HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Aktuális oldalkaland:
-

Érdemes követni:
-
AKTÍV KARAKTEREK
71 TAG 31 FÉRFI 40 NŐ
FAIRBANKSI FALKA
21 TAG 7 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
15 TAG 7 FÉRFI 8 NŐ
ŐRZŐK
20 TAG 10 FÉRFI 10 NŐ
EMBEREK
6 TAG 3 FÉRFI 3 NŐ
VÉRVONALFŐK
9 TAG 4 FÉRFI 5 NŐ

Az előző negyed évben
ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

Örökös legjobbjaink:
Az oldal alapítói, Castor, Duncan & Gabe.
A Vérvonalfők megalkotói, játékosai - különösen, akik a "NS 3.0 - Redemption" végéig kitartottak.

írta  Catherine Benedict Kedd Júl. 03, 2018 7:26 am
írta  Catherine Benedict Vas. Ápr. 08, 2018 10:55 am
írta  Alignak Vas. Feb. 25, 2018 8:44 pm
írta  Payne Holmes Kedd Feb. 20, 2018 10:25 am
írta  Celaena McDonald Vas. Feb. 18, 2018 8:16 pm
írta  Tawny Vaidya Vas. Feb. 18, 2018 4:42 pm
írta  Alignak Vas. Feb. 18, 2018 12:12 pm
írta  Catherine Benedict Szomb. Feb. 17, 2018 7:09 pm
írta  Alignak Szomb. Feb. 17, 2018 6:39 pm
írta  Balthazar Bluefox Szomb. Feb. 17, 2018 12:42 pm
írta  Alignak Szomb. Feb. 17, 2018 9:45 am
írta  Alignak Pént. Feb. 16, 2018 10:21 am
írta  Darren Northlake Csüt. Feb. 15, 2018 11:34 am
írta  Catherine Benedict Csüt. Feb. 15, 2018 6:40 am
írta  Hans Elfman Szer. Feb. 14, 2018 7:49 pm
írta  Payne Holmes Szer. Feb. 14, 2018 7:35 pm
írta  Alignak Kedd Feb. 13, 2018 8:11 pm
írta  Alignak Kedd Feb. 13, 2018 6:22 pm
írta  Darren Northlake Kedd Feb. 13, 2018 11:51 am
írta  Yetta Northlake-Nacrosh Hétf. Feb. 12, 2018 8:29 pm
írta  J. Isaac Sladen Hétf. Feb. 12, 2018 7:28 pm
írta  Darren Northlake Hétf. Feb. 12, 2018 7:21 pm
írta  J. Isaac Sladen Hétf. Feb. 12, 2018 7:08 pm
írta  Jason Drewner Hétf. Feb. 12, 2018 6:45 pm
írta  Darren Northlake Vas. Feb. 11, 2018 6:28 pm
írta  Alignak Vas. Feb. 11, 2018 11:14 am
írta  Alignak Vas. Feb. 11, 2018 11:14 am
írta  Alignak Vas. Feb. 11, 2018 11:13 am
írta  Corinne June Mouser Vas. Feb. 11, 2018 10:07 am

Share | .

 

 Sangilak erdeje

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 8 ... 12, 13, 14
Alignak
Admin
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ HSZ : 6820
◯ IC REAG : 8562
Sangilak erdeje // Szer. Dec. 14, 2011 10:39 pm

First topic message reminder :

Átváltozások, edzések, stb...


A hozzászólást Alignak összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Ápr. 29, 2017 10:15 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net






















SzerzőÜzenet
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 29
◯ HSZ : 148
◯ IC REAG : 111
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Sangilak erdeje // Pént. Ápr. 28, 2017 9:12 pm

*Emberként nehezen tudom a helyzet köré csavarni a fejem és a gondolataim. Még mindig a magam fogalmai mentén - logikusan, ésszerűen - próbálom értelmezni a kölyök viselkedését, pedig hát az is logikus, hogy ez eleve kudarcra ítélt próbálkozás. Egyrészt, mert ő még nem felnőtt, legfeljebb kamasz, s mint ilyen, szertelen, másrészt és leginkább azért, mert egy vadállat. Márpedig egy vadállat nem fog emberi módon gondolkodni, mindig is az ösztönei, az érzékei, netán (talán) az érzései fogják vezetni, és pont. Nessa is erről beszélt, semmi jóra nem vezet, hogy ennyire szilárd fallal próbálom kettéválasztani személyiségem (??) két részét, az embert és az állatot, ahelyett, hogy elfogadnám, hogy a kettő immár elválaszthatatlan egységet alkot. Nem megy. Pedig... kellene. Tudom. Talán még érzem is, nyaggat az agyam hátsó részében (és tényleg le kell küzdenem a késztetést, hogy legalább ne orvosi szakzsargonban gondolkodjak az agyterületekről ilyenkor), hogy tegyek egy próbát, hogy engedjem el magam... és mégis foggal-körömmel ragaszkodom a józan racionalitásomhoz.
Nem csoda hát, hogy a rőtbundás ilyen féktelenül játszhat, hiszen távolságtartásom miatt nincs rajta olyan fogásom, mint ha magamhoz ölelném őt. Tulajdonképpen hatalmas mázlim van, hogy ilyen békés és játékos bestiát tudhatok magaménak, pláne a korábbi agresszív kismalac után. A kölyök egy morranással lerázza magáról az elődje gondolatát - ő még kevésbé szereti, mint én, még egy morgást is elereszt, mintha még mindig kihívásnak érezné a másik rég eltűnt árnyékát -, de aztán az odamarós-odakapós, vadászatot imitáló móka hamar eltereli a figyelmét. Néha-néha felvillan benne a leendő Villám, amikor korához és más vérvonalbeliekhez képest sikerül gyorsabban, kirobbanóbban megmozdulnia, de ez is inkább szerencse dolga még, semmint a tudatos próbálkozásoké. Különben sem számít, ha BB az ellenfél, e nem baj, megvan a jegenyefa, megvolt a futás, lóg a nyelvünk, mellkasunk hevesen hullámzik elégedett szuszogásunktól. Pajzsom persze nincs, úgyhogy minden érzés és gondolatfoszlány és érzékelés megy is rögtön Balthazarnak, ha figyel ránk, s miért is ne tenné, hisz most az ő felelőssége vagyunk, de persze visszafelé is működik a dolog.
A rőtbundás feszít még pár másodpercet, mielőtt elvesztené az eszét, és meghemperedne a fűben-avarban, úgy, mintha ténylegesen belekucorodhatna a rá árasztott elismerés melegében, mintha tényleg szőrébe ivódhatna a másik érzelmének illata, s büszkén körülhordozhassa. Pár pillanatig hátán fekve, torkát szabadon hagyva fekszik, aztán ismét talpra fordul, hogy utánozza a nagyot, hogy is van az az üvöltés, én is noszogatom a kölyköt, próbáld meg, tetszik mindkettőnknek a hang, amit BB-től hallottunk. Tanulunk, nem olyan szélsebesen, mint én szeretném, annál sokkal természetesebb, a vadállatnak megfelelőbb és élhetőbb tempóban. Nem tökéletes még akkor sem, amikor Balth megint elvonja a figyelmünk, de hát furcsa is lenne.
A szeleburdi kölyök fejjel rohan a falnak, szemből, aztán gondol egyet, és jobbra szökken, hogy mégis megpróbálhassa oldalba kapni a másikat, végtére most úgysem torokra megyünk, ez csak játék. Valószínűleg nem tesz jót a teljesítményünknek, hogy ez utóbbi gondolatot szinte megszállottan ismételgetem neki, ez csak játék, mintha ugyan komolyan tudnánk kárt tenni bárkiben vagy bármiben. De nem én lennék, ha nem aggódnám túl a dolgokat, még most is. Egyszerűen... nem tudom úgy átadni magam ennek az egésznek, ahogyan kellene, és fogalmam sincs, mit kellene tennem, hogy sikerüljön.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 202
◯ HSZ : 429
◯ IC REAG : 368
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Sangilak erdeje // Csüt. Május 11, 2017 8:27 pm

Valahogy érzem a küzdelmet, ami odabent folyik. Természetes, hisz két léleknek kell egymásra találnia. Nem nagyon hallottam még olyat, hogy rögtön meglett volna a közös hang. Abban mindig sok munka van.
Amilyen gátlásos a gazdája, olyan gátlástalan a kicsi. De nem olyan agresszív. Csak játszik. Játszunk és ezt az én farkasom is nagyon élvezi. Sose voltam egy unalmas ember, amióta viszont ketten vagyunk, azóta még kevesebb az életemben az üres pillanat. A mágikus genetika (van ilyen?) már mutatkozik, nyomokban odacsap a Villám. Lesz még belőle nagy erejű farkas. Ryllis-t ismerve mindent meg akar ismerni, töviről hegyire, nem hagyna feltáratlan területet a bestiájának. Ura lesz, amennyire csak lehet. Szeretem a tudományos gondolkodását. Aminek a vad most a teljes ellentétét mutatja be. Amaryllis mikor csinálna legalább egy hóangyalt? Télikabátban. Őt is kedvelem, de a farkasát jobban. Nem használom ki a pillanatot, hogy torokra fogva domináljak. Nem az a típus vagyok. Inkább ugrálok egy kört oda és vissza, végig figyelve a kölyköt.
Ismételgethetjük ezt egész sokáig, nagyon is kedvemre való. A játékos tanulás az egyik legjobb módszer, farkaséknál pláne a legjobb. Most következnek az ugrások, mert bizony gyakorolni kell, hogy terítsük le a fenevadat. Felhasználva a súlyunkat is. Telibe kapni egy szarvast. Nem a nősténynek ugrom neki, csak úgy szökellek, mint a hegyi kecskék. Reménykedem, hogy követi a példámat és idétlenkedhetünk itt még sokáig. Mozgalmas és hosszadalmas ez a mai találkozás és nem bánom, remélem, az egykori rezidensem valamire azért fog emlékezni. A farkasa biztos mindent megjegyez, afelől nincs kétségem. Móka és tanulás, kéz a kézben, napestig, napnyugtától hajnalig.

// Köszönöm a játékot! Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 29
◯ HSZ : 148
◯ IC REAG : 111
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Sangilak erdeje // Szer. Jún. 21, 2017 5:02 pm

*A sok munka egyelőre még enyhe kifejezés, az összhang pedig olyan távoli, mint ide Európa. Ugyanakkor viszont effektíve konfliktus sem nagyon akad két felem között. Amennyire görcsös és uralni akaró természete van bennem az embernek, legalább annyira laza és megengedő a játékos kölyökállat. A nyakára tekerni próbált elmepórázt gondtalanul fogadja, szinte nevet rajta, mintha ő jobban tudná. (Talán tényleg jobban tudja.)
A játék zajlik. A kölyök szökken, ugrál, majd pihen pár pillanatot, hogy újra kirobbanjon a fiatalság nyughatatlan energiája. Nem tudom, a vérvonal ebben benne van-e - valahol logikus lenne, hogy akik gyorsaságot kaptak ajándékba, azok ne üljenek szívesen a fenekükön, de hát a természetfeletti megint csak nem feltétlenül működik ugyanazon logika mentén, mint az emberi világ -, vagy csupán mi vagyunk ilyenek, de az biztos, hogy a rőtbundás jól érzi magát, s ezt nem is rest kimutatni. Amikor Balth mutatja, hogyan, követjük a példáját. Néhány pillanatig rám jellemző elmélyült figyelemmel tanulmányozzuk a látványt. Szinte hallani, ahogy a fogaskerekek dolgoznak a fejemben, valószínűleg megkísérlek szögeket és erővonalakat számolni... aztán megint a farkasé a főszerep, és ő már leejti magasból az ilyen tudományos blablát, inkább ösztönből, izmai természetes alkalmazkodásában bízva ugrik újra meg újra, hogy aztán farát felvetve megint újabb játékba hívja a nagyot. Így és tovább, míg teljesen ki nem fullad minden résztvevő, amíg a kölyök már szinte képtelen talpra állni, horpasza sűrűn emelkedve-süllyedve mutatja lihegését, nyelve hosszan lelógva próbálja hűteni a sok mozgástól kimelegedett testét. Akkor jön majd el az ideje annak, hogy visszaadja a stafétát, és ilyen alapos móka után nincs is ellenére a dolog. Szerencsére...*

//Én köszönöm! Smile Bármikor kapható vagyok a következőre! Smile//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ HSZ : 6820
◯ IC REAG : 8562
Re: Sangilak erdeje // Szer. Jún. 21, 2017 9:25 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 302
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások


Re: Sangilak erdeje // Szomb. Szept. 23, 2017 4:41 pm



Bessie & Joana



Elég korán volt még, de mivel én indultam járőrözni, ezért nem volt lehetőségem sokáig szunyókálni. Mielőtt azonban még nekilódultam volna az erdőnek, megálltam a Lak tövében, egészen pontosan egy bizonyos ablak alatt. Nem voltam benne egészen biztos, hogy melyik Bessie-é és melyik Taco-é, de bíztam benne, hogy jól emlékszem a függöny színére, mert kellemetlen lesz, ha a hímet verem fel ilyen hajnalok hajnalán. Egyik kavics a másik után repült, azzal szerencsére nem volt gondom, hogy a kiválasztott ablakot találjam el és mivel betörni sem állt szándékomban, ezért csak halkan kopogtak a kavicsok az üveg lapján. Be is mehettem volna hozzá, tudom, vagy telepatikusan is kommunikálhatnék vele, de abban hol lenne a móka?
Ha kidugta a fejét az ablakon, akkor szélesen vigyorogva integettem neki, mit sem törődve azzal, hogy bocsánatot kérjek azért, mert felkeltettem ilyen korán. Ő keresett meg pár napja, hogy nem volna-e kedvem foglalkozni vele, mint muszkli és mint nőstény és habár nem vagyok Mentor, annyira jól esett, hogy ilyesmire kért meg a kis nőstény, hogy rábólintottam. Nem beszéltünk meg konkrét időpontot, csak annyit hagytam meg neki, hogy majd keresem. Szóval remélem ma délelőttre nem volt konkrét programja, ha meg igen, akkor így járt.
- Gyere le, menjünk reggelizni! - nem volt szükséges kiabálni, hallotta így is és még mindig nem állt szándékomban az egész lakot fellármázni. Sapkában, melegebb kabátban ácsorogtam a Lak tövében, hűvösek voltak ilyenkor már a reggelek, szükség volt a melegebb holmira, addig legalábbis mindenképpen, amíg fel nem öltjük bundás formánkat. És ha vadászni fogunk előbb-utóbb úgyis szükség lesz rá. Arrébb terveztem mondjuk, aztán meglátjuk, hogy emberi, vagy farkas alakban tanulgatunk kicsit a reggeli után.
Mire leért, már a fák tövében vártam rá és hiába volt korán, teljesen frissnek és fittnek éreztem magam, ha meg morcogott a korai kelés miatt, nem igazán figyeltem rá. Jobb, ha hozzászokik.
- Mit ennél? Bölényt? Szarvast? Nyulat? Halat? - aztán lehet semmit lesz a válasz, de én mindenképpen bekajálok, az tuti. - Kell az energia, hosszú délelőttünk lesz - neki sem árt, ha egy kicsit ismerkedik azzal, mit csinál egy Tark, amikor járőrözés címszóval az erdőt járja, mert habár még eléggé zsenge husi, azért nem árt, ha kicsit jobban megismerkedik a dolgokkal. - Remélem azért nem a legédesebb álmodból vertelek fel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 27
◯ HSZ : 308
◯ IC REAG : 263

Re: Sangilak erdeje // Vas. Szept. 24, 2017 11:00 am

Joana & Bessie




*Amíg volt munkám – állandó – és emberi életem volt, addig életritmusom is volt. Minden nap felkeltem időben, ugyanakkor, minden nap ugyanazt tettem, olyan dolgokat melyek most még hiányoztak és amiért rágtam Achilles fülét. Néha nem csak képletesen. Reggeli rutin; kávé, rohanás, hogy még legyen valamilyen napilap az újságosnál vagy a dobozban, aztán irány a munka egy irodában ahol körbevettek a számok. Itt azonban nem volt ilyesmi, tekintve, hogy a lak messze volt a várostól ahhoz, hogy csak úgy „leugorjak” egy újságért. Viszont akármilyen későn kerültem ágyba, ugyanolyan korán keltem, mert volt tennivaló bőven. Lábujjhegyen közlekedtem, hogy Achillest ne zavarjam, biztosan hallott, hiszen jók a fülei, de nem vertem fel holmi csörömpöléssel. Ellenben valaki vette a bátorságot ahhoz, hogy meglehetősen romantikus módon, korai randevúra hívjon. Mit mondjak, nem Joanára számítottam ebben a helyzetben. Achilles felől mérges és a megszokott vulgáris szitkok áradtak felém, amit körülbelül úgy lehetne lefordítani, hogy „ki az aki ilyen korán merészel felébreszteni úgy, hogy sziklákat csapdos az ablakhoz?” Kinyitottam az ablakot és lenéztem a kavicsdobálóra.* -Ó Rómeó!...Ó, Joana. *Csalódottságot színleltem, majd visszafordultam Achilleshez, már mozgolódott és nem akartam, hogy én húzzam a rövidebbet.* -Csak Joana hív randizni aludj csak tovább.*Nos, a régi reggeli rutinomba pont a reggeli nem fért bele sehogy sem. Esetleg egy korai tízórai, de farkaséknál ez másként megy, főleg ha egy bélpoklos bestia rejtőzik a lélek mélyén. Reggeli gyanánt én friss croissantra és habos tejeskávéra gondoltam, ellenben Joanával és a farksommal, akik minden bizonnyal nyers húsról ábrándoztak és ezt a vágyat nem volt képes elmosni a péksütemény képe. A bestia Sátánka már fente a fogait de az én nyálam csorgott. Kiintettem az ablakon, hogy mindjárt megyek, ami nem öt perc lesz, tekintve, hogy soha nem mentem ki, még a lak konyhájába sem lengén, hálóruhában, melegítőben. Nem is volt melegítőm. Úgy tíz perc múlva jelentem meg, Joana sehol, legalábbis nem volt ott az ablakunk alatt, távolabb, már az erdő szegélyénél várt rám. *-Croissant és habos kávét.*Sátánka felmordult, valahogy úgy mint amikor Achilles hülyéz le. A korábbi megjátszott csalódottságomat most az öröm váltotta fel, Joanára mosolyogtam, mert jólesett, hogy hajlandó foglalkozni velem. Mégis csak más volt egy lánnyal, főleg ha ő is olyan képességekkel rendelkezik mint én. *-Valamit ami nem cuki kis bolyhos. Mit terveztél, hogy hosszú lesz a délelőtt?*Gyanakodva érdeklődtem, bár nem tartottam attól, hogy valami fájdalmas vért izzadás lesz a vége. Minden bizonnyal alaposan megdolgoztat, ami jó, hiszen úgy fejlődöm és kerülök közelebb a farkasomhoz, de nem hittem, hogy földbetaposós mint Achilles. Persze lehet, hogy tévedek, de bíztam a női szolidaritásban. *-Már fent voltam, Achillesszel ellentétben. Mindig ilyen romantikus hangulatban vagy kora reggel?*A kavicsokra utaltam, konkrétan egy fél erkélyjelenetet lejátszottunk.*


Joana & Bessie
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 302
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások


Re: Sangilak erdeje // Szer. Okt. 04, 2017 4:14 pm

Röviden, mégis jóízűen nevettem fel az első szavain, a csalódottságán, hogy a szőke herceg helyett sajnos én vagyok az, aki az ablaka alatt ácsorog. Mondjuk a szőke hajszín stimmelt, de ennél többel aligha szolgálhatok a kis nősténynek. Milyen mázli, hogy nem romantikázni jöttem!
Intésére bólintottam, itt várok és habár arra számítottam, gyorsan magára kap valamit és siet lefelé, mégis vagy tíz percet kellett várakoznom rá. A szemöldököm feljebb szaladt az öltözete láttán. Vele ellentétben én egy leggingset viseltem, csizmát, meleg kabátot és sapkát.
- Ugye tudod, hogy sem a magassarkú, sem a szoknya nem éppen erdőben kirándulásra való viselet? - én biztos nem fogok vele kakaskodni, hogy menjen vissza és öltözzön át, ha ebben akar jönni, felőlem nyugodtan, neki lesz kellemetlen és valószínűleg kényelmetlen is a helyzet, de majd ezt is megtanulja.
- Sajnos ez most nem opció - nevetős éle volt a hangomnak, arcomon mosoly virított. Igen, nekem is jól esne egy croissant és egy habos kávé, de ez nem az a reggel. Azt majd esetleg máskor. - Oké - veszem az adást, akkor nem lesz sem cuki, sem bolyhos a reggeli, máris körvonalazódni látszik az első állomásunk. - Velem tartasz majd a járőrözésen. De előtte mindenképpen reggeli, mert mint tudjuk, a reggeli a nap legfontosabb étkezése! Szóval ha kényelmesebb öltözékre váltanál, akkor most még van lehetőség visszaszaladni - bökök a ház felé, ha meggondolná esetleg magát a program tudatában. Ha igen, akkor megvárom, ha nem, akkor pedig irány az erdő.
- Nem mindig, csak akkor, ha már elvonási tüneteim vannak - a nevetős él továbbra is ott rezegett a hangomban. Jó kedvem volt, nem is tagadtam. Azt nem tudom, mennyire van tisztában azzal, hogy a Lakban időnként felbukkanó szépfiú Őrző bizony hozzám érkezik, ha nem tudja, miről beszélek, kérdezzen és akkor megmagyarázom. - Mindig ilyen korán kelsz? - nem olyan megszokott, én legalábbis ha tehetem, szeretek az ágyban lustálkodni, de azt elismerem, nem mindenki ilyen.
- Mesélj, mit szoktatok csinálni Taco-val? - valahol el kell kezdenünk és igen, majd élesben is felmérem a lány tudását, de jó volna látni, ő miként áll saját magához. - Mi az, amiben erősnek érzed magad? - érkezik a következő kérdés, így mesélhet magáról és a farkasáról és addig sem csendben baktatunk egyre beljebb és beljebb az erdőben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 27
◯ HSZ : 308
◯ IC REAG : 263

Re: Sangilak erdeje // Hétf. Okt. 09, 2017 8:27 pm

Joana & Bessie




* Tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy egy olyan világba csöppentem Achilles által, ahol nem opció az általam leginkább preferált öltözet. Párszor már megjegyezték, főleg Achilles, de sosem rosszindulatúan, inkább csodálkozva és rámutatva a célszerűre. Ennek ellenére még mindig nem voltam hajlandó nadrágot felvenni és szerencsére megúsztam a ruhában való, hirtelen, ködös érzelmekkel fűtött átváltozást. *-Csak lovagláshoz viselek nadrágot. Egyébként ez a csizma elég kényelmes, ne tévesszen meg a magasabb sarok. Jól vagyok így, köszönöm. *Továbbra is mosolyogtam, tudom, hogy csak jót akart és nem vettem tőle rossznéven, ahogy én is próbáltam a lehető legudvariasabban elhárítani az átöltözésre kapott lehetőséget. *-Gondoltam. Az erdőben nincs kávézó.*Pedig milyen jó lenne egy farkas kávézó, friss patakvízzel és belsőséggel töltött péksüteményekkel kiegészítve a menüt. Puha mohapárnás pihenővel….azt hiszem ezután a gondolat után hosszú időre hanyagolom a croissant-t. *-A nagymamám is mindig ezzel traktált. Szerencsére nem nyuszit kaptam reggelire. Nem, köszönöm, tényleg jó lesz így, feltéve ha a járőrözés nem azt jelenti, hogy így kell körbefutnom az erdőt. *Ha már reggelizünk és nem habos kakaót, akkor feltételezem úgy is szükségtelen lesz a ruha, addi meg kibírom valahogy. Biztos, hogy nem veszek fel nadrágot és tornacipőt. A nagyim nem csak a reggeliről tartott kiselőadást, hanem arról, is, hogy a nő hogyan képes nő maradni minden helyzetben. Ettől persze nem néztem le minden nőt aki nadrágban érezte jól magát. Tiszteltem mások igényeit és stílusát. A romantikára utaló kérdésemre kapott válasz némileg megdöbbentett, nem értettem pontosan mire is gondoljak. *-Ö, nos, a férfi hiányod kavicsdobálásban nyilvánul meg? Én bögréket szoktam a falhoz csapni…..mindig ugyanakkor kelek. *Megszoktam és még nem szoktam át a jelenlegi életemre. Hiába, a berögződés, amúgy van dolgom éppen elég, a farkasok nem mind rendszeretőek. *-Ó, sok mindent. Leginkább egymás agyára megyünk, azt élvezem a legjobban, de rendszeresen próbálja a fejembe verni a kötelező dolgokat és a célszerűeket is. Sátánkát tanítja harcolni és úgy gondolja ha pucéran mászkál előttem, akkor ráérzek én is íz ízére. *Lefordítva, majd megszokom és nem körülményeskedek egy-egy átváltozás alkalmával a vetkőzéssel és azzal, hogy gondosan összehajtom a ruháimat, miközben neki el kell(ene) fordulnia. *-Pontosan nem tudom, de úgy gondolom, a logikai gondolkodás átültetése a vadászat megtervezésébe egész jól megy. Egyébként meglehetősen gyakorlatias vagyok, ez sokat segít abban, hogy elcsípjem a kedvező alkalmat. Viszont sok mindenben még nincs igazán összehasonlítási alapom, szóval pont ezért kértelek meg arra, hogy jöjjünk össze egy kis gyakorlásra. Egészen más egy nővel….minden bizonnyal. *Biztosan más nézőpontból látja a dolgokat mint Achilles és nekem erre van szükségem. Azt már tudom mit és hogyan férfiként, vagyis hímként, na de nőstényként? *-Pontosan mit csináltok járőrözés közben?*A vérvonalamból némileg kikövetkeztethető, hogy milyen irányba érdemes fejlődnöm és milyen rang felé kell orientálódnom, biztosan nem a gyógyítás lesz a cél. *


Joana & Bessie
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 302
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások


Re: Sangilak erdeje // Hétf. Okt. 23, 2017 3:07 pm

- Rendben, te tudod - vontam meg a vállamat. - Egyébként nem arról van szó, hogy azért, mert vérfarkas lettél, már soha nem öltözhetsz csinosan. Egyszerűen csak rá kell jönni, mikor érdemes inkább nadrágot és sportcipőt húzni és mikor szoknyát magas sarokkal - én is szoktam elegánsan öltözködni, amikor a helyzet úgy kívánja, de hamar megtanultam, hogy olykor adódnak olyan esetek, amikor egyáltalán nincs idő ledobni a ruhákat, akkor meg inkább farmert szaggassak, mint a legcsinibb ruháimat. Persze megértem, hogy Bessie-nek ez új helyzet és nem is olyan egyszerű ezt levetkőzni, de idővel talán máshogy lesz. Vagy nem, én nem fogok ebbe beleszólni, csak elmondtam a saját meglátásaimat.
- Pedig elég menő lenne, ami azt illeti - mosolyodtam el szélesen, mert a lányhoz hasonlóan nekem is beindul a fantáziám. Mennyi mindent ki lehetne hozni egy ilyenből!
- Hát, most mondjam azt, hogy korban a nagyidat is lepipálom? - nevettem fel röviden, mert ebből kifolyólag a nagyija is lehetnék. Sőt, valamelyik fenti ágon lévő rokona is, mert kétlem, hogy a mamája háromszáz éves. - Az majd kiderül, ahogy igazándiból kényelmesebb - én van, hogy fél óránként váltogatom az alakomat, mikor éppen milyen kedvem van, vagy melyik tűnik kényelmesebbnek, vagy éppen praktikusabbnak.
- Nem a férfi hiányom, hanem a romantika iránti hiányom - javítottam ki mosolyogva, hangom jókedvről árulkodott. Máris szimpatikus a nőstényke. - És most hogy bírod Taco mellett? Sok bögre törik? - pimaszul csillant a tekintetem, ahogyan oldalra pillantottam rá. Tudom milyen Kölyöknek lenni, nekem is nagyon sokáig férfi hiányom volt… Nem olyan egyszerű ebben a helyzetben már a dolgot orvosolni. - Ó, hogyhogy? - én sem vagyok azért a délig alvós típus, de szeretek lustálkodni és kihasználni, ha alkalmam nyílik tovább ágyban maradni. Pláne, ha Kyle is velem van, de ez már más kérdés.
A pucér résznél jó ízűen nevetek fel.
- Bocsi, csak ez.. érdekes látni, ki miként próbálja hozzászoktatni a Kölykét ehhez az egész meztelenkedős dologhoz - magyarázom gyorsan, hogy nem rajtuk nevetek, hanem a szituáción. - És hogyan viszonyulsz ehhez? Mármint ahhoz, hogy gondolom Taco nem fordul el, míg levetkőzöl - érdeklődöm, mert szeretném megismerni és megérteni a nőstényt. - Illetve egy másik kérdés. Azt mondtad, hogy Sátánka. Miért hívod így? - ez már komolyabb hangvételű kérdés, mert jó volna, ha komoly választ is kapnék rá. Érdekelne, miért nevezi így, ennyire nem jó az összhang közöttük, vagy szimplán most (még?) átokként tekint rá? Nem mindegy ugyanis.
- Nem tudom, mennyire leszek hasznodra, mert igazság szerint nem értek a Kölykökhöz annyira - húztam el a számat, hiszen nem véletlenül nem vagyok Mentor. Ez mondjuk nem azt jelenti, hogy nem foglalkozom velük szívesen, egyszerűen csak lehet nem tudok annyit nyújtani, mint mondjuk egy Mentor. Hamarosan úgyis kiderül. - De akkor ezt a vadászat közbeni logikai gondolkodást hamarosan le is tesztelném. Vadásztál már úgy, hogy Taco átengedte az irányítást? Cserkésztetek már be ketten, közös munkával vadat? - nem szeretném egyből a mélyvízbe dobni, szóval tájékozódom, mi merre hány méter.
- Járjuk az erdőt, keressük és figyelünk a gyanús jelekre, ha olyan téved errefelé, akinek nem kellene, akkor megállítjuk. Futottam már például emberbe is errefelé, őket ügyesen másfelé kell terelni, nehogy rábukkanjanak a Lakra. Ha pedig magányos téved errefelé, akkor értelemszerűen őt is meg kell állítani, ki kell kérdezni a szándékairól, ilyesmik. Ha pedig veszély van, akkor nyilván védjük a hazát - foglalom össze tömören és röviden, mégis miféle feladata akad egy járőröző falkatagnak. - Általában azért nyugis az élet mostanában errefelé, szóval mintha csak kirándulnék - ez azért mondjuk elég kisarkított példa, de a lényeget talán hűen tükrözi.
- Mit csinálsz szívesen szabadidődben? - dobok be egy újabb kérdést, ismerkedjünk továbbra is, még kell azért sétálnunk a végcélig.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 27
◯ HSZ : 308
◯ IC REAG : 263

Re: Sangilak erdeje // Pént. Okt. 27, 2017 5:35 pm

Joana & Bessie




*Bólintottam az újabb tanításra, persze igaza van, de eddig még nem volt szükségem arra, hogy játszóruhát vegyek fel, nem jártam járőrözni, nem kellett dagonyázni, ha pedig mentünk, akkor rendszerint nem kellett ruha. Egyedül a lovaglás volt az az elfoglaltság amihez még szerintem sem előnyös a szoknya. Talán később – évek múlva – én is belátom azt amiről többen is rágják a fülemet. *-Vérfarkas kávézó? Te mit látnál szívesen az itallapon?*Ezt miért kérdeztem meg, nem tudom. A saját tovább gondolásom is enyhén bizarr volt még a számomra, de a reggeli ideje már közel volt és mindez együttvéve beindította a bestiám étvágyát. Szegény nagyim most biztosan csuklik amiért őt emlegetem, de kislány korom óta ő nevelt igazán, többet tanultam tőle mint az édesanyámtól, akire nem is emlékeztem már, az arca is elhomályosult. Joana megjegyzésére én is nevettem, tisztában voltam azzal, hogy itt mindenki idősebb nálam és nem pár évvel vagy egy-két évtizeddel, hacsak Achillesre gondolok is túljutottunk az évszázadokon.* -Nem kell, tudom. Szólítsalak dédinek?*Néha Achillest is tatának szólítottam, ha mérges voltam vagy bosszantani akartam, vagy ha túlzónak találtam a kioktatását és nem volt a kezem ügyében tréningbögre. Ezeket az egyszínű, olcsó bögréket a feszültség levezetésére szoktam használni, egyik sem látott még sem kávét, sem teát, rövid életük van és mindig, kivétel nélkül darabokban végzik. Kinek mi, úgy tűnt Joana kavicsokat dobál, de végül kijavított.* -Á, értem. Én romantikából verhetetlen vagyok, ha gondolod adok néhány tanácsot annak a férfinak aki megfoszt tőle.*Mostanában leredukáltam ugyan a romantikus filmek nézését nullára, tekintve, hogy minden érzelem és így a szép és csöpögős romantikus is a hirtelen átváltozás mezsgyéjére sodort és nem mindig kívántam edzeni magam, de Joana kedvéért megtenném. Achillest még nem sikerült a tévé elé ültetnem egy doboz papírzsebkendővel, de ami késik nem múlik.* -Elég sok. Néha kiborít, főleg a mocskos szájával, de tudom kezelni a helyzetet és a végére neki kell lelki segélyszolgálat. Vagy én megyek a gyengélkedőre. *Vagy takaríthatom az összetört bútorokat, üvegcserepet, miegymást. Azonban valamit valamiért, és ha ez kell ahhoz, hogy túléljem az emberként nekem szánt időt, akkor legyen. *-Szeretek élni, és nem akarom átaludni az életem felét. Lustálkodni is aktívan szoktam. Kiülni a tengerpartra egy koktéllal, szigorúan árnyékban mert a bőröm elég érzékeny….volt a napfényre. Most már ezért sem kell aggódnom, persze csokibarna sosem leszek. Nem is állna jól a vörös hajamhoz. *Itt szó sem lehet napozásról és langymeleg szellőről, sós levegőről és kisgatyás pasikról, viszont ahogy elnéztem a felhozatalt, a vérfarkasok egytől-egyik jó pasik és már kinéztem magamnak a jakuzzit is. *-Miért, téged hogyan szoktattak hozzá? *Nézek rá ámulva, van más megoldás is mint rám erőszakolni a látványt? Pedig még Achillesnek sem kell elbújnia ahhoz képest, hogy már benne van a korban. *-Attól függ hol vagyunk, általában hozzávágok valamit és én fordulok el, még mindig jobban érzem magam ha csak a fenekemet stíröli. Persze azt is azért, hogy „érezzem a törődést”.* Nevetek de közben fel is húzom magam ha a legutóbbi váltásra gondolok. Az biztos, hogy Achilles nem mindennapi nevelőapa.  Sátánka neve után érdeklődésre elmosolyodom, kicsit büszke is vagyok rá, és értem miért kérdezett rá Joana. Először akkor jutott eszembe amikor Achilles az ősöket tanította és fel kellett sorolnom az Elsőket, a vérvonalakat.*-Több okból. Először is úgy gondoltam ha az ősöknek is volt nevük, akkor minden farkasnak kell név. Másodszor mert illik rá, koromfekete egy pici rozsdás árnyalattal a nyakán és mivel még kölyök, becézni is kell. Egyébként úgy érzem, hogy amióta elneveztem, sokkal jobban érzi magát a bőrömben és jobban megértjük egymást. *Egy szóval szeretem. Igaz, hogy néha összeveszünk, mert nem egyezik a véleményünk bizonyos dolgokban, de sokkal könnyebben kötünk kompromisszumot. Már túl vagyok azon, hogy milyen hátrányokkal jár ez az élet, a lényeg az, hogy Élet! *-Igazából nem is mint mentorra van szükségem rád, hanem….te is Muszkli vagy és nő, ezt a két dolgot Achilles nem tudja összerakni nekem és nem tud segíteni abban, hogyan hozzam össze. Igazán szerencsés vagyok, hogy itt vagy. Te biztosan megérted mire gondolok és tanácsot tudsz adni. Elég fura, hogy törékeny nőként olyan erőm van amivel nem mindig tudok mit kezdeni, persze élvezem, szó se róla de ha véletlenül elszabadul, hogyan magyarázok megy egy összetört asztalt egy étteremben? Például.*Remélem érti mit szeretnék, ő is biztosan megszenvedett ezzel, persze amikor ő vérfarkas lett minden bizonnyal egészen más volt a világ. Achilles ebben nem tud segíteni, viszont minden mást tőle tanultam és tanulok, ahogy vadászni is, bár még ezzel is akadnak gondjaim. *-Igen, ha kettesben vagyunk szinte mindig. Sőt! Elég gyakran provokál ha teszem azt nincs kedvem hozzá. *Előfordul, néha megmakacsolom magam és olyankor a farkasommal is vitázom, de végül beadom a derekam, Achilles pedig nagyon jól tudja hova szúrjon, hogy eredményt csikarjon ki belőlem. Nem vitás, hogy jól ismer. Az őrjáratozás részletezésénél rájövök mire is mondta Joana azt, hogy „ahogy kényelmesebb”. Lehet, hogy hamarabb kell rászoknom a nadrágviselésre.* -Ó, ezek szerint többször is alakot váltasz? Macerás lehet. *Nekem még eltart egy darabig, és nem is mindig tudom könnyedén rávenni magam a gyötrő fájdalom miatt. Ha rossz napom van, márpedig szokott lenni, akkor nyűgös vagyok és elviselhetetlen.* -Mintha csak kirándulnánk. Nos, azt sem szoktam túl gyakran….az erdőben való kirándulás nem tartozik a szabadidő kellemes eltöltéséhez. Inkább filmet nézek, romantikus filmeket, olyan könnytől csöpögőst, vagy könyvet olvasok hasonlót. Noha a beharapásom óta egyet sem néztem meg, mert az is heves érzelemmel jár és minden filmnek az lenne a vége, hogy bundában kirohanok az erdőbe. Szóval mostanában inkább csak vásárolok, bejárok a városba ha van pesztrám, hiányzik a nyüzsgés, a büfében való sorban állás, harc az utolsó napilapért, és az éjszakai mulatozás. És te mit csinálsz szívesen? Eddig te kérdeztél, de én is kíváncsi vagyok rád. *Szerencsém van, hogy Joana olyan amilyen, jó fej, van humora és elég közvetlen. Kifoghattam volna egy „német nevelőnő” típust is. *


[/color]
Joana & Bessie


A hozzászólást Catherine Benedict összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Dec. 05, 2017 11:22 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 302
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások


Re: Sangilak erdeje // Szer. Nov. 29, 2017 11:59 pm

- Ohh, ne aggódj, semmi véres koktélt, meg belsőségekkel töltött palacsintát - már a gondolattól is kiráz a hideg, merőben gusztustalan volna az ilyesmi, amit még az évszázadok alatt megedződött gyomrom sem venne be túl könnyedén.
- Hát ha ettől jobban érzed magad, akkor felőlem simán - kaccantam a szavakkal együtt. - De ha elkezdesz nénizni, akkor pórul jársz - széles mosolyom elvette a szavak fenyegető élét, mert egy ilyen miatt eszem ágába sem jutna bántani, de ettől független nem igazán preferálnám, ha nénizni kezdene.
- Na azt megnézném - csóváltam meg a fejem, széles mosolyomat viszont továbbra sem tudtam levakarni az arcomról. - Viszont ha gondolod, egyik este csaphatunk egy csajos pizsipartit, romantikus filmekkel, popcornnal, pezsgővel és egy jó nagy adag zsepivel - dobtam be az ötletet, ne csak a tanulásról szóljon a kapcsolatunk.
- Ó, szóval neked is felvágták a nyelvedet? Vagy csak szimplán ilyen hamar kitanultad, hogyan találj Achilles-en fogást? - érdekes volna mindkét opció, kíváncsi vagyok, melyik a helyes. - Ha besokallsz, néhány ajtóval odébb lakok - kacsintottam a kis nőstényre, fűzze csak nyugodtan ő tovább a dolgokat. Ott a kanapém, ha úgy van, lehetek váll, amin kisírja a bánatát, de némi nyugalom szigetét is tudok nyújtani, ha épp úgy van. - Most, hogy farkas lettél, azért jóval többet jelent az életed fele - nyilván nem azt mondom, hogy most akkor aludjon délig minden nap, mert nyilván idő, mire az ember átáll arra, hogy már nem ember többé.
- Az én Teremtőm is a drasztikus módszerek híve volt, ráadásul volt két bátyám is, muszáj voltam minél hamarabb hozzászokni a dologhoz. Volt olyan, hogy a pőreségem miatt többször is lemaradtam, elvesztem, mert nem várták meg, amíg én arrébb vonulva levetkőzöm - fogalmam sincsen, én például miként szoktatnám hozzá a kölykömet, hogy a meztelenkedés mifelénk nem olyan rossz dolog. - Nem két nap, míg az emberben természetessé válik a dolog. Egyszerűen csak el kell engedni. Szép vagy, minden bizonnyal ruha nélkül is csinos vagy, de idő kell ahhoz, míg rájössz, hogy a legtöbbeket egyáltalán nem érdekel, mit látnak ilyenkor, mert egyszerűen már hozzászoktak - a hímeknél nem tudom, ez hogyan megy, van egy-két olyan szoknyapecér, akik azért tuti végigbámulják a nőstényeket, de az érett, idősebb hímek már aligha foglalkoznak ilyesmivel.
- Örülök, hogy nem elsők között soroltad fel, hogy azért, mert olyan, mint maga az ördög. Ez is közrejátszik azért a dologban? - örülnék, ha nem így lenne, de nem is volna meglepő, hiszen fiatal, a kicsiknél pedig azért időbe telik, mire kialakul az összhang.
- Igen, furcsa, hogy nőként nem csak az eszedben rejlik az erőd, hanem egyszerűen fizikailag is eléggé a toppon vagy, olykor férfiakat megszégyenítő módon - cinkos kis mosolyom egyértelmű jele annak, hogy ez azért elég jó dolog, ha az ember megtanulja kezelni. - Na igen, ez mondjuk nem egy egyszerű eset, de rá kell fogni, hogy rossz volt az asztal, már repedt volt, vagy törött a lába - soroltam fel hirtelen, miket lehet bedobni mentőövként egy ilyen szituációban. - De a legjobb módszer, ha nem törsz össze asztalt az étteremben - mosolyodtam el, hiszen erre nincsen tuti recept, bármikor, bárhol történhet olyan, ami váratlanul éri a farkas lányát. - Légy kreatív és improvizálj. Mást aligha tehetsz - tudom, nem éppen a legjobb tanács, de jobb ötletem nekem sincsen a dologra.
- Ez nagyszerű - bólintottam a válaszát hallva, hiszen akkor ezek szerint már van tapasztalata a vadászatban. - Akkor megmutathatod a tudásod majd, a tiéd a terep, ha odaérünk és én leszek a segítőd - vázoltam fel a röpke tervet, készüljön csak, emésztgesse, amíg odaérünk.
- Ha a kedvem éppen úgy hozza, akkor igen. És ezért érdemes könnyen le-, illetve felvehető holmikban nekiindulni az erdőnek - már csak pimaszkodásból is odaszúrok egyet az öltözködés újbóli felhozásával, de inkább vicceskedő éle van a dolognak, nem szeretném ilyesmivel megbántani.
- Keress hozzá társaságot, vagy ülj ki a nappaliba filmet nézni, előbb-utóbb tuti csatlakozik hozzád valaki - dobom be az ötleteimet. - Na igen, mostanában csendes a Lak, nem olyan, mint régen volt - elmerengővé válik a pillanatom egy rövidke másodpercre, ahogyan beugranak a régi emlékképek, de csak néhány másodpercig tart a dolog, hamar visszatalálok a jelenbe. - Ha van egy kis szabadidőm, akkor első körben megpróbálok keresni valakit, aki ráér egy pohár italra, egy erdei sétára, akármire. Elég szociális ember vagyok és nyűgössé válok, ha nem kapom meg a napi nevetés-adagomat - széles ívben görbült felfelé szám sarka. - Télen például imádok hócsatázni, vagy szánkózni menni, ebből sosem növök ki. Rajongok a főzésért, a sütésért, bár ezt már tapasztalhattad a legutóbb. Ha viszont senkit nem tudok elcsípni, akkor egy nagy adag csoki pudinggal és néhány körömlakkal veszem be magam a szobámba, betéve valami bugyuta filmet, vagy hangosra tekerve a zenelejátszón a hangerőt - soroltam fel a közkedvelt tevékenységeimet, miközben továbbra is haladtunk előrefelé. Néhány perc múlva máris a kis patak mellé értünk.
- Nos, itt is volnánk. Amíg vetkőzünk és alakot váltunk, gondolkodj kérlek azon, miféle vadat cserkésznél be. Lehet hal is, bár már elég hideg a víz, nyúl, őz, vagy valami nagyobb vad is, ha elég bevállalós vagy - álltam meg egy kisebb szikla mellett, hogy annak tövébe kezdjem el ledobálni a cuccaimat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 27
◯ HSZ : 308
◯ IC REAG : 263

Re: Sangilak erdeje // Kedd Dec. 05, 2017 4:52 pm

Joana & Bessie




Megkönnyebbülök amikor nem részletezi túlságosan a farkas kávézó menüjét, ezek szerint nem minden farkas gondol ilyesmire, még emberként sem. Nem biztos, hogy sokáig bírtam volna hányás nélkül. Azt is megjegyzem, bár nekem elég fura, hogy dédizni lehet, nénizni nem. Rendben, persze nem fogom egyiket sem, hacsak nem leszünk annyira jóban, hogy összevesszünk és haragudjak rá. Ez talán okoz némi képzavart annak aki hallaná, de igazán, jóízűen összeveszni és vitázni csak azzal lehet akit kedvelünk, különben nincs benne érzelem és attól olyan az egész mint az étel só nélkül. Egyik mondattól másikig érve éreztem, hogy Joanával nagyon jóban eszünk, mondhatni rokonlelkek vagyunk és amikor bedobta a csajos pizsiparti ötletét, az anyámmá fogadtam. *-Téényleg? Csodás lenne, én bort szoktam inni, de a popcorn megfelelő lesz és hozzáadhatunk még egy vödör fagyit is. Zsepi, két dobozzal.*Csiklandozta a jókedv a torkomat, Achilles is biztosan örülni fog ha nem az ő nyakán lógok állandóan és Joana minden bizonnyal tud majd segíteni ha egy érzelmi hullám túlságosan magával ragadna. *-Igen, mondhatni. Ha feldobják a labdát, lecsapom, egyébként illedelmes vagyok, a nagyim még egy asztalra könyöklés miatt is megölne. Érdekes, de már az első pillanatban. Volt köztünk valamilyen vonzalom, de nem szexuális. *Ezt magam sem tudtam akkor megmagyarázni, és amikor találkoztam Frederickkel, ugyanezt éreztem, bár az összhang nem volt olyan mint Achillesszel, viszont amikor megtudtam, hogy mindketten farkasok, már tudtam a magyarázatot, viszont volt köztük egy lényeges különbség; Achillesszel egy úton jártunk, míg Frederick, vagy Jason pont az ellenkező irányba tartott mint én. Joanát a szaván fogom, ezek után kétszeresen is, biztos lehet benne, hogy párszor fel fogom keresni. *-Azt hiszem nem mindent mondtam el ezzel kapcsolatban. Az igazság az, hogy pánikbeteg vagyok. Vagy voltam. Még nem tudom, hogy elmúlt-e. Ezért nem beszélek róla részletesen, de ezért szeretnék minél több élményt befogadni, és a farkaslétem csak több időt adott amit ki is használok.*Nem mertem még kipróbálni, hogy beszéljek róla, hiszen már az is rohamot váltott ki korábban, belegondolva abba amit elmondok, egyenlő volt a rohammal. Most pedig egyenlő lenne egy irányíthatatlan, hirtelen átváltozással. Erről szólva Joana előnyben volt velem szemben, neki voltak testvérei, fiúk akikkel azért mégis könnyebb. Talán. Úgy gondolom. Másrészt jó volt hallani, hogy nem csak nekem vannak ilyen problémáim, hanem más is megszenvedte, biztosan tudna tanácsot adni ha ezen már túljutott, hogy én hogyan lépjem át a saját határaimat. Achilles, ha úgy vesszük tényleg jól csinálta ahhoz képest, hogy azonnal drasztikusan a mély vízbe dobott. Kicsit más szemmel néztem a dolgokat. Talán olyanokkal kellene vadászni menni legközelebb akik már vének, mármint farkasként megéltek már több száz évet, és nem Kölykökkel. *-Köszönöm, ez sokat segített.*Örültem Joanának, máris sokkal többet segített mint amennyire számítottam. -Nem, egyáltalán. Bár egy kicsit pimasz és….ó, inkább mondanám boszorkánynak mint ördögnek. Nem tudom érted-e a különbséget. *Nekem is könnyebb volt megszokni a kettősséget, hogy nevet adtam neki, bár néha még mindig skizofrénnek éreztem magam, nem ez volt a nagyobb hihetetlen dolog az életemben. Beszélgetni magammal, vagy valakivel aki bennem van....szóval, valahogy így. A lényeg, amiért tulajdonképpen előnyben részesítettem Joanát Achillesszel szemben, az most hangzott el. Nőként pankrátornak lenni fura érzés és olyan mintha minden kényes pillanatban álomból ébrednék; nem tudom hol vagyok és ki vagyok. Kimagyarázni magam nem olyan könnyű, könyvelő vagyok nem ügyvéd.*-Ó, igen, valóban. Hogy ez nem jutott eszembe.*Kuncogtam, mert képtelen volt a tanács de szívből jött a hangulata, másrészt kellemesen ironikus volt anélkül, hogy elbagatellizálta volna a komoly problémát. Improvizálni tudok, hisz nő vagyok, csak eddig egészen más témában és helyzetben tettem, ezzel talán nem lesz gond, azzal viszont igen, hogy a hablelkem nem igen szokott odasózni, ahogy Achilles mondta, viszont csak az erőmet tudom kihasználni. *-Rendben, de előrebocsátom, hogy olyan nagy tapasztalatom nincs. De tény és való, hogy élvezem, legalábbis a vérmentes részét, amikor még csak keresgélni kell. *Utána átadom a terepet Sátánkának, hadd élje ki a vágyait és a frusztráltságát. Kezdtem érteni miért kellene praktikusabb ruhákat viselnem, de azzal sem lennék előbbre.*-Nálam azért nem a vetkőzéssel megy el az idő, hanem az alakváltással.*Tovább tart még mint le- és felöltözni, pedig elég körülményesen csinálom azt is, legalábbis Achilleszhez képest, hiszen ő csak ledobálja a ruháit, míg én összehajtogatva pakolom le, vigyázva, hogy ne érjen a földre.*-Milyen volt régen?*Achilles sok mindenről mesélt, de a lakról nem igazán, hiszen ő sem olyan régóta a Falka tagja, nem emlékezhet rá milyen volt teszem azt évekkel ezelőtt. Engem viszont érdekelt, Joana láthatóan elérzékenyült és ezt nem csak láttam, éreztem is. Azt próbáltam elképzelni nem sokkal később, milyen a nyűgös Joana.*-Nevetésért jöhetsz hozzám. Csak vigyázva nyiss be, nehogy te kapj telibe egy széket.*Mostanában nem olyan gyakori, mert Achilles nem szeret bútort vásárolni - nem mintha mást igen - és kicsal házon kívülre, de az elején bizony repült a szék és ráborítottam az asztalt is, a bögrék nem használtak. Olyan volt bögrével dobálózni mint légycsapóval cápára vadászni. Záporoztak az ötletek és egyre közelebb éreztem magam Joanához. Érdekes, hogy ezt más nővel szemben nem éreztem.*-Csokipuding és körömlakk! A legjobb párosítás. Ez hiányzott nekem igazán mióta itt vagyok, nem volt nő társaságom. azért furcsa lett volna Big ügynökkel vagy Achillesszel körmöt festeni és pudingot kanalazni. *Most én révedtem el a semmibe ahogy elképzeltem. Achillest két copffal, csokibajszosan, akvamarin kék körmökkel amint épp pityereg a 101 kiskutyán. *-Semmiképp sem nyuszit, az olyan édes és bolyhos. Él itt vaddisznó?-Tény és való, nem vagyok kiránduló alkat, fogalmam sincs milyen állatok élnek Alaszka erdeiben, eddig halhoz, nyúlhoz - mert Achilles erőszakos volt - Őzhöz és varjúhoz volt szerencsém. Talán meglátogathatnánk Jonathan csordáját. Szemét dolog lenne? Nekiálltam levetkőzni, elsőként a csizmát amit egymás mellé tettem de fordítva, egyiknek az orra a másik sarkánál volt, így a szárakat a csizma felsőrészére tudtam fektetni keresztben. Ez olyan volt mint egy kis asztal és erre pakoltam aztán a kabátomat összehajtva, és minden mást amit levettem magamról, a fehérneműket pedig a melltartóm egyik kosarába téve hajtogattam össze és a pulcsim közé dugtam. Nem éreztem magam feszélyezve, az első olyan vetkőzésem volt amit nem frusztráltam tettem és ez megalapozta a későbbi hangulatomat is. Ezen túl csak csajokkal megyek vadászni.*

Joana & Bessie
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 302
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások


Re: Sangilak erdeje // Vas. Dec. 17, 2017 9:09 pm

- Persze! A bor is jöhet, a fagyit támogatom, zsepit pedig annyit hozz, amennyi neked kell - nem vagyok az a pityergős fajta, még gyerekkoromban leszoktattak arról, hogy mások előtt sírjak. A film persze más tészta, de eddig is csak legfeljebb megkönnyeztem egyet-egyet nagy magányomban.
- Helyes, csapkodd csak a labdákat. Ha nem vagy elég tökös, hamar szét fognak szedni - egészen más világ ez, mint amiben eddig élt, más szabályokkal és más játékosokkal. - Hm, ez kifejezetten érdekesen hangzik és ha ezt ő is érezte, akkor egészen biztosan nem csak hóbortból harapott be - rendkívül különleges szerintem, amikor valaki azért harap be egy embert, mert kell neki, mert érzi azt a vonzalmat, amiről Bessie is beszél. Manapság már sokan harapdálnak össze-vissza, így szerintem nagy kincs az övék.
- Pánikbeteg vagy, vagy sem, az időt ki kell használni. Hatalmas világ nyílt meg előtted azzal, hogy farkas lettél, megannyi lehetőség és izgalom, szóval kifejezetten kalandos dolognak hangzik egyből fejest ugrani bele - mosolyogtam a nőstényre. - Nem vagyok a szavak mestere, Bessie, de ha szeretnél mesélni erről, akkor bármikor szívesen meghallgatlak - komolyabbá váltak szavaim, biztatóvá a kis mosolyom. Nem sajnálkozom, valószínűleg nem kér belőle, de sosem volt az a típus, aki tuti tippeket osztogat és olyan nagyon jó a lelkizésben. Ellenben szívesen meghallgatom, ha szeretne róla beszélni, mert hallgatóságnak annak piszok jó vagyok.
- Ennek kifejezetten örülök! - pont azért, amit az előbb már elmondtam. Ilyenkor mindig öröm, ha az az egy-egy ritka tanácsom célt ér és segíthetek vele, emésztgeti és épülhet belőle.
- Boszorkány és ördög között azért jócskán van különbség - mosolyodtam el, mert közel sem sorolnám őket egy kalap alá. Annak viszont kifejezetten örülök, hogy nem ördögi mivolta szülte a Sátánka nevet, így azért jóval biztatóbb a helyzet.
- Nem szereted leölni az állatokat? Vagy a vér ízétől ódzkodsz? - kérdezősködöm tovább, hogy minél inkább képbe kerüljek az indokaival, a mozgatórugóival, hogy mi van abban a csinos buksiban és mi hajtja a leányzót. Nem nagyon szoktak kölykökkel foglalkozni, de valahogy ezeket teljesen alap dolgoknak véltem, amivel mindenképpen szeretnék tisztába kerülni, hogy megértsem az illetőt. Már egészen sok információt sikerült bezsebelnem. - Eljön majd az idő, amikor fordítva lesz mindez - nekem már az öltözés jóval tovább tart, mint az alakváltás, de tudom jól, milyen az, amikor hosszú, gyötrelmes percek kellenek az alakváltáshoz. Én is voltam fiatal, én is voltam ugyanolyan helyzetben, mint Bessie.
- Hangos és rettentő vidám. Sokan voltunk, bohókásak voltunk, szinte nem volt olyan este, hogy ne zengtek volna valakitől a folyosók. Élettel telibb, pörgősebb volt az egész légkör, bármerre mentél, egyszerűen képtelen voltál levakarni a képedről azt az életteli vigyorgást - nyilván morcona alakok akkor is voltak, de egészen más volt anno a légkör. Pár éve. Aztán mindenki elszivárgott, jöttek az újak és megváltoztak a szokások.
- Azt hiszem mi nagyon jóban leszünk! - szaladt szélesre a mosolygásom, amikor felajánlotta, hogy nevetésért bármikor mehetek hozzá. Nem gondoltam volna, hogy kettőnk között feszülő korkülönbség miatt ne válhatnánk barátnőkké, én kifejezetten nagy esélyt látok rá az elmúlt jó néhány percből ítélve.
- Az valóban furcsa lett volna - nevettem fel, mert az én lelki szemeim előtt is megjelent a kép a kifestett körmű Achillesről, amint épp nagyban pletykálnak Bessievel, csokipundingot majszolgatva. Félelmetes! - Rajongok a körömlakkokért, a csokipundingért nem különben, szóval.. tudod, merre találsz - kacsintottam is a szavaim mellé, mielőtt úgy ítéltem volna, hogy megérkeztünk, ideje megállni.
- Vaddisznó? Nem találkoztam még vaddisznóval, errefelé inkább a bölény és a jávorszarvas a divat - mindkettő elég nagy préda, ami azt illeti, azért gondoltam volna nyúlra, vagy halra, de a jó csapatmunkával a nagyvad is könnyedén leteríthető.
Míg Bessie gondolkozott, én is nekiláttam a vetkőzésnek. Nem hajtogattam és rendeztem el olyan szépen a ruháimat, mint ő, a kabátom leterítve pakoltam rá mindent arra. Egy pillanat volt csupán, míg a fehér bőrömön színeslő megannyi tetoválás kivillant a fehér háttérből, máris négylábú, koromfekete valómban álltam a lány előtt. A feketeséget itt-ott megtörte a két karomon és mellkasomon végigfutó színes tetoválások hada, ami igencsak érdekessé teszi a látványt. Vérvörös tekintetem Bessie-re siklik, elsőre talán zordnak is hathat a látvány, de oldalra billenő fejem és elnyíló számból kikandikáló nyelvem máris barátságosabbá teszi a látképet.
~ Kell segítség? ~ nem akarok tolakodni a kérdéssel, de fogalmam sincsen, mi a helyzet az alakváltásokkal, megy-e már önerőből, vagy sem. Ha kell segíteni, akkor meglököm, hogy beinduljon a folyamat, ha nem, akkor csak türelmesen, fenekemre lecsüccsenve várom, hogy megmutassa magát a kis négylábú.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 27
◯ HSZ : 308
◯ IC REAG : 263

Re: Sangilak erdeje // Csüt. Dec. 28, 2017 5:05 pm

Joana & Bessie




* Achillesnek igaza volt, valóban könnyen barátkozom, persze ehhez kell a másik fél is aki vevő rám, de azt hiszem ezzel sincs gond. Világéletemben jól ment ez, szerettem az emberekkel beszélgetni, még az idősebbekkel is. Most mindezt kiélhetem, hiszen a lakban mindenki sokkal idősebb nálam, még ha nem is látszik rajtuk. A lelkük idős és szép. Joanával azonban nem csak egy romantikus film nézős társaságot nyertem, hanem barátot a mindennapokra. Az, hogy mennyire mélyül el a barátságunk csak rajtunk múlik. Jó tanácsokat adott anélkül, hogy kicsinek és hasznavehetetlennek éreztem volna magam mellette, és úgy tűnt, hogy eddig egész jól csapkodtam a labdákat, mert még egyben voltam. A szavaiból azt vettem ki, hogy olyan kapocs ami minket Achillesszel az elejétől kezdve összetartott, igen ritka és ezért értékes is, értékesebb mint eddig gondoltam, noha mindig is becsültem. Az világos volt, hogy nem hóbortból harapott be, de a körülményeket tekintve úgy hittem, hogy a nagy szám és a bosszantásom sarkallta leginkább, de ezek szerint sokkal több volt a háttérben. *-Érezte.*Tudom, hogy így volt, Achilles később említette, noha nem szó szerint. Az, hogy korán kelő vagyok, csak egy része annak ami bennem rejlik és amiről nem szívesen beszélek. Nehezen fogtam fel mindazt ami velem történt és amivel mindez jár, de már értem és élvezem. Ettől függetlenül is…*-Szeretek élni. Mindazt ami az életet jelenti, a _létezést_. Egyszer majd szívesen mesélek róla és nem kell beszélned.*Erre fel kell készülnöm, csak Bertie-nek beszéltem róla, a pszichiáteremnek, aki megtanított arra hogyan legyek úrrá a rohamokon. Még nem hiszek kellőképpen abban, hogy a jelenlegi és örökké tartó állapotomban is sikeres lehet. Ám a lehetőség adott Joana személyében és élni is fogok vele, mert kikívánkozik. Hálás mosollyal zárom le ezt a témát és vetem bele magam másba. Örülök, hogy végre van valaki akinek elmondhatom az érzéseimet, mert nőként jobban megérti, az már csak ráadás, hogy még bókol is. *-Igen van és szeretem. Eleinte nagyon furcsa volt és zavaró, de ha nevet adunk valaminek akkor már kézzelfoghatóbb és könnyebben jutunk közös nevezőre. Azért lássuk be, Achilles és köztem is jócskán van különbség, nehéz felülkerekedni az „örökségen”. *Változom és érzem is, és nem minden változás tetszik, de együtt kell vele élnem, vagy meg kell próbálnom a magam oldalára állítani. Tudom, hogy lesz olyan amit nem fog sikerülni. *-Sosem voltam vérengzős alkat, meglehetősen romantikus vagyok és ebbe nem fér bele a puha és bolyhos, cuki állatok leölése. Szeretem a steaket, nem a vér íze aggaszt.*Tegyük akkor tisztába a dolgokat. *-A repkedő belekben való dagonyázás azonban meglehetősen taszít. *Szóval amit emberként nem viselek el, azt a farkas elméjében gubbasztva sem tudom beilleszteni a napirendembe. Achilles „edzései” erre is kiterjednek, és nem csak verbálisan szoktat a dolgokhoz, bár szavakkal is igen érzékletesen tudja előadni. Ebből a szempontból Joana más mint én, erős és talpraesett, vagy inkább mondjuk vagánynak. Nézhetünk együtt romantikus filmeket és lakkozhatjuk egymás lábkörmét miközben fagyit kanalazunk, őt akkor is el tudom képzelni bőrszerelésben egy bivalyerős, tűzvörös motoron. Én jobban preferálom a limuzint és a szoknyát. Neki azonban volt ideje megváltozni, alkalmazkodni ha ugyan szükséges volt, én egyelőre elképzelni sem tudom, hogy valaha másképp fogok gondolkodni vagy érezni. *-Nem győzöm kivárni. Minden bizonnyal előnyösebb egy éles helyzetben a gyors alakváltás, de jelenleg engem inkább a fájdalom az ami zavar. Sosem tűrtem jól, de ami nem öl meg az megerősít.*Kezdek hozzászokni és remélem minden mással így lesz majd. Ha a fájdalommal nem is vagyok jó barátságban, az mindenképpen az javamra írható, hogy makacs vagyok, talán még Achillesnél is makacsabb és soha nem adom fel. Soha nem fogok egy sarokban ülni és keseregni valamin ami elsőre vagy századjára nem sikerült. A hangom is vidám ahogy előadom a régi közhelyet ami már nem olyan mint egy lerágott csont, sokkal inkább fosszília, de az élet legnagyobb igazsága.  *-Én most sem tudom. *Jó, de igen, de kell hozzá egy szemtelen kacsatolvaj, vagy egy önjelölt őstulok gyerekképpel.* -Ezen könnyen lehet segíteni. Egy fecske nem csinál nyarat de két farkas hölgy fel tudja bolydítni a lakot.*Igen, jóban leszünk és erre a kijelentésre vagy mondjuk ígéretnek, szélesebb lett a mosolyom nekem is. Talán ez volt az egyik pont a beszélgetésünk folyamán ami segített felszabadultabbnak lennem. Kifejezetten éreztem ahogy a nyomás ami eddig a vállaimon ült a tanácstalanságom és bezártság érzésem miatt, enyhül. Az is jó érzés volt, hogy valakivel kibeszélhettem Achillest. Szerettem őt és jó apának, Teremtőnek tartottam, de még is csak egy mosdatlan szájú pasi volt. Mindennek ellenére bármit mondtam róla, szeretetből fakadt és noha tényleg furcsa lett volna Achilles kifestett körmökkel, róla még ezt is el tudtam képzelni. Azt, hogy bevállalja bolondozásból. *-Jó, a legközelebbi városnézésem alkalmával beraktározok pár körömlakkot.*Most viszont vadászunk és őrjáratozunk. Utóbbival nincs is gondom, remélhetőleg nem véres és belsőséges. Az alaszkai élővilágnak még utána kell néznem, a szarvas már volt az étlapon, meg is könnyeztem. *-A szarvas a Mikulásé. Még egy Táncost nem eszek meg. Ne adjuk alább bölénynél.*Meg fogom még ezt bánni amikor véresen, törött lábbal kullogok haza miközben három bordám – legalább – táncot jár a mellkasomban, de sebaj. Hogy is mondta Joana? „Most, hogy farkas lettem, hatalmas világ nyílik meg előttem, megannyi lehetőség és izgalom, kifejezetten kalandos dolognak hangzik egyből fejest ugrani bele.”  Lassabban vetkőztem, és pakoltam mint ő, és vén kujonokat megszégyenítő pillantással mértem fel azt a lélegzetvételnyi szünetet ami az emberi és a farkas alakja között telt el. Még mindig egy csodának éltem meg az átváltozást, Achillest is szerettem nézni, persze őt csak azután, hogy az intimebb részei nem látszottak. Elmosolyodtam a tetoválások láttán, igazam volt amikor bőrszerkós motoros vagányra tippeltem. Viszont ő is fekete volt farkasként. Én csak ezután láttam hozzá.* -Köszönöm de nem. Pihenj egy kicsit, eltart egy ideig, de menni fog. Igyál meg egy kávét…ja, azt most nem tudsz.*Legyintettem egyet megjátszott felismeréssel a helyzetet illetően, de utána már befelé figyeltem. Sátánka ujjongva ugrált és pörgött mint egy ringlispíl mikor megérezte, hogy most szabadon szaladgálhat négy lábon.  A változás megindult és én magamba fojtottam a fájdalom minden hangját. Egy kis nyögés azért belefért. A csontok törtek és nyúltak, az izmok megfeszültek akár az íjhúr, de amikor a bőröm is viszketni kezdett a serkenő szőrszálaktól, már tudtam, hogy nemsokára megkönnyebbülök. S ott álltam fekete bundával Joana előtt, a nyakamon vöröses árnyalattal ami a fényben csillogott, a szemeim pedig Achilleséhez hasonlóan borostyán színben pompáztak. Egyszer megnéztem magam a tükörben amikor drága „apám” megint a szobánkban bosszantott fel. Szépnek tartottam magam, vagyis a farkast akivel testen és lelken osztoztam.* ~Mehetünk….szép vagy.~*Gondoltam a fejébe mikor eltrappoltam mellette, közvetlenül azután, hogy kilógó nyelvemet visszahúztam a vigyorgó pofámba. Beleszippantottam a levegőbe, a földbe, a fák kérgeibe. Kerestem a szagot ami a nagy vadhoz vezet majd.*

Joana & Bessie
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 302
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások


Re: Sangilak erdeje // Kedd Jan. 02, 2018 5:43 pm

- Akkor különleges kapcsolat a tiétek - adok hangot az eddigi gondolataimnak, elismerő, kedves mosollyal tekintve a kis nőstényre. Szerintem tényleg nagy szó az ilyesmi, nem ritkaságszám, de sajnos vannak olyan farkasok, akik brahiból harapdálnak, az olyasmi pedig egészen más, mint ami Bessie és Taco között van.
- Rendben - bólintottam mosolyogva. - Egyszer szívesen meghallgatnám - pillantottam Bessie-re. Valóban érdekel, mert lehet tényleg nem én vagyok, a világ legjobb tanácsait osztogatja, de hallgatóságnak kiváló vagyok. És ami azt illeti, érdekel is minden, amit a többiek megosztanak velem és Bessie-t is nagyon szívesen meghallgatnám, amint erről mesél kicsit bővebben.
- Ez egy jó taktika. Magad találtad ki? - én nem adtam nevet a farkasomnak, nekem ott voltak a testvéreim és a Teremtőm, sokkal könnyebb volt beleilleszkedni és elfogadni mindazt, ami történt. Ráadásul amilyen helyzetben voltam akkoriban, minden sokkal jobb volt, mint a régi életem, örömmel vetettem bele magam az újdonságokba. - Mi a legnehezebb benne számodra? Abban, hogy farkas lettél? - kérdezem kíváncsian, de a kérdés egyben komoly is. Mélyebb szintekre eveztünk az elmúlt percben, tudok ám komolyan is beszélgetni, ha úgy adódik a helyzet, a válasza pedig, mint eddig minden vele kapcsolatban, most is nagyon érdekel.
- Ez ismét csak egy olyan lépcső, amit idővel nem árt, ha megugrasz, de hidd el, szerintem egy idő után hozzászoksz majd és teljesen természetes lesz, hogy ilyesmiben dagonyázol - egy finom női léleknek ez maga lehet a pokol és nem két nap lesz az sem, amíg ezeket levetkőzi, de ez az életforma megköveteli a változást, itt nem érvényes a „megszoksz, vagy megszöksz” elv, mert megszökni ez elől nem lehet. - Ez most minden bizonnyal teljesen elképzelhetetlen a számodra, de néhány évtized múlva majd simán lehet, hogy nevetve fogsz erre az időszakra visszagondolni. Az, hogy megszokod a farkas léttel járó nem tetsző dolgokat még nem jelenti azt, hogy alább kell adnod a női mivoltodból, egyszerűen csak hozzászoksz majd a dolgokhoz - hiszen nem egy dögös nőstényfarkast ismerek, akiknél nőcisebb nőt elképzeni sem tudnék, de ugyanolyan elánnal vetik bele magukat a vadászatba és a vérben való toporgásba is, ha úgy hozza a helyzet.
- A fájdalom enyhülésére még annyit sem igazán kell várnod, mint az alakváltás gyorsaságának fejlődésére. A fájdalomhoz is hozzászoksz majd - tudom nem túl előnyös dolgot azzal magyarázni, hogy majd megszokja és akkor már minden könnyebb lesz. Viszont ez volt az igazság, mindenhez idő kell, az, hogy mennyi, valamilyen szinten rajta múlik, hiszen nem mindegy, mekkora teret enged a változásnak, elfogadja-e, vagy küzd ellene.
- Akkor bölény, értettem - vettem az adást, arrafelé indulunk majd. Az alakváltással gyorsan végzek, érzem az energiáit, ahogyan ámulattal nézi, mennyi időbe telik nekem. ~ Ha vigasztal, én is ugyanúgy kezdtem, mint te ~ sok idős farkas hajlamos ezt elfelejteni és én sem szoktam hangoztatni, de azért néha jó, ha az aprónép is tudja, hogy mi is ugyanott kezdtük, ahol ők. Mi is vergődtünk, szűköltünk alakváltás közben és ugyanolyan kis elesettek voltunk. Úgyhogy türelmesen várakozom, amíg végbemegy az alakváltás, azért pedig újabb piros pontot írtam fel neki, hogy egy-két nyögésen túl minden fájdalmas hangot magába fojtott. Nem sok Kölyök képes erre, ez pedig hatalmas lélekjelenlétről árulkodott. Nem lesz itt semmi gond a továbbiakban sem - és nem csak a vadászatot értem tovább alatt.
Amint az ifjú, szintén fekete farkas állt előttem, egyből feléje ugrottam, játékosan terítve le a lábáról, hogy tovább bucskázva rajta már körülötte ugrálhassak. Játékos és eleven volt a farkasom, a maga háromszáz évével is, hiszen most lehetett játszani, a komoly, felelősségteljes énjét majd később mutatja meg.
~ Te sem panaszkodhatsz, kifejezetten tetszik a vöröses árnyalat a nyakad vonalán ~ én teljes egészében koromfekete voltam, nem tarkítottak szürke, vagy fehér szőrszálak, az összképet csak a színes tetoválásaim törték meg a két mellső lábam és a marom vonalán. ~ Akkor induljunk ~ azzal a lendülettel lövök ki a fák közé, mutatva az irányt, merre is induljunk. Nem messze van egy bölénylegelő, ott egészen biztosan találunk megfelelő prédát majd magunknak. Én csak a kezdő löketet adom meg, ha Bessie elég szemfüles, akkor könnyen észreveheti, hogy egy idő után, amint közeledünk a legelőhöz, már én mozdulok arra, amerre ő, átadva neki a vezetés és az irányítás lehetőségét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 27
◯ HSZ : 308
◯ IC REAG : 263

Re: Sangilak erdeje // Szomb. Jan. 06, 2018 8:15 am

Joana & Bessie




*Egyetértőn és büszkén elmosolyodtam. Valóban különleges kapcsolat a miénk Achillesszel, azt senki nem tagadhatja és Mike-nak is ez a véleménye. Ő ott volt a „születésemkor” első kézből tapasztalhatta, noha akkor a legnagyobb probléma a káosz volt amit ketten teremtettünk. A kapcsolatunk ellenére azonban kell egy másfajta is és Joana minden bizonnyal remek beszélgetőpartner a lelki defektek terén is, ennyiben maradunk. Egyszer majd, amikor úgy gondolom, hogy felkészültem és az ő jó kedvébe sem pancsolok bele, mesélek róla. Mindenki másképp éli meg a változást, az új életét, a farkasléttel járó előnyöket és nyűgöket, személyiségéhez mérten. Nincs rá jó recept, nincs rá egyetlen, mindenkinek ki kell találnia a megfelelőt amivel kezelni tudja. Szerencsémre megtaláltam a magamét, azt hiszem a romantikus énem is segített ebben.* -Senki nem mesélt ilyesmiről ha erre gondolsz. Akkor jutott eszembe amikor Achilles az ősökről mesélt. Könnyebb volt kommunikálni is. Magammal.*még mindig úgy élem meg, mintha magammal társalognék, noha valójában szavak nem hangoznak el sem hangosan, sem fejben. Érzések, érzelmek halmaza árad felém, nekem viszont könnyebb ha mondatokba foglalom és ahhoz kell név is, megszólítás. Úgy hiszem ehhez szükséges a név, egy házikedvencnek sem azt mondjuk, hogy „Kutya” vagy „Macska”, nekik is van nevük, én ezzel tiszteltem meg a bestiát. Joana komolyabbá váló kérdése nem ér váratlanul, mégis el kell gondolkodnom rajta. Sok minden van ami zavar, vagy nem értem még, de ezek apróságok. *-Azt hiszem a titkolózás és a családomtól való elszakadás. *Világéletemben szerettem a társaságot, a beszélgetést, a pletykálkodást, természetesen jóindulatúan és most az engem érintő legnagyobb dolgot magamban kell tartanom. Nem is ez zavar jobban, hanem a felelősség, hogy elég egyetlen szó, egy véletlenül elejtett szó és kész a baj. Persze nem valószínű, hogy hinnének nekem, akkor sem ha kiállnék Fairbanks főterére és világgá kiabálnám, hogy léteznek vérfarkasok, de maga a tudat, hogy nem szabad beszélni róla akárkivel…..és akkor még Jonathant nem is említettem. A családom pedig…hoztam egy döntést velük kapcsolatban, így láttam jónak és könnyebbnek, talán gyávaság a könnyebb utat választani, de ebből a szempontból nekik könnyebb. *-Igan, talán. Egyelőre elképzelni sem tudom. Mármint, hogy jó kedvvel és önként.*El is fintorodom. A tengerparton nőttem fel mégis ki nem állhatom a tengeri herkentyűket, undorodom a kagylótól és rá sem bírok nézni a rákokra. Hogyan szokhatnám meg a beleket? *-A legfőbb kérdés, hogy hogyan? Hogyan lehet a kettőt összeegyeztetni?*Na ez az amiben Achilles nem tud segíteni, hiszen fogalma sincs a finom női lélekhez az én oldalamról. A fájdalomról annál inkább, azért is használ ki minden alkalmat – ha nincs akkor csinál – az átváltozásra. Eleinte ez a stratégiája meglehetősen rombolta a komfortunkat, később rájött, hogy kicsaljon a lakból, így ma már nem kell vagyonokat költeni új bútorokra. *-Na látod, ez már inkább elképzelhető a számomra. Talán a vérvonalunk is segít ebben.*Nem kérdés volt, mégis számítottam egyetértésre, hogy megerősítsen ebben a gondolatomban. Bizonytalanabb voltam a ránk „váró” préda kiválasztásában, megint előjött a hablelkem és „mindenen elpityeredni képes” énem. Egy bölény nagy falat lesz, de adott némi önbizalmat az a tény, hogy Joana nem utasította el a választásomat. Ha nem is talál rá alkalmasnak, legalább nem mondta a szemembe, persze lehet ez egyfajta taktika is; tanuljak a saját káromon. *-Nem vigasztal, de köszönöm.*Válaszoltam még hangosan, mosolyogva. Attól, hogy ő is átélte mindazt amit én fogok fél perc múlva, nekem még nem fog kevésbé fájni, de jó volt tudni őt nézve, hogy lesz ez még másképp is. Előhívtam Sátánkát, aki örömmel vette át az uralmat, de jelen maradtam a fejében. Sosem viseltem jól a fájdalmat, de ennél erősebb volt a szégyenérzetem aziránt, hogy mit szólnak mások ha jajgatok. A nagymamám erre nevelt és gyerekként sem csináltam cirkuszt amikor injekciót kaptam, hiszen egy igazi nő nem rendez jelenetet. Az méltóságán aluli. Négy lábon álltam, majd eltrappoltam Joana mellett, nem rejtve véka alá mit gondolok róla. Minden átváltozás amit látok, maga a csoda és mindig is az lesz, ám nem szabad elfelejteni a végeredményt sem és azzal, hogy ő is megdicsért engem, sokkal jobban feldobta a napomat mint eddig bármikor a beszélgetésünk közben.* ~Köszönöm, nekem is az tetszik a legjobban.~* Büszke voltam Sátánkára. Ettől még simán bukfenceztem kettőt amikor rám ugrott. Egy pillanat alatt felpattantam és odakaptam felé kaffantva kettőt. Sátánka imádta a bolondozást és ez más volt mint amikor Achillesszel ugráltunk a hóban. Vele minden tanulás volt, felkészítés a jövőre, most csak….csajos parti. Ami hirtelen megszakadt mikor Joana egy rakéta sebességével lőtt ki előre. Utána ugrottam, nekimentem oldalról, picit meglöktem majd nagyobb lendülettel megelőztem. Többet mozogtam mint ő, bevártam, hogy újra meg tudjam előzni, aztán vissza. Kellett ez a kis szaladgálás a farkasomnak mielőtt a vadászatra koncentrál. Ám amikor megérezte a levegőben azt a leheletfinom, semmivel sem összetéveszthető illatot, a meleg, szénaszagú testek aromáját, már lelassított és a nyomra figyelt. Óvatosabb lépésekre váltottam, az illatok és a hangok vezettek előre, én meg Joanát vezettem. A nagytestű állatoknál az a jó, hogy a leggyengébb láncszem is elég termetes. Egy borjú sem olyan pici, hogy bolyhos, simogatható édes állatkának nézzem. Persze a tudat, hogy még ő is kölyök, az azért meg van, de sokkal könnyebb másra asszociálni. Amikor már láthatóak is voltak, megálltam és figyeltem, olyan irányt vettem fel már korábban, hogy a szél – ha van – felénk fújjon. Ha ehhez meg kellett kerülni az egész legelőt, akkor megkerültük. A legkisebb, leggyengébb állatot kerestem, el kell választani a csordától. Falkával könnyebb lett volna mint ketten, de remélhetőleg így is megoldható. *~Van valami tanácsod mielőtt nekikezdünk?~*Fordultam Joana felé kilógó nyelvvel. Nem fáradtam el, de tudtam, hogy csak egy esélyünk van, hiszen minden sikerünk az erőnkben rejlik, nem vagyunk túl kitartóak. Egy bölénynek pedig busa feje van, vastag nyaka és több veszélyes testrésze.*


Joana & Bessie
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 302
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások


Re: Sangilak erdeje // Hétf. Jan. 22, 2018 4:15 pm

- Mindenki máshogyan éli meg ezt az egészet és próbálja feldolgozni, élhetővé tenni a helyzetet. Ha a te módszered működőképes, akkor az csak jó - kijelentésem magában hordozza azt is, hogy nem mindenkinek sikerül elsőre eltalálnia a megfelelő módszert. Bessie-nek az is könnyebbség lehet, hogy falkában él, hogy a Teremtője mellette van, nem mindenki ilyen szerencsés. - Tisztában vagy akkor a történelmünkkel is? - a „kötelező történelemórákon” szerintem a legtöbb fiatal farkas keresztül esik, ki mélyebben, ki felszínesebben ismerve meg az őseink történetét.
- Nem szeretnék lelombozó lenni, de ez a későbbiekben sem sokat fog változni. Talán csak megtanulod, hogyan dolgozd fel a legkönnyebben és zárd el magadban az ilyen irányú érzéseidet - titkolózni sosem egyszerű és neki pláne rettentő nehéz, hiszen fiatal, minden bizonnyal még élnek a rokonai, barátai, ismerősei. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy mi van, ha valaki olyanba szeret bele, aki nem részese a mi világunknak. - Sok mindenkit kellett magad mögött hagynod? - elszakadást emlegetett, hát arra következtetek, már meg is történt a dolog. Veszélyes, mindkét fél számára, ha valaki még a beharapása után is fenntartja a kapcsolatot a családjával.
- És gondolom nem ez az egyetlen dolog, amit elképzelni sem tudsz - fiatal farkasfejjel szinte minden elképzelhetetlennek tűnik, amit a nagyok mesélnek, de aztán idővel azon kapja magát az ember, hogy szépen lassan ő lesz a bizonyos nagy és okítja a kicsiket. - Nem létezik erre tuti recept, ezt az utat magadnak kell kitaposnod - húztam el a számat, hiszen ahány farkas, annyi szokás. - Talán érdemes megpróbálni elkülöníteni a dolgokat magadban. Megpróbálni nem venni tudomást róla, beépíteni a kapcsolókat, aztán idővel annyira a részeddé válnak, hogy már ösztönösen menni fog a figyelmen kívül hagyás - tényleg nem tudok jó tippet adni rá, hogyan tudná összeegyeztetni a kettőt. Nekem is van finom női oldalam, de ugyanakkor ott él bennem a vadállat. Tudni kell, mikor melyiknek engedjünk nagyobb teret, mikor melyikre van szükség.
- Nem a vérvonaladból fakad, hogy szívós vagy-e, vagy sem - jegyzem meg kedvesem. Tény, hogy mindig is erősebb lesz a korabeli farkasoknál, de nem ez a fő forrása az erejének. Szerintem legalábbis. És nem árt, ha ezzel ő is tisztában van, már csak a megfelelő önbecslés érdekében is.
~ Egy próbát megért ~ könnyedén csendültek szavaim elméjében. Tudom, hogy ezzel mindenkinek maga kell megbirkózzon és az ő helyzetén semmit sem javít, hogy anno én is szenvedtem, de mindannyian ugyanazokat a lépcsőfokokat járjuk végig, ugyanazt az utat tapossuk ki saját magunknak.
Egy pillanatra elengedem a komolyságot, magunk mögött hagyom a kemény témákat, amiket boncolgattunk idefelé jövet, hogy teret engedjek a játékosságnak. Lássa csak ezt is a nőstény, hogy nem minden a fegyelemről szól, még háromszáz év felett sem. Most lehet játszani, bohóckodni, élvezni a havat, egymás társaságát. Mondjuk a társaságát már eddig is élveztem, de nem is feltétlenül ez a lényeg. Feléje ugrok, leterítve a lábairól, hogy aztán körülötte ugráljak. Ha ebben az alakban lehetne, mosolyognék, ahogyan felém kap és kaffant, helyette azonban megindulok a fák felé, mint akit rakétából lőttek ki. Hamar utolér, nekem jön oldalról, mire csak játékosan morrantok egyet, hagyva neki, hogy leelőzzön, újra és újra, a lépteimen is csak akkor lassítottam, amikor ő is hasonlóan tett. Már közel jártunk, óvatosak lettek hát az én lépteim is, a ragadozó bukott felszínre, előre csapott fülekkel és karmazsin tekintetével pásztázva a területet.
Szólnom sem kellett, hogy figyeljünk a szélirányra, a kis nőstény automatikusan mozdult arra, hogy nekünk kedvező legyen a széljárás, követtem hát a tisztán túloldalára, végig figyelve, nehogy törött ágra lépjek és felhívjam magunkra a figyelmet. Ösztönösen mozogtam a bokrok takarásában, háromszáz évnyi tapasztalatom feszült az izmokban.
~ Ne hagyd, hogy túlságosan eltiporjanak ~ félig szántam csak komolynak a szavaimat, hiszen ki tudja, mit kapnék az apjától, ha darabokban szállítanám haza. Ugyanakkor erre sem volt tuti tipp, úgyis helyzetfüggő, miként érdemes majd cselekedni, szóval.. inkább vágjunk bele, aztán meglátjuk, hogyan tovább. Követtem őt, ha nekilódult, segítve őt, elijesztve a többi bölényt, hogy csak a kiszemelt példánnyal kelljen foglalkoznunk. Elhatároztam, hogy övé lesz a dicsőség, meg fogja ma érezni az ebben rejlő örömet, büszkeséget úgy, hogy közben nem tapossák halálra. Kisujjból kirázható feladatnak tűnik, igaz? Még jó, hogy nem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 27
◯ HSZ : 308
◯ IC REAG : 263

Re: Sangilak erdeje // Szomb. Jan. 27, 2018 9:01 am

Joana & Bessie




*A mosoly folyton változott az arcomon, de állandó volt. Joana minden megnyilvánulásomból önbizalmat kovácsolt bennem, pedig mondott ő rossz dolgokat is, melyekkel tisztában voltam, és elkerülhetetlenek, mégis úgy volt képes átadni, hogy elfogadható legyen. *-Igen, hellyel-közzel. Achilles előadásmódja meglehetősen kacifántos, de igyekszem másoktól is kérdezni ha valami nem tiszta. *A lényeget megismertem, a finom részletek, melyekben sokszor megbújnak a fontosabb dolgok, még feldolgozás alatt állnak, de tudom ki kicsoda, mikor hogyan élt és mit tett, ismerem a vérvonalam és a főbb történéseket is. Ezzel nem is volt gondom és mostanra az alakváltás is könnyebb lett, ha nem is rövidült le az idő érezhetően, ám a lelkemet jobban megviselte a rejtőzés.* -Idővel az is sikerül.*Hozzá lehet szokni, talán nehezebb lenne ha már több évet éltem volna le az életemből, bár azt mondják idővel érik az ember, de mindezt elfogadni és megtanulni, inkább a fiatalság rugalmasságát igényli.* -Nem, nem sok mindenkit, de erős kapocs volt. Két nagyszülőmet és a nagybátyámat. Achilles azt mondta meglátogathatom őket, de én másképp döntöttem. Felesleges fájdítani a szívemet és az övékét is. Így jobb volt, már úgy is halottnak hittek.*Talán Joana nem ismeri a múltamat, azt hogyan kerültem ide és miért, de ez egy másik találkozás témája lesz. *-Igen, tudom. Ahogy a farkasommal való együttlétet is. Mindenkinek más a stratégiája. Azt hiszem Achilles fogja kihozni belőlem a vadat. Már csak egy romantikus farkas pasit kell találnom aki a finom, nőit erősíti.*Biztosan létezik ilyen, és nekem szükségem van rá, mert kell, hogy megmaradjon ez az oldalam is, nem szeretném a farkaslét felnőtté válásának rögös útján elveszíteni. *-Úgy érted az emberi lelkemből? Az akarat és a kitartás a lényeg, ami már eddig is megvolt? Nem csak a farkas erősíti az emberi oldalamat, hanem az emberi is a farkasét? Össze kell gyúrni a kettőt.*Lassan, elgondolkodva minden szavamon ejtettem ki azt amire Joana útmutatásából jutottam. Az utolsó mondat már nem kérdés volt hanem megállapítás. Bár egyelőre elképzelni sem tudtam, hogyan lehet képes a finom női oldal, a romantikus, szivárványos lélekkel erőssé tenni egy farkast, de talán ennél mélyebben rejtőzik a megoldás. Noha voltak gyengéim is, mint például a halálfóbiám és ez is a lelkemből fakadt, soha nem adtam fel semmit. Kitartó voltam a félelmeim ellenére is, ha valamit elkezdtem, azt tűzön-vízen át de véghez vittem. Más kérdés, hogy eddig még nem állt az utamba nagyobb akadály, de már a személyiségemből fakadóan sem hátráltam meg. Az alakváltás már nem viselt meg annyira mint korábban, farkaslétem elején, de még mindig volt benne kín és gyötrelem, amin enyhített Joana játékossága és a dicsérő szavai, melyek elterelték a figyelmemet. A farkasom, emberi börtönéből kiszabadulva sem vette át az irányítást, de érezhető volt, hogy már hiányzott neki az ugrálás és a szaladgálás, olyan volt mint egy madár amit kiengednek a kalitkájából. Joanával szemben pedig egyenlőnek érezte magát annak ellenére, hogy megvolt benne az idősebb farkas iránti kellő tisztelet. A bohóckodás csak addig tartott amíg meg nem érezte az állatok szagát, ahogy az orrába kúszott a jellegzetes illat, átkapcsolt. Nekem is így kellene, tanulhatnék tőle…és tanulok is, nap mint nap. Megkerülve a tisztást, óvatosan nehogy a legapróbb zajjal felhívjuk magunkra a figyelmet, folyamatosan a prédát lestem. Észrevettem az őrszemeket, akik a csordára vigyáztak és kerestem a kiskaput. A tanács amit kérésre kaptam…kissé ironikus volt. *~Elég ha csak kicsit?~*Ó, de kedves. Mosolyogtam, magamban, a farksom meg elhúzta a száját és kilógatta a nyelvét, így adva a másik nőstény tudomására, hogy mennyire értékeli a finom humort. Pontosan tisztában voltam azzal, hogy nem úszom meg sérülés nélkül, de nem érdekelt. Bizonyítani akartam magamnak és Joanának és mindezzel együtt Achillesnek és a többi farkasnak is, hogy érdemes vagyok a farkas életre. Minden tettemmel ami jól sül el, adok egy piros pontot Achillesnek, hiszen többen megkérdőjelezték a döntését és az épelméjűségét mikor kiderült a személyem. Ő azonban hitt és bízott bennem, ahogy én is benne, talán ez volt az a kapocs amire Joana azt mondta kivételes és erős. Lekushadtam és az ágak között figyeltem a csordát, sok legelnivaló nem volt a hótakaró alatt, talán csak megpihentek egy hosszabb út után. Ha így van, akkor reméltem, hogy nem volt sok idejük még a pihenésre. Észrevettem egy kisebb termetű példányt, nem a csorda szélén állt de nem is a sűrűjében, kóborolt jobbra-balra. Kivártam, hogy két őrszem közé kerüljön és akkor megindultam. Gyorsan de a lehető leghalkabban és körültekintően. Hallottam és éreztem, hogy Joana is velem tart, amikor a közelükbe értünk, én megtorpantam és lekushadtam.* [color=#ff0066]-Menj tovább, aztán kerülj jobbra.[color]*Elég ha csak őt veszik észre elsőként, ha a két őrszem megindul felé, majd megpróbálják elkergetni, hozzá tudok férni a kicsihez. Legfeljebb az anyával kell törődnünk, a többi majd szétrebben az első ijedtség okán, de vele majd akkor foglalkozunk ha eljön az ideje. Minek annyira előre gondolkodni? Ahogy Joana célkeresztbe ért és a két megtermett busafejű megindult felé, előre araszoltam, majd amikor már kellő távolságra voltak, megindultam. Gyorsan, nem habozva, csak a célra fókuszálva, átadtam a megtisztelő első helyet a farkasomnak, övé lett a terep. Én meg csak reméltem, hogy busafejekben nem túl nagy agy foglal helyet. *


Joana & Bessie
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 302
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások


Re: Sangilak erdeje // Hétf. Feb. 12, 2018 4:05 pm

- Így van. Nem egyik pillanatról a másikra, de sikerülni fog és az már külön biztató, hogy te is így állsz a dologhoz - sokkal nehezebb, ha a fiatal farkas foggal körömmel ragaszkodik a múltjához, az előző életéhez, pedig már rég nem abban él. Et sajnos minden magunkfajtának el kell fogadnia. Kivéve azoknak, akik farkasok között nevelkednek és teljesen tisztában vannak azzal, mi fog történni velük előbb-utóbb. Ma már szerintem kevés ilyen falka van, régebben nagyobb divat volt a gyerekeket kicsi koruktól kezdve ehhez az élethez szoktatni, de nem lehetetlen az ilyesmi.
- Érett gondolkodásra vall, hogy így látod a dolgokat, hogy így döntöttél - közlöm vele az őszinte véleményemet, hiszen ez is kapcsolódik az előbbi gondolataimhoz. Elengedni a múltat sosem egyszerű, pláne akkor, ha erős kapcsok fűzték az előző életéhez. - Ezt a történetet egyszer majd szívesen meghallgatnám - célzok ezzel a szóhasználatára, miszerint már úgyis halottnak hitték. Nem sokat tudok a lányról, csupán azt a néhány felszínes információt, amik a beharapását követően röppentek fel a falkában és amit Achilles döntése maga után rántott.
- Igen, így is lehet - röpke nevetéssel nyugtázom a szavait. - Sok sikerült a romantikus farkaspasi megtalálásához. Nem mondom azt, hogy lehetetlen, vagy nem létezik ilyen, de ne is éld bele túlzottan magadat - szerintem ő is ismeri már annyira a magunkfajtákat, hogy tudja, azért farkas lenni elég "vad" dolog, de hát ki tudja, minden bizonnyal attól még, mert farkassá válik egy férfi, még nem feltétlenül veszk ki belőle a romantikusság.
- Igen, ezt én sem fogalmazhattam volna meg szebben - pillantok rá egy pillanatra. - Persze ez így kimondva szép és jó, de a gyakorlatban már közel sem ennyire egyszerű és letisztult a dolog. Idővel majd meg fogod látni, meg fogod érezni, mire is gondolok, de ez sem két hét lesz. Jó sok év, mire eljutsz odáig, hogy meglegyen a teljes összhang a farkasoddal, addig pedig még sokat fogjátok alakítani egymást. Ő téged és te őt, míg végül teljesen eggyé nem váltok - minden bizonnyal ez még teljesen elképzelhetetlen a számára, ha nekem a beharapásom után valaki ezt mondja, tuti a képébe röhögök. Most viszont itt állok, háromszáz éves fejjel és már nem tudom eldönteni, hol kezdődik az én és hol a nőstényem, melyik az ő gondolata és melyik az enyém. Nincs is szükségem arra, hogy a határokat keressem, mert már nem léteznek.

Figyeltem a kis nőstényt, a tekintetemmel, az energiáimmal és tetszett az, amit láttam és éreztem. okos, talpraesett, életrevaló kis farkas, még nagyon sokra viheti majd.
~ Egye fene, egy kicsi még belefér ~ úgy tűnhet, elbohóckodom a helyzetet, pedig egyáltalán nem így van. De nem árt, ha Bessie is látja, hogy attól még, mert valami komoly dolgot csinálunk, mert nagy a tét, még nem kell befeszülni. Amúgy sem táncolok, vagy ugrándozom, egyszerűen csak könnyedén próbálok a helyzetre tekinteni, energiáim pedig nyugodtságról árulkodhatnak neki. Izgulok, persze, hogy izgulok, hiszen kettőnknek azért elég nagy falat egy ekkora állat, de vigyázni fogok a lányra és nem csak azért, mert Tark vagyok.
Bessie utasításának eleget téve tovább nyargaltam a két őrszem felé, hogy a megfelelő pillanatban a látóterükbe trappoljak. Az egész csorda egyszerre kelt életre, míg a két őrszem felém indult, a többiek egyként mozdultak és indultak meg az ellenkező irányban. Annyit még pont sikerült elcsípnem, hogy Bessie elállja a kiszemelt példány útját és nem engedi a csorda után. Okos kislány! A két őrszemet eltereltem, igyekezve minél messzebb csalni őket Bessitől, próbálva úgy sakkozni, hogy visszatérhessenek a csordához, anélkül, hogy túl sok figyelmet szentelnének arra, mi is történik a kiszemelt aprósággal.
A busa fejű, kisebb példány csapdába szorulva érzi magát, az utolsó pillanatig próbál küzdeni az ellen, hogy Bessie a közelébe férkőzzön, ám panaszos fújtatására nem érkezik sem válasz, sem segítség, csupán a távolból felhangzó vonyításom. Higgyék csak azt, hogy többen vagyunk, így a csorda is szaporábbra fogja, ráadásul Bessie-nek is üzenek, tiszta a terep, vágjon bele, mindjárt ott vagyok én is.
A kiszemelt példány vadul kezd csapkodni a fejével, de szerencsére semmi komolyabb nem történik, egy-két találatot visz csak be a szarvával, néhány horzsolást okozva a kis nősténynek, de nem tudja megállítani a farkast, tökéletes lehetősége nyílik a támadásra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 27
◯ HSZ : 308
◯ IC REAG : 263

Re: Sangilak erdeje // Csüt. Feb. 15, 2018 6:40 am

Joana & Bessie




*Talán ez volt az első amit megértettem és elfogadtam, s döntésre is jutottam benne. A családom megvédése volt a fő cél, mind lelki, mind fizikai értelemben. Azt nem mondom, hogy könnyű volt és nem fájt még mindig, de minél jobban lefoglaltam magam, annál kevesebbet gondoltam rá. Bár fiatal voltam még emberként is, korán fel kellett nőnöm és az érettség sem feltétlenül csak a személyiségből fakad, a neveltetés is sokat hozzátesz, abban pedig a családom mindig is jó volt. Idősek vettek körül, akiknek a lelke fiatal maradt, ennél jobbat nem is kívánhattam volna. Joana szavai jólestek, egészen másként állt a dolgokhoz mint Achilles, úgy éreztem ő jobban megért belőlem néhány dolgot, vagy csak tudja mit kell mondania egy nőnek. *-Egyszer majd szívesen elmondom.*Már nem volt titok, legalábbis falkán belül, onnan meg úgy sem kerül ki, ergo nem jut el a nagyszüleimhez sem a létezésem híre. A terveimbe is beavatom ami nevetést vált ki belőle, magam is mosolygok hiszen pontosan tudom, hogy nehéz vállalkozás de nem lehetetlen.* -Köszönöm. Nem lehetetlen vállalkozás.*Az is lehet, hogy amit az emberek között nem találtam meg, azt itt fogom a farkasok között, talán a sors azért hozott össze minket Achillesszel, vagy csak több időt akart nekem adni, hogy elérjem amit szeretnék, bár a gyerekvállalást kipontozta. *-Igen tudom, már érzem a jeleit, de a teljes végeredményt még nem tudom elképzelni.*Teljes összhang? Talán sosem lesz olyan, nem tudom hogyan fogunk közös nevezőre jutni bizonyos dolgokban, de annyian mondták már, hogy kezdem elhinni; ez sem lehetetlen.

Éreztem az energiáit magam körül és ez jóleső érzéssel töltött el. Biztonságot, tartást, jókedvet nyújtott. A könnyed humor némileg enyhítette a feszültségemet amit a kiválasztott nagyvad elejtésének ténye keltett bennem. Maradt az egészséges izgalom ami szükséges volt ahhoz, hogy maximálisan figyeljek az előttünk álló feladatra. Hálás voltam amiért bevállalta, annak ellenére, hogy az idősebb farkasoknak ez szinte kötelező, az övé volt a nagyobb felelősség és pont ezért szerettem volna bizonyítani. Ha nem sikerül, ha visszakozom sem lett volna szégyen, úgy gondoltam ha időben észreveszem, hogy nem megy és kiszállok, az nem azt jelenti, hogy feladtam hanem azt, hogy nem vagyok magammal és mással szemben sem felelőtlen. Mindig tudni kell mikor kell valamit abbahagyni. Egész jól indult a vadászat, minden a terv szerint alakult addig a pontig, míg el nem választottam a kiszemelt példányt a csordától. Ezek után viszont már nem volt terv, hiszen nem lehetett előre kiszámolni, hogy a préda hogyan fog viselkedni, jöhetett az improvizáció. A vonyítás megzavarta a csordát, nem kevésbé a prédámat és nekem is jelzést adott a szabad terepről, Joanának sikerült elterelnie az őrszemeket, ugyan nem voltak nagyon messze, de volt időm. A busa fej hadonászott maga körül, hogy távol tartson magától, el is talált párszor, de a farkasom fel sem vette. Néhány horzsolás nem a világ, többet is kapott ennél a Teremtőjétől, igyekezett kikerülni a nagyobb csapásokat mielőtt lehetőség nyílik a végső támadásra. Nem csak a fej volt busa, hanem a nyak is meglehetősen vastag s bár még nem volt ilyen állat az étlapon, mindketten gyanítottuk, hogy a szőrzet és a bőr is igen vastag. Egyetlen lehetőségem lesz arra, hogy elkapjam, egyetlen erőteljes harapás és mindazzal együtt le kell rántanom a földre, hogy kiszaladjon a lábai alól a talaj. Az állat hadakozott ellenem, de volt egy pillanat amikor szabad lett az út a nyakához és akkor ugrottam. Az állkapcsok hihetetlen erővel zárultak össze a nyakán, éreztem a friss és forró vér ízét, szagát, a melegség csorgott le a testén és a farkas pofáján is, de hiába volt meg a rántó mozdulat, elszámítottam az erőmet. Több jutott a harapásba és kevesebb az egész állat földre rántásához. Ha nem lett volna veszélyes amit csinálok, még mókásnak is tűnhetett volna, egy Tom & Jerry rajzfilmben minden bizonnyal. Ott lógtam az állaton szorosan összezárt állkapcsokkal, a hátsó lábaimmal pedig próbáltam tartani az iramot. Gyorsan folyt el belőle az élet, csak ki kell tartanom és elfárad, csak Joanának is ki kell tartania az őrszemekkel szemben. Az állat hörgött, fújtatott és valószínűleg segélykiáltást is hallatott. Dobálta a fejét, hogy lerázzon magáról, de kitartottam. Még egy utolsó erőteljes harapás, még jobban összezárultak a hegyes fogak. Valami roppant. Talán ín, egy újabb vaskos ér, izom.* ~Meglesz. Meglesz. ~*Üzentem Joanának, de benne volt a segítség kérése is, hogy tartsa még a frontot, idő kell. Ha van. Nem kockáztattam volna meg egyetlen sikerért Joana életét, neki két felnőtt példánnyal kellett szembenéznie, ezért hát a legkisebb veszély esetén is elengedem a prédát. Bár sokat nem láttam, minden figyelmemet lekötötte az, hogy a fogaim között tartsam a rohanó vadat, éreztem Joana energiáit és ha bármi baj éri, megérzem. *


Joana & Bessie
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom

KARAKTERINFORMÁCIÓK
Re: Sangilak erdeje //

Vissza az elejére Go down
 

Sangilak erdeje

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
14 / 14 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 8 ... 12, 13, 14

 Similar topics

-
» Kezdetek Erdeje
» Holt Állatok Erdeje
» Holt állatok erdeje
» Driádok Erdeje

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Hegyvidék - White Mountains :: A hegyi farkasok területe-