetem azt a kevés önbizalmamat és talán kicsit jóvá is tehetem a dolgot. Nem tudom. Az egész világ zsibong, pedig csend van az erdőben. Minden zavaros és üres. Eltekintve persze attól, hogy mindent beterít Masako illata és... A farkasának az apró, pislákoló energiafoszlánya is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masako Saito
Kölyök
avatar

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 596
◯ IC REAG : 641

Re: Napfényes/holdfényes tisztás // Kedd Ápr. 23, 2013 6:57 pm

Nem örültem annak, hogy magát okolja a miat, hogy ez történt velem. Legszívesebben felpofoznám, hogy térjen már észhez és kapja össze magát. Nem borulhat ki jobban, mint én!
-Jamie! Ha még egyszer meghallom, hogy magadat okolod soha többé nem állok veled szóba! Fogd már fel, hogy nem a te hibád! Nem te haraptál meg értetted? Ha nem lettél volna falkatag sem biztos, hogy aznap együtt lettünk volna! Én örülök neki, hogy van munkád, családod! Erre vágytál és megkaptad! Örülj neki! Én a mai napig nem sajnálom azt, hogy megismertelek. Semmi köze sincs a kettő dolognak egymáshoz. Sőőőt...ha nem ismertelek volna most lehet, hogy nem is élnék. James tudta, hogy köztünk szoros a kapcsolat és ő is ismert már engem. Ez volt a nagy szerencsém, még ha most ezt őszintén nem is így érzem! Foggd fel úgy, hogy inkább te mentettél meg! Rendben?-A hangom kicsit határozottabb és keményebb, mint az eddigi. Nem lehet ilyen gyenge. Darren most biztosan jól t*k*n rúgná, amiért így pityereg. Ezt még sem engedhetem meg neki
Megkönnyebbülök ahogy feltápászkodik a földről. Legalább ezt elértem nála. Hagyom hadd fogja a kezem, nekem is jól esik az érintése. Hiányzott már a közelsége, bár nem ilyennek terveztem az első találkozónkat, de remélem idővel megnyugszik és jobb lesz a hangulat. A szavaira felnevetek kissé. Valahonnan ismerősen cseng.
-Mintha csak magamat hallanám. Nekem is ezek voltak az első gondolataim. És bevallom őszintén néha még most is így érzek. Nem tudom, hogy képes leszek e teljesen elfogadni azt, amivé váltam. De bízom Jamesben és számítok a te segítségedre is.-Mélyen belefúrom a tekintetem az övébe és úgy nézek rá kérlelően. Ha ő nem lesz mellettem biztosan nem fog sikerülni ez az egész. Kell nekem egy barát, aki akkor is mellettem lesz, mikor legszívesebben vízbe fulladnék.
-Ahogy azt már mondtam két napja történt....Vagyis nem...Nem...Nem tudom mennyit aludhattam utána. Talán egy két napot...De nem is ez a lényeg. Szóval... Fényes nappal volt, így még az sem lehet a bűnöm, hogy este mászkáltam egyedül. Csak sétálni volt kedvem. Azt sem tudom, hogy merre járhattam, mikor megpillantottam egy farkast. Teljesen készen volt. Morgott, vicsorgott...Fogalmam sincs, hogy hogyan került oda. Természetesen elkezdtem futni, de hát simán utolért és hátba támadott. Azt hiszem nem kell részletezni, hogy mit csinált. Utána jött James és leszedte rólam...meg ha jól emlékszem volt ott egy másik farkas is, aki szintén segített nekünk....Utána elhozott James ide egy szobába és ott ős is megharapott...Hogy az ő kölyke legyen bennem és nem azé a másiké, aki állítólag egy fiatal egyed volt. Ezt te jobban érted.-Csak figyelem őt, hogy mit reagál a hallottakra. Természetesen mikor átkarolt és én viszonoztam az ölelését és ahogy csak lehet hozzábújtam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 74
◯ HSZ : 214
◯ IC REAG : 234
◯ Lakhely : Hegyvidék, Darren műhelye

Re: Napfényes/holdfényes tisztás // Csüt. Ápr. 25, 2013 11:27 am

- Te-te-te...
Kezdeném, de Masa annyira mondja, hogy belém fagy a szó. De mit is mondanék neki? Azt, hogy ne dirigáljon nekem és ne döntse el helyettem, hogy mit érzek? Igen, lehet. Ki tudja, talán az idegesít, hogy ő nem ideges és nincs kiborulva. Pedig.. Pedig... Ha mást nem, akkor legalább annyit megtehetnék érte, hogy összeszedem őt, felnyalábolom a földről és megnyugtatom. Megvigasztalom. De nem, ő vigasztal engem, és úgy kezeli ezt a dolgot, mintha mi sem lenne természetesebb. Miért nincs jobban kiborulva, mint én?
- James, a hős...
Morgom az orrom alatt. Persze, tök jó, hogy elvileg miattam vállalt ekkora áldozatot, de akkor miért nem szólt senki? Velem miért nem beszélték ezt meg? James most egy hatalmas gonosszá nőtte ki magát a szememben. Nagyobb, erősebb és tapasztaltabb nálam, most már Masa is hozzá tartozik, szóval remek. Úgy érzem, mintha megint elbuktam volna és felesleges lenne minden, amit én farkasként nyújtani tudok, mert sokadjára vagyok lekörözve.
A kérlelő tekintete a szívemet egyszerre lágyítja meg és egyszerre okoz mély fájdalmat. Mintha egy kést forgatnának a mellkasomban. Mély levegőt veszek.
- Tudod, hogy sose hagynálak magadra. Ezért is... Ezért is fáj ennyire ez az egész.
Már nem sírok, nem zokogok. Csak az arcom piros és a szemeim könnyesek még, de legalább beszélni már tudok. Igaz, néha szipognom kell, de annyi baj legyen.
Ahogy a történetet meséli, egyre csak elkerekednek a szemeim, és érzem, hogy újra megtelnek könnyekkel. Te jó ég! Három farkas is ott volt vele... Csoda, hogy túlélte, tényleg az. Egyre csak szorítom, ahogy ő is szorít engem.
- I-igen... - súgom elhalóan. Pontosan értem, hogy miért kellett átharapni őt.
- Engem pont azért raktak ki a Klánomból, mert túl fiatal voltam a harapáshoz. Csak... akit én választottam, őt nem harapták át, hanem megölték.
Óvatosan és finoman tolom el magam a lánytól és kitörlöm a friss könnyeket az arcomból. Fáj a fejem...
- Megengeded, hogy közeledjek a farkasodhoz egy kicsit?
Kérdezem meg tőle óvatosan. Ha már így alakult, azt hiszem, hogy jobb lesz megbarátkozni a helyzettel és a kiskölyökkel is. Bármennyire nem akarom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masako Saito
Kölyök
avatar

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 596
◯ IC REAG : 641

Re: Napfényes/holdfényes tisztás // Csüt. Ápr. 25, 2013 4:10 pm

Érzem a hangjában az iróniát és valahogy meg is értem őt, de azt is tudnia kell, hogy ha James nem lett volna lehet, hogy nem beszélgetnénk most itt egymással. Hálásnak kéne lennünk neki, de még nem tudom megköszönni. Idővel majd annak is eljön az ideje és minden módon ahogy majd csak tudom meghálálom neki azt, hogy megmentette az életem.
-Nem tudom, de talán így a jobb...Különben is most folyton csak a ház körül leszek, szóval gyakrabban tudunk majd találkozni. James nem engedi, hogy haza menjek. Megértem őt, de közben mérges is vagyok rá. Hiányzik a lakás, az életem!-Az utolsó szavakat már szinte csak suttogom. Emlékszem milyen boldog voltam otthon, amikor Jamie is beköltözött hozzám. Azok az esték felejthetetlenek voltak. Akkor éreztem, hogy végre megtaláltam a helyem...Erre most itt vagyok...Vajon fogom ezt a helyet annyira szeretni, mint a lakásom? Egyáltalán valamikor visszaköltözhetek majd, vagy örökké itt kell élnem a továbbiakban?
A történetét egyszer már elmesélte nekem és még a mai napig is értetlenkedek azon, hogy miért kellett megölni szerencsétlen lány, hiszen ő semmiről sem tehetett, ahogy én sem. Csak rossz helyen voltam rosszkor. Milliószor átgondoltam az egészet, hogy miért nem figyeltem oda jobban, mért mentem el odáig és nem maradtam a belvárosban, de rájöttem, hogy csak bele fogok őrülni, ha továbbra is csak ezen fog kattogni az agyam, így jobb nem foglalkozni ezzel.
-Mi?...Én...Én nem tudom, hogy ez hogyan működik. Eddig csak Jamesel találkoztam...Nem tudom, hogy mit kell csinálnom. Azt érzem, hogy a lény, a kölyök bennem érdeklődik az idegen farkas iránt, de nem tudom...Mit kell csinálnom, vagy hogy tudom megengedni neked? Tőlem aztán még meg is kergetheted, csak mondd el, hogy mit csináljak!-Úgy érzem magam, mint egy kisbaba aki éppen felállni, járni tanul. Iszonyatos egy érzés.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 74
◯ HSZ : 214
◯ IC REAG : 234
◯ Lakhely : Hegyvidék, Darren műhelye

Re: Napfényes/holdfényes tisztás // Szer. Május 01, 2013 12:20 am

Ahogy kiejti a száján, hogy hiányzik neki a lakás és hiányzik neki az élete, megint csak újabb könnyek buggyannak ki a szememből. Basszus, én ezt nem bírom ki!
- Deh... Deh... M-már ez az éle... - nem megy. Úgyhogy inkább úgy döntök, hogy gondolatban fejezem be inkább, arra nincs hatással, hogy a tüdőm kapkodó tágulását és szűkülését képtelen vagyok szabályozni.
~Már ez az életed. Velem... Velünk... És én azt akarom, hogy a lehető legjobb legyen és ezért mindent meg fogok tenni, ha már nem tudtam megelőzni azt, hogy ez így legyen.~
Csóválom meg kissé a fejem és belenézek Masa szemeibe. Szeretném, ha azt érezné, hogy bízhat bennem, de nem merek már ígérni neki semmit. Félek, rettegek, hogy újra elbukom, és bár sokat képes vagyok elviselni, az talán már nekem is nagyon sok lenne.
Azért egészen gyengéden elmosolyodom, ahogy megilletődik és bizonytalan. Felnyúlok az egyik kezemmel az arcához, hogy finoman végigsimítsak rajta.
- Neked nem kell csinálnod semmit. Gyere! - megragadom az egyik kezét és lehúzom őt a földre. Bár a föld hideg, számunkra ez nem jelent veszélyt, sőt, mivel a testünk melegebb, így később is kezdünk el fázni.
Először leültetem a földre a lányt, aztán pedig lefekszem a földre, és húzom őt magammal.
- Nem lesz baj, ne félj. Ebben jó vagyok!
Az már egy kicsit szomorúbb történet, hogy miért nem kell tőlem félteni a kicsiket, de ebbe most nem akarok belemenni. Ahogy lefektetem Masát a hóba, háttal fordítom őt magamnak, és átkarolom a dereka körül. Az egyik lábamat finoman átdobom a combjai felett, teljesen magamhoz zárva ezzel őt. Lehunyom a szemeimet és a nyakába fúrom az arcom, újra. Kieresztem a Fehér Gallérost a helyéről. Boldogan ismerkedve, valahol egy másik dimenzióban körbeszaglássza a picit, közben pedig érdeklődve csóválja a farkát.
Rendkívül barátságosan reagálnak egymásra, ahogy nézem. Talán sokat segít, hogy az én farkasom már emberként is rajongott Masakóért, így meg aztán pláne! Mindez úgy történik, mintha álmodnánk. A valóságban nem látjuk, ahogy a két farkas ismerkedik, ez pusztán az elménk játéka. De iszonyatosan jól esik és megnyugtat. Érzem, hogy a szívem lassan csitulni kezd, és még akkor is, ha csak átmeneti az egész, de rám ül a nyugalom. És a szeretet.
- Biztos nagyon szép leszel.
Suttogom mosolyogva a hajába, bár ezt ő nem láthatja. Kicsit olyan most számomra, mintha eltűntünk volna a világ elől, beleolvadtunk volna valami egészen kívülálló rendszerbe, mintha csak egy sziget lennénk.
Ha csak őt nem zavarja a dolog, akkor én még vagy húsz percig nagyon szívesen fekszem így, akár tovább is. A magam részéről nem akarom megtörni a csendet ennél előbb.
- Van valami,amit szeretnél csinálni?
Kérdezem finoman és halkan. Nyugodnak tűnök és talán az is vagyok. Egyelőre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom

Re: Napfényes/holdfényes tisztás //

Vissza az elejére Go down
 

Napfényes/holdfényes tisztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 11 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next

 Similar topics

-
» Tisztás terület
» Tisztások és környékük
» Zenedoboz
» Erdei Tisztás
» Tisztás, környező erdő

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Hegyvidék - White Mountains :: A hegyi farkasok területe-