HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Aktuális kaland:

Érdemes követni:
AKTÍV KARAKTEREK
70 TAG 31 FÉRFI 39 NŐ
FAIRBANKSI FALKA
23 TAG 8 FÉRFI 15 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
14 TAG 6 FÉRFI 8 NŐ
ŐRZŐK
18 TAG 10 FÉRFI 8 NŐ
EMBEREK
6 TAG 3 FÉRFI 3 NŐ
VÉRVONALFŐK
9 TAG 4 FÉRFI 5 NŐ

Az előző negyed évben
ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

Örökös legjobbjaink:
Az oldal alapítói, Castor, Duncan & Gabe.
A Vérvonalfők megalkotói, játékosai - különösen, akik a "NS 3.0 - Redemption" végéig kitartottak.

írta  Celaena McDonald Yesterday at 10:25 pm
írta  Timothy Keldron Yesterday at 12:50 am
írta  Peter Mansfield Kedd Jan. 16, 2018 10:00 pm
írta  Celeste M. Hagen Hétf. Jan. 15, 2018 10:37 pm
írta  Achilles Kilpatrick Hétf. Jan. 15, 2018 7:48 pm
írta  Balthazar Bluefox Hétf. Jan. 15, 2018 7:13 pm
írta  Daphné Seward Vas. Jan. 14, 2018 6:06 pm
írta  Corinne June Mouser Vas. Jan. 14, 2018 5:30 pm
írta  Maloney V. Rocher Vas. Jan. 14, 2018 2:35 pm
írta  Catherine Benedict Vas. Jan. 14, 2018 9:17 am
írta  Balthazar Bluefox Szomb. Jan. 13, 2018 7:50 pm
írta  Kyle Prescott Szomb. Jan. 13, 2018 6:00 pm
írta  Hans Elfman Szomb. Jan. 13, 2018 12:19 pm
írta  Blake Lewis Palmer Szomb. Jan. 13, 2018 9:46 am
írta  Payne Holmes Pént. Jan. 12, 2018 9:30 pm
írta  Tawny Vaidya Csüt. Jan. 11, 2018 8:35 am
írta  Catherine Benedict Szer. Jan. 10, 2018 6:22 pm
írta  Vendég Kedd Jan. 09, 2018 8:54 am
írta  Richard Garroway Hétf. Jan. 08, 2018 8:58 pm
írta  Rebecca Morgan Hétf. Jan. 08, 2018 6:19 pm
írta  Hannah B. Wilson Vas. Jan. 07, 2018 12:05 pm
írta  Dario Rodriguez Vas. Jan. 07, 2018 11:26 am
írta  Yetta Northlake-Nacrosh Vas. Jan. 07, 2018 10:37 am
írta  Alignak Szomb. Jan. 06, 2018 11:18 pm
írta  Daphné Seward Szomb. Jan. 06, 2018 7:52 pm
írta  Daisy Corina Lacroix Szomb. Jan. 06, 2018 7:24 pm
írta  Tawny Vaidya Szomb. Jan. 06, 2018 2:31 pm
Alignak
 
Catherine Benedict
 
Balthazar Bluefox
 
Michael Cooper
 
Rebecca Morgan
 
Egon Candvelon
 
Peter Mansfield
 
Achilles Kilpatrick
 
Tawny Vaidya
 
Jason Drewner
 

Share | .

 

 Fakitermelő telep

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6797
◯ IC REAG : 8554
Fakitermelő telep // Szer. Jún. 27, 2012 10:39 pm

First topic message reminder :

A fakitermelő telep tulajdonjogát a helyi Protektorátus birtokolja.



A hozzászólást Alignak összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Okt. 26, 2015 12:00 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net








SzerzőÜzenet
Darren Northlake
Vérvonalfő
avatar

◯ Kor : 305
◯ HSZ : 1935
◯ IC REAG : 1959
◯ Lakhely : erdő széli birtok
◯ Feltűnést kelthet : végigtetovált karok, ezüst fülbevalók, gyűrűk, szemöldök piercing, karkötő, nyaklánc



Re: Fakitermelő telep // Szomb. Nov. 18, 2017 10:21 am

Sejtettem, hogy ez sem lesz egyszerű történet, azt azonban mindenképp sikerként könyveltem el, hogy van mód, van út. Az idő, bár nem elhanyagolható tényező, mégis másodlagos, mert kivédhetetlen. A kívánt eredmény érdekében cseppet sem bánom a hónapokat, amiket ő is említett.
- Ebben az esetben az alapokért hálás lennék, természetesen az igényelt ellenszolgáltatás fejében. - Ezen a világon semmi sincs ingyen, s még ha nagylelkűen el is engedi az árát a tudásnak, jobb, ha tudja, önként megfizetem, amit kell, nem várom, hogy puszta szívjóságból vagy a két szép szememért húzzon ki a tudatlanság gödréből. - Jól látja, valóban nem szívesen üldögélnék a falka küszöbén, segítségért kuncsorogva - húztam el a számat. Elmúltak azok az idők, amikor onnan bármi jóra számíthattam, sajnos. Rosszul érintett, ám beláttam, hogy ez a dogok rendje, menete, így inkább nem öltem felesleges energiát az efölötti kesergésbe. - Megoldom az Anernerk-kérdést - zártam le ennyivel ezt a kört. Egészen biztosan tartott egy listát a fiókjában a megbízható Anernerkekről, Suttogókról, mindazon farkasokról, akik eredményesen képesek kapcsolatot létesíteni a szellemekkel, ilyen téren azonban kihagytam egyelőre a rátámaszkodást. Kevés köze volt ennek a büszkeséghez, annál több a magam fejlődéséhez, önálló problémamegoldásához.
Az lett a feladatom, hogy egy egész vérvonalról gondoskodjak, amelyik nagyobb pácban van, mint bármelyik, valaha. Mi lesz velük, ha a érvonaluk feje is képtelen boldogulni?
Vannak azonban döntések, amelyek megint csak nem rajtam állnak kizárólagosan, ezt pedig rögtön megosztom a Krónikással. Örvendetes egyetértése, mert hiába nem szorulok sem erre, sem engedélyre, az együttműködést és a közös álláspontot jelenti. Erre pedig a fennálló helyzetben életbevágóan nagy szükségünk van.
Nagyot sóhajtva dörzsöltem meg arcomat. A korai időpont sose jelentett problémát, ezúttal sem az okozta a fáradtnak tetsző megnyilvánulást.
- Arról nem is beszélve, hogy tizenkét különböző farkassal kell zöldágra vergődnöm magamon kívül. Fantasztikus esemény lesz... - Enyhe keserűség csendült hangomban. Eszembe jutott a legutolsó alkalom, amikor le kellett nyomnom egy döntést mások - az egész falka - torkán, a behódolás kapcsán. Az egy rossz gyűlés volt, s ki gondolta volna, hogy az akkori tapasztalat ekkora hasznomra lehet évekkel később. Kardinális hibát készültem kivédeni, ami személyes szinten és talán a Kört tekintve is egy építő lépés lehetett. - Ha nincs ellenvetése, a találkozónk erre vonatkozó részét egy az egyben megosztanám velük, hogy pontosan láthassák a lehetőségeket.
Ott volt azon a hajnalon, tudom. Látta őt mindenki, tudom. Ugyanakkor ezzel egyértelműen lelepleződne a kiléte., s bár bízom benne, hogy képesek az árnyékban tartani valaki identitását, ez nem jelenti azt, hogy ebben Keldron is ugyanekkora mértékben hisz. Teljesen nyílt lenne onnantól az ő kiléte a Tizenhármak számára, és habár az eddigiek alapján kétlem, hogy nagyon ágálna - az együttműködés fontosabb -, mégis így éreztem illendőnek.
Az már szinte csak apró gesztus volt, hogy informálom. A büszkeség is hajt ebben: elődeink átadták a stafétabotot, itt az idő, hogy a Krónikákban is átvegyük a helyüket. Némi szerencsével ugyanúgy legendák leszünk idővel, mint ők. Épp ezért, ha van lehetőség arra, hogy olyan képet kapjon rólunk az utókor, amely nem feltételezésekre és ferdítésekre épül, megragadom.
Egy férfi pedig, aki profi a pókerarcban, megfelelően objektív írást adhat ki a keze közül.
Nevetséges, mégis feljegyeztem magamnak, hogy vele soha, semmilyen körülmények közt nem szabad leülnöm játszi, főleg nem tétre, mert mesterien rejti el az önkéntelen reakciókat. Mintha egy maszkot néztem volna, még a legrázósabb tudatlanság-vallomás közepette is. Jég folyik az ereiben vér helyett, s mivel pontosan erre a hideg ésszerűségre volt szükségem, szimpatikussá vált. Hiába lehettünk jellemben ég és föld.
- Pompásan hangzik! - csaptam össze tenyerem, hangomban azonban némi keserűség csendült. Dehogy pompás! Az lenne a pompás, ha erre semmi szükség nem volna, ám így esett. Ennek megfelelően rendíthetetlen figyelemmel hallgattam őt újfent.
Az eredmény a saját szoborszerű arcom lett. Neki nem volt farkasa, így nyilván nem is érezhette azt ennek kapcsán, mint én, sose lett volna elvárás részemről egyébként sem. Előttem viszont felsorakozott mindaz a katasztrófa, amely ezzel járt volna az elmúlt években. Igazolták, hogy nem szívesen tették ezt, ugyanakkor ki tudja, egyes esetekben melyikünk, milyen közel állt ahhoz, hogy megfosszák a farkasuktól! Nagyot nyeltem. Ha a rituálé után folytatta volna más témával, csak felemeltem a kezem, jelezve, hogy várjunk pár percet, mire ez az információkupac helyet talál bennem, s kissé leülepedik.
Borzalmas büntetés. Rengeteg dolog van, ami rosszabb a halálnál, főleg egy vérfarkasnak. Nos, azt hiszem, megtudtam, mi a legrosszabb.
- Miután... halandó lett, volt már példa, ha ilyen... embert elhívtak, vagy újból beharaptak? - Majdnem felnevettem. Tipikus: a mentőkötelet kerestem, amellyel valakit ki lehet húzni a szarból. - A másik, ami megfordult a fejemben, mindezt hallva: mi a helyzet azokkal, akiknek nincs vérvonala? Vagy azokkal a kisebb vérvonalakkal, amelyek nem az Elsőktől erednek, hanem az elmúlt egy-két évszázadban, frissen jelentek meg? - Elvétve találkoztam ilyennel, egy kezem meg tudnám számolni,mennyi akadt az elmúlt bő három évszázadom során, mégis... A kis vérvonalak elsői nem olyanok voltak, mint az Alapítók.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Timothy Keldron
Krónikás
avatar

◯ Kor : 95
◯ HSZ : 185
◯ IC REAG : 166
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Fakitermelő telep // Csüt. Nov. 23, 2017 1:29 am

Tim szemöldöke hangyányit megszaladt felfelé, aztán hümmögve bólintott. – Az ár megszabása a protektor hatáskörébe tartozik, de bizonyára nem megfizethetetlen. Azonban nem én fogok magával foglalkozni, ezt gondolom sejti. Vannak… - egy pillanatra elhallgatott, majd apró mosoly villant ajkain – nálam spirituálisabb tagjaink, akik kevésbé szárazon tudnak szónokolni a meditálás lélekfelemelő érzéséről, és így talán jobban rá tudják vezetni a dolog nyitjára. Számomra csupán rutinfeladat, amit néha napján el kell végezni, semmi több – hiba, nem hiba, Timnek ez már semmiféle lelki felfrissülést nem szokott okozni, és csupán arra használja, hogy a varázslatok által elhasznált energiát utántöltse. – Önkéntes alapon találunk magának megfelelő őrzőt – az első szót némileg megnyomta, mert lehet, hogy nem is annyira önkéntes feladat lesz, de ez a tanítás minőségén kevésbé fog rontani. A mágusok és gyógyítók között még az is lehet, aki szívesen venne egy ilyen jellegű feladatot. Az informátorok már nem biztos, de elsősorban ezt Tim nem rájuk szabná ki, csak ha végképp nem találnak embert a feladatra. – Érthető – bólintott ismét, majd halvány mosolyt intézett felé, amikor a szellemi vezetők felkutatására tett említést. – Nagyszerű – egy gonddal kevesebb, bár nem lenne nehéz találni megfelelő vérfarkast, de Northlake elég ideje él, hogy tisztában legyen kihez érdemes és kihez nem érdemes mennie. Tim számára sokszor csak név halmaz, valódi háttértudás nélkül, legalábbis, ami az Alaszkától délre eső területeket illeti.
A krónikás a vérfarkas szarkasztikus megjegyzésére nem szólt semmit, mert csak megerősíteni tudta volna mennyire nem egyszerű tizenhárom különböző korú, és vérmérsékletű személynek közös nevezőre jutnia.
- Egyáltalán nincs ellenvetésem. Jobb, ha a körükön belül az őszinteség dominál, úgy akár még célt is érhetünk, már ha lehetséges egy ilyen reménytelen helyzetben erről beszélni. Arra azért készüljön fel, hogy talán a legelső vádak között fog szerepelni, hogy milyen jogon szólunk bele az önök ügyeibe. Talán még túlzott befolyásolhatósággal is meg fogják egyesek vádolni, de ez sajnos olyan pirula, amit le kell nyelnie, függetlenül a döntésük kimenetelétől – Tim egy sóhaj kíséretében elhallgatott, majd még hozzáfűzte. – Teszem hozzá, alapesetben jogos lenne az észrevétel, de az idők változnak, nem a javunkra – hát egyáltalán nem. Egyszerűen meg lehetett volna oldani a dolgot, és ahogy Tim kigondolta, hogy „egyszerűen”, már vissza is szívta volna, ha esetleg hangosan kimondja, mert az áldozás minden volt, épp csak nem egyszerű, és mégis hiba csúszott benne. Apró, jelentéktelen hiba igaz? Igaz, a végkimenetelen semmit sem változtatott, de Alignaknak épp elég volt, és élt is vele.
Tim előrevetett lábbal, egyenes testtartással nézte, ahogy Northlake szarkasztikus örömmel ad hangot a farkastalanítás mesés világának. Egy kósza pillanatra szemöldöke megugrott, aztán belekezdett a mesélésbe, és bízott benne, hogy a feljegyzések, amiket olvasott nem sületlenségeket tartalmaznak. A végére érve a rövidített, maszlagtól mentes leírásnak várta, hogy milyen hozzáfűznivalóval rukkol elő Northlake, aztán figyelmesen hallgatott, és hümmögött egy sort, aztán bólintott.
- Hogyne! – arcán halvány, örömmentes mosoly suhant át, persze most sem kimondottan jelentett semmit a mimikája, épp csak kellemesebb beszélgetőpartner, ha van némi reakció, másrészt kezdte enyhén jól érezni magát, még a hideg ellenére is. Szeretett beszélni, nem véletlen lett tanár, és ha a tanuló figyelmes, akkor a dolog hatványozottan kielégítő. A vele szemközt törökülésben ülő vérfarkas, pedig jó tanulónak minősült. Figyelt és megjegyzett mindent, ebben Tim biztos volt. – Épp csak, nem mentek semmire vele. A legelső dokumentáció erre vonatkozóan, legalábbis, amihez én hozzájutottam, az a tizenhetedik század második feléből származik. Egy francia nemes úr, Gilles de Rais – egy pillanatra elhallgatott, majd kitekintőleg hozzátette – nem azonos azzal a férfival, akiről a kékszakállú herceget mintázták, és valószínűleg csak állnév volt a feljegyzésben – elvesztett egy fogadást, amelynek keretében vérfarkassá kellett válnia. Némely időkben, néhány zártabb közösségben a farkasok elég nyíltan hirdették kilétüket, amíg az őrzők közbe nem avatkoztak. Szóval, Gilles-t beharapták, nyilván teljesen alkalmatlan volt vérfarkasnak, de úgy, ahogy eléldegélt három évtizedet, valószínűleg vagyonának és befolyásának köszönhetően. Vérfarkas testőröket fogadott, akik képesek voltak megvédeni saját magától és a farkas társadalom mindennapi problémáitól. Azonban egyik nap, egyszer csak már nem volt vérfarkas. Tombolt és őrjöngött, nem tudta mi történt vele, nyilván az alapító nem számolt be egy ilyen alkalmatlan vérfarkasnak arról, hogy mit, miért tesz. Ezért hát testőreinek egyikét bízta meg, hogy tegye ismét vérfarkassá. A történet itt kicsit homályos. A körülötte lézengőknek tudniuk kellett, hogy nem vérfarkas, de azért egy jó ideig még játszották, hogy nincs semmi gond vele. Aztán végül beharapták, amikor kicsikartak belőle egy nagyobb darab földet. Azonban nem történt semmi. Képtelenek voltak újra farkassá tenni. A testén már több száz harapásnyom díszelgett, mire az őrzőkhöz eljutott. Vizsgálgatták, de nem találtak gátló tényezőt, és mivel az eset igen érdekes volt, így az elhívást is megejtették, annak ellenére, hogy nem érezték rajta a szellemek áldását. Természetesen semmi sem történt. Ha volt is Gilles-nek a mai fogalmaink szerint mágiaérzékenysége, a farkastalanítás során eltűnt, amit egyébként a későbbi dokumentációk, amelyek már jóval pontosabban rögzítettek voltak is megerősítenek. Nézze el nekem, ha néha kicsit szabadjára engedem magam, a hivatásommal jár, azonban egy szó, mint száz. A folyamat visszafordíthatatlan. Akitől az alapítók, és most már a vérvonalfők, elveszik az adományt, az már örökre és végérvényesen ember marad. Legalábbis minden feljegyzés erre enged következtetni – tárta szét kissé a karjait. Az írás megmarad, de néha pontatlan információkat közölnek. Az írók képzelete szárnyra szokott kapni, és túloznak, vagy olyan részleteket emelnek ki, amely lényegében nem is fontos, de olyat, ami életbevágó lenne valaminek a megértéséhez, azt pedig elhallgatják. Tim remélte, hogy az ő általa írt feljegyzések nem ilyen benyomást fognak kelteni az utókor őrzőiben. A krónikás újabb érdekes kérdést kapott, de ennek a megválaszolása nem olyan egyértelmű.
- El lehet-e tőlük venni a farkast? Jó kérdés – bólintott merengve. – A probléma ennek a kérdésnek a kutatásánál abban rejlik, hogy vérvonal nélküli farkasok általában nem sokáig élnek. Vagy átharapják őket, vagy meghalnak. Az egyedi vérvonalaknál pedig egy olyan hátulütő merül fel, ha alapító szemszögből közelítjük meg a dolgokat, hogy nem valószínű részükről egy különleges és új vérvonalnak a megsemmisítése. El tudja képzelni magát, hogy találkozik egy olyan vérvonallal, amelynek a tagja képes szellemformát öltve átsuhanni a tárgyakon, és hogy ennek az egyedi és különleges vérvonalnak talán az egyetlen képviselőjével futott össze? Megpróbálná egyáltalán elvenni tőle a farkasát? Vetemedne egy ilyen szentségtörésre? Talán a tizennegye… - Tim szája egy pillanatra tátva maradt, majd újra belekezdett. – Talán a tizenötödik testvér utolsó leszármazottját készülne megfosztani vérvonalának utolsó tagjától, de az is lehet, hogy épp a vérvonal fejét. Emiatt, Northlake, csak emiatt úgy gondolom, hogy még egyetlen alapító sem vett el egyedi vérvonaltól farkast, de ha meg is tették, én ilyen jellegű feljegyzéssel nem találkoztam. Így a kérdés továbbra is fennáll. Lehet, hogy képes rá, de lehet, hogy nem. Véleményem szerint, kár próbálkozni vele, ha véletlen egyszer összefut egy egyedivel – a szellemalakos átsuhanást nyilván sarkította, de érzékeltetni akarta, hogy az ilyen jellegű döntések nem egyszerűek, még az évszázadokat megélt vérfarkasok számára sem. Ha meg is tették, lehet, hogy annyira szégyellték, hogy még a nyomaikat is eltüntették, vagy rávették az őrzőket, hogy égessék el a dokumentumaikat.
A krónikás túl sokat beszél, és néha jelentéktelennek tűnő dolgokat is elmond, de szerette volna, ha a hím tisztán lát.
- Maga halhatatlan… részben – szólalt meg, rátérve a következő fejezetre, amennyiben (vagy után) Northalake-nek nem volt kérdése a farkastalanítással kapcsolatban. – De, azért vannak megkötések.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darren Northlake
Vérvonalfő
avatar

◯ Kor : 305
◯ HSZ : 1935
◯ IC REAG : 1959
◯ Lakhely : erdő széli birtok
◯ Feltűnést kelthet : végigtetovált karok, ezüst fülbevalók, gyűrűk, szemöldök piercing, karkötő, nyaklánc



Re: Fakitermelő telep // Vas. Nov. 26, 2017 12:55 pm

Mondanám, hogy legutóbbi beszélgetésünk után vicces lesz ilyesmivel előállni a Protektornak, ám hauzdnék. Semminemű humort nem láttam ebben.
- Igyekszem nem kikészíteni majd az illetőt - húztam el számat mosolyfélére. Legtöbbjüket inkább látásból ismereme, mégsem gondolom, hogy probléma lenne az együttműködéssel, bárki is szegődjön alkalmi tanárommá. Az eredmény szempontjából pedig édes mindegy lesz - remélhetőleg -, hogy önkéntes jelentkezés vagy felsőbb utasítás alapján lesz kiválasztva az oktatóm.
A ismeretek mélyreható elsajátításához viszont magam is lelek majd segítséget valamilyen módon, efelől biztosítottam a férfit is. Jót fog tenni némi kiszakadás, hiába a fősodor érdekében ténykedek másutt is. A többiekkel való megbeszélés szintén ebbe a fősodora tartozik, s örülök, hogy az információmegosztás kapcsán egy véleményen vagyunk. Nagybn megkönnyíti a helyzetet, annak kezelését, hogy nem kell előlük titkolóznom. Minden apróságra szükségünk van, ami a bizalom kialakulását, megszilárdítását eredményezheti, mivel abból fog létrejönni a szükséges egység, összetartás. Ez jelenelg élet-halál kérdése, minden túlzás nélkül.
- Vádoltak már rosszabbal - vontam vállat kissé talán flegmán. Nyúltam ennél nagyobb darázsfészekbe évekkel ezelőtt, s mint a falkagyűlés, úgy ez is hasznomra lesz. - Mondják és feltételezzék, ha jól esik, higgyék, hogy így van, nem számít, amíg a közös célfelé tudunk mozdulni. - Távolról sem vagyok szent vagy mártír, ugyanakkor a prioritási sorrend kristálytiszta előttem. Ha ezen az úton sérelem ér, majd visszatérek rá, amikor az válik legnagyobb problémámmá, s akkor örvendezni fogok, hogy sikerült addig jutni. Amíg viszont ez eljön, tűröm, amit muszáj. Annyit és nem többet.
Az igazság megismerése is ilyesfajta tűrés volt, szükséges "rossz". Az információ maga se nem pozitív, se nem negatív, ez tény, mégis veszélyes: birtoklása, hiánya egyaránt. A magam esetére jelen helyzetünkben inkább az utóbbi az igaz. Rég hátam mögött tudhattam azt a határt, ahonnan még volt menekvés, visszaút. Ezért sem szakítottam félbe a Krónikást, csak a tudás megszerzését követően kértem szót, hogy hangot adhassak kérdéseimnek, vakfoltjaimnak. Egy pillanatig eltűnődtem azon, mit követhettek el azok, akik ilyen büntetést vívtak ki, mennyire süllyedhettek mélyre vérfarkas mivoltukban, hogy az Alapítójuk úgy döntsön, méltatlan a farkas ajándékára. Vajon van vagy volt erre valami egyezményes törvény, szabályrend, vagy egyéni megítélés alá tartozott minden eset? Honnan a picsából kéne nekem tudni, hogy ki szolgál rá a farkastalanításra? Ezek helyett viszont gyakorlatibb kérdéseket teszek fel. Tudom kell, hogy vissza lehet-e csinálni...
Térdemre könyökölve, mereven figyeltem, mint egy vadász az elejtére váró vadat. Csak beszélj, mondd, add meg a válaszokat, a történeteket, amikre szükségem van!
Megadta, én pedig egy darabig nem jutottam szóhoz. Nos, az úriember történetével mindenképp sikerült elérnie, hogy megfelelő komolysággal álljak ehhez a fegyelmezési eszközhöz...
- Értem - nyögtem ki végül egy bólintással kísérve. Próbáltam elképzelni, milyen lett volna a fenevadam nélkül. Bármilyen hosszú is volt az összhanghoz vezető út, zsigeri tiltakozás támadt bennem a lehetőségre, úgy is, hogy aki szétszakíthatott volna bennünket, már nem élt.
Kérdéssorozatom másik felére kapott válaszok sem hoztak teljes megnyugvást. Felhorkantam a testvérek létszámát illető pontosításra. Igen, itt volt a másik drabális bökkenő: ha a Magas Hegyet elhallgatták az Alapítók elől, mi a biztosíték rá, hogy nincs még eltitkolt testvér? Hogy nem volt eltitkolt testvér? Megnyomkodtam orrnyergem.
- De ha kezelhetetlen, vad és csak pusztít, nem lehet méltó azt... - elharaptam amondatot. Azt mi? Meg kell állítani? El kell pusztítani? Ítélkezni kell felette önkényesen? - Egyéni megítélés alá tartozik, melyikünk mit tart helyesnek, mennyit enged és mikor ítél, igaz? Nincs kollektív 12 parancsolat, vagy mi... Ha döntünk, miénk a végrehajtás, a felelősség és a következmény. - Ne feltétlen vártam választ, inkább hangos gondolatmenet volt. Megdörzsöltem az arcom. Ez még csak az út legeleje, mivé leszünk a végére?
Beláthatatlan messzeségben van mindez, s hogy mennyire így van, az Keldron következő bejelentésével válik nyilvánvalóvá. Ha nem tartanám túl bárgyúnak és nevetségesnek, újfent hagynám, hogy elnyíljon szám, ám ezúttal időben észbe kapok, s fékezem arcom őszinte rekacióit.
- Ho... hogy érti, hogy halhatatlan vagyok? És milyen megkötések?
Mi a franc lettem? Igaz, Tria és Tipvigut kapcsán is feltéteelztem, hogy van valami a háttérben, tekintve, hogy származásuk szerint inuitok, legalábbis alaszkai indiánok voltak, nem pedig patyolat fehér emberek, választ viszont röpke ismeretségünk alatt nem találtam. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem is kerestem, valahogy jelentéktelennek tűnt a sok egyéb mellett.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Timothy Keldron
Krónikás
avatar

◯ Kor : 95
◯ HSZ : 185
◯ IC REAG : 166
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Fakitermelő telep // Pént. Dec. 15, 2017 9:31 pm

- Nyilvánvalóan ezt el is várjuk – közölte mosolytalan arccal, és bár tudta, hogy Northlake esetleg csak viccel, azért jobb, ha tisztázzák, hogy nem lenne jó az őrző körökben egy fakír vérvonalfő okozta idegösszeroppanásos meggárgyulás.
A vérfarkas szavaival csak egyet tudott érteni, így elégedetten bólintott. Nem lesz egyszerű, de Tim attól tartott, hogy nem ez lesz a legnehezebb feladata az életében. Már csak azért is, mert ott van egy bosszúálló, magát minimum istennek képzelő ősi szellem, amely kihasználva az alapítók újfent elkövetett hibáját, ismét a világra tolta a képét. Emiatt valószínűleg az ő dolgainak az elintézése sokkal nagyobb gondot fog okozni a hímnek, mint az, hogy esetleg inkompetenciával megvádolják.
Nem épp rendhagyó társalgási téma ütötte fel a fejét, hiszen még a vérfarkasok között sem szokványos az alapítók legendáit, meseszerű dolgait szájra venni, főleg nem tényként kezelve közölni azokat, így Tim bízott benne, hogy a feljegyzések nem sületlenségeket állítanak, hanem legalább az ötven százalékuk hitelesnek mondható. Ha nem, azt Northlake előbb-utóbb meg fogja tudni, ámbátor lehet a félreinformálást nem fogja megköszönni. Azért van, amit tényként lehet kezelni, például a farkastalanítást. A témával kapcsolatos többi kérdésre csak találgatással válaszolhatott, logikus felépítésűek ugyan, de végtére is csak hipotézisek, amelyek a gyakorlatban vagy megállják a helyüket, vagy sem. A krónikás azért bízott benne, hogy nagyjából helytállóak a feltevések.
- Pontosan – bólintott Tim közönyösnek ható fizimiskával. Nem csillogott szemeiben a tanári lelkesedés, amikor a nebuló helyes választ ad, elvégre Northlake aligha vágyik ilyen jellegű megerősítésre, másrészt viszont a krónikás szemében már amúgy is évtizedek óta nem csillant meg a jókedv, ha valaki számára tetsző feladatot oldott meg kiválóan. – Maguk döntenek, vagy rosszul, vagy jól, de a döntés végeredményben a maguké, és az esetleges következményekkel is maguknak kell számolniuk – egy pillanatra elhallgatott, majd még hozzátette komoran. – A halál néha kegyesebb – egy őrült exvérfarkasnál talán jobb egy halott.
Tim felnézett az égre, aztán vissza Northlake-re. – Tudja, ebben igazából nem lehetünk biztosak… mármint a halhatatlanságban. Logikus lenne, ha megkapták volna azt is, elvégre szinte mindent örököltek legjobb tudomásom szerint, de nyilván lehetnek olyan dolgok, amelyeket nem kaptak meg. Az alapítók halhatatlansága tulajdonképpen egy reinkarnációs folyamat. A halott lélek, amely a szellemsíkon reked, visszatérhet egy gazdatestbe. Parazita, ha úgy tetszik, de ezt csak az ellenszenvem mondatja velem a procedúra kapcsán, és máris elnézését kérem kirohanásom miatt – ami nagyjából annyira volt intenzív, mint egy álmos teknős izgágasága egy napsütötte sziklán. – A gazdatest minden esetben őrző kell, hogy legyen. Se vérfarkas, se ember nem jó erre a szerepre, mivel a mágikus rituálé, amely előrángatja a halott szellemét a másvilágról túlságosan hatalmas ahhoz, hogy akárkin alkalmazni lehessen. Az emberek szervezete nem tud ellenállni a mágikus behatásoknak. Szívleállás, agyhalál, légzéskihagyás, fulladás. A vérfarkasok pedig maguk is egyfajta mágikus energiával felruházott lényként, nem képesek befogadni a szellemet, valószínűleg a rituálé energiái és a sajátjuk különbözősége miatt – bocsánat kérőleg széttárta a kezét, majd halvány mosollyal még hozzátette. – Ezek persze csak a feljegyzések magyarázatai. Az őrzők tudomásom szerint évszázadok óta nem akarták a már régen bevett procedúrát megváltoztatni – a múltban azonban voltak baklövéseik, amelyek emberéletekbe kerültek. Valószínűleg manapság is vannak, csak nem irtózatos erejű rituálékhoz kapcsolódva. – Az alapítók néhányszor már cseréltek testet, hiszen egyik sem hasonlít egy őslakosra, ahogy azt láthatta az utódlás kapcsán. Nincs mindenkiről pontos nyilvántartás, mert a kora újkor forrongó helyzetében sokszor őrző archívumok is elpusztultak, ahogy később is, de az bizonyossággal állítható, hogy nem ezekben a testekben születtek. A megkötések részt igazából már el is mondtam. Közülünk kell valaki, aki feláldozza az életét, cserébe, hogy maguk visszatérhessenek. Amennyiben nem tévedek az ilyenfajta halhatatlanságuk kapcsán – meglehet, hogy nincsenek ennek a képességnek a birtokában, de azért jobb, ha tud róla. – Kérdés? – nézett a vérfarkasra közömbösen, közben azon gondolkodott, hogy a testcserés rituálét elmondja-e neki, vagy jelen helyzetben irreleváns, hiszen még évszázadokig nem lesz rá szüksége.


//Bocsi a késlekedésért //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darren Northlake
Vérvonalfő
avatar

◯ Kor : 305
◯ HSZ : 1935
◯ IC REAG : 1959
◯ Lakhely : erdő széli birtok
◯ Feltűnést kelthet : végigtetovált karok, ezüst fülbevalók, gyűrűk, szemöldök piercing, karkötő, nyaklánc



Re: Fakitermelő telep // Szomb. Dec. 30, 2017 5:03 pm

Komolyan azt fontolgattam, hogy pár napra elvonulok a világ elől és csak emésztem mindezt. Számoltam azzal, amikor ezt a találkozót kértem, hogy talán túl sok lesz, ám arról sejtelmem sem volt, miképp fogom ezeket kezelni, feldolgozni. Keldron jól, érthetően magyarázott, de amíg az ő fejében mindennek leülepedett, megérett rendszere volt, addig az enyémben teljes káosz uralkodott. Próbáltam mindent egyből a helyére pakolni, csakhogy azt se tudtam, hol a helyük, így pedig egy idő után egyszerűen hagytam, hogy minden egyetlen óriási halomba gyűljön. Mohón zsákmányoltam, ki tudja, mikor lesz lehetőségem újfent ilyesmire. Ki tudja, mikor kapok választ a sorra feltett kérdéseimre?
Téma témát követett, mindent érintettünk és talán semmit sem igazán, bár erről egyikünk sem tehetett. Nekem nem akadtak még mélyebb kérdéseim, ő pedig próbálta fogyaszthatóvá tenni azt, ami ledöbbentett, kézelfoghatatlanul új volt számomra.
A legsúlyosabb mégis a felelősség nagyságának megneszelése volt. Persze, eddig is tudtam, hogy egy egész vérvonal fejének lenni nem gyerekjáték, bolond mód még az is megfordult a fejemben, hogy korábbi atanerki tapasztalataim a segítségemre lehetnek... Ez azonban merőben más, mint bármi, amit eddig ismertem. Mégis hogyan fogok én ebben helytállni? Kénytelen leszek valahogyan...
- És biztonságosabb - tettem hozzá a kegyelmes halálnál. A holtak nem beszélnek, nem kell, hogy bárki feje fájjon utána. Hideg verejték futott le gerincem mentén. Hát ide jutottam: a halál praktikussága mellé állítok fel érveket, hogy majdani ítéleteimet igazoljam. Vajon mivé leszek ötven, vagy száz év múlva?
Halhatatlan, a jelek szerint.
Halvány mosollyal nyugtázom kirohanását, ami saját maga számára az volt, ám az én korábbi kitörésemet meg sem közelítette. Minden viszonyítás kérdése.
- Minden csodának ára van, nem igaz? - kérdeztem fanyarul, s ahogy tovább hallgattam, úgy tűnik, ennek a csodának nem pusztán a parazita-létünk az egyik árnyéka, hanem az élő halála is, amit elhoz. - Ez logikus - biccentettem arra, hogy kizárólag őrző test volt képes befogadni az Alapító szellemét. Tehetetlen voltam a kép ellen, amelyben az jelent meg előttem, hogy Keldron testéből beszélek. Bizarr, hajmeresztő, ugyanakkor... elképesztő, s jelenleg elképzelhetetlen, hogy más testben éljek. Ugyanúgy a jellememhez, önmagamhoz tartozónak éreztem, mint bármely személyiségbeli tulajdonságomat, és erősen kételkedtem benne, hogy egy ilyen reinkarnációt követően ugyanaz lennék, mint előtte voltam.
- Minden halál esetén érvényes volt ez? Úgy értem... számított, hogy valaki esetleg öngyilkos lett, más ölte meg, balesetet szenvedett - bár ez elég viccesen hangzik, tekintve, hogy ők voltak a legerősebb vérfarkasok -, vagy az öregség vitte el? Volt egyáltalán olyan, hogy természetes halált haltak? - biccentettem oldalra a fejem, mert így belegondolva, nehezen tudtam elképzelni. Azt viszont annál inkább, hogy esetlegesen akadályok merültek fel a visszatéréskor, ha valaki önnön kezével vetett véget az életének.
Egyetlen, kósza, borzongató pillanattöredékre felsejlett bennem, mennyire közel állok ennek hazardírozásához. A részletek ijesztő könnyedséggel adták magukat, erővel kellett elterelnem róluk figyelmem, hogy csak a férfi legyen gondolataim fókuszában.

//Ugyan, semmi gond! Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Timothy Keldron
Krónikás
avatar

◯ Kor : 95
◯ HSZ : 185
◯ IC REAG : 166
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Fakitermelő telep // Yesterday at 12:50 am

Tim a tőle telhető legpontosabb információkkal látta el Northlake-t, de valójában túlságosan sok ismeretlen tényezőt tartalmazott a beszámolója, így a hím eléggé magára van utalva, vagy legalábbis kevesen vannak, akik segíthetnének neki. Az új vérvonalfők ebbe a kategóriába esnek, kérdéses viszont, hogy mennyire együttműködőek. Talán semennyire, talán készségesen fognak hozzáállni egy olyan dologhoz, ami csupán közvetve érinti őket, viszont senki sem hibáztathatná őket, ha nem akarnának belekeveredni egy átoktalanításos históriába, amelynek a kialakulása egyetlen egyénre vezethető vissza. Tim nem kedvelte Annakpokot, de ez nem újdonság, hiszen egyetlen alapítót sem kedvelt. Túl sok problémát zúdítottak az amúgy is zűrös városukba, hogy épeszű őrző szimpátiával nézhessen rájuk. Persze tisztelte mindegyiket, csodálta is őket, épp csak kereshettek volna az összejöveteleiknek másik várost is.
- Valóban – bólintott komoran. Ez vitán felül áll. Kevesebb probléma, és jóval könnyebb takarítás az eset után. Nem kell sem emléktörlés, sem új személyazonosság. A legegyszerűbb mód, bár nem a leghumánusabb.
- Egyet kell értsek. Nehéz dolog elveszteni egy kollégát, vagy netalántán egy olyan személyt, akit szeretünk – ez utóbbi a krónikásnál nem okozna problémát, lévén a szeretet nem az erős oldala -, de azt látni, hogy a városunkban jár-kel… – Tim megrázta a fejét, arcán szomorúsággal vegyes undor látszódott egy pillanatra, mielőtt össze nem szedte magát, hogy ismét közönyösnek ható ábrázattal folytassa. – Úgy hiszem kimondhatatlanul szörnyű – nem is igazán talált rá szavakat. Mintha szellemet látna az ember. Oda menne hozzá, köszönne neki, de aztán rájön, hogy a porhüvelyt már nem az a lélek lakja, aki korábban. Már nem a régi személyiség tölti fel élettel, hanem egy másik, egy sokkal ősibb egy lopott testtel. Ki az a megátalkodott lélektelen szörnyeteg, aki képes eldobni az életét így, hogy az ismerőseivel kicsesszen? Nyilván olyasvalaki, aki eléggé elkötelezett a munkája iránt. Tim köszöni szépen az ilyesféle megtiszteltetésnek nevezett elkötelezettségből nem kérne, bár szerencsére nem  ajánlottak még fel neki ilyen visszautasíthatatlan ajánlatot.
- Nem tudok róla, hogy bármelyikük is természetes halált halt volna, amelynek nyilvánvalóan az a magyarázata, hogy a testcserét nem csak halál után tudják alkalmazni. Egyes alapítók, amikor a szükség úgy hozta új testbe költöztek. A rituálé ismét csak őrző praktika, nélkülünk nem tudják végrehajtani – utóbbit csak a biztonság kedvéért említette, nehogy Northlake mentális tortúrába kezdjen, hogy a szellemét egy másik élőlény – mondjuk egy nyuszi – tudatába akarja plántálni. – A procedúra hasonló, bár sokkal barátságosabb még az én szememben is. Itt két élő testről és két élő lélekről van szó. Gyakorlatilag a szellemeik helyet cserélnek egymással. Aztán mindenki megy a maga útján – persze az őrzőkre nézve ez is jár hátulütővel, hiszen általában egy öregebb testet cseréltek le egy fiatalabbra. Ez azért még emészthető, hiszen az öregedés lassússága miatt az alapítók annyira azért nem használódtak el három-négy évszázad alatt. – A halál neme nem számított – jutott eszébe Timnek a kérdés első fele. – Azonban a szellemvilágban eltöltött idő egyedenként változó. Valaki csak egy évszázadot volt odaát, valaki pedig jóval többet. Hogy miért? Csak találgathatunk. A szellemek talán tudják.
Tim az órájára nézett, aztán megköszörülte a torkát, és hümmögött egyet. – Úgy hiszem mára be kell fejeznünk a társalgást Mr. Northlake, ha még van könnyen megválaszolandó kérdése, akkor állok elébe, de úgy öt perc múlva útra kell indulnom, ha nem akarom a következő találkozómat lekésni. A meditátorral való egyeztetés után üzenni fogok, hogy kit küldünk. Nyilván ha önnek is megfelel a személy – aki egyelőre önkéntes, ha pedig nincs senki, aki vállalna egy vérvonalfőt meditálni tanulni, akkor William majd kijelöl egy mágust, vagy gyógyítót a feladatra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Fakitermelő telep //

Vissza az elejére Go down
 

Fakitermelő telep

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
7 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

 Similar topics

-
» Nevadai kísérleti telep

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Városhatárokon kívül :: Országút-