HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
AKTÍV KARAKTEREK
67 TAG 30 FÉRFI 37 NŐ
FAIRBANKSI FALKA
21 TAG 8 FÉRFI 13 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
14 TAG 6 FÉRFI 8 NŐ
ŐRZŐK
18 TAG 10 FÉRFI 8 NŐ
EMBEREK
5 TAG 2 FÉRFI 3 NŐ
VÉRVONALFŐK
9 TAG 4 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legszomorúbb:

...A Legjobb Bónusz:



írta  Rebecca Morgan Today at 6:01 am
írta  Alignak Today at 1:09 am
írta  Alignak Today at 12:46 am
írta  Alignak Yesterday at 11:33 pm
írta  Rocky Yesterday at 7:58 pm
írta  Alignak Kedd Dec. 12, 2017 11:37 am
írta  Celaena McDonald Kedd Dec. 12, 2017 11:22 am
írta  Darren Northlake Vas. Dec. 10, 2017 11:30 pm
írta  Vendég Vas. Dec. 10, 2017 11:00 pm
írta  Primrose Trevelyan Vas. Dec. 10, 2017 8:25 pm
írta  Rocky Vas. Dec. 10, 2017 4:46 pm
írta  Catherine Benedict Vas. Dec. 10, 2017 6:47 am
írta  Alignak Vas. Dec. 10, 2017 12:58 am
írta  Celaena McDonald Szomb. Dec. 09, 2017 10:00 pm
írta  Hans Elfman Szomb. Dec. 09, 2017 5:31 pm
írta  Achilles Kilpatrick Szomb. Dec. 09, 2017 4:39 pm
írta  Celeste M. Hagen Pént. Dec. 08, 2017 8:01 pm
írta  Rebecca Morgan Pént. Dec. 08, 2017 7:53 pm
írta  Achilles Kilpatrick Pént. Dec. 08, 2017 6:54 pm
írta  Vendég Pént. Dec. 08, 2017 6:01 pm
írta  Hans Elfman Pént. Dec. 08, 2017 6:00 pm
írta  Mark Reed Goodwin S. Csüt. Dec. 07, 2017 8:06 pm
írta  Alignak Csüt. Dec. 07, 2017 8:03 pm
írta  Alignak Csüt. Dec. 07, 2017 8:01 pm
írta  Alignak Csüt. Dec. 07, 2017 8:00 pm
írta  Alignak Csüt. Dec. 07, 2017 7:58 pm
írta  Amanda Bishop Csüt. Dec. 07, 2017 1:29 pm
írta  Celaena McDonald Szer. Dec. 06, 2017 9:42 pm
Alignak
 
Michael Cooper
 
Celaena McDonald
 
Darren Northlake
 
Rocky
 
Achilles Kilpatrick
 
Rebecca Morgan
 
Catherine Benedict
 
N. L. Jagger
 
Mark Reed Goodwin S.
 

Share | .

 

 Bivalylegelő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6742
◯ IC REAG : 8530
Bivalylegelő // Szer. Jan. 23, 2013 10:50 am

First topic message reminder :

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net



























SzerzőÜzenet
avatar

◯ Kor : 20
◯ HSZ : 436
◯ IC REAG : 455
Re: Bivalylegelő // Vas. Jún. 23, 2013 11:26 pm

-Nem fog befuccsolni. Jóvanna.
Arról hallgat, hogy a kis pénzéből gumicukrot vesz és ilyesmit, a többit elteszi, és nem pazarolja. Azt nem fogja a nagyok orrára kötni, de nem ám. Higgyék csak hülye kölyöknek, ha már így van beállítva.
-Az az ő dolguk, de elmondom neked mi bajuk van. Nem szeretik a kölyköket, tudod? Azt hiszik, hogy készen kapva a legjobb, ha meg kicsi, akkor le kell nézni, bele kell rúgni, mert kölyök, és teher, meg semmire sem jó. Na ezek vagytok ti, de engem nem érdekel, mert meg fogom mutatni, hogy nem lehet leírni. Igenis küzdeni fogok, és igenis meg fogom mutatni, hogy én is érek valamit. Ha az orfeumnál ott lettél volna, tudnád. Nem voltam penge, de mindent megtettem amit tudtam, és szerintem nem okoztam csalódást, hacsak azzal nem, hogy nem maradtam ott, ahogy számították. Hajrá, akkor nézzük meg, mennyit bírok el.
Persze addig nem két napnak kell eltelnie, mert még tényleg pöttöm, és nem árt, ha először a hibáit is előtérbe helyezi, és megpróbálja a javára fordítani, nem pedig pofonokat beszerezni helyette. De tényleg nem érti, hogy miért néznek le és miért gyűlölnek minden kölyköt, amikor ő például baromi optimista, és akarja ezt az egészet. Jó, Leona más tészta, őt sem érti, de nem is az ő gondja, hogy foglalkozzon vele.
-Nem is ismersz. Azt se tudod milyen vagyok. Szerinted én nem látom a hibáimat? De. Viszont tudom, hogy nekem is vannak jó tulajdonságaim, és azt is tudom, mit jelent a kemény munka, kussban, hangtalanul, és nem igéánylem, hogy pesztonkáljanak örökösen, meg védjék a kis seggemet, mert majd megteszem én. Ha meg nem, akkor így jártam.
Ki mit gondol vagy mond róla, nem érdekli, egyszerűen nem törődik vele, nagyon kevesek véleményére ad a falkából is, és ez nem véletlen. Neki az számít amit Brody mond, amit Caleb és Rony, mert akkor tudja, mit rontott el, mire kell odafigyelnie igazán. Castort sem szereti, mert szerinte kettős mércéje van, pedig lehet, kedvelné is, ha nem így tenne. A többiek nem ismerik, nem is nagyon hagyta, hogy megismerjék, na de az, hogy az apja most nekiáll kiselőadást tartani arról, hogy mi az önismeret, azon csak nevetni tud.

~Jó, akkor akaszd ki az állkapcsomat legyél szíves, mert nem tudok egy harapással kiszedni belőle semmit normálisan. Próbálom, de a fele benne marad.
Ez zavarja, mert a végső cincálásnál tényleg odafigyel, mégsem sikerül. Tanulni akar, és mindent apróságot elles, még azt is kipróbálta, milyen a torkot átfogni és roppantani, de egyszerűen nem éri át.
Amikor pedig az apja eloroz egy combot, egyből elfelejti a fadarabot és hangos morranással terem ott mellette, majd visszaslisszol a kajájához és vonszolni kezdi, hogy megint ráhasaljon. Nem, senki nem lopja el az ő vacsiját. Na jó, nem irigy, de azért így elvenni... ez nem volt szép, még akkor sem, ha tudja, igaza volt.
~Naaaa, szólsz és adok. Jóvan, igazad volt.
Nem irigy, tényleg nem, de hibázott, mert ott hagyta a kaját, mivel a játék fontosabb volt. Most ezt meg is szívta, ezért ezerrel kezd el zabálni, nehogy még egyszer előforduljon. Ugrálni nincs kedve, az apja sokkal nagyobb, és különben is már rég megette az egészet, akkor meg minek?[/color]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar

Re: Bivalylegelő // Hétf. Jún. 24, 2013 9:40 pm

- Jut eszembe, majd nyitunk neked egy bankszámlát, természetesen hamis papírokra, de a lényeg, hogy kapsz egyet és arra tehetsz, magadnak félre annyit-amennyit akarsz. – Szólalok meg, és komolyan is gondolom, hogy nyitni akarok neki egy számlát, amire felrakhatjuk neki a pénzecskéjét, és használhatja, vagy megtakarítást tehet rá magának. Neki is jobb és nekem is, ha nem az van, hogy kunyerálnia kell, ha elfogy a pénze. Nem úgy képzeltem el a kölyök nevelést, hogy fixen a sarkában akarok lenni, és mindenről tudni. Inkább megtanítani neki mindent amit az életről kell tudnia, és túlélésre tanítani, meg persze kinevelni az utódomnak.
- Háborús a hangulat a két falka között a kölykök, meg sok figyelemmel járnak, és nem kis sebezhetőséget okoznak, egy háborúban a kölykök halnak meg elsőnek. Amúgy meg a falka felépítése meg nem éppen az olyanokból áll össze nagy részben akik, cuki kicsi farkasok, és a bárányokkal együtt pattognak a vattapamacsoskiskertekben. – Én sem ez a típus vagyok, de nekem az bejátszik, hogy én haraptam be Norinat és megöltem a barátait is, szóval, van némi bűntudatom a dolog miatt és valljuk be, Január óta nem is ittam egyetlen korty alkoholt sem, mostanra már porzik a vesém, egy adag vodkáért. Na jó, nem ez nem igaz, ennyire szent nem vagyok. Norinat magamhoz vettem, most már foglalkozom vele, a bűntudatnak kb semmi értelme nincsen.
- Gondold végig. Melyik lenne a jobb? Ha mindenki tutujgatna, és semmit nem tanulnál, mert óvnak, és csak a hajad fésülgetik, és gügyögnek neked? Vagy ez? Kibuliztad magadnak a kemény magot mentornak. vagyis annak egy részét. Plusz, már én is szakítok rád időt. Abból nem tanulsz, ha csak simogatnak, meg magyaráznak, a gyakorlat teszi a mestert és az ha elkövetheted a saját hibáidat, amiből biztosan tudsz majd tanulni. – Fejtegetem a magam véleményét a témával kapcsolatosan. Amúgy pedig, nem örültem volna, hogy az Orfeumos balhénál baja esett volna. Bár ha akkor itthon vagyok megyek én is, de nélkülem sem lett semmi baja, még szerencse. 
- Szándékomban áll életben tartani téged, és nem kinyíratni. Nem azért foglak ronggyá verni majd, hogy kiéljem a szadizmusom, vagy megöljelek, hanem, hogy tanulj belőle. – Közlöm vele.
- A-a, megtanulod megvédeni a seggedet! Olyan nincs, hogy az én kölyköm, ne tudja megvédeni magát! – Nézek a gyerekre, való igaz nem ismerem őt, még, de ő sem ismer engemet, majd most lesz időnk megismerkedni, és kialakítani a stratégiánkat. Még mindig nem akarok az év apukája lenni.
~ Ne hisztizz! Próbálkozz, és mellesleg méretben hozzád való prédát keress, mi értelme szétmarcangolni, leölni a nagyobb vadat, ha neked az túl sok, és nem tudod megvédeni másokkal szemben? Válassz akkorát, amit meg is bírsz enni és védeni. ~ Lehet más nem így gondolja, de én igen. Nem vagyok a pazarlásnak a híve, tehát, mindig csak annyi kaját érdemes az én véleményem szerint amit meg is tudunk enni, és nem többet, nem annyit, hogy el nehezüljön tőle a gyomrunk, mert annak megint csak nincs értelme, akkor nem fog menni a harc sem.
~Na, elég legyen, ne habzsolj annyit, megfájdul majd a hasad!~ Pillantok a kölyökre, és megindulok felé. Morogva és vicsort villantva közeledek, fenyegetően magasodok fölé, és láthatólag támadni fogok, ha nem ereszti el a húst. Na, ideje, megküzdened a kajádért kölyök. Minden további figyelmeztetés nélkül neki ugrom, és nyakszirten harapom. Megfogta a vadat, egészen gyorsan tanul, de itt az ideje, hogy megtanulja megvédeni a zsákmányát is.
Vissza az elejére Go down
avatar

◯ Kor : 20
◯ HSZ : 436
◯ IC REAG : 455
Re: Bivalylegelő // Hétf. Jún. 24, 2013 10:19 pm

-Nekem? Köszönöm.
Nem fogja használni, szépen ráteszi azt a pénzét is, amit őrizget, bár a fene se tudja. A bankokban sem bízik... nehéz ügy ez, de inkább berakja, és akkor máris gondoskodott a tanulásáról is, ahogy sok egyébről is.
-Akkor meg minek haraptok be bárkit is? Mi értelme van, ha csak azt nézitek, elhullanak? Nem kell ilyet tenni, és máris le van a gond. Ha pedig mégis, akkor legalább ne gyűlöljétek, főleg ha szeretné is ezt az egészet, és nem utál mindent és mindenkit maga körül.
Mondhatná, hogy ők meg a jövő, és aki ezt nem látja be, az vak, mert lehet, most minden hím marha erős, de előbb-utóbb kiöregednek, és ha nincs helyettük ott az utánpótlás, akkor meg baj van. Ő nem sír a múlton, elfogadta, hogy változás van, mást kell keresnie végső célként, és azt is látja, kőkemény harcot kell vívnia minden egyes kis lépcsőfokért, hogy előre haladjon.
-Ez így van, és én nem is kérem, hogy bárki is babusgasson, nem vagyok cukorból akkor sem, ha könnyen török... még. Csak úgy lehet fejlődni, ha sérülés van, folyamatosan, állandóan, mert többször azt a hibát nem követem el. Ezért mertem saját mentorokat keresni, akikről tudom, hogy kemények.
Nem véletlenül nézte végig a listát, és bökött rá arra a két névre, őket vélte annyira keménynek, hogy nem fogják istápolgatni, hanem simán leverik, ha hülye. Persze azzal, hogy most már az apja is itt van, még jobb, nem mondja az ellenkezőjét.
-Jó. Emliynek szólj előtte, hogy készüljön, darabokban leszek, a többi nem érdekes
Tényleg nem zavarja, ha napokig sántikál, annál gyorsabban fog gyógyulni amikor tényleg szükséges. Persze azt már most is tudja, addig nagyon fájdalmas és hosszú útja lesz, többször lesz összetörve mint egészséges.
-Meg. Lehet, nem két perc lesz, és nem is tíz, de meg, és nem azért, mert a te kölyköd vagyok, hanem azért, mert nem szándékozom meghalni, ha már nem őrző leszek.
Nem, nem várja el senkitől, hogy megvédjék, tudja, hogy ez nem is lehetséges, tényleg meg kell tanulnia mindent, magától. Őrző... nos igen, az már nem lesz belőle, de egyszer még eléri, hogy megszerezze a vezető testőri címet. Bizonyítani akar, hogy képes rá, még ha nem is nőtt, vagy nem nő olyan nagyra, mint a többiek. Ez az álma.


~Akkor örökösen a nyúlnál fogok kikötni, most még. Jó, ha próbálom az erősebbet, a nagyobbat is néha, még ha nem is vagyok profi.
Oké, szétcincálta az őzet... igaz, megjegyezte, a préda nem játék, legközelebb ügyesebben próbálja, nem így. Viszont ez akkor is egy visszajelzés volt arra, jó úton halad, hiszen ha másodszorra is, de csak sikerült leterítenie az állatot. Nem volt tiszta és szép munka, de ez is haladás.
Most viszont szó szerint zabál, mert fejlődésben lévő szervezet. Mindene csupa vér, és akkor sem áll meg, amikor Bradley rámordul.
~Nem fog.
Azért szemmel tartja az apját, mert érzi a fenyegető közeledést, és azonnal rátelepszik az őz maradványaira, rá is fog, ő bizony azt nem ereszti. Még akkor is tartja amikor beleharap, és az első nyüszítés után morogva áll fel, rajta az őzön, és most már vicsorog is. Nem adja a vacsoráját, támadásba lendül, ugrik Brad felé, harapásra készen. Hogy mit talál el, azt nem tudja, és azt sem, sikeres-e, de ha most harcolnia kell, akkor harcolni fog.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar

Re: Bivalylegelő // Hétf. Jún. 24, 2013 11:12 pm

- Nem kell megköszönnöd. Úgy gondolom, hogy ez alap kell, hogy legyen. Nem csak gyógyulnod kell meg tanulni, vagy harcolni, vagy a falka szabályokat, hanem kezelni a saját pénzedet. Forgatni azt. – Idővel, ha elé nagy lesz hozzá, és elég sokat tud, akkor a cégbe is beveszem majd. Már most nagyon jó meglátásai vannak, amik hasznosak lehetnek a cégnek és a falkának is. Szóval, mindenféleképpen érdemes vele foglalkozni és trenírozni minden irányba és nem csak a harcba. Én nem hiszek a nőkkel szemben támasztott előítéletekben. Bár az biztos, hogy a leendő udvarlói imádkozzanak az isteneikhez, mert mindek kitekerem a nyakát, ha többet akarnak egy kézfogásnál még pár évig. Lehet ez a lányos apukák velejárója?
- Honnan a halálból tudjam, ki minek harap be bárkit is? Nekem kurvára nem volt tervben, hogy beharapok bárkit is, és felcsapok apukának, ehhez képest, legázoltam a brancsod, és itt maradtál nekem. – Sosem köntörfalaztam vele, megmondtam neki, amit gondolok. Minek hazudozzak neki össze vissza? Egy utálom, ha valaki hazudozik nekem, kettő, fárasztó és kimerítő is a dolog, szóval, le van ejtve. Inkább megmondom neki az igazat, az többet ér amúgy is.
- Lövésem sincsen mi fán terem a kölyöknevelés, vagy a gyerek… azt tudom, mit kell neked megtanítani és mit akarok még ezeken felül, a többi meg, majd lesz valahogy. – nem vagyok az a tutujgatós apuci, és Lőjetek le! ha netán az leszek valamikor is! Bár azt Nori sejtheti az eddigiekből, hogy terveim vannak vele kapcsolatban. Nem fogom csak így parlagon hagyni vagy egyebek.
- Még, és ezen van a hangsúly, még pár év és nem fogsz olyan könnyen törni. Ezen kb minden farkas átesik, és azok lesznek az igazán szívósak, akiket nem tutujgattak. – Engem sem pátyolgatott senki sem, sőt, elvertek elég keményen ha kellett, vagy szükséges volt, és még mindig úgy vagyok vele, hogy ami nem öl meg az keményít, és nem attól lesz valaki erős, ha simogatják, és elméletben oktatják, hanem ha gyakorlatban is úgy összeverik, hogy alig élje túl. Akkor biztosan megtanulja a dolgot, és nem követi el még egyszer azt a hibát, plusz a regenerációja is gyorsul.
- Szerintem a dokijaink mindig készenlétben vannak… - jegyzem meg egy kis gondolkodás után. Mondjuk eddig nem sokszor jártam arra, a dokikat se ismerem annyira, mivel, ha lehet nem megyek a közelükbe, ameddig össze tudom magam forrasztani nélkülük is, addig minek menjek oda minden egyes kis karcolásommal? Feleslegesen, pocsékolnák rám az időt és az eszközöket.
- Az én kölyköm vagy, tehát, mindent megteszek azért, hogy ne csak egy kis nyikhaj legyen belőled, hanem valaki, aki méltó a vérvonalamra. Tehát, a nem megy és fáj, szavakat el lehet felejtened, teljes nyugalommal már most, mert ezeket sosem fogom meghallani. – Bár ha Caleb már elverte párszor, akkor ezzel nyilván tisztában van, hogy ezek hasztalanok lesznek, a képzése során. de azért gondoltam emlékeztetem, hogy én sem leszek más, attól, hogy beharaptam. Mondjuk az is igaz, hogy ha olyan bajba kerülne, akkor megvédeném minden áron, és bárkin átgázolnék miatta, mert hát még is csak a kölyköm, és a felelősségem is.
~Örökösen? Nem, azt nem hinném, majd kinövöd, és lesz belőled valaki. Amúgy meg mellettem nem leszel olyan kis anyám asszony katonája. Pár hét múlva összeeresztelek valakivel, megnézzük mennyit fejlődtetek, és nagyon remélem, hogy beleépíted a tornaterem padlójába.~ Jelentem ki neki teljesen komolyan, és már el is képzeltem, ahogy elkapom az egyik farkast és közlöm vele, hogy meg kellene verekednie a kölykömmel. Mind a kettőnek a hasznára fog majd válni. 
Megmarom a kölyköt, és utána meg is rázom, majd dobok rajta egyet, hogy ne tudjon elérni, és megmarni. Nem nyúlok a kajájáért, hanem utána ugrom, hogy beleépítsem a talajba elég rendesen. Bár még csak most kezdtük az éjjelt, lehet várnom, kellene vele egy kicsit, így lehet csak passzírozom, de még nem építem bele telesen.
Vissza az elejére Go down
avatar

◯ Kor : 20
◯ HSZ : 436
◯ IC REAG : 455
Re: Bivalylegelő // Kedd Jún. 25, 2013 7:09 pm

-Oké. Tudom, hogy tökmag vagyok, de szerinted elherdáltam az örökségemet? Nem, eltettem a tanulásra. Jó, szoktam venni gumicukrot és csokit, meg néha ruhákat, de ami kell, az félre van téve. Tudod... nem két napja maradtam magamra, és nem vagyok hű de nagy felnőtt, mert nem, de igyekeztem. Na jó, majd belejövök, kiteszem tálcára, és néha megfordítom. Az elég lesz?
Pimasz kis vigyorral fordul a férfi felé, mert ezt nem bírta ki, hogy ne jegyezze meg a végén. Szeretne mindenre odafigyelni, de még nem úgy megy, bár rengeteg dolgot tanult és lesett el az őrzőktől az elmúlt 5 évben is, mikor a családja már nem élt.
-Én tudjam? Akkor kérdezzük meg tőlük. Én sem úgy terveztem, hogy életformát váltok, elhiheted. Akkor most kérjek bocsánatot, mert merészeltem nem meghalni?
Ez jó, a végén az ő hibája lesz az, hogy életben maradt, és így az apja nyakába szakadt. Ezen azért felháborodik, mindjárt kinevezik koloncnak, de jó. Itt nincs örökbefogadás? Ha annyira teher, akkor adják oda másnak, és le van tudva a dolog. Egyébként sem látta Bradley-t az elmúlt fél évben, és nem is nyavalygott utána... akkor meg?
-Szuper. Vagyis most tesztalany vagyok? Ööö... mi lenne ha megkérdeznél valakit, akinek van kölyke?
Rosszul kezdődik. Ha az apja most azt várja tőle, ugyanazokat tudja, mint a nagyok, hát téved. Ő is szeretné már azt az időszakot, de az még odébb van. Szép lesz, ha Bradley rajta akarja gyakorolni, milyen szülőnek lenni. Jobb ha ennek elejét veszi, és olyanokhoz irányítja, akik egy kicsit is képben vannak.
-Tuti? Mert akkor minden egyes edzésen kérni fogom.
Apró örömök, vigyorog, és lehet most Bradley hülyének nézi, de még örül is annak, hogy a későbbiekben nem lehet simán összehajtogatni. Akkor meg hajrá, nem fog visszariadni, maximum belehal kicsit, nagyon, sokszor, és utána már nem lesz gond.
-Ja, akkor jó. Emiliyt legalább ismerem.
Ez milyen jó már... a falka gyógyítói ügyeletet tartanak, tehát ha jól értelmezi az apja szavait, akkor az teljesen természetes dolog, hogy tömött sorokban állnak náluk a páciensek. Örvendetes, akkor biztos, hogy értik a dolgukat, és nem kezelik félre. Hartnál már járt párszor, volt néhány törése, zúzódása, ilyen-olyan sebesülése, és most már az a csoda, ha az nincs rajta. Még jó, hogy nem jár iskolába, mert nem tudná kimagyarázni. Persze fémmel még nem találkozott, azaz csak egyszer, de az más, és azt gyakorolnia kell.
-Hééé, én olyanokat eddig nem mondtam. Ha meg fáj, akkor fáj, de nem szoktam hisztizni miatta. Ki a méltó a vérvonaladra? De most tényleg? És ha nem növök tovább magasságban, akkor nyújtani fogsz?
Nem hülye, érti ő. Ha elbukik, akkor megölik, tök jó kilátások. Vajon az őslakosoknál is így megy? Egyszer meg fogja kérdezni Samet, ez már biztos, mert érdekli. A fiún nem voltak árulkodó sebek, tehát ott más módszerekkel dolgoznak.Azért ezt elraktározta magában akkor is. Méltó a vérvonalra... ez annyira, de annyira hülyén hangzik, na mindegy, nem fog vitát nyitni.

~Egy ideig biztos, mert kicsi a pofám. Már méretében. Tényleg? Szuper, de azt hiszem csak erős hímet fogsz találni, de azért meg fogom harapni remélem.
Nem kerget hiú ábrándokat, tudja, hogy mennyit kell még nőnie ahhoz, hogy mind méretben, mind erőben elfogadhatót tudjon nyújtani. Viszont azt nem szeretné, ha átlagos falkatag lenne, mert nem. A meccsre felvillanyozódik, ám csak sokkal erősebb hímek vannak, így nem kerget hiú ábrándokat. Fájni fog neki, nagyon, mégis örül, mert tesztelni szeretné, mit ront el, mire nem figyel. Ha kap egy Calebet, abban biztos, hogy nagyon hamar rájön.
Most viszont a kajája a tét, mert Bradley el karja tőle venni, és ő nem fogja odaadni... na jó, magyarán megpróbálja megnehezíteni a dolgát, amennyire lehet, bár a kilátásai nem túl rózsásak. Megharapta, és az nem ízlett neki, ráadásul másodszorra is elkapja, megrázza és elhajítja. Nagyot csattan a földön, és mire felállna, még rá is vetődik. Ez pedig tényleg fájdalmas, de felnyomja az adrenalinszintjét, és most már az életéért küzd.
Nyüszítés, morgás, nyüszítés, újabb morgás, és ezerrel próbál kitörni, ami nála jelenleg azt jelenti, hogy rúg amit ér, és harap is, nem finoman. Amit elér, azt marja, és cincál, mert más esélye nincs, míg le nem szállnak róla.
Ha ez mégis megtörténik, azonnal vetődik Bradley felé, és úgy fest mint egy igazi méregzsák, akinek már minden mindegy, főleg, hogy sérült, így feladja azt a részét, hogy bármit is gondolkodjon, vagy egyáltalán akarjon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar

Re: Bivalylegelő // Kedd Jún. 25, 2013 9:18 pm

- Még tökmag vagy, de nem leszel mindig az. Nem, nem gondoltam. De az egy nagyobb összeg lehet, amit érdemes lekötni és kamatozni, hagyni, vagy beleforgatni valamibe, és úgy hagyni, gyarapodni. Na, azt megnézem, ahogyan kirakod a tálcára és megforgatod… - Nem akarom elvenni a pénzét, nincs erről szó, se semmi másról. Éppen ellenkezőleg, arra szavazok, hogy a sajátját, kössük le, kamatoztassuk, és helyette én adok neki zsebpénzt, amit szabadon költhet, és nem kell aggódnia, hogy elfogy, amit félre tett.
- Apropó, tanulás. Azt hiszem tankötelezettség van az embereknél. Szeretném, ha folytatnád az iskolát, szóval, azt hiszem megoldjuk, hogy magántanuló legyél, még meg nem tanulod az alapokat, és nem leszel képest uralni mindent tökéletesen illetve, még meg nincsenek az alap regenerációs dolgok. Nehéz lenne a fél hulla állapotod kimagyarázni.
- Hátrébb az agyarakkal, kölyök! Ezt nem mondtam. Szándékomban áll felnevelni, és életben tartani téged, és nem úgy képezni, hogy megpusztulj benne. – Nem tudom, honnan veszi, hogy jobban örültem volna annak, ha nem éli túl az egészet. Az talán rosszabb lett volna, ha valóban megölöm őt is és nem csak beharapom, így is a barátai halálának az oka én vagyok, és örülhetek annak, hogy az Őrzők nem jöttek utánam, hogy levadásszanak, mint valami veszett dögöt. Nem vagyok az, csak becsúszott egy termetes baki. Mind egy. Mondjuk a kölyköt is megértem, beharaptam, és fél éve felé se nagyon néztem a cégem jobban lefoglalt, mint a kölyköm, tudom, ez öreg hiba, de majd most kiküszöbölöm.
- Ja, az vagy, teszt alany. Minek? Majd kitapasztalom, hogy kell ezt, amúgy se mindig működnek mások tanácsai, és belőled nem egy nyápicot akarok nevelni. – Azzal tisztában vagyok, hogy neki egy csomó mindent meg kell tanítani, mert nem tud sokat, pláne  ami dolgainkról, szóval, nem várhatom el, hogy úgy feleljen mint egy vezető testőr, de azért, megpróbálhatom rávezetni a dologra, vagy valami hasonló.
- Tuti. Nekem aztán mind egy ki foltoz össze, tudtommal, mind a kettő nagyon érti a dolgát. – Vonom meg a vállamat, miközben válaszolok neki, dokinál ritkán járok, vagy nem szükséges, vagy nem tartom szükségesnek. De az is biztos, hogy ha arról van szó, bármelyiküket kiverem az ágyából, ha a kölyöknek olyan baja lenne, amit nem tudok megoldani, és az élete függ egy doki beavatkozásától. Bár annyira nem akarom agyon verni, de azért sok mindent akarok vele tenni, hogy maximálisan szívós legyen és ellenálló, ráadásul a gyorsaságát is fejleszteni akarom, hiszen a vérvonalamba tartozik, és nekünk ez az adottságunk.
- Egy a lényeg az leszel és kész, ha meg nem nősz nagyra, akkor nem foglak nyújtani. Ha nem tudok belőled, egy mini tankot csinálni, akkor lesz belőled más, felderítő is lehetsz még. De első cél az egészen más. – Hát, rohadtul nem tudom mi fán terem a kölyök nevelés, és még remélem messze vagyunk a pasizós időszakától, mert azt aztán végképp nem tudnám most kezelni, halovány lövésem nincsen rengeteg dologról, így  a végén vagy Castortól kérek tanácsot vagy keresek valami könyvet, bár kétlem, hogy lenne vérfarkasokhoz nevelési segédlet.
~ Vagy keresek egy idősebb nőstényt első körben, nem minden esetben kell egy Caleb fazonnal agyon veretni téged, és mellesleg azt hiszem a kabalapár hím farkasáét is rád eresztem majd. Ólom golyóval még nem volt dolgod, jól tudom? ~ Van pár tervem, és Northfolk pont jó lesz az egyikhez, egy kis célba lövés, hogy Nori megtanulja a lőtt sebek gyógyítását is. Aztán szétnézek a nőstények között is, elsőnek közülük akarok ellenfelet Norinak. Talán Dana-t, vagy valaki mást, majd utána jöhetnek a keményebb diók is, egy a lényeg, hogy a kölyköt folyamatosan fejleszteni kell és edzésben tartani, úgy lesz csak belőle valami.
Rátámadok, és nem vagyok vele gyengéd, bár arra odafigyelek, hogy ne sebezzem halálosan, vagy túl durván, a végtag visszanövesztést nem most kellene gyakorolni, még a többi sem megy neki tökéletesen, és ahhoz doki is kellene, hogy időben ellássa a sebet és ne vérezzen el benne, de addig is marom, megrázom, és elhajítom, hogy csak nyekkenjen.  Várom, hogy visszatámadjon, és röhejes amit csinál. Nem gondolkozik, csak egyszerűen dühből jön nekem. Az egyik mellső mancsom eléri, és bele is harap, de még közel sem tud akkora sebet okozni nekem, mint egy kifejlett farkasnak, pláne, hogy egy batár dög vagyok ebben a formámban is. Felemelkedek róla, hogy ne cincáljon tovább, a vérem kiserkent és lassan elindul le a tappancsom irányába, de nem izgatom magam miatta, amikor újra támad, akkor én is előre vetődök, hogy a levegőben kapjam el, és teperjem le. Újra elkapom, a grabancát, és megtépem alaposan a nyakánál a bundát. 
~Ésszel és ne dühből támadj, a harag rossz tanácsadó, hibát ered, eredményez, ami az életedbe kerülhet! ~ Elkapom újra és most a torkát szorítom és úgy nyomom a földre. ~Érzed?~
Vissza az elejére Go down
avatar

◯ Kor : 20
◯ HSZ : 436
◯ IC REAG : 455
Re: Bivalylegelő // Kedd Jún. 25, 2013 10:02 pm

-Oké, ezt is értem, de nem hiszem, hogy bankban jó helyen lenne. Van egy olyan érzésem, hogy lassan mindegyik bedől, és akkor meg leshetek, inkább... inkább olyat szeretnék keresni, ami lehet, kockázatos, de ha bejön, akkor szuper. Ha meg nem, akkor sem viszi el az összeset, mint tenné egy hirtelen csődöt jelentett bank. Márpedig ez a szektor efelé közelít. Tudod mire gondoltam? Ásványokra. Az aranynak hamarosan vége, de az ásványok kezdenek fellendülni, és nem véletlenül.
Nem bízik a bankokban, de ötlete megint akad. Az arany is jó dolog, szépen csillog, de igen kevés gyógyító hatása van, míg az ásványoknak sokkal több. Ráadásul van olyan, amiből már most marha kevés található, és ha abból sikerül beszereznie jó néhány darabot, illetve ezekből, akkor nyert ügyük lehet.
-Az nem okoz gondot, a gimnáziumot leszámítva magántanuló voltam. Sokkal jobban élveztem azt, mert a suliban eluntam magam, sajnálom. Na jó, azért vannak jó dolgok is, de nem ragaszkodom hozzá. Az biztos.
Nem mondtad, de mégis mire kellett volna gondolnom eddig? Soha nem értél rá, soha nem voltál sehol. Akkor mit higgyek? Annyira boldog vagy tőlem? Hát nem, és akkor meg csodálkoznak a nagyok, hogy megpróbálok olyanokat keresni, akik akárhogyan is, de legalább tanítanak? Nem kell.

Igazából jobban haladt egyedül, mint a társasággal, így nem nagyon vágja mellbe, mikor szóba kerül, talán nem intézményben kellene tanulnia. Biztos, hogy van rá megoldás, ha eddig is volt.
Örülnie kellene annak, hogy Bradley nem akarja taccsra vágni, na de mégis mire kellett volna gondolnia, amikor szinte nem is látta, ha pedig igen, akkor is futólag? Fel akarja nevelni... na ilyet se mondott még neki senki.
-Aha, értem. Ha pedig elrontod, akkor nem érdekes, mert majd jön egy másik. Oké, de előtte majd szóljál legyél szíves, mert akkor elajándékozom a gumicukraimat.
Ennyit arról, mennyire fél attól, hogy fiatalon elhalálozik... hát semennyire. Másként viszonyul ehhez a kérdéshez, mint a többség, de hogy miért, azt nem árulja el. A falkán belül senkinél nem érezte azt, amit például Ravennél, vele szavak nélkül is értik egymást, pedig szinte nem is ismeri. Talán még Brody a másik, de itt ki is fújt.
-Akkor nem aggódok.
Ha a nagy hímeket is összerakják egy harc után, akkor egy kölyökkel csak elboldogulnak, nem? Esetleg ha mégsem, akkor így járt, honnan tudja, mennyire értenek a kölykökhöz errefelé? Emily igen, de nem lehet mindig szabad. Egyelőre félreteszi ezt a témát, aztán majd ha itt lesz az ideje, akkor foglalkozik vele, már ha még él.
-Ja, akkor jó, nem tudom mekkora leszek, de úgy tűnik, hogy sokat nőnék. Felderítő? Azt szeretném minél hamarabb elérni, aztán meg... majd tovább. Tudod mi az álmom? Nőstényként vezető testőrnek lenni, hogy lássák, nem csak hímek képesek rá.
Megnyugtató, hogy az apja nem fogja azért kikötözni, hogy magasabb legyen, legalább már ezt letisztázták. És először mondja el valakinek, mit vett a fejébe, mi a célja, miért akar százszor is meghalni, hogy egyszer teljesüljön.

~Nem kell, hímet szeretnék. Ők keményebbek, abból többet tanulok. Azzal nem.
Megőrült, vagy magától ilyen zakkant, az jó kérdés, de ha lehet választani, miért kezdje a gyengébbel, aki lehet, ugyancsak megveri, de na. Az erősebbnél sokkal jobban lehet mérni, mit fejlődött.
Ismét felvillanyozódik, élő céltáblát játszhat, és megnézheti, mennyi idő alatt tud begyógyítani egy lőtt sebet? Tudja, hogy nem fog vigyorogni akkor, de annyi baj legyen, csak nem lövik fejbe.
Mivel már nem a vacsoráját véli veszélyben hanem saját magát, persze, hogy ugrik, és nem figyel semmire, már az sem zavarja, hogy ismét a bőrét rángatják, egészen addig, amíg a torkára nem fognak. Érti, elrontotta, vagyis a 9 meg akárhány életéből egy mínusz.
~Engedj eeeeeel. Érzem.
Nyüszít és morog, mindent csinál, és ha Bradley elengedi, akkor sántikálva de feláll, és taktikát vált, a gyenge pontot keresi, és az jelenleg a sérült láb, amit sikerült elkapnia. Vagyis az apja oda fogja várni a támadást, mert logikusan arra kellene mennie. Arra is indul, ám az utolsó pillanatban változtat az irányon, és a másik lábát veszi célba. Lehet, nem éri el, hiszen a nagyhoz képest természetesen sokkal lassabb, de most nem akarja megvárni, míg elhajítják, akár talált, akár nem, próbál kiugrani oldalra, ne kapjon be semmit.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar

Re: Bivalylegelő // Csüt. Jún. 27, 2013 10:35 pm

- Az ásványokban még nem gondolkodtam el, a másik meglátásom az ingatlan lenne. Ingatlant venni, és bérbe adni, havonta fix jövedelem, és ha nem hosszú távú a bérleti szerződés, akkor az ott lakót ki lehet belőle rakni. Én is ebben gondolkozom, megveszek pár ingatlant és bérbe adom. Az megmarad, ha csak valami katasztrófa le nem rombolja, és ha bérbe adom, rövidesen visszahozza az árát és termel is bevételt. – Az ásványokban nem vagyok otthon, így nem is vagyok abban biztos, hogy érdemes lenne abba belefektetni. Az ingatlan már inkább, mivel visszahozza az árát, és idővel termel is havonta fix bevételt, annyit amennyiért bérbe adom. Tehát számomra, ez a megoldás, sokkal hasznosabbnak tűnik, mintsem, hogy ásványba, aranyba vagy bankba tegyem a pénzemet. Bár van egy bizonyos összeg, ami ott van, a cég nevén, mivel szükséges. Viszont, Nori ötletének mindenképpen utána olvasok, ki tudja, még akár lehet is belőle valami, jobb tudni, mint tudatlanul élni.
- Nos, a cégem beindult. Fixen működik, és már nem kell atyáskodnom felette, a megrendelések egyre többek, és fix ügyfelek is vannak. Tehát, most már több időm van minden egyébbre, és legfőképp rád, ha már beharaptalak, és az apád lettem ilyen módom. Mindig is vállaltam a tetteimért a felelősséget, de valahogy veled elcsúsztam. Nem fogok hazudni, és egyebek, tőlem csak a kemény valóságot kapod majd meg. Hogy annyira boldog lennék tőled? Nem tudom, nem repestem a boldogságtól, mikor kiderült beharaptalak, nem akartam kölyköt, de így alakult, és ebből kell kihozzuk a legjobbat és legtöbbet. – Nézek teljesen komolyan a kölyökre. Ez a nagy büdös valóság, szóval, tényleg ebből kell kihozzuk azt amit csak lehet. Nincs más választásunk. Neki kell valaki aki felneveli, aki végső soron valóban bevezeti a mi életünkbe, és nem csak tutujgatja. Én így gondolom, és ha már én haraptam be, én is neveljem fel. Kész, ezen nincs többet és mit vitatkozni, beszélni, ez így van és kész.
- Hé! Ennyire azért ne legyél pesszimista, nem azért lettem vezető testőr, mert olyan béna lennék, hogy egy kölyköt lazán hagyjak meghalni, vagy épp véletlenül megöljek. Annál sokkal nagyobb az önuralmam. – Nézek a kölyökre. Minek néz ez engem, hogy véletlen kinyírnám, csak mert nem tudom mi fán terem a kölyöknevelés? Ugyan már! Életben tudom őt tartani és jutok is majd vele valahova, én ettől nem tartok és majd valahogy bele is jövök a dologba, csak még nem tudom hogyan, de majd alszom rá párat. Különben is, segítséget majd biztosan tudok kérni, ha szükséges lenne.
- Nos, mivel az én kölyköm van így ebben egyetértünk! Nem lenne kis teljesítmény kinevelni belőled egy vezető testőrt, úgy, hogy nőstény vagy! Persze, vedd alapul, hogy ez nem egy két év alatt megy le, ha már száz évesen Testőr lehetsz vagy 120 akkor már nagyon jó vagy. Szóval, van miért teperned kölyök! – Legalább ebben egyetértünk, hogy mind a ketten Vezető testőr szerepben akarjuk majd őt látni. Ez az igazi, ha az én kölyköm kerül majd oda, és idővel, ha én megpusztulok, a helyembe léphet az új vezér mellett vagy éppen mellettem, mert Castor sincs biztonságban. Megérettem az Alfa szerepére, ezt mind a ketten jól tudjuk, és azt is, hogy csak addig szolgálom őt, még elég erősnek nem látom, arra, hogy a falka élén maradjon. Amint meginog a hatalma, én résen leszek és támadni fogok, de addig is a lojalitásom az övé.
~Hah! Ne becsüld le Emst, a doki sokszor keményebb némely pasasnál! ~ Az a nő, nem egyszerű eset, nem csoda, hogy Caleb szívét meglágyította. Persze, velem szemben nem lenne sok esélye, de az a nő is tud, és nem mondom, hogy nem dolgoztatna meg, mert biztosan meg kellene dolgoznom a győzelemért. Nem egyszerű, kis nőstény az, akire ha a hím ráfúj akkor sikítozva esdekel kegyelmemért.
Eleresztem a kölyköt, miután megszorongattam és a fejembe visított, hogy engedjem már el. Dicséretes, hogy a sérült lábam irányába indul el, és még nagyobb piros pont neki, hogy megpróbált ezzel megzavarni a másikra támadni, ami még épp. Kikerülök előle, íg már csak a mancsom hűlt helyét éri csak el, és támadok, de úgy látom tanult, mert azonnal mozdul is, ahogy földre ért cél nélkül. Ügyes húzás volt a részéről. Ha nem marad egy helyben akkor kicsit megkergetem, és megdolgoztatom, az állóképességét, üldözésben és felbuktatásból való felállásban.
Vissza az elejére Go down
avatar

◯ Kor : 20
◯ HSZ : 436
◯ IC REAG : 455
Re: Bivalylegelő // Pént. Jún. 28, 2013 4:35 pm

-Pedig az a jövő. Az emberek kezdenek ráébredni arra, hogy az ásványok gyógyító hatással bírnak, a hülye ókoriak nem véletlenül használták azokat. A mai marha modern orvosi ellátás... te is tudod, hogy az őrzők sem úgy gyógyítanak, nem érdekes? Most még potom pénzért be lehet szerezni mindent, de folyamatosan emelkedik az ára, sokáig gondolkodsz rajta, lecsúszol róla. Az arany leáldozott, annak vége, a bankok be fognak dőlni. Ingatlanok? Egy darabig szerintem jó lehet, de túl sok van belőlük már. Tudod mi lehet még jó? Ha nem ekkora batár nagy épületeket emelnek, hanem kisebbeket, mert ha jobban megfigyeled, az emberek többsége csúszik lefelé, nem képes fenntartani a saját hatalmas lakását sem. El fogja adni. Ha potom pénzért hozzá jutsz, kicsit felújítod és ezt saját emberekkel teszed, majd abból több kisebb lakást csinálsz, olyan társasházat, aminek elég alacsony az ára, máris jó vagy, és nyertél az üzleten. Szerintem.
Legalábbis ahogy megfigyelte, mindenki kisebb lakásba akar költözni, mert a nagyoknak túl nagy a költsége. Sok kicsi többet hoz, mint egy nagy, persze csak az ő véleménye szerint, amit ki is fejt, na de ez nem azt jelenti, hogy esetleg egy felnőtt hallgat rá, vagy komolyan veszi, hiszen csak egy gyerek, akinek tervei és ötletei vannak.
-Erre rá sem jöttem volna, ha nem mondod. Ha annyira örültél volna nekem, akkor nem tűnsz el fél évre, ezt is tudom. Most már nem tudok mást tenni, marad ez az élet, és itt küzdeni a céljaimért.
Mi van a céggel, felfogja, csak nem reagálja le, mert lehet, elszórakozik a riasztók különböző típusaival, és előszeretettel tesztelgeti őket, de azért nem tudja lekötni annyira, mert mind-mind mechanikus szerkezet, gép. Azokat pedig ki lehet játszani, elég csak egy áramszünet pl. a riasztóknak, aztán kalap-kabát, nem jelez az semmit se. Ezen elvigyorodik, mekkora show lenne, ha az egész városban bejátszana egy ilyet? Hm... inkább balhé, de azt a rémületet, amit az okozna... lehet, megérne egy ajtócsapkodást. Persze nem a széfekre gondol, de na, mókás lenne.
-Nem pesszimista vagyok, hanem realista. Mint köztudott dolog, nálunk nem kedvelik a kölyköket, mert nem, mégis akad néhány. Nem jobb felkészülni a legrosszabbra rögtön, hogy utána azt tudjam mondani, húúú, kellemesen csalódtam? Dehogynem. Azt ne mondd, hogy direkt hagytál életben, véletlen volt... a te olvasatodban.
Az övében viszont nem, mert váltig állítja, nincsenek véletlenek. Arra ugyan nem jött rá, hogy miért kapta ezt a lehetőséget, de majd kiderül, ha eljön az ideje. Most túl kell élnie, megtanulnia mindent, és ha lehet, a hasznára fordítani, vagyis ahogy Bradley mondta, a lehető legjobbat kihozni az egészből. Ezen van éppen.
-Aha, azt szeretném elérni, ha alkalmas vagyok rá, és pont azért, mert olyan még nincs. Kíváncsi vagyok, nagyon érdekel, mit tudok kezdeni magammal, mit tudok kihozni, és mit tudok elérni. Tudom, hogy addig még nagyon sok évnek kell eltelnie, de nem szeretném feladni.
Hogy miért nézte ki ezt a pozíciót? Nem csak azért, mert nőstény, hanem azért is, mert nagyon szeret logikázni, taktikázni, és oda az is kell, hogy minden olajozottan menjen, az Alfát meg ne tudja senki sem betámadni. Ebben nagyon sok lehetőséget talált, a többi pedig tökéletes lehet arra, hogy tesztelje, mennyire rátermett, rafkós, és egyáltalán van-e esélye arra, hogy egyszer megpályázzon egy ilyet. Tulajdonképpen felépítette magában a fejlődési fázisokat, és azért hajt, hogy kiderítse, odaérhet-e?

~Dehogy, viszont fiatal, és ha idősebbet kapok, aki kilapít, de később már nem 2 másodperc alatt éri el, akkor az azt jelenti, fejlődtem.
Ezért szeretne egy kemény hímet kapni ellenfélként, persze ha Emily ellen kell küzdenie, akkor ellene, nem probléma, de őrültségben a hímek viszik a pálmát, ez nem kérdés. Végül is mindegy, egyelőre úgy is ő húzza a rövidebbet, nem kerget hiú ábrándokat ezzel kapcsolatban, és nem hiszi azt, hogy akkor most majd mindenkit megver, mert hú meg há. Nem, sőt... kicsi még, de azért ez sem azt jelenti, hogy máris feladná a küzdelmet, mert azért borsot még törhet a nagyobbak orra alá.
A taktikája bevált, de lyukra ugrott, viszont elkerüli az állkapcsot, aminek örülni is tud. A kergetésnek kevésbé, mert sérült, és érzi is, így pedig sokkal nehezebb futni. Pont ezért próbál cikkcakkban közlekedni, és sűrűbb fák közé jutni, ahova az apja nem tudja olyan egyszerűen követni, mivel nagyobb nála jóval. Ahová ő befér, lehet Bradley nem, igaz, addig el kell jutni. Földre kerül többször is, morogva ugrik fel, már amennyire a sebei engedik, és nem adja fel, hogy sikerüljön menedéket találnia, ahonnan kifelé támadhat, de nem érik el.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar

Re: Bivalylegelő // Pént. Jún. 28, 2013 10:39 pm

- Vagy jön egy újabb pestis járvány, ami végig söpör a Földön és megtizedeli az embereket. Akkor mindjárt kevesebben lesznek, és nem olyan kis lakások kellene majd. – Gondolkozom fennhangon, miközben még vezetek. Vannak nagyon jó gondolatai a kölyöknek. De tényleg. Azt hiszem ezek után még is csak jobban utána lesek az ötletének, lehetséges, hogy igaza van? No, attól még senkinek semmi baja nem lesz, ha utána olvasok, és ha tényleg igaz, amit mond, akkor befektetek párba. – Nem is palotákban gondolkozom ingatlan tekintetén, azt maximum olyan éghajlaton saját használatra, de itt inkább lakások, társasházak azok, amiket érdemes megvenni és bérbe adni. Tervezem is, hogy megveszek egy régi épületet, amiben 40 lakás van, három szobásak maximum, és alacsony a rezsi viszonylag. De mivel 40 lakás van benne szép összeget fog hozni és rövid idő alatt vissza is hozza majd az árát. – Szerintem manapság még mindig ez a tuti. Szóval, amint kedvezőek lesznek a feltételek biztosan ráteszem a mancsomat egy ilyen ingatlanra, és majd kiadom a lakásokat bérbe.
- Jó, oké! Nem kell behisztizned, vagy tovább emlegetned. Elrendeztem a dolgaim itt vagyok. – Nézek a kölyökre, és innentől komolyan nem fogalakozom már ezzel, hogy fél évet kellett rám várnia, ha tovább hisztizik, akkor annál keményebben dolgoztatom ma éjjel meg, lehet, a végére majd fel kell vernem Ems-t, hogy rakja össze a kölyköt, de abból is csak tanul és a hasznára válik. Ha tudnám, most mire gondol, akkor biztosan tarkón csapnám, hogy ez nem játék egy cseppet sem, de nem tudom, így megússza, azt, hogy fejmosást tartsak neki. Viszont arra én is gondoltam, hogy a hegyieknél áramszünetet kellene csinálni, néhányat, és mikor már nem fejvesztve kapják fel rá a fejüket, akkor megtámadni őket komolyabban. Az kellőleg összezavarná őket, hogy gyors támadást intézzünk ellenük és vissza is vonulhassunk, minél kisebb veszteséggel. Na, ezt még bedobom majd Castornak is. Amúgy sem ártana már vissza vágni nekik az Orfeum miatt!
- Oké, touché! – Igaza van, tök véletlenül hagytam életben a kölyköt, már nem tiszta mi miatt nem öltem meg őt, ja, de a vére íze, addigra már megéreztem, hogy ez emberi vér, és nem a vad vére amit vizionáltam, így az utolsó marás előtt megálltam, és helyette elvittem a kórházba a kölyköt, hogy foltozzák össze, majd deríthettem ki, hogy kicsoda micsoda, és tálalhattam Castornak a dolgot, hogy apuci lettem. De szerintem ahhoz képest, ahogy a dolog eddig alakult, nem is rossz az állás, elvégre nem marakszom a kölyökkel első perctől kezdve, és abban egyetértünk, mire akarom őt kinevelni, szóval, szerintem ez így egészen jó felállás.
- Vérfarkas lettél, a vérvonalad a gyorsaságé, szóval, ebből egészen sok mindnet ki lehet hozni, kellő gyakorlással és tanulással fejleszteni lehet, és reméljük, az erő is meglesz benned. Én mindenesetre megtanítom neked, amit tudok, és meglátjuk azzal te mit tudsz majd kezdeni, ha kellőleg idős leszel már ahhoz, hogy magad is boldogulj. – Igen büszke lennék rá, ha Vezető testőr lenne idővel belőle, az én kölykömből lenne és ráadásul nőstényből, nem kis megtiszteltetés lenne, ha kinevelhetném erre és el is foglalhatná!
~Azt is vedd alapul, hogy nem minden felnőtt fog, kialpítani. De keresni fogok magamon túl is alkalmas jelölteket, akiket ellened engedek. Nem véletlen akarok másokat, mint Caleb és Brody, mivel ők foglalkoznak veled, ismernek, és te is ismered őket, legyen csak egy számodra ismeretlen a harcban.~ Ismeretlen ellenfél ellen lehet a leginkább lemérni mennyit is fejlődött. Én így gondolom.
Az én sebesülésem is fáj, de már gyógyul, nem tudott olyan komolyan megsebezni, hogy ne tudjam üldözőbe venni, és én már a fájdalmat is sokkal jobban tűröm. Többször kikaszálom alóla a hátsó lábait, ám a kis piszok kihasználja, hogy kisebb nálam, és beveti magát a sűrűbe, ami egy ideig oké, tudom követni, de egy idő után vagy átugrom a bozótost vagy megkerülöm. Ügyes húzás volt a részéről.
Vissza az elejére Go down
avatar

◯ Kor : 20
◯ HSZ : 436
◯ IC REAG : 455
Re: Bivalylegelő // Pént. Jún. 28, 2013 11:09 pm

-A lakások mérete nem fog változni, hiába lesznek kevesebben az emberek. Mivel kettészakadt a társadalom, és vannak a gazdagok, meg akik még éppen hogy tartják magukat ott alul, meg vannak a lecsúszóban lévők, akik lassan elszegényednek, mint már olyan sokan, nem fogják tudni megfizetni a drágább lakásokat. Tehát szerintem a kisebb lakásoké a jövő, nem a luxuspalotáké.
Szerinte lesz még balhé, és nem is kicsi, mert ahogy látja, a gazdagok lenézik a szegényeket, az utóbbiaknak kevés a pénze, és a végén már kaját sem tudnak venni. Ebből pedig előbb-utóbb baj lesz, az tuti. Na de mindegy, a lényeg, hogy ha ő szavazhatna, és bárkit is érdekelne amit mond, a kicsi lakások mellett tenné le a voksát. Persze előbb ásványokat gyűjt szépen, mert hát na. Azokat is szereti, és bizony már most akad olyan példánya, amit szinte nem is lehet kapni, csak csillagászati áron.
-Nem is hisztiztek, tényeket mondtam. Ha hisztizek, az nem így néz ki. Megmutassam?
Mintha szokott volna hisztizni... hát nem éppen, de ha nagyon kell, azt már látta a lányoktól, hogyan kell csinálni, és azt is tudja, ez kiborítja az összes hímet. Ez is nagy fegyver, csak okosan kell csinálni. Naná, hogy pimaszul vigyorog mellé, mert csak nőstény ő is.
-Mindegy, élek és virulok.
Ezzel le is tudja az egészet, mert tényleg nem nagyon érdekli, hogy vérfarkasként él tovább, vagy sem. Ezt dobta a gép, akkor ezt fogja szeretni, és ettől nem fog kiakadni, akkor már rég megtette volna. Talált új célt magának, új értelmet, és ezzel le is tudta minden sirámát.
-Addig nem fogok megállni, míg meg nem erősödök kellőképpen, mert nagyon sokat kell, ezt tudom. Oké, az engem is érdekel.
Komoly meccsei lesznek, azaz lesz szenvedés, vér, törés és minden egyéb, de ez viszi előre. Nagyjából felmérte a mentorai segítségével, hol vannak a hibák, és most azon van, hogy azokat kiküszöbölje. Azt nem mondta, hogy 2 hét alatt megoldja, mert ez évekbe telik, de ha rendesen odafigyel mindenre, arra is, hogy a helyén kezelje a dolgokat, akkor nem lehet nagy baj. Kivéve ha Castor meg nem öli addig. Vagy más.

~Hát jó. Nekem akkor mindegy, kicsoda.
Még jó, hogy így nem lehet vállat vonni, mert megtenné. Viszont ez is kell ahhoz, hogy fejlődhessen, ezt belátja, vagyis éles harcban kell tesztelnie, mire képes, és mennyire tud gyorsan regenerálódni -mert az még a a béka feneke alatt van-, és hogyan tudja csökkenteni a sérüléseinek a mértékét. Mert sérülni fog, nem is kicsit, ezt is tudja, nem is kell mondani.
A sebesülése sajnos nem úgy gyógyul, mint az apjáé, így kénytelen menekülni, mert értelmetlen kapokba nem megy bele, adokról nem nagyon lehetne szó. Hiába próbálna meg visszaugrani és harapni, csak repülne, elég, hogy sokszor kerül a földre anélkül is, és éppen elég azzal foglalkoznia, hogy fel tudjon állni, és elinalni. Így rohan egyenesen a sűrűbe, ahol nagy örömére talál egy kisebb lyukat, ahova simán befér, de Bradley nem. Be kéne bújnia, na de mit ér el vele? Gyorsan dönt, mégsem teszi meg, mert ha annak nincs másik kijárata, akkor csapdába ejti saját magát, akkor pedig az apja kényelmesen kiáshatja. Na azt már nem, jó neki a sűrű, ahová nem lehet követni, egyelőre ott bújik meg, valami tüskés cuccos alatt, de máris keresi az újabb lehetőséget.
~Ide gyere beeee.
Milyen kis rendes, azért invitálja a nagyot, hogyne. Néha van előnye annak, hogy nem nőtt még meg a farkas lánya, hanem kicsi. Néha azért kinyúl, mert az se rossz, ha bele tudja mélyeszteni a karmait az apja lábába, de rántja is vissza a mancsát, mielőtt kirángatják... és reményei szerint sikerül is neki. Persze ha Bradley mazochista, és eltünteti a sok tüskés bigyót a feje fölül, akkor bajban lesz, ezért is keresi a következő menedéket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar

Re: Bivalylegelő // Szomb. Jún. 29, 2013 5:04 pm

- A luxus paloták ideje már régen leáldozott. Hosszú ideje nem nagyon kelnek el ilyen ingatlanok vagy épülnek, ha épülnek is, nem olyan számban, mint korábban. Az az idő elmúlt, mikor ezzel lehetett igazán kezdeni valamit. Csak nézd meg azokat a városokat, ahol szecessziós vagy viktoriánus épületek vannak, a többséget felosztották és kis lakásokat alakítottak ki a nagy terekből. Saját használatra inkább egy nagy házat vennék birtokkal, mert megtehetem. Ráadásul egy kisebb kastélyban a falka is elférne, lenne benne elég szoba. Mint látod én se egymagam használatára vennék akkora ingatlant. Azonban még áll a hotel, addig nekem az a szoba is megteszi, még akkor is, ha sorszámot kell húzni a fürdőszoba miatt, de hát, na máskor is megtettem már, hogy kipakoltam onnan valakit. – Kevesen vannak, akik ellenállnának nekem, és azokkal is jóban vagyok, tehát nem igazán van bárki is aki utamba állna. amúgy meg nem szokásom a falka társaim bántani, de volt mát tá precedens, hogy az illető már két órája tollászkodott odabent és nekem elfogyott a türelmem. Mivel én csak 20 percre akarta bekerülni. Azt hiszem, indítványozom Castornak, hogy bővíteni kellene a hotelnek ezt a részét. Nem lenne hátrányos, ha ennyi farkasra több fürdő lenne, mert a végén azon kapja majd magát, hogy az övébe is bemászkálnak a tagok.
- Ne! Nem akarom tudni, milyen, amikor hisztizel. Van egy pár dolog, amit nehezen viselek el, és ebből az egyik a női hiszti. Valahogy hamar elpattan a szál nálam, ilyenkor. Szóval, kímélj meg engem és magadat is. Amúgy is, ha valóban Vezető testőr akarsz majd egyszer lenni, akkor a hisztit el kell felejteni, mi nem érünk rá erre! – Jobb is ha nem kezd el nekem most hisztizni. Nem viselem jól a dolgot, egy kicsit sem.
- Na, ide figyelj! Ha egyszer is hisztizni kezdesz, leviszlek az egyik patakig és addig nyomom a fejed a hideg víz alá, még abbahagyod! – Ezt teljesen komolyan gondolom, hogy ha kell, akkor abba kezdem el fojtogatni, hogy nekem befejezze a hisztériázást, ha netán elkezdené. Lehet, más hímeknél bejön a dolog és beadják a derekukat, de az nem én vagyok. Én kifejezetten rosszul viselem, és agresszív leszek tőle.
- Egészen jól viseled a dolgot, eddigi életem során láttam olyan vérfarkasokat, akik beleőrültek abba, hogy mi lett belőlük és végül némelyiket meg kellett ölni, mert kezelhetetlenné vált. De olyanról is hallottam, hogy ön marcangol és a mentora idegeire megy. – Jelentőségteljes pillantást vetek Norira, mivel örülök annak, hogy ő ezt ilyen jól viseli, és már most megvannak a céljai ezzel a léttel kapcsolatosan. Ilyen idősen, én még nem tudtam mit akarok magammal kezdeni farkasként, nekem még vagy két év kellett, hogy eldöntsem, melyik irányba indulok el. Az biztos volt, hogy élni akarok és nem is kicsit, de csak később jött meg az elképzelés, hogy az alfám mellett akarok lenni. Biccentek egyet arra, amit mond, de nem fűzök hozzá semmit sem, még évek telnek majd el, de ha megvan benne az elhatározás, akkor menni fog neki a dolog, és én is támogatni és segíteni fogom ebben. Annyi biztos, hogy megpróbálok vigyázni rá, hiszen még is csak a kölyköm, és nem akarom, hogy megpusztuljon, ha már életben maradt és túlélte, hogy beharaptam. Ráadásul, azt hiszem, kezdem megkedvelni a kis vakarékot.
~A fene!~ Megállok a bokor előtt mielőtt abba csapódnék bele és tűpárna lenne belőlem. Oké, hogy vastag a bundám, na de nem ennyire?! A kis lukszerű részt kezdem el szimatolni, ahol Nori eltűnt, érzem, hogy még odabent van, de nem tudok utána menni, én ehhez túl nagy vagyok, és nem sok kedvem van magamból jelen pillanatban tűpárnát csinálni. Így inkább egy kicsit megkaparom a földet, beáshatnám magamat, de az sok idő, ő meg elinalhat a másik oldalról, ráadásul a hátam védtelen lenne, ha fejjel előre a gödörben vagyok benne. Felemelem a fejem, és jobban megnézem magamnak ezt a bokros részt, nem kicsi, tehát, jól elbújhat benne, de koránt sem biztos, hogy számára is olyan biztonságos lesz. Egyszer csak egy apró fekete mancs kap ki, és megkarmol, amire mélyről jövő morgás a válaszom. Hátrább lépek, és figyelni kezdek, hogy a következő alkalomnál elkaphassam a mancsét és kicibálhassam onnan. Végül más ötletem támad, arrébb somfordálok, és keresni kezdek, még nem találok egy nagyobb gallyat, amit megpróbálok a bokor tetejére hajítani, hogy az lentebb nyomja a tüskés ágakat.
Vissza az elejére Go down
avatar

◯ Kor : 20
◯ HSZ : 436
◯ IC REAG : 455
Re: Bivalylegelő // Szomb. Jún. 29, 2013 5:46 pm

-Ezt mondom én is. Bár vannak olyan őrültek, akik magamutogatás miatt hodályt vesznek még mindig, de az rájuk is fog omlani. A hotel meg... én igazából kicsit unom, de a szobámat már feldíszítettem.
Hogy milyen ingatlan lesz a vége, az már olyan mindegy, de láthatólag egy véleményen vannak az apjával. A hotelt meg nem szereti, mert onnan csak kísérettel távozhat, és ezt nem igazán kedveli, de majd csak eljön az idő, amikor már egyedül is lófrálhat.
Persze ez a társasági élet sem rossz, csak néha sok, mert mindig zajongás van, és nem lehet normálisan pihenni, főleg ha mindenkinek éjszaka jut eszébe az, hogy nagyon fontos dolgokat osszon meg a többiekkel.
-Kár, pedig egyszer ki akartam próbálni, hogy milyen, na mindegy, akkor majd másnál.
Eddig még nem gyakorolta, és nem is tervezte, hogy rászokik a női zsaroló fegyverre, de így már izgatja a fantáziáját, ha Bradley is kiakad tőle. Persze ha nem megy, nem fogja erőltetni, amúgy sem az a hisztis típus, és az mondjuk egy nyomós indok, hogy egy vezető testőr nem hisztizik. Pedig biztos vicces lenne.
-Naaaaa, nem ér belefojtani a patakba, különben sem mondtam, hogy azt fogok, csak azt, hogy meg tudom mutatni, milyen. Talán... nem vagyok túl gyakorlott benne.
Még mit nem, sok dolgot elvisel, de az, hogy hideg vízbe akarják belapítani, azt nem igazán. Megvonja a vállát, ha nem, hát nem, akkor nem mutat semmit, neki így is jó, meg másnak is.
-Tényleg? De miért? Azért, mert most változott valami? Ez is buli, csak kicsit másképp, és több dologra kell figyelni. Asszem.
Legalábbis szerinte. Egy pillanatra sem zuhant meg attól, hogy akkor vérfarkas lett, bár az elején azért azt a vérszomjat nem volt egyszerű kezelni, ez igaz, és az átváltozások is sokkal jobban fájtak, de túl lehetett élni, cserébe utána már vígan bukdácsolhatott. A mentorokat azért kikészítette, ebben nincs hiány, de nem az önmarcangolásával, hanem egészen mással.
Viszont talált új célt, és ez neki bőven elég, mert lényegében semmi más nem változott olyan sokat. Eddig is küzdött, ezután is azt teszi, tehát nem hal bele ebbe az egészbe.

Esze ágában sincs onnan kijönni, vagyis nem arra, ahol Bradley van, hanem a másik oldalt figyeli. Egyszer megúszta, hogy elkapja, mikor a mancsába karmolt, és jól hallható, hogy ez nem tetszett neki, na de másodszorra meg számít rá, mert hátrébb lép, tehát vár. Amíg az apja arra számít, hogy ismét szórakozik, addig nekilát a menekülőút keresésének. Áshat lefelé, de az sok időbe telik, vagy kirongyolhat ott azon a kis résen, ha szorul a hurok. Amíg a terepet figyeli a sebesüléseit kezdi nyalogatni, és nem olyan messze innen kiszúr egy sűrű bokrot. Oda viszont el is kell jutni, ami nem lesz olyan egyszerű dolog, főleg, hogy Bradley mindenáron el akarja kapni.
Azért szemmel tartja őt is, és amikor látja, hogy egy nagyobb ágat hoz, hamar rájön, ki lesz lapítva, ha nem pattan ki innen. De azért sem mozdul, még nem, elhúzódik teljesen, hogy ne legyen sündisznó, és megvárja, míg Bradley újabb ágért indul, majd akkor. Lehet, örökölte a gyorsaságot, na de még minden másodperc előnyre szüksége van ahhoz, hogy elszökhessen.
~Ez kevéééés, elférek.
Hergelésben már jó, az nem kérdés, na de a többi? Gondosan megtervezi a szökési kísérletét, ha esetleg az apja átoson a másik oldalra, akkor még mindig kifér elől, és bevetheti magát a sűrűbe. Egyelőre lapulva vár, hogy melyik verziót kell alkalmaznia, és addig is a sebeivel foglalkozik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar

Re: Bivalylegelő // Szomb. Jún. 29, 2013 8:56 pm

- Unalmas vagy sem, egy falkának együtt a helye. Jobb, ha egy helyen lakunk, akkor könnyebben meg tudjuk magunkat és egymást is védeni, nem beszélve arról, hogy a támadás sem olyan valószínű, egy komplett falkával szemben. Ráadásul vérfarkasok vagyunk, tehát a mi fajtánknál nem dívik az ami az embereknél, hogy felrobbantanánk a másik fészkét. – Ilyenre még nem volt precedens, hogy egy ellenséges falka úgy irtaná ki a másikat, hogy az egészet elpusztítaná, valami fegyver bevetésével. Olyan már volt, hogy egyik falka lerohanta a másikat, de lehetőséget adtak az átállásra, és csak a keménymagot a nagy védelmezőket ölték meg, és akkor mind a két oldalról rendesen hullottak a farkasok. Azért háborúban a mi fajtánknak is megvannak a maguk szabályai, így ettől nem kell tartani, hogy a Hotelt egy nap őslakos bomba robbantaná fel.
- Tudod, engem a hisztivel nem lehet zsarolni, azzal csak felbosszantasz, és nem állok jót magamért, ha kell valami, akkor kérd, de ne hisztizz, és ne követelőzz, az ilyeneket nem viselem jól. – Őszinte vagyok a kölyökkel. Nem látom értelmét annak, hogy ne így beszéljek vele, mikor a tulajdon kölykömről van szó és nem másról.
- Neked meg nem ér hisztizni, ez van, ha nem tetszik, akkor így jártál. Nem is kell a gyakorlása, egy nő nem attól nő, hogy tud hisztizni, hanem attól, hogy…- és itt hallgatok el, eszembe jut Angelina. Az első nő akit szerettem, csodálatos teremtés volt, szelíd, kedves és törődött másokkal, megvoltak a maga elvei, és azokért képes volt kiállni, szelíd természetét szenvedélyre cserélte, ha valami olyan miatt kellett kiállni amiben szilárdan hitt, ilyenek voltak az elvei is többek között. Manapság is néha eszembe jut, látom magam előtt, ahogy felszólalt, hogy a háborút mi is vívjuk meg védjük meg az otthonunkat és ne hagyjuk, hogy az emberek háborúja elpusztítson mindent. Beszéde lelkesítő volt, maradtunk, harcoltunk, és mi lett belőle? Az otthonunkat lerombolták és elvesztettem őt. Arckifejezésem megváltozik, és távoli lesz, ha lehet így fogalmazni a dolgot. Ha jobban belegondolok, van Noriban valami, ami kicsit rá emlékeztet, mind a ketten kiálltak az elképzeléseikért, és annak megvalósítása érdekében megtettek mindent, amit csak tudtak, és elviselték azt ami jött annak érdekében, hogy megvalósítsák az elképzeléseiket. Gondolataimból felocsúdok, és Norira vetem a tekintetemet.
- nem látok bele azok fejébe, és némelyikről csak hallottam és nem ismertem személyesen. Nem tudom mi vitte rá őket erre, én biztosan nem ilyen voltam, a lehetőségeimet néztem… és… nos…. volt…ak körülöttem, akik bevezettek ebbe az életbe… - Nem fejezem be a mondandómat, Angelről még senkinek sem beszéltem, őt eltemettem magamban mikor eltemettem azt, ami maradt belőle, azóta nem hoztam szóba, semmilyen módon sem. Ő a múltam része és én a jelenben vagyok, meggyászoltam a magam módján, de elfelejteni szerintem sosem fogom igazán. Sok mindent köszönhetek neki.

Szép nagy ágat kerítettem magamnak, amit feldobtam a bokor tetejére, majd fordultam is meg a következő darabért, kettő törött ág hevert egymás mellett nem messze a földön, mind a kettőt szándékomban áll ide cipelni, és feldobni a bokor tetejére, hogy az minél jobban összeessen, és arra kényszerítsem így a kölykömet, hogy kiiszkoljon valamelyik irányba, nekem mind egy, úgy is hamar utolérem. A hergelésén nem húzom fel magamat, tudom mire megy ki a játék, így nem is foglalkozom vele, helyette csak, a második ágra teszem a mancsaim, és úgy nehezedem rájuk, hogy a hasam ne szúrjam meg, de a súlyom bele tudjam adni, és elkezdhessem lenyomni az egész cuccot, hogy Norinak menekülnie kelljen abból az átkozott szögesdrótszerű bokorkötegből.
Vissza az elejére Go down
avatar

◯ Kor : 20
◯ HSZ : 436
◯ IC REAG : 455
Re: Bivalylegelő // Szomb. Jún. 29, 2013 9:40 pm

-Nekem nem is azzal van a bajom, hogy együtt van a falka, hanem azzal, hogy kicsi vagyok, és egyedül még nem mehetek sehová. Akkor jó, akkor csak harcolni kell, örülök neki, nagyon.
Elég kényelmetlen mindig megkérni valakit, és mindig utánfutóval közlekedni, mert még nem elég fejlett hozzá. Ezért nem szereti a hotelt, de még hosszú idő, mire eljut odáig, hogy ne kelljen másra támaszkodnia. Ezt próbálja lerövidíteni, már ha tudja. Az, hogy mi hogyan megy, és mennyire tépik szét egymást, na azt még nem tudja, mert az orfeumnál sem volt végül is semmiféle harc. Erről is lemaradt.
-Aha, azt csak másnak ér? Jóóóó. Egyébként meg nem szoktam hisztizni, sem földhöz verni magam.
Nem szokott kertelni, ha szeretne valamit, akkor megmondja, és ha nemleges választ kap, akkor megoldja maga. Az más kérdés, hogy kijátssza a szabályokat is, ha talál bennük kiskaput, márpedig az övékében is rengeteg van, csak erről mélyen hallgat.
-Mitől? Csak azért kérdezem, mert na.
Ez most tényleg érdekli. Mitől nő egy nő a férfi szemében? Azon kívül hogy dögös, bombázó, mosolyogni is tud, kedves, meg bájos, meg elbűvölő, és a fene tudja még milyen elvárásai vannak egy hímnek a nőstényekkel szemben. A társadalom által elvártak szerint ő nem az, és nem csak a kora miatt nem. Ő kitűzi a céljait maga elé, és azt tűzön-vízen keresztül viszi, akármibe is kerül. Állítólag nem buta, használja a fejét, és határozott is, na de ezeket a férfiak nem igazán kedvelik. Nem mintha emiatt változtatni szeretne, de sebaj. Azért annak örömére, hogy mindjárt 16, megajándékozta magát néhány ruhadarabbal, amikre szüksége volt. Oké, van abban miniruha is, és egyebek, na de jön a nyár... nem járhat nagykabátban.
-Ezt nem tudom megmondani, nekem eszembe sem jutott ilyesmi. Tudomásul vettem és ennyi.
És tényleg. Nem esett kétségbe, nem rendezett jelenetet, nem akadt ki, nem haragudott Bradley-re, nem követelt kártérítést, nem viselkedett fúriaként, nem lett antiszociális és mindenkit gyűlölő tini, hanem optimistán, vidáman vetette bele magát ebbe az életbe. Szerinte így is lehet, persze erről senki nem kérdezte meg. Ez van. Szívesen megkérdezné, kik tanították őt, de érzi, hogy az apja erről nem véletlenül hallgat, valamiért érzékenyen érinti a téma.

Nézelődik folyamatosan, valamit észrevett, valamit, ami segítségére lehet. Az a lyuk ott kicsit messzebb, nos, annak mintha lenne másik kijárata... legalábbis így tűnik, de nem tudja biztosan. Oda kell elérnie.
Imádja ezt a helyzetet, de ugrásra készen várja, hogy honnan érkezik a támadás, azon kívül, hogy újabb ágak formájában. Kétfelé mehetne, előre, és akkor mire Brad megfordul, már régen eliszkolt, vagy hátramenetben kifelé, hogy mire leszáll az ágról és átugorja a tüskés ágakat, ugyancsak egérutat nyerjen. Abban a pillanatban, amikor az új ág is csattan a feje felett, rájön, mi a terv, így nem szúrja fel magát Bradley, és ki tudja lapítani, ha az ágakra lép. Na ez az, amit nem vár meg. Amint az apja emeli a lábát, kitolat a helyéről és eliszkol a sűrű felé, amit már a jó előbb kinézett magának. Ugyanúgy az egymáshoz közel lévő fákat választja, és a sűrű, szúrós bokrokat, amik között ő még cikázva is átfér, de az apja már nem. Ha sikerül a szökése, akkor bizony bemászik abba a lyukba, amit eddig stírölt, és máris megfordul, hogy szembenézzen Bradley-vel. Vigyorogna, ha tudna, mert hát na. Ő ide befér, és innen ki is tud nyúlni lazán, na de fordítva már nem biztos.
A másik oldalt lesi, tényleg van egy pici lyuk ott, amit csak egy csöppet kell tágítania, és akkor könnyedén eliszkolhat ott. Nekilát az ásásnak, de azért nem merül bele túlságosan, nehogy meglepetés érje. Kár, hogy ez a lyuk nem túl hosszú, mert így azért necces a dolog, hiszen tényleg éppen csak elfér benne, bár forgolódni még viszonylag simán megy, de össze kell húznia magát ahhoz, hogy egyik oldalról se érjék el a mancsok. Kár, hogy nem mért az apjánál mancs hosszúságot, így csak tippel. Ha pedig mégis eléri, akkor így járt, ki lesz innen rángatva, de azért még harapni tud.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar

Re: Bivalylegelő // Szomb. Jún. 29, 2013 10:40 pm

- Ha egy magán birtokon lennél, vagy egy lakásban lennénk, akkor még úgy sem mehetnél sehova. Így van esélyed arra, hogy egy idősebb és tapasztaltabb tagot kirángathass magaddal. Mellesleg nem véletlenül nem mehetnek egyedül sehova sem a kölykök. tapasztalatlanok vagytok még, és bármikor beüthet valami, ami miatt elszabadulhat a bestiátok, annak pedig vérengzés lehetne a vége és az, hogy kiderül a titkunk, amit olyan jól őrzünk hosszú ideje már. – Sejtem, hogy kényelmetlen lehet megkérni valakit, hogy ugyan menjen már el vele valahova, én is voltam kölyök tudom milyen is ez, de azt is tudom, hogy ez a kölykök érdeke is, és a farkas társadalomé is. Egy kölyök még labilis, erős érzelem hatására válthat, és ha ezt megteszi, akkor bajt hoz, mind a maga fejére, mind pedig a farkasokéra, az Őrzők haragját pedig már nem is emlegetném. Macera a dolog, az a lényege, szóval, jobb, ha csak kísérővel mehet bárhova is.
- … a lényeg, nekem ne hisztizz, sem pedig Castornak, ő sem tolerálja jól a dolgot. Ahhoz meg semmi kedvem, hogy azért cibáljon el valahonnan, mert te épp neki hisztiztél be, már ha szólna, és nem csak a tetemed küldené el nekem. Mostanában nem a legjobb hangulatban leledzik az Alfa. – Bár ennek is megvan a maga oka, van amiről tudok, és van amiről nem, hárman vagyunk Vezető testőrök, nem minden esetben kell mind a hármunknak tudni, ugyan azt, ám bár, sokkal kifizetődőbb ha tudjuk mind. Azonban nem szoktam faggatózni, elmondja, ha akarja, vagy megtudom máshonnan. Hmm.. Ideje lenne meginnom valamit a másik két társammal, és elbeszélgetnünk bizonyos dolgokról. Különösen az Orfeumot illetően.
- Férfi válogatja, mi számít neki nőnek igazán, a társadalmi normákkal nem értek egyet, az egyik túlságosan elnyomja, a másik tárgyiasítja, a harmadik meg szinte istenségnek emeli. – Valahogy nincs hangulatom ezt bővebben kifejteni, különben is, lehet nem az én ízlésemnek kellene megfelelnie, amúgy is, egy hozzávaló hímet kellene keresnie. Bár egy szóban sem volt utalás, hogy olyan kellene neki, mint én, na ez aztán elég hülyén is jön ki, mind egy. Egy a lényeg, nem traktálom az én ideálommal, majd kitapasztalja ő, és olyan lesz amilyen.
- Az a jó megoldás. – Némi hallgatásba süppedek. Nem hiszem, hogy pont neki kellene majd elmesélnem engem kik is tanítottak, hogy az egyik mentoromba beleszerettem, és vele töltöttem el igen hosszú időt, még a háború el nem ragadta tőlem. Nem, azt hiszem ezt nem egy tinédzser kölyökkel kellene megosztanom. Nem hiszem, hogy olyan nagyon érdekelné a dolog, és most én sem szívesen beszélnék erről.

A kis piszok eliszkol, mikor az ágak segítségével lapítani kezdem a bokrot, na nem baj utána megyek, de előbb elugrom a bokor közeléből, mivel hírtelen terveztem elengedni és nem állt szándékomban megvárni, hogy a tüskék pofán csapjanak. Aztán Nori után vetem magam és megállok a luk előtt, amibe belebújt.
~Mi vagy te valami elfuserált róka, hogy állandóan bemászol valahova!?~ Küldöm felé, miközben körbeszaglászok, és megkeresem a másik végét is az üregnek. Amott oda hordok egy kis földet, hogy ne legyen egyszerű neki kiásnia magát, majd vissza megyek a bejárathoz, és benézek, majd a mancsom, dugom be, hogy elérem –e a kölyköt, kockáztatva, hogy megharapjon, de tudni akarom milyen mélyen van.
Vissza az elejére Go down
avatar

◯ Kor : 20
◯ HSZ : 436
◯ IC REAG : 455
Re: Bivalylegelő // Szomb. Jún. 29, 2013 11:26 pm

-Tudoooom. Csak annyira gáz mindig rohangálni, hogy valaki jöjjön már el velem ide meg oda. Ez igaz.
A piacon tapasztalta, ott nem sokon múlt a dolog, örült annak, hogy Broderick ott volt, mert ha az a férfi tovább rángatja, akkor baj lett volna. Érezte, ezért kért segítséget. Persze azóta fejlesztették ezt is, mert kellett, megszenvedett vele rendesen, és közel sem tart a végén. Napi szinten, órákon át a legváratlanabb pillanatokban... ezt szerette volna maga is, hogy tényleg minden pillanatban uralkodni tudjon majd a bestiáján. Talán jól halad, sőt, lehet, elég gyorsan, de az nem baj, amióta figyel mind a farkasára és magára is, sok dologra rájött.
-Nem fogok. Azt észrevettem.
Castort akkor sem szereti, hiába Alfa, de nem. Ha egyenlő mércével mérné a kölyköket is, akkor azt mondaná, oké, tökös meg minden, de így nem. Az, hogy nincs jó hangulata, azt is tudja, ott az orfeumnál sem volt túl lelkes, és ez azóta sem változott, de ez nem az ő dolga. Van egyéb elfoglaltsága is annál, hogy azzal foglalkozzon, ki vidám és ki nem.
-Ugye? Ez akkora hülyeség, hogy csak na.
Örömmel veszi tudomásul, hogy ebben egyetértenek, és sajnálja azokat a nőket, akik ezeknek az elvárásoknak akarnak megfelelni. Igaz, a hímek tényleg egy külön állatfaj, mert akikkel eddig találkozott érdekesek voltak, de nem olyan hímek, akikre azt tudná mondani, hogy na, végre egy igazi HÍM. Illetve de, egy van, de az meg itt ül mellette, és ez ultragáááz. Pláne hogy 305 évvel idősebb tőle, meg különben is, csak ő lehet ennyire pancser.
-Szerintem a logikus is. Minek bánkódjak, ha élek?
Megvonja a vállát, örül annak, hogy nem úgy reagált, amiket Bradley felsorolt, tulajdonképpen nem is tudja, milyen lehet úgy élni. Ez idegen neki teljesen, mármint a felfogás, és emiatt szerencsésnek mondhatja magát. Sajnálja azokat, akik ilyenkor összeomlanak, mert nincs miért... legalábbis szerinte.

~Előnye is van, ha valaki kicsiiii.
A menekülésben mindenképpen, és ha már sikerült megúsznia a komolyabb verést eddig, akkor tovább gondolkodik. Attól azért nincs elájulva, hogy amit ő a kis mancsaival kiásott, azt egy laza mozdulattal vissza is temetik, prüszkölve veszi tudomásul, kezdheti előröl az egészet, és éppen visszafordul, amikor érkezik egy mancs. Még előnyben van, még, és morogva harap, egyenesen bele, mert bizony az a láb simán eléri, és neki innen nagyon nem akaródzik kimenni. Ha Bradley visszahúzta a lábát, akkor megfordul, és villámgyorsan ásni kezd. Az a lyuk nem biztonságos, túl kicsi hosszában, ha az apja komolyan gondolja, lazán kihúzza onnan. Ennyi földet... dolgozik ezerrel, mert muszáj előbb végeznie, mielőtt kirángatják, pedig ez erősen esélyes most, ezért felkészül a harcra is, már amennyire tőle telik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar

Re: Bivalylegelő // Vas. Jún. 30, 2013 5:22 pm

- Majd ha már képes leszel magad uralni és a bestiád is, akkor járhatsz egyedül, de addig maradsz, vagy valaki veled megy, aki tud segíteni. Egy farkas, aki mészárlásba fog veszélyt jelent és nem csak a falka megtorlását vonja maga után, hanem az őrzők is a nyakunkba szállhatnak. – Ezt én magam is jól tudom, megkaptam a magamét amiatt, hogy Norina társait megöltem. Castorral már elrendeztük a dolgot, megvolt az ejnye-bejnye is a dolog miatt. A többire pedig boruljon radír, és ne beszéljünk róla többet. Jobb elfelejteni, és nem felhozni többet, ha csak nem lesz a dolog fontos, de ameddig nem szükséges addig, tényleg jobb nem bolygatni. Emlékszem még arra, milyen volt kölyöknek lenni, harcolni és próbálni uralni a farkasom, hogy ne törjön ki, időnként, nem kis erőfeszítés és kín volt ezt megtenni. De kellő mennyiségű gyakorlással meg lehet tanulni a dolgot. Apropó, majd erre is oda kell, figyelje Norinanál. Ezt sem ártana gyakorolnom vele szemben. Meg azt is, hogy ne morogjon le senkit sem, állatiasan, ha emberek is vannak a közelben.
- Mint kölyök a beharapójának, neked is olyan, mintha az a kölyök, Leona, olyan életunt lenne? – Nem sokszor találkoztam vele, de rám olyan benyomást tett mintha atom depressziós lenne és ezen a vérfarkas lét sem segítet volna. De lehet csak én nem figyeltem rá eléggé, viszont most majd Nori megmondja a tutit, elvégre kölykök mind a ketten és gondolom, többször találkoztak már, mint én a másik vakarccsal.
- Sosem hittem ezekben a tömeg dolgokban, komolyan mondom, vannak nők akiknek a telt idomok állnak jól, és van akinek a homokóra, de, hogy mindenkire egy sémát húzni, nem azt nem kellene… Jó, az más tészta, hogy nekem is a vékony nők tetszenek, de hát ízlések és pofonok. – Na meg azzal sem értek egyet, hogy egy nőnek a konyhában kell egész nap rohadnia, csak nézzétek meg Jezebellt, nem séf, de jobb hasznát vesszük felderítőnek, mint séfnek és házi tündérnek. Belevaló és tökös nő, nem kispályás, és nagyon is érti a dolgát. szóval, feleslegesek ezek a sztereotípiák, különösen, hogy vannak helyek ahol egy nő több sikert érhet el felderítőként, mint egy férfi. Úgy mellesleg azt hiszem az összes felderítőnk mind nő… egy férfi sincsen közöttük… Azt hiszem, ez maximálisan jelent valamit, nem?
Összeborzolom a kölyök haját, játékosan és vigyorgok is mellé egy sort, aztán kapcsolok, hogy ez nekem nem szokásom, és el is tűnik a vigyor a képemről, helyette inkább essünk neki a Teli Holdnak!

Mancsomba kicsi és éles fogak marnak bele, így visszahúzom azt és elsőnek leülök, megnyalogatom, majd gondolok egyet és néhány mozdulattal betemetem a luk száját, majd dobok megint egy kis földet a másik kijárathoz is, és ott ahol sejtem a kölyköm a feje felett kezdek elásni, mancsom sajog, de hát nem vagyok már kölyök, hogy picsogjak miatta, elfertőződni nem fog. Szóval nincs mi miatt vacakolnom azzal, hogy ne ássak. Úgy tippelem Nori inkább arra számít, valamelyik oldalon kicibálom és nem is gondolja, hogy felülről ások le utána, hát majd jön a meglepetés ebből az irányból, addig is a földet úgy kaparom, hogy a kisebb lukra menjen az összes. Had vacakoljon vele még én „idefent” dolgozom. Érzem, hogy lassan de biztosan mozdul a talaj a mancsom alatt, az az már nem vagyok messze Norinatól. Rövidesen be is szakad a talaj,és egy fehér bojtot pillantok meg amibe bele is mélyesztem a fogaimat, és elkezdem, morogva, kicibálni onnan a kölyköt, de arra oda figyelek, hogy ha a feje kikerül akkor időben kapjam el, mielőtt belém marna.
Vissza az elejére Go down
avatar

◯ Kor : 20
◯ HSZ : 436
◯ IC REAG : 455
Re: Bivalylegelő // Hétf. Júl. 01, 2013 11:59 am

-Tudooom, és igyekszem is, hidd el, viszont tényleg nem olyan egyszerű, mint szeretném. Vannak olyan helyzetek, amikor tényleg egy hajszálon múlik a dolog. A piacon például így jártam. Találkoztam egy emberrel, pontosabban ráborítottam véletlenül egy láda halat, és azon kívül, hogy tuskó volt, folyamatosan rángatott, meg kiabált. Egy ideig még bírtam, aztán meg éreztem, baj lesz, de jött Brody, és így megúsztam.
Az is egy jó lecke volt, végül is örült neki, mert viszonylag sokáig húzta egyedül is, de tény, minden erőfeszítése kellett hozzá. Azóta figyel az apróságokra is, és nyúzza Brodyt is, hogy gyakorolják.
-Igen. Nem is értem ezt az egészet. Szerintem azért buli az egész, és rengeteg olyan dolog van, amivel nem is találkoztam volna, ha nem leszek vérfarkas.
Sokat nem beszélgetett még más kölykökkel, mert vagy nem jutott rá ideje, vagy nem találkozott velük, de nagyjából amit sikerült lemérnie... hát nem igazán életvidámak a többiek. Ő meg élvezi ezt az egészet, tehát vagy ő a defektes, vagy a többiek, ezt még nem tudta eldönteni. Na jó, soha nem az volt neki a normális, mint a nagy többségnek, ez tény és való, na de akkor is.
-Aha. A nők meg nem tudják eldönteni, mert a hülye média mindig sugall valamit, mi a trend. Aki meg buta, rohan utána.
Ismét vállvonás, hát ő ezzel akkor sem fog soha egyetérteni, bár azért bele szokott nézni a tükörbe. Szerencsésnek mondhatja magát, mert amennyi édességet eszik, oké, hogy lemozogja, de tényleg nem látszik rajta. Egyszer majd kipuhatolja, melyik hímnek mi tetszik, de csak puszta kíváncsiságból, annyira nem foglalkoztatja, hogy barbie baba kinézete legyen, neki egészen más tervei vannak, ha nem gond. Igaz, azt el is kell érni, és sajnos nem 5 év alatt fog teljesülni az álma, de valahol nem is baj. Aki nem kitartó, elhullik, és azt jelenti, gyenge. Nem szeretne ebbe a kategóriába tartozni, de abba sem, aki hazaér, és akkor konyhában sürög-forog. Abból katasztrófa van, mert felgyújtani azt tudja, abban nagyon jó, de másban nem. Két dolgot tud elkészíteni, és itt ki is fújt, nem ér rá arra, hogy süssön meg főzzön, amikor tulajdonképpen az unalmas is.
Nem tábori szakácsnak készül, azt meghagyja azoknak, akiket érdekel a konyha világa, de az nem ő, hiába nőstény. Valahol biztosan kisiklott, csak még nem tudja, hol.

Egy harapás pipa, legalább ezt összehozta, és amíg Bradley a mancsát nyalogatja, nekilát az ásásnak. Ezerrel kotor, mert innen ki kell jutnia, nem biztonságos, viszont nehezíti a dolgot, hogy amit ő a kis mancsával elkotor, azt az apja egy pillanat alatt hazavágja.
Morogva kotor tovább, nem kétfelé ás, azzal időt veszít, csak az egyik lyukra koncentrál. A feje fölött hallja a kaparást, és az a bibi, hogy sok választási lehetősége nincsen. Na ez meg az átka annak, hogy ha valaki kicsi.
Egyelőre vesztett helyzetben van, de nem adja fel, még akkor sem, amikor beomlik az egész föld, egyenesen rá. Prüszköl, morog, és amikor ismét a farkát kapják el, akkor meg nyüszít. Az fáj neki.
~Naaaaaaa!
A rángatással nem tud mit kezdeni, csak kihúzzák onnan, de az első amivel megpróbálkozik, hogy visszaharapjon egy pillanat alatt. Bármit, amit ér.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar

Re: Bivalylegelő // Hétf. Júl. 01, 2013 1:36 pm

- Épp ezért nem kellene kimászkálnod csak úgy, ha jól értem, akkor kíséret nélkül mászkáltál ki? – Na itt kezd egy kicsit felmenni bennem a pumpa, hogy csak úgy kiment a kölyköm. – Az istenit! Nem véletlen vannak azok az átkozott szabályok rátok nézve! Ha Brody nincs ott te meg váltasz, kibaszott nagy szarba kerültél volna, ahogy mi is! – Nézek a gyerekre, és most már ingerült vagyok vele szemben. Láthatja a tekintetemben, hogy ezért most rohadtul haragszom, és nem viccelek. – Még egy ilyen elő ne forduljon! Kíséret nélkül, ki ne merd tenni a lábadat a Hoteklből, különben szíjat hasítok a hátadból, és ezt nem képletesen mondom, hanem teljesen komolyan! – Morgok most már a kölykömre, nem érdekel, hogy nem voltam vele egy ideig, ezt akkor sem fogom neki engedni, és ha ehhez az kell, hogy a padlóba döngöljem bele, hát meg fogom tenni. Nem ő a felnőtt, nem ő a beharapó, hanem én, ergo az én szavam a törvény és nem az övé. Így ha ellenkezik, szembe kerül velem, és megmutatom neki, hogy nem vagyok minden pillanatban kedves és jó fej fazon. Az tuti, hogy a telihold utána ez lesz a következő amit gyakorlok vele, jól megcsapkodom, és ráparancsolok, hogy meg sem mukkanhat farkasként.
- És lehet nem is fogsz, mert kinyíratod magadat, ha nem tartod be a szabályokat, és nem hallgatsz rám, akkor könnyen döglött farkas lehet belőled! – Morranok fel, na most tényleg pipás vagyok a kölyökre, aggódom is miatta. Tényleg nem játék, ha bajba kerül, megölhetik és ő is ölhet, ami iszonyat nagy gáz lehet. Nem tudom, mi lenne a jó, de lehet, beavatom pár szarságba ami velem volt a múltban, mi lesz vele, ha nem tesz eleget annak aminek kell. A falka törvények nem babra vannak. Most már biztos, tanácsra van szükségem valaki olyantól, akinek van kölyke, és ebben gyakorlott is.
- ostobák és birkák, nincs mit ragozni ezen. Amúgy nézd meg a falkabeli nőstényeket, vegyesen vannak, például ott a kabalapár női tagja, nem néznéd ki belőle, hogy esze is van, nem csak egy üresfejű kis bábú. – Legalább is, ahogy hallom a többiektől, akik már ismerik, plusz valaki nem a két szép szeméért lesz felderítő, tehát Bordy nyilván tud valamit, ami benne van abban a nőben, hogy erre érdemesnek találta és nem csak takarítónak osztotta be, vagy recepciósnak. Ott van Jezebell is, gyönyörű nő, modellalkat, de még is halálos a maga nemében és kitűnő felderítő, vagy Emily? Finom falat ő is mint nő, de cseppet sem az üresfejű liba szerepét tölti be a doki, mit ne mondjak, ha nem Calebé lenne akkor megkörnyékezném… Na, de most nem ez a lényeg, hogy épp melyik falkabeli nősténnyel kezdenék ki, ha lenne esélyem.

Kicibálom a farkánál fogva, aztán a jobb hátsó lábát kapom el, és rázár az állkapcsom, így ráncigálom tovább kifelé, és nem izgatom magamat amiatt, hogy megfordul, próbál, és felém csattog az állkapcsa, maximum a hátsó lábam érheti el, de ha meg is harap, a kis fogaival akkora kárt nem okozhat nekem, mint én az agyaraimmal az ő vékony kis pracliján. Amúgy se nagyon izgat, ha sérülök, jók a regenerációs képességeim, és nem nagyon izgatom magam miatta, na még is sántítani fogok, mert farkas fogak téptek belém. Ráteszem a mancsom a kölyök hátára, és begörbítem a karmos tappancsom, hogy veszteg tarthassam. Eltörhetném most a lábát, és az jó időre taccsra vágná, de ma nem teszem meg, holnap is van nap, és sokkal érdekesebb, ha emberi formájában teszem ezt meg vele. Azzal is gyakorolhatjuk a farkas benntartását, ekkora fájdalom hatására.
Vissza az elejére Go down
avatar

◯ Kor : 20
◯ HSZ : 436
◯ IC REAG : 455
Re: Bivalylegelő // Hétf. Júl. 01, 2013 4:30 pm

-Nem. Kísérettel mentem a piacra, Broderickkel, csak nem állt két cm-re mellettem, de amikor szóltam neki, hogy gáz van, mert a fazon nem száll le rólam, már ott is volt. Ennyire nem vagyok hülye, jó? Hiába vagyok szőke, akkor sem rejtetten, szoktam használni a gógyimat, nem vagyok óvodás kétéves.
Ez hihetetlen, de tényleg, nem is csinált semmit, és akkor azért is le van szúrva. Tényleg nem megy kíséret nélkül sehová, az más kérdés, hogy saját maga hogyan tudta intézni azt, hogy mindig legyen valaki, aki elmegy vele. Lassan kezdi érteni, miért nőstények töltenek be olyan posztot, ahol gondolkodni is kell, nem csak menni mint a tank. Ennek ellenére egy szót sem szól, mert az apja most kissé ingerültnek tűnik, és nem óhajt összehajtogatott palacsintaként Emily-hez menni. Szíjat hasítanak a hátából, de jóóó, olyat még úgy sem kapott, hát akkor majd kipróbálja, ha Bradley ennyire akarja. Arról meg végképp hallgat, hogy a szabályok lazán kijátszhatók, mert hát azok, csak olyan ember nem képes rá, akinek nincs egy picike ki eszecskéje. A jelek pedig azt mutatják, neki jutott egy parányi.
-Nem arra pályázok, de most tényleg teljesen hülyének nézel? Azt én is tudom, melyik része az a szabályoknak, amikre oda kell figyelni. Nem megyek emberek közé egyedül, még a nyamvadt gumicukraimat és a ruhákat is Rose-ékkal vettem meg. Nem kockáztatok.
Most már tényleg azon gondolkodik, hogy milyen kölykökkel lehetett eddig tele a falka, ha ennyire harapnak, na de ha olyanok, mint amiről beszélgettek az imént, akkor már mindent ért. Rendben van, kicsi, igen, még nem mindig tudja uralni a bestiát, persze, pár hónap után nem is lehet ezt elvárni talán, de rajta van, gyakorol, sőt, kiköveteli, hogy erősítsék az önuralmát is. Pont azért, mert tudja, nem babra megy a játék, nem szabadulhat el amikor nem lenne szabad. Küzd és fejlődik, ő is szeretne gyorsabban, de vannak határok, amiket egyelőre még nem tud ledönteni, hogy gyorsítsa a folyamatot.
-Igen, tudom.
Ahogy elhangzik, nem üresfejű bábu, elvigyorodik. Hát jó. Akkor higgyék őt annak, és akkor nagyobb meglepetést tud okozni, amikor kiderül, nem az. Persze addig még rengeteget kell tanulnia, edzenie, gyakorolnia, fejlődnie, és legfőképp életben maradnia. Viszont nem fog az előítéletekkel szemben küzdeni, majd ha itt lesz az ideje, majd akkor talán sikerül bebizonyítania, hogy nem egy idióta kölyök. Bár szerinte az orfeumnál is mutatott valamit, hiszen csak sikerült a terve, nem lett ágyelő, és az infót is át tudta adni az övéinek.

Az, hogy a farkincájánál húzták ki, az sem tetszik neki, na de az, hogy a hátsó lábát aprítják éppen, az még kevésbé, nyüszítéssel nyugtázza, és minden áron harapni akar. Szabadulni azért nem próbál, mert annyi eljut az agyáig, ha rángatni kezdi magát, akkor simán leválasztja a saját lábát a testétől, ezt pedig nem szeretné. Ha eléri az apja hátsó lábát, akkor azt harapja ezerrel, és bizony nem csak rázár, cincálni kezdi ezerrel. A földre szorítják, ez pedig egyáltalán nem buli, pláne hogy az oldalára kerül. Fújtat, és kénytelen feladni a küzdelmet.
~Engedj el.
Most már nem csak a nyaka és a háta fáj, nem csak a farka, a lába is. Azért az nem esett jól neki, hogy Bradley belemélyesztette a fogát, sőt. Morogva fekszik a földön, egy dolgot ért el csupán ezzel az egésszel, mégpedig azt, hogy a kajájától elcsalta az apját. Mást nem, mert nagy valószínűséggel annak már csak hűlt helye van ott, ahol hagyta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar

Re: Bivalylegelő // Hétf. Júl. 01, 2013 9:08 pm

- Ajánlom is, hogy csak kísérettel bóklássz odakint! Ha egyszer is megtudom, hogy nem, nagy bajban leszel. – Azt nem szabom meg neki, hogy minden egyes megmozdulásáról tudni akarok, mert az én sem bírtam sosem elviselni, de valaki, aki képes kezelni a farkasát az legyen vele. – A kíséret alatt olyat értek, aki elé idős és tapasztalt ahhoz, hogy képes legyen kontroll alatt tartani, mielőtt valami visszafordíthatatlant teszel! – Nézek teljesen komolyan a kölyökre. A félreértésért nem kérek bocsánatot, részemről ő fogalmazott úgy, hogy azt nem lehetett tisztán érteni.
A többire nem válaszolok, nem egyedül ment ki, rendben, akkor ezen nincs tovább mit ragozni. A lényeg, hogy ezzel tisztában van, egyedül nem mehet sehova sem ki, a Hotelben mászkálhat, ahogy csak neki tetszik, de azon kívül már nem. Mivel úgy fest ezen túl vagyunk, úgy gondolom vannak más dolgok is amikre hangsúlyt kell fektetni, így ráhagyom a témát, lerendezettnek tekintem.

A farkát értem el elsőnek, így annál fogva cibáltam ki a gödörből, majd elkaptam a lábát, hogy jobb fogást találjak rajta és biztosabban tarthassam. Persze ez nem tetszett neki. Jobban ficánkolt és bele kiabált a fejembe is. ~Az ellenséged sem fog elengedni, hiába kéred!~ Üzenem neki vissza. Morogtam, ahogy marta a lábamat, a kölyköknek piszkosul éles fogaik vannak, tudnak sebezni és nem is kicsit. Nori pedig rendesen megmarta a hátsó lábamat, de akkor se engedtem el egy könnyen. Végül mielőtt eltörtem volna a csontot eleresztem, és leülök nem messze tőle, előre nyújtom a lábam, és nyalogatni kezdem a kialakult sebet, kitépett egy adag szőrt, és elég rendesem megtépázta a húsomat is.
~Fene éles fogad van!~ Jegyzem meg neki seb nyalogatás közben, majd rendesen felülök, és végig nézek a kölykön. Aztán feltápászkodok, és mellé sétálok, a bal hátsó lábamra nem helyezek akkora súlyt, mint megtehetném, fáj, na, és nem terhelem, ha nem muszáj. Megszaglászom Norit, és megbökdösöm az orrommal finoman, alaposan megnézem, hol mekkora kár keletkezett benne, és végül, ha hagyja, magát képen nyalom a kis vakarcsot, akárhogy is, de ügyes volt.
~ Kitettél magadért, leleményes vagy…~ Dicsérem meg és megbökdösöm, hogy keljen fel a földről. Látni akarom mennyire martam meg a lábát, hogy tudjam, kézben kell-e majd vinnem, vagy képes lesz lábra állni, de ahogy elnézem szépen átharaptam neki az izmokat, így biztosan be kell vinnem majd Emilyhez, és szép nagy kötést fog majd kapni, a jó hír az, hogy úgy tűnik, az inak egyben maradtak és azoknak nem lett komolyabb baja, még jó, hogy ekkora a pofám és neki ilyen kis vékony a lába. Ha vastagabb lenne, akkor az inakat is átharaptam volna és azokat el is szakítom.
Vissza az elejére Go down
avatar

◯ Kor : 20
◯ HSZ : 436
◯ IC REAG : 455
Re: Bivalylegelő // Hétf. Júl. 01, 2013 9:56 pm

-Jó.
Most már azért sem mond többet, mert nem. Megértette, nem kell neki rádiót játszani, felfogta elsőre, másodszorra és harmadszorra is. Lassan kezdi úgy érezni, nincs szabadsága, de annyi baj legyen, majd taktikát vált, és megoldja. Örülhet annak is, hogy az apja végre rászánta magát, és vele is foglalkozik, nem csak a munkájába temetkezik, mint eddig, tehát van jó oldala is. A rossz meg az, hogy felnőtt, és mindent tudni akar. Őrület. Vigyorog a végén, mert mégis mit csináljon?
Bólint, eddig erre is ügyelt, vagy Bordericket nyúzta, vagy egy mentort, akihez sok kedve nem volt, de másképp nem tudott elszabadulni a hotelből, így azt is bevállalta, hogy egy nem kívánatos személlyel bóklásszon.
Ne meghalni akar, hanem szép és erős farkassá válni egyszer, aki hasznos lehet, nem csak egy vakarcs, aki teher mindenkinek. Ha meg ehhez az kell, hogy betartson néhány dolgot, abba nem fog belehalni. Csak kicsit.

A farka már másodszor sérül, mert hát na, mégis ki szereti, ha annál fogva húzzák, rángatják, cibálják? Ő nem, naná, hogy tiltakozik ellene. Persze, hogy morog és fészkelődik, hogy szabadulni tudjon, meg pofázik, már amennyire futja az erejéből. Oké, az ellensége nem fogja elengedni, de most nincs ellensége, és eléggé fáj mindene, pláne a lába, amit satuba fognak, és bele is martak nagyon mélyen a húsába.
Védekezik, vagyis támad, cincál és tép, ez az egyetlen fegyvere, mert más nem nagyon akad. Tudja, hogy a harapása nem sokat nyom a latba, de ha cincálni kezd, az igenis fáj a másiknak is. Morogva, nyüszítve tép tovább addig, amíg le nem nyomják a földre és el nem engedik, akkor rögtön a sebei nyalogatásába kezd. Csúnya, nagyon csúnya, ezt ránézésre is látja, és ahogy érinti, hát fáj, néha fel-felnyüszít.
~De a te fogad sokkal nagyobb.
Roncsolt, nem tudja mit, de roncsolta a kis lábát, mert nem nagyon megy nyújtogatni, sem mást csinálni vele. Hagyja magát végigszaglászni, nem is morog mellé, tudja, most már nem akarják bántani. A képen nyalásra ugyanazzal válaszol, azért nem volt rossz ez a bújócska.
~Tényleg? Próbáltam gondolkodni közben, csak azt ott elszúrtam.
Remélte, hogy ki tudja ásni magát a másik oldalon, de tévedett, ez van. Megpróbál felállni, de a hátsó lába nem bírja a terheléást, viszont 3 lábon még elácsorog, azzal nincsen gond. Apró nyüszítéssel veszi tudomásul, hogy nem fog rohanni visszafelé, maximum ugrál, mert bármennyire is terhelné a hátsó lábát, hát az nem akar menni, sehogyan sem sikerül.
Emily örülni fog neki, oda is lassan hazajár, de ez biztosan így lesz még egy darabig, így nem esik kétségbe, és nem is úgy veszi, ez volt az utolsó. Hogy mit tanult a mai napból? Rengeteget, de ezt majd biztosan megbeszélik kettesben, már ha visszamentek. Egyelőre makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy legalább a zsákmányához vissza tudjon ugrálni, már ha nem ették meg a többiek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar

Re: Bivalylegelő // Kedd Júl. 02, 2013 12:37 pm

~Lesz majd a tied is nagyobb, de most akkor is vékony és piszok éles, amúgy meg, legközelebb figyelj oda. A szemem, sokkal közelebb volt hozzád, és nagyobb kért lehet okozni, ha a másik épp lábaddal megpróbálod kikaparni az ellenfeled szemét. Nem fogja tudni igazán védeni. ~ Látom el egy tanáccsal a kölyköt, mivel valóban, még le nem szorítottam, addig a szeme e lég közel volt ahhoz, hogy akár meg is sebesíthessen a másik hátsó lábával, de ő inkább harapott, amit könnyen kitudtam védeni, azzal, hogy a földre szegeztem és belenyomtam a hátába oldalába a mancsomat. Megbézem, hogy van, hol és mekkora kárt okoztam benne, milyen súlyosat és vajon, vissza kell-e jönnöm, érte, hogy kézben vihessem vissza haza, mert nem tud lábra állni még? Ahogy elnézem a lábát, ez lesz, kézben fogom majd elvinni a kocsiig, és utána Emily rendelőjéig, hajnalra szerintem ő is végez majd a váltással, és akárhogy is nézem az eget, lassan pirkad. Elég szépen elhúztuk az időt idekint, a bújócskával sok idő elment és a kiásásával is. Mondjuk, nem mintha baj lenne.
~Ez a luk nem a legjobb megoldás, pláne ha csak ilyen kicsi, könnyen megteheti más is amit én, felülről támad és közben egyik kijáratot beássa, másikat figyeli. Inkább a bokor, ahova nem fértem be, de onnan is jobb ha minél messzebb iszkolsz.~ Figyelem ahogy három lábra küzdi magát. Büszke vagyok rá, hogy nem adja fel és nem marad fekve, hanem megpróbál felkelni és elugrálni valameddig. Kicsit mehtámogatom, és a zsákmány maradéka mellett otthagyom.
~Lábadra vigyázz a dögevők miatt~ Küldöm felé, még én elindulok vissza a ruháink irányában nem kevés kilométert tettünk meg, szóval futva kell, haladjak, hogy ne egy óra legyen, mire oda érek. A ruháinkat összeszedem, a számba veszem, és visszaügetek arra a helyre ahol Norit hagytam. Hajlandó vagyok, a tartalék ingemet feláldozni, és abból készíteni neki egy hevenyészett kötést, de ahhoz előbb vissza kell váltanom emberi formámban, és felöltözni. Amit meg is teszek egy kicsit távolabb, hogy ne lehessen rám látni, olyanoknak, akik esetleg nem a mi fajtánk tagjai. Amikor már felöltöztem visszamegyek Norihoz.
- Na! – Azzal óvatosan megfogom, és felemelem, oda viszem ahol én váltottam, hogy ő se legyen, szem előtt a ruhái ott várják. A nadrágját már eltéptem a száránál, hogy hozzáférhessek majd a sebhez.
- Válts vissza, megnézem úgy is a sebed, aztán haza viszlek. – Osztom meg vele a tervemet, miközben óvatosan lerakom a ruha kupac mellett, és figyelő szemmel fürkészem az erdőt, nem szeretném, ha illetéktelen vagy ellenség jelenne meg hirtelen, mikor a kölyök maximálisan védtelen.
Vissza az elejére Go down
avatar

◯ Kor : 20
◯ HSZ : 436
◯ IC REAG : 455
Re: Bivalylegelő // Kedd Júl. 02, 2013 7:21 pm

Figyel Bradley-re, bármennyire is fáj mindene, de legfőképp a lába, azért figyel. A szemre nem gondolt, ez igaz, inkább minden mással próbálkozott, csak hogy elengedjék végre. A fogai lesznek nagyobbak, no igen, de nem most, így tényleg minden más rafináltságot be kell vetnie, ha túl akar élni. Megpróbálta, de nem jött össze, hibázott. Csak halk morranással válaszol, el akar jutni önerőből visszafelé, amíg csak lehet. Ha az edzései értek valamit, akkor menni fog, de ez sem biztos.
Egyelőre küzd, bár nem szokta meg, hogy így közlekedjen, így néha ki is billen, de az apja megtámasztja, és nem esik el, hanem folytatja az utat.
~Messziről nem láttam.
Remélte, hogy meg tud lógni a másik oldalon, de tévedett, mert nem sikerült olyan gyorsan ásnia, mint szerette volna, így mire valamennyit kikapart, addigra Bradley a dupláját hordta neki oda. Lyukba többet nem megy. A zsákmánya viszont még megvan, így ott leheveredik, és amíg az apja visszaér, vígan elfalatozik. Bár néha elfeledkezik a sérülésekről, és akkor halkan nyüszít, hát na, azért nem kellemes érzés. Figyel a lábára is, nyalogatja a sebet, de ez sem éppen fájdalommentes, de amennyire lehet, ösztönösen próbálja ápolni. Nem holnap fog szaladgálni, az már biztos.
Folyamatosan figyel, bár semmi veszélyeset nem észlel, és amikor Bradley visszaérkezik, akkor megnyugszik. Nem akar váltani, tudja, hogy így hamarabb regenerálódik, de muszáj, mert így nem mehet vissza a városba. Hagyja, hogy becipeljék a fák közé, nem tiltakozik kivételesen, lassan reggel van, és muszáj indulni, ha meg egyedül igyekszik, akkor sosem ér vissza.
~Sietek.
Már amennyire tőle telik természetesen, hiszen nem megy pillanatok alatt a visszaváltozás sem, bár alakulgat, de van még mit gyakorolnia rendesen. Amikor végzett, szép lassan felöltözik, a sebére inkább rá sem néz, elég, ha érzi. Kicsit érdekesen, de megoldja az öltözést is, és ahelyett, hogy szólna, készen van, egy ágat keres, amire támaszkodni tud, és úgy sántikál ki.
-Végeztem, mehetünk.
Továbbra is egyedül birkózik azzal, hogy visszajusson a kocsihoz, meg akarja tanulni kezelni azt a helyzetet is, amikor szinte leszakítják a lábát, az milyen, hogyan tud boldogulni. A végeredményt inkább nem közli, az arcára van írva, és alig várja, hogy ismét átalakulhasson, hogy a sebei hamarabb beforrjanak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Bivalylegelő //

Vissza az elejére Go down
 

Bivalylegelő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 10 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Városhatárokon kívül :: Erdős terület-